Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Színházi Kulisszák mögött – A Latabár család

A klubtagokkal gyakran elmegyünk arra az előadássorozatra, melynek keretében Szebényi Ágnes színháztörténész a Nemzet Színészeit mutatja be. Erre Békásmegyeren, a Közösségi Házban ( Csobánka tér 5.), minden hónap utolsó péntekjén délután 17 órai kezdettel szokott sor kerülni. Ez alkalommal a Latabár család került középpontba.

A Latabár család a magyar színjátszás egyik legkiemelkedőbb színészdinasztiája. Az 1830- as évektől napjainkig van a családnak aktív tagja színi pályán. A dinasztia alapítói Latabár Endre színész, rendező, színigazgató, és műfordító, aki 1841-ben kötött házasságot Török Mária színésznővel Kolozsvárott. Házasságukból hat gyermek született, három fiú és három lány. A három fiú, Endre, Dezső és Kálmán, színészek lettek. A színészmesterség apáról-fiára szállt.

1902-ben Latabár Árpád színész és Déri Ilona színésznő házasságából született Latabár Kálmán, egy évvel később Latabár Árpád. Az idősebbik fiú az érettségi és a színészképző elvégzése után, 1922-ben, a Várszínházban lépett először közönség elé, mint táncos komikus. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd hat éven át Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. Felléptek a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is, ahol a testvérpárt az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartották. A kritikusok Chaplinhez hasonlították őket. Hazatérésük után Latabár Kálmán különböző zenés fővárosi színházakhoz szerződött. Első filmje 1937-ben készült el. Még ebben az évben feleségül vette Walter Katalint. Az 1938-ban született Kálmán nevű gyermekük, felnőttként szintén a színészi pályát választotta.

Latabár Kálmán 1945-től mindvégig a Fővárosi Operettszínháznál játszott. Számtalan nagyon sikeres előadás főszereplőjeként láthatta őt a közönség. Kiváló tánctudása komikus volt. Improvizatív készsége féktelen komédiázó kedvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása és az egyéni humora óriási népszerűséget szerzett számára. 1950-ben Kossuth-díjat kapott, még ebben az évben Kiváló művész, 1953-ban pedig Érdemes művész díjjal tüntették ki. Páratlanul nagy művész és igazi nagy nevettető volt 1970-ben bekövetkezett haláláig.

Az előadó emlékezetes filmek részleteinek felidézésével egészítette ki a hallottakat, így tartalmas estét töltöttünk el.

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

Test és lélek harmóniája

A januári klubnapunkon a hideg idő ellenére szép számmal gyűltünk össze Békásmegyeren, a Közösségi Ház kistermében. Nem véletlenül volt ez így, hiszen mindenki nagy érdeklődéssel várta Krayné Faragó Zsuzsanna tibeti hangtálakat megismertető bemutatóját.

Megcsodálhattuk a különlegesen szépen csengő hangokat, és részletes tájékoztatást kaptunk a hangtálak használatának a jótékony hatásairól. Kézről- kézre adtuk a tálakat, így a hangok kíséretében keletkező rezgést is érzékelhettük.

A hangtálak csengő hangja és rezgése megnyugtatja az ember lelkét és megpihen a test is. Ez az összhang különleges harmóniát eredményez bennünk, melynek hatására könnyebben élhetjük meg mindennapi életünket. Nagy szükségünk van rá, hogy ez így legyen.

Mindenki nagy megelégedésére telt el ez a klubnap, mert ismét valami olyasmiben volt részünk, amire csak nagyon keveseknek van lehetősége, de most ismét szerencsések lehettünk.

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező