Idén van Munkácsy Mihály halálának 125. évfordulója, tavaly pedig születésének 180. évfordulóját ünnepeltük. Ez alkalomból a Szépművészeti Múzeumban március végéig időszaki kiállítás keretében láthatja a nagyközönség az 1844. február 5-én Leib Mihály néven, Munkácson született realista festőművész legnagyobb alkotásait. A vajat köpülő nő, a Siralomház,Ásító inas vagy Golgota – csak néhány a sok híres és monumentális festmény közül, amelyet érdemes megismerni. Különösen kellemes egy kiállítás megtekintése, ha az ember ugyan maga nem látja, vagy csak keveset lát a kiállított remekművekből, viszont van egy olyan kísérője, aki sokmindent elmond a képek keletkezéséről is.
Így történt ez március 18-án, amikor az Óbudai Lámpás Klub programja keretében a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítására látogattunk el. Mivel a nagy érdeklődésre való tekintettel a Múzeum már nem tudott tárlatvezetést biztosítani részünkre, kedves kollégánk, barátunk, Szalainé Erdélyi Tünde ferencvárosi közösségi civilszervező felajánlotta, hogy elkísér minket a kiállításra, és mesél a képekről és Munkácsy életéről. Hatalmas élményben volt részünk, amelyet ezúton is köszönünk.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
III. ker. közösségi civilszervezők
Óbuda Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Munkácsy nyomában
Idén van Munkácsy Mihály halálának 125. évfordulója, tavaly pedig születésének 180. évfordulóját ünnepeltük. Ez alkalomból a Szépművészeti Múzeumban március végéig időszaki kiállítás keretében láthatja a nagyközönség az 1844. február 5-én Leib Mihály néven, Munkácson született realista festőművész legnagyobb alkotásait. A vajat köpülő nő, a Siralomház,Ásító inas vagy Golgota – csak néhány a sok híres és monumentális festmény közül, amelyet érdemes megismerni. Különösen kellemes egy kiállítás megtekintése, ha az ember ugyan maga nem látja, vagy csak keveset lát a kiállított remekművekből, viszont van egy olyan kísérője, aki sokmindent elmond a képek keletkezéséről is.
Így történt ez március 18-án, amikor az Óbudai Lámpás Klub programja keretében a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítására látogattunk el. Mivel a nagy érdeklődésre való tekintettel a Múzeum már nem tudott tárlatvezetést biztosítani részünkre, kedves kollégánk, barátunk, Szalainé Erdélyi Tünde ferencvárosi közösségi civilszervező felajánlotta, hogy elkísér minket a kiállításra, és mesél a képekről és Munkácsy életéről. Hatalmas élményben volt részünk, amelyet ezúton is köszönünk.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
III. ker. közösségi civilszervezők
Holokauszt 80 – Látogatás a Dohány utcai Zsinagógában
2025.02.24.
A III. kerületi Lámpás Klub a Dohány utcai Zsinagógába látogatott el. A program tárlatvezetéssel zajlott.
Tárlatvezetőnk Gönczi Ágnes volt, aki nagyon érdekesen mesélte el a zsinagóga történetét. A templom padsoraiba beülve hallgattuk idegenvezetőnk előadását. Megtudtuk, hogy a Dohány utcai Zsinagóga a második legnagyobb, az első Izraelben található. A zsinagógákat kétféle módon sorolják be: vagy az alapterületük alapján, vagy pedig az ülőhelyek száma alapján. A Dohány utcai Zsinagóga 3 ezer ülőhelyes. Az épületet 1859. szeptember 6-án adták át.
Tárlatvezetőnk elmondta azt is, hogy ez nem egy rekonstruált komplexum, hanem az eredeti. A II. világháborúban, amikor 1944-ben megtörtént Magyarország németek általi megszállása és a zsidók deportálása, Horthy Miklós kormányzó leállíttatta a további elhurcolást, amint a budapesti zsidókra került volna sor.
A Dohány utcai Zsinagóga az ún. neológ zsidók temploma. A zsidóknak ugyanis két csoportja van: az ortodox zsidók és az ún. neológ zsidók. Az ortodox zsidók semmiféle újítást nem fogadnak el, kizárólag a zsidó hagyományokat veszik alapul. A neológok viszont hajlamosak az újításokra, pl. lehet orgona a templomban, mert egyébként a zsidóknál a templomi orgona nem elfogadott hangszer.
A zsidó kultúráról és Istentiszteletekről is hallhattunk.
A zsinagógában elkülönített helyük van a férfiaknak és a nőknek. A karzatra a nők csak úgy mehetnek be, hogy nem érintkezhetnek a férfiakkal, nem is láthatják őket. Egy bársony függöny van a férfiak és a nők között. A férfiaknak kötelező a fejfedő, a nők pedig nem mehetnek a templomba ujjatlan felsőben és rövid szoknyában. Mint látogatóknak, nekünk is meg kellett felelnünk ezeknek a követelményeknek, férfi tagjainknak kötelező volt a fejfedő.
A zsidó Istentiszteletek legfontosabb kelléke a Tóra. A Tóra a BibliábanMózes öt könyvét jelenti. A Tórát nem könyv formában őrzik, hanem pergamentekercsekre van leírva. Ezeket a tekercseket az ún. frigyszekrényben tartják, de a frigyszekrényt nem tudtuk megtekinteni, mert függönnyel van eltakarva. A tóratekercseket sem foghattuk meg, mert idegenvezetőnk elmondta, hogy a Tórát az sem foghatja meg, aki olvassa. Az Istentiszteleteken ún. tóramutatót használnak, amelynek vezetésével követhetik a sorokat, így olvasva. A Tórából több is van, és mindig egy év alatt végig olvassák azt, de minden évben más tóratekercset vesznek elő, és azt olvassák egy évig.
Szóba került a zsidók egyik nagyon jelentős ünnepe, a Sábec is. A Sábec lényege az, hogy szombaton nem szabad semmit sem csinálni. Nem szabad pl. dolgozni, takarítani.
A Sábec már péntek este elkezdődik és szombat estig tart. Ez azért van így, mert a zsidók a napokat napnyugtától napnyugtáig számolják.
Miután idegenvezetőnk elmesélte nekünk ezeket a kultúrtörténeti dolgokat, kimehettünk a sírkertbe, ahol láthattuk az ún. élet fáját, amely egy nagyon-nagyon vékony fémből készült szomorú fűzfát ábrázol, és minden levelére egy név van ráírva. Ezek a nevek azoké a zsidó embereké, akiket be lehetett azonosítani a tömegsírokból. Ezt a fát általában nem szabad megfogni, de nekünk megengedték ezt is: nagyon óvatosan, egyesével megfoghattuk, és tárlatvezetőnk tette rá a kezünket.
A program nagyjából 50 percig tartott.
Utána néhányan meglátogattuk a zsinagóga szomszédságában lévő Zsidó Múzeumot is, de ott már nem kaptunk tárlatvezetést, hanem gyengénlátó társaink olvasták fel a feliratokat, narrálták nekünk a képeket.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
közösségi civilszervező
Farsang Óbudán
A III. kerületi Lámpás Klub szokásos havi klubnapját február 21-én tartotta. A klubnap a farsang jegyében telt.
A klub elején Rátóti Krisztina röviden beszélt a farsang eredetéről, jelentéséről, jelentőségéről. Megtudtuk, hogy már az ókori görögök és rómaiak is rendeztek hasonló ünnepségeket, álarcos felvonulásokat, amelyek alapjául szolgáltak a mai farsang kialakulásának. 1283-ban találkozunk először írásos emlékekben a farsang szóval, amely bajor eredetű szó, és kezdetben fassangként használták. A magyar szó használatba is így került be, majd később alakult ki belőle a farsang szó.
A farsang nem vallási ünnep, a valláshoz csak annyiban van köze, hogy január 6-ától, azaz Vízkereszt napjától a Nagyböjt kezdetéig, húshagyó keddig tart. A farsang időszakában elbúcsúztatják a telet és köszöntik a tavaszt. Ezek az ünnepségek különböző álarcos felvonulások, zenés, táncos mulatságok keretében zajlanak. A farsang egyik nagyon fontos szertartása az ún. kiszebáb-égetés. A kiszebáb szalmából készül, amelyet vagy egy máglyán égettek el, vagy pedig egy koporsóba tették bele, és egy igazi temetést játszottak el, ez egy szerepjáték volt. Temetéshez illően öltöztek, különböző maskarákat is magukra öltöttek, így temették el a telet.
A farsang a karneválok időszaka is. A velencei karnevál, a rio-i karnevál, valamint a mohácsi busójárás a leghíresebbek ezek közül. Ilyenkor mindenféle ünnepségeket rendeznek a tél búcsúztatására, álarcokat, ijesztő ruhákat vesznek fel, hogy elijesszék a telet és köszöntsék a tavaszt.
A párválasztási ünnepségeket is ebben az időszakban tartják.
Az egész ünnepség sorozat húshagyó keddig tart, amikor még szabad húst enni, alkoholos italokat fogyasztani, táncolni, mulatozni. A húshagyó kedd utáni nap a hamvazó szerda, amikor már csak háromszor lehet étkezni, de csak egyszer lehet jóllakni. Majd a torkos csütörtök következik, amikor még egyszer megengedett a sok étel fogyasztása, a maradékokat is meg lehet enni. Nagypénteken viszont már kezdődik a böjt, amikor húst enni nem szabad.
A mohácsi busójárás is szóba került. Ez a XVIII. században Mohács környékére betelepített dél-szláv népcsoport, a sokácok hagyománya volt. A busók ilyenkor rövid szőrmebundát, szalmával kitömött nadrágot, csizmát vettek fel, valamint fűzfából kivágott, birka bőrrel díszített, kizárólag állati vérrel festett csuklyát és álarcot öltöttek magukra. Így vonultak fel, miközben kereplőkkel, kürtökkel és egyéb zajt keltő hangszerekkel ijesztették el a telet. A busójárás mindig vasárnap volt. Ma is tartják ezt a hagyományt, de már modernizált formában, inkább a látványra helyezik a hangsúlyt.
Rátóti Krisztina előadása után Pap Györgyné Anikó egy saját novelláját olvasta fel, majd pedig Papp Nóra egy, a farsanghoz kapcsolódó verssel örvendeztetett meg bennünket.
Ezután kötetlen beszélgetés következett. Nem hiányzott az ilyenkor megszokott harapnivaló és üdítőital sem.
Rátóti Krisztina
közösségi civilszervező
Évindító klub Óbudán
A III. kerületi Lámpás Klub megtartotta a 2025. év első klubnapját a Békásmegyeri Közösségi Házban január 17-én. A klub témája természetesen az éves programok megtervezése volt. A klub résztvevői inkább az Óbuda-Békásmegyer területén elhelyezkedő nevezetességeket, érdekes helyszíneket részesítették előnyben, de felmerült javaslatként pl. a szentendrei Skanzen meglátogatása is.
Arról is beszélgettünk, hogy kiket szeretnének meghívni a résztvevők vendégként a klubokra. Konkrét személy neve nem hangzott el, inkább a témákra tettek javaslatot a jelenlévők. Ezek közül kiemelendő az, hogy szeretnének rendőrt meghívni, aki a bűnmegelőzésről tarthatna előadást.
Utána kötetlen beszélgetésre biztosítottunk lehetőséget, és közben süteményekkel és innivalóval kedveskedtünk a jelenlévőknek.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
III. ker. közösségi civilszervezők
Magyarországon a látássérült embereknek az 1960-as évek eleje óta van lehetősége hozzájutni felolvasott könyvekhez a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos SzövetségeHangoskönyvtára jóvoltából. A mai kor követelményei azonban felülírták az egykor szalagra, majd később kazettára történő felolvasást. Néhány éve CD-ken lehetett hangoskönyveket kölcsönözni, de mostanra már ez a lehetőség is megszünt. Az irodalomkedvelők vagy egy kimondottan e célra készített, és az MVGYOSZ Hangoskönyvtárából kölcsönözhető hangoskönyv-olvasó készüléket, vagy pedig mobilapplikációt tudnak használni. Utóbbiban lehetőség van a kiválasztott könyv saját okoseszközre történő letöltésére, kizárólag saját célra, vagyis a felolvasott mű – a szerzői jogdíjakra való tekintettel – nem másolható. Az érintettek regisztrációt követően használhatják mind a hangoskönyv-olvasó készüléket, mind pedig a mobilapplikációt, illetve egy e célra kifejlesztett webes felületet is.
2017. nyarán Helle Maximilian ötlete volt, hogy jó lenne digitalizálni a régi hangoskönyveket, illetve minél több újat is elkészíteni. Ötletét megosztotta a Facebook-on. Felhívását olvasta Puskás Kata Szidónia, az egykor legtöbbet felolvasó és egyik legnépszerűbb kiváló színművész, Bodor Tibor unokája, aki természetesen egyetértett a kezdeményezéssel. 2018. januárjában létrehozták a Bodor Tibor Kulturális Egyesületet. Az Egyesület önkénteseket toborzott, akik lelkesen kezdték digitalizálni a régi hanganyagokat, illetve lelkesen fogtak hozzá újabb könyvek felolvasásához. Az Egyesület a mai napig is várja önkéntes felolvasók jelentkezését.
Hogy a VGYKE III. kerületi Lámpás Klubjának résztvevői is megismerhessék e nagyszerű kezdeményezést, illetve ha már ismerik, de tennének fel kérdéseket a Hangoskönyvtárral kapcsolatban, 2024. novemberi klubnapunkra vendégségbe hívtam a kezdeményezés megálmodóját, Helle Maximiliant, aki technikusként segíti a Hangoskönyvtár munkáját. Maxi örömmel mesélt is e kezdeményezésről, és beszélgetett a résztvevőkkel, akik közül sokan osztották meg hangoskönyvekkel kapcsolatos élményeiket. Maxit egyébként nem csak ebbéli minőségében ismerhetjük, hanem – és ezt a tevékenységét régebb óta is folytatja – zongoraművészként is. Rendszeresen hallhatjuk őt klubokon, és kísér nóta- és operetténekeseket is. Többek között a november 2-án elhunyt Kisnémedi Varga Pál magyarnóta- és operetténekessel is dolgozott együtt, kimondottan jó barátság kötötte össze őket. Meg is emlékeztünk Kisnémedi Varga Paliról és egy ugyancsak novemberben elhunyt, III. kerületi tagtársunkról, Bükiné Hangl Zsuzsannáról. Emlékük előtt egy perces néma felállással tisztelegtünk.
Amikor Maxit meghívtam novemberi Lámpás Klubunkra, megbeszéltük, hogy bár a klub témája most a hangoskönyv lesz, de amennyiben a résztvevők igényt tartanak rá, természetesen örömmel vesszük, ha megszólaltatja a Békásmegyeri Közösségi Ház I. emeleti kistermében lévő pianínót. És bizony, volt is igény a jelenlévők részéről, miután a klub első felében a 2018. januárjában alakult Bodor Tibor Kulturális Egyesületről, az MVGYOSZ Hangoskönyvtárából kölcsönözhető hangoskönyv-olvasó készülékről és a Hangoskönyvtár-alkalmazásról, illetve hangoskönyvekről beszélgettünk, a kétórás klub második órájában a kötetlen, jó hangulatú beszélgetésből nosztalgiázás lett, régi, közismert dallamok csendültek fel. Többen dalra is fakadtak. Emellett a klubról nem hiányozhatott néhány finomság, sós perec és vaníliás karika, ásványvíz.
A Bodor Tibor Kulturális Egyesület alapító-elnöke, Bodor Tibor unokája, Puskás Kata Szidónia elfoglaltsága okán most nem tudta tiszteletét tenni nálunk, azonban reméljük, hamarosan őt is vendégül láthatjuk majd a Békásmegyeri Lámpás Klubban. Maxinak köszönjük a remek hangulatú muzsikát, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület valamennyi munkatársának pedig a sok szép és igényes hangoskönyvet!
És végezetül, de nem utolsó sorban köszönjük Vasné Pintér Terikének, volt klubvezető tagtársunknak a klub lebonyolításában , a megvendégelésben és a képek elkészítésében nyújtott segítségét!
További részletek és egyéb tartalmak, pl. a korábbi klubnapjainkról, programjainkról készült élménybeszámolók a Közösség Lámpásai – Óbudai Látássérültek Klubja Facebook-oldalán olvashatók.
Ruzsa Viktor
VGYKE III. kerületi közösségi civilszervező
A III. kerületi Lámpás Klub tagjai egy fantasztikus kiállításon vehettek részt az Aquincumi múzeumban, tárlatvezetéssel.
A programon tízen vettünk részt.
Idegenvezetőnk Ódor Bernadett múzeumpedagógus volt, aki mindenek előtt egy domború térképen megmutatta nekünk Aquincum tapintható alaprajzát. Ezután mesélt az ókori RómaAquincumra vonatkozó történelméről.
Majd beléptünk a múzeumba, amely valójában egy ókori római lakóház rekonstrukciója. Ott a rómaiak életvitelébe kaphattunk betekintést. A tárlatvezető amellett, hogy beszélt a rómaiak szokásairól, körbeadott olyan tárgyakat, amelyeket akkoriban használtak. A lakóház berendezését képező fonott és nagyon kényelmes karosszékekben üldögélve tapogathattuk meg a korban főzésre és tálalásra használt, nagyrészt agyagból készült díszes edényeket.
A dolgozószobába lépve megtapogathattuk az agyagtáblákat, amelyekre írtak, és azt a tollhoz hasonló eszközt is, amellyel a betűket vésték bele.
De írásra használták a papíruszt és a pergament is, ezeket szintén a kezünkbe vehettük. Megfoghattuk a kor trendjére jellemző selyem és gyapjú anyagokat, ezekből készítették a ruhákat. A szegecses talpú sarut is a kezünkbe vehettük. Majd megszagolhattuk azokat az illóolajokat, amelyekből parfümök készülhettek. Megtudtuk, hogy a világításra olajmécseseket alkalmaztak, ezeket olivaolajjal töltötték meg, és mirhával illatosították őket. Ennek is érezhettük az illatát, a gyengénlátók pedig láthatták a mécseseket.
A tárlatvezető nagyon érdekesen mesélt a kor embereinek szokásairól és a tárgyak használatáról. Nagyon élveztük a kiállítást, ehhez nagyban hozzájárult az idegenvezető felkészültsége is.
A múzeumban mindenki kedves és segítőkész volt. Egy kellemes délelőttöt töltöttünk el együtt.
2024. augusztus 16-án – mivel a Békásmegyeri Közösségi Ház július-augusztus hónapban zárva tart – a városligeti Vakok Kertjében tartottuk klubnapunkat.
Öten vettünk részt egy kellemes délutáni beszélgetésen, amelynek során ki-ki elmesélte, hogy hol és mivel töltötte el a nyár eddigi részét, illetve mivel fogja még eltölteni a hátralévő heteket.
A városligeti Vakok Kertje 1972. óta várja a látássérülteket és családtagjaikat, kísérőiket és barátaikat a Városliget egy kb. egy hektárnyi elkerített területén az Ajtósi Dürer sor felőli sarkán. A terület a Liget Projekt részeként 2018-ban teljesen megújult. A terület zárt, így ide csak az érintettek juthatnak be, hétfő kivételével minden nap nyitvatartási időben, amely a nyári időszakban 12 – 20 óra közötti idősávot jelenti. A kert bejáratához közel lévő épületben kultúrált körülmények között fogyaszthatunk kávét, tarthatunk egészségügyi szünetet. Nem lehet megunni, a VGYKE valamennyi lámpás klubja – köztük a III. kerületi is – rendszeresen szervez ide nyári programokat, kötetlen beszélgetéseket. Mi is remekül éreztük magunkat ezen a meleg nyári napon.
További részleteket, képeket a Klub Facebook-oldalán találnak az érdeklődők.
Ruzsa Viktor
VGYKE III. kerületi közösségi civilszervező
A klímaváltozás, a természetvédelem fontosságára hívja fel a látogató figyelmét a Canon World Unseen kiállítás, melynek üzenetét nem látni, hanem érezni, érteni kell. Az Óbudai Múzeum Goldberger Textilipari Gyűjteményében augusztus 4-ig helyet kapott tárlaton tíz, természetfotósok által készített kép látható, speciális technikával téve láthatóvá látássérült emberek számára. Az egyes képek jobb alsó sarka mellett lévő QR-kód maga is kiemelkedik a kép síkjából, így a látogató önállóan képes megtalálni, segítségével és okostelefonja, tablete révén pedig minden egyes képhez kb. 8-9 perces audionarrációt hallgathat meg, nem csak magáról a képről, hanem készítésének körülményeiről is.
A VGYKE III. kerületi Lámpás klubjának érdeklődő tagjaival közösen tekintettük meg e kiállítást júliusi klubnapunkkal egybekötött program keretében. Egy igazán kellemes és tanulságos, bő másfél órát töltöttünk el együtt, Néhányan önállóan, aki pedig nem rendelkezett saját okoseszközzel, közösen valaki mással együtt hallgatta meg a képekhez kapcsolódó információkat. Egy-egy képnél hosszú percekig állva, döbbenettel, hogy a háborítatlannak tűnő természet az ember olykor felelőtlen magatartásának köszönhetően milyen nagy mértékben és rohamosan pusztul. A VGYKE III. kerületi Lámpás klubja köszönetét fejezi ki az Óbudai Múzeum Goldberger Textilipari Gyűjteményének és a Canon munkatársainak a kiállítás létrehozásáért, valamint a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének szakmai támogatásáért, melynek köszönhetően a látássérült emberek önállóan végignézhették a kiállítást.
A programról készült képeket – melyeken az látható, ahogy a résztvevők nagy érdeklődéssel végignézik az egyes képeket, illetve egy csoportot alkotnak – Ruzsa Viktor klubvezető és egyik résztvevő tagtársunk, Csák Borbála férje, Béres Attila készítette, akinek ezúton külön köszönet a látássérült tagoknak nyújtott segítségért.
A képes élménybeszámoló megtekinthető a III. kerületi Lámpás klub Facebook-oldalán.
A III. kerületi Lámpás Klub ezúttal rendhagyó módon nem a hónap harmadik péntekén, hanem a harmadik csütörtökön, június 20-án tartotta meg szokásos havi klubnapját.
Klubunk vendége Berta Edina volt, aki Braille-Kották átírásával és szerkesztésével foglalkozik. Ő az egyetlen Magyarországon, aki síkírású kottákat ír át Braille-be. Mesélt arról, hogy már gyermekkorától fogva foglalkozik a zenével, de sokáig csak hallás után tanulta meg a zeneszámokat, mert nem értette a kotta szabályrendszerét. Edina aliglátó, ezért tudja a síkírást olvasni. Főállásban az MVGYOSZ munkatársa mint nyomdai előkészítő. Könyvek javításával is foglalkozik, amikor éppen nincs kotta-megrendelés. Énekkönyveket is javít. A kották síkírásból Braille-be átírásával az a célja, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek könnyebben tudjanak zenét tanulni és pl. zeneiskolákban, akár a Zeneakadémián is tudják oktatni a látássérülteket, mivel általában nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, ha egy látássérült bekerül egy zeneiskolába. Ezáltal a Braille-Kotta megkönnyíti az oktatást, az iskolákban el tudják már képzelni, hogy egy látássérült hogyan tud nem csak hallás után zenét tanulni.
A „Zenélő Pontoknak” tehát nagyon nagy jelentősége van a látássérültek zene tanulásában. Edina végig vezetett minket a síkírású kotta Braille-esítésének folyamatán, képet kaptunk ennek eljárásáról és szabályrendszeréről is.
Az Edinával történt – talán kicsit hosszúra is nyúlt – beszélgetés egy rövid interjú formájában terveink szerint hallható lesz a VGYKE„Vendégségben klubjainkon” című videósorozatában, mely Youtube-csatornánkon követhető.
A klubon készült képeket Ruzsa Viktor készítette. A képek megtekinthetők a III. kerület Óbuda-Békásmegyeri Lámpás Klub Facebook-oldalán.
Szemléletformáló foglalkozás az Óbudai Mesevilág Óvodában
Szemléletformáló foglalkozás az Óbudai Mesevilág Óvodában
A III. kerületi Lámpás klub május 23-án szemléletformáló foglalkozást tartott az Óbudai Mesevilág Óvodában. A foglalkozáson három csoport, összesen 46 gyerek vett részt.
Ruzsa Viktor és Rátóti Krisztina szervezők, valamint Krayné Faragó Zsuzsa és Pesa Anna Mária (Panka) vettek részt a programon. Az asztaloknál Krayné Faragó Zsuzsa,Ruzsa Viktor és Rátóti Krisztina tapintással és illatfelismeréssel kapcsolatos feladatokat adtak a gyerekeknek. Krayné Zsuzsa pedig a hallás érzékszervét igénybe vevő játékkal is készült, különböző hangokat kellett felismerniük.
Ezeken a játékos feladatokon keresztül próbálhatták ki, hogy milyen az, amikor a látásukat nem használva csak a többi érzékszervükre támaszkodhatnak.
A hangok között szerepeltek többek között autófékezés, munkagép, kutyaugatás és mikró sütő hangja is. Az illatminták kakaó, vanília és szegfűszeg voltak.
Panka a tornateremben mutatta be a közlekedést fehérbottal és vakvezető kutyával. A kutyust (Hablaty) a gyerekek meg is simogathatták.
Az ovisok érdeklődőek, nyitottak és nagyon ügyesek voltak. Az óvónők szintén nagy érdeklődést mutattak, és sokat segítettek a résztvevőknek.
Nagyon jó volt a foglalkozás, mert a szemléletformáló kollégák jól együttműködve, csapatként tudtak dolgozni.
Az eseményről képes beszámolót Klubunk Facebook-oldalán találnak az érdeklődők, itt
Séta és nosztalgia az MVGYOSZ megújult székházában
Séta és nosztalgia az MVGYOSZ megújult székházában
Az óbudai Lámpás klub tagjai számára május 22-én egy közös sétát szerveztünk az MVGYOSZ székházának otthont adó Sipeki villában idegenvezetéssel.
Kovács Kinga, az MVGYOSZ könyvtárosa vezetett körbe minket a teljesen megújult székházon a pincétől a padlásig. Megnézhettük többek között a segédeszköz boltot, beléphettünk a megújult irodákba, és a rendezvénytermen is végig sétálhattunk. Szétnézhettünk a régi szolgáltató épületben. Sokan emlékeztünk még a székházra, és ahogy végig mentünk, mindannyiunkban felidéződött valamilyen emlék, hogy az adott helység hogyan nézett ki azelőtt, és hogy alakult át mostanra, mi került a helyére. A kultúrterem volt az, ami leginkább emlékeket idézett fel mindannyiunkban, az mostanra rendezvényterem lett, teljesen átalakult.
A régi főépület látványa is korábbi emlékeinket hozta elő. Felmehettünk a márványlépcsőkön, gyengénlátó tagjainkat a gyönyörű szép, fényes parketta látványa is lenyűgözte. Felmehettünk a karzatra, kimehettünk az erkélyre, amelyről a Városliget látható, de fentről lehet látni a jelenlegi főbejárat előtti szökőkutat is.
A téli kertet is megújították, ahova korábban három lépcsőn lehetett lemenni, azonban a felújítás során úgy oldották meg, hogy azonos szinten legyen a székház aulájával. Műemlék jellegénél fogva a három lépcsőt nem bonthatták le, ezért fölé építettek egy parketta réteget. Így tudták megoldani, hogy egybefüggő legyen az épület többi részével.
A szecessziós stílusú épületben gyönyörű szép díszítések kerültek a falakra. A vitrinekben pedig kiállítást lehet látni régi dolgokból, pl. írógépek, magnók, kazetták, dimószalagok és más egyéb, a látássérültek által korábban használt segédeszközök.
A séta jó hangulatban telt és jó érzés volt, hogy mindenki fel tudott idézni valamilyen élményt, eseményt, emléket a régi székházzal kapcsolatban.
A programról fényképek készültek, melyeket az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetnek meg az érdeklődők, természetesen kísérőszöveggel ellátva
