Fiumei úti sírkert 2.
Séta az írók síremlékei között
Korábban már megcsodálhattuk három képzőművész szobrászatilag is érdekes síremlékét, ezúttal pedig a Fiumei úti sírkertben nyugvó író óriásokra emlékezünk. A síremlékek sokszor több évtizeddel az írók halála után keletkeztek, pályázatok eredményeként születtek meg, de a céljuk ugyanaz volt: a magyar irodalom legnagyobb alakjainak méltó emlékhelyet állítani.
Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Ady Endrével (1. kép). Csorba GézaKossuth-díjas szobrászművész haraszti mészkőből faragott alkotását 1930. március 23-án, a költő halála után 11 évvel leplezték le. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott, még a Nyugat is közölt fotót a síremlékről. A síremlék szabadon áll, nem találhatók szorosan mellette más sírok, csak az óriási fák vetnek rá árnyékot. Az idő múlása nyomokat hagyott rajta, így az egykori világos kő felszíne itt-ott már besötétedett. A síremlék talapzata három, lépcsőzetesen csökkenő négyzetes alapú lapból áll. A legfelső fokán egyszerű rajzú, csupa nagybetűvel annyi áll, hogy ADY. A költő alakját ülve örökítette meg a szobrász. A sziklán ülő alak a jobb lábát kissé maga alá húzza, míg bal lába előrébb, de még behajlítva látható. Öltözéke stilizált, nem a költő korának megfelelő viselet, inkább egyfajta ókori görögöket, rómaiakat idéző tógaszerű ruha. A hosszú anyag takarja az alak lábszárát, de meztelen lábát látni engedi. Felsőtestén a könyök alá érő ujjú ruha egy sportoló atletikus testének megfelelő izomzatot enged feltételezni. Az ülő alak kissé kicsavarodik. Jobb kezével teste mögött támaszkodik, míg bal kezét ölében nyugtatja. A mozdulat által felsőteste jobbra csavarodik, amit enyhén balra fordított, vállához érintett feje ellensúlyoz. Ezzel a szobrász a klasszikus szobrok testhelyzetét, a kontraposztot valósítja meg az ülő figura esetében. A szobor arcán felfedezzük Ady Endre arcvonásait, de itt is azt a fajta idealizálást, megszépítést, a jellegzetes arcvonásoknak csak a felismerhetőség mértékéig történő ábrázolását látjuk, amit már a testnél is tapasztalhattunk. Nem a valóságnak megfelelő, teljes mértékben realista ábrázolás volt a cél. A művész a költőről készült szobor izmos testével, örökifjú erőteljes arcvonásaival mindazt az energiát, elhatározást és temperamentumot igyekezett visszaadni, ami Ady költészetét jellemezte. A szobor síremlékhez méltóan nyugodt és méltóságteljes, de egyúttal szenvedélyes is, arckifejezésén dac és szenvedés vonásai egyaránt felfedezhetők.
A költő sírjától csak pár lépésnyire látványos kör alakú, árkádos síremlékre lehetünk figyelmesek, aminek közepén szerény, fából faragott fejfa áll (2. kép). Ez Jókai Mór sírja. Az eddigiektől eltérően nem találunk a nagy író arcvonásait megörökítő szobrot. A kör alakú építmény utak kereszteződésében található, két kis lépcső vezet fel az emlékhelyhez. Az író 1904-es temetéséhez ravatalt Lechner Ödön tervezett és az első fejfát az író kérésére saját háza kapujának fájából faragták. A jelenlegi síremlék elkészültére két évtizedet kellett várni. 1925-ben pályázatot írtak ki, amelynek fontos pontja volt az író végakarata, miszerint nem szeretne sírkövet. A pályázatot végül Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei nyerték meg. Az építmény maga egyszerű, de mégis erőteljes. A dísztelen szögletes oszlopokat kör alakban helyezték el, a rájuk helyezett párkányon egy Jókai idézet fut végig csupa nagybetűvel:
Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.
(Jókai Mór: Negyven év visszhangja).
A feliraton kívüli egyetlen díszítés az oszlopok között látható kőből faragott életfa motívumok, amelyek a gödöllői művésztelep alkotásait idézik. A központi szárból szimmetrikusan ágaznak el a stilizált ágak négy sorban, a fa teteje felé egyre kisebbekké válnak. Az ívesen hajló ágak behajló végein egy-egy cakkos levélcsoport foglal helyet.
A harmadik író, aki előtt tiszteletünket tesszük, Móricz Zsigmond lesz. A Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és még sok más fantasztikus mű írója 1942-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben pedig 1952. szeptember 4-én állították fel Medgyessy FerencKossuth-díjas szobrász által készített mészkő síremlékét. A félköríves záródású álló kőlap előtt a sírt növények futják be. A síremlék központi eleme az író mellszobra, amely egy kisebb íves szoborfülkében kapott helyet a sírlapon. Kerek arca, jellegzetes nagy bajsza, hátrasímított haja és kissé szigorú arcvonásai hűen adják vissza kőbe vésve a fotókon annyiszor látott vonásokat. A mellszobor alatt egyszerű betűkkel annyi áll: Móricz Zsigmond és alatta 1879-1942. Az íves záródás alatt, a kő ívvonalát követve faragott sáv fut végig, amelyen emberi figurákat figyelhetünk meg. Ezek mintha csak az író regényeinek egy-egy jellegzetes alakjait, jeleneteit örökítenék meg. Van itt kisdiák a tanára előtt és munkájukat végző parasztok és munkások is felfedezhetők közöttük. A figurák részletezés nélkül, csak körvonalukat jelölve láthatók.
Búcsúzóul érdemes meghallgatni a Szabó T. Anna költőnővel készült videót, amelybe a Fiumei úti sírkert további költő-író síremlékeiről is mesél:
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
síremlék Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Narráció
Fiumei úti sírkert 2.
Séta az írók síremlékei között
Korábban már megcsodálhattuk három képzőművész szobrászatilag is érdekes síremlékét, ezúttal pedig a Fiumei úti sírkertben nyugvó író óriásokra emlékezünk. A síremlékek sokszor több évtizeddel az írók halála után keletkeztek, pályázatok eredményeként születtek meg, de a céljuk ugyanaz volt: a magyar irodalom legnagyobb alakjainak méltó emlékhelyet állítani.
Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Ady Endrével (1. kép). Csorba GézaKossuth-díjas szobrászművész haraszti mészkőből faragott alkotását 1930. március 23-án, a költő halála után 11 évvel leplezték le. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott, még a Nyugat is közölt fotót a síremlékről. A síremlék szabadon áll, nem találhatók szorosan mellette más sírok, csak az óriási fák vetnek rá árnyékot. Az idő múlása nyomokat hagyott rajta, így az egykori világos kő felszíne itt-ott már besötétedett. A síremlék talapzata három, lépcsőzetesen csökkenő négyzetes alapú lapból áll. A legfelső fokán egyszerű rajzú, csupa nagybetűvel annyi áll, hogy ADY. A költő alakját ülve örökítette meg a szobrász. A sziklán ülő alak a jobb lábát kissé maga alá húzza, míg bal lába előrébb, de még behajlítva látható. Öltözéke stilizált, nem a költő korának megfelelő viselet, inkább egyfajta ókori görögöket, rómaiakat idéző tógaszerű ruha. A hosszú anyag takarja az alak lábszárát, de meztelen lábát látni engedi. Felsőtestén a könyök alá érő ujjú ruha egy sportoló atletikus testének megfelelő izomzatot enged feltételezni. Az ülő alak kissé kicsavarodik. Jobb kezével teste mögött támaszkodik, míg bal kezét ölében nyugtatja. A mozdulat által felsőteste jobbra csavarodik, amit enyhén balra fordított, vállához érintett feje ellensúlyoz. Ezzel a szobrász a klasszikus szobrok testhelyzetét, a kontraposztot valósítja meg az ülő figura esetében. A szobor arcán felfedezzük Ady Endre arcvonásait, de itt is azt a fajta idealizálást, megszépítést, a jellegzetes arcvonásoknak csak a felismerhetőség mértékéig történő ábrázolását látjuk, amit már a testnél is tapasztalhattunk. Nem a valóságnak megfelelő, teljes mértékben realista ábrázolás volt a cél. A művész a költőről készült szobor izmos testével, örökifjú erőteljes arcvonásaival mindazt az energiát, elhatározást és temperamentumot igyekezett visszaadni, ami Ady költészetét jellemezte. A szobor síremlékhez méltóan nyugodt és méltóságteljes, de egyúttal szenvedélyes is, arckifejezésén dac és szenvedés vonásai egyaránt felfedezhetők.
A költő sírjától csak pár lépésnyire látványos kör alakú, árkádos síremlékre lehetünk figyelmesek, aminek közepén szerény, fából faragott fejfa áll (2. kép). Ez Jókai Mór sírja. Az eddigiektől eltérően nem találunk a nagy író arcvonásait megörökítő szobrot. A kör alakú építmény utak kereszteződésében található, két kis lépcső vezet fel az emlékhelyhez. Az író 1904-es temetéséhez ravatalt Lechner Ödön tervezett és az első fejfát az író kérésére saját háza kapujának fájából faragták. A jelenlegi síremlék elkészültére két évtizedet kellett várni. 1925-ben pályázatot írtak ki, amelynek fontos pontja volt az író végakarata, miszerint nem szeretne sírkövet. A pályázatot végül Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei nyerték meg. Az építmény maga egyszerű, de mégis erőteljes. A dísztelen szögletes oszlopokat kör alakban helyezték el, a rájuk helyezett párkányon egy Jókai idézet fut végig csupa nagybetűvel:
Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.
(Jókai Mór: Negyven év visszhangja).
A feliraton kívüli egyetlen díszítés az oszlopok között látható kőből faragott életfa motívumok, amelyek a gödöllői művésztelep alkotásait idézik. A központi szárból szimmetrikusan ágaznak el a stilizált ágak négy sorban, a fa teteje felé egyre kisebbekké válnak. Az ívesen hajló ágak behajló végein egy-egy cakkos levélcsoport foglal helyet.
A harmadik író, aki előtt tiszteletünket tesszük, Móricz Zsigmond lesz. A Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és még sok más fantasztikus mű írója 1942-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben pedig 1952. szeptember 4-én állították fel Medgyessy FerencKossuth-díjas szobrász által készített mészkő síremlékét. A félköríves záródású álló kőlap előtt a sírt növények futják be. A síremlék központi eleme az író mellszobra, amely egy kisebb íves szoborfülkében kapott helyet a sírlapon. Kerek arca, jellegzetes nagy bajsza, hátrasímított haja és kissé szigorú arcvonásai hűen adják vissza kőbe vésve a fotókon annyiszor látott vonásokat. A mellszobor alatt egyszerű betűkkel annyi áll: Móricz Zsigmond és alatta 1879-1942. Az íves záródás alatt, a kő ívvonalát követve faragott sáv fut végig, amelyen emberi figurákat figyelhetünk meg. Ezek mintha csak az író regényeinek egy-egy jellegzetes alakjait, jeleneteit örökítenék meg. Van itt kisdiák a tanára előtt és munkájukat végző parasztok és munkások is felfedezhetők közöttük. A figurák részletezés nélkül, csak körvonalukat jelölve láthatók.
Búcsúzóul érdemes meghallgatni a Szabó T. Anna költőnővel készült videót, amelybe a Fiumei úti sírkert további költő-író síremlékeiről is mesél:
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció 41
Fiumei úti sírkert 2.
Séta az írók síremlékei között
Korábban már megcsodálhattuk három képzőművész szobrászatilag is érdekes síremlékét, ezúttal pedig a Fiumei úti sírkertben nyugvó író óriásokra emlékezünk. A síremlékek sokszor több évtizeddel az írók halála után keletkeztek, pályázatok eredményeként születtek meg, de a céljuk ugyanaz volt: a magyar irodalom legnagyobb alakjainak méltó emlékhelyet állítani.
Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Ady Endrével (1. kép). Csorba GézaKossuth-díjas szobrászművész haraszti mészkőből faragott alkotását 1930. március 23-án, a költő halála után 11 évvel leplezték le. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott, még a Nyugat is közölt fotót a síremlékről. A síremlék szabadon áll, nem találhatók szorosan mellette más sírok, csak az óriási fák vetnek rá árnyékot. Az idő múlása nyomokat hagyott rajta, így az egykori világos kő felszíne itt-ott már besötétedett. A síremlék talapzata három, lépcsőzetesen csökkenő négyzetes alapú lapból áll. A legfelső fokán egyszerű rajzú, csupa nagybetűvel annyi áll, hogy ADY. A költő alakját ülve örökítette meg a szobrász. A sziklán ülő alak a jobb lábát kissé maga alá húzza, míg bal lába előrébb, de még behajlítva látható. Öltözéke stilizált, nem a költő korának megfelelő viselet, inkább egyfajta ókori görögöket, rómaiakat idéző tógaszerű ruha. A hosszú anyag takarja az alak lábszárát, de meztelen lábát látni engedi. Felsőtestén a könyök alá érő ujjú ruha egy sportoló atletikus testének megfelelő izomzatot enged feltételezni. Az ülő alak kissé kicsavarodik. Jobb kezével teste mögött támaszkodik, míg bal kezét ölében nyugtatja. A mozdulat által felsőteste jobbra csavarodik, amit enyhén balra fordított, vállához érintett feje ellensúlyoz. Ezzel a szobrász a klasszikus szobrok testhelyzetét, a kontraposztot valósítja meg az ülő figura esetében. A szobor arcán felfedezzük Ady Endre arcvonásait, de itt is azt a fajta idealizálást, megszépítést, a jellegzetes arcvonásoknak csak a felismerhetőség mértékéig történő ábrázolását látjuk, amit már a testnél is tapasztalhattunk. Nem a valóságnak megfelelő, teljes mértékben realista ábrázolás volt a cél. A művész a költőről készült szobor izmos testével, örökifjú erőteljes arcvonásaival mindazt az energiát, elhatározást és temperamentumot igyekezett visszaadni, ami Ady költészetét jellemezte. A szobor síremlékhez méltóan nyugodt és méltóságteljes, de egyúttal szenvedélyes is, arckifejezésén dac és szenvedés vonásai egyaránt felfedezhetők.
A költő sírjától csak pár lépésnyire látványos kör alakú, árkádos síremlékre lehetünk figyelmesek, aminek közepén szerény, fából faragott fejfa áll (2. kép). Ez Jókai Mór sírja. Az eddigiektől eltérően nem találunk a nagy író arcvonásait megörökítő szobrot. A kör alakú építmény utak kereszteződésében található, két kis lépcső vezet fel az emlékhelyhez. Az író 1904-es temetéséhez ravatalt Lechner Ödön tervezett és az első fejfát az író kérésére saját háza kapujának fájából faragták. A jelenlegi síremlék elkészültére két évtizedet kellett várni. 1925-ben pályázatot írtak ki, amelynek fontos pontja volt az író végakarata, miszerint nem szeretne sírkövet. A pályázatot végül Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei nyerték meg. Az építmény maga egyszerű, de mégis erőteljes. A dísztelen szögletes oszlopokat kör alakban helyezték el, a rájuk helyezett párkányon egy Jókai idézet fut végig csupa nagybetűvel:
Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.
(Jókai Mór: Negyven év visszhangja).
A feliraton kívüli egyetlen díszítés az oszlopok között látható kőből faragott életfa motívumok, amelyek a gödöllői művésztelep alkotásait idézik. A központi szárból szimmetrikusan ágaznak el a stilizált ágak négy sorban, a fa teteje felé egyre kisebbekké válnak. Az ívesen hajló ágak behajló végein egy-egy cakkos levélcsoport foglal helyet.
A harmadik író, aki előtt tiszteletünket tesszük, Móricz Zsigmond lesz. A Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és még sok más fantasztikus mű írója 1942-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben pedig 1952. szeptember 4-én állították fel Medgyessy FerencKossuth-díjas szobrász által készített mészkő síremlékét. A félköríves záródású álló kőlap előtt a sírt növények futják be. A síremlék központi eleme az író mellszobra, amely egy kisebb íves szoborfülkében kapott helyet a sírlapon. Kerek arca, jellegzetes nagy bajsza, hátrasímított haja és kissé szigorú arcvonásai hűen adják vissza kőbe vésve a fotókon annyiszor látott vonásokat. A mellszobor alatt egyszerű betűkkel annyi áll: Móricz Zsigmond és alatta 1879-1942. Az íves záródás alatt, a kő ívvonalát követve faragott sáv fut végig, amelyen emberi figurákat figyelhetünk meg. Ezek mintha csak az író regényeinek egy-egy jellegzetes alakjait, jeleneteit örökítenék meg. Van itt kisdiák a tanára előtt és munkájukat végző parasztok és munkások is felfedezhetők közöttük. A figurák részletezés nélkül, csak körvonalukat jelölve láthatók.
Búcsúzóul érdemes meghallgatni a Szabó T. Anna költőnővel készült videót, amelybe a Fiumei úti sírkert további költő-író síremlékeiről is mesél:
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció
Fiumei sírkert 1.
Séta a művészek parcellájában
A Főváros közepén, pár percnyire a Keleti pályaudvartól a VIII. kerületben található nemzetünk nagyjainak egyik legszebb emlékhelye, a Fiumei úti sírkert. A franciák kultikus temetőjéhez, a párizsi Père-Lachaise-hez sokszor hasonlított hely gondolatát még Széchenyi István vetette fel 1843-ban. A 19. század közepén köztemetőként nyitotta meg kapuit, pár évtizeddel később pedig már Magyarország egyik legismertebb kegyeleti helyeként tartották számon. Az itt nyugalomra helyezett hírességek listáját olvasva nem is lehet kétségünk, hogy a Fiumei úti sírkert valóban a legjobb hely, hogy kulturális és politikai életünk nagyjai előtt tisztelegjünk. Az impozáns mauzóleumok mellett (Kossuth Lajosnak és Deák Ferencnek is szenteltek egyet) visszafogottabb, de ugyanúgy figyelemre méltó sírok is állnak itt.
Az 56 hektáros óriási kert maga a nyugalom szigete. Mintegy 25 hektáros része parkosított, így a sírok fasorokkal és füves területekkel övezve helyezkednek el. A gyönyörűen parkosított temető kertészeti értékei mellett azonban a művészi igényességgel elkészített síremlékei miatt vált híressé. Ezúttal itt nyugalomra helyezett művészek hosszú sorából három szobrászati szempontból is érdekes sírral ismerkedünk meg. Az első Munkácsy MihályTelcs Ede által készített sírja (1. kép). Telcs Edemunkájával már találkozhattunk, hiszen ő készítette el Vörösmarty Mihály szoborcsoportját. Az 1911-ben felállított kő síremlék utak kereszteződésében helyezkedik el egy kis vaskerítéssel körbekerített növényekkel beültetett rész közepén. A síremlék letisztult, minden cikornya nélküli szobrászati alkotás. A kétlépcsős alacsony talapzaton egy robosztus, négyzetes alapú kőoszlopot idéző obeliszk látható, a felső ötödébe minden oldalának tetejét egyenlő szárú kereszt formában faragták ki. Az obeliszk tetején a sarkok tehát üresen maradtak, ezeket a beszögeléseket arany színű mozaikkal töltötték ki. Az oszlop előtt nőalak látható. Földig érő, görög kariatidákat idéző ujjatlan ruhát viselő nőalak bal kezében tart az ég felé egy babérkoszorút. Arcvonásainak és ruházatának megfogalmazásához csak a feltétlenül szükséges vonásokat, elemeket használta fel Telcs Ede, hiszen itt egy elvont, jelképes alakról van szó. Az oszlopra két évszámot véstek: 1844 és 1900 (a művész születési és halálozási évszáma), valamint a talapzaton csupa nagybetűvel a Munkácsy név szerepel.
A közelben álló művészparcellán áll Kisfaludy Strobl Zsigmond síremléke (2. kép), ami már sokkal érzelmesebb, mint a Telcs Ede által megalkotott időtlen és klasszikus, visszafogott érzelmeket sugárzó nőalakja. Kisfaludy Strobl Zsigmond munkásságával is megismerkedhettünk már korábban, az ő műve a Szabadság-szobor a Gellért-hegy tetején. A szobrászművész síremlékének érdekessége, hogy ő maga készítette el, azaz végrendelete értelmében saját munkájának másolatát helyezték el a sírján. A bronz szobor egy végtelenül kecses, könnyed férfitestet mutat. Mintha csak egy mozdulatába belefeledkezett táncos látnánk. A férfi bal lábára helyezett testsúlyával áll egy bronz golyón, míg jobb lábát kecsesen kissé felemeli. Fejét kissé az ég felé emeli, szeme lehunyva. Mellkasát is kinyitja az ég felé, két karját könyékben behajlítja, kezeit és ujjait finoman a mellkasához érinti. Mellkasának kiemelésével és karjának emelésének köszönhetően háta kissé ívben meghajlik. Jobb válláról hosszú drapéria omlik alá, egészen a talapzatot alkotó golyóra, ami a szobor stabilitását is adja. A mozdulat finomsága, ég felé törekvése, az ifjú földöntúli mosolya és lehunyt szeme érzékelteti a földi élettől való elszakadás, az égi szférához való tartozás érzetét. Az ifjú alakjának megfogalmazása részletgazdag, még hajtincsei is kivehetők.
A művészparcella harmadik emlékműve, amivel megismerkedünk, Csontváry Kosztka Tivadar számára készült (3. kép). A gyógyszerészből festőművésszé váló Csontvárynak 1967-ben, tehát halála után majd ötven évvel később állították fel a sírkertben. A sírt díszítő bronzszobor Kerényi Jenő munkája. A szobor másolatát Pécsett állították fel a Csontváry Múzeum előtt 1971-ben. Kerényi a szobor készítéséhez Csontváry önarcképét használta fel. A festőművészt köpenyben, kezében festőpalettával és ecsettel örökítette meg. Arcát markáns, nagy bajsza határozza meg. A szobor közel sem olyan részletgazdag és finom, realisztikus munka, mint a tőle nem messze álló Kisfaludy ifjú. Inkább hasonlít arra, mint amikor agyagból durván és felületesen mintáznak meg egy figurát. A finom részletek kidolgozása előtt még az arcon is mintha még az ujjakkal felhordott agyagot látnánk. Valószínűleg nem is volt Kerényi célja, hogy egy valósághű, részletgazdag ábrázolást hozzon létre. A jelképes síron – hiszen nem ide temették a festő földi hamvait – csak egy elképzelt, jelképes ábrázolást helyeztek el. A sír előtt állva igazán meghatódhatunk, hiszen néha gyertyák, koszorúk vagy kövekkel lesúlyozva Csontváry képei által ihletett gyerek ceruzarajzokat helyeznek el a művész előtt tisztelgők.
A következő héten neves írók síremlékeivel ismerkedünk.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület