Folytatódik a VGYKE műalkotásokat bemutató sorozata, amelynek keretében hétről hétre egy újabb művészeti érték narrációjával és a hozzá kapcsolódó művészettörténeti információkkal találkozhattok. Az ötven alkotásból álló sorozatot ezúttal úgy állítottuk össze, hogy Budapest és környékén tett sétának is beillik. Több nagy múzeum is csatlakozott sorozatunkhoz, így a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Gödöllői Királyi Kastély épületével és gyűjteményének izgalmas darabjaival is megismerkedhettek majd. Budapest azonban a múzeumokon túl is bővelkedik látnivalókban, így köztéri szobrok, hidak, ipari műemlékek is feltűnnek majd időről időre a narrációk között.
Sok minden miatt csodálatos hely Budapest, de leginkább talán azért, mert olyanok, mint a mindent tudó mesemondók. Az épületek, hidak, szobrok akár több száz év történeteit mesélhetnék el. Ilyen épület a Magyar Nemzeti Galériának otthont adó Budavári Palota is, amelynekk egyik épületrészét a fotón is láthatod.
A szikrázó augusztusi napfényben álló méltóságteljes épületet központi bejáratának három ajtajára lépcsősor vezet fel, a kapuk felett klasszikus oszlopok tartják a háromszög alakú építészeti elemet, a timpanon. Eddig nagyon hasonlít az előző sorozatban már szereplő Műcsarnok épületére (olvasd itt) A timpanon felett magasodik két ablaksorral az óriási patinazöld kupola. Gyönyörű ez a kissé matt, kékeszöld szín, ami a réz oxidációjával jön létre. Emléktáblák, szobrok is büszkén viselik, valójában a nemesség, az érték jelzőjének is tekinthetjük. Visszatérve az épületre: a timpanonos főbejárat két oldalát a földszinten árkádok, felettük pedig két emelet magas oszlopokkal díszített falszakasz alkotja. Ez az épületrész kissé beljebb helyezkedik el, tehát mind jobbra, mind balra jócskán kiugrik két 3 szintes épületrész. Ennek ablaksorait féloszlopok díszítik. Ez azt jelenti, hogy az oszlopok nem körbejárhatók, hanem csak kissé kiemelkednek a fal síkjából. Az oszlopok nemcsak térben, hanem színben is elütnek a faltól. Az oszlopok világosak (a napfényes nyári napokon vakítóan fehérek), míg a falak kicsit sötétebb barnának tűnnek.
A Budavári Palotát nemcsak azért érdemes meglátogatni, mert gyönyörű panoráma nyílik innen a Duna felé, hanem mert történelmi és építészeti emlék. Igazi klasszikus. Története Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király koráig nyúlik vissza, de a törökök idejében, illetve 1686-os visszafoglalásakor súlyosan megsérült. Újjáépítését Mária Terézia idején, 1749-ben kezdték el a korban divatos barokk stílusban. Amit viszont a mai állapota tükröz, az már a 19. század építészete, amikor Ybl Miklós és Hauszmann Alajos neobarokk elemekkel bővítették ki. Ennek köszönheti méltőságteljes külsejét, amelyben minden elem az értéket, a tekintélyt és a kimértséget tükrözi. A fehéren világító oszlopok az antik hagyományokat, a szabályosan, emeletenként más-más stílusú ablakok az oszlopokkal együtt alkotott ritmusukkal a következetességet , az épület előtti tágas tér és a dunai panoráma a hatalmat képviseli számomra.
A kép előterében látható a Budavári palota történetének egyik fontos szereplőjéről készült bronz szobor. Róna József szobrász Savoya Jenőt, Buda várának egyik hős felszabadítóját lovon ábrázolja. Az izmos paripa mellső lábait megfeszíti, fejét lehorgasztja, hátsó lábai közül egyiket kecsesen kissé felemeli. A nemes állat erőt sugároz. A rajta ülő hadvezért jobb kezében parancsnoki pálcát tart és talán a várat ostromló katonákat irányítja. A címerrel és domborművel díszített kő talapzaton domborműveket találhatunk, csatatéri jelenetek láthatók rajtuk. A fotón szereplő alakok jól érzékeltetik, hogy a talapzat jó két ember nagyságú.
A II. világháború alatt az épület egy része megsemmisült és csak az 1960-as években kezdték el az újjá építését. Ezután már nem királyok lakhelyéül szolgált, inkább művészet otthona lett. Jövő héten már a Magyar Nemzeti Galériában folytatjuk utunkat tovább.
Szeretnél többet megtudni az épületről? Ezeket a cikkeket ajánlom!
narráció Archives - Oldal 10 a 10-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Narráció
A Budavári Palota és Savoya Jenő szobra
Kedves Olvasók!
Folytatódik a VGYKE műalkotásokat bemutató sorozata, amelynek keretében hétről hétre egy újabb művészeti érték narrációjával és a hozzá kapcsolódó művészettörténeti információkkal találkozhattok. Az ötven alkotásból álló sorozatot ezúttal úgy állítottuk össze, hogy Budapest és környékén tett sétának is beillik. Több nagy múzeum is csatlakozott sorozatunkhoz, így a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Gödöllői Királyi Kastély épületével és gyűjteményének izgalmas darabjaival is megismerkedhettek majd. Budapest azonban a múzeumokon túl is bővelkedik látnivalókban, így köztéri szobrok, hidak, ipari műemlékek is feltűnnek majd időről időre a narrációk között.
Sok minden miatt csodálatos hely Budapest, de leginkább talán azért, mert olyanok, mint a mindent tudó mesemondók. Az épületek, hidak, szobrok akár több száz év történeteit mesélhetnék el. Ilyen épület a Magyar Nemzeti Galériának otthont adó Budavári Palota is, amelynekk egyik épületrészét a fotón is láthatod.
A szikrázó augusztusi napfényben álló méltóságteljes épületet központi bejáratának három ajtajára lépcsősor vezet fel, a kapuk felett klasszikus oszlopok tartják a háromszög alakú építészeti elemet, a timpanon. Eddig nagyon hasonlít az előző sorozatban már szereplő Műcsarnok épületére (olvasd itt) A timpanon felett magasodik két ablaksorral az óriási patinazöld kupola. Gyönyörű ez a kissé matt, kékeszöld szín, ami a réz oxidációjával jön létre. Emléktáblák, szobrok is büszkén viselik, valójában a nemesség, az érték jelzőjének is tekinthetjük. Visszatérve az épületre: a timpanonos főbejárat két oldalát a földszinten árkádok, felettük pedig két emelet magas oszlopokkal díszített falszakasz alkotja. Ez az épületrész kissé beljebb helyezkedik el, tehát mind jobbra, mind balra jócskán kiugrik két 3 szintes épületrész. Ennek ablaksorait féloszlopok díszítik. Ez azt jelenti, hogy az oszlopok nem körbejárhatók, hanem csak kissé kiemelkednek a fal síkjából. Az oszlopok nemcsak térben, hanem színben is elütnek a faltól. Az oszlopok világosak (a napfényes nyári napokon vakítóan fehérek), míg a falak kicsit sötétebb barnának tűnnek.
A Budavári Palotát nemcsak azért érdemes meglátogatni, mert gyönyörű panoráma nyílik innen a Duna felé, hanem mert történelmi és építészeti emlék. Igazi klasszikus. Története Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király koráig nyúlik vissza, de a törökök idejében, illetve 1686-os visszafoglalásakor súlyosan megsérült. Újjáépítését Mária Terézia idején, 1749-ben kezdték el a korban divatos barokk stílusban. Amit viszont a mai állapota tükröz, az már a 19. század építészete, amikor Ybl Miklós és Hauszmann Alajos neobarokk elemekkel bővítették ki. Ennek köszönheti méltőságteljes külsejét, amelyben minden elem az értéket, a tekintélyt és a kimértséget tükrözi. A fehéren világító oszlopok az antik hagyományokat, a szabályosan, emeletenként más-más stílusú ablakok az oszlopokkal együtt alkotott ritmusukkal a következetességet , az épület előtti tágas tér és a dunai panoráma a hatalmat képviseli számomra.
A kép előterében látható a Budavári palota történetének egyik fontos szereplőjéről készült bronz szobor. Róna József szobrász Savoya Jenőt, Buda várának egyik hős felszabadítóját lovon ábrázolja. Az izmos paripa mellső lábait megfeszíti, fejét lehorgasztja, hátsó lábai közül egyiket kecsesen kissé felemeli. A nemes állat erőt sugároz. A rajta ülő hadvezért jobb kezében parancsnoki pálcát tart és talán a várat ostromló katonákat irányítja. A címerrel és domborművel díszített kő talapzaton domborműveket találhatunk, csatatéri jelenetek láthatók rajtuk. A fotón szereplő alakok jól érzékeltetik, hogy a talapzat jó két ember nagyságú.
A II. világháború alatt az épület egy része megsemmisült és csak az 1960-as években kezdték el az újjá építését. Ezután már nem királyok lakhelyéül szolgált, inkább művészet otthona lett. Jövő héten már a Magyar Nemzeti Galériában folytatjuk utunkat tovább.
Szeretnél többet megtudni az épületről? Ezeket a cikkeket ajánlom!
Folytatódik a VGYKE műalkotásokat bemutató sorozata, amelynek keretében hétről hétre egy újabb művészeti érték narrációjával és a hozzá kapcsolódó művészettörténeti információkkal találkozhattok. Az ötven alkotásból álló sorozatot ezúttal úgy állítottuk össze, hogy Budapest és környékén tett sétának is beillik. Több nagy múzeum is csatlakozott sorozatunkhoz, így a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Gödöllői Királyi Kastély épületével és gyűjteményének izgalmas darabjaival is megismerkedhettek majd. Budapest azonban a múzeumokon túl is bővelkedik látnivalókban, így köztéri szobrok, hidak, ipari műemlékek is feltűnnek majd időről időre a narrációk között.
Sok minden miatt csodálatos hely Budapest, de leginkább talán azért, mert olyanok, mint a mindent tudó mesemondók. Az épületek, hidak, szobrok akár több száz év történeteit mesélhetnék el. Ilyen épület a Magyar Nemzeti Galériának otthont adó Budavári Palota is, amelynekk egyik épületrészét a fotón is láthatod.
A szikrázó augusztusi napfényben álló méltóságteljes épületet központi bejáratának három ajtajára lépcsősor vezet fel, a kapuk felett klasszikus oszlopok tartják a háromszög alakú építészeti elemet, a timpanon. Eddig nagyon hasonlít az előző sorozatban már szereplő Műcsarnok épületére (olvasd itt) A timpanon felett magasodik két ablaksorral az óriási patinazöld kupola. Gyönyörű ez a kissé matt, kékeszöld szín, ami a réz oxidációjával jön létre. Emléktáblák, szobrok is büszkén viselik, valójában a nemesség, az érték jelzőjének is tekinthetjük. Visszatérve az épületre: a timpanonos főbejárat két oldalát a földszinten árkádok, felettük pedig két emelet magas oszlopokkal díszített falszakasz alkotja. Ez az épületrész kissé beljebb helyezkedik el, tehát mind jobbra, mind balra jócskán kiugrik két 3 szintes épületrész. Ennek ablaksorait féloszlopok díszítik. Ez azt jelenti, hogy az oszlopok nem körbejárhatók, hanem csak kissé kiemelkednek a fal síkjából. Az oszlopok nemcsak térben, hanem színben is elütnek a faltól. Az oszlopok világosak (a napfényes nyári napokon vakítóan fehérek), míg a falak kicsit sötétebb barnának tűnnek.
A Budavári Palotát nemcsak azért érdemes meglátogatni, mert gyönyörű panoráma nyílik innen a Duna felé, hanem mert történelmi és építészeti emlék. Igazi klasszikus. Története Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király koráig nyúlik vissza, de a törökök idejében, illetve 1686-os visszafoglalásakor súlyosan megsérült. Újjáépítését Mária Terézia idején, 1749-ben kezdték el a korban divatos barokk stílusban. Amit viszont a mai állapota tükröz, az már a 19. század építészete, amikor Ybl Miklós és Hauszmann Alajos neobarokk elemekkel bővítették ki. Ennek köszönheti méltőságteljes külsejét, amelyben minden elem az értéket, a tekintélyt és a kimértséget tükrözi. A fehéren világító oszlopok az antik hagyományokat, a szabályosan, emeletenként más-más stílusú ablakok az oszlopokkal együtt alkotott ritmusukkal a következetességet , az épület előtti tágas tér és a dunai panoráma a hatalmat képviseli számomra.
A kép előterében látható a Budavári palota történetének egyik fontos szereplőjéről készült bronz szobor. Róna József szobrász Savoya Jenőt, Buda várának egyik hős felszabadítóját lovon ábrázolja. Az izmos paripa mellső lábait megfeszíti, fejét lehorgasztja, hátsó lábai közül egyiket kecsesen kissé felemeli. A nemes állat erőt sugároz. A rajta ülő hadvezért jobb kezében parancsnoki pálcát tart és talán a várat ostromló katonákat irányítja. A címerrel és domborművel díszített kő talapzaton domborműveket találhatunk, csatatéri jelenetek láthatók rajtuk. A fotón szereplő alakok jól érzékeltetik, hogy a talapzat jó két ember nagyságú.
A II. világháború alatt az épület egy része megsemmisült és csak az 1960-as években kezdték el az újjá építését. Ezután már nem királyok lakhelyéül szolgált, inkább művészet otthona lett. Jövő héten már a Magyar Nemzeti Galériában folytatjuk utunkat tovább.
Szeretnél többet megtudni az épületről? Ezeket a cikkeket ajánlom!
A VGYKE 2020-ban is sikeresen pályázott az NFSZK „FOF2020” nevű pályázatán, melynek nyitóeseményét szeptember 8-án egyesületünk Regionális Központjának tárgyalójában tartottuk. (Bp. Szugló u. 81.)
Vendégeink voltak az AKKU Egyesület képviseletében Cseh Adrienn audionarrátor, Molnár József, a Szentendrei Skanzen munkatársa, és a Magyar Katolikus RádiótólBalázs Zsanett.
Az AKKU Egyesülettel közösen a tavalyi évhez hasonlóan négy narrációs klubot rendeznek meg, ahol az audionarráció kezdeteiről és fontosságáról lesz előadás. Ebben az évben ez két klubban valósul meg: 2020. november 11-én a zuglói Lámpás Klubban, és november 18-án a terézvárosi Lámpás Klubban, majd folytatásként 2021. január 15-én az óbudai, és február 1-jén a ferencvárosi Lámpás Klubokban.
A VGYKE Hírlevelében 52 alkalommal újra olvashatják tagjaink Somogyi-Rohonczi Zsófia által készített festmények és műalkotások audionarrált leírását.
Az AKKU Egyesület szervezésében narrált színházi előadásokon vehetnek részt tagjaink, melynek első darabja 2021. január 24-én a Lili bárónő lesz.
Az akadálymentesítés a kulturális életben is fontos, ezért kiemelten nagy szerepük van a színházakban az audionarrátoroknak. Az AKKU Egyesület narrátorai nagy segítségünkre vannak, és évek óta már több színházi előadáson segítették a látássérült nézőket, hogy ők is élvezhessék a darabokat.
A Fővárosi Nagycirkusszal évek óta jó kapcsolatot ápolunk, és karácsony előtt egyesületünk tagjai, valamint a Vakok Iskolájának tanulói és kísérőik vehetnek részt egy audionarrált cirkuszi előadáson. Ezeknek az előadásoknak is nagy sikere van a látássérültek körében. Az idén 300 főt szeretnénk megajándékozni ezzel az eseménnyel.
A “Vizuális kultúra mindenkié” záróeseménye 2021 júniusában a szentendrei Skanzenben ér véget. A Skanzen minden fogyatékossággal élő számára akadálymentes programokat kínál, így látássérülteket is szívesen fogadnak. Különböző programokkal készülnek számunkra, melyek között agyagozás és kenyérsütés is szerepel. Ezen a programon 100-150 tagunk vehet részt, akiket buszokkal szállítunk a helyszínre és vissza Budapestre.
A VGYKE fontosnak tartja, hogy tagjaink látássérültségük ellenére ugyanolyan életet élhessenek, mint a társadalom többi tagja, és részt vehessenek olyan kulturális programokon, amelyekre látássérültként nem minden esetben juthatnának el. Fontosnak tartjuk tagjaink összefogását és a közös programok
alkalmával a személyes megismerkedést egymással, erre ezeken a rendezvényeken mindenkinek lehetősége van.
Kiss Márta
Közösségi civilszervező
Narrált festmény – Gustav Klimt: A csók
Kép forrása: blog.arthistoryabroad.com
A hölgy metszett, porcelánbabáéra emlékeztető vonásait és a hajába tűzdelt virágokat látva mégsem lepődünk meg a címen, a szecessziós környezetben a csók többletjelentéssel színesedik, akár a festmény maga. Válltól lefelé a két szereplő teste nem látszik, mintha puha paplan, takaró ölelné őket körbe, talán szerelmük allegóriája. Ez a paplan arany alapon színes, mintás. A férfi oldalán maszkulin formák jelennek meg, fekete-fehér téglalapok, egyenesek, a nőén pedig örvénylő csigavonalak, középen kis ponttal. Szerelmese felé közeledve ezek az pici örvények egyre színesebbek, mintha virágba borulnának. Alsó lábszára kilátszik a takaró alól, bokáján apró-levelű, aranysárga futónövény szalad lefelé, egy gombostűfejnyi színes virágok pöttyözte mezőre, ami fölött mintha lebegne a pár.
Az egész jelenet nagyon álomszerű.
Meghívás filmvetítésre
Kép forrása: http://econlife.com
A vetítésen az érdeklődők a film egy speciális narrációval ellátott változatát tekinthetik meg, melynek segítségével a látássérültek akadálymentes formában követhetik nyomon a film eseményeit.
Helyszín: Vakok Állami Intézete, 1146 Budapest, Hermina út 21. rendezvényterem
Időpont: 2016. november 16. (szerda) 18.00-21.00
A részvétel díjmentes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Kérjük, hogy részvételi szándékát 2016. november 14-ig a következő e-mail címen jelezni szíveskedjen: rendezveny@vakokintezete.hu.
További információkért kérjük hívja a 06-1-872-9560-as telefonszámot.
A résztvevők rövid, tömör, érhető módon kapnak leírást a vizuális történésekről egy speciális eszköz segítségével, így egyetlen filmbéli pillanatról sem maradnak le. A filmek akadálymentesítéséhez az audio-narrációt a Tandem Csoport készítette. Emesz Lilla elsőként Simonics Benjámint, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. irodavezetőjét kérdezte a kezdeményezésről, kolléganőnk, Susovich Erika is nyilatkozik.
A vetítésen az Argó c. filmet nézhettük és hallgathattuk meg. A filmklub különlegessége az volt, hogy jelen volt a látássérültek számára az audionarrációt elkészítő Bakos Éva is.
Az újbudai, egyébként az Életrevalók nevet viselő Filmklub azért különleges, mert célul tűzte ki a teljes akadálymentesítést. Olyan vetítéseket szeretnének, melyek minden fogyatékos személy számára befogadhatóak és anyagilag sem megterhelőek a belépők. A vetítések helyszíne ráadásul egy korábban már bezárt klasszikus mozi szomszédságában vannak, valamint pár km-es körzetben nincs is mozi a környéken.
Az őszi vetítések egyébként ingyenesek, mert így szeretnék tesztelni érintettek véleményével az akadálymentesítési projektet.
Látássérült szempontból több akadálymentesítési szempont megvalósulását is tapasztaltuk. Elsőnek azt szeretnénk megemlíteni, hogy a vetítésre szolgáló terem ugyanaz, ahol általában a Lámpás Klubok klubnapjait is szoktuk tartani. Így azok, akik szoktak járni a klubjainkra, már ismert helyszínre érkeznek.
A bejárati ajtótól a gyengénlátókat vastag sárga vezetősáv segíti a közlekedésben, a bottal járóknak pedig egy vezetősáv került kialakításra. Ez mostanság eléggé gyengén érzékelhető, de éppen folyamatban van a szabványos kialakításnak megfelelő cserélése.
A filmvetítés előtt előnarráció segítette a film befogadását, majd egy fülhallgatón keresztül mindenki, aki csak akarta, hallhatta a narrációt. Szinte mindenki elmondta, hogy a narráció nagyon sok olyat adott azoknak is, akik már látták a filmet.
A vetítés után Oláh Sándor, a Filmklub vezetője, bemutatta az audionarrációt készítő Évát mindenkinek, aki meghallgatta a narrációval kapcsolatos véleményeket, illetve sokat mesélt a szereplőkkel kapcsolatos élményekről.
A magunk részéről nagyon örülünk annak, hogy mások is fontosnak tartják a filmek látássérülteknek való akadálymentesítését és a megfizethető árú filmezés újbudai lehetőségének a kialakítását. Nagyon reméljük, hogy a projekt nem ér véget ez évben, hanem jövőre is lesz folytatása.
Lenkai Viki és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Egyenlő esélyekkel a kultúráért
Fotó forrása: Holdvilág Kamaraszínház
A VGYKE elnökét, Fodor Ágnest a Holdvilág Kamaraszínház Kulturális EgyesületétőlKoltai Judit kereste meg. Az előadásokat a VGYKE munkatársa, Susovich Erika fogja narrálni. Ez a tevékenység bele illeszthető egyesületünk „Közösség lámpásai” mentori hálózat munkájába és a Látássérült(ként) gyermeket nevelő szülők mentorhálózatának tevékenységébe is, hiszen folyamatosan szervezünk színházi programokat a tagok és családjaik számára.
„A VGYKE egy hosszú távú együttműködést remél, és bízunk abban, hogy más színházakkal is lehetőségünk nyílik majd egy megállapodás kialakítására a jövőben, hogy a látássérültek minél több helyen élvezhessék az audionarrált előadásokat”
A Vígszínház a Hegedűs a háztetőn című előadását 2016. március 4-én pénteken közönségünk látás- és hallássérült tagjai számára akadálymentesített formában játssza.
Az előadás alatt az audionarrációt egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül hallgatják látássérült nézőink, míg a siketek és nagyothallók jelnyelvi tolmács segítségével követhetik az előadást. A jegyek limitált száma miatt kérjük, hogy részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Helyszín: Vígszínház, Szent István krt. 14. Megközelíthetőség: 4-es és 6-os villamos Jegyár: látás- és hallássérült nézőink számára a színház 20%-os kedvezményt biztosít (2400-3600 Ft között)
Az előadás hossza: 2 óra 40 perc szünettel
Az előadás után mindenkit szeretettel várunk egy rövid élménybeszámolóra és tapasztalatcserére!
Üdvözlettel, Cseh Adrienn AKKU Egyesület munkatársa
Narráció kihívás – Nádor terem
Kép forrása: www.programturizmus.hu
Szavaival láttat híres festményeket, fotókat, vagy épp az Ügyfélszolgálati iroda falát díszítő tájképet mutatja be.
Most nagy fába vágta a fejszéjét, igazi kihívás, amibe belefogott.
Szeretné Önöknek bemutatni, elmesélni, milyen is a Vakok Általános Iskolájában lévő Nádor terem fantasztikus dísze, a hatalmas ólomüvegablak.
Ez több hétig fog tartani a Hírlevélben, mert egyben befogadhatatlanul sok lenne az élmény.
Kérjük Önöket, hogy mondják el véleményüket a kezdeményezésről, osszák meg velünk észrevételeiket!
Akkor kezdjük…
“Nincs semmi mentségünk, hogy bármit alkossunk, ami nem meglepően szép.”
Az idézet William Morristól, a neves angol iparművésztől származik és híven tükrözi mindazt, amit egy ólomüveg-ablak megpillantásakor érzünk. Az aprólékos gonddal kidolgozott, szivárványos fényárban úszó, színes üveg-festmény valóban lélegzetelállító látvány, fenséges, mintha maga az isteni gondviselés áradna be az ablakrámákon keresztül. Sokszor megcsodáltam már a Nádor Terem óriási üvegtábláit, most megkísérlek visszaadni belőlük, annyit amennyit csak tudok.
Ez a monumentalitásában is egyedi szecessziós műalkotás, mely az ország legnagyobb ólomüveg ablaka, annyi apró részletből áll, hogy érdemes tábláról-táblára bemutatni, de kezdjük ezeknek szemet gyönyörködtető képeknek a formáival és elhelyezkedésével.
A terem belmagassága kb 6 méter, ehhez viszonyítva az ablak pedig nagyjából 5 méter magas és 4 méter széles. A környezete arannyal futtatott kazettás díszmennyezet, a kazetták egészen a fal felső harmadáig lefutnak, ezekbe ágyazódik az ablakráma felső harmada. Ennek a csodaszép keretnek a formája olyan, akár a templomi sekrestye nagy, vastag gyertyáié, fölül, kicsivel a plafon alatt hullámívesen lekerekített, majd ez a hullámív fokozatosan kiegyenesedik ahogy végigfut a falon lefelé egészen nagyjából egy méterrel a padlózat fölött szögletesen végződve.
A kereten belül három nagyobb egységet találunk, két kisebb kicsúcsosodó gyertyaforma ívű üvegtábla-csoportot és fölül egy fordított esőcsepp-forma képcsoportot, mely tökéletesen beilleszkedik a gyertyák csúcsai közé, akár egy virág bibéje a szirmokkal körülölelt kehelybe. Ez a három nagyobb, művészien kidolgozott belső keretezéssel elválasztott egység több kisebb egységre tagolódik. A gyertyákat egyenként hét részlet alkotja, alul két téglalap alakú állókép, fölöttük két klasszikus, árkádos ablakforma, még följebb két pici kúp alakú kép, legfölül pedig egy rombusz-forma, mely a két kúp közé csúszik.
A felül lévő esőcsepp alakú képcsoport négy kisebb részre tagolható, a jellemző félkörívet egy legyezőforma és két tojásdad kép alkotja, a könnycsepp csúcsát pedig egy ugyanolyan rombusz, mint a másik két képcsoport, csúcsát, tehát ami az alul lévő képcsoportokban a gyertya lángját, az fölöl a fordított könnycsepp csúcsát alkotja. Az ablak teljes egészét a szimmetria határozza meg, ebben a tökéletesen egymás mellé csúszó három kicsi rombuszban, mely a három képcsoport összekötő eleme és egyben centruma ez az alkotói koncepció érhető tetten.
Susovich Erika
Meséld el, mit látsz
Forrás: www.folio.hu
A XIII. kerület Közösség Lámpásai résztvevőjeként a programon három tevékenységben próbálhattam ki magam. Első állomásként megtapogathattam a bábokat, amelyek között kesztyűs és marionettbábokkal is találkoztam. A marionett bábok mozgatása nagy élmény volt számomra, de egyúttal nehézséget is okozott.
Ezt követően a közönség narrációval hallgathatta meg a Mazsola és Tádé mesefilmet, melynek köszönhetően sok olyan információra tettem szert, melynek látássérültként eddig nem voltam birtokában.
A harmadik rész volt talán a legizgalmasabb. Szintén narrációval követhettük végig Lázár Ervin: A hétfejű tündér című bábjátékát, amit színpadbejárás előzött meg. Tapintással ismertem meg az összes szereplőt és kelléket. Az előadás nyomon követését fejhallgató tette lehetővé, ami hatalmas segítséget nyújtott számomra. Kipróbáltam, hogy levéve a fejhallgatót mennyire tudom követni a történéseket és bebizonyosodott, hogy nélküle elenyésző volt azon jelenetek száma, amelyeket igazán megértettem. Számomra most, felnőtt fejjel nyertek értelmet a bábfilmek és bábjátékok, hiszen megtapasztalhattam, hogy hogyan is működtetik a színészek a bábokat. Nagy élmény volt narrálással megérteni azt, amit gyermekkoromban nem szerettem csupán azért, mert nem látható.
Meleg szívvel biztatom többi látássérült társamat, hogy ha lehetőségei engedik, látogasson el ilyen és ehhez hasonló audio-narrációs programokra. Amikor csak tehetem, én is ott leszek.
