„Minden vágyam, hogy egy saját lemezt készítsek.”

kép

Mióta vagy látássérült?

Születésem óta vagyok vak, úgy tudom, hogy édesanyám szervezetén egy enyhe gyulladás ment végig, amikor 3 hónapos terhes volt velem. Mivel pont ebben az időszakban fejlődött a szemem, ezért látóideg sorvadás következtében megvakultam, ami a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan.

Miként kerültél a VGYKE-hez?

Már a kezdetektől fogva kapcsolatban állok a VGYKE-vel, ugyanis az egyesület megalakulásakor indult egy európai üzleti asszisztensképzés látássérültek számára, amin jómagam is részt vettem. Pénzügy, közgazdaságtan, marketing tárgyakat tanultunk egy igen nagy volumenű projekt keretében. A VGYKE-nek köszönhetem az akkori állásomat is, ahol 9 és fél évet töltöttem. A MÁV kórházban dolgoztam, mint leletíró, recepciós. A VGYKE jó pár zenei rendezvényén volt szerencsém fellépni, márciustól a pedig 13. kerületben vagyok közösségi civil szervező a „Közösség Lámpásai” keretein belül.

Hogyan ismerkedtél meg a zenével?

Már kiskoromban kacérkodtam a zenével, Halász Judit mellett például Boney M-et is hallgattam. Bár nem értettem semmit a szövegükből, de valahogy mégis megfogott az üzenetük, és amennyire tőlem tellett, az akkori nyelvemen énekelgettem őket.
Körülbelül elsős koromban meghallottam Benkő László egyik szintetizátor-szerzeményét és akkor érett meg bennem a gondolat, hogy a szintetizátorban látom a jövőmet. Édesapám azt mondta, hogy abban az esetben invesztálnak bele egy komoly hangszerbe, ha megtanulok 10 ujjal játszani. Ez lebegett a szemem előtt, és mára azt mondhatom, hogy ezt teljes mértékben sikerült elsajátítani.

Hol kezdted meg zenei tanulmányaidat?

Először a Vakok Iskolájában, Varró Attilánál tanultam komolyzenét, Hajdúné Fehér Veronikánál pedig szolfézst. Sokat köszönhetek neki, ugyanis általa tanultam meg transzponálni, amit a mai napig hasznosítani tudok. Később Kiskunlacházán, Németh Erikához jártam klasszikus zongorára. Már akkor éreztem, hogy nem ezen a vonalon szeretnék továbbmenni, de egy jó alapot adott számomra.

Úgy tudom hosszú éveken át vendéglátóztál. Hogyan indultál el ezen az úton?

1996-ban egy nagy áttörés következett az életemben, ugyanis szüleimmel úgy döntöttünk, hogy veszünk egy Roland E66 típusú hangszert, ami abban az időben igen komolynak számított. Először csak a saját magam szórakoztatására készítettem zenei alapokat, majd egy étteremben kezdtem el muzsikálni Kiskunlacházán. Először utáltam énekelni, de egy billentyűs ismerősöm azt mondta, hogy hiába játszom le a csillagos eget is az égről, ha nem énekelek hozzá, akkor nem is ér semmit. Így hát a szüleim vettek egy mikrofont, hogy ösztönözzenek.

kép2

Kellett bármilyen képesítés ehhez?

Igen, ezért az Országos Szórakoztató Zenei Központban letettem egy „C” kategóriás vizsgát.

A Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolába jártam és mellette minden pénteken és szombaton felléptem. Volt például, hogy egy délelőtt fél 12-től kezdődő lagzit másnap hajnal 4-ig végigzenéltünk.

Mik voltak a terveid a felnőtt életedre?

Esküvők, bálok, szalagavatók jöttek mentek, de az érettségi után szerettem volna magyar szakra menni, ugyanis rendkívül érdekelt az irodalom, és imádtam olvasni. Mégis, a komplexusaim azt mondatták velem, hogy jobb, ha a biztos mellett maradok, így a zenélés mellett döntöttem. Mára kicsit bánom, mert szerettem volna diplomát. Jelenleg is gondolkodom rajta, hogy elkezdem, de elsősorban a megélhetésemre kell koncentrálnom, ugyanis egyedül élek.

Hogyan alakultak a további zenei tanulmányaid?

Az érettségi után az Erkel Ferenc Zeneiskolában tanultam, Márkus Tibor zongoratanárhoz jártam jazz szakra. A klasszikus zongorát is célba vettem, Joó Katalin zongoratanárnőnél képeztem magam tovább. Baráti viszony alakult ki mindkettőjükkel, Tiborral például a mai napig tartom a kapcsolatot.

Mely műfajokban mozogsz otthonosan, mik a kedvenceid?

Egy vendéglátós zenésznek minden műfajban jártasnak kell lennie. Szeretem a rock&roll-t, a pop-ot és a mai trendeket is, mint például a techno, vagy annak alfajai. Az összes stílusból meghallgatok mindent, de a ’80-as, ’90-es évek slágerei a kedvenceim.

Honnan jött a jazz, mint a legkedveltebb műfaj?

Amikor meghallottam Charlie-tól a Könnyű álmot hozzon az éj-t, már akkor éreztem, hogy egy jazz-esebb műfajt szeretnék képviselni, vonzottak a különleges akkordok.
A jazz érdekes, mert hallgatni nem igazán szeretem, játszani viszont igen.

Kik a zenei példaképeid?

Kiskorom óta rajongok Jean Michel Jarre munkásságáért, magyarok tekintetében pedig Benkő László és Presser Gábor dalai állnak hozzám közel.

Hogyan telik egy napod?

Munka után eljárok különböző programokra, és az sem tud megakadályozni, hogy egyedül megyek (nevet). Ha úgy van kedvem, beülök egy moziba. Szeretem a rendet magam körül és mindig megcsinálom a házimunkát, de a főzést még gyakorolnom kell.

Milyen zenei kikapcsolódásod van mostanában?

2013-ban Nagy Anikó révén kerültem kapcsolatba a Nem Adom Fellel, így hát jelenleg a Never Give Up Gospel kórusban énekelek.

Véleményed szerint milyen jótékony hatásai vannak a zenének?

Szeretetet, szerelmet, vonzalmat, jókedvet közvetít, nyugtató hatása van, így ha ideges vagyok (ami ritka), mindig zenét hallgatok. A különböző stílusoknak hála az összes hangulatot kifejezhetjük a zenével.

Mi a legnagyobb álmod?

Minden vágyam az, hogy egy saját lemezt készítsek.

Nagyon sok sikert kívánunk álmod megvalósításához!

Ivanova Daniela