Van, hogy néhány szó, többet mond ezer képnél. Hiszek benne, hogy a vizuális kultúra mindenkié, legyen az egy kiállítás, egy film vagy egy színházi előadás. Látássérült, elsősorban vak emberekkel és emberekért dolgozom, audionarrátor vagyok, ami tulajdonképpen annyit tesz: “képtolmács”.
Célom, hogy hozzáférhetővé tegyek mindent, ami vizualitást feltételez: híres festményeket, fotókat a nagyvilágból, mértékadó színházi előadásokat, tartalmas filmeket és kiállításokat vagy akár innovatív konferenciák képanyagait. Nehéz ezt így elképzelni? Akkor hallgasson bele a világ egyik leghíresebb festményéről – Gustav Klimt A csók c. remekművéről készült narrációba:
A színházi előadások akadálymentesítése még ennél is izgalmasabb, igazán interaktív, integrált és közösségi élmény, ott ugyanis a látássérült nézők a látó nézőkkel együtt foglalnak helyet a nézőtéren. Előtte azonban kapnak egy hangos programfüzetként működő anyagot a narrátortól, hogy teljesebb legyen az élmény. Ezt követően pedig még az előadás előtt lehetőségük nyílik a színészek és a narrátor közreműködésével felmenni a színpadra, megismerni a kulisszát testközelből. Így valósul meg egyidejűleg a társadalmi szerepvállalás és a szemléletformálás.
Hallgasson bele egy ilyen hangos programfüzetbe, ún. előnarrációba is:
Végezetül, mutatnék egy népszerű mesét is, narrálva:
https://www.youtube.com/watch?v=5bjZdsoWAIY
Mi történt eddig
Lassan négy éve dolgozom egy látássérültekkel foglalkozó civil szervezetnél, ez alatt az idő alatt megismerhettem a szemléletformálás és a társadalmi szerepvállalás fontosságát, valamint alkalmam nyílt a közösségépítésben is részt venni.
Előbb ún. érzékenyítő programok keretében igyekeztem szemléletváltásra ösztökélni oktatási intézmények diákjait és az utca emberét bizonyos közösségi rendezvényeken, majd civil szervezőként, mentorként működtem egy helyi látássérült közösség életében, különböző kulturális programokat szervezve a klub tagjainak. Mindkét feladatkör nagyon tanulságos és izgalmas előjátéka volt jelenlegi hivatásomnak, mert előbb kívülről, a többségi társadalom szemszögéből, majd pedig belülről ismerhettem meg a látássérültek világát.
Eközben már a kezdetektől írtam narrációkat, egész sorozataim jelentek meg különböző témákban, többek között a Vakok Iskolájában található Nádor Terem csodálatos szecessziós ólomüveg ablakának mívesen festett részleteiről, melyből egy könyvet is tervezek kiadni, integrált, akadálymentes képalbum formájában.
Egy közösségi rendezvényen ismerkedtem meg egy kis kamaraszínház vezetőjével, aki egy pályázat keretében meghívott, hogy narráljam a repertoárban lévő mesedarabok közül a közönség által legnépszerűbbnek ítélt műveket, ebből a projektből származik az a mese is, amelynek az előnarrációját fentebb linkeltem. Jelenleg öt színdarab teljes akadálymentesítési munkálatai vannak mögöttem a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve.
Következő lépések
Ha nyernék, alkalmam nyílna rá, hogy beruházzak egy tolmácsrendszerre, ami ahhoz kell, hogy ezek a színházi előadások továbbra is elérhetőek legyenek a látássérült közösség számára. Az előadás alatt ugyanis a vak vagy gyengénlátó nézők egy fülhallgatón keresztül követik a narrációt és így nem zavarják a látó nézőket, akikkel egy nézőtéren ülnek. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint mikor egy nemzetközi konferencián, Ön a tolmácsot hallgatja. A színházban rendelkezésre álló tolmácsrendszer sajnos elöregedett és tönkrement, így az előadások akadálymentesítése jelenleg szünetel.
Emellett – mivel rendelkezem saját stúdióval – szeretnék belevágni filmek narrációval történő akadálymentesítésébe is, természetesen ezeket a filmeket sem csak látássérült közösségek számára tenném hozzáférhetővé. Integrált vetítéseken a látó közönség is eldönthetné, hogy szeretné-e a narrációt hallgatni a tolmácseszközök segítségével, így jutva új élményhez és többlettartalomhoz.
Fontosnak tartom továbbá, hogy az érintettek ne kerüljenek hátrányba pl. egy tudományos konferencián sem, ahol rengeteg a képalapú prezentáció, melynek a hozzáférhetővé tétele ma Magyarországon rendkívül korlátozottan megoldott. Hogy csak egy példát említsek, jártam olyan városfejlesztési, egyetemes tervezést célzó konferencián, ahol minden fogyatékossági csoport képviselőire gondoltak, csak a látássérültekre nem, mikor a prezentációkat összeállították, tele képanyagokkal. Sajnos a legtöbb művészeti tárlat is ilyen, erősen képi és a vitrinek mögött érinthetetlen. A szó teremtő ereje nélkül egy vak embernek elérhetetlen marad.
Hogyan segít mindez másokon
Én mozgássérült vagyok, úgyhogy nem teljesen ismeretlen számomra az érzés, amikor valaki hátrányba kerül, kívül reked. Mikor egy kisgyerek szembejön velem az utcán és odasúgja a kérdést az anyukájának: “A néni miért jár így?” és az anya zavartan lepisszegi, eszembe jut, hogy ennek nem kéne így lennie.
Miért ne kérdezhetné meg őszinte és ártatlan kíváncsisággal egy gyermek, hogy miért járok így vagy akár azt, hogy “mi az a bot a bácsi kezében”? Fehér bot, igen. Vannak akik így közlekednek vagy kutyával, mások meg kerekesszékkel. Van aki, jelnyelven kommunikál, egyikünk a fülével lát, másikunk a szemével hall és ez jól van így, sőt. Értéket adunk egymásnak a sokszínűséget és empátiát, odafigyelést. Nem, ez nem egy egyoldalú dolog. Gondoljon csak bele, Ön mondjuk eltöri a lábát, mankóval jár és leejt valamit, amit nem tud felvenni. Az a vak ember, aki arra jár, szívesen felveszi Önnek, csak magyarázza el, merre van az adott tárgy. Mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk és bárhonnan érkezhet rá válasz, ha nyitottak vagyunk rá.
A művészet, a kultúra csodálatos közegéül szolgálhat ennek a szemléletváltásnak, hisz egy színdarab, egy film, egy mese, egy festmény vagy egy fotó mindnyájunkat ugyanúgy megérint, az élmény közös.
Végezetül egy kérés
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha ti is segítetek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! Önöknek egy kattintás, nekem az álmom! 🙂
A projekthez készítettem egy saját tervezésű “logót” is, melyben benne van az eddigi munkám summája és minden szakmai elhivatottságom. A kivitelezésért páromnak, S. Tóth Dánielnek tartozom köszönettel.
Egy vízszintes téglalapot látunk, ami hat egyenlő négyzetre oszlik, akár egy Braille-cella. Mindegyik négyzetben egy-egy kép. A felső sor képei balról jobbra a következők. Egy megkapó pillanat a Hamupipőke egyik narrált előadásának kulisszabejárásáról. Az egyik kedves látássérült nézőm épp megérinti a herceg (Petyi János) gyönyörű, fényes, kék és arany szaténfelöltőjét. A Gattaca c. film plakátja, melynek csak a felső harmadát látjuk a film címével, a többi takarásban van. Végül pedig egy tündéri fotó a Kockásfülű nyúl c. meséből, az intró jól ismert pillanata, mikor a nyuszi kiugrik a bőröndből és tornázni kezd.
Az alsó sor képei a következők, balról jobbra haladva. A Nádor Terem csodálatos ólomüveg ablakáról készült narrációsorozat egyik egyik képe, mely Árpád-házi Szent Margitot ábrázolja, amint a karjában tartott liliomokra veti tekintetét. Gustav Klimt A csók c. festménye, melynek csak az alsó harmada látszik, a felső takarásban van. Végezetül pedig a világ egyik leghíresebb fotója, a Csók a Times Square-en: egy a háborúból hazatérő matróz, örömében orvul elkap egy csinos nővérkét a kikötőben. A képek előtt egy ovális keretben az Erste Bank logója, valamint a “Higgy magadban” felirat látható pirossal kiemelve.
Kérdése van a pályázat kapcsán vagy szeretné elmondani a véleményét? Keressen bátran a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna a hétfőn kezdődő szavazás aktuális állásáról? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol minden nap megosztom majd az aktuális eredményt, előre is köszönöm a támogatást, izguljunk együtt! 🙂
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Színház Archives - Oldal 5 a 7-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Van, hogy néhány szó, többet mond ezer képnél. Hiszek benne, hogy a vizuális kultúra mindenkié, legyen az egy kiállítás, egy film vagy egy színházi előadás. Látássérült, elsősorban vak emberekkel és emberekért dolgozom, audionarrátor vagyok, ami tulajdonképpen annyit tesz: “képtolmács”.
Célom, hogy hozzáférhetővé tegyek mindent, ami vizualitást feltételez: híres festményeket, fotókat a nagyvilágból, mértékadó színházi előadásokat, tartalmas filmeket és kiállításokat vagy akár innovatív konferenciák képanyagait. Nehéz ezt így elképzelni? Akkor hallgasson bele a világ egyik leghíresebb festményéről – Gustav Klimt A csók c. remekművéről készült narrációba:
A színházi előadások akadálymentesítése még ennél is izgalmasabb, igazán interaktív, integrált és közösségi élmény, ott ugyanis a látássérült nézők a látó nézőkkel együtt foglalnak helyet a nézőtéren. Előtte azonban kapnak egy hangos programfüzetként működő anyagot a narrátortól, hogy teljesebb legyen az élmény. Ezt követően pedig még az előadás előtt lehetőségük nyílik a színészek és a narrátor közreműködésével felmenni a színpadra, megismerni a kulisszát testközelből. Így valósul meg egyidejűleg a társadalmi szerepvállalás és a szemléletformálás.
Hallgasson bele egy ilyen hangos programfüzetbe, ún. előnarrációba is:
Végezetül, mutatnék egy népszerű mesét is, narrálva:
https://www.youtube.com/watch?v=5bjZdsoWAIY
Mi történt eddig
Lassan négy éve dolgozom egy látássérültekkel foglalkozó civil szervezetnél, ez alatt az idő alatt megismerhettem a szemléletformálás és a társadalmi szerepvállalás fontosságát, valamint alkalmam nyílt a közösségépítésben is részt venni.
Előbb ún. érzékenyítő programok keretében igyekeztem szemléletváltásra ösztökélni oktatási intézmények diákjait és az utca emberét bizonyos közösségi rendezvényeken, majd civil szervezőként, mentorként működtem egy helyi látássérült közösség életében, különböző kulturális programokat szervezve a klub tagjainak. Mindkét feladatkör nagyon tanulságos és izgalmas előjátéka volt jelenlegi hivatásomnak, mert előbb kívülről, a többségi társadalom szemszögéből, majd pedig belülről ismerhettem meg a látássérültek világát.
Eközben már a kezdetektől írtam narrációkat, egész sorozataim jelentek meg különböző témákban, többek között a Vakok Iskolájában található Nádor Terem csodálatos szecessziós ólomüveg ablakának mívesen festett részleteiről, melyből egy könyvet is tervezek kiadni, integrált, akadálymentes képalbum formájában.
Egy közösségi rendezvényen ismerkedtem meg egy kis kamaraszínház vezetőjével, aki egy pályázat keretében meghívott, hogy narráljam a repertoárban lévő mesedarabok közül a közönség által legnépszerűbbnek ítélt műveket, ebből a projektből származik az a mese is, amelynek az előnarrációját fentebb linkeltem. Jelenleg öt színdarab teljes akadálymentesítési munkálatai vannak mögöttem a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve.
Következő lépések
Ha nyernék, alkalmam nyílna rá, hogy beruházzak egy tolmácsrendszerre, ami ahhoz kell, hogy ezek a színházi előadások továbbra is elérhetőek legyenek a látássérült közösség számára. Az előadás alatt ugyanis a vak vagy gyengénlátó nézők egy fülhallgatón keresztül követik a narrációt és így nem zavarják a látó nézőket, akikkel egy nézőtéren ülnek. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint mikor egy nemzetközi konferencián, Ön a tolmácsot hallgatja. A színházban rendelkezésre álló tolmácsrendszer sajnos elöregedett és tönkrement, így az előadások akadálymentesítése jelenleg szünetel.
Emellett – mivel rendelkezem saját stúdióval – szeretnék belevágni filmek narrációval történő akadálymentesítésébe is, természetesen ezeket a filmeket sem csak látássérült közösségek számára tenném hozzáférhetővé. Integrált vetítéseken a látó közönség is eldönthetné, hogy szeretné-e a narrációt hallgatni a tolmácseszközök segítségével, így jutva új élményhez és többlettartalomhoz.
Fontosnak tartom továbbá, hogy az érintettek ne kerüljenek hátrányba pl. egy tudományos konferencián sem, ahol rengeteg a képalapú prezentáció, melynek a hozzáférhetővé tétele ma Magyarországon rendkívül korlátozottan megoldott. Hogy csak egy példát említsek, jártam olyan városfejlesztési, egyetemes tervezést célzó konferencián, ahol minden fogyatékossági csoport képviselőire gondoltak, csak a látássérültekre nem, mikor a prezentációkat összeállították, tele képanyagokkal. Sajnos a legtöbb művészeti tárlat is ilyen, erősen képi és a vitrinek mögött érinthetetlen. A szó teremtő ereje nélkül egy vak embernek elérhetetlen marad.
Hogyan segít mindez másokon
Én mozgássérült vagyok, úgyhogy nem teljesen ismeretlen számomra az érzés, amikor valaki hátrányba kerül, kívül reked. Mikor egy kisgyerek szembejön velem az utcán és odasúgja a kérdést az anyukájának: “A néni miért jár így?” és az anya zavartan lepisszegi, eszembe jut, hogy ennek nem kéne így lennie.
Miért ne kérdezhetné meg őszinte és ártatlan kíváncsisággal egy gyermek, hogy miért járok így vagy akár azt, hogy “mi az a bot a bácsi kezében”? Fehér bot, igen. Vannak akik így közlekednek vagy kutyával, mások meg kerekesszékkel. Van aki, jelnyelven kommunikál, egyikünk a fülével lát, másikunk a szemével hall és ez jól van így, sőt. Értéket adunk egymásnak a sokszínűséget és empátiát, odafigyelést. Nem, ez nem egy egyoldalú dolog. Gondoljon csak bele, Ön mondjuk eltöri a lábát, mankóval jár és leejt valamit, amit nem tud felvenni. Az a vak ember, aki arra jár, szívesen felveszi Önnek, csak magyarázza el, merre van az adott tárgy. Mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk és bárhonnan érkezhet rá válasz, ha nyitottak vagyunk rá.
A művészet, a kultúra csodálatos közegéül szolgálhat ennek a szemléletváltásnak, hisz egy színdarab, egy film, egy mese, egy festmény vagy egy fotó mindnyájunkat ugyanúgy megérint, az élmény közös.
Végezetül egy kérés
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha ti is segítetek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! Önöknek egy kattintás, nekem az álmom! 🙂
A projekthez készítettem egy saját tervezésű “logót” is, melyben benne van az eddigi munkám summája és minden szakmai elhivatottságom. A kivitelezésért páromnak, S. Tóth Dánielnek tartozom köszönettel.
Egy vízszintes téglalapot látunk, ami hat egyenlő négyzetre oszlik, akár egy Braille-cella. Mindegyik négyzetben egy-egy kép. A felső sor képei balról jobbra a következők. Egy megkapó pillanat a Hamupipőke egyik narrált előadásának kulisszabejárásáról. Az egyik kedves látássérült nézőm épp megérinti a herceg (Petyi János) gyönyörű, fényes, kék és arany szaténfelöltőjét. A Gattaca c. film plakátja, melynek csak a felső harmadát látjuk a film címével, a többi takarásban van. Végül pedig egy tündéri fotó a Kockásfülű nyúl c. meséből, az intró jól ismert pillanata, mikor a nyuszi kiugrik a bőröndből és tornázni kezd.
Az alsó sor képei a következők, balról jobbra haladva. A Nádor Terem csodálatos ólomüveg ablakáról készült narrációsorozat egyik egyik képe, mely Árpád-házi Szent Margitot ábrázolja, amint a karjában tartott liliomokra veti tekintetét. Gustav Klimt A csók c. festménye, melynek csak az alsó harmada látszik, a felső takarásban van. Végezetül pedig a világ egyik leghíresebb fotója, a Csók a Times Square-en: egy a háborúból hazatérő matróz, örömében orvul elkap egy csinos nővérkét a kikötőben. A képek előtt egy ovális keretben az Erste Bank logója, valamint a “Higgy magadban” felirat látható pirossal kiemelve.
Kérdése van a pályázat kapcsán vagy szeretné elmondani a véleményét? Keressen bátran a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna a hétfőn kezdődő szavazás aktuális állásáról? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol minden nap megosztom majd az aktuális eredményt, előre is köszönöm a támogatást, izguljunk együtt! 🙂
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Újpesten tabukat döntögettünk és lelepleztünk egy titkot
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1.Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor) 3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer). 4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód). 5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében. 6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok. 7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek. 8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken: http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Kulisszatitokzatos klub Újpesten
Nem csak a narráció magyarországi fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről hallhatnak a jelenlévők, de megismerkedhetnek a narráció és a narrátori munka gyakorlatával is konkrét példákon keresztül, a művészet minden területéről.
Emellett Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és színésze személyében egy klasszikus értelemben vett “színházi ember” izgalmas történeteibe is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők, a kulisszákon innen és túl. Mindig tudni szeretted volna pl., hogy mi van, ha egy színész elfelejti a szöveget előadás közben vagy rossz helyen jön be a színpadra? Érdekelt, hogy miképpen zajlik egy próbafolyamat az olvasópróbától a főpróbáig vagy, hogy mit kezd egy színész a lámpalázzal? Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak valaha, a legjobb helyre jössz, látogass el az újpesti klubra!
Időpont: 2017. november 8. szerda, 15 óra Helyszín: Ady Endre Művelődési Központ (1043 Bp., Tavasz utca 4.)
Vendégeink egy különleges bejelentéssel is készülnek, amit elsőként a jelenlévő klubtagok hallhatnak!
A szervezők: Kulman Tiborné Era és Széles Attiláné Panka, valamint vendégeik: Koltai Judit és S. Tóth Erika mindenkit szeretettel várnak!
Kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra is, ahol további programajánlókat, élménybeszámolókat és narrációkat talál festményekről, fotókról, videókról, valamint sok egyéb érdekességet. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Az év első színházi látogatása az újpesti látássérültekkel!
Szeptember 23-án szombaton 19 órától élvezhettük, a zenés vígjáték cselekményeit. A darab címe: Imádok férjhez menni!
A főszereplő, Viktória férje Bíll, a háborúban hősi halált halt. A megözvegyült fiatalasszony újra férjhez megy, még pedig a férje barátjához Freddihez. Az elhunytnak vélt férj egyszer csak beállít. Na, itt kezdődnek a bonyodalmak!
Elkezdődik a harc, hogy kié legyen a fiatalasszony. Még a szerencsére is bízzák a dolgot. Egy kalapból sorsolják ki, hogy kinek maradjon a felesége, az ifjú hölgy. Megjelenik a furfangos ügyvéd, és ügyeskedésekkel oldja meg ezt a kialakult kusza helyzetet. A vicces megoldás segít, hogy mind a két férjtől Viktória elválhasson és így hozzá mehessen egy harmadik úri emberhez.
A színészek fantasztikus játéka, a kellemes zenés betétek kellemes kikapcsolódást biztosítottak nekünk!
Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Audionarrációs kérdezz-felelek (2. rész)
Gál Krisztián és párja, Gál Mónika, újdonsült nézőim voltak a Mátyás király és a cinkotai kántor című zenés mesejáték akadálymentes premierjén. Mindketten vakok, látó kisfiúkkal látogattak el az előadásra. Igazán örültem a válaszaiknak!
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
Válasz: Nagyon érdekes volt a színpad bejárás, így képet kaptunk arról, hol helyezkednek el a különböző díszletek, hogy is néznek ki a jelmezek. Elegendő segítséget kaptunk a színházon belüli közlekedésben, mosdó, ruhatár, és büfé megtalálásában, majd ezt követően a színházterembe való bejutáshoz, és színpadbejáráshoz. Amit szerettünk volna, meg is tudtuk nézni, így előadás közben nem okozott gondot elképzelni az adott szituációkat.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Válasz: Teljesen jó minőségű volt a narráció vételi minősége a készülékkel. Végig érthető, és nagyon jól értelmezhető volt a narráció, főleg azoknak a kis tőmondatoknak örültem, mikor különböző látványos , de nem egyértelmű szituációkat segített értelmezni. Mint pl: Mikor a király súgta a kántornak, ha nem felel meg a három kérdésre, akkor a plébános mezítláb kell, hogy útnak induljon. Ezek a kis tőmondatok nagyon kellettek, ahhoz, hogy teljes egésszé álljon össze a fejemben a színdarab.
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
Válasz: Elegendő volt a narráció, legalább is az én véleményem szerint. Ha ennél több lett volna, akkor a színpadi történések szorultak volna a háttérbe. A rövid tőmondatok sokkal többet segítenek, mint a nagyon részletgazdag bővített mondatok, az előbb leírtak miatt. Persze ez tényleg az én egyéni véleményem.
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Válasz: Nem, inkább segített megérteni sok elgondolkodtató szituációt.
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Válasz: Igen.
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
Válasz: Egy-két párbeszéd után már nem okozott gondot, a szereplők beazonosítása.
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
üresen hagyva
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom!
2017. július 01. és 07. (hét nap, hat éjszaka) között a Kultúra 2000 Bt. a VGYKE támogatásával Drámatábort szervez
14 és 19 év közötti látássérült, valamint mozgássérült diákok számára!
Helyszín: 8630 Balatonboglár, Széchenyi István u. 20. Az akadálymentesítés és segítő személy megoldott.
Táborvezető: Vecsey Miklós színművész
Előadók: Kováts Adél Kossuth-díjas színművész, a Radnóti Színház igazgatója, és Linka Ágnes előadóművész, az MTVA kulturális szerkesztője.
Utolsó este a tanultakból előadást tartunk a Balatonlellei Népfőiskolai Táborban!
A foglalkozásokat szabad programok, strandolás, hajókirándulás, kalandpark színesítik.
A tábor díja 50.000 Ft, mely tartalmazza a szállást, teljes ellátást, a foglalkozásokat és az összes program költségét. A diákok által térítendő összeg 20.000 Ft, a fennmaradó 30.000.- Ft-ot a VGYKE az Egyesület saját tagjai számára támogatásként nyújtja.
Jelentkezni a VGYKE Ügyfélszolgálatán az ugyfel@vgyke.com email címen lehet egy bemutatkozó levél, illetve az Adatlap csatolásával. Az Adatlapot kérje a fenti email címen, vagy érdeklődjön a 384-55-41-es vezetékes, illetve a 0670 387 52 67-es mobilszámon.
A jelentkezés folyamatos.
Minden versszerető és színház iránt érdeklődő fiatalt sok szeretettel várunk!
Segítsen Ön is!
“Szia Erika! Egy kéréssel fordulok most hozzád. Csatlakoztam egy számomra fontos kampányhoz. A MáSzínház csapata kért fel, hogy a Swimathon nevű adománygyűjtő úszó rendezvényen, június 18-án, támogassam őket az úszásommal… Az úszásommal magam is támogatom, szeretnék nem megfulladni. [Mosoly] Lányaim is velem tartanak ebben a kalandban, ők a tiszteletbeli edzőim. [Mosoly] Nagyon fontos számomra ez az ügy, hisz a MáSzínházban értelmi fogyatékos és down szindrómás fiatalok közössége, akik ép színészekkel együtt azon munkálkodnak, hogy elfogadtassák magukat a többségi társadalommal. Az előadás, mely most született arról szól, hogy ezek a lányok hogy élik meg a nőiességüket, azt, hogy ők is vágynak gyermekre, családra.
Szeretnék Tőled pénzbeli segítséget kérni (bár bevallom, ezt nehéz volt leírni) a PRÓBÁLOM TÚLKIABÁLNI MAGAM című darabjuk minél szélesebb körben történő bemutatásának támogatására. Tudom, amire kérek, az arra is fog felhasználódni. Kérlek, vegyél meg egy métert az úszásomból. Amennyiért Te szeretnél. A vállalásom 250 méter – 500 ezer forint összegyűjtése.
Szeretném, hogy ha átéreznéd ennek az ügynek a fontosságát, azt, hogy mennyire szükség van arra, hogy ezek az emberek lehetőséget kapjanak havi két előadás megtartására azért, hogy megmutassák országnak-világnak, hogy ők is ugyanúgy éreznek, élnek, nevetnek, sírnak és küzdenek az élet mindennapi gondjaival, mint mi, a többség!
Amit én tudok ajánlani cserébe az anyagi támogatásodért az az, hogy nem fulladok vízbe. [Mosoly] Mindenki, aki az alább linken (a támogatom/donate, kék színű téglalapra kattintva) adományoz engem támogatva, az kap tőlem egy titkos ajándékot. Hajrá nekünk, és köszönöm Neked!”
Akadálymentesített előadások időpontjai:
2017. május 7. vasárnap, 11:00 (színpadbejárás: 10:00)
2017. május 31. szerda, 10:00 (színpadbejárás: 09:00)
Ajánljuk 5-105 éves korig és azon túl! Na még az üveghegyen is túl…
ELŐNARRÁCIÓ:
Jegyárak:
Felnőtt: 950 Ft.
Diák/Nyugdíjas: 850 Ft.
Gyerek (0-14 éves korig): 750 Ft.
Kedvezményes jeggyel, 1 látássérült és 1 kísérő is megtekintheti az adott előadást, mindkét személy a korának megfelelő árszabásban.
Jegyelővétel:
Személyesen: Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (1131 Bp., József Attila tér 4.)
Pénztári nyitvatartás: előadás előtt 1 órával és minden szerdán 15.30 és 19.30 óra között.
Kérjük, az esemény zavartalan lebonyolítása érdekében, akkor is regisztráljon a fentebbi elérhetőségek valamelyikén, ha jegyét elővételben vásárolta meg! E-mailes jelentkezés esetén tüntesse fel, hogy egyedül vagy kísérővel érkezik-e, valamint, hogy hány narrációs eszközt szeretne igényelni, köszönjük!
Az első előadás jelentkezési határideje: 2017. május 4. csütörtök, 18:00 óra!
S. Tóth Erika és a Holdvilág Kamaraszínház csapata, minden kedves színház- és mesekedvelőt szeretettel vár az előadásokon!
Élménybeszámoló első kézből – Ágacska
Február 26-án ismét narrált előadáson voltunk családommal. Én magam nagyon szeretem a színházat, de azt kell, hogy mondjam a Tomi részéről is megvan a színház iránti szeretet. Ez alkalommal Csukás István Ágacska című meséjét néztük meg. Kicsit féltem a darabtól, mert általában előtte mindig mesélek Tominak róla, de a neten nem találtam olyan változatot, amit fel tudtam volna olvasni neki. Nagy meglepetésemre ezt a mesét fogadta a legjobban. Amikor megérkeztünk, már tudta hol vagyunk, és teljes „extázisban” volt. Személyesen Koltai Judit a darab rendezője köszöntötte Tomikát név szerint, amit a saját nyelvecskéjén viszonzott is. A színészek is már ismerősökként köszöntek oda nekünk, míg előadás előtt gyorsan megetettem kisfiamat, hogy ne a korgó gyomorra, hanem az előadásra tudjon koncentrálni. A színpadi bejáráson is már olyan boldog volt Tomi, hogy alig bírtam őt tartani a kezemben, kacarászott, járt keze, lába. Öröme csak fokozódott, amikor Ágacskától kapott egy kis ágacskát is ajándékba. Kezecskéjével minden ruhát megtapintott, és a színészek hangját is megismerte. Nagyon jól éreztük magunkat, és már most tervezzük, hogy májusban ismét megyünk a Szélike királykisasszony című meseelőadásra. Köszönjük a színészeknek a remek előadást, S. Tóth Erikának pedig az audiónarrációt.
Néczin Marianna
Holdvilág Kamaraszínház: Ágacska – ismét akadálymentesen!
Előnarráció:
Hangosmeghívó:
FONTOS: a hangosmeghívóban a pénztári nyitvatartás időtartama véletlenül hibásan szerepel, nem 13:30, hanem 15:30 a nyitás időpontja.
Nézői visszajelzések eddigi előadásokról:
Gál Mónika és Gál Krisztián, vak házaspár, kisfiúkkal, elsőként látogattak el az előadásra:
“Nagyon érdekes volt a színpadbejárás, így képet kaptunk arról, hol helyezkednek el a különböző díszletek, hogy is néznek ki a jelmezek. Elegendő segítséget kaptunk a színházon belüli közlekedésben, mosdó, ruhatár és büfé megtalálásában, majd ezt követően a színházterembe való bejutáshoz és a színpadbejáráshoz. Amit szerettünk volna, meg is tudtuk nézni, így előadás közben nem okozott gondot elképzelni az adott szituációkat. Teljesen jó volt a narráció vételi minősége a készülékkel. Végig érthető, és nagyon jól értelmezhető volt a narráció, főleg azoknak a kis tőmondatoknak örültem, mikor különböző látványos, de nem egyértelmű szituációkat segített értelmezni. Mint pl: mikor a király súgta a kántornak, ha nem felel meg a három kérdésre, akkor a plébános mezítláb kell, hogy útnak induljon. Ezek a kis tőmondatok nagyon kellettek, ahhoz, hogy teljes egészé álljon össze a fejemben a Színdarab. Elegendő volt a narráció, legalábbis az én véleményem szerint. Ha ennél több lett volna, akkor a színpadi történések szorultak volna a háttérbe. A rövid tőmondatok sokkal többet segítenek, mint a nagyon részletgazdag bővített mondatok, az előbb leírtak miatt. Persze ez tényleg az én egyéni véleményem. A narráció nem zavarta a színpadi szöveg érthetőségét, inkább segített megérteni sok elgondolkodtató szituációt. A mozgások leírása is értelmezhető volt. Egy-két párbeszéd után már nem okozott gondot a szereplők beazonosítása sem.”
Bodáné Ágoston Mária látó anyuka és gyengénlátó kislánya Krisztike, rendszeres látogatóim, eddig minden előadásomon ott voltak, mindketten hallgatják a narrációt.
“A kulisszabejárás nagyon érdekes, jó a díszleteket és a színészek jelmezeit megtapogatni, de a leghasznosabb, hogy a hangjukkal is megismerkedhetünk, és így azonosítani tudjuk őket az előadás alatt. Jól hallható és érthető a narráció, a szerkezet is könnyen kezelhető. A cselekmény elmondása elegendő volt, nem volt szükség többre. Nem zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét, pont jó helyeken szólt az ismertető. A mozgások leírása is értelmezhető volt. A kulisszabejárásnak köszönhetően be tudtuk azonosítani a színészek hangját is. A rövid szavak és mondatok, egyszerűbb kifejezések a megérthetőséget könnyebbé tették. Én úgy éreztem, hogyha túl sokáig nem szólaltál meg, hogy esetleg a készülékkel valami probléma történt. Mi a kezdetektől hallgattuk a narrációkat és megállapítottuk , hogy nagyon sokat fejlődtél! Jól csinálod, látszik, hogy beleadod a szívedet-lelkedet. Gratulálunk!”
Az előadást ajánljuk 5-105 éves korig és azon túl! Na meg az üveghegyen is túl…
Akadálymentesített előadás időpontja:
2017. február 26. vasárnap, 11:00 (kulisszabejárás 10:00)
Kedvezményes jegyárak (látássérült személy + kísérője részére):
Felnőtt: 950 Ft.
Diák/Nyugdíjas: 850 Ft.
Gyerek (0-14 éves korig): 750 Ft.
Tehát felnőtt látássérült kedvezményes felnőtt jegyet igényelhet, gyermek kísérője pedig kedvezményes gyerekjegyet, vagy nyugdíjas látássérült kedvezményes nyugdíjas jegyet, felnőtt kísérője pedig kedvezményes felnőtt jegyet és így tovább.
Jegyrendelés:
Személyesen: Angyalföldi József Attila Művelődési Központ
(1131 Bp., József Attila tér 4.)
Pénztári nyitvatartás: előadás előtt 1 órával és minden szerdán 15.30 és 19.30 óra között.
A Holdvilág Kamaraszínház társulata és Erika mindenkit szeretettel vár az előadáson!
Holdvilág Kamaraszínház: Mátyás király és a cinkotai kántor – audionarrációval és jelnyelvi tolmácsolással
Előnarráció:
Hangosmeghívó:
Ajánljuk 5-105 éves korig és azon túl! Na meg az üveghegyen is túl…
Akadálymentesített előadások időpontjai:
2017. február 5. vasárnap, 11:00 (kulisszabejárás 10:00)
2017. február 8. szerda, 14:00 (kulisszabejárás 13:00)
Jegyárak, kedvezménnyel:
Felnőtt: 950 Ft.
Diák/Nyugdíjas: 850 Ft.
Gyerek (0-14 éves korig): 750 Ft.
Kedvezményes jeggyel 1 fő kísérő is megtekintheti az adott előadást.
Jegyrendelés:
Személyesen: Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (1131 Bp., József Attila tér 4.)
Pénztári nyitvatartás: előadás előtt 1 órával és minden szerdán 15.30 és 19.30 óra között.
Wagner: A szerelmi tilalom c. darabjának a narrált előadásának a bemutatására 2017. január 14-én, 19 órai kezdettel kerül sor az Erkel Színházban.
A szerző a darabhoz Shakespeare Szeget szeggel c. komédiáját vette alapul és nagy mértékben átdolgozta azt. A téma azonban ugyanaz, az elfojtott vágyak és az álprüdéria kritikája komikus köntösben. A produkció a Kolozsvári Magyar Operával közös együttműködésben jött létre Szabó Máté rendezésében.
Az előadásokkal kapcsolatosan további információkat kérhetnek a lentebbi elérhetőségek valamelyikén:
