Sikeres lett a Szülő Klub Újpesten

Először Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke köszöntötte a vendégeket, utána pedig bemutatta a VGYKE tevékenységét. Elmondta, hogy az Egyesület mennyi minden szolgáltatással áll a látássérültek rendelkezésére és ezekben mindig kiemelt szerepet kapnak a látássérült gyermekeket nevelő szülők. Felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy a VGYKE honlapján, a http://www.vgyke.com/tenni-tudunk-2/ oldalon, elérhető a „Tenni tudunk” nevet viselő projekt blogja, ahol nagyon sokféle hír és érdekesség elérhető már most is a projekttel kapcsolatban.

 20161012_09400020161012_094952

Ezt követően Illényi Eszter, a Látásvizsgáló Központ munkájáról tartott egy filmvetítéssel egybekötött előadást. Ebben elmondta a korai fejlesztés előnyeit, mellyel azt bizonyította be, hogy érdemes a lehető legkorábban kezdeni, mert nagyon sok hátrányt be lehet vele hozni az ép látású gyerekekhez képest. A filmben példákat láthattunk arra, hogy milyen módon kötik egybe a látással kapcsolatos feladatokat a mozgással és a hangokra való figyeléssel. Külön öröm volt számunkra, hogy a filmben szereplő egyik baba anyukája is jelen volt a találkozón.

 20161012_09442120161012_100206

Ezt követően a szülők tapasztalatcseréje következett. Elhangzott, hogy azt a traumát nem lehet teljesen feldolgozni amit egy szülőnek a gyermeke látássérülése okoz, de valamilyen módon együtt lehet vele élni. Ebben a sorstársi közösségek sokat tudnak segíteni.

 20161012_11161520161012_093950

Megtudtuk, hogy általában a szemészorvosok és a védőnők azok, akik a szülőket a Látásvizsgálóhoz és más fejlesztési lehetőségekhez irányítják. Az újra előkerült, hogy nagyon nehéz információkat szerezni és ezen a területen belül kellene valamit kezdeni.

Az is kiderült, hogy az a látássérült gyermeket nevelő szülő, aki maga is látássérült, komoly előnyben van, mert a saját tapasztalatának köszönhetően azonnal vagy hamarabb tudja, hogy melyik problémával merre kell menni. Ez is igazolja, hogy a látássérültek közösségszervezése nem hiábavaló, mert jól segíti az információcserét.

Erre jó példa volt, hogy amikor a mindennapi teendők megszervezése szóba került, a tapasztalt látássérült szülők sok-sok alkalmazható javaslatokkal álltak elő. Hallottuk például, hogy a letakart szem esetén a gyerekek leszedik a ragasztást és ennek kivédésére milyen megoldások működhetnek.

A beszélgetés során előkerült egy javaslat, amit a kerületi családjóléti szolgálat jelenlévő képviselője ajánlott fel. Újpesten minden olyan szakembert, aki része a gyermekjóléti jelzőrendszernek, a segítségükkel össze fogunk hívni és egy információs napot szervezünk nekik közösen. Ott mindaz előadásra kerül majd, ami a látássérült családok kerületi “jobb-létét” segítheti és bemutatkoznak majd azok a szervezetek, intézmények, akik támogatják őket. Ezzel az érzékelhető információhiány is enyhülne, valamint a különböző szolgálatok és kerületi intézmények további szakmai segítséget kaphatnak a munkájukhoz.

Nagy örömmel fogadtuk el ezt a felajánlást és várjuk már a jövő tavaszt, amikor ez a program megvalósulhat!

A hangulatra jellemző volt, hogy a rendezvény vége után még nagyon sokáig maradtak a szülők beszélgetni és mindenki gazdagabban és jobb kedvvel távozhatott.

Neumann Károly

Megtartottuk első Szülő Klubunkat

kép1

kép2

Röviddel fél 10 előtt Eleki Abigél, a Közösség Lámpása vezetője köszöntötte a vendégeket, majd röviden bemutatta a VGYKE tevékenységeit. Beszélt szolgáltatásainkról, terveinkről, de legfőképpen arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk projektünk üzenetét, s azt, hogy a szakmai fórumok és a klubok segítségével különböző élethelyzetben lévő és más-más területeken dolgozó embereket ismertethetünk meg egymással. Abigél biztatta a szülőket, hogy bátran meséljenek, s osszák meg tapasztalataikat, ezzel is segítve másokon.

Ezt követően a körben ülő résztvevők egy pár soros bemutatkozással köszöntötték egymást. Jelen voltak szakmai gyakorlatukat végző egyetemisták, óvodapedagógusok, mentálhigiénés szakember, a Látásvizsgáló Központ képviselője, egyesületünk kollégái és természetesen a szülők.

Múlt héten indult blogunk, melynek bemutatására is sor került. A www.vgyke.com/tenni-tudunk-2/ oldalunkat igyekszünk megtölteni minden jóval; a vezetőség bemutatkozása mellett fő irányvonalunk az információátadás különböző szakmai és személyes beszámolók megosztásán keresztül. A blogon mindig nyomon követhetik a projekttel kapcsolatos aktuális híreket, elérhetőek meghívóink a soron következő eseményekre, valamint bébiszitter képzésünkről is olvashatnak. Ezen a felületen szeretnénk megosztani a látássérült(ként) gyermeket nevelő szülők tapasztalatait, mellyel talán segíthetünk majd a sok-sok kérdéssel küzdő friss szülőknek.

kép3

kép4

A blog bemutatása után Dobrik-Lupták Sára egy érdekes előadást tartott a Látásvizsgáló Központ munkájáról, hasonló prezentáció bemutatásával, mint amilyet már a Szakmai Fórumon is láthattunk, mégis volt új a nap alatt. Érdekesség például, hogy egy kisgyermek 5 éves korában éri el azt a szintet, amikor olyan élesen lát, mint egy felnőtt. Ebben a korban azt vizsgálják, hogy a baba korához képest mennyire lát jól. Szóba kerültek még a fejlesztési technikák, mint például a mozgásterápia és az úszás. A látássérült kisgyerekek mindennapos fejlődésébe a Látásvizsgáló által készített videókon keresztül nyerhettünk betekintést.

A következő órákban a szülők meséltek nekünk. Marianna és kisfia megrendítő élettörténetét hallhattuk. Beszélt halmozottan sérült gyermeke születéséről, fejlődéséről, óvodai életéről, ami folyamatos kérdéseket szült a hallgatóság részéről. Az óvónőkből álló három fős „csapat” érdeklődve próbálta magáévá tenni ezeket az újszerű információkat, melyeket reméljük, hogyha egyszer úgy hozza a helyzet, hasznosítani tudnak majd a gyakorlatban is. Marianna – aki egyébként új kolléganőnk, és az ügyfélszolgálatban erősíti a csapatot – örömmel osztotta meg velünk történetének írásos formáját is, amely ezen a linken olvasható.

kép5

kép6

A klubon megélt néhány óráról pedig így nyilatkozott:

„A lelki sérülések olyannyira meglátszódtak rajtunk, hogy bizony elpityeregtük magunkat saját és társaink beszámolói alatt.

A szakember és még a diákok is egymás után tették fel a kérdéseiket a szülőknek és a Látásvizsgáló Bizottságot képviselő szakembernek. Nagyon jó érzés volt, hogy őszinte érdeklődéssel fordultak felénk mindannyian.

Számomra nagyon érdekes volt, hogy a szülők közt azonnal egy láthatatlan kötelék jött létre. Egy olyan kapocs, amelyben benne van minden szomorúságunk és minden örömünk, amit a gyermekeinkért tettünk, teszünk. Nem csak a nehézségekről beszéltünk, hanem büszkén számoltunk be, hogy gyermekeink milyen eredményeket értek el eddigi életük során.”

Panka és Erika kolléganőnk is megosztotta velünk történetét. Panka maga is látássérült, Makuladegenerációval küzd, amely egy genetikai rendellenesség, s amit fia is örökölt. Kettőjük mindennapjairól, terveiről és küzdelmeiről hallhattunk.

kép7

kép8

Erika gyermeke látássérült, hol bánatban, hol örömben úszó pillanatokról számolt be, melyek különösen személyessé tették életmeséjét. Mindenkit megérintettek ezek a nem mindennapi történetek, amelyek közelebb hoztak egymáshoz minket.

Panka és Erika beszámolóját hamarosan olvashatják a blogon, addig is tekintsék meg Mariann klubról leírt élményeit teljes hosszában.

A következő Szakmai Fórumra és Szülő Klubra hamarosan sor kerül, eddigi sikereinken felbuzdulva pedig reméljük, hogy hasonlóan jól sikerülnek majd ezen alkalmak is. Szeretettel várjuk Önöket ezekre az eseményekre, ahol nagyszerű emberek, különleges élettörténetek, értékes pillanatok és vidám percek várják!

Tudásmegosztás, tapasztalatcsere és családias légkör: ez a „Tenni tudunk”!

Ivanova Daniela