Nemrégiben két fontos szakmai összejövetelt is rendezett a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE). A látássérült szülõk és a látássérült gyereket nevelő családok támogatása érdekében a korai fejlesztéssel és a kora gyermekkori beavatkozással foglalkozó szakemberek szakmaközi fórumát tartották meg november 17-én kerületünkben, a Prevenciós Központban. November 30-án pedig ugyanebben a témában szerveztek konferenciát a vakok Ajtósi Dürer sori iskolájában. Ezek kapcsán a látássérültek lehetőségeirõl és a közelgő ünnepek megélésérõl beszélgettünk Fodor Ágnessel, a VGYKE elnökével.
Azt gondolnánk, a koraszülöttek egy részénél jelentkező látóhártya-elváltozás, az úgynevezett ROP idejekorán történő felismerése és a látást megmentő, időben elvégzett lézeres kezelés bevezetése számottevően csökkentette a látássérült kisgyerekek számát. Mint a szakember elmondta, a tudomány ma már egyre kisebb súlyú újszülöttek életét képes megmenteni. Azonban ezeknél a babáknál fennáll a veszély, hogy nem fognak jól látni, esetleg halmozottan fogyatékosok lesznek, és komplex fejlesztést igényelnek. A problémát az elnök fõleg abban látja, hogy a korai fejlesztés ezzel nem tud lépést tartani, és az ágazatok közötti együttmûködés nem zökkenőmentes.
A kicsik látásproblémája nemegyszer rejtve marad: a védőnők egy része a szülőktől tájékozódik a gyerek viselkedését illetően, a szülők viszont nem mindig veszik észre, hogy a csemetéjük például nem nyúl a tárgyak után vagy nem fókuszál. A rossz látás következményeként késhet a mozgás- és a beszédfejlődés is. Ezért nagyon fontos idejében kezdeni a fejlesztést. Ma már a minimális látásmaradványt is lehet fejleszteni. Teljes vakság esetén pedig a többi szerv fejlesztése elengedhetetlen.
A kicsi látásával kapcsolatos legcsekélyebb gyanú esetén a szemészorvosi vizsgálat mellett funkcionális látásvizsgálat is szükséges. Ezt a vakok óvodájában mûködő Országos Látásvizsgáló Központban gyógypedagógus végzi, aki a látásteljesítményt méri fel. A központban 1980 óta korai fejlesztés is folyik: jelenleg több mint hetven gyerek jár ide.
Nem csupán a látássérült gyerek megfelelő kezelése és fejlesztése jelenthet gondot az érintett családoknak. A gyengénlátó vagy vak fiatalok nagy dilemmája, hogy merjenek-e gyermeket vállalni: el tudják-e majd megfelelően látni, az utcán és a játszótéren pedig megóvni a veszélyektõl. Teljesen egyedül kell-e megbirkózniuk ezekkel a gondokkal, vagy a családtagokon kívül remélhetnek-e bármilyen segítséget például az államtól? A fejlett nyugati országokban egészséges szülõk és gyerekek esetén is bevett megoldás a bébiszitter. Nálunk azonban ez egyrészt nem „divat”, másrészt egy látássérült család aligha engedheti meg magának.
Fodor Ágnes hangsúlyozza: személyiségtől függ, hogy ki hogyan éli meg speciális helyzetét. Mindenesetre a látássérülteknek is joguk van ahhoz, hogy gyereket vállaljanak. Azt mondja, sokféle segítség érhető el, de nem megfelelõ óraszámban. A Vakok Állami Intézetének Rehabilitációs Centrumában indult olyan ingyenes tanfolyam, amelyen az érintett látássérültek megtanulhatták a pelenkázás fortélyait.
A picik ellátását segítik a ma már elérhetõ olyan technikai eszközök, mint a beszélő mérleg, a beszélő lázmérõ vagy a színfelismerő. Amikor óvodás lesz a gyerek, kialakítható a mód, ahogy eljutnak az óvodáig. A kicsik meglepõen jól alkalmazkodnak ahhoz, hogy a szülő nem lát. Segítség kérhető a családsegítő, illetve a házi gondozási központoktól, de ezt természetesen a szülőnek kell jeleznie. A VGYKE pedig, felmérve az igényeket, tíz bébiszittert képzett ki, és 2017-ben elindítja a speciális bébiszitter-szolgáltatást.
Külföldön a civilek igen aktívak, és az egyházi és állami szervezetek is komoly szerepet vállalnak. Az állam nálunk abban tudna segíteni, ha több forrást biztosítana a feladatok megoldásához.
Hogy a látássérültek számára mit jelent egy olyan ünnep, amelyhez fények és csillogás is kapcsolódik? A VGYKE elnöke azt mondja: ezek mellett a fahéj vagy a méz finom illata, a sok tapogatható tárgy és nem utolsósorban a karácsonyi énekek és dalok teszik széppé a közelgő ünnepeket. A gyengén látók többszörösen tudnak örülni az olyan ajándéknak, amit nem lehet becsomagolni, csak ott van a levegőben, ez pedig nem más, mint a szeretet. A látássé- rült gyerekek bevonhatók a mézeskalács vagy a gyertyakészítésbe, a karácsonyfa díszítésébe. Így a roszszul látó gyerekek számára is élmé-nyekben gazdag lesz az ünnep.
Csop Veronika
Megjelent a XIII. kerületi Hírnök 2006. december 15-i számának 10. oldalán
Tenni tudunk Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
A fények helyett szeretet
Forrás: XIII. kerületi Hírnök
Nemrégiben két fontos szakmai összejövetelt is rendezett a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE). A látássérült szülõk és a látássérült gyereket nevelő családok támogatása érdekében a korai fejlesztéssel és a kora gyermekkori beavatkozással foglalkozó szakemberek szakmaközi fórumát tartották meg november 17-én kerületünkben, a Prevenciós Központban. November 30-án pedig ugyanebben a témában szerveztek konferenciát a vakok Ajtósi Dürer sori iskolájában. Ezek kapcsán a látássérültek lehetőségeirõl és a közelgő ünnepek megélésérõl beszélgettünk Fodor Ágnessel, a VGYKE elnökével.
Azt gondolnánk, a koraszülöttek egy részénél jelentkező látóhártya-elváltozás, az úgynevezett ROP idejekorán történő felismerése és a látást megmentő, időben elvégzett lézeres kezelés bevezetése számottevően csökkentette a látássérült kisgyerekek számát. Mint a szakember elmondta, a tudomány ma már egyre kisebb súlyú újszülöttek életét képes megmenteni. Azonban ezeknél a babáknál fennáll a veszély, hogy nem fognak jól látni, esetleg halmozottan fogyatékosok lesznek, és komplex fejlesztést igényelnek. A problémát az elnök fõleg abban látja, hogy a korai fejlesztés ezzel nem tud lépést tartani, és az ágazatok közötti együttmûködés nem zökkenőmentes.
A kicsik látásproblémája nemegyszer rejtve marad: a védőnők egy része a szülőktől tájékozódik a gyerek viselkedését illetően, a szülők viszont nem mindig veszik észre, hogy a csemetéjük például nem nyúl a tárgyak után vagy nem fókuszál. A rossz látás következményeként késhet a mozgás- és a beszédfejlődés is. Ezért nagyon fontos idejében kezdeni a fejlesztést. Ma már a minimális látásmaradványt is lehet fejleszteni. Teljes vakság esetén pedig a többi szerv fejlesztése elengedhetetlen.
A kicsi látásával kapcsolatos legcsekélyebb gyanú esetén a szemészorvosi vizsgálat mellett funkcionális látásvizsgálat is szükséges. Ezt a vakok óvodájában mûködő Országos Látásvizsgáló Központban gyógypedagógus végzi, aki a látásteljesítményt méri fel. A központban 1980 óta korai fejlesztés is folyik: jelenleg több mint hetven gyerek jár ide.
Nem csupán a látássérült gyerek megfelelő kezelése és fejlesztése jelenthet gondot az érintett családoknak. A gyengénlátó vagy vak fiatalok nagy dilemmája, hogy merjenek-e gyermeket vállalni: el tudják-e majd megfelelően látni, az utcán és a játszótéren pedig megóvni a veszélyektõl. Teljesen egyedül kell-e megbirkózniuk ezekkel a gondokkal, vagy a családtagokon kívül remélhetnek-e bármilyen segítséget például az államtól? A fejlett nyugati országokban egészséges szülõk és gyerekek esetén is bevett megoldás a bébiszitter. Nálunk azonban ez egyrészt nem „divat”, másrészt egy látássérült család aligha engedheti meg magának.
Fodor Ágnes hangsúlyozza: személyiségtől függ, hogy ki hogyan éli meg speciális helyzetét. Mindenesetre a látássérülteknek is joguk van ahhoz, hogy gyereket vállaljanak. Azt mondja, sokféle segítség érhető el, de nem megfelelõ óraszámban. A Vakok Állami Intézetének Rehabilitációs Centrumában indult olyan ingyenes tanfolyam, amelyen az érintett látássérültek megtanulhatták a pelenkázás fortélyait.
A picik ellátását segítik a ma már elérhetõ olyan technikai eszközök, mint a beszélő mérleg, a beszélő lázmérõ vagy a színfelismerő. Amikor óvodás lesz a gyerek, kialakítható a mód, ahogy eljutnak az óvodáig. A kicsik meglepõen jól alkalmazkodnak ahhoz, hogy a szülő nem lát. Segítség kérhető a családsegítő, illetve a házi gondozási központoktól, de ezt természetesen a szülőnek kell jeleznie. A VGYKE pedig, felmérve az igényeket, tíz bébiszittert képzett ki, és 2017-ben elindítja a speciális bébiszitter-szolgáltatást.
Külföldön a civilek igen aktívak, és az egyházi és állami szervezetek is komoly szerepet vállalnak. Az állam nálunk abban tudna segíteni, ha több forrást biztosítana a feladatok megoldásához.
Hogy a látássérültek számára mit jelent egy olyan ünnep, amelyhez fények és csillogás is kapcsolódik? A VGYKE elnöke azt mondja: ezek mellett a fahéj vagy a méz finom illata, a sok tapogatható tárgy és nem utolsósorban a karácsonyi énekek és dalok teszik széppé a közelgő ünnepeket. A gyengén látók többszörösen tudnak örülni az olyan ajándéknak, amit nem lehet becsomagolni, csak ott van a levegőben, ez pedig nem más, mint a szeretet. A látássé- rült gyerekek bevonhatók a mézeskalács vagy a gyertyakészítésbe, a karácsonyfa díszítésébe. Így a roszszul látó gyerekek számára is élmé-nyekben gazdag lesz az ünnep.
Csop Veronika
Megjelent a XIII. kerületi Hírnök 2006. december 15-i számának 10. oldalán
Elindult bébiszitter képzésünk!
Kép forrása: http://dolgozomami.hu/
Toborzó napunk során megismerkedtünk a lelkes jelentkezőkkel: Líviával, Erzsókkal és Emesével. A kommunikációs tréning alatt meghallgattuk a bemutatkozásokat és az állásinterjún megélt élménybeszámolókat, majd egy egész napos csapatépítőn vehettek részt a bébiszitter jelöltek.
A képzés már javában tart, a látássérült gyermekekkel való bánásmód elsajátítása céljából pedig specializációs órákat vesznek majd a jelentkezők, melynek első napjára október 29-én kerül majd sor.
Szeretnénk, ha olvasóink is betekintést nyernének a képzés folyamatába, illetve jobban megismernék a résztvevőket, ezért egy kis interjúval készülünk a közeljövőben.
Először Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke köszöntötte a vendégeket, utána pedig bemutatta a VGYKE tevékenységét. Elmondta, hogy az Egyesület mennyi minden szolgáltatással áll a látássérültek rendelkezésére és ezekben mindig kiemelt szerepet kapnak a látássérült gyermekeket nevelő szülők. Felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy a VGYKE honlapján, a http://www.vgyke.com/tenni-tudunk-2/ oldalon, elérhető a „Tenni tudunk” nevet viselő projekt blogja, ahol nagyon sokféle hír és érdekesség elérhető már most is a projekttel kapcsolatban.
Ezt követően Illényi Eszter, a Látásvizsgáló Központ munkájáról tartott egy filmvetítéssel egybekötött előadást. Ebben elmondta a korai fejlesztés előnyeit, mellyel azt bizonyította be, hogy érdemes a lehető legkorábban kezdeni, mert nagyon sok hátrányt be lehet vele hozni az ép látású gyerekekhez képest. A filmben példákat láthattunk arra, hogy milyen módon kötik egybe a látással kapcsolatos feladatokat a mozgással és a hangokra való figyeléssel. Külön öröm volt számunkra, hogy a filmben szereplő egyik baba anyukája is jelen volt a találkozón.
Ezt követően a szülők tapasztalatcseréje következett. Elhangzott, hogy azt a traumát nem lehet teljesen feldolgozni amit egy szülőnek a gyermeke látássérülése okoz, de valamilyen módon együtt lehet vele élni. Ebben a sorstársi közösségek sokat tudnak segíteni.
Megtudtuk, hogy általában a szemészorvosok és a védőnők azok, akik a szülőket a Látásvizsgálóhoz és más fejlesztési lehetőségekhez irányítják. Az újra előkerült, hogy nagyon nehéz információkat szerezni és ezen a területen belül kellene valamit kezdeni.
Az is kiderült, hogy az a látássérült gyermeket nevelő szülő, aki maga is látássérült, komoly előnyben van, mert a saját tapasztalatának köszönhetően azonnal vagy hamarabb tudja, hogy melyik problémával merre kell menni. Ez is igazolja, hogy a látássérültek közösségszervezése nem hiábavaló, mert jól segíti az információcserét.
Erre jó példa volt, hogy amikor a mindennapi teendők megszervezése szóba került, a tapasztalt látássérült szülők sok-sok alkalmazható javaslatokkal álltak elő. Hallottuk például, hogy a letakart szem esetén a gyerekek leszedik a ragasztást és ennek kivédésére milyen megoldások működhetnek.
A beszélgetés során előkerült egy javaslat, amit a kerületi családjóléti szolgálat jelenlévő képviselője ajánlott fel. Újpesten minden olyan szakembert, aki része a gyermekjóléti jelzőrendszernek, a segítségükkel össze fogunk hívni és egy információs napot szervezünk nekik közösen. Ott mindaz előadásra kerül majd, ami a látássérült családok kerületi “jobb-létét” segítheti és bemutatkoznak majd azok a szervezetek, intézmények, akik támogatják őket. Ezzel az érzékelhető információhiány is enyhülne, valamint a különböző szolgálatok és kerületi intézmények további szakmai segítséget kaphatnak a munkájukhoz.
Nagy örömmel fogadtuk el ezt a felajánlást és várjuk már a jövő tavaszt, amikor ez a program megvalósulhat!
A hangulatra jellemző volt, hogy a rendezvény vége után még nagyon sokáig maradtak a szülők beszélgetni és mindenki gazdagabban és jobb kedvvel távozhatott.
Neumann Károly
Megtartottuk első Szülő Klubunkat
Röviddel fél 10 előtt Eleki Abigél, a Közösség Lámpása vezetője köszöntötte a vendégeket, majd röviden bemutatta a VGYKE tevékenységeit. Beszélt szolgáltatásainkról, terveinkről, de legfőképpen arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk projektünk üzenetét, s azt, hogy a szakmai fórumok és a klubok segítségével különböző élethelyzetben lévő és más-más területeken dolgozó embereket ismertethetünk meg egymással. Abigél biztatta a szülőket, hogy bátran meséljenek, s osszák meg tapasztalataikat, ezzel is segítve másokon.
Ezt követően a körben ülő résztvevők egy pár soros bemutatkozással köszöntötték egymást. Jelen voltak szakmai gyakorlatukat végző egyetemisták, óvodapedagógusok, mentálhigiénés szakember, a Látásvizsgáló Központ képviselője, egyesületünk kollégái és természetesen a szülők.
Múlt héten indult blogunk, melynek bemutatására is sor került. A www.vgyke.com/tenni-tudunk-2/ oldalunkat igyekszünk megtölteni minden jóval; a vezetőség bemutatkozása mellett fő irányvonalunk az információátadás különböző szakmai és személyes beszámolók megosztásán keresztül. A blogon mindig nyomon követhetik a projekttel kapcsolatos aktuális híreket, elérhetőek meghívóink a soron következő eseményekre, valamint bébiszitter képzésünkről is olvashatnak. Ezen a felületen szeretnénk megosztani a látássérült(ként) gyermeket nevelő szülők tapasztalatait, mellyel talán segíthetünk majd a sok-sok kérdéssel küzdő friss szülőknek.
A blog bemutatása után Dobrik-Lupták Sára egy érdekes előadást tartott a Látásvizsgáló Központ munkájáról, hasonló prezentáció bemutatásával, mint amilyet már a Szakmai Fórumon is láthattunk, mégis volt új a nap alatt. Érdekesség például, hogy egy kisgyermek 5 éves korában éri el azt a szintet, amikor olyan élesen lát, mint egy felnőtt. Ebben a korban azt vizsgálják, hogy a baba korához képest mennyire lát jól. Szóba kerültek még a fejlesztési technikák, mint például a mozgásterápia és az úszás. A látássérült kisgyerekek mindennapos fejlődésébe a Látásvizsgáló által készített videókon keresztül nyerhettünk betekintést.
A következő órákban a szülők meséltek nekünk. Marianna és kisfia megrendítő élettörténetét hallhattuk. Beszélt halmozottan sérült gyermeke születéséről, fejlődéséről, óvodai életéről, ami folyamatos kérdéseket szült a hallgatóság részéről. Az óvónőkből álló három fős „csapat” érdeklődve próbálta magáévá tenni ezeket az újszerű információkat, melyeket reméljük, hogyha egyszer úgy hozza a helyzet, hasznosítani tudnak majd a gyakorlatban is. Marianna – aki egyébként új kolléganőnk, és az ügyfélszolgálatban erősíti a csapatot – örömmel osztotta meg velünk történetének írásos formáját is, amely ezen a linken olvasható.
A klubon megélt néhány óráról pedig így nyilatkozott:
„A lelki sérülések olyannyira meglátszódtak rajtunk, hogy bizony elpityeregtük magunkat saját és társaink beszámolói alatt.
A szakember és még a diákok is egymás után tették fel a kérdéseiket a szülőknek és a Látásvizsgáló Bizottságot képviselő szakembernek. Nagyon jó érzés volt, hogy őszinte érdeklődéssel fordultak felénk mindannyian.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a szülők közt azonnal egy láthatatlan kötelék jött létre. Egy olyan kapocs, amelyben benne van minden szomorúságunk és minden örömünk, amit a gyermekeinkért tettünk, teszünk. Nem csak a nehézségekről beszéltünk, hanem büszkén számoltunk be, hogy gyermekeink milyen eredményeket értek el eddigi életük során.”
Panka és Erika kolléganőnk is megosztotta velünk történetét. Panka maga is látássérült, Makuladegenerációval küzd, amely egy genetikai rendellenesség, s amit fia is örökölt. Kettőjük mindennapjairól, terveiről és küzdelmeiről hallhattunk.
Erika gyermeke látássérült, hol bánatban, hol örömben úszó pillanatokról számolt be, melyek különösen személyessé tették életmeséjét. Mindenkit megérintettek ezek a nem mindennapi történetek, amelyek közelebb hoztak egymáshoz minket.
Panka és Erika beszámolóját hamarosan olvashatják a blogon, addig is tekintsék meg Mariann klubról leírt élményeit teljes hosszában.
A következő Szakmai Fórumra és Szülő Klubra hamarosan sor kerül, eddigi sikereinken felbuzdulva pedig reméljük, hogy hasonlóan jól sikerülnek majd ezen alkalmak is. Szeretettel várjuk Önöket ezekre az eseményekre, ahol nagyszerű emberek, különleges élettörténetek, értékes pillanatok és vidám percek várják!
Tudásmegosztás, tapasztalatcsere és családias légkör: ez a „Tenni tudunk”!