Sok szeretettel hívunk benneteket a Hegyvidék Lámpás Klub következő online alkalmára!
Témánk: A fagylalt története.
A nyár egyik meghatározó finomsága a fagylalt. Sokféle formából, ízből, és állagból választhatunk már a fagyizókban, cukrászdákban.
De vajon honnan indult a története, ki és mikor készített először fagylaltot, és azóta hogyan fejlődött, változott az idők során…
Ennek járunk utána júliusi online klub alkalmunkon.
A Hegyvidék Lámpás Klub következő online alkalma meghallgatható lesz, július 25. csütörtök 16:00 órától a kerület facebook oldalán.
II. kerület és Hegyvidék közösségi civil szervező
A Fagylalt története
A Fagylalt története
Kedves Tagtársak, kedves érdeklődők!
Sok szeretettel hívunk benneteket a Hegyvidék Lámpás Klub következő online alkalmára!
Témánk: A fagylalt története.
A nyár egyik meghatározó finomsága a fagylalt. Sokféle formából, ízből, és állagból választhatunk már a fagyizókban, cukrászdákban.
De vajon honnan indult a története, ki és mikor készített először fagylaltot, és azóta hogyan fejlődött, változott az idők során…
Ennek járunk utána júliusi online klub alkalmunkon.
A Hegyvidék Lámpás Klub következő online alkalma meghallgatható lesz, július 25. csütörtök 16:00 órától a kerület facebook oldalán.
Közösség Lámpásai Hegyvidék
https://www.facebook.com/KozossegLampasaiHegyvidek
Várunk mindenkit sok szeretettel!
Török-Zselensky Eszter
II. kerület és Hegyvidék közösségi civil szervező
A nyári frissítők történetéről Erzsébetvárosban
A nyári frissítők történetéről Erzsébetvárosban
Kedves klubtagok, Tisztelt érdeklődők!
Sok szeretettel hívjuk Önöket az Erzsébetvárosi Lámpás klub júniusi klubnapjára.
Visszavonhatatlanul elindul a nyári szezon. Mi is az, ami a nyárról eszünkbe juthat?
Ilyenek a frissítő italok, a fagyi és a jégkása. Ismerjük ezek történetét? Szeretjük ezeket? Melyik a kedvencünk. Beszélgessünk egy jót közösen első nyári klubnapunk alkalmával!
Időpont: 2024. 06. 20. 14:00-16:00
Helyszín: KlauDió Civil Központ
Cím: 1072 Budapest, Nagydiófa u. 34.
Visszajelzéseiket 2024. 06. 17-én 12 óráig várjuk a részvételről a lenti elérhetőségek valamelyikén. Kíséretet a klubnapra sajnos csak előre egyeztetve, igen korlátozott mértékben tudunk biztosítani. A VGYKE tagjai mellett természetesen nagy szeretettel várunk mindenkit, látássérülteket bármely korosztályban, más fogyatékkal élőket, jól látó társaikat, ismerőseiket. Kérjük, amennyiben ismersz olyat, aki szívesen segítené önkéntesként klubjaink és programjaink lebonyolítását (főképp kísérésben), ajánlj neki minket!
Klubjaink és programjaink Erzsébetváros önkormányzatának támogatásával valósulhatnak meg.
Jánosi Veronika
Közösségi civilszervező
Elérhetőségek:
Mobil: +36 70 387 52 66
E-mail: erzsebetvaros.szervezo@vgyke.com
Louis Braille nyomában
Képünk forrása: Wikipédia
Louis Braille nyomában
Kedves Klubtagok, kísérők és érdeklődők!
Májusi klubnapunkon ez alkalommal az Esélyegyenlőség napjáról emlékezünk meg. Ennek apropóján a Braille írás részletesebb megismerése lesz a témánk. Louis Braille nyomában kalndozva.
Vendégünk Jánosi Veronika lesz, aki született vakként jól ismeri és használja ezt a fajta írást. A résztvevők megismerhetik az írás történetét, felépítését, és még a Braille írógépet is kipróbálhatják.
A Braille írás eredetéről érdekesség:
Az 1800-as évek elején az írásos kommunikáció és olvasás elérhetetlen volt azok számára, akik nem láttak. Számukra a tanulás csupán hallomás útján volt lehetséges, és hiába az igyekezet, a vak gyerekek egy idő után nem tudtak olyan ütemben haladni a tanulásban, mint látó társaik, akik otthon is elolvashatták a tananyagot.
Így történt ez Louis Braille-el is, a pontírás megalkotójával, aki három évesen egy baleset következtében vesztette el a látását. Később felvették ösztöndíjasként a Párizsi Vakok Intézetébe, ahol 1821-ben megismerkedett egy Charles Barbier nevű férfi ötletével: Barbier pontokat nyomtatott egy erős kartonlapra, amelynek hátoldalán – mivel kiemelkedett a pontok helye – egyfajta kitapogatható írás jött létre. Alapvetően katonai célra fejlesztette a módszert, de hamar felismerte a benne rejlő potenciált, ez a kezdetleges ábécé viszont sokkal bonyolultabb volt, mint a végső rendszer, és ezt továbbfejlesztve – leegyszerűsítve – született meg a ma is ismert pontírás. Braille ekkor még csupán 12 éves volt, de annyira lelkesítette a lehetőség, hogy mindössze egyetlen nyári szünet alatt tökéletesítette a módszert. Barbierrel ellentétben ő az 5-5 pont helyett csak 3-3 pontot használt két függőleges sorban, és ezzel mintegy 63 jelet volt képes kifejezni, továbbá még hangjegyírást is készített. A kidomborított pontokból álló bináris kódolású jeleket az ujjbegyekkel tapogatja le használója.
Január negyedike – Louis Braille születésnapja – a Braille írás világnapja.
Szöveg Forrása: http://www.mvgyosz.hu
Szeretettel várok mindenkit 2023. május 8-án, hétfőn 15 órától.
Helyszín: Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ
1105 Budapest X. Szent László tér 7. fsz. 53.
A részvétellel kapcsolatos visszajelzésedet az alábbi elérhetőségeken várom.
Elérhetőségek:
Mobil: +36-70-984-1887ű
Email: kobanya.szervezo@vgyke.com
Duplinszki Katalin közösségi civilszervező
#Braille #írás #eredet #történet #vakírás #esélyegyenlőség #emlékezés
“Az én történetem” – Egy mentorszülő sorai
Mindig is szerettem volna másokon segíteni: gyerekként, kamaszként, felnőttként, látóként és látássérültként is folyamatosan kerestem, illetve mind a mai napig keresem ennek a lehetőségét. Ezért is lettem mentorszülő, ám ez egy későbbi történet, most inkább a kezdetekről szeretnék írni.
Az egyik peremkerületben, a város peremén laktunk gyermekkoromban, egy olyan kis házban, amelyben esténként petróleumlámpával világítottunk, nagy szegénységben éltünk, viszont a becsületre és a munkára nevelve engem és a testvéreimet. A feladatokat úgy kaptam, ahogyan cseperedtem, egyre több, de elvégezhető munkát, a vízhúzástól a kerekes kútnál, a házi állatok etetésén keresztül a favágásig, és természetesen a házimunkákban is részt vettem. Ma már nehezen tudják a gyerekek elképzelni, hogy akkoriban akár egy órát is kellett – hóban vagy hét ágra sütő nap alatt – gyalogolnunk az első buszmegállóig. Édesanyám egyedül nevelt bennünket – négyen voltunk lánytestvérek.
Visszaemlékezve eszembe jut, hogy már akkortájt sem vettem észre például a mezőn a gödröt, vagy éppenséggel nekimentem az ajtófélfának. Persze ezt inkább a rohangászó gyerek, mintsem egy korán jelentkező látásprobléma számlájára írtuk: már csak azért sem, mert a látásélességemmel még nem voltak problémák.
A rövid bemutatkozást most egy fényképpel zárom, amelyen én vagyok, kétévesen. Hamarosan folytatás következik.
Polyák Erzsébet
