Az elmúlt hónapban jártunk az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskolában. Közel 160 diákkal beszélgethettünk az etika órák keretében a látás hónapjához csatlakozva.
A második napon szintén érdeklődő diákokkal hozott össze bennünket a sors. Nagyon sokféle kérdést tettek fel a szembetegségekről, a mindennapi életről és lelkesen próbálták ki a kísérést és a pénzfelismerést. Mindkét alkalommal megismertettük a csoportokat a Braille-írással is, röviden elmagyaráztuk nekik a lényegét és az írógépet is megnézhették.
Mindig nagy örömmel találkozunk iskolásokkal is, mert rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy számos kérdés él bennük és érdeklik őket a válaszok. Azt gondoljuk, hogy az oldott hangulatban az érintettektől származó válaszok nem pótolhatóak semmivel és szükségesek is egy idősödő társadalomban, ahol egyre többször lehet találkozni látássérültekkel, akik bizonyos helyzetekben a látók segítségével könnyebben tudnak boldogulni.
Iskolai szemléletformálás a Dob utcában
Az elmúlt hónapban jártunk az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskolában. Közel 160 diákkal beszélgethettünk az etika órák keretében a látás hónapjához csatlakozva.
Az első nap első óráján picit izgatottan kezdtünk neki a programnak. Először tisztáztuk a látássérültség fogalmát és csoportjait, majd beszélgetni kezdtünk. Szó esett a közlekedésről, a segítségnyújtás módjairól vakoknál és gyengénlátóknál egyaránt, valamint a vásárlásról. A fizetést ki is próbálhatták a vállalkozó szelleműek, azaz tapasztalatot szereztek hogyan is különböztetjük meg az érméket, valamint arról is, hogy a papír pénz nem ismerhető fel tapintás alapján.
A második napon szintén érdeklődő diákokkal hozott össze bennünket a sors. Nagyon sokféle kérdést tettek fel a szembetegségekről, a mindennapi életről és lelkesen próbálták ki a kísérést és a pénzfelismerést. Mindkét alkalommal megismertettük a csoportokat a Braille-írással is, röviden elmagyaráztuk nekik a lényegét és az írógépet is megnézhették.
Mindig nagy örömmel találkozunk iskolásokkal is, mert rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy számos kérdés él bennük és érdeklik őket a válaszok. Azt gondoljuk, hogy az oldott hangulatban az érintettektől származó válaszok nem pótolhatóak semmivel és szükségesek is egy idősödő társadalomban, ahol egyre többször lehet találkozni látássérültekkel, akik bizonyos helyzetekben a látók segítségével könnyebben tudnak boldogulni.
Ide kattintva elolvasható, hogy miként adott az iskola hírt a látogatásunkról.
Illetve ide kattintva olvasható, ahogyan a facebook-oldalukon is megemlítettek minket.
Nagyon szeretnénk megköszönni az iskolának és külön Grecsnik Gyöngyinek is a meghívásért, a szeretetteljes fogadtatásért és a kedvességéért!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Klubnap a látás hónapjáról
Az októberi klubnapunk középpontjában a látás hónapja és az ahhoz kapcsolódó rendezvények álltak. A beszélgetésünknek az adott kissé szomorú, kissé felháborodott aktualitást, hogy a Magyar Látszerész Szövetség a saját honlapján közzétette, hogy a “Látás Hónapja védjegy” a saját tulajdona, ami egy képeket nem látó internetező számára azt üzeni, mintha maga a kifejezés lenne levédve, holott csak egy színes ábráról van szó. Ez az eset azonban jó bizonyíték amellett, hogy a “látás hónapja” egy valódi lehetőség a figyelem felkeltésére.
A beszélgetésünk elején azonban elkerülhetetlenül megfogalmazódott az a kérdéskör, hogy vajon meghallja-e a társadalom októberben, illetve október közepén a látássérültek hangjait? Elegendőek-e a rendezvényeink arra, hogy hallhatóak legyünk és az üzenetünk érthető formában eljusson azokhoz akikhez kell? Ugyanis más csoportok is végeznek érzékenyítést, de nem csupán fogyatékos embereket képviselő szervezetek, hanem például a motorosok, egyes zenei szubkultúrák képviselői és még sokan mások is. Ez a sok szemléletformáló és érzékenyítő akció vajon nem teszi érzéketlenné, megcsömörlötté az embereket? Nincs ennek olyan üzenete, hogy olyan sok csoport akarja érzékenyíteni az embert, hogy már-már az érzékenyítésre kiszemeltekben kialakul az a kép, mintha őket érzéketlennek tekintenénk? Nem olyan, mintha rájuk akarnánk mi is erőszakolni a gondjainkat?
Azt hamar megállapítottuk, hogy szükség van a figyelem felkeltésére és ha a szemléletformáló programok nem tolakodóak, nem ellenségesek, hanem megnyerőek, kedvesek és nyitnak a látók felé, akkor a megszólítottaknak ez egy érdekes és izgalmas alkalom lehet. Az októberi ünnepi alkalmak éppen ezért megfelelőek lehetnek az indirekt szemléletformálásra, mert olyan találkozási lehetőségeket biztosítanak, melyek szavak nélkül közvetítik az üzenetünket.
Azt többen is elmondták, hogy néhány ilyen ünnepi alkalom mennyire világosan megmutatta azt, hogy nagyon sok segítőkész ember van körülöttünk, csak nem mindenki tudja miként kell egy adott helyzetben jól eljárnia. Az ilyen közvetlenebb alkalmakon viszont lehet kérdezni valakitől, megfigyelhetnek jó példákat és megtapasztalhatják, hogy a látásképességünket leszámítva, igazából nem különbözünk a látó emberektől.
Az is elhangzott, hogy a látás hónapjához kapcsolódóan szervezett érzékenyítő programok arra mindenképpen alkalmasak, hogy az alkalmakra meg lehessen hívni az embereket, ahol ha már ott vannak, akkor egy jó légkörű beszélgetésben tényleg szabadon megkérdezhetik mindazt, ami őket foglalkoztatja. A klubnapunkon megjelentek között voltak olyanok is, akik bőven vettek már részt érzékenyítésben és sok példával megerősítették, hogy ez mennyire így van.
A tagjaink részéről ismét megfogalmazódott egy olyan igény, hogy akik a munkájuk során gyakran találkoznak látássérültekkel, azok részére jó lenne egy kifejezetten a munkájukra szabott segítő jellegű találkozás, ahol a kialakulható interakciók kezeléséről kérdezhetnének. Igaz, sokszor elég lenne csak megkérdezniük azt, hogy “segíthetek?”, majd az esetlegesen igenlő válasz esetén visszakérdezni, hogy “miként segíthetek?”, de ezt is el kellene szerintük mondanunk, mert különben nem tudják ezt az érintettek, de érzik a bennük lévő segítő szándékot, melynek nem tudnak jól hangot adni.
Végezetül arról beszélgettünk, hogy a novemberi klubnapunkon elő fogjuk venni a közös sportprogram ügyét. Erre az évre jóval kevesebb forrás áll a rendelkezésünkre, de egy bowling-napra lenne lehetőségünk. Sok minden másra is, de reméljük, hogy novemberben majd nagyobb létszámban ötletelhetünk erről!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Téli egészségmegőrző napon jártunk a KMO-ban
Február 12-én, Egészségmegőrző napot tartottak a KMO Művelődési Házban, ahol egy napra valósággal egészségközponttá alakult az intézmény.
Voltak interaktív előadások, mozgásos bemutatók (Hatha-, Etka jóga, Pilates, Egészségmegőrző- és Gerinctorna, Hahota jóga), egészséges ételek elkészítésével kapcsolatos tanácsadások. A rendezvényt az egészség megőrzését szolgáló termékek, ételek bemutatása és vására tette teljessé.
A Jóság Tava Reiki Alapítvány munkatársai közreműködésével a látogatók megismerkedhettek reiki és energetikai kezelésekkel is. Az Alternatív Gyógyászati Központ terapeutái és trénerei pedig egész nap, több témában is várták az érdeklődőket, úgymint családállítás, kozmetika, Pro-Adjuster, masszázs, Bach virágterápia, állapotfelmérések.
Akik ellátogattak a KMO-ba, azok részt vehettek ingyenes szűrővizsgálatokon: vérnyomás-, vércukor-, testzsír-, testtömeg-, és koleszterinméréseken. Szó volt az alternatív gyógyászati lehetőségekről, kiemelten az egészségtudatos életmódról, sőt különböző előadásokat hallgathattak a kineziológiáról, cukorbetegségről, a női-férfi szerepek felcserélődésének következményeiről és az Enrico zenés meditációról is.
Mi is részt vettünk a rendezvényen. Kiss Márta, Tanai Csaba, Samu Attila és Bernát Zsuzsanna. Márti a Láthatár bolt árukínálatából sok hasznos dolgot hozott, melyek nem csak a látássérülteknek, hanem bárkinek segítségére lehetnek. Kedvükre válogathattak a látogatók.
Sokan felpróbálták a szimulációs szemüvegeket, és érdeklődtek a különböző szembetegségekről. Bonca kutya mindenkit elbűvölt, és Csaba szívesen válaszolt minden vakvezető kutyával kapcsolatos kérdésre. Voltak, akik többször visszajöttek egy kis simogatásra.
Ismeretségeket kötöttünk, szórólapot osztogattunk. Találkoztunk Varró Mariannával, aki a rendhagyó osztályfőnöki óra keretében szervezi következő KMO-s érzékenyítő programunkat. Nagy örömünkre szolgált, hogy Vinczek György alpolgármester úr is ellátogatott hozzánk, és érdeklődéssel kísérte munkánkat. Meglepetésünkre a Kispest TV-től is megkerestek bennünket és Szilczer Krisztina riportot készített velünk.
Sikeres és tartalmas napot töltöttünk a KMO-ban és remélem öregbítettük egyesületünk hírnevét!
Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
Bocsánatkérés a kampányfilmért
A kép forrása: index.hu
A kisfilm főszerepében egy ötvenes éveiben járó férfit látunk, akit bűnösnek mond ki a bíróság, mert nem mozgott eleget és sokat dohányzott. Az ítélet: rák! De a bírónő még rákérdez, hogy akar-e még egy esélyt, majd a narrátorhang azt mondja: Adjon egy esélyt Ön is, adója egy százalékával most ön is segítheti a Magyar Rákellenes Liga munkáját.
A film megjelenése után külön Facebook-csoport is alakult, hogy tiltakozzanak a film üzenete ellen “Nem vagyok vádlott” néven. Az első felháborodásra adott reakció a ligától nem volt túl szerencsés: az egyik ötletgazda, a Liga elnöke, Bittner Nóra a Tv2-ben beszélt arról, hogy egyáltalán nem érti ezeket a negatív reakciókat a reklámfilmmel kapcsolatban, ő nem érzi bántónak, sértőnek.
A liga legfrissebb, Bittner által jegyzett közleményében azt írja:
Bocsánatot kérünk mindazoktól, akiket megbántottunk kampányfilmünkkel. Nem szerettünk volna megsérteni senkit, semmiképpen nem volt célunk a gyógyult és jelenleg küzdő betegek támadása. A Magyar Rákellenes Liga 26 éve a daganatos betegekért küzd és ez így lesz a továbbiakban is. A filmet levettük a honlapunkról és a facebook oldalunkról is.
Bittner a tévében korábban arról beszélt, hogy a daganat kialakulásának külső és belső tényezői is vannak, de a rizikótényezőt emeli a dohányzás, a túlsúly, ők pedig csak arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy ami elkerülhető, azt kerüljük el. Hozzátette, hogy a nemzetközi rákellenes unió is egyre inkább az egyéni és a társadalmi felelősségre hívja fel a figyelmet, ezzel a filmmel pedig azok figyelmét szerették volna felhívni, akik most még nem is gondolják, hogy őket is érintheti a rák.
A friss közleményben azt írja:
„Az idei kampányfilmünkből eredő félreértések kapcsán szeretnénk tisztázni a Magyar Rákellenes Liga üzenetét. Többen, önerőből felfedezett, immáron sikeresen gyógyult személyek támadásnak vélték a reklámunk figyelemfelkeltő tartalmát.
Tekintettel arra, hogy ennek az évnek a mottója az egyén és a társadalom felelősségének hangsúlyozása, ezért ennek a reklámnak a célja a magyar társadalom megszólítása. Az idei cél a megelőzésre, az egészséges életmódra való felhívás – hiszen ebben van az egyén felelőssége, a genetikai adottságokon és a környezeten nem tudunk változtatni!
A célközönség a még nem beteg, de helytelen életmód miatt fenyegetett emberek csoportja, akik figyelmét csak erősebb üzenettel lehet elérni! Csak egy adat: Az ingyenes szűrővizsgálatok részvételi aránya 40% körüli, és a panaszt okozó daganatok 70%-a már áttétes! Tegyünk együtt a szűrővizsgálatokon való részvételért! Megértésüket és az Önöktől kapott Második Esélyt köszönjük!“
Forrás: index.hu
Rendhagyó szemléletformálás
A vak emberekre figyelmet felhívó kampányt, egy csokigyártó cég kreatív műhelye nyerte meg. Az volt a céljuk, hogy a kampánnyal találkozó emberek a vakok nézőpontjából kezdjenek el gondolkodni. Mindezt úgy akarták megvalósítani, hogy a kampány ne sajnálkozást váltson ki, ne legyen közhelyes és ne felejtsék el abban a pillanatban, amint elhagyták a helyszínt. Hogyan oldották meg?
A kampánynak egyetlen helyszíne volt, Londonban a Farringdon nevű metrómegállónál lévő buszmegálló. A buszmegálló oldalában, a várakozókat védő üvegfelületet cserélték ki. A közel 2 méter magas és 1,5 méter széles üveglap helyére, egy csokiszínű plakátot helyeztek el, melynek a jobb alsó sarkában látszik a csoki csomagolása, de a plakát többi részén csak braille-felirat látható.
A kép forrása: http://www.campaignlive.co.uk/
A felirat egy humorosnak szánt megjegyzés: “egyszer elkaptam egy valóban gyors buszt, de kiderült, hogy egy tűzoltó volt”, mely utal a vak embereknek a helyzetére, akik nem látják milyen jármű áll be a megállóba.
Az alábbi képen látható közelről a braille-felirat, mely valóban csak látható, ugyanis tapintani elég nehéz lenne. Egy-egy braille-pont ugyanis több centiméter átmérőjű félgömb, így a 6 cella letapogatása szinte lehetetlen. Valójában ez egy felnagyított braille-írásra sikeredett:
A kép forrása: https://www.creativereview.co.uk/
Mi lett ennek az egyetlen plakátnak a hatása? Akik találkoztak a plakáttal, vajon elgondolkodtak azon, hogy létezik braille-írás, léteznek a társadalomban olyan látássérültek akik vakok és közülük olyan is akad, aki így olvas?
Nem! Néhány elismerő szót leszámítva, nagyon sok felháborodott üzenetet kapott a cég. A kapott kritikák annak szóltak, hogy egy vak ember eleve észre sem veszi a plakátot, ha pedig valaki szólna is nekik, egy koszos felületet vajon miért is tapogatna össze valaki egy reklám elolvasása miatt? Mások azt is felvetették, hogy mi van azokkal a látássérültekkel, akik nem ismerik a braille-írást? Egyes emberek odáig is elmentek, hogy a vak ismerősüket elvitték a plakát kiolvasása miatt a helyszínre, de a pontok hatalmas mérete miatt ez nem sikerült. Szó szerint emberek ezrei kezdték elemezni a vak emberek szempontjából a plakátot, pontosabban annak az elhibázott megvalósítását. Sokan írogattak arról, hogy nem lehet érzékenységet mutatni egy csoport felé a csoport megismerése nélkül és mennyire ártalmasak ezek a színlelt megoldások.
Ezen a ponton talán már kiderült, hogy a kreatív műhelynek éppen ez volt a célja! Ezzel a szándékosan elhibázott plakáttal éppen azt akarták elérni, hogy irányuljon a figyelem a kiüresedett szólamok helyett a látássérültek valódi igényeire és azt ne a látók fogalmazzák meg, hanem az érintettek nyilatkozata legyen ebben a tekintetben az igazodási pont. Ha belegondolunk, ez valóban megtörtént, mivel többen a látássérült rokonaik és ismerőseik véleményét kérték ki és tolmácsolták a nyilvánosság felé.
Honnan lehet tudni, hogy a cég nem utólag találta ki védekezésnek ezt az egészet? Onnan, hogy ez előtt a kampány előtt, egy hallássérültekkel foglalkozó kampányban hasonlóan jártak el. Akkor egy kisfilmet készítettek, melyben két hölgy azt “beszéli” el egymásnak jeleléssel, hogy az egyiknek a kutyája, lenyelte a hallókészüléket. A kisfilmhez nincs felirat, nincs hangsávja, nincs audionarrálva sem, így a halló emberek, a látássérültek, de még a brit jelnyelvet nem értő hallássérültek is eleve ki vannak zárva a megértéséből.
A plakát ma még kint van, de holnaptól már nincs, mert elérte a célját. Mindenesetre üdítő kivételt jelent azon társadalmi célú kampányok közül, melyek semmilyen érdemi hatást sem értek el.
Forrás: https://www.creativereview.co.uk
Szemléletformálás Gödöllőn
Október 13-án megtelt a Civil Ház a Waldorf Általános Iskola felső osztályos tanulóival. Bátran kijelenthetjük, hogy az érzékenyítő program nagy hatással volt a gyerekekre, hiszen több, nem mindennapi helyzetben is kipróbálhatták magukat: elsőként vakon vásároltak egy arra kialakított sötét boltban. Ezen felül, látásuk kizárásával azt is megtapasztalták, hogy milyen nehézségekkel küzdenek meg a látássérült emberek nap, mint nap. Végezetül pedig megismerkedhettek a látássérültek életvitelét megkönnyítő segédeszközökkel, majd egy játékos szellemi totó kitöltésével zárták a sort.
Mind a szervezők, mind a nebulók kellemes élményekkel távoztak.
Gödöllő és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete /GÖTLE/
Érzékenyítés a Kuckó oviban
Kutyabemutató
Kutyasimogatás
Reggel 9 órakor már gyermekkacajjal és zsibongással telt meg a Kuckó óvoda udvara, melyen vakvezető kutya bemutatót tartottak. A gyerekek betekintést nyerhettek a látássérültek mindennapi életébe, megfigyelhették, hogyan segít a kutya gazdájának, ha például elejti a botját. A bemutató interaktív módon zajlott, így a gyerekek maguk is szereplőivé válhattak a beszélgetésnek. Az érzékenyítők, más néven tapasztalati szakértők vidámsággal, gyermeknyelven közeledtek az ovisok felé, akik lelkesen válaszoltak a nekik feltett kérdésekre. Megtanulhatták, hogy milyen módon közelíthetnek egy vakvezető kutyához; saját szüleik megkérdezése után, a kutya gazdájától kell engedélyt kérniük, s csak ezután simogathatják meg az állatot.
A kinti program legnépszerűbb részének a kutyasimogatás bizonyult; Dömper kutya, a nap főszereplője nagyon élvezte, hogy a gyerekek körül rajongják, de ez kölcsönös volt, hiszen az ovisok is sorban várták, hogy kicsit megdögönyözhessék a kutyust.
A kutyabemutatóval párhuzamosan az óvoda belső termeiben játékos feladatokkal készültek a kicsiknek. A gyerekek ötösével ültek a kis asztalokhoz, majd szemkötőt használva, látásukat kizárva egyéb érzékszerveikre hagyatkoztak a játékok során. A szemkötőt néhány óvodás fenntartásokkal fogadta, s olyan is volt, aki néha lesett, de végül mindegyikük bátran megbirkózott az új szituációval, s próbálta a legügyesebben megoldani a feladatokat.
Az első próbatétel a műanyag állatok, zöldségek és gyümölcsök felismerése volt, kézről kézre jártak a pókok, egerek, almák, szőlők, melyeket egy-két kivétellel mindig ügyesen felismertek. Hallásukra hagyatkozva csörgő dobozokból kellett kihallaniuk a két egyformán zörgő darabot, szaglásukat próbára téve pedig kávéba, kakaóba és fahéjba szippanthattak bele. Végezetül a tapintásukat használva különböző mintákkal ellátott korongok párjait keresgélték.
A tapintásra hagyatkozva
Illatok
Körülbelül 11 óra táján az utolsó gyerkőc is sorra került így az esemény a végéhez közeledett. Zárásként közös pizzázással, beszélgetéssel nyugtázták a napot. A kedves fogadtatást és a finom ebédet köszönjük a Kuckó óvoda dolgozóinak!
Rákosmenti érzékenyítés
Forrás: www.wellnesshotel.hu
Eszteren, Janin, Csabin és jómagamon kívül még segítségünkre volt a megvalósításban Olgi és Laci, Dömper kutyájával. A kellemes időjárás mellett sok mosolygós gyermekkel, fiatallal és szüleikkel is találkoztunk.
Persze a vakvezető kutya volt a sláger, de azért a braille írás és a Bűvös kocka is gondolkodásra késztetett mindenkit. Nem csak a látogatók kaptak élményt, hanem nekünk is egy nagyszerű visszajelzés volt ez a kerületi óvodások részéről, akikkel már találkoztunk az év során, s így ismerősként köszönthettük egymást. Terveink szerint a jövőben folytatjuk “garázdálkodásunkat”
a kerület óvodáiban.
Benke Richárd
érzékenyítő programmunkatárs
Szemléletformálás minél korábban
Az érzékenyítések időtartama egy-egy csoport részére körülbelül 40-45 perc. A könnyebb kezelhetőség érdekében a nagyobb óvodásokat két csoportra osztjuk. A helyszínváltás 15-20 percenként történik, mindkét csoport részt vesz minden játékban. Míg egyikük a teljesen besötétített helyszínre megy, addig a másik csoport világosban nézheti meg és próbálhatja ki a különböző beszélő segédeszközöket. A sötét helyszínen olyan különböző feladatokat kell megoldaniuk, melyeknél a látás hiányában más érzékszervükre kell hagyatkozniuk. Illatokat, tárgyakat kell igyekeznek felismerni és kipróbálhatják a sötétben történő rajzolást. E mellett belekóstolhatnak a fehérbotos közlekedés pillanataiba is, miközben egy vakvezető kutya és gazdája segíti őket.
Tapasztalatunk, hogy a gyerekek rendkívül nagy befogadóképességgel rendelkeznek, nyitottak és könnyen felteszik különböző, gyakran igen komoly kérdéseiket a látássérült emberek életével kapcsolatban. Ezen felül mindig hatalmas sikert arat a vakvezető kutya. A gyerekek nagyon élvezik az állat simogatását, és általában ennél a résznél hangzik el a legtöbb kérdés a részükről.
A szemléletformálást már gyerekkorban el kell kezdeni. Érzékenyítő programjaink azt a célt szolgálják, hogy bemutassuk nekik, így is lehet “teljes értékű” életet élni, csak néhány segédeszközzel többre van szükségünk, mint másoknak.
Kis ízelítő képekben
