Louis Braille nyomában

Képünk forrása: Wikipédia
Louis Braille nyomában

Kedves Klubtagok, kísérők és érdeklődők!

Májusi klubnapunkon ez alkalommal az Esélyegyenlőség napjáról emlékezünk meg. Ennek apropóján a Braille írás részletesebb megismerése lesz a témánk. Louis Braille nyomában kalndozva.

Vendégünk Jánosi Veronika lesz, aki született vakként jól ismeri és használja ezt a fajta írást. A résztvevők megismerhetik az írás történetét, felépítését, és még a Braille írógépet is kipróbálhatják.

A Braille írás eredetéről érdekesség:
Az 1800-as évek elején az írásos kommunikáció és olvasás elérhetetlen volt azok számára, akik nem láttak. Számukra a tanulás csupán hallomás útján volt lehetséges, és hiába az igyekezet, a vak gyerekek egy idő után nem tudtak olyan ütemben haladni a tanulásban, mint látó társaik, akik otthon is elolvashatták a tananyagot.


Így történt ez Louis Braille-el is, a pontírás megalkotójával, aki három évesen egy baleset következtében vesztette el a látását. Később felvették ösztöndíjasként a Párizsi Vakok Intézetébe, ahol 1821-ben megismerkedett egy Charles Barbier nevű férfi ötletével: Barbier pontokat nyomtatott egy erős kartonlapra, amelynek hátoldalán – mivel kiemelkedett a pontok helye – egyfajta kitapogatható írás jött létre. Alapvetően katonai célra fejlesztette a módszert, de hamar felismerte a benne rejlő potenciált, ez a kezdetleges ábécé viszont sokkal bonyolultabb volt, mint a végső rendszer, és ezt továbbfejlesztve – leegyszerűsítve – született meg a ma is ismert pontírás. Braille ekkor még csupán 12 éves volt, de annyira lelkesítette a lehetőség, hogy mindössze egyetlen nyári szünet alatt tökéletesítette a módszert. Barbierrel ellentétben ő az 5-5 pont helyett csak 3-3 pontot használt két függőleges sorban, és ezzel mintegy 63 jelet volt képes kifejezni, továbbá még hangjegyírást is készített. A kidomborított pontokból álló bináris kódolású jeleket az ujjbegyekkel tapogatja le használója. 

Január negyedike – Louis Braille születésnapja – a Braille írás világnapja.

Szöveg Forrása: http://www.mvgyosz.hu

Szeretettel várok mindenkit 2023. május 8-án, hétfőn 15 órától.
Helyszín: Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ

1105 Budapest X. Szent László tér 7. fsz. 53.

A részvétellel kapcsolatos visszajelzésedet az alábbi elérhetőségeken várom.

Elérhetőségek:

Mobil: +36-70-984-1887ű

Email: kobanya.szervezo@vgyke.com

Duplinszki Katalin közösségi civilszervező

#Braille #írás #eredet #történet #vakírás #esélyegyenlőség #emlékezés

“Az én történetem” – Egy mentorszülő sorai

Mindig is szerettem volna másokon segíteni: gyerekként, kamaszként, felnőttként, látóként és látássérültként is folyamatosan kerestem, illetve mind a mai napig keresem ennek a lehetőségét. Ezért is lettem mentorszülő, ám ez egy későbbi történet, most inkább a kezdetekről szeretnék írni.

Az egyik peremkerületben, a város peremén laktunk gyermekkoromban, egy olyan kis házban, amelyben esténként petróleumlámpával világítottunk, nagy szegénységben éltünk, viszont a becsületre és a munkára nevelve engem és a testvéreimet. A feladatokat úgy kaptam, ahogyan cseperedtem, egyre több, de elvégezhető munkát, a vízhúzástól a kerekes kútnál, a házi állatok etetésén keresztül a favágásig, és természetesen a házimunkákban is részt vettem. Ma már nehezen tudják a gyerekek elképzelni, hogy akkoriban akár egy órát is kellett – hóban vagy hét ágra sütő nap alatt – gyalogolnunk az első buszmegállóig. Édesanyám egyedül nevelt bennünket – négyen voltunk lánytestvérek.

Visszaemlékezve eszembe jut, hogy már akkortájt sem vettem észre például a mezőn a gödröt, vagy éppenséggel nekimentem az ajtófélfának. Persze ezt inkább a rohangászó gyerek, mintsem egy korán jelentkező látásprobléma számlájára írtuk: már csak azért sem, mert a látásélességemmel még nem voltak problémák.

A rövid bemutatkozást most egy fényképpel zárom, amelyen én vagyok, kétévesen. Hamarosan folytatás következik.

Kép

Polyák Erzsébet