Október 20-án az Újbudai látássérültek klubtagjaival elmentünk kirándulni a Feneketlen tóhoz a Narradívák kíséretében.
A séta különlegességét az adta, hogy audionarrációval volt egybekötve. Az infokommunikációs akadálymentesítés növelte számunkra, látássérülteknek a vizuális élményt. Az audionarráció kézzelfoghatóbbá, érthetőbbé teszi a művészetet, a környezet megértését. Ezért is tartottuk fontosnak.
A Feneketlen tó mesterséges állóvíz, felülnézetből elnyújtott, szabálytalan papucs (“vese-medence”) formájú. A 18. század előtt a helyén lakatlan, mocsaras, értéktelen terület állt. A közelben kanyargó Duna az idők során agyagot hordott a területre, épp ezért a 18. század második felében téglagyárat hoztak létre a területen, az alapanyagot pedig a tó helyén lévő agyaggödörből nyerték ki a munkások. Maga a tó 1877-ben keletkezett, amikor az egykori téglagyár munkásai egy agyaggödröt mélyítettek. Ennek során felszín alatti vízfolyásra bukkantak. 1889-ben bezárták a téglagyárat, a talajvíz pedig szép lassan feltöltötte az agyaggödröt és környékét. A 20. század elején is elhagyatottan állt, semmilyen funkciója nem volt. A környék beépítése főként azután kezdődött meg, hogy a ciszterci szerzetesek 1912-ben Budán is megtelepedtek. A szerzetesek számára Wälder Gyula építész tervezett egy templomból, rendházból, gimnáziumból és internátusból álló épületegyüttest a part közelébe. Ezek közül a Szent Imre-templom és gimnázium áll a tó északi oldalán. 1937-ben a templom építésével kapcsolatban egy park kialakítását tervezték a tavat körülvevő 3000 négyszögölnyi területen, mintegy budai Városligetet létrehozva. Környékét végül 1958 és 1960 között parkosították Mőcsényi Mihály tervei szerint, aki a kivitelezési munkákat is irányította. Felépült a Budai szabadtéri színpad,Park Vendéglő. Az 1980-as évekre a park számos műalkotással bővült: fekvő fiúalak, néhány lépéssel távolabb egy kis kőmackó, majd Kosztolányi Dezső merengő alakja Mágia című kötete fölött. a teniszpályák bejárata mellett Somogyi JózsefBartók Béla-szobra és Illyés Gyula antifasiszta emlékműve is helyet kapott.
A Feneketlen tavat a Csepel Autógyár 2. sz. Gyárának Horgász Egyesülete kezelte, és horgászvízként hasznosította Vízforgató berendezést és szökőkutat építettek be, amely a Feneketlen-tavi horgászegyesület szorgalmazására készült el. 2010 óta tiltott a horgászat. A tó és a körülötte elterülő park máig népszerű pihenőhely.
Feneketlen tavi kirándulás – induláskor
Kis csapatunk a Narradívák közreműködésével gyönyörködhetett a táj szépségében. Meglátogattuk a parkban levő összes szobrot és emlékművet. Amit a fülünkkel hallottunk, azt a kezünkkel megtapogattuk, de sajnos a tó közepén álló Szürke gémet nem lehetett megsimogatni.
Fantasztikus élmény volt, hogy Újbuda forgalmas területén van egy nyugalmat árasztó terület. Ismét egy kellemes délelőttöt töltöttünk együtt, és még az őszi időjárás is kedvezett nekünk.
Köszönjük a lelkes audionarrációt a Narradívák részéről Gazdik Katinak, a rendezvény megvalósításának lehetőségét Újbuda Önkormányzatának!
Szeptember 22-én a Narradívákkal és az újbudai klub tagjaival elmentünk kirándulni a Bikás parkba.
A séta audionarrációval volt egybekötve. Az infokommunikációs akadálymentesítés növelte nekünk, látássérülteknek a vizuális élményt.
A Bikás-dombot és a parkot 1974-1979 között építették, területe mintegy 1 hektár. A környék fontos, a helyiek körében népszerű zöldterület. Játszótér és különféle sportpályák vannak rajta, rendszeresen ad otthont különböző kulturális rendezvényeknek. Télen szánkódombként funkcionál, nyáron 2 csúszdán lehet lecsúszni róla. 1980 augusztusában (más források szerint 1981-ben) került a mai helyére a domb tetején álló szoborcsoport, amelyről a hely a nevét kapta. Kiss István szobrászművész “Monda” című alkotása három magyar szürkemarhát ábrázol, eredetileg a szarvuk között a Napot, a Holdat és a csillagokat jelképező díszekkel. A sétánk első részében mi is megcsodáltuk a hatalmas bikákat.
Utunk során meglátogattuk Grosics Gyula szobrát, amit Újbuda Önkormányzata állíttatott fel az olimpiai bajnoknak, az aranycsapat legendás kapusának, aki nem csak a XI. kerület díszpolgára volt, de itt is lakott. Az Aranycsapat emlékév alkalmából készült alkotáson a “Fekete Párducot” látjuk a kapuban épp védés közben. A kompozíciót Kligl SándorMunkácsy-díjas szobrászművész készítette. Itt található egy emlékkő, melyen a legendás focista mondása látható. “A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz.” (Grosics Gyula idézete)
A sétánk hátralevő részében megnéztük a MIRE KÉSZÜLSZ? 23. ARC közérzeti plakát kiállítást. Idén ezzel a gondolatébresztő felütéssel engedték útjára a szervezők a 23. ARC közérzeti plakátpályázatot, amelyre több mint 700 alkotó nevezett. A programnak negyedik éve adott otthont a Bikás park, itt nyitották meg az idei kiállítást is, amely ezúttal arra kereste a választ, mit tartogat számunkra a jövő, és hogyan készülünk rá személyesen. Az alkotók reagáltak az idei év olyan slágertémáira is, mint a megélhetési válság, az élelmiszer drágulás, az oktatás lezüllesztése vagy a gombamód szaporodó akkumulátorgyárak. Kis csapatunkkal a narráció segítségével számos plakátot megtudtunk nézni.
Bikás parki séta audionarrációval – a klubtagok az információkat hallgatják a plakátkiállításon
Nagyon sok információt kaptunk, és egy tartalmas délelőttöt töltöttünk együtt. Köszönjük a lelkes audionarrációt a Narradívák részéről Gazdik Katalinnak, a rendezvény megvalósításának lehetőségét Újbuda Önkormányzatának!
Sok szeretettel hívok mindenkit 2023.09.22-én a Narradívákkal közösen szervezett újbudai külsős programunkra, amelyen meglátogatjuk a kerületben lévő Bikás parkot.
A közös séta audionarrációval valósul meg.
A parkban megtekintjük az ARC közérzeti plakátkiállítást is.
Találkozó: Bikás park metró kijárata, utcai szint, mozgólépcső tetején, 9ó 30p
A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött, jelentkezési határidő: szeptember 15. (péntek) 12 óráig.
Megterveztük a 2. félévünket. Ötleteink között szerepelt a múzeumok és galériák megtekintése a kerületben tárlatvezetéssel, színház látogatása audionarrációval.
A nyári szünetre mindenkinek kellemes pihenést kívánunk!
Szemléletformáló foglalkozást tartottunk a ÉKÓ Újbuda Palánták Óvodában.
A két napos rendezvény első napján a vakvezető kutyás és fehérbotos közlekedéssel ismerkedhettek meg a gyerekek. A foglalkozás végén a kutyusokat meglehetett simogatni, aminek a gyerekek mindig örülnek.
A második nap a segédeszközökön és a játékokon keresztül a gyerekek a látássérültek mindennapjaival ismerkedhettek meg. A hallásukra hagyatkozva megismertek és kipróbáltak különböző hangot adó vagy beszélő segédeszközöket. A tapintás segítségével vakos játékokkal játszottak.
Az ovi nagyon vendég szerető volt, és a gyerekektől csoportonként ajándékot is kaptunk, kis figyelmességet, amit ők készítettek. Az ovo nénik meg a gyerekek is felkészültek voltak, és nagyon ügyesen, aktívan részt vettek a bemutatókon.
Köszönjük szépen ezt a fantasztikus két napot!
Lenkainé Vajda Viktória
Közösségi civilszervező
2018 Újbudán
Számunkra a 2018 egy élményekben nagyon gazdag évnek bizonyult. Amikor öt évvel ezelőtt elindult az útjára a kerületben a Lámpás Klub, magunk sem gondoltuk azt, hogy hova fog eljutni a közösségünk.
A klubnapjainkon nagyon érdekes témák kerültek terítékre és végre megvalósult az a kezdeti törekvésünk, hogy főként a helyben élő látássérültek tartsanak előadásokat, vezessenek beszélgetéseket, mégpedig olyan témákról, melyekben komolyabban elmerültek és hasznosak lehetnek a többieknek is.
Az egyik ilyen nagy témakör volt a családkutatás kérdései, mely köré több klubnap és több kirándulás is felépült. A lényeges ezekben a programokban a történelemről, a múltról való gondolkodás volt. Az embert nem hiába érdekli a múltja, de ez nem minden esetben vezet kényszerpályához. Talán ez volt az egyik legfontosabb tanulság amellett, hogy nagyon sok érdekes helyre is eljutottunk a témának köszönhetően.
Nagyon sok praktikus segítséget is adtak a résztvevőknek a klubnapokon megvalósult ötletcserék. Ezeken az iskolaválasztás, a munkahelykeresés, az öltözködés speciálisan látássérült kérdései kerültek szóba. Érdekes folytatást nyert a társkeresésről, házasságról szóló beszélgetéssorozat is, mely a reményeink szerint 2019-ben is folytatódik. A beszélgetéssorozatunk olyannyira gazdag lett gondolatokban, hogy valamilyen összefoglaló elkészítésén is elkezdtünk gondolkodni.
Az egyik legnagyobb meglepetést a Braille-írás bemutatása hozta. Amikor a téma napirendre került, nem sokan örültek neki. Andrea kolléganőnk azonban olyan interaktív bemutatóval érkezett hozzánk, ami mindenkit fellelkesített és mindenkinek meghozta a kedvét a Braille-írás tanulásához. Ezúton is köszönjük neki!
A szabadidős programjaink közül kiemelt szerepet kapott a sport, a testmozgás. A sok kirándulás mellett bowlingozni mentünk jó pár alkalommal, így ennek köszönhetően egy teljesen akadálymentes helyszínt sikerült találnunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy újabb fiatalokat nyertünk meg a sportágnak és sikerült elvetni a magjait annak a gondolatnak, hogy a látássérülteknek nem csupán az úgynevezett fogyisportok területén van keresnivalója. Ebben az évben elértük, hogy amit ezen a területen már sokadik éve hangoztatunk, azt végre meghallották a döntéshozók is.
A kirándulásainkon sok közeli és sok távolabbi helyre is eljutottunk. A programok iránt megmutatkozott növekvő érdeklődést örömmel tapasztaltuk és mindent igyekeztünk megtenni azért, hogy a lehető legtöbb ember részt vehessen ezeken.
Őszintén reméljük, hogy a közösségünk 2019 során is sokaknak jelenthet majd felhőtlen kikapcsolódást és egyben a komoly, másokat segítő gyakorlatias ötletek cseréjének a színhelyét!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Falevélgyűjtős kirándulás
Ma már talán nem mindenki emlékszik rá azonnal, de ennek az évnek az ősze kissé enyhe volt. Mi ezt az enyhe időjárást használtuk ki az ősz kellős közepén arra, hogy elmenjünk egy falevél-gyűjtős kirándulásra. A program eredete az volt, hogy ebben az évben is sokfelé mentünk, majd az ősz elején több gyerek is emlegette, hogy mennyire szomorú évszak az ősz. Ennek az ellenkezőjét szerettük volna bizonyítani, ezért szerveztük meg ezt a kirándulást.
A kirándulásunk egy hosszú útvonalon keresztül haladt, nagyjából az újbudai hegyektől a Tabán felé, majd egy kis buszozással a Normafa felé vettük az irányt és Zugligetig gyalogoltunk lefelé. Az út során az volt az egyik célunk, hogy a lehető legtöbb színárnyalatot gyűjtsük össze levelekből. Ezzel azt kívántuk megmutatni, hogy az ősz egy nagyon színes és izgalmas évszak.
Ez a célunk egész jól teljesült, mivel a gyerekek (is) nagy izgalommal igyekeztek a földről a lehető legtöbb színű levelet összegyűjteni. E közben nagyon sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy egy enyhébb szellő megfújta a fákat és színes levéleső közepébe kerültünk, melyet nagy örömmel fogadtak a kirándulócsoportunk tagjai!
Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy mennyit változtak a kisebb patakok az ősz során, mely minket is meglepett. Tavasszal és nyáron ugyanis azt állapították meg többen is, hogy az erdei patakok mellett gyér a növényzet, mivel a fák lombjai eltakarják a napot. Ezért a patakok hangja ugyan szép, kellemes és megnyugtató volt, de a színvilág erősen sárszínűnek hatott. Most ősszel azonban a lehullott sok színes falevél nagyon szépen feldíszítette az erdei patakokat is, ami nagyon eltért attól, amit tavasszal és nyáron láthattunk.
A kiránduláson az is elhangzott, hogy az ősz valójában nem az elmúlás évszaka, hiszen a fák élete nem ér véget, csak egyféle téli pihenőre vonulnak és tavasszal újra látható lesz a lombjaikból álló koronájuk. A friss erdő illata, a meglepően sok mókus további örömforrás volt mindenki számára.
Ebben az évben ez volt az utolsó erdei-hegyi kirándulásunk és mindenki elmondta, hogy nem nagyon tudja kiválasztani melyik adta számára a legtöbb kellemes élményt. Őszintén reméljük azt, hogy a következő évben is legalább ennyire élménygazdag programsorozatot tudunk majd szervezni!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Segédeszközökkel ismerkedtünk
A klubnapjaink sorában eddig minden évben volt legalább két segédeszközökkel foglalkozó alkalom. Ebben az évben úgy döntöttünk, hogy ezúttal mi megyünk el sok segédeszközt kínáló kiállításra, nem pedig mi hívunk egy-egy segédeszközöket árusító helyet. Ez a szándékunk a korábbi években is létezett, de technikai okok miatt nem tudtuk megvalósítani, azonban ebben az évben nagyon eltökéltek voltunk és természetesen sikerrel jártunk.
A kihelyezett klubnapunk helyszíne a Hermina út 47. volt, ahol jó pár látássérülteknek segítséget kínáló szervezet mutatkozott be a segédeszközös konferencián. A tagjaink és vendégeink egyik helyről a másikra sétálva ismerkedtek meg a különböző lehetőségekkel, köztük az egyesületi bolttal, a Láthatár Bolttal is.
Az érdeklődésünk középpontjában az újdonságok álltak, melyből sajnos nem sok akadt. Inkább két területen fedeztünk fel újdonságokat. Az egyik a segédeszközök elérhetőbb árazása volt, melyre sok kiállító is kitért. Többen is említették a tagjainknak, hogy milyen pályázatokon lehet támogatásokat elérni az egyes nélkülözhetetlen eszközök megvásárlásához. A másik újdonság a segédeszközökön túli szolgáltatások voltak. Ezek a szolgáltatások élethelyzetekre kínáltak megoldásokat, segítségeket. Igaz, hogy ezek nem segédeszközök, de érdekes volt megfigyelni ennek a területnek az alakulását a jelenben.
Nem egy interaktív bemutatón is részt tudtunk venni. Ezek között kiemelt szerephez jutottak a nagyítók, különösen a digitális nagyítók. Vannak olyan aliglátó tagjaink, akik ezek segítségével tudtak újra síkírást olvasni, amit néhányan a mostani bemutatón is megtapasztalhattak.
Hálásak vagyunk a bemutatókat tartó személyeknek, hogy türelmesen és kedvesen válaszoltak a kérdéseinkre, köszönjük szépen!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Újabb sportnap volt Újbudán
A 2018-as A-napunk, melynek témája a bowling volt, ebben az évben egy második résszel folytatódott. Az A-nap, vagyis akadálymentes nap ebben az évben is azért tűzte napirendjére a sportot, hogy felhívja a figyelmet a látássérültek sportolási szándékára és jó gyakorlatokat tegyen közismertté.
Ezen a második napon a bowlingban járatos tagjainkat állítottuk a pályához azok társaságában, akik még korábban nem bowlingoztak. Arra kértük a gyakorlottabbakat, hogy beszéljenek a saját sportpályafutásukról és arról is, hogy miként befolyásolta ebben őket a látássérülésük. Erre az alkalomra meghívtunk olyanokat is, akik működtetnek a kerületben sportlétesítményeket, de sajnos nem élt senki a meghívással.
Az egyik klubtagunk elmondta, hogy a látássérülése csak a speciális eszközök iránti igényében teremtettek másoktól eltérő helyzeteket. Több sportágon belül is jelen van, de ez számára elsősorban anyagi probléma volt, mert a speciális eszközök beszerzését érdemben sehol sem támogatja senki. Sok helyen úgy gondolkodnak, hogy a sport egy luxustevékenység, ezért nem nyújtanak támogatást egy látássérültnek ilyen jellegű eszközök beszerzésére. Példának hozta fel, hogy az egyik sporttevékenységéhez szüksége volt önfelfújós matracra, de a legtöbb helyen elutasították. Ahol nem értették az önfelfújós matracnak a szembetegségével való összefüggését, ott azért. Ahol pedig értették, ott azzal az indokkal mondtak neki nemet, hogy válasszon magának kevésbé eszközigényes sportágat, mert ha már látássérülteket támogatnak, akkor sokkal fontosabb dolgokra szeretnék költeni a pénzüket.
Ennek ellenére nemhogy nincs benne sértettség, hanem nagyon hálás a megtapasztalt elutasításokért, mivel ezek az élmények vezették rá arra, hogy ne mások segítségére építve tervezzen, hanem inkább önmaga keresse meg az igényeire a megfelelő, elérhető megoldásokat. Azóta nagyon sok ilyenre talált rá és nagyon sokat tett azért, hogy az ilyen jellegű eszközök alacsonyabb áron is elérhetőek legyenek.
Egy másik résztvevő elmondta, hogy a sportlétesítmények üzemeltetőinek a negatív hozzáállása miatt nagyon sokáig félt. Mivel nem szeretett volna újabb és újabb elutasításba ütközni, de mindenképpen szerette volna valamilyen izgalmas sportágban kipróbálni magát, ezért ment el egy bowling-pályára. Azon a pályán is az volt a rendszer, hogy nem személyenként, hanem pályánként kellett fizetni, így bemehetett vele a kísérője is mindenféle többletköltség nélkül. E miatt lett kedvenc sportja a bowling, amit nagyon hamar megtanult önállóan, mindenféle segítség nélkül művelni, méghozzá nagyon magas színvonalon. Ez utóbbit mindannyian megtapasztalhattuk, egyrészt azért, mert magas pontszámmal folyamatosan vezetett, másfelől meg azért, mert nagyon jól használható tanácsokat adott mindenkinek a játéka tökéletesítésére.
A program közben nagyon sok megoldási lehetőség hangzott el azokra a problémákra, melyeket a tagjaink előhoztak. Az aktív sportolóink szerencsére sok tapasztalattal rendelkeznek abban, hogy saját erejükből, elérhető összegekből tudjanak megvalósítani célokat. Ez nem csak a hozzáállásukon múlik, hanem azon is, hogy sok információt szereznek be. Például egy-egy nagyobb sportcél esetén a legtöbb idejüket az informálódás és a szervezés köti le, ugyanis ez az ára annak, hogy amit elterveztek, az meg is valósulhasson.
Nagyon örültünk annak, hogy ez az ötletátadás, tapasztalatcsere megvalósulhatott, így az ez évre szervezett akadálymentes napunk a várthoz képest is jobban sikerülhetett! Köszönjük Újbuda Önkormányzatának is a rendezvény anyagi támogatását!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Szilvásváradon jártunk
Újra elmentünk Szilvásváradra, de ezúttal nem a vízfolyások és tavak kialakulásával ismerkedtünk, hanem a településsel és az erdővel.
A programunk azzal kezdődött, hogy sétáltunk egyet a településen és megnéztük a településtörténeti emlékhelyeket. Ezek a helyek annak a környéknek a múltját ismertetik ahol a látogató áll, régi képekkel és részletes leírásokkal. Szinte sarokról-sarokra haladva egyre jobban megismertük és megértettük a települést. A legnagyobb várakozás a református körtemplommal kapcsolatban volt, de amikor a csoportunk meglátta milyen magasra kell felsétálni, akkor megszavaztuk a halasztást. Nem mintha megijedtünk volna a magasságtól, csak a következő állomásunk éppen egy hegyi túra volt, amihez inkább spóroltunk az erőnkkel.
A városi séta után mentünk fel az Istállós-kői barlangba. A barlanghoz vezető út nagyon kellemes, de valóban erőt próbáló volt. Az érezhetően friss levegő és az erdő még korábban nem tapasztalt illatai, bőven kárpótoltak mindenkit az emelkedőkért. Nagyjából fél óra alatt értük el a barlangot. Mivel tágas, levegős és világos volt, ezért jó mélyen be is sétálhattak a merészebb tagjaink.
Néhány méteres kitérőtől eltekintve, onnan kezdve azonban csak lefele haladtunk és Bokros Mátyás szakvezető kalauzolásával mélyedhettünk el az erdő és az ember együttélésének titokzatos világába. Megtudtuk, hogy a környék bizonyos tekintetben őserdő jellegű. Ennek egyik jele, hogy sok kidőlt fát lehet látni, melyek az erdei élőlények közül nagyon soknak létfontosságú. A kidőlt fákon lévő élet sokféle jelét megcsodálhattuk akár tapintással is.
Akik korábban már voltak velünk, azok tudták mi a tengerszem, de most egy másik úton haladtunk és lementünk a partjára is. Meglepő felszíni képződményeket ismerhettünk meg, nem egyet meg is lehetett érinteni vagy akár sétálni is lehetett rajtuk. Többen mondták azt, hogy csak e miatt az élmény miatt már megérte eljönni.
A következő állomásunk a híres vízesés volt, de mivel éppen esküvői fotózás zajlott, nem tudtuk olyan alapossággal megvizsgálni, ahogyan terveztük. A szakvezetőnknek köszönhetően viszont átmentünk egy másik helyre, ahol egy kisebb vízesést csodálhattunk meg. Mivel a hely nem látogatott, így teljesen testközeli élményeket is szerezhettünk! Például az, aki merészebb volt és nem félt a hűvöstől, az megtapasztalhatta a víz sodrását a vízesés előtt és után.
A túra soron következő állomása a helyben kialakított erdészeti múzeum volt, ahol másfél órán át úgy merülhettünk bele az ember és az erdő viszonyát bemutató kiállításba, hogy észre sem vettük mennyi idő telt el. Megismerhettük az erdei faszállítás változásait, a különböző emberi szálláshelyeket az erdőben, valamint a különböző építési módszereket is.
A legnépszerűbb a vízfolyások felhasználását bemutató tárlatrész volt. A kiállításon egy kis patakocska vizét tóméretűre duzzasztották, majd a gáton kialakított zsilippel a vizet egy hatalmas kerékre vezették. Az ilyen módon megforgatott kerék többek között gépeket működtetett, melyek közül többet is megnézhettünk. Ezen kívül számos interaktív bemutatót is kipróbálhattunk, mely a tapintásunknak, a zokni nélküli lábunknak, a hallásunknak és a szaglásunknak adott felejthetetlen élményeket!
Utána megismertük a helyi pisztrángtenyésztés történetét és eszközeit. A korábbihoz képest teljesen más hatások értek minket, mivel a tenyésztés egy másik fázisában voltunk jelen. E miatt azoknak is voltak újdonságok, akik a korábbi túránkon is jelen voltak.
Mivel az időnk nagyon kevés volt az összes nekünk elkészített élmény befogadásához, valószínűleg majd vissza fogunk még térni a városba és a környékére. Mindenesetre szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik nagy lelkesedéssel fogadtak és igyekeztek minket a lehető legtöbb élménnyel megajándékozni minket!
