A szex nem alapjog

Egyre több szó esik a magyar sajtóban is arról, ami több országban már legális, illetve az állam által támogatott szolgáltatás, hogy a mozgássérült és/vagy értelmi fogyatékossággal élő emberek prostituáltakat használva juthassanak szexuális kielégüléshez.

Olyan országokról beszélünk, ahol az általános prostitúciót is legalizálták/dekriminalizálták. Ausztráliában speciális bordélyházak vannak fogyatékossággal élő emberek számára, Svájcban „képzett érintők” állnak rendelkezésre, Hollandiában pedig államilag támogatott szolgáltatás a mozgáskorlátozott emberek részére a prostituáltak használata. Emellett többek között Csehországban és Angliában is „szexuális asszisztensek segítik” az értelmi fogyatékos, illetve mozgássérült emberek szexuális kielégülését.

Az Elle magazin témának szentelt cikke felvezetőjében ezt olvashatjuk:

Alapjog-e a szex? Képzett szexuálterapeuta, fizetett szexmunkás, önkielégítésre alkalmas segédeszközök: csak néhány azok közül a megoldások közül, amelyekkel egy-két országban megpróbálják kielégíteni a fogyatékosok, az intézetben élők nemi élet iránti igényét. Ha ugyanis feltesszük, hogy mindenkinek joga van megélni a szexualitását, akkor ez a jog őket is megilleti. A téma viták kereszttüzében áll.

Nemrég jelent meg a hír, hogy Németországban a Zöld Párt szeretné, ha a mozgássérült, beteg, vagy rászoruló emberek számára prostituáltak használatát megtérítse az állam. A napokban az Indexen is feltűnt egy a Svájcban dolgozó „szociális szexmunkásokról” szóló cikk. Az, hogy a fenti szöveg embereket (prostituáltakról lévén szó, tipikusan nőket) egy lapon említ önkielégítésre alkalmas eszközökkel, már önmagában elég sokat elárul a szolgáltatás problémásságáról.

A képen egy alsóneműre vetkőzött nő nézi magát kritikusan a tükörben, megkérdezi a párjától, hogy min kellene változtatnia, de a párja csak ennyit mond: "a kultúrán". A kép az eredeti írást illusztrálja

A képen egy alsóneműre vetkőzött nő nézi magát kritikusan a tükörben, megkérdezi a barátnőjétől, hogy min kellene változtatnia, de csak ennyit mond: “a kultúrán”. A kép az eredeti írást illusztrálja

Mindenkinek joga van megélni a saját szexualitását?

Nem, nem mindenkinek joga megélni a saját szexualitását. A szexuális aktus, ha két ember között történik nem egy individuális jog: két személy jogairól beszélünk. És abban az esetben vannak mind a két ember jogai tiszteletben tartva, ha a szexuális aktus létrejöttébe mind a két ember egyértelműen és bármilyen kényszer nélkül beleegyezett – a gazdasági és társadalmi kényszereket is beleértve.

Ráadásul annak a hangsúlyozása, hogy mindenkinek joga van megélni a szexualitását (akkor is, ha például ez másokra szexuálisan káros hatással van, mint tipikusan a prostitúció esetében) azt sugalmazza, hogy a férfiaknak, akik nőket, gyerekeket abuzálnak, erőszakolnak meg, szintén joguk van megélni a saját a szexualitásukat. Ahogy a prostituáltak használóinak túlnyomó többsége, úgy a szexuális erőszak elkövetői is nagy többségben felnőtt férfiak. Fontos, hogy mit sugalmazunk a témában: az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2014-es, Unióra kiterjedő kutatása azt mutatta, hogy a nők egyharmada szenvedett el fizikai és/vagy szexuális erőszakot 15 éves kora előtt, és a felnőtt nők közül tízből egy szenvedett el szexuális erőszakot 15 éves kora után, ami igen magas arány. Ez körülbelül 12 millió nőt jelenthet az EU-s országokban. A kutatásban résztvevő nők több, mint fele (53%) került már el helyeket és helyzeteket amiatt, mert félt attól, szexuálisan, illetve fizikailag bántalmazni fogják.

Ha nem az elvont elveket, hanem a társadalmi valóságot nézzük, akkor a jelenlegi, patriarchális társadalomban a férfiaknak van joguk megélni a saját szexualitásukat, akkor is, ha ezt a nők kárára teszik. A prostitúció nem egy társadalmi vákuumban jön létre, hanem a társadalom által normálisnak tekintett, általános szexualitás kontextusában, amelyben a férfiak szexhez való joga teljesen természetes, a nőknek pedig ezeknek a jogoknak kell megfelelniük.

Gyerekkoruktól arra vannak szocializálva a nők, hogy hogyan nézzenek ki és hogyan viselkedjenek ahhoz, hogy minél kívánatosabbak és kielégítőbbek legyenek a férfiak számára. A szex- és pornóipar megmondja – a férfiak szexuális fantáziájára alapozva – hogyan viselkedjenek a nők szex közben, hogy az jó legyen a férfiaknak. (A férfiközpontú szexuális kultúra jellemzője az is, hogy a pénisszel történő behatolást tekinti “valódi” szexnek, és hogy a mai napig újdonságnak számít a női szexuális élvezet legfőbb szerve, a csikló szerepének hangsúlyozása.)

Vagy akár beszélhetünk példaként az olyan általános és nagyon káros mítoszokról, hogy ha a nők nemet mondanak, az igent jelent, csak kéretik magukat – merthogy nem tudják eldönteni úgy, mint egy férfi, hogy akarnak-e szexelni, vagy sem – vagy hogy a nők szeretik az erőszakos szexet, illetve csak azzal lehet erőszakoskodni, aki hagyja. Ezek a szokások és mítoszok mind arra valók, hogy a férfiak szexuális vágyai kielégüljenek, bármik legyenek is azok, a nők jogait figyelmen kívül hagyva.

A prostitúció nem más, mint a nők szexuális kizsákmányolása

A szexipar (prostitúció) gyakorlatilag egyenlő a nők és lányok szexuális kizsákmányolásával: a prostituáltként dolgozó emberek többségében nők és fiatalkorú lányok. Ami még ennél is fontosabb: a prostituáltakat szinte kizárólag férfiak használják. Évente 2-4 millió ember – 98 százalékban nők és lányok – lesznek emberkereskedelem áldozatai, kereskednek velük szegényebb országokból gazdagabb, illetve olyan országokba, ahol a prostitúció legalizálva/dekriminalizálva van. A prostituáltak használatának legalizálása a szegénységben élő nők náluk gazdagabb férfiak által történő szexuális kihasználását jelenti, a nemi, gazdasági és globális egyenlőtlenségeket kihasználva. A prostituáltak 70-90 százaléka emberkereskedelem áldozata, tehát kényszerítve van arra, hogy a szexiparban dolgozzon.

Ráadásul, ha valaki ki is száll a prostitúcióból, a szexiparban elszenvedett rendszeres erőszak hatására hosszan tartó, akár életre szóló traumákkal kell megküzdenie: egy öt országban elvégzett kutatás például azt mutatta, hogy a prostituáltak közel 70 százaléka szenvedett poszttraumatikus stressz zavarban.

Másról beszélünk-e, mint a nők szexuális kizsákmányolásáról, amikor az állam az értelmi fogyatékos és mozgássérült emberek számára akarja támogatni a prostituáltak használatát?

Egy Angliában végzett kutatás azt mutatta, hogy az értelmi fogyatékkal élő férfiak 63 százaléka, a nőknek pedig a 19 százaléka keresne fel szívesen „képzett szexmunkásokat”. Azonban a férfiak 22,6 százaléka, a nőknek pedig csak egy százaléka volt, aki használt is prostituáltat élete során. Tehát a valós arányok a prostituáltak használatát tekintve hasonló arányokat mutatnak a férfiak és a nők között, mint a társadalom egészében.

Többen azzal kritizálják a szolgáltatást, illetve annak államilag támogatott bevezetését, hogy ugyanúgy infantilizálja az értelmi fogyatékos illetve mozgássérült embereket, ahogyan a társadalom általában. Igazuk lehet; a témában olyan címmel jelennek meg cikkek, hogy a „Szexmunkások lehetőséget adnak a fogyatékossággal élő embereknek, hogy megéljék az álmaikat”. Nem hiszem, hogy a fogyatékossággal élő embereknek annyiban különböznének az intimitással kapcsolatos álmaik, mint a nem fogyatékossággal élő embereknek: ugyanúgy vágynak intimitásra, szeretetre, kapcsolatokra, mint bárki más, amit nem egy szexmunkás használata során fognak megkapni.

Társadalmi elnyomásról beszélünk, amikor prostitúcióról beszélünk, és társadalmi problémáról beszélünk, amikor a fogyatékossággal élő emberek kirekesztettségéről beszélünk. De erre nem megoldás, hogy az egyik elnyomott csoportot támogatja az állam abban, hogy hozzáférjen a másik elnyomott csoport intézményesített elnyomásából eredő előnyökhöz. A szolgáltatás bevezetése azt bizonyítja: a nők használata nem zavarja különösebben a társadalmat – és az országokat, ahol bevezetik a szolgáltatást – illetve, hogy a férfiaknak, éljenek fogyatékkal vagy sem, a társadalom és az állam megítélése szerint jogukban áll megélni a saját szexualitásukat és ehhez nőket használni.

Merre lehetne keresni a megoldást?

Magyarországon elvileg kötelező a mozgássérült illetve értelmi fogyatékossággal élő emberek számára intimszobát fenntartani bentlakásos intézményekben, de gyakran az intézetekben dolgozók feltételekhez kötik a szoba használatát, illetve kulccsal zárják. Tehát gyakran még ezt a kényszermegoldást sem tudják megaláztatás nélkül használni az érintettek. Emellett sok bentlakásos intézményben általános, hogy a nők fogamzásgátlót kapnak – tehát nyilvánvaló, hogy élnek szexuális életet –, azonban a teherbeesés megakadályozásán kívül úgy tesznek a legtöbb helyen, mintha a szexualitás nem létezne.

Itt a legtöbb esetben rendszerszintű problémákról beszélünk: a megfelelő finanszírozás hiányáról és a szociális munkások leterheltségéről, ami miatt sokszor képtelenség a tűzoltás helyett komplex megoldásokkal válaszolni a problémákra. Emellett a nagy létszámú bentlakásos intézmények kitagolása (lakóotthonokra, lakásokra váltása), amely nagyobb autonómiát és a közösségen belüli önálló életvitelt biztosít a fogyatékkal élő embereknek, elviekben a rendszerváltás óta folyik Magyarországon, azonban nagyon lassan halad. Eddig egyetlen határidőre sem sikerült megvalósítani a vállalt változtatásokat a nagy létszámú intézmények megszüntetése érdekében.

Fontos a bentlakásos intézményekben beszélni a szexualitásról és a szexuális erőszakkal, terhességgel és nemi betegségekkel kapcsolatos prevenciós programokat vinni. Evidenciaként kellene kezelni, hogy a fogyatékkal élő embereknek ugyanúgy igénye van az intim kapcsolatokra, a szexualitásra, mint bárki másnak. Emellett fontos a fogyatékkal élő emberek kirekesztettsége ellen küzdeni, ebbe beleértve a társadalom által felépített normatív testkép-ideálokat is. De nem a nők társadalmi hátrányainak kihasználása a megoldás a problémára.

Fontos kiemelni azt is, hogy a fogyatékossággal élő férfiak is nagy arányban, de a nők halmozottan ki vannak téve a szexuális abúzus, szexuális erőszak és az emberkereskedelem veszélyének. Az értelmi fogyatékossággal élő nők könnyebben eshetnek emberkereskedelem áldozatául, mivel  könnyebben manipulálhatóak. Egy kutatás, ami a mozgássérült nők helyzetét kutatta az mutatta, hogy 40-72 százalékukat abúzálták szexuálisan élete során a testképükhöz kapcsolódó alacsony önértékelésüket kihasználva. Tehát nem kérdés, hogy a témában sürgető lenne előremutató lépéseket tenni.

Az írás szerzője: Dés Fanni

A cikk eredetileg a Kettős Mérce oldalán jelent meg, ahonnan minden a cikkben említett írás is elérhető

Országgyűlési krónika – fogyatékosságügyi program

Kép forrása: http://rehabportal.hu

Kép forrása: http://rehabportal.hu

A Fidesz a program fontosságát hangsúlyozta

Tapolczai Gergely (Fidesz) – aki felszólalását jeltolmács segítségével mondta el – közölte: neki és családtagjainak nagy segítséget jelentettek az eddigi szemléletformáló és rehabilitációs programok. Pozitívan szólt az esélyegyenlőségi műsorok indításáról és az integrált iskolákról, a turisztikai szolgáltatók szemléletformálásáról, a felnőttképzési programok bővítéséről, a technikai segítő eszközök kölcsönzési rendszerének fejlesztéséről.

Kiemelte, hogy már a kromoszóma-rendellenességben szenvedők is jogosultak fogyatékossági támogatásra, és bővült a fogyatékosságügyi tanácsban jelen lévő csoportok köre is. Rámutatott ugyanakkor arra: a fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők nem kapják meg a kellő tájékoztatást.

Mint mondta, a keretprogramot a jövőben készülő intézkedési terv tölti meg tartalommal, amelynek kidolgozásához felajánlotta segítségét.

Az MSZP a kritikái ellenére támogatja a programot

Korózs Lajos, az MSZP vezérszónoka előrebocsátotta, kritikai észrevételei ellenére támogatja a program elfogadását.

A szövegből idézve megjegyezte, a helyzetértékelésben a foglalkoztatás kapcsán azt írják, hogy az eddig megtett intézkedések eredményesnek bizonyultak. Szavai szerint ezt a kormányzat nem tudja alátámasztani, ugyanis az adatok alapján kevesen tudnak elhelyezkedni. Az lenne az ideális állapot, ha nem kellene arra ösztönözni a munkaadókat, hogy a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztassák – szögezte le.

A szöveg kitér arra, hogy megvalósuló akadálymentesítési megoldások erősen eltérő színvonalúak – folytatta.

Felhívta a figyelmet, hogy az anyag olyan célokat is vázol, amelyek már az előző programban is szerepeltek.

Jobbik: miért csak most kerül a parlament elé a program?

Vágó Sebestyén a Jobbik vezérszónoka is közölte, hogy támogatni fogják a határozati javaslat elfogadását. Azt viszont kérdésként tette fel, hogy miért csak most kerül a parlament elé a program, miközben az előző 2013-ban már lejárt. A képviselőnek hiányérzete volt, hogy a program nem tartalmazza a források megjelölését.

Ugyanígy kritizálta, hogy a kitűzött célok végrehajtásának határideje nem szerepel az anyagban. Az akadálymentesítésre áttérve hangsúlyozta, hogy még a parlamentben sem lehet minden helyiséget – például a Jobbik irodáit vagy az orvosi rendelőt – akadálymentesen megközelíteni. Emellett viszont üdvözölte az ésszerű akadálymentesítés bevezetését.

Tovább kell fejleszteni a támogatott lakhatást – mondta a képviselő, aki üdvözölte a korai felismerés és a korai fejlesztés szerepét a programban.

Az LMP többet remélt a javaslattól

Szél Bernadett (LMP) arról beszélt, hogy az anyag másfél évet késett, ehhez képest ő többet remélt volna tőle, ugyanis lett volna idő az alapos kidolgozásra.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint a fogyatékossággal élők foglalkoztatása 14 százalék volt, ami öt százalékpontos növekedés a 2001-es felméréshez képest – emelte ki. Az anyagból viszont hiányolta annak bemutatását, hogy az elmúlt időszakban ez az arány hogyan változott. Felhívta a figyelmet, hogy az sem derül ki, milyen hatékonysággal működik a támogatási rendszer. Kijelentette, hogy ha a foglalkoztatás csökkenő támogatások mellett nő, akkor csökken az egy főre eső támogatások összege.

Hibásnak nevezte, hogy sem a sérülés foka, sem a végzettség alapján nem differenciálnak a támogatás során.

Képviselői hozzászólások

Kovács Sándor (Fidesz) szerint a csökkent munkaképességűek, de nem fogyatékossággal élők rehabilitációját nem feltétlenül a fogyatékossági programban kellene taglalni. A program nagy előnyének nevezte ugyanakkor, hogy az érintettek teljes életútját végigkíséri és családtagjaikkal is komplexen foglalkozik.

Vágó Sebestyén (Jobbik) bírálta, hogy a program öt év múlva kerül ismét a Ház elé, mert így a hozzá kapcsolódó intézkedési tervek megvalósulását a parlament nem tudja ellenőrizni.

Frakciótársa, Lukács László György helyesnek ítélte a korai diagnosztika fontosságának hangsúlyozását, de úgy látta, hogy nem lesz megfelelő forrás ezen szűrésekre. Ugyancsak fontosnak ítélte a korai objektív hallásszűrést.

Hiányolta a javaslatból az intézmények elérésének biztosítását. Arra is rámutatott: a bírósági eljárásokban korlátozottan vehetnek részt a fogyatékkal élők, mind fizikai okok, mind az információkhoz való elégtelen hozzáférés miatt.

Czibere Károly államtitkár a vitában elhangzottakra reagálva fontos társadalompolitikai eredménynek nevezte, hogy politikai oldalaktól függetlenül nemzeti konszenzus alakult ki az ügy támogatására, mert a szakpolitikai viták ellenére az alapvető elvekben egyetértés van.

Ezt követően az ülést vezető Latorcai János lezárta az általános vitát.

Napirend után

Napirend utáni felszólalásában Vágó Sebestyén (Jobbik) arra hívta fel a figyelmet, hogy egy fiatalember rendszeres találkozókat tart Tatabányán, amelyeken az Alzheimer-kórban szenvedőket és hozzátartozóikat segítik. A szocialista Kiss László az Óbudán talált ókori szarkofágokról beszélt.

A felszólalás után Latorcai János levezető elnök lezárta a napirend tárgyalását, a képviselők hétfőn folytatják a munkát.

Forrás: MTI

Miniszter lett a vak szóvivő

Panagiotisz Kouroublisz végzettsége jogász, és eddig a mostani kormánypárt, a Syriza szóvivője volt. A nős, kétgyermekes férfi nagy népszerűségnek örvend Görögországban. „Ő a jó ember” – mondják rá.

Kouroublisz tízéves korában veszítette el a szeme világát, amikor egy játék közben talált, II. világháborús német kézigránát felrobbant a kezében.

Fotó: AFP

Ez a tragédia is közrejátszott, hogy figyelemmel fordult az elesettek felé, rengeteget harcolt a fogyatékosok, az idősek és a gyerekek jogaiért. A három éve képviselőként is dolgozó politikust 2006-ban az Athéni Akadémia kitüntette humanitárius munkásságáért.

Most a görög egészségügyi és szociális rendszert kellene helyreállítania. Egyes görög lapok azt írják: a kormányfő arra számít, hogy az emberek jobban elfogadják a tervezett megszorításokat Kouroublisztól.

Forrás: blikk.hu