„A vizuális kultúra mindenkié” projektzáró eseménye

 

Egy újabb nagysikerű projekt zárult le a VGYKE-nél 2021. szeptember 29-én.

Az NSZI és az EMMI által támogatott „A vizuális kultúra mindenkié FOF 2020” projektzáró eseményét alább tekinthetik meg.

Program:

Bemutatkoznak a közreműködők:

Az eseményt a Hobby Rádió is közvetítette.

Nézzük, hallgassuk együtt!

VGYKE

Meghívó a „Vizuális kultúra mindenkié” FOF 2020. projektzáró eseményére

 

Kedves VGYKE tagjaink!

Sok szeretettel várjuk „A vizuális kultúra mindenkié” projektzáró rendezvényünkre, hogy ünnepeljenek velünk.

Időpont: 2021. szeptember 29. 19 h

Helyszín: VGYKE Youtube csatorna

Program:

Bemutatkoznak a közreműködők:

A projekt zárásaként festmény-fotó narráció meghallgatására kerül sor, valamint részletet hallgathatunk meg a Luxemburg grófja színházi előadásból.

A vizuális kultúra mindenkié projektzárót VGYKE tagjaink és minden érdeklődő az alábbi online linken hallgathatja meg.

Felhívjuk figyelmüket, hogy a fenti időpontot követően a rendezvény bármikor visszahallgatható lesz.

A projektzárót a Hobby Rádió is közvetíti.

A „Vizuális kultúra mindenkié” projektet az NFSZK és az EMMI támogatja.

Narráció 50

 

Rippl-Rónai József és Lazarine Baudrion: Vörösruhás nő falikárpit
1898

A Ráth György-villa kincsei között szép számmal találhatunk olyan alkotásokat, amik arról tanúskodnak, hogy a festőművészek gyakran kölcsönözték tehetségüket a használati tárgyak esztétikai megformálásához. A képzőművészet és iparművészet között tehát nincs is akkora távolság, mint azt gondolhatnánk. Ilyen műtárgy Rippl-Rónai József Vörösruhás nő című falikárpitja is (1. kép), amit a festőművész tervei alapján Lazarine Baudrion készített el 1898-ban. A festő felesége gyapjúvászonra, gyapjúfonallal, laposöltésekkel hímezte fel a jelenetet. Az álló formátumú kárpit 230 centiméter magas és 125 centiméter széles, tehát élethű ábrázolásként érzékelhetnénk. A kárpit témájául Rippl-Rónai egy szívet melengető, békés jelenetet választott. A nyári kertben egy kezében virágot tartó fiatal nőt láthatunk. A kép felső egyharmadát egy gesztenyefa lombja tölti ki, hatalmas jellegzetes levelei mély zöld színt kaptak. A kép alsó egyharmadában piros és sárga virágok bújnak meg a magas fűben. Egy vörös és fehér rózsabokor is látható a kertben. Mind a fentről belógó levelek, mind a rózsabokrok és virágok azt az érzetet keltik, hogy kissé messzebb állunk a fiatal nőtől és innen nézzük, ahogy a kezében tartott virág szépségében gyönyörködik. A távolság, a lombok takarása a leskelődés érzését is keltheti bennünk, de mindenképpen egy bensőséges jelenetről van szó. A fiatal nőt a néző oldalról, egy barna lécekből összeállított kerítés előtt állva látja. Bal kezével kissé hátra nyúl, könyöke behajlítva. Tenyere a léceket összetartó keresztlécen fekszik, pontosabban a kis és gyűrűsujja támaszkodik a lécen, többi ujja természetes mozdulatban kissé behajlítva. Csípőjét kissé előre tolja, amitől testtartása egy lágy ívet vesz fel. A jobb kezében tartott fehér virágot mintha éppen arcához emelné, hogy megillatolja. Arcán komoly, elgondolkozó arckifejezést láthatunk. Haja szőkébe hajló világos barna. A címet adó vörös ruhát, inkább pirosnak érzékelhetjük. Bő szoknyarészének legalján, illetve felette egy kicsivel sárga sáv húzódik. Ez a sárga csík ismétlődik a ruha karcsú derékrészén és a gallér szegélyén is. Maga a művészi megformálás magában hordozza Rippl-Rónai egyedi festőiségét. Az árnyalás nélküli színfoltokat barna körvonal emeli ki. A növények és a női alak egyenlő hangsúlyt kapott a képen, a kompozíció a francia Aristide Maillol hatását tükrözi. A kárpitot dekoratív, virágokkal gazdagon díszített hímzett keret futja körül.

Rippl-Rónai József: Vörösruhás nő

De ki lehetett vajon ez a szépséges fiatal nő és ki volt a megrendelő? A kárpit Andrássy Tivadar gróf budai palotájának ebédlőjébe készült. A kárpitról fennmaradt korabeli fotón (2. kép) a kárpitot egy modern, szögletes elemekből álló kandalló felett elhelyezve láthatjuk. Maga a fénykép már a berendezés második otthonában, Tiszadobon készült 1912-ben. Andrássy Tivadar gróf még 1897-ben rendelte meg a Párizsból hazatérő Rippl-Rónaitól a budai palotájuk ebédlőjének berendezését. A bútorok, az üvegablak mintázata mind a századforduló divatos irányzatának, a szecessziónak jegyében született. Andrássy Tivadar 1905-ben bekövetkezett halála után, özvegye, Zichy Eleonóra felszámolta a budai palotát és 1910-ben második férje, ifjabb Andrássy Gyula tiszadobi birtokára költöztette. A kárpitról készült felvétel már ott készült. Zichy Eleonóra azonban nemcsak az ebédlő berendezésének és a kárpitnak átmenekítése miatt érdekes. A hírhedten szép asszony volt ugyanis Rippl-Rónai kárpitjának modellje. Mennyivel másabb így tekinteni a hímzett kárpitra, hogy tudjuk, ki az álomszerű szépségű, kecses nő. Az artmagazin.hu cikke az egykori híres ebédlőberendezés és az Andrássy-Zichy család történetébe is beavat minket.

A tiszadobi Andrássy-kastély ebédlője

A falikárpit képét nézve olyan érzésünk támadhat, mintha mi is ott lennénk a vörösruhás nő mellett a nyári kertben. Szinte halljuk a madarak hangját és érezzük a nyári nap sugarait bőrünkön. Hallgassuk csak!

A Vörösruhás nő falikárpitja jelenleg a Ráth György-villa A mi szecessziónk című kiállításán is megtekinthető.

Néhány gondolat az alkotókról:

Rippl-Rónai József Kaposvárott született 1861-ben. Csontváry Kosztka Tivadarhoz hasonlóan ő is gyógyszerészként dolgozott kezdetben, majd házitanítói megbízásának köszönhetően kezdett el rajzórákat venni. Később, több magyar festőhöz hasonlóan, Münchenben tanult a művészeti akadémián, majd Párizsban Munkácsi Mihálytól tanult. Franciaországban ismerkedett meg az impresszionizmus irányzatával. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Rippl-Rónai munkájával már találkoztunk a narrációk sorában. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című festmény kapcsán.

Lazarine Baudrion 1865-ben született Burgundiában, Franciaországban. A magyar festővel 1888-ban Párizsban ismerkedett meg. Tizenhat év együttélés után, már Kaposvárott házasodtak össze. Nem csak a magánéletben, de a művészetben is társak voltak. Lazarine hímzései keltették életre Rippl-Rónai József több gobelintervét. 1947-ben hunyt el, Kaposvárott nyugszik férje mellett.

A Rippl-Rónai József falikárpitjáról készült kép és az Andrássy-ebédlő archív fotójának forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

 

Rippl-Rónai József és Lazarine Baudrion: Vörösruhás nő falikárpit
1898

A Ráth György-villa kincsei között szép számmal találhatunk olyan alkotásokat, amik arról tanúskodnak, hogy a festőművészek gyakran kölcsönözték tehetségüket a használati tárgyak esztétikai megformálásához. A képzőművészet és iparművészet között tehát nincs is akkora távolság, mint azt gondolhatnánk. Ilyen műtárgy Rippl-Rónai József Vörösruhás nő című falikárpitja is (1. kép), amit a festőművész tervei alapján Lazarine Baudrion készített el 1898-ban. A festő felesége gyapjúvászonra, gyapjúfonallal, laposöltésekkel hímezte fel a jelenetet. Az álló formátumú kárpit 230 centiméter magas és 125 centiméter széles, tehát élethű ábrázolásként érzékelhetnénk. A kárpit témájául Rippl-Rónai egy szívet melengető, békés jelenetet választott. A nyári kertben egy kezében virágot tartó fiatal nőt láthatunk. A kép felső egyharmadát egy gesztenyefa lombja tölti ki, hatalmas jellegzetes levelei mély zöld színt kaptak. A kép alsó egyharmadában piros és sárga virágok bújnak meg a magas fűben. Egy vörös és fehér rózsabokor is látható a kertben. Mind a fentről belógó levelek, mind a rózsabokrok és virágok azt az érzetet keltik, hogy kissé messzebb állunk a fiatal nőtől és innen nézzük, ahogy a kezében tartott virág szépségében gyönyörködik. A távolság, a lombok takarása a leskelődés érzését is keltheti bennünk, de mindenképpen egy bensőséges jelenetről van szó. A fiatal nőt a néző oldalról, egy barna lécekből összeállított kerítés előtt állva látja. Bal kezével kissé hátra nyúl, könyöke behajlítva. Tenyere a léceket összetartó keresztlécen fekszik, pontosabban a kis és gyűrűsujja támaszkodik a lécen, többi ujja természetes mozdulatban kissé behajlítva. Csípőjét kissé előre tolja, amitől testtartása egy lágy ívet vesz fel. A jobb kezében tartott fehér virágot mintha éppen arcához emelné, hogy megillatolja. Arcán komoly, elgondolkozó arckifejezést láthatunk. Haja szőkébe hajló világos barna. A címet adó vörös ruhát, inkább pirosnak érzékelhetjük. Bő szoknyarészének legalján, illetve felette egy kicsivel sárga sáv húzódik. Ez a sárga csík ismétlődik a ruha karcsú derékrészén és a gallér szegélyén is. Maga a művészi megformálás magában hordozza Rippl-Rónai egyedi festőiségét. Az árnyalás nélküli színfoltokat barna körvonal emeli ki. A növények és a női alak egyenlő hangsúlyt kapott a képen, a kompozíció a francia Aristide Maillol hatását tükrözi. A kárpitot dekoratív, virágokkal gazdagon díszített hímzett keret futja körül.

Rippl-Rónai József: Vörösruhás nő

De ki lehetett vajon ez a szépséges fiatal nő és ki volt a megrendelő? A kárpit Andrássy Tivadar gróf budai palotájának ebédlőjébe készült. A kárpitról fennmaradt korabeli fotón (2. kép) a kárpitot egy modern, szögletes elemekből álló kandalló felett elhelyezve láthatjuk. Maga a fénykép már a berendezés második otthonában, Tiszadobon készült 1912-ben. Andrássy Tivadar gróf még 1897-ben rendelte meg a Párizsból hazatérő Rippl-Rónaitól a budai palotájuk ebédlőjének berendezését. A bútorok, az üvegablak mintázata mind a századforduló divatos irányzatának, a szecessziónak jegyében született. Andrássy Tivadar 1905-ben bekövetkezett halála után, özvegye, Zichy Eleonóra felszámolta a budai palotát és 1910-ben második férje, ifjabb Andrássy Gyula tiszadobi birtokára költöztette. A kárpitról készült felvétel már ott készült. Zichy Eleonóra azonban nemcsak az ebédlő berendezésének és a kárpitnak átmenekítése miatt érdekes. A hírhedten szép asszony volt ugyanis Rippl-Rónai kárpitjának modellje. Mennyivel másabb így tekinteni a hímzett kárpitra, hogy tudjuk, ki az álomszerű szépségű, kecses nő. Az artmagazin.hu cikke az egykori híres ebédlőberendezés és az Andrássy-Zichy család történetébe is beavat minket.

A tiszadobi Andrássy-kastély ebédlője

A falikárpit képét nézve olyan érzésünk támadhat, mintha mi is ott lennénk a vörösruhás nő mellett a nyári kertben. Szinte halljuk a madarak hangját és érezzük a nyári nap sugarait bőrünkön. Hallgassuk csak!

A Vörösruhás nő falikárpitja jelenleg a Ráth György-villa A mi szecessziónk című kiállításán is megtekinthető.

Néhány gondolat az alkotókról:

Rippl-Rónai József Kaposvárott született 1861-ben. Csontváry Kosztka Tivadarhoz hasonlóan ő is gyógyszerészként dolgozott kezdetben, majd házitanítói megbízásának köszönhetően kezdett el rajzórákat venni. Később, több magyar festőhöz hasonlóan, Münchenben tanult a művészeti akadémián, majd Párizsban Munkácsi Mihálytól tanult. Franciaországban ismerkedett meg az impresszionizmus irányzatával. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Rippl-Rónai munkájával már találkoztunk a narrációk sorában. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című festmény kapcsán.

Lazarine Baudrion 1865-ben született Burgundiában, Franciaországban. A magyar festővel 1888-ban Párizsban ismerkedett meg. Tizenhat év együttélés után, már Kaposvárott házasodtak össze. Nem csak a magánéletben, de a művészetben is társak voltak. Lazarine hímzései keltették életre Rippl-Rónai József több gobelintervét. 1947-ben hunyt el, Kaposvárott nyugszik férje mellett.

A Rippl-Rónai József falikárpitjáról készült kép és az Andrássy-ebédlő archív fotójának forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 49

 

Vágó József paravánja és az osztrák szoba berendezése
Ráth György-villa

A Városligeti fasor egyik villája hosszú utat járt be, hogy most felújítva értékes és izgalmas műtárgyakat bemutatva várja látogatóit. Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első igazgatója 1901-ben vásárolta meg a Városligeti fasor 12. szám alatt álló villát. Feleségével együtt otthonukat műgyűjteményük darabjaival töltötték meg, de nem egy merev múzeumot szerettek volna kialakítani, hanem egy esztétikus, a klasszikus műtárgyak mellett az akkori kortársnak is számító századfordulós, szecessziós stílus szerint készült darabokkal berendezett élő otthont. Ráth György 1905-ös halálával özvegyére, Melcsiczky Gizellára hárult a feladat, hogy férje akaratát beteljesítse és minden műtárgyukat, valamint magát a villát a magyar államra hagyják azzal a kitétellel, hogy a tárgyak együtt maradjanak és egy nyilvános múzeumot hozzanak létre belőlük. A múzeum 1906 novemberében nyitotta meg kapuit, Ferenc József császár és király pedig 1907. január 8-án meg is tekintette a gyűjteményt. A múzeum oszthatatlanságának a második világháború vetett véget. Az új politikai rendszer számára ideológiailag vállalhatatlanná vált a múzeum és 1954-ben Kína Múzeumként nyitották újra a villát, a műtárgyakat pedig több múzeum gyűjteménye között osztották szét. A felújított villa és kiállítás 2018 őszén nyílt meg, a szétszóródott gyűjtemény valamennyi darabjának felkutatása a mai napig folyik. Az egykori Ráth-villában, Ráth György hagyományát követve, enteriőrökbe rendezve mutatja be az iparművészeti remekeket. Ez alkalommal az úgynevezett osztrák szoba berendezését és annak egy látványos darabját ismerjük meg részletesebben.

A szobát az osztrák szecesszióra jellemző berendezési tárgyakkal, bútorokkal rendezték be (1. kép). A stílusnak megfelelően a bútorok formái és vonalvezetése egyszerűek, végletekig könnyed és elegáns tárgyakról van szó. A díszítésben a geometrikus és növényi motívumok is felfedezhetők. A falakat sűrű négyzeteket és sávokat váltogató mintájú tapéta fedi, ami szép kontrasztban áll a hófehér ablak- és ajtókeretekkel. A parkettán fekete-fehér geometrikus szőnyegeken sétálhatunk, amelyet a múzeum 2018 őszén történt megnyitásakor, a kiállítás rendezésekor gyártottak. A tapéta és a szőnyeg a gyűjtemény szecessziós tárgyainak ihletésére születtek, Katona Klára tervezte őket. A szőnyeg szegélyén végigfutó sötét négyzetek közepén kicsi fehér pont látható, keretüket vékony fehér és fekete vonalak adják. A szegély vastagabb fekete és fehér sávok által alkotott téglalapokat fog közre. A berendezési tárgyak közül az osztrák Josef Hoffmann által tervezett két karosszékből és egy kanapéból álló ülőgarnitúra a leghangsúlyosabb. Ezeknek a kárpitozott, hajlított bútoroknak a formavilágát a Thonet-székekre jellemző íves kartámla és a hajlított faelemek határozzák meg. A szobában fellelhető bútorok másik vissza-visszatérő jellemzője a berakás vagy intarzia technikájának használata. A díszítési módszer során az alapot adó anyagból kivésik azt a formát vagy motívumot, amit egy eltérő anyagból készült elemmel szeretnének kitölteni. Legtöbbször fa bútorok esetében láthatjuk ezt a módszert és eltérő színű faanyagból, gyöngyházból vagy fémből készítik el a berakást. Figyelemre méltó még a mennyezetről lelógó csillár is, ami mintha csak egy pálmát idézne – elnevezése is pálmacsillár-, amelynek leveleiről apró jégcsapok lógnának le. A csillárt a mennyezeten tartó elemén két fémből megmunkált fodros masnit idéző elem díszíti.

Osztrák szoba

A szoba berendezéséből egy magyar tervező tárgyát vegyük szemügyre alaposabban. A paravánok elsősorban vett funkciója az elrejtés, a lehatárolás. Sok esetben a szoba egy részét választották le vagy az öltözködés során tett hasznos szolgálatot. A Vágó József által 1905 körül tervezett paravánja üvegezett felületével roppant dekoratív és főként térelválasztóként funkcionálhatott (2. kép) A 207 centiméter szélességű és 191,5 centiméter magas tárgyat nem lehet nem észrevenni a szobában. Az öt elem alkotta paraván középső három elemének fakeretét négyzet és téglalap alakú metszett üveglapok töltik ki, az elemek háromszög záródású panelek teteje egy háromszöget alkot. A paraván öt eleme nem mereven illeszkedik egymáshoz, hanem legyezőszerűen hajtogatható.

Paraván

A paraván két szélső elemét a fából készült panelek alkotják és ez foglalja magába a díszítés legmarkánsabb részét: a fém és gyöngyház berakással megalkotott elegáns nőalakokat (3. kép). A két figura a középső üvegpaneles részek felé fordul és szinte teljes mértékben kitöltik a fa paneleket. Ruházatuk lágy esésű, szív alakú díszekkel ellátott ruházat, amit különböző sötétségű fával alakított ki a művész. Nem látható a nők lába, sőt a ruhájuk alja inkább levelek és indák csoportjára emlékeztet. A ruhákat kisméretű, köralakú gyöngyház berakások díszítik, mintha csak a ruha flitter díszítése lenne.

Nőalak

A nők vállára omló, hullámos barna hajat homlokukon pánt fogja le, amelyeket a homlok részén egy csillaggal díszítették (4. kép). A nők fülét nemcsak leomló hajuk, de a fejpántot díszítő virág is takarja. Arcukat bal oldalról stilizált rózsák leomló özöne keretezi. A ruházat és az alakok megjelenítéséhez többféle anyagot használt a művész. A körvonalak, a ruha mintázata, az arcok vonásai különböző színű faanyagok beillesztésével rajzolták meg, a ruhán és a nők hajában gyöngyház berakások találhatók és maga a fejpánt is fém berakással készült. Az elegáns nőalak ruhája, frizurája és testtartásának lágy vonalai mind az osztrák szecesszió mestereinek munkáit idézik, míg a paraván lábazatának fémlemez díszítése már inkább a Gödöllői Művésztelep hagyományait és formavilágát juttathatja az eszünkbe.

A nőalak arca

A mind az öt paravánelem alján végighúzódó fémlemez rátét felső szélén lágy hullámvonalban záródik és nagyobb fém szegecsek díszítik, az alsó szegélyén már sűrűbben helyezkednek el a kisebb méretű szegecsek (5. kép). Magának a fémlemeznek a felületét mintha csak kisméretű, gömbfejű kalapáccsal óvatosan ütögették volna, a fémlemeznek izgalmas pöttyözött mintázatot adott.

Szegecselés

Néhány gondolat az alkotóról:

Vágó József (eredeti neve: Weinberger József) nevét főként építészként, a magyar szecessziós építészet egyik kiemelkedő alkotójaként ismerik. A Budapesti József Műegyetem építészkarán elsajátította a kor meghatározó historizáló építészeti stílusát, de gyakorlatát már a szecesszió hazai mesterénél, Lechner Ödönnél végezte. Később a korszak másik nagy építészénél, Alpár Ignác tervezőirodájában is dolgozott. 1902 és 1911 között testvérével, Lászlóval közös tervezőirodát nyitottak. A magyaros szecesszió mellett a híres osztrák tervező, Otto Wagner geometrikus stílusa is hatott rá. Budapesten sétálva több általa tervezett épületben is gyönyörködhetünk: a Gutenberg-otthon, a kőbányai Szent László Gimnázium, Árkád Bazár (VII. kerület, Dohány utca 22-24.) csak néhány a sorban.

A Vágó József által tervezett paravánról készült képek forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

 

Vágó József paravánja és az osztrák szoba berendezése
Ráth György-villa

A Városligeti fasor egyik villája hosszú utat járt be, hogy most felújítva értékes és izgalmas műtárgyakat bemutatva várja látogatóit. Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első igazgatója 1901-ben vásárolta meg a Városligeti fasor 12. szám alatt álló villát. Feleségével együtt otthonukat műgyűjteményük darabjaival töltötték meg, de nem egy merev múzeumot szerettek volna kialakítani, hanem egy esztétikus, a klasszikus műtárgyak mellett az akkori kortársnak is számító századfordulós, szecessziós stílus szerint készült darabokkal berendezett élő otthont. Ráth György 1905-ös halálával özvegyére, Melcsiczky Gizellára hárult a feladat, hogy férje akaratát beteljesítse és minden műtárgyukat, valamint magát a villát a magyar államra hagyják azzal a kitétellel, hogy a tárgyak együtt maradjanak és egy nyilvános múzeumot hozzanak létre belőlük. A múzeum 1906 novemberében nyitotta meg kapuit, Ferenc József császár és király pedig 1907. január 8-án meg is tekintette a gyűjteményt. A múzeum oszthatatlanságának a második világháború vetett véget. Az új politikai rendszer számára ideológiailag vállalhatatlanná vált a múzeum és 1954-ben Kína Múzeumként nyitották újra a villát, a műtárgyakat pedig több múzeum gyűjteménye között osztották szét. A felújított villa és kiállítás 2018 őszén nyílt meg, a szétszóródott gyűjtemény valamennyi darabjának felkutatása a mai napig folyik. Az egykori Ráth-villában, Ráth György hagyományát követve, enteriőrökbe rendezve mutatja be az iparművészeti remekeket. Ez alkalommal az úgynevezett osztrák szoba berendezését és annak egy látványos darabját ismerjük meg részletesebben.

A szobát az osztrák szecesszióra jellemző berendezési tárgyakkal, bútorokkal rendezték be (1. kép). A stílusnak megfelelően a bútorok formái és vonalvezetése egyszerűek, végletekig könnyed és elegáns tárgyakról van szó. A díszítésben a geometrikus és növényi motívumok is felfedezhetők. A falakat sűrű négyzeteket és sávokat váltogató mintájú tapéta fedi, ami szép kontrasztban áll a hófehér ablak- és ajtókeretekkel. A parkettán fekete-fehér geometrikus szőnyegeken sétálhatunk, amelyet a múzeum 2018 őszén történt megnyitásakor, a kiállítás rendezésekor gyártottak. A tapéta és a szőnyeg a gyűjtemény szecessziós tárgyainak ihletésére születtek, Katona Klára tervezte őket. A szőnyeg szegélyén végigfutó sötét négyzetek közepén kicsi fehér pont látható, keretüket vékony fehér és fekete vonalak adják. A szegély vastagabb fekete és fehér sávok által alkotott téglalapokat fog közre. A berendezési tárgyak közül az osztrák Josef Hoffmann által tervezett két karosszékből és egy kanapéból álló ülőgarnitúra a leghangsúlyosabb. Ezeknek a kárpitozott, hajlított bútoroknak a formavilágát a Thonet-székekre jellemző íves kartámla és a hajlított faelemek határozzák meg. A szobában fellelhető bútorok másik vissza-visszatérő jellemzője a berakás vagy intarzia technikájának használata. A díszítési módszer során az alapot adó anyagból kivésik azt a formát vagy motívumot, amit egy eltérő anyagból készült elemmel szeretnének kitölteni. Legtöbbször fa bútorok esetében láthatjuk ezt a módszert és eltérő színű faanyagból, gyöngyházból vagy fémből készítik el a berakást. Figyelemre méltó még a mennyezetről lelógó csillár is, ami mintha csak egy pálmát idézne – elnevezése is pálmacsillár-, amelynek leveleiről apró jégcsapok lógnának le. A csillárt a mennyezeten tartó elemén két fémből megmunkált fodros masnit idéző elem díszíti.

Osztrák szoba

A szoba berendezéséből egy magyar tervező tárgyát vegyük szemügyre alaposabban. A paravánok elsősorban vett funkciója az elrejtés, a lehatárolás. Sok esetben a szoba egy részét választották le vagy az öltözködés során tett hasznos szolgálatot. A Vágó József által 1905 körül tervezett paravánja üvegezett felületével roppant dekoratív és főként térelválasztóként funkcionálhatott (2. kép) A 207 centiméter szélességű és 191,5 centiméter magas tárgyat nem lehet nem észrevenni a szobában. Az öt elem alkotta paraván középső három elemének fakeretét négyzet és téglalap alakú metszett üveglapok töltik ki, az elemek háromszög záródású panelek teteje egy háromszöget alkot. A paraván öt eleme nem mereven illeszkedik egymáshoz, hanem legyezőszerűen hajtogatható.

Paraván

A paraván két szélső elemét a fából készült panelek alkotják és ez foglalja magába a díszítés legmarkánsabb részét: a fém és gyöngyház berakással megalkotott elegáns nőalakokat (3. kép). A két figura a középső üvegpaneles részek felé fordul és szinte teljes mértékben kitöltik a fa paneleket. Ruházatuk lágy esésű, szív alakú díszekkel ellátott ruházat, amit különböző sötétségű fával alakított ki a művész. Nem látható a nők lába, sőt a ruhájuk alja inkább levelek és indák csoportjára emlékeztet. A ruhákat kisméretű, köralakú gyöngyház berakások díszítik, mintha csak a ruha flitter díszítése lenne.

Nőalak

A nők vállára omló, hullámos barna hajat homlokukon pánt fogja le, amelyeket a homlok részén egy csillaggal díszítették (4. kép). A nők fülét nemcsak leomló hajuk, de a fejpántot díszítő virág is takarja. Arcukat bal oldalról stilizált rózsák leomló özöne keretezi. A ruházat és az alakok megjelenítéséhez többféle anyagot használt a művész. A körvonalak, a ruha mintázata, az arcok vonásai különböző színű faanyagok beillesztésével rajzolták meg, a ruhán és a nők hajában gyöngyház berakások találhatók és maga a fejpánt is fém berakással készült. Az elegáns nőalak ruhája, frizurája és testtartásának lágy vonalai mind az osztrák szecesszió mestereinek munkáit idézik, míg a paraván lábazatának fémlemez díszítése már inkább a Gödöllői Művésztelep hagyományait és formavilágát juttathatja az eszünkbe.

A nőalak arca

A mind az öt paravánelem alján végighúzódó fémlemez rátét felső szélén lágy hullámvonalban záródik és nagyobb fém szegecsek díszítik, az alsó szegélyén már sűrűbben helyezkednek el a kisebb méretű szegecsek (5. kép). Magának a fémlemeznek a felületét mintha csak kisméretű, gömbfejű kalapáccsal óvatosan ütögették volna, a fémlemeznek izgalmas pöttyözött mintázatot adott.

Szegecselés

Néhány gondolat az alkotóról:

Vágó József (eredeti neve: Weinberger József) nevét főként építészként, a magyar szecessziós építészet egyik kiemelkedő alkotójaként ismerik. A Budapesti József Műegyetem építészkarán elsajátította a kor meghatározó historizáló építészeti stílusát, de gyakorlatát már a szecesszió hazai mesterénél, Lechner Ödönnél végezte. Később a korszak másik nagy építészénél, Alpár Ignác tervezőirodájában is dolgozott. 1902 és 1911 között testvérével, Lászlóval közös tervezőirodát nyitottak. A magyaros szecesszió mellett a híres osztrák tervező, Otto Wagner geometrikus stílusa is hatott rá. Budapesten sétálva több általa tervezett épületben is gyönyörködhetünk: a Gutenberg-otthon, a kőbányai Szent László Gimnázium, Árkád Bazár (VII. kerület, Dohány utca 22-24.) csak néhány a sorban.

A Vágó József által tervezett paravánról készült képek forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 48

 

Embert formázó edény a neolitikumból
Aquincumi Múzeum, 7000 éves üzenet kiállításán

A művészet egyidős az emberiséggel. Lenyűgözőek a barlangrajzok szemet gyönyörködtető jelenetei, a több ezer éve létező rajzok bikákról, vadászatokról, varázslatokról. Ezek a tárgyak mindig valamilyen fontos funkcióval rendelkeztek, de emellett szépek is voltak, sőt a modern művészeket is inspirálták.

A Törökbálint-Dulácska vidékén előkerült ember alakú edények meghökkentőek. A ritka leleteket egy mély gödör alján találták összetörve, több más edény darabjaival. A gödröt valószínűleg egy szertartáshoz áshatták, sőt magukat a különleges edényeket is egy ceremóniára készítették és szándékosan összetörték. Valószínűsítik, hogy egy termékenységi szertartásra készítették ezeket a tárgyakat. Egykori rendeltetésük és használatuk módját homály fedi, többféle elképzelés is létezik keletkezésük, felhasználásuk és elpusztulásuk körülményeire. Arcot viselő edények készítése nem gyakori, ha hétköznapi használati tárgyakról beszélünk, így a kutatók feltételezik, hogy valamilyen természetfeletti lény vagy éppen ős szimbolikus ábrázolása lehetett a készítők célja. A legáltalánosabb elképzelés szerint ezek az arcokkal ábrázolt edények valamilyen rontás ellen védő, bajelhárító funkcióval is bírhattak. Több elképzelés van az egykori tartalmukkal kapcsolatban is. Vannak, akik szerint alkoholos italok szertartásokon való közös fogyasztására vagy a következő évi vetőmag őrzésére szolgálhattak. Nézzünk meg alaposabban egy ilyen ember formájú kancsót! (1. kép)

Az agyagból készült 30-40 centiméter magas edény egy alacsony széken ülő embert formáz. Lábai derékszögben behajtva párhuzamosan néznek előre. Kezeit ölében összekulcsolva tartja, ujjait csak pár bekarcolt vonal jelképezi, de így is remekül kifejezi a mozdulatot. Kerek arca inkább általános vonásokat hordoz. Kis pisze orra, kicsike fülei vannak. Száját csak egy vízszintesen az agyagba karcolt vonal jelképezi, de szemeit is csak egy-egy rövidebb vízszintesen bekarcolt vonallal jelölte az alkotó. Valószínűleg nőt ábrázol a tárgy, amit a mellkasára elhelyezett két kis bogyóról feltételezhetünk, ami talán melleket szimbolizál. A tárgy további érdekességei a vonalak, amiket díszítésként belekarcoltak az anyagba. Az alak vállain kettő, a mellkasán pedig egy vonal fut keresztül. Arcán mindkét oldalon érdekes párhuzamosan vonuló cikkcakk vonalak láthatók, ezeket a vonalkákat egy nagy M betűt idéző bekarcolás keretezi úgy, hogy az M betű szárai a figura arcának két oldalára jutottak. A betű forma jelentését nem sikerült megfejteni, egyes kutatók termékenységi szimbólumként értelmezik.

Ember alakú kancsó szemből

A bekarcolt minták tovább folytatódhatnak a figura hátán is, ahol függőleges és vízszintes vonalakból alkotott formákat fedezhetünk fel. A mintázat mintha egy téglafal sorait mutatná, de akár értelmezhető egyfajta szövet imitációjának is, így jelképezve az alak ruházatát. (2. kép) Ez a fajta bekarcolt díszítés a vonaldíszes kerámiák csoportjába sorolja a tárgyat. Különlegessé az teszi ezt a kancsót, hogy lábas edények között viszonylag kevés vonaldíszes marad meg rekonstruálható maradványként. A tárgy funkcióját, kancsó jellegét a fej kialakítása mutatja, ugyanis a figura fejének teteje nyitva van, hátsó részén kis peremes kitöltő részt alakított ki az alkotója. Füle a kancsónak nincs, ezért inkább szobor mintsem használati tárgy jellege van.

A kancsó hátoldala

A műtárgy megtekinthető, sőt meg is tapogatható egy másolatnak köszönhetően az Aquincumi Múzeum 7000 éves üzenet – Az újkőkori világ emlékei Budapest vidékén című kiállításon. „A ma emberében talán fel sem merül, hogy az ipari forradalmat megelőző, napjaink digitális forradalmához hasonló, legnagyobb hatású átalakulás az élelemtermelésre való áttérés volt az emberiség történelmében, ami nem csak a világ benépesedéséhez vezetett, hanem minden további gazdasági és társadalmi fejlődés alapja is lett.” – olvashatjuk a kiállítás egyik falán. Az újkőkori életet bemutató kiállítás sok érdekességet sorakoztat fel a több ezer éve élt emberek mindennapjairól, de érdemes időről időre a tárgyak szépségén, művészi értékén is elmerengeni. A tárlat 2021. december 31-ig várja a látogatókat, sőt a Dr. M. Virág Zsuzsanna régész és kurátor által tartott videótárlatvezetésen még többet megtudhatunk a kiállítás tárgyairól és a neolitikum embereinek életéről.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

 

Embert formázó edény a neolitikumból
Aquincumi Múzeum, 7000 éves üzenet kiállításán

A művészet egyidős az emberiséggel. Lenyűgözőek a barlangrajzok szemet gyönyörködtető jelenetei, a több ezer éve létező rajzok bikákról, vadászatokról, varázslatokról. Ezek a tárgyak mindig valamilyen fontos funkcióval rendelkeztek, de emellett szépek is voltak, sőt a modern művészeket is inspirálták.

A Törökbálint-Dulácska vidékén előkerült ember alakú edények meghökkentőek. A ritka leleteket egy mély gödör alján találták összetörve, több más edény darabjaival. A gödröt valószínűleg egy szertartáshoz áshatták, sőt magukat a különleges edényeket is egy ceremóniára készítették és szándékosan összetörték. Valószínűsítik, hogy egy termékenységi szertartásra készítették ezeket a tárgyakat. Egykori rendeltetésük és használatuk módját homály fedi, többféle elképzelés is létezik keletkezésük, felhasználásuk és elpusztulásuk körülményeire. Arcot viselő edények készítése nem gyakori, ha hétköznapi használati tárgyakról beszélünk, így a kutatók feltételezik, hogy valamilyen természetfeletti lény vagy éppen ős szimbolikus ábrázolása lehetett a készítők célja. A legáltalánosabb elképzelés szerint ezek az arcokkal ábrázolt edények valamilyen rontás ellen védő, bajelhárító funkcióval is bírhattak. Több elképzelés van az egykori tartalmukkal kapcsolatban is. Vannak, akik szerint alkoholos italok szertartásokon való közös fogyasztására vagy a következő évi vetőmag őrzésére szolgálhattak. Nézzünk meg alaposabban egy ilyen ember formájú kancsót! (1. kép)

Az agyagból készült 30-40 centiméter magas edény egy alacsony széken ülő embert formáz. Lábai derékszögben behajtva párhuzamosan néznek előre. Kezeit ölében összekulcsolva tartja, ujjait csak pár bekarcolt vonal jelképezi, de így is remekül kifejezi a mozdulatot. Kerek arca inkább általános vonásokat hordoz. Kis pisze orra, kicsike fülei vannak. Száját csak egy vízszintesen az agyagba karcolt vonal jelképezi, de szemeit is csak egy-egy rövidebb vízszintesen bekarcolt vonallal jelölte az alkotó. Valószínűleg nőt ábrázol a tárgy, amit a mellkasára elhelyezett két kis bogyóról feltételezhetünk, ami talán melleket szimbolizál. A tárgy további érdekességei a vonalak, amiket díszítésként belekarcoltak az anyagba. Az alak vállain kettő, a mellkasán pedig egy vonal fut keresztül. Arcán mindkét oldalon érdekes párhuzamosan vonuló cikkcakk vonalak láthatók, ezeket a vonalkákat egy nagy M betűt idéző bekarcolás keretezi úgy, hogy az M betű szárai a figura arcának két oldalára jutottak. A betű forma jelentését nem sikerült megfejteni, egyes kutatók termékenységi szimbólumként értelmezik.

Ember alakú kancsó szemből

A bekarcolt minták tovább folytatódhatnak a figura hátán is, ahol függőleges és vízszintes vonalakból alkotott formákat fedezhetünk fel. A mintázat mintha egy téglafal sorait mutatná, de akár értelmezhető egyfajta szövet imitációjának is, így jelképezve az alak ruházatát. (2. kép) Ez a fajta bekarcolt díszítés a vonaldíszes kerámiák csoportjába sorolja a tárgyat. Különlegessé az teszi ezt a kancsót, hogy lábas edények között viszonylag kevés vonaldíszes marad meg rekonstruálható maradványként. A tárgy funkcióját, kancsó jellegét a fej kialakítása mutatja, ugyanis a figura fejének teteje nyitva van, hátsó részén kis peremes kitöltő részt alakított ki az alkotója. Füle a kancsónak nincs, ezért inkább szobor mintsem használati tárgy jellege van.

A kancsó hátoldala

A műtárgy megtekinthető, sőt meg is tapogatható egy másolatnak köszönhetően az Aquincumi Múzeum 7000 éves üzenet – Az újkőkori világ emlékei Budapest vidékén című kiállításon. „A ma emberében talán fel sem merül, hogy az ipari forradalmat megelőző, napjaink digitális forradalmához hasonló, legnagyobb hatású átalakulás az élelemtermelésre való áttérés volt az emberiség történelmében, ami nem csak a világ benépesedéséhez vezetett, hanem minden további gazdasági és társadalmi fejlődés alapja is lett.” – olvashatjuk a kiállítás egyik falán. Az újkőkori életet bemutató kiállítás sok érdekességet sorakoztat fel a több ezer éve élt emberek mindennapjairól, de érdemes időről időre a tárgyak szépségén, művészi értékén is elmerengeni. A tárlat 2021. december 31-ig várja a látogatókat, sőt a Dr. M. Virág Zsuzsanna régész és kurátor által tartott videótárlatvezetésen még többet megtudhatunk a kiállítás tárgyairól és a neolitikum embereinek életéről.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 47

 

Nagy Sándor: Szent várakozás (1904)
Gödöllői Városi Múzeum

Gödöllőn nem csak a Királyi Kastély rejt kincseket, hanem a Városi Múzeum is. Az 1760-as években épített fogadó egykori épületében található múzeum elődjének az 1952-ben alapított helytörténeti szakkört tekinthetjük. 1978-ra már Helytörténeti Gyűjtemény rangra emelkedett és 1988-ban már múzeumi rangot is kapott az intézmény. Jelenleg az időszaki kiállítások mellett négy állandó kiállítása is van a múzeumnak. A Gödöllő város történetével foglalkozó tárlat, a Gödöllői Tájvédelmi Körzet értékeit bemutató kiállítás, a magyar cserkészmozgalom történetét tolmácsoló anyag és a híres gödöllői művésztelepről szóló tárlat. Ez utóbbiról választottunk erre a hétre műtárgyat, a művésztelep egyik meghatározó személyiségének, Nagy Sándornak a Szent várakozás című 1904-ben készült festményét.

A fekvő formátumú kép egy bensőséges családi jelenetet örökít meg. A helyszín egy szobabelső, amibe egy óriási, a kép felső felét kitöltő üvegablakon keresztül árad be a fény. Az ablak párkányán kecses fémvázas lámpa, állványra felfuttatott virágok láthatók. Ezek az állványok az úgynevezett viráglétrák, amelyek a Dunántúli népi hagyományban találhatók. Az íves tetejű, hajlított fából készült tárgy a futó növények támasztására szolgált. A falon tükör, a tükör előtt kis asztalka áll. Valamennyi tárgy gondosan megtervezett és elkészített, a praktikusságot szem előtt tartó használati tárgy, stílusukban a népművészet jegyeit viselik.

Az ablak előtt egyszerű fa asztal két székkel, virággal és az asztalra hanyagul rádobott fehér textillel. Talán a ház asszonya dobta le, amikor megpillantotta a látomást az ablakon keresztül. Fehér színnel megfestett, halovány szárnyas angyalt láthatunk, aki két kezével egy meztelen csecsemőt emel fel. Ezt a tüneményt nézi a férfi, gyengéden átkarolva mellette álló felesége vállát. A férfi egyszerű paraszti öltözéket visel, hosszú ujjú kék ingéhez vöröses barna nadrágot öltött magára. Arcán gondosan ápolt, de hosszú szakáll. Vonásaiban a festőt, Nagy Sándort ismerhetjük fel. Az előtte álló nő hosszú barna haját lágy kontyban fogta össze a tarkóján. Az ő öltözéke is egyszerű. Fekete hosszú ujjú blúzát egyszerű fehér csipkegallér és mandzsetta díszíti. Földig érő világosbarna szoknyája alján párhuzamos két fekete csík fut végig, aprómintás fehér kötény védi a ruháját a házimunkával járó piszoktól. Alakját alaposabban megvizsgálva láthatjuk, hogy gömbölyödő hasat takar a kötény. Így már értelmet nyer az ablakon keresztül látható angyal is, aki csecsemőt tart a kezében. 1904-ben, a kép készültekor ugyanis Nagy Sándor és felesége, Kriesch Laura éppen lányuk születését várták.

A szoba berendezési tárgyai a művész népművészet iránti érdeklődését mutatják. Az ablakon keresztül látható ház faragott fa homlokzata, zsúpfedele a Zalai-dombság göcseji építészetére jellemző. A képen megörökített használati tárgyak és bútorok az esztétikum és használhatóság jegyében készültek. Ezek a kritériumok jellemzőek voltak a későbbi gödöllői művésztelep művészei által megtervezett tárgyakra is.

Említésre méltó a festmény technikája is. A gesso festése során a fatáblára gipsz réteget húznak és erre fest a művész temperával. Talán ennek is köszönhető, hogy a kép színei visszafogottak, pasztell árnyalatúak. A festményt látványos, vastag fa keret fogja közre. A vonalas rajzú minta vésetei egy népi bútor vasalatait és ácsolatait, illesztékeit juttatják eszünkbe. A széles fakeretet maga a művész tervezte a művésztelep összművészeti eszméinek jegyében.

Néhány gondolat a művészről:

Nagy Sándor Nagybányán született 1869-ben. Tanulmányait az Országos Mintarajztanodában kezdte, majd 1890-ben egy ösztöndíjnak köszönhetően Rómában folytatta. Később a híres Julian Akadémia diákja lett Párizsban, innen tért haza Magyarországra 1900-ban. Még Rómában ismerkedett meg Körösfői-Kriesch Aladárral, akivel a későbbiekben Gödöllőn megalapította a művész közösségüket. A Gödöllői művésztelep alkotói a képző- és iparművészet egységére törekedtek, a magyar nép ősi művészetéből merítkező alkotásokat hoztak létre. Nézeteikre és művészetükre hatással voltak az angol preraffaeliták, törekedtek a kereszténység otthon- és családeszményének megvalósítására. Elképzeléseik szerint a művészi alkotás az emberiség jobbá tételéhez járul hozzá. A közösség Körösfői-Kriesch Aladár 1920-as halálával felbomlott.

Nagy Sándor azonban folytatta művészeti karrierjét. Anyagok és technikák sokaságával bánt magabiztosan. Sokszorosított grafikák, bútor- és szőnyegtervek, különböző városok építményei őrzik kreativitásának nyomát. A hágai királyi palota fogadótermének üvegablakai, a veszprémi színház homlokzatának sgraffitói, a pesterzsébeti Szent Erzsébet plébániatemplom freskóegyüttese is az ő munkája. 1934-től a Képzőművészeti Főiskola diákjait tanította a freskó, a goblein- és a mozaikkészítés módszerére. 1950-ben hunyt el Gödöllőn.

A narráció mellékletében található fotót Nagy Sándor festményéről a Gödöllői Városi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

 

Nagy Sándor: Szent várakozás (1904)
Gödöllői Városi Múzeum

Gödöllőn nem csak a Királyi Kastély rejt kincseket, hanem a Városi Múzeum is. Az 1760-as években épített fogadó egykori épületében található múzeum elődjének az 1952-ben alapított helytörténeti szakkört tekinthetjük. 1978-ra már Helytörténeti Gyűjtemény rangra emelkedett és 1988-ban már múzeumi rangot is kapott az intézmény. Jelenleg az időszaki kiállítások mellett négy állandó kiállítása is van a múzeumnak. A Gödöllő város történetével foglalkozó tárlat, a Gödöllői Tájvédelmi Körzet értékeit bemutató kiállítás, a magyar cserkészmozgalom történetét tolmácsoló anyag és a híres gödöllői művésztelepről szóló tárlat. Ez utóbbiról választottunk erre a hétre műtárgyat, a művésztelep egyik meghatározó személyiségének, Nagy Sándornak a Szent várakozás című 1904-ben készült festményét.

A fekvő formátumú kép egy bensőséges családi jelenetet örökít meg. A helyszín egy szobabelső, amibe egy óriási, a kép felső felét kitöltő üvegablakon keresztül árad be a fény. Az ablak párkányán kecses fémvázas lámpa, állványra felfuttatott virágok láthatók. Ezek az állványok az úgynevezett viráglétrák, amelyek a Dunántúli népi hagyományban találhatók. Az íves tetejű, hajlított fából készült tárgy a futó növények támasztására szolgált. A falon tükör, a tükör előtt kis asztalka áll. Valamennyi tárgy gondosan megtervezett és elkészített, a praktikusságot szem előtt tartó használati tárgy, stílusukban a népművészet jegyeit viselik.

Az ablak előtt egyszerű fa asztal két székkel, virággal és az asztalra hanyagul rádobott fehér textillel. Talán a ház asszonya dobta le, amikor megpillantotta a látomást az ablakon keresztül. Fehér színnel megfestett, halovány szárnyas angyalt láthatunk, aki két kezével egy meztelen csecsemőt emel fel. Ezt a tüneményt nézi a férfi, gyengéden átkarolva mellette álló felesége vállát. A férfi egyszerű paraszti öltözéket visel, hosszú ujjú kék ingéhez vöröses barna nadrágot öltött magára. Arcán gondosan ápolt, de hosszú szakáll. Vonásaiban a festőt, Nagy Sándort ismerhetjük fel. Az előtte álló nő hosszú barna haját lágy kontyban fogta össze a tarkóján. Az ő öltözéke is egyszerű. Fekete hosszú ujjú blúzát egyszerű fehér csipkegallér és mandzsetta díszíti. Földig érő világosbarna szoknyája alján párhuzamos két fekete csík fut végig, aprómintás fehér kötény védi a ruháját a házimunkával járó piszoktól. Alakját alaposabban megvizsgálva láthatjuk, hogy gömbölyödő hasat takar a kötény. Így már értelmet nyer az ablakon keresztül látható angyal is, aki csecsemőt tart a kezében. 1904-ben, a kép készültekor ugyanis Nagy Sándor és felesége, Kriesch Laura éppen lányuk születését várták.

A szoba berendezési tárgyai a művész népművészet iránti érdeklődését mutatják. Az ablakon keresztül látható ház faragott fa homlokzata, zsúpfedele a Zalai-dombság göcseji építészetére jellemző. A képen megörökített használati tárgyak és bútorok az esztétikum és használhatóság jegyében készültek. Ezek a kritériumok jellemzőek voltak a későbbi gödöllői művésztelep művészei által megtervezett tárgyakra is.

Említésre méltó a festmény technikája is. A gesso festése során a fatáblára gipsz réteget húznak és erre fest a művész temperával. Talán ennek is köszönhető, hogy a kép színei visszafogottak, pasztell árnyalatúak. A festményt látványos, vastag fa keret fogja közre. A vonalas rajzú minta vésetei egy népi bútor vasalatait és ácsolatait, illesztékeit juttatják eszünkbe. A széles fakeretet maga a művész tervezte a művésztelep összművészeti eszméinek jegyében.

Néhány gondolat a művészről:

Nagy Sándor Nagybányán született 1869-ben. Tanulmányait az Országos Mintarajztanodában kezdte, majd 1890-ben egy ösztöndíjnak köszönhetően Rómában folytatta. Később a híres Julian Akadémia diákja lett Párizsban, innen tért haza Magyarországra 1900-ban. Még Rómában ismerkedett meg Körösfői-Kriesch Aladárral, akivel a későbbiekben Gödöllőn megalapította a művész közösségüket. A Gödöllői művésztelep alkotói a képző- és iparművészet egységére törekedtek, a magyar nép ősi művészetéből merítkező alkotásokat hoztak létre. Nézeteikre és művészetükre hatással voltak az angol preraffaeliták, törekedtek a kereszténység otthon- és családeszményének megvalósítására. Elképzeléseik szerint a művészi alkotás az emberiség jobbá tételéhez járul hozzá. A közösség Körösfői-Kriesch Aladár 1920-as halálával felbomlott.

Nagy Sándor azonban folytatta művészeti karrierjét. Anyagok és technikák sokaságával bánt magabiztosan. Sokszorosított grafikák, bútor- és szőnyegtervek, különböző városok építményei őrzik kreativitásának nyomát. A hágai királyi palota fogadótermének üvegablakai, a veszprémi színház homlokzatának sgraffitói, a pesterzsébeti Szent Erzsébet plébániatemplom freskóegyüttese is az ő munkája. 1934-től a Képzőművészeti Főiskola diákjait tanította a freskó, a goblein- és a mozaikkészítés módszerére. 1950-ben hunyt el Gödöllőn.

A narráció mellékletében található fotót Nagy Sándor festményéről a Gödöllői Városi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 46

 

Gödöllői királyi kastély
Ferenc József dolgozószobája
Zala György Erzsébet királynéról készített mellszobra

Korábban már esett róla szó, hogy a Gödöllői Királyi Kastélynak több korszaka is volt, amit a rekonstruált és jelenleg is látogatható kastély mutat, az az 1867-es felújítást idézi. Ekkor ajánlotta fel ugyanis a magyar állam Ferenc József és Erzsébet királyné részére, koronázási ajándékaként a kastélyt, amelynek kialakításakor minden igényüket figyelembe vették. A termek közül nézzük most meg azt a szobát, amelyet Ferenc József dolgozószobájaként rendeztek be és a helyreállított szobabelső a császár és király jellemző tevékenységeit mutatja be. (1. kép) A szobában több eredeti darabot is találhatunk, például a faburkolatot, a parkettát és a tükröket. Eredeti formájában maradt meg a neorokokó kerámia kandalló, amely a díszteremben már megismerthez hasonló fehér műmárvány burkolatú fülkében látható, ám a dolgozószobában a bőséges aranydíszítést már nem használták. A kandalló tetején aranyozott óra látható, építményén egy gömb formára támaszkodó kecses nőalak szobra kapott helyet. Az óra két oldalán egy-egy hatágú aranyozott gyertyatartó áll. A szoba alapszíne leginkább a vörös, köszönhetően a falakat borító meggybordó tapétának, a vörös-arany díszítésű függönyöknek és a szobát átszelő szőnyegnek, amin mi is sétálhatunk. Ilyen színű bársonnyal burkolták a hat széket is, amely a szobában található asztal körül kapott helyet, alatta meleg vörös és barna színű keleti szőnyeg látható. A kandalló jobb oldalán a falon nagyméretű, festményeken Ferenc József és fia, Rudolf trónörökös egész alakos portréját láthatjuk. Mindkét festmény katonai öltözékben ábrázolja az alakokat, akik méltóságteljes pózban tekintenek ránk. Rudolf trónörökös ábrázolásán sötét háttér előtt áll a fiatal bajszos férfi. Kék színű, arany zsinórokkal és barna prémmel díszített zubbonyt visel, a fekete nadrágjának oldalán vörös díszítő csík húzódik. Bal oldalán kard lóg. Ferenc Józsefet már idősebb korában örökítették meg. Az ő zubbonya hófehér, rajta arany zsinóros díszítés és barna prém szegély látható. Bal kezével egy fekete textillel lefedett asztalra támaszkodik, amin fehér kesztyűi és fekete katonai csákója látható. A háttérben még pálmát és más növényeket, valamint egy allegorikus nőalakot ábrázoló festmény részletét is felfedezhetjük. A kandalló bal oldalán az utolsó megkoronázott magyar király, IV. Károly nagyméretű márvány mellszobra látható. Mellette a falon kisfiúról készített festményt láthatunk. Arany színű kabátkáját fehér prém díszíti, fején fehér tollas kalap, ami alól kibukkannak a szőke göndör fürtjei. Jobb kezében almát tart és kisgyerekhez képest kissé szomorúan, tartózkodóan tekint ránk. Ő IV. Károly fia, Habsburg Ottó, akit az apja koronázásakor viselt díszöltözékében festettek meg. A szoba egyik jellegzetes alakja az óriási medvebőr, amely a kandalló előtt, az asztalt körülvevő székek mellett kapott helyet a földön. A hatalmas állat kiterített négy karmos mancsa, fogait vicsorító tátott szája lenyűgöző látványt kelt, utalva ezzel Ferenc József és Rudolf főherceg kedvelt időtöltésére, a vadászatra.

Ferenc József dolgozószobája

Induljunk tovább Erzsébet királyné emlékkiállításába! (2. kép) Az enteriőrszerűen kialakított szobák közül az első a királyné lakosztályához tartozott, míg a második és harmadik már a királyné magyar felolvasóhölgyének, Ferenczy Idának szobái voltak. Ferenczy Ida kisnemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, mégis ő volt a királynéhoz legközelebb álló személy. A szobák berendezésében megjelenik a királyné kedvenc színe az ibolya lila, a súlyos függönyök ebben a színben pompáznak. A szobákban a falakon Erzsébet királynéról készült festményeket, az üvegezett vitrinekben pedig különböző használati- és emléktárgyakat nézhetünk meg. A magyarok szeretett királynéja 1898. szeptember 10-én tragikus merénylet áldozata lett Genfben. A kiállításon a híradások, újsághírek, emlékkönyvek és érmek is helyet kaptak.

Erzsébet emlékkiállítás

Ennek a térnek a központi eleme a Zala György által készített közel egy méter magas, fehér carrarai márvány mellszobor is. (3. kép) A fiatal királynét koronázási ruhájában ábrázolta a szobrász. A vállat szabadon hagyó ruha mellrészét tizenegy gyöngysor díszíti, többsoros gyöngysor ékesíti a királyné nyakát is. Hajviselete már ismerős lehet Zala György egy másik, korábban megismert Erzsébet szobráról is. Itt is kettős hajfonatba rendezték a királyné legendásan szép haját, frizuráját fátyol és ékkövekkel díszített diadém egészíti ki. A szobrot a Park-klub felkérésére készítette el Zala György és érdekessége, hogy Ferenc József kérésére az általa kijelölt, 1867-ben a királynéról készült festmény alapján dolgozott a művész. Zala a szobornak több változatát is elkészítette, így bronz változatát ma Makón, a József Attila Múzeum kertjében is megtalálhatjuk. Később, 1899-ben a Képzőművészeti Társaság megvásárolta a szobor sokszorosítási jogát és így a szobor 30 centiméteres változatát árusították. A szobában még megnézhetjük a későbbi, Erzsébet királyné 1898-as halála után kiírt szoborpályázatra beérkezett beküldött elképzeléseket, illetve az ország számtalan Erzsébetről elnevezett közterületéről és intézményéről készült képeslapok jól mutatják, hogy milyen szeretet övezte és övezi a mai napig a királynőt.

Erzsébet királyné mellszobra

A narrációhoz mellékelt fotókat a Gödöllői Királyi Kastély bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

 

Gödöllői királyi kastély
Ferenc József dolgozószobája
Zala György Erzsébet királynéról készített mellszobra

Korábban már esett róla szó, hogy a Gödöllői Királyi Kastélynak több korszaka is volt, amit a rekonstruált és jelenleg is látogatható kastély mutat, az az 1867-es felújítást idézi. Ekkor ajánlotta fel ugyanis a magyar állam Ferenc József és Erzsébet királyné részére, koronázási ajándékaként a kastélyt, amelynek kialakításakor minden igényüket figyelembe vették. A termek közül nézzük most meg azt a szobát, amelyet Ferenc József dolgozószobájaként rendeztek be és a helyreállított szobabelső a császár és király jellemző tevékenységeit mutatja be. (1. kép) A szobában több eredeti darabot is találhatunk, például a faburkolatot, a parkettát és a tükröket. Eredeti formájában maradt meg a neorokokó kerámia kandalló, amely a díszteremben már megismerthez hasonló fehér műmárvány burkolatú fülkében látható, ám a dolgozószobában a bőséges aranydíszítést már nem használták. A kandalló tetején aranyozott óra látható, építményén egy gömb formára támaszkodó kecses nőalak szobra kapott helyet. Az óra két oldalán egy-egy hatágú aranyozott gyertyatartó áll. A szoba alapszíne leginkább a vörös, köszönhetően a falakat borító meggybordó tapétának, a vörös-arany díszítésű függönyöknek és a szobát átszelő szőnyegnek, amin mi is sétálhatunk. Ilyen színű bársonnyal burkolták a hat széket is, amely a szobában található asztal körül kapott helyet, alatta meleg vörös és barna színű keleti szőnyeg látható. A kandalló jobb oldalán a falon nagyméretű, festményeken Ferenc József és fia, Rudolf trónörökös egész alakos portréját láthatjuk. Mindkét festmény katonai öltözékben ábrázolja az alakokat, akik méltóságteljes pózban tekintenek ránk. Rudolf trónörökös ábrázolásán sötét háttér előtt áll a fiatal bajszos férfi. Kék színű, arany zsinórokkal és barna prémmel díszített zubbonyt visel, a fekete nadrágjának oldalán vörös díszítő csík húzódik. Bal oldalán kard lóg. Ferenc Józsefet már idősebb korában örökítették meg. Az ő zubbonya hófehér, rajta arany zsinóros díszítés és barna prém szegély látható. Bal kezével egy fekete textillel lefedett asztalra támaszkodik, amin fehér kesztyűi és fekete katonai csákója látható. A háttérben még pálmát és más növényeket, valamint egy allegorikus nőalakot ábrázoló festmény részletét is felfedezhetjük. A kandalló bal oldalán az utolsó megkoronázott magyar király, IV. Károly nagyméretű márvány mellszobra látható. Mellette a falon kisfiúról készített festményt láthatunk. Arany színű kabátkáját fehér prém díszíti, fején fehér tollas kalap, ami alól kibukkannak a szőke göndör fürtjei. Jobb kezében almát tart és kisgyerekhez képest kissé szomorúan, tartózkodóan tekint ránk. Ő IV. Károly fia, Habsburg Ottó, akit az apja koronázásakor viselt díszöltözékében festettek meg. A szoba egyik jellegzetes alakja az óriási medvebőr, amely a kandalló előtt, az asztalt körülvevő székek mellett kapott helyet a földön. A hatalmas állat kiterített négy karmos mancsa, fogait vicsorító tátott szája lenyűgöző látványt kelt, utalva ezzel Ferenc József és Rudolf főherceg kedvelt időtöltésére, a vadászatra.

Ferenc József dolgozószobája

Induljunk tovább Erzsébet királyné emlékkiállításába! (2. kép) Az enteriőrszerűen kialakított szobák közül az első a királyné lakosztályához tartozott, míg a második és harmadik már a királyné magyar felolvasóhölgyének, Ferenczy Idának szobái voltak. Ferenczy Ida kisnemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, mégis ő volt a királynéhoz legközelebb álló személy. A szobák berendezésében megjelenik a királyné kedvenc színe az ibolya lila, a súlyos függönyök ebben a színben pompáznak. A szobákban a falakon Erzsébet királynéról készült festményeket, az üvegezett vitrinekben pedig különböző használati- és emléktárgyakat nézhetünk meg. A magyarok szeretett királynéja 1898. szeptember 10-én tragikus merénylet áldozata lett Genfben. A kiállításon a híradások, újsághírek, emlékkönyvek és érmek is helyet kaptak.

Erzsébet emlékkiállítás

Ennek a térnek a központi eleme a Zala György által készített közel egy méter magas, fehér carrarai márvány mellszobor is. (3. kép) A fiatal királynét koronázási ruhájában ábrázolta a szobrász. A vállat szabadon hagyó ruha mellrészét tizenegy gyöngysor díszíti, többsoros gyöngysor ékesíti a királyné nyakát is. Hajviselete már ismerős lehet Zala György egy másik, korábban megismert Erzsébet szobráról is. Itt is kettős hajfonatba rendezték a királyné legendásan szép haját, frizuráját fátyol és ékkövekkel díszített diadém egészíti ki. A szobrot a Park-klub felkérésére készítette el Zala György és érdekessége, hogy Ferenc József kérésére az általa kijelölt, 1867-ben a királynéról készült festmény alapján dolgozott a művész. Zala a szobornak több változatát is elkészítette, így bronz változatát ma Makón, a József Attila Múzeum kertjében is megtalálhatjuk. Később, 1899-ben a Képzőművészeti Társaság megvásárolta a szobor sokszorosítási jogát és így a szobor 30 centiméteres változatát árusították. A szobában még megnézhetjük a későbbi, Erzsébet királyné 1898-as halála után kiírt szoborpályázatra beérkezett beküldött elképzeléseket, illetve az ország számtalan Erzsébetről elnevezett közterületéről és intézményéről készült képeslapok jól mutatják, hogy milyen szeretet övezte és övezi a mai napig a királynőt.

Erzsébet királyné mellszobra

A narrációhoz mellékelt fotókat a Gödöllői Királyi Kastély bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület