Az ez évi terveink elkészítésekor merült fel egy olyan igény, hogy a kerületben élő fogyatékos emberek sportolási lehetőségeit megteremtsük. A megbeszéltek szerint ezt azzal próbáljuk majd elérni, hogy megmutatjuk mennyire jó a társaságunkban lenni és velünk tenni különböző dolgokat. Ennek a programsorozatnak az első rendezvényére került sor május 19-én.
A Kelen Civil Közösségek Házában találkoztunk, ahol az első emeleti teremben sakktáblák és egy darts-készlet fogadta a vendégeket. A programon látássérültek, hallássérültek, halmozottan fogyatékosok és ép emberek egyaránt megjelentek.
A rendezvény első felében Héra Imre nemzetközi sakknagymester segítségével nyerhettünk betekintést a sakk rejtelmeibe és izgalmaiba és mindenkinek volt lehetősége játszani vele vagy akár másokkal is.
A sakkozás közben hasznosítható tippeket kaptunk arra vonatkozóan, hogyan lehet valaki hatékony sakkozó, de olyan érdekességeket is megtudhattunk, hogy mi a különbség egy férfi és egy nő sakkban alkalmazott stratégiája között.
A program második felében mindenkinek alkalma nyílt kipróbálni azt, hogy milyen a darts és milyen az, amikor látássérültekkel lehet játszani. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy bármilyen sportról is legyen szó, a látássérültek (és más érzékszervi fogyatékosok) nem csupán méltó ellenfelet jelentenek, hanem nagyon kellemes társaságot is képesek biztosítani az önfeledt kikapcsolódáshoz.
Az azóta eltelt rövid idő alatt kapott visszajelzések szerint mindenki nagyon kellemesen érezte magát mindkét sporttevékenység során. Őszintén reméljük, hogy a soron következő és azt követő sportprogramjaink alkalmával sikerül hatékonyan feloldani valamit abból az elzárkózásból, amit a jelenben nagyon is érezni lehet!
Erre való tekintettel szeretnénk ismételten köszönetet mondani azoknak, akik tevékenyen segítették ennek az első rendezvénynek a megvalósulását. Köszönjük tehát Mecsné Fullajtár Ildikónak, Katona Zsuzsannának, Héra Imrének, Balázs Gábornak, valamint a Központ Újbudai Kulturális Pedagógia és Média Kft-nek, mely ingyenesen biztosította a termet a rendezvényünk számára!
Lenkai Viki és Neumann Károly
sport Archives - Oldal 5 a 7-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Sakk és darts akadályok nélkül
Az ez évi terveink elkészítésekor merült fel egy olyan igény, hogy a kerületben élő fogyatékos emberek sportolási lehetőségeit megteremtsük. A megbeszéltek szerint ezt azzal próbáljuk majd elérni, hogy megmutatjuk mennyire jó a társaságunkban lenni és velünk tenni különböző dolgokat. Ennek a programsorozatnak az első rendezvényére került sor május 19-én.
A Kelen Civil Közösségek Házában találkoztunk, ahol az első emeleti teremben sakktáblák és egy darts-készlet fogadta a vendégeket. A programon látássérültek, hallássérültek, halmozottan fogyatékosok és ép emberek egyaránt megjelentek.
A rendezvény első felében Héra Imre nemzetközi sakknagymester segítségével nyerhettünk betekintést a sakk rejtelmeibe és izgalmaiba és mindenkinek volt lehetősége játszani vele vagy akár másokkal is.
A sakkozás közben hasznosítható tippeket kaptunk arra vonatkozóan, hogyan lehet valaki hatékony sakkozó, de olyan érdekességeket is megtudhattunk, hogy mi a különbség egy férfi és egy nő sakkban alkalmazott stratégiája között.
A program második felében mindenkinek alkalma nyílt kipróbálni azt, hogy milyen a darts és milyen az, amikor látássérültekkel lehet játszani. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy bármilyen sportról is legyen szó, a látássérültek (és más érzékszervi fogyatékosok) nem csupán méltó ellenfelet jelentenek, hanem nagyon kellemes társaságot is képesek biztosítani az önfeledt kikapcsolódáshoz.
Az azóta eltelt rövid idő alatt kapott visszajelzések szerint mindenki nagyon kellemesen érezte magát mindkét sporttevékenység során. Őszintén reméljük, hogy a soron következő és azt követő sportprogramjaink alkalmával sikerül hatékonyan feloldani valamit abból az elzárkózásból, amit a jelenben nagyon is érezni lehet!
Erre való tekintettel szeretnénk ismételten köszönetet mondani azoknak, akik tevékenyen segítették ennek az első rendezvénynek a megvalósulását. Köszönjük tehát Mecsné Fullajtár Ildikónak, Katona Zsuzsannának, Héra Imrének, Balázs Gábornak, valamint a Központ Újbudai Kulturális Pedagógia és Média Kft-nek, mely ingyenesen biztosította a termet a rendezvényünk számára!
Lenkai Viki és Neumann Károly
A siketek sportnapján jártunk
A rendezvényre a Nem Adom Fel Kávézóban került sor. Már az első pillanatokban megtudtuk, hogy valójában egy projekt lezárását szolgáló rendezvényen vagyunk, melynek azért örültünk, mert így egy egész szervezési folyamatot egyben láthattunk.
Az számunkra is világos volt, hogy fogyatékos embereknek nem könnyű sportolási lehetőséget szervezni, de az megrendített bennünket, hogy mennyi olyan lépés van, amelyet a látássérült sportszervezésnek még meg kell tennie. Nem túlzás azt mondani, hogy nagyjából 100 év – ha nem több – a lemaradás.
Az egyik érdekesség az volt a hallássérülteknél, hogy az élsportolóik által elért eredmények és ismertség nyomán építették fel a hobbisportot biztosító lehetőségeket.
A siketek sportszervezetének éppen lezáruló projektjének az egyik eleme a személyes beszélgetés volt egy játék keretében. Ezt kihasználva sikerült olyan kapcsolatokat építeni, ami néhány rövidebb távú célunkat elérhetővé tesz, reményeink szerint még ebben az évben.
Nagy örömmel ismertük meg az integrált sporttevékenység egyik sikeres szervezésének történetét és nagyon hálásak vagyunk a megszerzett sok új ismeretért, tanácsért és kapcsolatért. Reméljük, hogy hamarosan a mi köreinkben is kézzel fogható eredménye lesz!
Lenkai Viki és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Sportos hónap Újbudán
Egy kissé előrehozott nőnapi rendezvény miatt, nem a Lámpás Klub volt az első program Újbudán, hanem egy Várkertbe szervezett kirándulás. Erre a kirándulásra március 16.-án került sor. Mivel aznap kora reggel esett az eső, ezért a megbeszélthez képest kevesebben mertek útnak indulni. Ennek ellenére nagyon kellemes idő volt egy sétához, amit ki is használtunk. A budai rakparttól kezdve a Sikló megállójáig, majdnem mindent bejártunk azokból a területekből, mely a nagyközönség számára meg volt nyitva.
Mivel az eső miatt sokan nem jöttek el, ezért 17.-én megismételtük a programot azzal a módosítással, hogy egy klubnapi beszélgetést is szerveztünk az egyik félreeső, napos helyen. A beszélgetésünk témája a látássérültek tényleges sportolási lehetőségei voltak.
A kerületi Lámpás Klub eddigi működése alatt többször előkerült már ez a kérdéskör és sajnos többször megtapasztaltuk, hogy mekkora mértékű elzárkózás jellemzi a sportlétesítményeket, ide sorolva az edzőtermeket is.
Volt például olyan kísérletünk is az elmúlt évben, hogy csoportként léptünk elő és fogalmaztunk meg egy kölcsönösen előnyös ajánlatot, de csak elutasítással találkoztunk. Valami olyasmit éreztünk, hogy az általunk megkeresett létesítmények zavarban vannak azt illetően, hogy mit is kezdjenek a látássérültekkel és az esetleges látó kísérőikkel. Másik probléma, hogy bizonyos helyzetekben, egy látássérültnek szükséges lehet egy segítő, de az üzemeltetők ezt érthető okok miatt nem tudják biztosítani. Ha ilyen esetben egy vagy két látássérült mellett megjelenik a személyi segítő, akit ők hoznak magukkal, akkor az üzemeltetők csak úgy engedik be, ha a segítő is megfizeti a belépési és minden egyéb használati díjat. Ez azonban problémás, mert így a látássérült személyeknek jóval magasabb összeget kell fizetnie egy ép látású emberhez képest.
A beszélgetés során kidolgoztunk egy megoldási lehetőséget. Ez abból áll, hogy csoportként jelennénk meg több ilyen helyszínen, valamilyen külső támogatásból kifizetve a látássérültek és a segítők belépési díjait. Egy-egy ilyen alkalommal megtapasztalhatják az üzemeltetők, hogy a sportolni vágyó látássérültek nem okoznak az ép látású emberekhez képest több problémát, valamint a segítők szerepe nem a „potyasportolás”, hanem valóban a létesítmény problémamentes és rendeltetésszerű használatához járulnak hozzá, ráadásul ezzel többlethasznot termelnek az üzemeltetőnek. Arra gondolunk, hogy az ilyen konstruktív jellegű megjelenéseink érdemben elősegíthetik ennek a helyzetnek a megoldását. A tervnek a kivitelezését azonnal megkezdtük, így módosítottuk is az ez évre tervezett programjainkat.
Addig is, amíg a megvalósítás elkezdődik, a Láthatár Bolthoz csatlakozva működő darts-klubot felkerestük néhány tagunkkal március 25.-én. Sokaknak meglepő lehet, hogy a látássérültek éppen dartsozni szeretnének, de aznap is megerősítést nyert mennyire nem lehetetlen ez, valamint az is, hogy az ép látás nem ad előnyt a győzelemhez.
A feljebb említett kerületi sport-projekt látható megvalósulására, tehát a létesítményekben való felbukkanásunkra, már májustól kezdve számítani lehet. Bárkit szívesen látunk, akinek van kedve csatlakozni hozzánk!
Lenkai Viki és Neumann Károly
Sérülten is nyeregben!
Éppen három évvel ezelőtt, 2013 telén három olasz motoros, név szerint Emiliano Malagoli, Matteo Baraldi és Chiara Valentini megalapították a Di. Di. („Diversamente Disabili”, azaz „Másképpen fogyatékosok”) elnevezésű közhasznú egyesületet. Emiliano és Matteo mindketten szerencsétlen kimenetelű motoros közúti balesetek túlélői. Matteo az ezredforduló után elveszítette a jobb karját, de nem akarta feladni a szenvedélyét, ezért harcba kezdett a bíróságokkal és egészségügyi intézményekkel, hogy megváltoztassa a hatályos szabályokat. Ezek ugyanis meggátolták őt abban, hogy újra nyeregbe ülhessen, és hódolhasson kedvenc hobbijának, a pályamotorozásnak. Később, 2011-ben Emiliano egy balesetben térdtől lefelé elveszítette a jobb lábát, a tragédia azonban neki sem szegte kedvét. A közös sors összekovácsolta a két motorost, ezek után már közösen harcoltak, hogy újra motorozhassanak, és azért is, hogy maguknak bizonyítsák: így nem érhet véget az életük. Társukkal, Chiara Valentinivel hárman alapították meg az egyesületet, mégpedig azzal a céllal, hogy segítsék mozgássérült társaik sportéletbe, illetve a társadalomba való visszailleszkedését, valamint hogy megoszthassák más fogyatékosokkal is a szenvedélyüket.
A két büszke ötletgazda, Emiliano Malagoli és Matteo Baraldi
Csodálatos eredmények
Az egyesület mindössze 2-3 éves fennállása során komoly célokat ért el. Elsőként létrehoztak egy saját speciális csapatot fogyatékos versenyzőknek, hogy újra részt vehessenek a nemzeti motorversenyeken. 2013-ban meg is szervezték önálló motorversenyüket, 2014-ben pedig – a világon elsőként – nemzetközi futamot tartottak fogyatékosok számára – ez volt a Di.Di. Bridgestone kupa, melynek a legendás Mugello versenypálya adott otthont.
Céljaik között szerepelt továbbá egy iskola létrehozása olyan mozgássérültek számára, akik szeretnének elkezdeni motorozni vagy éppen a tragédia után újra motorra ülni. Tavaly tavasszal – Olaszországban egyedüliként – sikerült létrehozniuk egy olyan központot, ahol már hivatalosan speciális „A” kategóriás tanfolyamot és vizsgát is tarthatnak, vagyis támogatóiknak köszönhetően immáron jogosulttá váltak az AS jogosítvány kiadására.
Mozgássérültek számára rendezett futam Mugellóban
Hogy ki is vehet részt tanfolyamon? Az olasz közlekedési törvénykönyv szabályozza a minimális egészségügyi feltételeket ugyanúgy, mint például a speciális B kategória esetén. Hozzávetőleg ezer ezer euró költséggel kell számolni olasz mozgássérült motorostestvéreinknek, ha szeretnének nyeregbe pattanni. Ebben az oktatástól a gyakorláson át a jogosítvány megszerzéséig minden költség benne van: az orvosi vizsgálatok és igazolások kiállítása a protézisekre is, valamennyi eljárási költség, az oktatás az átalakított motorokon, no meg a különleges védőfelszerelések biztosítása. Az iskolát a Honda Italia támogatta motorokkal, illetve a Handytech elnevezésű cég is beszállt, mely éppen a speciális átalakításokra szakosodott. A jogosítvány megszerzése után természetesen a saját motor átalakítására is szükség lesz, ami nem kis költség, de az egyesület ebben is segít, illetve komoly kedvezményt biztosít a motorosoknak.
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen…
Fantasztikus munkát végeztek, ezért minden tiszteletet megérdemelnek az alapítók és azok is, akik segítik őket a céljaik megvalósításában. Reméljük, mihamarabb újabb sikerekről hallhatunk felőlük, miként abban is hiszünk, hogy ragadós lesz a jó példa! S ki tudja, munkájuk révén talán hamarosan Magyarországon is elérhetővé válik a speciális motorosképzés, egyre több embernek lehetőséget nyújtva, hogy sérülten is hódolhasson ennek a csodálatos hobbinak.
Forrás: hegylakok.hu
Magyar cselgáncsbíró a riói paralimpián
A 2004-es athéni és a 2008-as pekingi paralimpián dolgozott utoljára magyar szőnyegbíró Tardos János révén. Tardos János jelenleg a Nemzetközi Látássérültek Sportszövetségén (IBSA) belül a judo sportág nemzetközi elnökének, Bíró Norbertnek a tanácsadója.
Tardos János lesz a riói paralimpián a látássérült judo nemzetközi főbírója, ami azt jelenti, hogy az első számú vezetője az egész viadalnak.
Gosztonyi Balázs a fiatalabb bírógeneráció egyik legtehetségesebb tagja.
Forrás: sportime.hu
Jógaterápia vakok és gyengénlátók részére
AYURVEDA-YOGO TERÁPIA
Bevezetés
Ahol a légzés ott az elme. Ahol az elme ott az erő.
Vizuális világban élünk. Az utak leírásától kezdődően, a buszokon található eligazítókon, átszállást jelző felhívásokon keresztül, az órák, az emberek arcának a felismerése a látás érzékszervét használja elsősorban. Nehéz elképzelnünk az életet látás nélkül, a világhoz kell alkalmazkodnunk és nem a világ alkalmazkodik hozzánk. Változásokat kell eszközölnünk, mivel a mindennapi életben a cselekvések többsége a látástól függ.
Integrált terápia vakok és gyengénlátók számára
Az integrált terápia a következő területekre irányul: pszichoszociális, kognitív és manuális, segít a mozgásterápián keresztül a testet tudatosan kezelni; érzelmi, szociális és fizikális fejlődést tesz lehetővé.
Metódus
1. Hangterápia hagyományos keleti hangszerekkel.
2. Jógaterápia:- testi lazítás- nidra jóga, az elme mély ellazításának a technikája- az orientáció, erő, kifinomultság és koordináció fejlesztése- a hatásos, helyes légzés elsajátítása
3. Csoportos feladatok
4. Vezetett és improvizált tánc
5. Motiváció és érzelmek kezelése
6. Keleti filozófia, terápia az elme és az érzelmek gyógyítására
7. Meditáció és mentális gyakorlatok
A jógagyakorlatok nemcsak a testünkre hatnak pozitívan, hanem javítanak az önbizalmunkon és pozitív önértékelésre adnak lehetőséget, így az életünk transzformációjához vezet.
Az órákon a légzést véve alapul a neuro-motor rendszerrel, az ízületek átmozgatásával és kiblokkolásával, az izmok, inak nyújtásával foglalkozunk. A mozdulatokhoz zenei motívumokat kapcsolunk, ami vezetőként szolgál és a koncentrációt segíti elő.
A programok végén nemcsak testi jólétet tapasztalunk, hanem a lelket feltöltő esztétikus töltést is érzünk.
Ez egy általános útmutató, amit a résztvevők megismerése után testre szabunk a program helyes kivitelezése céljából.
Eddig összesen 127 érmem és négy serlegem van. Már egészen korán felkeltette érdeklődésemet a sport, a mozgás. Először judózni kezdtem, majd jött a jégkorcsolya, atlétika, úszás, csörgőlabda, végül a sakk
mondja Norbi.
Judo, úszás, atlétika
Az említett sportokban versenyeken is indult a fiatalember, és bizony jó eredményeket ért el. Judóban világjátékokon 2. és 5. hely, Európa-bajnoki arany- és bronzérem, 13 magyar bajnoki cím, és „kisebb” nemzetközi versenyekről is éremmel tért haza, hol arannyal, hol ezüsttel, vagy bronzéremmel. Az úszásban sok-sok bajnoki cím, ezüst, és bronzérmek sora őrzi a sport emlékét számára, és ebben a sportágban háromszoros diák olimpiai bajnok is egyben. Jégkorcsolya? Atlétika? Sakk? Ott is vannak bajnoki címei.
Eddig összesen 127 érmem és négy serlegem van! Jelenleg futok, teljesítménytúrázom, valamint hobbiszinten úszom. Célom szeptemberben a félmaraton teljesítése. Példakép? A cselgáncsos Kovács Antal, Magyarország egyetlen judo olimpiai bajnoka. A judot azért hagytam abba, mert az edzőm 2008-ban elment Írországba és nem találtam olyan helyet, ahol fejlődni tudtam volna. Az egyetem után azért szeretném folytatni. Mostanában ironmanezek is a Suhanj! Alapítvány segítségével
jelenti ki büszkén Norbi.
Norbihoz az egyetemen a hallgatók pozitívan állnak, míg az oktatók „vegyesen”. Ugyanakkor már több, mint 2,5 éve Luna, egy hűséges vakvezetőkutya segíti mindennapjait. Négy évet vártam rá, mindenhol ott van velem! Általa könnyebb a közlekedés, a társadalomba való beilleszkedés. Ha látnék, valószínűleg ugyanekkora elszántsággal, odaadással küzdenék
– mondja búcsúzóul.
Juhász-Léhi István
juhaszlehi@eszak.hu
Forrás: eszak.hu
Újabb fogyatékos-barát hely Budaörsön
Kép forrása: www.atryum.hu
Kezdhetnénk a sort az érintettekhez való hozzáállástól, folytatva a nyitottságon át, majd zárva a megvalósult, és tervbe vett infrastrukturális és infokommunikációs akadálymentesítésekkel. Ám most áprilistól egy újabb fordulat bizonyítja számunkra, hogy figyelnek ránk!
A Budaörsi Városi Uszoda és Sportcsarnokban tárgyalások után olyan lehetőséget vezettek be, amelyben a fogyatékkal élők könnyebben, mégis egyenrangú félként élvezhetik a sportot és a szabadidő vízben való eltöltését.
A Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (BULÁKE) és a Budaörsi Mozgássérültek Egyesülete több tagja szívesen jár úszni. Mindkét szervezet érintettjei számára nehezebb eme sportban a koordinálás akkor, ha más is úszik az adott sávban. Megoldásként mégsem egy egész sáv lezárására gondoltak, hanem mindössze arra, hogy akik ott és velük együtt úsznak, figyeljenek kicsit jobban arra, hogy a közelükben óvatosabban tempózzanak. Azért, hogy ez megvalósulhasson, s az esetlegesen felmerülő segítség is optimálisabb legyen, olyan megoldás született, ami nemcsak nem zavarja meg a napi ritmust és a nem fogyatékkal élő úszók ottlétét, hanem erősíti az odafigyelést és az egyenlőséget is.
Az érintetteknek nincs más dolguk, mint az, hogy amikor az uszodatérbe érnek, felkeressék az uszodamestert. Jelezniük kell felé az igényt, mire nemcsak azt kapják meg, hogy probléma esetén odalépnek hozzájuk, hanem kihelyeznek egy táblát is a medencéhez, hogy fokozottan figyeljenek azok, akik itt úsznak, mert ott fogyatékkal élő(k) van a medencében.
Reméljük, hogy ez az apró, ám annál sokkal többet érő lehetőség segíti a sportolók gördülékenyebb szabadidő eltöltését és elősegíti azt is, hogy odafigyeljünk egymásra.
Köszönjük Székely Bulcsú úrnak a nyitottságot és a közös megoldás kidolgozását! Reméljük, hogy sokan veszik majd igénybe ezt a lehetőséget.
Jenei András
BULÁKE
Kreativitás és sport húsvétkor
A VGYKE Láthatár boltjában egy darts mérkőzés izgalmaiba csöppentek a vendégek. A hangulat hamar a tetőfokára hágott, hiszen a darts iránt érdeklődők egymással mérhették össze ügyességi játékbeli képességeiket. Biztatásból és ugratásokból sem volt hiány, a jelenlévők sűrűn váltották egymást a tábla előtt. Segítségünkre volt ismét Katona Zsuzsi, a Láthatár bolt vezetője, aki nagy türelemmel adta át darts-al kapcsolatos tapasztalatait a játékosoknak.
A második helyszínként szolgáló Cserf-S nagyterembe egy húsvét témájú kreatív foglalkozást szerveztünk. A résztvevők kis üvegedényekbe töltött gyertyákat díszíthettek ki szalvétatechnikával és színes szalagokkal. A kreatív klubtagok lelkesen vetették bele magukat ebbe az aprólékos és nagy türelmet igénylő dekorálási folyamatba. Az üvegekre nyuszi, virág, pillangó és tojás minták kerültek, a végső fázist pedig a színes szalagok megkötése jelentette. Nagyon szép alkotások születtek, melyeket a készítők haza is vihettek magukkal.
Az eseményt gazdagította a meleg tea és a különböző üdítők széles választéka, valamint az “emeletes álom” nevű mennyei finomság, amely Jánosi Veronika édesanyjának receptje alapján készült.
Köszönjük mindenkinek a részvételt és a sok segítséget!
A Program az Új Európa Alapítvány támogatásával valósult meg.
Pénz nélkül, éhesen, a túlélésért küzdenek paralimpikonok
Kép forrása: sport365.hu
A Gerevich-ösztöndíjrendszer nehézkes és kevés pénzt ad, ezen próbálna meg javítani a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB).
„A magyar sportba az elmúlt években tízszer annyi pénz került, mi is érezzük a támogatást, szélesebb körű és minőségében javuló szakmai munkát tudunk végezni. A sportolóknál azonban napi szinten nem tudott megjelenni a növekvő támogatás. Már London óta egyeztetünk, de még mindig tíz évvel ezelőtti elvek szerint működik az a támogatás, amit a Gerevich-ösztöndíjból kapnak a sportolók”
– mondta Gömöri Zsolt, az MPB elnöke.
A Gerevich-ösztöndíj a professzionális felkészülésre hivatott, de a feltételei és kidolgozottsága nem nagyon vette figyelembe a fogyatékos sport igényeit. Eközben a paralimpiai kvalifikációra esélyes sportolók és sportágak száma nőtt. Rióban már a kajak-kenu és a triatlon is magyar sikerszám lehet.
Gömöri elmondta, körülbelül hatvan sportolónak, 40-50 szakembernek és 10 sportegészségügyisnek lenne szüksége a rendszeres támogatásra a Gerevich-ösztöndíjon keresztül. Az MPB havi 3 millói forintot 110-120 ember között oszt ki. Tavaly átlagosan havi 17 800 forint jutott egy-egy támogatottnak. Könnyen belátható, hogy ebből képtelenség az élsport feltételeit biztosítani.
„Világklasszis paralimpikonoknak vannak napi megélhetési gondjaik a méltatlanul alacsony havi támogatás következtében. A londoni paralimpián érmet nyert sportolók készültek úgy a játékokra, hogy napi szinten nélkülöztek, jelentős lemondással tudták vállalni a napi felkészülést, az azzal járó költségeket. A helyzet azóta sem javult. Vannak sportolóink, akik csak az edzőtáborban jutnak megfelelő táplálékhoz, mert a havi méltatlanul alacsony támogatásból legfeljebb naponta egyszer tudnak megenni egy párizsis zsömlét vagy egy pár virslit. Elvétve akad olyan paraversenyző, aki nem kényszerül arra, hogy a napi edzések mellett nyolc-tíz órát dolgozzon, és nem a megélhetésért, hanem a túlélésért”
Vak-Sikk: így táncolnak Debrecenben a látássérültek
Látássérültek, akiknek különös ismertető jele, hogy táncolnak. Az Ifiházban, ahol szerdánként 16 órakor kezdődik a Vak-Sikk tánccsoport próbája. S hogy mi is ez a Vak-Sikk? 2014 októberében alakult meg Puskás Anett vezetésével olyan fiatalokból, akik szeretnék felhívni a fogyatékkal élők figyelmét arra, hogy bátran vállalják fel magukat, ne éljenek elszigetelten. Tavaly, a fehér bot világnapján debütált a csapat a közönség előtt, s nem is akármivel: a Metallica Nothing Else Matters című dalának üzenetével: „Légy önmagad, semmi más nem számít”.
Mindenki nagyon lelkes a Vak-Sikk próbáin
A kezdeményezés szimpatikusnak és ígéretesnek tűnik, egy szerdai napon ellátogattunk hát a Vak-Sikk csoport egyik próbájára. Egy mosolyogós, fiatal lány várt minket: Puskás Anett, a tánccsoport megálmodója, életre keltője. Gyerekkorában versenytáncos volt – még Békés megyében –, ekkor vált a műfaj szerelmesévé. Látása több szintet romlott, ekkor már nem folytathatta tovább a hobbiját. Most maximum 10 százalékot lát, távolra viszont még ennél is kevesebbet – ám ennek ellenére sem adta fel.
„A látássérülteknek nincs táncháza Debrecenben, hát akkor csináljunk egyet” – gondolta a fiatal lány, s most az Ifiházban tartja a próbákat. Mint mondja, a táncon kívül a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektetnek a csoporttal, ugyanakkor a negatív berögződésekből való kimozdításra és a rossz testtartás ellensúlyozására is figyelnek.
Néhányan a csapatból: Puskás Anett a kép bal szélén
Anett imád táncolni, lendülete és energiája szétárad a teremben, nem beszélve a vidámságáról, az életigenléséről. A tánccsoport nevét egyébként séta közben találta ki, s mint elárulta, utalnak a fiatalosságra, újszerű összefogásra, ugyanakkor a sikk szó jelzi az értéket és a színvonalat is.
A próbára a táncolni vágyók Berettyóújfaluból, Kabáról, Nyíregyházáról, Hajdúböszörményből és Monostorpályiból is érkeznek, de természetesen járnak ide olyan fiatalok is, akik Debrecenben tanulnak – például az egyetemen. Puskás Anett a Fehér Bot Alapítvány munkatársa, legtöbbjük pedig elemi vagy foglalkozási rehabilitációra jár, de akad jogász is, aki a Munkaügyi Központ kirendeltségénél dolgozik, valamint angol tanár is. Hegedűs Emese hobbijának az írást említi, de imád olvasni is. Tájékozottsága hamar ki is derül, mert amikor Anett a keringőről kérdez, Emese azonnal mesélni kezdi, honnan ered, kinek a nevéhez fűződik, és „egy-két-há’, egy-két-há’”…
Boros Lajos, aki már ismerősen mozog a Vak-Sikk berkein belül, mint örök poéngyáros mindig hozzáfűz valami vicceset egy-egy elszóláshoz az órákon, néha kifigurázva, amit körülötte hall. Bár kiigazodik egyedül is a mindennapokban, csak a többi érzékszerveire hagyatkozhat, ugyanis egyáltalán nem lát, párjára százszázalékosan szüksége van. Mint Boros Lajos elárulja, számára a tánc egyáltalán nem idegen: „Az osztályfőnökömmel kellett keringőznöm, hogy ne bukjak meg történelemből” – fogalmaz tréfálkozva.
Szívesen látnak bárkit a próbákon, aki szeretne táncolni
Anettnek az is kihívás, hogyan tudja a legpontosabban körülírni a tánclépéseket, és ha még több eredményt szeretne elérni a tanítványoknál, akkor meg is mutatja egyenként mindenkinek. Mivel ő is hasonló cipőben jár, így könnyebben megy a segítségnyújtás. Érthető, magyarázza, hogy a legtöbb esetben hosszú hónapokkal járó depresszió következik be, miután valaki elveszti a látását. Ez a foglalkozás is arra hivatott elsősorban, hogy kimozdítsa korlátozott életvitelükből ezeket az embereket, lehetővé téve számukra, hogy egy családias, baráti környezethez csatlakozzanak. „Vannak, akik nagyon zárkózottak, őket nem szabad ilyenkor erőszakosan kérlelni, hogy kimozduljanak” – mondja Anett, aki úgy látja, mindenképpen szükséges, hogy az ember nyitott legyen a világra, és türelmes barátok vegyék körül – még ilyen helyzetben is. „Egy idő után, úgyis hajlani fog, arra, hogy újra felfedezze a világot” – teszi hozzá.
Szerdánként próbálnak
S bizonyítandó, hogy ez egy valóban nyitott közösség, elárulja, hogy nemcsak látássérülteket várnak a próbákra az Ifiházban, hanem bárkit, akinek kedve van mozogni egy kicsit az ismerős dallamokra, és elsajátítani néhány alap tánclépést. S ha már mindenki ennyire kedves, vidám és befogadó, akkor miért is ne?
A FODISZ vezetői nagyon fontosnak tartják, hogy fejleszteni tudják azoknak a fogyatékkal élő diákoknak a sportolási lehetőségeit, akik integráltan tanulnak az általános iskolákban. Baranyában nagyjából ezer ilyen tanulóról van tudomásuk, de bíznak benne, hogy sikerült mindenkit „megtalálni”, aki eddig kívül esett a látókörükön.
Éppen ezért kezdték el egy digitális térkép fejlesztését. Ezzel gyorsan és hatékonyan tudnának információkat szerezni arról, hogy mely régiókban pontosan hány fogyatékkal élő diák van, illetve ők fogyatékosságukat tekintve milyen kategóriába tartoznak.
A pécsi találkozó remek lehetőséget kínált arra, hogy a Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-vel és a Fogyatékkal Élők Baranya Megyei Sportszövetségének elnökével megállapodjon arról a FODISZ, hogy a jövőben szorosan együttműködve minél hatékonyabban segíthessék a fogyatékkal élők sportolási lehetőségeinek biztosítását.
