A Siketvakságról beszélgetünk.

Kép és Érdekességek forrása: SVOE
A Siketvakságról beszélgetünk.
Kedves klubtagok és érdeklődők!

Nagyon sok szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt májusi klubnapunkra, melyre Lenkainé Vajda Viktóriát hívtam meg, akivel a Siketvakságról beszélgetünk.

Addigis néhány érdekesség mielőtt a Siketvakságról beszélgetünk Vikivel:

A siketvakság fogalma nehezen határozható meg, hiszen egy nagyon speciális állapottal állunk szemben, melyről a mai napig keveset tudunk. A siketvaksággal élők rendkívül heterogén csoportot alkotnak. Napjainkban sajnos még a gyógypedagógiai köztudatban is gyakran a teljes vakság és siketség állapotát társítják a fogalomhoz.

Siketvaknak azokat a személyeket nevezzük, akiknek látás- és hallássérülése egyidejűleg fennáll, és ezért csak speciális módszerekkel lehet velük felvenni a kapcsolatot, a kommunikációt kialakítani, fenntartani. A siketvak kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki teljesen siket és teljesen vak, hanem ide soroljuk azokat is, akiknek ugyan van látás- vagy hallásmaradványa, de támogatásuk, fejlesztésük és kommunikációjuk csak a két sérülés együttes jelenlétének figyelembevételével képzelhető el.

Helyszín: 1134 Budapest Tüzér utca 56-58.

Időpont: 2023. május 22. 15 – 17 óra.

A közösségi civilszervezők havi rendszerességgel készítenek online bejelentkezést a klub meghívott vendégével. Az online klub időpontja 2023. május 22-én 15.00-17.00 óra. Mindez az alábbi linken tekinthető meg. https://www.facebook.com/lampas.bp13

Kérek mindenkit tisztelettel, hogy a részvételi szándékot legyen szíves jelezni a lenti elérhetőségek egyikén a közösségi civil szervezőknél,

E-mail angyalfold.szervezo@vgyke.com

Telefon: 06304989127

Közösségi civil szervező: Majláth Mónika

#siketvak #beszélgetés #vendég #érdekesség #tapintás

Ismerkedés a siketvakok mindennapjaival

Júliusi klubunkat ezúttal a Rákosligeti Katolikus Közösségi Házban tartottuk a XV. utcában Rózsahegyi Péter képviselőnk jóvoltából, mert a megszokott helyünkön nyári szünetet tartanak. Erre az alkalomra ferencvárosi lámpás kolléganőnket hívtuk meg, aki a siketvakok mindennapjaival ismertetett meg minket. Lenkai Viki ugyanis a Siketvakok Egyesületében elnökségi tag is egyben.

Lenkai Viktória tart előadást a siketvakságról a rákosmenti klubnapon

Megtudtuk tőle, hogy egyesületük 1994-ben alakult, és először siketvak gyerekekkel kezdett foglalkozni. Egy idő után kiterjesztették a munkájukat a felnőttekre is. Szóba került az is, hogy a siketvakok botja piros-fehér csíkos, és még nem annyira ismert.

Játék a siketvakság érzékenyítésére, a klubtagok egymás hátára rajzolnak az ujjukkal a rákosmenti klubnapon

Ezután két izgalmas játékra került sor: először „siketvak activity-t” játszottunk, vagyis a kezek játékával, hang nélkül próbáltunk elmutogatni egymásnak egy-egy szót. Ezt követte a rajzposta: a kezdő játékos egy egyszerű jelet rajzolt a 2. játékos hátára, amit az tovább rajzolt az előtte állóéra. Addig folytattuk a sort, ameddig tartottak a résztvevők. A végén nagy mulatság közepette összehasonlítottuk a kezdő és a végső rajzot.

Miután a játék véget ért, fölköszöntöttük név- és születésnaposainkat. Köszönjük Rákosmente Önkormányzatának, hogy lehetővé teszi klubunk megtartását.

Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők

Meghívó Rákosmentére

Sok szeretettel invitálunk következő klubnapunkra, amelyet 2018. július 3-án, kedden délután 14:00-16:30 óra között tartunk (figyelem más helyszín!!!) ezúttal a Maros Moziban (Budapest, IX. u. 2., 1172), mivel a Rákoshegyi Közösségi Ház bezár egy hónapra.

A klubra meghívtuk a ferencvárosi lámpás kolléganőnket: Lenkainé Vajda Viktóriát, aki a siketvakságról tart előadást, beszélgetünk, megpróbáljuk könnyedén feldolgozni a témát: játszani is fogunk! Természetesen a harapnivaló, és a beszélgetés sem marad el!

Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot, vagy hozd el magaddal a klubra, hadd találjon ő is közösségre! Minden rákosmenti látássérültet és érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Részvételi szándékotokat minden esetben kérjük jelezzétek!
e-mail címünk: lampas.rakosmente@gmail.com
Krayné Faragó Zsuzsanna: 06 70 984 8468
Acsay Péter: 06 70 248 59 53

Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg

A képen Rákosmente címere látható

A kép forrása: http://17.kerulet.ittlakunk.hu

Májusi klubdélután a „jól hallás” jegyében

A májusi klubdélutánunkat a Zuglói Civil Házban. tartottuk. Klubnapunk programja a „jól hallás” témakörében zajlott. Ehhez meghívott vendégeink, Bacsevits Linda és Szakács Szabina audiólógusok voltak segítségünkre.

A képen a két audiológus látható

Elmondták, hogy milyen tünetei vannak a halláskárosodásnak, mit tudnak segíteni az audiológusok azoknak az embereknek, akik észreveszik, hogy valami baj van a hallásukkal. Ma már nagyon sokféle hallókészülék létezik, minden problémára van megoldás. Mindannyiunknak megcsinálták a hallásvizsgálatot, ami természetesen nem ugyanolyan, mint a halláscentrumban elvégzett vizsgálat. Ez inkább egy szűrés, ami felméri, hogy lehetnek-e problémák és ajánlatos-e egy komolyabb vizsgálat. Elmondták azt is, hogy akinek szüksége van ilyen készülékre milyen kedvezményekkel vásárolhatják meg.

Amíg Lindáék egyesével a szűrést végezték, addig a többiek a májusi jeles napokról beszélgettek. Kiderült, hogy egy napon több jeles ünnep is van. Három híres írónk, költőnk is ebben a hónapban született és ketten ugyanazon a napon is (május 5-én Radnóti Miklós és Lázár Ervin, május 10-én Kányádi Sándor). Érdekes, hogy május hónapban van a tűzoltók (május 4.) és a mentők (május 10.) napja is. Megemlítettük a fagyos szenteket és a hozzájuk kapcsolódó nép hiedelmeket. Az Endrődi Füzetek így ír erről: „Hát a fagyosszentek, az Szervác, Pongrác, Bonifác. Tizenkilenckor van Ivó, az is fagyosszentek, akkor az is fagyosszent, akkor még Orbán, az is fagyosszent. Hát ezek olyanok, hogy haszontalan egy szentek, mert akkorára mán ki van kelve minden kis növény, oszt akkor ők képesek lefagyasztani.”

20170516_164407

Május legnagyobb ünnepe természetesen az anyák napja, amit szerte a világon ünnepelnek, bár nem mindenhol ugyanazon a napon. Magyarországon május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat. 1925-ben a Magyar Ijúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, majd 1928-ban már miniszteri rendelet tette hivatalos ünneppé. Tagjaink közül ketten is hoztak nekünk anyák napi verset, Esősi Zsófi Weöres Sándor: Buba éneke, Domoszlai Jana pedig Ratkó József: Zsoltár anyámnak című költeményét adták elő. A jó hangulatban észre sem vettük milyen gyorsan repül az idő. Még utoljára Jana zenélt és énekelt nekünk egy nagyon szép indián dalt.

Nagy örömünkre szolgált, hogy nem csak klubtagjaink és lámpás kollégáink vettek részt ezen a délutánon, hanem eljöttek hozzánk Dabasról Batuska Erzsébet tagtársunk és volt kolléganőnk Doktor Kata is, akik nem bánták meg, hogy velünk töltötték ezt a délutánt.

A Widex Halláscentrum dolgozói Linda és Szabina visszajelzése is megerősített bennünket, abban hogy érdemes ilyen közösségeket kialakítani és programokat szervezni.

Külön köszönet nekik a finom szendvicsekért amit hoztak nekünk, és a lehetőségért, hogy megismerhettük a munkájukat, amivel nagyon sokat segítenek a hallássérült embereknek.

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők

Egészségről volt szó Újpesten

Rohan az idő. Már az áprilisi klubnapunk is elmúlt. Szép számmal gyűltünk össze a klubdélutánunkon, amelyet sikeresnek mondhatunk.

Ismét nálunk jártak a Halláscentrum már jól ismert munkatársai, Linda, és Szabina. Összegyűjtött 2017. évre szóló tájékoztatókkal érkeztek hozzánk, amelyben a leggyakrabban felmerülő megváltozott munkaképességű személyeket érintő információk vannak. A klub ideje alatt hallásvizsgálatot végeztek és a tagjainkat tanácsokkal látták el. A klubéletünk segítésére hoztak nekünk egy csomag Braille-papírt, és szendvicsekkel kedveskedtek nekünk.

A képen a klubnap egy pillanata látható, amint a megjelentek hallgatják a Halláscentrum tájékoztatóját A fényképen az látható, amint Noémi bemutató masszázst tart a tagoknak

Következő vendégünk, Noémi, tájékoztatást tartott, az egyesület masszázs szolgáltatásáról, árairól, kedvezményeiről és ízelítőt adott tagjainknak, a masszírozás gyógyító hatásáról. Érdekes és hasznos munkakört betöltő munkatársunk, Erika, felhívta a figyelmünket, egy színházi előadásra.

Hladony Sándor önkormányzati képviselő úr, színes programokat hozott nekünk Újpestről. Végül a jeles napok sem maradhattak el. Ennek keretében, a nemzetközi gyermekkönyv alkalmából, Panka egy rövid, saját írású mesével lepett meg minket, melyet ezen beszámoló végén mindenki elolvashat. Bizony nehezen álltunk fel a székekről, és búcsúztunk el egymástól.

Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők

A bölcs tanács

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű szép hatalmas erdő. Rengeteg madár faj élt, ebben az ételben is gazdag fa sokaságban. Az erdő közepén még egy vidáman csorgadozó kis patak is díszítette az amúgy is pompázó tájat. A tisztás közepén haladt át, előbukkanva a fák közül áthaladva a virágok, és a zöldellő magas fű között, hogy aztán eltűnjön az erdő sűrűjében.

Az állatoknak több okból is fontos volt ez a tisztás. Először is azért, mert itt tudták oltani szomjukat, meg aztán mindig itt tartották a gyűléseiket hetente egyszer. Fontos dolgokat beszéltek meg ezeken az összejöveteleken.

Történt egyszer, hogy rigóéknál négy fióka bújt ki a tojásokból. Azonnal repült a varjú, és kürtölte is szét erdő szerte, az örömhírt. Rigó mama szépen nevelgette, etetgette fiókáit. Amikor már akkorák voltak, hogy repülni is tudtak, már maguknak kellett megtalálni az élelmet. Három fióka szépen cseperedett, hízott is. De a negyedik nagyon kis satnya, vékonyka, kicsi maradt.

Kérdezgette a mamája, hogy miért nem eszik, hiszen rengeteg az élelem az erdőn, mezőn. De a kis rigó, csak szomorúan hallgatott. Nagyon szomorú volt rigó mama, nem tudta mitévő legyen. Aztán a heti állatok gyűlésén elpanaszolta bánatát.

A bölcs bagoly azt tanácsolta rigó mamának, hogy vigye el fiókáját, harkály doktorhoz, majd ő megvizsgálja. Rigó mama így is tett megfogadta a bölcs bagoly tanácsát, és elvitte csemetéjét harkály doktor bácsihoz. A doktor bácsi megvizsgálta a rigó gyerkőcöt, de nem talált semmi bajt. Végül, leültette egy tábla elé, amelyet elvitt legalább öt méterre tőle. Majd megkérdezte, mit lát a táblán. De sajnos nem látta a képek mit ábrázolnak a táblán.

A harkály doki bácsi egyre közelebb hozta, a rajzokkal tele táblát. Mikor már olyan közel volt a tábla, hogy szinte a kis csőrét súrolta, sorolta fel a finomabbnál finomabb ételek nevét. Kapott a fejére egy nehéz szemüvegkeretet, melybe sorra próbálta a dioptriás lencséket egészen addig, míg a kis rigó a legmesszebb ellátott vele, és el tudta mondani, mit lát a táblán.

Nagyon kedves volt a harkály doktor bácsi is. A vizsgálat sem fájt, kicsit inkább szórakoztató volt, ahogy egyre jobban látott a kipróbált lencsékkel. Végül kapott egy csinos kis szemüveget, mellyel meglátott messziről hernyót, bogarat, minden ennivalót amivel a rigók táplálkoznak. Így aztán ő is szépen meghízott, megnőtt, mint a testvérei, és gyönyörű felnőtt rigó lett belőle.

Széles Attiláné / Panka
2017. Április 1.

Filmelemzés: A kismadár (The Miracle Worker)

Helen Keller és Anne Sullivan, egy hozzám közel álló fogalommal élve, egymásra tudtak “érzékenyülni” olyannyira, hogy abból egy évtizedekig tartó, valóban kölcsönös, valóban gyümölcsöző, mindkettejüket inspiráló együttműködés és egy őszinte bizalmon alapuló, életre szóló kapocs lett. Nem csoda hát, hogy sokakat megihletett a történetük, többek között két film és egy színdarab is született a témában. A 2000-ben készült Kismadár c. teljes estés, színes alkotás az 1962-es Csodatévő című film aprólékosan kidolgozott remake-je, ahol a drámai manírok helyébe az árnyalt ábrázolás lép.

Helen Keller csecsemő korában nem csak megvakult, de meg is süketült. A siket-vakság, mint halmozottan sérült állapot ismeretes, de a megnevezés csalóka, rendkívül ritkán jelent ugyanis valóban siketséget és vakságot. Az esetek többségében a fogyatékosságnak ez a formája “mindössze” a hallás- és látássérülés eltérő mértékű, egyidejű jelenlétére utal. Épp ezért Helen Keller esete már önmagában is nagyon különleges. Az önéletrajzi ihletésű film, élete első éveinek teljes elszigeteltségét és kilátástalanságát mutatja be, a meghatározó áttörés pillanatáig.

A kislány eleinte csak dühkitörések és öncélú hisztik segítségével kommunikál, fogalma sincs, hogyan közölje a külvilággal azt, amit közölni akar, hogy is tehetné, ha nem lát, nem hall és nem beszél. Ekkor lép be az életébe Anne Sullivan, aki maga is látássérült (gyengénlátó), így objektívan áll Helen problémájához, szakmai, tapasztalati alapon. Ezt azért fontos kiemelni, mert Helen szülei iskolapéldái nem csak a túlféltő, elkényeztető attitűdnek, de a következetlenségnek is. Nem tudnak kommunikálni a kislánnyal, ezért lekenyerezik, cukorkával tömik, hogy nyugton maradjon. Tolerálják az antiszociális viselkedést, de csak mert nem tudják kezelni lányuk sérültségét. Új nevelőnőjében, a kislány úgymond emberére talál. Anne nem csak konok, szívós és türelmes, de erélyes is, így nála nem működnek Helen eleinte makrancoskodó, agresszív manipulációs kísérletei. Ez az erőegyensúly alapozza meg azt a kapcsolatot, bizalmi kölcsönösséget, mely aztán segít a kislánynak kijutni a nyelvtelenség okozta légüres térből – amint azt Anne megfogalmazza: „a nyelv úgy kell a léleknek, mint a fény a szemnek”.

Ahogy Helen külső-belső harcát nézzük, óhatatlanul is felmerül, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az érzékszerveinknek. Evidensnek tekintjük, hogy a rendelkezésünkre állnak, így eszünkbe se jut, hogy nélkülük nem lennénk képesek felfogni semmit a külvilágból. A minket érő ingereket az érzékszerveink szűrőjén keresztül dekódoljuk és azok segítségével reagálunk mindarra, ami körülvesz bennünket. Nem csak a nonverbális, de a verbális kommunikáció is elképzelhetetlen érzékszerveink használata nélkül. Ha a beszédtanulás folyamatára gondolunk, azonnal világossá válik, hogy hallás nélkül nincs közvetlen tapasztalatunk a hangartikulációról sem, ezért van az, hogy a született siketség némasággal párosul. Persze nem lehetetlen hallás nélkül megtanulni beszélni, de emberfeletti kitartás és türelem szükségeltetik hozzá.

Sullivan, azzal, hogy megtanítja Helent a tapintható jelnyelv használatára és megérteti vele az őt körülvevő világ és a szavak kapcsolatát, igazi csodát tesz. Mert amire nincs szavunk, az nem létezik számunkra, legalábbis fogalmi rendszerünkben nem, így nem is tudunk rá reflektálni. Sőt semmilyen kommunikációra nem vagyunk képesek szavakba rendezett fogalomrendszer nélkül. Minden élőlénynek szüksége van arra, hogy strukturáltan teremthessen kapcsolatot, mindegy milyen nyelvet használ erre a célra. Az ember számára, ezen struktúra alapkövei a szavak, melyekhez jelentést társít. Helennek tehát nem csak magát a tapintható jelnyelvet, mint mozdulatsort kell megértenie és megtanulnia, hanem azt is, hogy az őt körülvevő világ és a jelek között kapcsolat van. Egy „ép” kisgyereknek ez hamar egyértelművé válik, amikor rámutat egy tárgyra és ezzel egyidejűleg hallja a tárgy nevét, de olyasvalakinek, aki nem lát és nem hall, ez rendkívül bonyolult és elvont, fizikai érintkezésen alapuló képzettársítást igényel. A film ennek a nyelvkeresési és nyelvmegértési folyamatnak a fázisait mutatja be, egészen addig, amíg a kislány, egy drámai áttörésnek köszönhetően megérti a szavak és a dolgok azonosító viszonyát és ezzel egyidejűleg a szavak és a tapintható hangrezgések kapcsolatát is, melynek segítségével végül beszélni is megtanul.

Alapvetően kétszereplős filmről beszélhetünk, a háttérkarakterek inkább csak funkciójukban vannak jelen. A gyerekszínészekkel szemben sokszor vannak fenntartásaim, Halie Kate Eisenberg azonban annyira hiteles alakítást nyújt a kis Helen szerepében, hogy miközben néztem a filmet, abból az alapvetésből indultam ki, hogy valóban vak. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni az érzéssel, hogy valahonnan ismerős… A stáblistát nézegetve döbbentem rá, hogy már más filmben is találkoztam vele. Hozzátenném, hogy nem csak a vakságot ábrázolja megtévesztő hitelességgel, egyébként is csodálatos beleérzéssel és árnyalat-gazdagsággal játszik. A jellemfejlődés minden eleme kidolgozott, és szép ívet jár be az elkényeztetett, hisztis és agresszív kis vadembertől, a mélyen kötődő, érzékeny, a világ felé egyre nyitottabb, egészséges lelkivilágú kislányig bezárólag. Az Anne Sullivant alakító Alison Elliott karakterábrázolása szintén sokoldalú és eleven, mind színesebb lesz, ahogy egyre közelebb kerül kis tanítványához, így válik a pragmatikus tanítónőből gyengéd nevelővé. A dramaturgiai felépítés fokozatos, finoman adagolt, időt hagyva a megkapó pillanatoknak. Örülök, hogy Helen és Anne történetéről született egy újabb feldolgozás, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a meghatóan szép, igazán emberi és nem utolsó sorban figyelemreméltóan hiteles filmet.

Kiegészítésként mellékelek a kedves Olvasóknak két narrált fotót is a fentiekhez.

Egy elragadóan szép, művészi portréfotó a fiatal Helen Kellerről, természetesen fekete-fehér. Helen félprofilból látszik, egy asztalnál ül, amin egy óriási könyv fekszik, kinyitva. A hölgy, bal kezét a könyv lapján nyugtatja, mintha épp csak pihenne olvasás közben, jobb kezében pedig egy a képbe jobbról behajló rózsaág. Helen, félig lehunyt szemmel, óvatosan magához húzza az egyik virágot, hogy érezhesse annak illatát.

kismadár

A képen a két színésznőt láthatjuk, a Helen Kellert játszó Halie Kate Eisenberget és az Anne Sullivant alakító Alison Ellott-ot a film egyik emblematikus jelenetében, mikor a nevelőnő vizet csorgat a kerti cserépkútnál a kislány kezére és közben ugyanezt jeleli annak tenyerébe, így végül megtörténik az áttörés, összekapcsolódik fogalom és objektum, Helen megérti a tárgyak neve és a tárgyak közti azonosító viszonyt.

A kislány fodros, masnis lila egyberuhát visel, hosszú, göndör haja vállára omlik. Kicsit teltebb, angyalszobrocskákéra emlékeztető arca izgatott, érdeklődő. A nevelőnőn decens fekete, puritán rakott szoknya és ugyancsak fekete, mellényszerű felöltő, a kor divatjának megfelelően. Arcán keskeny, barna árnyalatú szemüveg – lévén érzékeny a fényre, haja szoros kontyban a tarkóján.

A fentebb említett cikk:
http://www.life.hu/sztarszerzok/takacs-nora/20130219-takacs-nora-helen-keller-siketvak-no-meghato-tortenete.html

A teljes film magyarul:
https://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A

 

Újpesti látássérültek! Figyelem!

A kép forrása: http://www.teachercenter.e1b.org/

A kép forrása: http://www.teachercenter.e1b.org/

November 9-én ingyenes hallásvizsgálatra van lehetőségünk. Ezen a napon csak újpesti látássérülteknek tették szabaddá a Hallás Centrumban lévő vizsgálatot.

Szakorvos délután 14 órától lesz, ha orvosi vizsgálatra, receptre van szüksége valakinek. Délelőtt minden más vizsgálatot el tudnak végezni. Szükség van az utolsó leletre, illetve hallókészülékre.

Időpont: november 9. reggel 8 órától délután 17.30-ig.

Helyszín: 1041. Budapest, Árpád út 70.

Segítség kérés a 06-30/498-9033 Széles Attiláné Panka

Hallás centrum: 06-70/324-8005 06-1/200-1118

Újpesti lámpások:
Era, Panka

Újabb interaktív klubnap a siketvakságról

A kép forrása: http://hallatlan.blog.hu

A kép forrása: http://hallatlan.blog.hu

 

Október számunkra elsősorban a látás hónapja, ezért első két programunkat ennek a jegyében szerveztük, íme az első!

Tudod mi a siketvakság? Esetleg hallottál már Helen Kellerről? Ha igen, te már előnnyel indulsz interaktív programunkon, ahol érdekes új ismeretekkel gazdagodhatsz játékos formában.

Kolléganőnk, Lenkainé Vajda Viktória segítségével ismerkedhetünk meg a siketvakság fogalmával. Lesz kvíz, siketvak activity, LORM-ábécé és egyéb izgalmas feladatok! Próbáld ki magad!

Időpont: 2016.10.13. csütörtök, 16:00-18:00 óra között.
Helyszín: VGYKE CSERF-S Központ
1146 Bp., Hermina út 57.

Jelentkezéseiteket a programra 2016.10.12-én, szerdán délig várjuk,

a lampas.bp13@gmail.com,
vagy a lampas.zuglo@gmail.com
e-mailcímek valamelyikén,
esetleg a már jól ismert +3670-984-50-71-es telefonszámon!

Siketvakságról interaktívan

Az augusztusi klubnapunkon érdekes és sokak számára kevésbé ismert témával, a siketvaksággal foglalkoztunk, ezért a mottónk ez volt:

“Jobb a séta egy baráttal a sötétben, mint egyedül a fényben.”
(Helen Keller)

Sokan megrettennek attól, ha a siketvakság szóba kerül. Nehezen tudják elképzelni, milyen az, ha valaki egyszerre látássérült és hallássérült. Ezért tartottuk fontosnak, hogy beszélgessünk róla.

Lenkainé Vajda Viktória segítségével játékos, interaktív formában gyarapíthattuk ismereteinket e témában.

 Vikiéka csapat

Először totóztunk. Minden kérdés után 3 lehetséges válaszból lehetett tippelni. Ennek során megtudtuk ki számít siketvaknak, hogyan kommunikálnak egymással, mi a taktilis jelnyelv, mi a LORM-ábécé, milyen eltérés van a vakok és siketvakok botja között…

Viki beszélt a siketvakság fogalmáról, leggyakoribb okairól. A siketvak állapot típusairól: veleszületett és szerzett siketvak állapot, és az Usher szindrómáról.

Megtudtuk azt is, hogy a taktilis jelnyelv és a LORM mellett sokan a Braille-ábécé tenyérbe írásával kommunikálnak. A leghíresebb siketvak Helen Keller írónő, akinek születésnapja, (június 27.) a Siketvakok Világnapja.

 vonatozáspeti

Ezen kívül barchobáztunk, vonatoztunk (itt az utolsó embernek Viki súgott egy szót, és le kellett rajzolni mindenkinek az előtte álló hátára. Aki legelöl állt az mondta ki hangosan, mi a megfejtés.

Mindkét játék szórakoztató volt… Aztán a LORM-ábécé betűivel írtunk egymás tenyerébe, ami szintén nagyon tetszett mindenkinek.
Köszönjük Lenkainé Vajda Viktóriának és a segítőjének, hogy elfogadták meghívásunkat!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
lözösségi civilszervezők

A siketek sportnapján jártunk

A rendezvényre a Nem Adom Fel Kávézóban került sor. Már az első pillanatokban megtudtuk, hogy valójában egy projekt lezárását szolgáló rendezvényen vagyunk, melynek azért örültünk, mert így egy egész szervezési folyamatot egyben láthattunk.

 

20160415_112801 20160415_112828

Az számunkra is világos volt, hogy fogyatékos embereknek nem könnyű sportolási lehetőséget szervezni, de az megrendített bennünket, hogy mennyi olyan lépés van, amelyet a látássérült sportszervezésnek még meg kell tennie. Nem túlzás azt mondani, hogy nagyjából 100 év – ha nem több – a lemaradás.

Az egyik érdekesség az volt a hallássérülteknél, hogy az élsportolóik által elért eredmények és ismertség nyomán építették fel a hobbisportot biztosító lehetőségeket.

A siketek sportszervezetének éppen lezáruló projektjének az egyik eleme a személyes beszélgetés volt egy játék keretében. Ezt kihasználva sikerült olyan kapcsolatokat építeni, ami néhány rövidebb távú célunkat elérhetővé tesz, reményeink szerint még ebben az évben.

Nagy örömmel ismertük meg az integrált sporttevékenység egyik sikeres szervezésének történetét és nagyon hálásak vagyunk a megszerzett sok új ismeretért, tanácsért és kapcsolatért. Reméljük, hogy hamarosan a mi köreinkben is kézzel fogható eredménye lesz!

Lenkai Viki és Neumann Károly
közösségi civilszervezők

Látás és hallássérültek is – ők a siketvakok

kép forrása: siketvak.hu

kép forrása: siketvak.hu

Kiket értünk siketvakok alatt?

Siketvaknak azokat a személyeket nevezzük, akiknek látás- és hallássérülése egyidejűleg fenn áll- mondja Gangl Tamás. – A siketvak kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki teljesen siket és teljesen vak, hanem ide soroljuk azokat is, akiknek ugyan van látás- vagy hallásmaradványa, de támogatásuk, fejlesztésük és kommunikációjuk csak a két sérülés együttes jelenlétének figyelembevételével képzelhető el. Vannak veleszületett siketvakok és olyanok, akiknek betegség, baleset folytán alakult ki ez a fogyatékosság, tehát „szerzett” siketvakságról beszélünk. A veleszületett siketvakok kevesebben vannak, illetve más, pl. értelmi fogyatékossággal számon tartottak. A szerzett siketvakság leggyakoribb oka az Usher-szindrómának nevezett betegség.

Hogyan lehet sikeresen kommunikálni a látás és hallássérült emberekkel?

A veleszületett siketvakoknál- magyarázza Bodó Zoltán – nem jöhet szóba a hagyományos jelnyelv, vagy a taktilis – kézbe – jelelés. Őnáluk egyénre szabott kommunikáció lehetséges, pl. kártyákkal, tárgyjelekkel. Az elvont gondolkodást különböző módszerekkel próbálják fejleszteni. Például egy buszjegyet következetesen a kezébe adnak a gyereknek, ha elmennek otthonról. Így később a buszjegy megérintése már azt jelenti, hogy öltözünk és megyünk valahova. Attól függően, hogy milyen sérülései vannak a gyereknek kognitív szinten, nagyon eltérő, hogy hova lehet fejleszteni őket.

A taktilis jelnyelv azoknál jöhet szóba, akik siketen születtek és megtanulták a jelnyelvet, így miután a látásukat elveszítik, kezükkel le tudják tapogatni. Azok, akik nem tanulták meg a jelnyelvet, azoknak nehezebb megtanulni. Más kommunikációs módszerek is vannak, amik jók lenne, ha elterjednének. Ilyen pl. a Lorm ábécé, ami könnyen elsajátítható módszer, de nem elterjedt.  Ennél a taktilis nyelvnél a tenyér különböző pontjai jelentenek egy-egy betűt. Rövidítéseket is lehet használni.

Jó átmeneti megoldás, jó kommunikációs lehetőség lehet ez két ember között, amennyiben az egyik nem tudja a jelelést, másik nem tud beszélni – fűzi hozzá Gangl Tamás.

Fontos része a rehabilitációnak a számítógép használata siketvak állapotban is. Aki nem tud képernyőolvasó programot használni, az a Braille kijelző segítségével tudja a számítógépet használni. Ez egy a speciális készülék, illetve program. A siketvakoknál egyedüli lehetőség a számítógép használatára. Ami a képernyőn megjelenne, illetve amit felolvasna a program,, az a Braille soron kidomborodik és így válik olvashatóvá. A felhasználó maga is képes arra, hogy Braille betűket írjon be, tehát teljes mértékben tudja használni a gépet.

-Tegyük hozzá, ez egy igen drága eszköz – mondja Oláh Klaudia.

Miben tud az Egyesület segítséget nyújtani a siketvak emberek számára?

Az Egyesülethez akkor kerülnek a felnőtt korban látás és hallássérültté vált emberek, amikor ez az életvitelüket már jelentősen megnehezíti. Például érinti a munkavállalást – mondja Gangl Tamás. – Elemi rehabilitációs programot is tudunk biztosítani. – mondja Bodó Zoltán – Gyógypedagógiai rehabilitációs fejlesztésekben lehet részt venni, melyben alternatív kommunikációs technikákat lehet elsajátítani, gyakorolni,  a fehérbotos közlekedést megtanulni stb.  Általános felmérést követően mindenkinek megpróbáljuk az egyéni szükségleteinek megfelelően kialakítani a rehabilitációs terveket, ezután pedig folyamatosan a gyakorlatban is igazítani azokat az egyedi igényekhez. Fontos, hogy megtanítsuk azokra a dolgokra, amire szüksége van az illetőnek az életviteléhez és fejlődni is tud.  Így például a Braille ábécé megtanulására is mód van a rehabilitáció során.

A rehabilitáció során, a kommunikáció fejlesztése területén alapvető, hogy megpróbáljunk mindig azon az úton elindulni, ami a legkisebb erőfeszítést jelenti. Ha például az illető vak, a braille-t már ismerte és később elveszítette a hallását, akkor a következő kommunikációs eszköz jó, ha a braille-re épül, vagy arra hasonlít. Vagyis nem a másik, „új”  sérülésnek megfelelő kommunikációs technika megtanulását kell erőltetni!  Alapvető, hogy a rehabilitáció a legjobb képességekre és ismeretekre alapozva épüljön fel – szögezi le Gangl Tamás.

Az Egyesület a foglalkoztatási rehabilitáció keretében a munkahelyi elhelyezkedésben is segítséget nyújt – mondja Oláh Klaudia – Jó tapasztalataink vannak, sikereink és elmondhatjuk, semmivel sem rosszabbak a munkába állás lehetőségei a hozzánk fordulók számára mint azoknak, akik egészségesen próbálnak a munkaerő piacon elhelyezkedni. Programozó matematikus, pszichológus, informatikus könyvtáros, irodai adminisztrációban dolgozó, betanított munkás is volt az ügyfeleink között. Fontos a munkaadó rugalmassága, vagyis, hogy adott esetben egy munkakört úgy alakítson át, hogy a munkavállaló azt felelősséggel elláthassa. Fontos, hogy felkészítsük a munkaadót, munkavállalót egyaránt. Munkánk része, hogy előszűrjük, hova is küldjük a munkavállalót és a jövendő munkahelyen pedig érzékenyítsük a munkatársakat.

Az Egyesület érdekvédelmi szervezet is – fejti ki Gangl Tamás. – Fontos az esélyegyenlőség megteremtése. Például igen nehéz hozzájutni a már említett braille kijelzőhöz, ebben is igyekszünk segíteni.

Pszichológiai és gyógypedagógiai segítséget is igénybe vehetnek tagjaink.

Tagjaink számára továbbá ingyenes személyi segítő szolgálatunk is van, vagyis azoknak, akik nem tudnak egyedül közlekedni, a napi ügyeket intézni, mód van arra, hogy alkalmanként segítőket kapjanak maguk mellé. A segítők munkatársaink közül kerülnek ki. Sajnos a kapacitásunk ezen a téren nem elég, több emberre lenne szükségünk.

Még nem említettük, de az Egyesületnek népszerű klubjai is vannak.

Mivel foglalkoznak ezek a klubok?

Három klubunk is van – mondja Bodó Zoltán – A rehabilitációhoz kapcsolódik a RehabKlub. Itt mindig egy-egy kiemelt téma köré szerveződik a beszélgetés. Főképp arról, amit tanulni lehet. Közlekedés, a különböző kommunikációs technikák, segédeszközök megismerése stb. A résztvevők kicserélhetik tapasztalataikat, bátorítják egymást. A Kulturális Klub lényegében egy közös találkozási felület. Programjain kézműves foglalkozás, múzeumlátogatás, beszélgetések stb. vannak. Az egyik tagunk kezdeményezésére jött létre a Lámpás Klub. Ez a program, klub havonta van – mentori közösségszervezési tevékenység lényegében –most a farsangi bulit szervezi kollegánk.

A jelnyelvi és a Lorm klub újraindítása is terítéken van.

Van-e olyan dolog az Egyesület életében, tervei között, amiről még nem beszéltünk?

Egy lakóotthon megszervezésén fáradozunk – magyarázza Gangl Tamás. – A siketvak gyerekek kikerülnek az iskolarendszerből és szakemberi felügyelet nélkül maradnak. Kiesnek a fejlesztésből, visszaesnek a kommunikációban. Nincs kijáró tanár, vagy gyógypedagógus, aki segítené őket, még a családban lakókat sem. Mások intézménybe, más fogyatékkal élők közé kerülnek és elszigetelődnek. Szeretnénk egy olyan lakóotthont létrehozni a siketvak fiataloknak, ahol megfelelő ellátást kaphatnának. A XVII-ik kerületben szeretnénk ezt létrehozni, legalább 10 embernek jó lenne ezt a lehetőséget biztosítani. A normatív lakhatási támogatást akarjuk igénybe venni. Nagyon jó lenne mielőbb eredményre jutni.

Forrás: RehabJob

Érdekes beszélgetések Újbudán

Kép forrása: www.mountainheartcares.com

Kép forrása: www.mountainheartcares.com

Az első téma a siketvakság, azonban más formában, mint amit megszokhattunk, de ez legyen meglepetés! A második érdekesség, amiről beszélgetni fogunk, az az egészséges étkezés lesz.

A találkozó helye: Budapesti Művelődési Központ (XI. Etele út 55. a Bikás park metrómegállónál), azon belül is a földszint 21-es terem.

A találkozó időpontja: 14 óra 10 perc, és nagyjából 15,55-ig leszünk ott.

Előre megígérjük, hogy izgalmas és érdekfeszítő témákkal találkozhat az, aki velünk tart november 3-án, 14:10-től!