10 évesek a lámpások Az online klub vendége: Mészáros Ágnes, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi regionális Egyesülete (VGYKE) alelnöke és egyben a közösségi civilszervezők vezetője, akivel a lámpások működésének 10. évfordulójának alkalmából beszélgettünk.
Betekintést kaptunk arról, hogy hogyan is indult a 2014-ben kezdődő lámpás projekt. A riport során beszélgettünk a múltról és a jelenről a civilszervezők munkái mentén.
A jövőre nézve sok sikert és kitartást kívánunk a közösségi civilszervezők munkájához!
Ne féljetek felkeresni civil szervezőinket, bárminemű kérdésetek merülne fel várják sok szeretettel őket, sőt önkéntsek is nyugodtan jelentkezhetnek náluk, ha szeretnétek segíteni a közöségi civil szervezők munkáját, és szeretnétek minnél többet segíteni az embereknek akkor higyjétek el megéri.
Érdemes megnézni a vieót, mert hasznos és fontos információ morzsák juthatnak el, hozzátok belőle. Meleg szívvel tudom ajánlani én magam is megszoktam nézni. (A szerk.)
Figyelem a Videót csak a Facebookot használó emberek tudják megtekinteni, a Facebookra való bejelentkezés után. Sokszor nem figyelnek oda az emberek, és nem értik máshogyan miért nem tudják megnézni, vagy miért nem látják. Ezért. (A Szerk.)
A teljesség igénye nélkül, a beszélgetésről készült videó a Facebook-oldalunkon az alábbi linken megtekinthető:
siker Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
10 évesek a lámpások
10 évesek a lámpások – 2023. július 14.
10 évesek a lámpások Az online klub vendége: Mészáros Ágnes, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi regionális Egyesülete (VGYKE) alelnöke és egyben a közösségi civilszervezők vezetője, akivel a lámpások működésének 10. évfordulójának alkalmából beszélgettünk.
Betekintést kaptunk arról, hogy hogyan is indult a 2014-ben kezdődő lámpás projekt. A riport során beszélgettünk a múltról és a jelenről a civilszervezők munkái mentén.
A jövőre nézve sok sikert és kitartást kívánunk a közösségi civilszervezők munkájához!
Ne féljetek felkeresni civil szervezőinket, bárminemű kérdésetek merülne fel várják sok szeretettel őket, sőt önkéntsek is nyugodtan jelentkezhetnek náluk, ha szeretnétek segíteni a közöségi civil szervezők munkáját, és szeretnétek minnél többet segíteni az embereknek akkor higyjétek el megéri.
Érdemes megnézni a vieót, mert hasznos és fontos információ morzsák juthatnak el, hozzátok belőle. Meleg szívvel tudom ajánlani én magam is megszoktam nézni. (A szerk.)
Figyelem a Videót csak a Facebookot használó emberek tudják megtekinteni, a Facebookra való bejelentkezés után. Sokszor nem figyelnek oda az emberek, és nem értik máshogyan miért nem tudják megnézni, vagy miért nem látják. Ezért. (A Szerk.)
A teljesség igénye nélkül, a beszélgetésről készült videó a Facebook-oldalunkon az alábbi linken megtekinthető:
Élettapasztalatával, magabiztos, erőt sugárzó jelenlétével szinte már-már tapinthatóak voltak azok a pozitív rezgések, amelyek valamennyi jelenlévőre inspirálóan hatottak.
Kérdésekből ezúttal sem volt hiány, megtudhattuk, hogy Katalin évtizedek óta sikeres üzletasszonyként áll helyt, e mellett pedig tanít, újabb nyelveket sajátít el és nagy szenvedélye az utazás.
Te hogyan éled meg azt, hogy látássérült vagy?
Azt vallom, hogy nagyon fontos megtartanunk emberi oldalunk azon részét, amely magába foglalja, hogy tudunk megköszönni, hálásnak lenni, tenni másokért, és nem érezzük azt, hogy „nekünk ez jár, mert valamit elvett tőlünk az élet, így kompenzálnia kell”. Legjelentősebb feladatunk látássérültként, hogy ugyanolyanok maradjunk, mintha nem lennénk azok. Fogadjuk el a segítséget, ahol kell, persze e mellett legyünk önállóak is.
A szélsőségek sosem vezetnek jóra, így mindig tudatosan elkerültem őket. Úgy próbáltam beilleszkedni a társadalomba – legyen az a munkaerőpiac, baráti kör, esetleg az iskolai közösség, ahol most dolgozom –, hogy egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy nekem bármin is kevesebbet kellene dolgoznom azért, mert nem látok.
Számodra mit jelent a segítségkérés? Szívesen teszed, vagy inkább igyekszel önállóan tevékenykedni?
Nehéz megtalálni a középutat, ami egyszerre jelenti azt, hogy megkeresem a magam kenyerét, és nem szorulok rá senkire, de eközben tudok, merek és akarok segítséget kérni, hálásnak lenni, alázattal elfogadni és megköszönni. Úgy vagyok független, önálló és magamat vakként is megvalósítani tudó, hogy eközben nem állítom azt, hogy nem kell a segítség, amikor kell.
Mesélj nekünk üzletasszonyi pályafutásodról. Hogy kezdődött mindez?
1981-ben végeztem tanárként, ez volt az a pálya, amelyhez éreztem affinitást és úgy gondoltam, hogy jó is lennék benne. Maradtam hát az ELTE Idegennyelvi Lektorátusán és tanítottam, akkoriban még szóba sem került a nyelviskola. A későbbiekben férjhez mentem, két gyermeknek adtam életet, és a kisebbik is már 5 éves volt, amikor a férjemmel elkezdtünk dolgozni a tervek megvalósításán.
1992-ben létrehoztunk egy kis nyelviskolát, így egyszerre több lábon álltam, hiszen mellette folytattam az egyetemen való tanítást és a magánoktatást is.
Milyen szakmai tudás kellett ahhoz, hogy vállalkozóként érvényesülni tudjatok?
Autodidakta módon sajátítottuk el a fortélyokat: adott volt egy bölcsész és egy műszaki értelmiségi, akiknek nem volt közgazdasági végzettsége. Nem mentünk egyetemre, hogy megtanuljuk a vállalkozásfejlesztés metódusát, hanem fokozatosan rájöttünk, hogy mily módon kell kiszámolni egy tandíjat, hogyan kalkuláljunk a terembérrel, a tanárok fizetésével, stb.
Viszonylag hamar kiderült, hogy ezt jól tudjuk működtetni: ’94-’95-ben már annyi tanítványunk és csoportunk volt, hogy föl kellett vennünk még két tanárt.
A sikerek hatására milyen mértékben változott meg az életed és mivel foglalkozol pontosan ma?
2002-ben annyira komollyá vált a helyzet, hogy ott hagytam az egyetemet és a stabil megélhetést biztosító vállalkozást választottam. Jelenleg a nyelviskola szakmai vezetője vagyok, de emellett otthonosan mozgok már a felnőttképzési törvények, a végrehajtási rendeletek és a megváltozott jogi körülmények területein is.
Részben van egy felügyeleti részem, továbbá az én feladatom az összehangolás, és én döntök a tendereken való elindulásról. A mai napig 10 órát dolgozom, fél 8-tól, este negyed 9-ig.
Hogyan pihensz, mi kapcsol ki?
Három dolog pihentet leginkább: az angol-amerikai, kanadai és ausztrál irodalom, a klasszikus zene és az utazás. A férjemmel sokat utazunk, ami mindig feltölt. Kedvenc helyem Olaszország, ezért elkezdtem olaszul is tanulni. 2 éve voltunk Szardínián, s az ott tapasztalt élmények azóta is felülmúlhatatlanok számomra.
Mi varázsol el ilyenkor?
Minden, a szagok, a hangulatok, a sziklák tapintása, a föveny érzése, a tenger, és nem utolsó sorban az, hogy a nyelv segítségével megismerhetem az embereket.
Külön élmény számomra, hogy a múzeumokban mindent meg lehet fogni. A Vatikáni Múzeumban például adnak egy gyolcsszerű rongyot, amellyel a szobrok megtapinthatóak. Az ilyen látogatások alkalmával közelebb kerülök az adott kultúra építészetéhez és szobrászatához.
Hogyan tovább?
Jelenleg 80 foglalkoztatott tanárunk van, és 50 céggel vagyunk kapcsolatban. Felmerült már a nyugdíjba vonulás kérdése, de úgy érzem, hogy bőven van bennem erő, szívesen dolgoznék még legalább 5 évig.
Angol tanárként rá nem jöttem volna, hogy én ezt szeretem csinálni. Tanítok ma is, de kevesebbet, 14 órában hetente.
Említetted, hogy 50 céggel vagytok kapcsolatban. Ilyenkor Te tárgyalsz a cégekkel, s ha igen, milyen a fogadtatásod?
Igen, én szoktam tárgyalni, de nyilván nem egyedül megyek. Néha érzékelek egy kis feszültséget a levegőben, de ez nem számottevő és nem szokott szóba kerülni a téma.
Viszont, ha egy új csoportba megyek tanítani, már az elején tisztázom a helyzetet: elmondom, hogy mióta nem látok, és meg tudom oldani a fogalmazások javítását, de ha valaki esetleg kellemetlenül érzi magát ebben a szituációban, akkor szóljon bátran.
Volt már olyan üzlet, ami a fogyatékosságodból kifolyólag hiúsult meg?
Elképzelhető, hogy volt ilyen, de nem jellemző a magyar üzleti életre, hogy valaki ír egy levelet, hogy „Tisztelt Udvardi Katalin! Nem bízunk az Ön fogyatékos vezetési kompetenciájában, ezért nem Önök nyerték a tendert.” Ilyet sosem kaptam, de ettől még előfordulhatott.
Ha egy mondatban meg kéne fogalmaznod a hatékony tanítás titkát, hogyan írnád le?
Úgy gondolom, hogy minden a hozzáálláson áll, vagy bukik, hiszen ha komolyan veszed a diákot – legyen Ő kicsi, nagy, vagy felnőtt -, és azt látja, hogy Neked fontos az, hogy Ő megértse az anyagot, akkor a tanulási folyamat is sikeres lesz.
Ivanova Daniela
Találd meg a helyed 2015-ben!
Az eseményre 2015. január 22-én, 17:30-tól 19:00 óráig került sor a Hermina út 57-es szám alatt. A szűk másfél órában csak úgy záporoztak a kérdések Zsoltra, aki örömmel mesélt magáról, az álmairól, céljairól, továbbá nehéz és boldog pillanatairól.
Hogyan lettél látássérült, és hogy sikerült ezt követően erőre kapnod?
21 évesen vesztettem el a látásom egy agydaganat miatt. A műtét után nem mentem rehabilitációra, külső segítség nélkül álltam fel. Másfél évre volt szükségem ahhoz, hogy regenerálódjak és ez idő alatt sok olyan döntést kellett meghoznom, ami a mai napig meghatározza az életemet. Kitűztem olyan célokat, amelyekért harcolhattam, s amelyek átlendítettek a holtponton.
Megtanultam a billentyűk sorrendjét, ezzel elsajátítva a vakon gépelés technikáját, majd elkezdtem emberek közé járni, hogy érjenek új impulzusok, benyomások. Ezek az elhatározások indítottak el a továbblépés útján.
Honnan jött a szociálpolitika?
Még a látásvesztésem előtt 2 évig villamosmérnöknek tanultam Győrben, de már nem tudtam visszamenni. Első lépésként elvégeztem egy masszőrtanfolyamot, de viszonylag hamar rádöbbentem, hogy ez számomra kevés, nem elég kihívás.
Akkoriban a Vakok Állami Intézetének kollégiumában laktam és voltak olyan ismerőseim, akik szociális munkát szerettek volna tanulni. Mivel úgy véltem, hogy a szociális munkásként lennének olyan feladatköreim, amelyek számomra nem kivitelezhetőek, így inkább a szociálpolitika felé kacsintgattam. Ezen belül is a foglalkoztatáspolitika volt az a terület, ami nagyon megragadta a fantáziámat.
Számodra mi a coaching?
A coaching egy eszköztár, egy szemlélet, amely megadja a lehetőséget számomra, hogy valakin segíthessek úgy, hogy Őt támogatom. Az előfeltételezés az, hogy minden embernek van egy célja, és olyan sok tudás, illetve képesség van bennünk, amelyet akaratlanul is, de mélyen eltemetünk Az én feladatom az, hogy elhiggye: Ő képes arra, hogy tudásának és képességeinek birtokában ezt a célt el is érje.
Milyen indíttatásból kezdted el a coach tanfolyamot?
Még az egyetemen tanultam, amikor már sikerült elhelyezkednem a munkaerőpiacon. Kutatással, módszertani fejlesztéssel, stratégiai tervezéssel foglalkoztam hosszú évekig, de egy idő után éreztem, hogy szeretnék valami mást is csinálni. Úgy gondoltam, hogy a coach tevékenység egy érdekes, izgalmas és számomra új terület. Utánanéztem a tanfolyamoknak, majd belevágtam és elindultam ezen az úton.
Hogy érzed, meg kell még küzdened az előítéletekkel a coaching során?
Szájhagyomány útján terjed a hírem, s ennek nagy előnye, hogy a kliensek hamar túllépnek a tényen, hogy látássérült vagyok. Fenntartások kételyek biztosan vannak bennük, de már az első alkalommal eldől, hogy szimpatikusak vagyunk e egymásnak, vagy sem.
A mediációs végzettséged mennyiben segít téged az életedben?
A mediáció ráerősített arra, hogy a türelem egy erős és pozitív tulajdonság. Amikor kijöttem a kórházból a szemész doktor azt mondta nekem: „egy dolgot kell megtanulnia kedves Zsolt, türelmesnek kell lennie!” Akkor még nem értettem, hogy pontosan mire is gondol, de később, amikor hosszú percekig kerestem a földre leesett kulcsot, már tudtam. A mediáció ezt a türelmet strukturálta bennem.
Hogy néz ki egy napod?
Általában fél 7-kor kelek, ami nehezen megy nálam, mert nem reggel vagyok aktív. A munkám nagyon változatos, ezért az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság nagyon fontos tényezők az életemben. A klasszikus munkaidőm nagy részét az Újbuda Önkormányzatánál végzett tevékenységem tölti ki: egy családbarát projekt szakmai vezetője vagyok. E mellett még dolgozom a VGYKE-nél és bontogatom a szárnyaimat coachként. Szeretném, ha a későbbiekben lennének fix napok, amelyeken egy-egy munkakörre több időt szánhatok, és örülnék, ha a coaching a jelenleginél nagyobb szerepet kapna. Esténként jógázom, vagy aikidózom, illetve a barátokkal vagyok. Általában éjfél és hajnali 2 között kerülök ágyba.
Sport akkor és most?
Mindig is imádtam sportolni, bár nem látszik rajtam (nevet). Kosárlabdáztam és tájfutó is voltam, jelenleg pedig aikidózom és jógázom. Imádom a kihívásokat, tavaly nyáron például kipróbáltam a műrepülést, ami nagyon tetszett és szeretném folytatni.
Az egyensúlyra való törekvés már gyermekként megfogalmazódott bennem, és rájöttem, hogy a végletek nem működnek, az egyensúly elérése a cél. A sport nagyszerű eszköze ennek: levezetem a feszültséget, fejlesztem a testem és balanszírozom magam.
Mi a Te szupererőd?
Az én szupererőm a rendszerszemlélet. Képes vagyok egymástól igencsak távol eső dolgokat valamilyen úton-módon összekapcsolni.
Ha most azonnal megtehetnéd, hogy változtass valamin, mi lenne az?
Inkább fejlődnék, mint sem változtatnék, például szeretnék fegyelmezettebb lenni az időgazdálkodás terén. Nagy problémám az, hogy a nap csak 24 órából áll, de ez nem egy olyan dolog, ami ellen bármit is tehetnék. Van egy kedvenc mottóm: „Az ostoba ember az, aki meg akarja változtatni a világot. Az okos ember önmagát akarja megváltoztatni.”
Ki a példaképed?
Nincs példaképem. A jógaoktatóm mondta annak idején, hogy nem ő az egyedüli, aki a jógaoktatás területén jártas, Ő csak a tudás egyfajta szemléletét, vetületét birtokolja. Arra ösztönzött, hogy menjek el más oktatókhoz és nézzem meg, hogy az ő vetületük milyen, majd építsem be a saját tudásomba, folyassam magamon át.
Én is hasonlóképpen érzek. Egy-egy mondat, kifejezés, vagy viselkedés sokkal nagyobb hatással van rám, mint egy adott ember egésze. Nem tudnék egyvalakire rábökni és mindenben követni őt, hiszen belőle mindössze egy pici szelet – egy mondat, tett, vagy reakció – ragadja csak meg a fantáziámat. Ezért igyekszem mindenből kiragadni azt, ami számomra értékes és fontos.
Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
Arra, hogy önállóan felálltam a padlóról és tudom, hogy bármikor képes lennék újra megtenni.
Mik az álmaid és mi a 10 éves jövőképed?
Sok álmom van. Szeretnék delfinekkel úszni és megnézni a Karib-tengert.
A 10 éves tervem pedig az, hogy a coaching szakmában kiteljesedjek, és elismert szakemberré váljak. Úgy gondolom, hogy akkor leszek sikeres coach, ha a kliens, aki hozzám fordul, a foglalkozások végén elégedetten, azzal a gondolattal távozik, hogy megkapta, amiért jött. Nekem ennyi elég.
Honnan jön ez a nagy magabiztosság?
Borzasztóan kíváncsi ember vagyok. Érdekel a dolgok miértje, hogy mi hogyan működik, és miért van az úgy. Próbálok összefüggéseket, logikákat, magyarázatokat találni, s ezek folyamatosan hajtanak előre.
Fontos, hogy a céljaink elérhetőek legyenek, és fejben tisztában legyünk azzal, hogy képességeink és tudásunk birtokában képesek vagyunk el is érni azt. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha hiszünk benne, ha tudjuk, és ha cselekszünk is!
Ivanova Daniela
Kiteljesedés a munkában
Nem feltétlenül tartom magam sikeres látássérültnek, inkább úgy mondanám, hogy megpróbálok talpon maradni azon körülmények között, amik az országban és az én közvetlen környezetemben adódnak.
Vakként vakokkal dolgozni?
Amikor végeztem az egyetemen, sokan mondogatták nekem: „ugye csak vakokkal akarsz dolgozni”? Fontosnak tartottam elmondani nekik, hogy igen, lehet, hogy velük fogok, de az is lehet, hogy nem. Attól még, hogy nem látok, egyáltalán nem biztos, hogy pszichológusként csak és kizárólag látássérülteknek lehetek a segítője. Igyekeztem ezt az irányt megtartani, jelenleg is a nyílt munkaerőpiacon tevékenykedem látók között, viszont amikor látássérültekkel dolgoztam, akkor is jól éreztem magam.
Először még ne álmodjunk túl nagyot
Ahhoz, hogy dolgozó ember legyek, az idők folyamán szükségem volt alázatra és alkalmazkodóképességre. A mai munkaerőpiacon borzasztóan nehéz boldogulni, ezért ahhoz, hogy munkaviszonyunk lehessen, többet kell, alkalmazkodunk, mint egy látó embernek. Mivel előfordulhat, hogy látássérültként nem olyan munkát fognak nekünk ajánlani, mint amilyet megálmodtunk még az egyetemen vagy gyermekkorunkban, ezért szerintem nagyon fontos, hogy ha szükséges, tudjunk engedni picit az elvárásainkból.
Dolgozni kell!
Egy látássérült ember ugyanazért dolgozik, mint bárki más. Van egy külső kényszer az életünkben, hiszen valamiből élni kell! E mellett pedig segített nekem pályámon maradni egy belső motiváció azzal kapcsolatban, hogy szeretem a szakmámat és örömömet lelem benne. Tehát véleményem szerint a külső kényszer és a belső motiváció összeadódva hozhat gyümölcsöző eredményeket a munka területén.
Szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel, felnőttekkel való munkám során tettem szert tapasztalatokra. A nyílt munkaerőpiacon sikerült elhelyezkednem.
Merjük vállalni a hiányosságainkat?
Úgy tapasztaltam, hogy az segít, ha az ember nyíltan és őszintén kommunikál a fogyatékosságáról. Azok az interjúim voltak eddig igazán sikeresek, amelyeken azt is elmondtam, hogy mi az, amit nem tudok.
Nekem személy szerint a szakmai önéletrajzomban nem szerepel, hogy nem látok, méghozzá azért, mert azt gondolom, hogyha szerepelne, már az első körben kiszórnának. Telefonon szoktam először megemlíteni, de az is előfordult már, hogy csak a személyes találkozásnál derült ki. Az első benyomás rendkívül fontos, tehát ha valaki írásban olvassa rólam, hogy látássérült vagyok, lehet, hogy a készségeim nem érdeklik őt, egyszerűen csak nem szeretne vakkal együtt dolgozni. Viszont ha sor kerül egy személyes találkozóra, akkor talán tudok pozitív benyomást kelteni magamról, s ez által egy sikeres állásinterjú emlékével távozhatok.
Lesz valaki, aki majd igent mond
A sors elém sodort szituációkat, amelyekben találtam olyan igazgatóhelyettest, vezetőt, főnököt, aki nyitott volt felém, és azt mondta, hogy „igen, próbáljuk meg, hátha sikerül”! Úgy vettem észre, hogy az a vezető, aki magabiztos és tudja mit akar, az szívesebben vesz fel megváltozott munkaképességű munkavállalót, ugyanis képes kockázatot vállalni. Ellenben az, aki állandó nyomást érez és nem biztos önmagában, annak inkább “csak” a teljesítmény számít. Véleményem szerint egy magabiztos vezetőnél sokkal nagyobb esélyünk van az elhelyezkedésre látássérültként.
Sokszor kell próbálkozni, hiszen így lesz egyre nagyobb esélye az elhelyezkedésnek. Az első lépések megtétele a legnehezebb, de ha tudunk alkalmazkodni és a sok kudarcot követően is megőrizni a hitünket, biztos, hogy egyre könnyebb és könnyebb lesz.
“Karrierálom”?
Számomra nincs kifejezetten egy olyan “álommunka”, vagy “karriercél”, amit minden áron el szeretnék érni, nekem a titok nyitja olyan kisebb sikerek és célok lehetnek, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkámban kiteljesedve boldognak érezhessem magam.
Újabb sikeres látássérült
Forrás: www.feol.hu
Ha Téged is érdekel a munka területén való siker elérésének folyamata és nyitott vagy vendégünk tanácsaira és tippjeire, akkor ne hagyd ki következő programunkat!
Időpont: 2014. október 30. 17.30.
Helyszín: Cserf-S Központ, Hermina út. 57.
Lehetőség szerint egy kis rágcsálnivalóval járulj hozzá a családias légkörhöz, érezzük nagyon jól magunkat! A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, így kérlek küldj egy e-mailt a: acdc@vgyke.com e-mail címre, hogy biztosítsd a helyed ezen a kiváló programon!
Várunk szeretettel!
Törj karriered csúcsára!
Forrás: utillitek.com
Meghívunk Téged a „Sikeres látássérültek” című rendezvényünkre, melynek első időpontja 2014. szeptember 25. Csütörtök délután 17:30-től vendégül látjuk Dvariecki Bálintot, aki szívesen megosztja veletek tapasztalatait és azt is hogyan jutott el odáig, hogy cégvezető legyen. Íme egy kis ízelítő saját gondolataiból:
Dvariecki Bálint vagyok, 38 éves látássérült cégvezető. 1999-ben diplomáztam Informatikus Mérnök végzettséggel Műszaki Manager szakirányon. Diploma után az ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Karon helyezkedtem el, mint informatikus. Pár év múlva átvehettem az informatikai csoport vezetését. A kinevezésemet akkor kizárólag azért kaptam meg, mert rendelkeztem diplomával, valamint mert mindig többet próbáltam nyújtani, teljesíteni, mint ami elő volt írva. Közben megalapítottam az Alko-soft céget. Most már kizárólag a cégemben dolgozok, melynek folyamatosan fejlesztem, növelem a tevékenységét, ismertségét. Már nem csak a magam megélhetését biztosítja, hanem másik két embernek is munkát tudok adni. Az elért sikereimet a rengeteg kitartás, az optimizmus, a folyamatos megújulás és a jóval több munkavégzésnek köszönhetem.
Egy mondat, ami mindig segít a kudarcok után felállni: ugyanannyit érek, mint a teljesen látó társaim! Akkor is megmutatom nekik!
Ha még többet szeretnél tudni Bálintról és belőle erőt meríteni, itt a helyed! A rendezvényen egy családias légkör kialakítása a célunk, ezért arra kérünk, hogy hozz magaddal egy kis rágcsálnivalót, amit majd közösen fogyasztunk el.
Helyszín: Cserf-S Központ, 1146 Budapest, Hermina út 57.
A programon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, ezért kérlek részvételi szándékodat jelezd az acdc@vgyke.com e-mail címen jelezd nekünk.
Várunk sok szeretettel!
Karrier, kitartás, kiteljesedés?
Forrás: stephenclarke49.wordpress.com
Ezúton szeretnénk meginvitálni Téged a „Sikeres vakok” című rendezvénysorozatunkra. Olyan példamutató látássérült alkalmazottakkal, egyéni vállalkozókkal és felső vezetőkkel ismerkedhetsz meg, akik történetüket megosztva hasznos tippekkel, tanácsokkal halmoznak el, melyek a jövőben célszerűek és hasznosak lehetnek számodra!
Résztvevőként bátran kérdezhetsz, érdeklődhetsz, vendégeink készséggel állnak majd a rendelkezésedre.
A nyilvános eseményen bemutatkozó látássérültek sikerük titkába avatnak be:
Hogyan érték el sikereiket?
Hova jutottak?
Hogyan birkóztak meg a beilleszkedés nehézségeivel?
Minek köszönhetik a kimagasló fizetést?
A sikeres karrier nem csak egy álom?
Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak, ne habozz, kérdezz bátran, gyere el rendszeres rendezvényünkre, figyelj és tanulj! Ötletet, erőt merítve talán te leszel a következő látássérült, aki beteljesítheti álmait, céljait és sikert sikerre halmozhat!
A további részletekről hamarosan tájékoztatást nyújtunk, kérjük, kísérje figyelemmel híreinket!
A VGYKE tevékenységei és sikerei 2013-ban
Hornyák Gáborné, a budapesti ügyfélszolgálat vezetője tájékoztatást adott az ügyfélszolgálat 2013-as tevékenységéről, melynek során több alapítvány pályázatainak kezelésével segítették a tagság támogatásokhoz jutását, összesen 3966 ügyfélkapcsolatot regisztráltak, illetve heti rendszerességgel megszerkesztették és kiküldték a VGYKE elektronikus hírlevelét.
Dézsi Katalin, a Louis Braille Támogató Szolgálat vezetője elmondta, hogy a szolgálat egyre nagyobb kihasználtsággal működik, egyre többen igénylik segítségüket akár napi szinten is, így 2013-ban ismét szükségessé vált a támogató szolgálat bővítése. Tájékoztatta a megjelenteket a szolgáltatások térítési díjairól, illetve arról, hogy az elmúlt évben is több hivatal ellenőrizte a szolgálat szakmai tevékenységét és pénzfelhasználását, mely ellenőrzések során apróbb hiányosságokat találtak, melyeket az egyesület pótolt. A Louis Braille Támogató Szolgálat jelenleg 62 személyt lát el, az éves szinten vállalt feladategységeket évek óta, így 2013-ban is jelentősen túlteljesítve.
Katona Zsuzsanna, a Láthatár Segédeszközbolt vezetője elmondta, hogy a 2012-es nyitás óta már közel 60 beszállítóval állnak kapcsolatban és ötszáznál is többféle terméket forgalmaznak, a bolt áruválasztéka folyamatosan bővül és a 2013-as év forgalma 4.000.000 Ft. felett volt. A bolt áruválasztékáról, akcióiról az egyesület honlapján és hírlevelében rendszeresen tájékoztatást adnak, illetve több közösségi rendezvényen is tartottak termékbemutatókat. Jó kapcsolatot alakítottak ki egy osztrák szervezettel, mely szintén működtet segédeszköz boltot, és melynek darts csapata 2014-ben Magyarországra látogat és a VGYKE-vel közös sporteseményt terveznek Budapesten 2014 nyarára.
Fodor Ágnes összefoglalta a kistérségi egyesületek tevékenységét; elmondta, hogy továbbra is minden kistérségi egyesület tart klubfoglalkozásokat havi vagy kéthavi rendszerességgel, továbbá mindenhol szerveznek kirándulásokat és érzékenyítő programokat, valamint minden kistérségben végeznek ügyfélszolgálati és információnyújtó tevékenységet is. Kiemelte a BULÁKE őszi jótékonysági koncertjét és életmód táborát, melyet már hét éve valósítanak meg és 2013-ban több, mint 60 résztvevőjük volt. A DATLE elődjeként számon tartott „Együtt könnyebb” klub 2013 novemberében nagyszabású közösségi programmal ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A DULÁTE nagy hangsúlyt fektet a fiatalság megszólítására, így önálló, zenés-táncos programokat és miskolctapolcai csapatépítést is szerveztek számukra 2013-ban.
Németh Orsolya, a szervezet alelnöke és szakmai vezetője, tájékoztatást nyújtott a VGYKE akadálymentesítéssel kapcsolatos tevékenységéről, melynek keretében az egyesület aktívan közreműködött az újonnan kialakítandó kormányablakok és a Rehabilitációs Szakigazgatási Szervek hivatalainak akadálymentes kialakításának előkészítésében. A VGYKE részt vett továbbá a 2014-2020-as tervezési időszak operatív programjainak társadalmi egyeztetésében, ennek során képviselve a vak és gyengénlátó emberek és szervezeteik szempontjait.
Az alelnök tájékoztatott a VGYKE felnőttképzési tevékenységéről is. A VGYKE 2013-ban elindította első felnőttképzési programját, a „Tudás és kompetencia 2.0” című TÁMOP-5.4.6.A-12/1-2013-0002 projektet közel 10.000.000 Ft EU-s támogatással, melyben hét fajta képzés keretében közel 190 fő vesz részt. A program 2014. június 30-ával zárul.
Németh Orsolya beszámolt továbbá az „A közösség lámpásai” TÁMOP-1.4.1-11/2-2012-0004 projektről, melybe 2013 januárjában 30 fő látássérült, megváltozott munkaképességű és a munkaerő-piacon egyéb okból hátrányos helyzetű résztvevőt vontak be. A projekt keretében ők közösségi mentor képzésen vettek részt, 2013 júniusától pedig a képzést sikeresen elvégzett 18 fő az együttműködést vállalt önkormányzatok működési területén szervezi a látássérült emberek helyi közösségeit a VGYKE alkalmazásában. A résztvevők folyamatos mentori támogatásban, szuper vízióban részesültek, illetve mediátor segítette munkájukat és beilleszkedésüket. A projekt megvalósítására a VGYKE közel 75 millió forint támogatást nyert el, a program 2014. március 31-ével zárult és jelenleg a záró elszámolás elkészítése van folyamatban. A projekt egyik legfőbb eredménye az összesen 14 mentorált látássérült közösség, melyek többsége teljesen újonnan jött létre, ezek közül is kiemelendő a szentendrei és ócsai klub. Járulékos eredményként az egyesület számos kerületi és települési önkormányzattal fűzte szorosabbá kapcsolatát, melyek egy része anyagilag is támogatja a projekt fenntartását.
Az alelnök röviden ismertette a frissen induló, pályázati forrásban egyelőre nem részesülő AC&DC programot, melynek célja a diplomás látássérült fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítása, illetve az őket foglalkoztatni kívánó szervezetek szakmai támogatása.
Fodor Ágnes beszámolt a „Cserf-S” – Családi erőforrás segítő központ (TÁMOP-5.5.1.B-11/1-2012-0056) projekt előrehaladásáról és lezárásáról. A projekt 2012 augusztus és 2014 január között zajlott közel 37 millió forintos Eu-s támogatással. A projekt konzorciumvezetője a VGYKE, a konzorcium tagjai pedig a Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezete és a Jól-Lét Közhasznú Alapítvány volt és a program megvalósításán 11 munkatárs dolgozott. A központ létrehozása után 2013-ban történt a projekt keretében vállalt képzések, klubok, rendezvények megszervezése és lebonyolítása. A projekt integrált szemléletben, látássérült és látó érdeklődők számára egyaránt nyitott formában valósult meg. A támogatási időszak lezárásával az egyesület piaci alapon kívánja fenntartani a Cserf-S-t, egy jelképes térítési díjat kérve a szolgáltatásokért. Három klub a projekt lezárását követően is működik, illetve a Cserf-S projekt keretében kiképzett látássérült mentor-szülők hálózatát is befogadja a központ. A projekt eredményeiről a VGYKE honlapjáról letölthető és a Cserf-S központban is átvehető zárókiadvány nyújt részletes tájékoztatást.
A 2013-ban újra létrejött érzékenyítő csoport munkatársai, Miks-Rédai Csaba és Benke Richárd beszámolójukban elmondták, hogy az elmúlt évben számos óvodai és iskolai érzékenyítő program megszervezése mellett, jelen voltak nyilvános közösségi programokon, fesztiválokon is, illetve rendszeresen csatlakoztak a közösségi mentorok rendezvényeihez. Külön köszönetet mondtak Plank Lászlónak, aki az egyesület tagja és önkéntesként rendszeresen részt vesz a programokon, bemutatva a vakvezető kutyával történő közlekedést. A csoport tapasztalata, hogy míg kezdetben ők keresték meg programjaikkal az intézményeket, ma már hívják az óvodák és iskolák a csoportot, az érzékenyítő programok népszerűsége rohamosan nő.
Kérjük, 2014-ben is segítse a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének munkáját adója 1%-ának felajánlásával! Adószámunk: 18185030-1-42 Bankszámlaszámunk: 10409015-90147559
