Számunkra a 2018 egy élményekben nagyon gazdag évnek bizonyult. Amikor öt évvel ezelőtt elindult az útjára a kerületben a Lámpás Klub, magunk sem gondoltuk azt, hogy hova fog eljutni a közösségünk.
A klubnapjainkon nagyon érdekes témák kerültek terítékre és végre megvalósult az a kezdeti törekvésünk, hogy főként a helyben élő látássérültek tartsanak előadásokat, vezessenek beszélgetéseket, mégpedig olyan témákról, melyekben komolyabban elmerültek és hasznosak lehetnek a többieknek is.
Az egyik ilyen nagy témakör volt a családkutatás kérdései, mely köré több klubnap és több kirándulás is felépült. A lényeges ezekben a programokban a történelemről, a múltról való gondolkodás volt. Az embert nem hiába érdekli a múltja, de ez nem minden esetben vezet kényszerpályához. Talán ez volt az egyik legfontosabb tanulság amellett, hogy nagyon sok érdekes helyre is eljutottunk a témának köszönhetően.
Nagyon sok praktikus segítséget is adtak a résztvevőknek a klubnapokon megvalósult ötletcserék. Ezeken az iskolaválasztás, a munkahelykeresés, az öltözködés speciálisan látássérült kérdései kerültek szóba. Érdekes folytatást nyert a társkeresésről, házasságról szóló beszélgetéssorozat is, mely a reményeink szerint 2019-ben is folytatódik. A beszélgetéssorozatunk olyannyira gazdag lett gondolatokban, hogy valamilyen összefoglaló elkészítésén is elkezdtünk gondolkodni.
Az egyik legnagyobb meglepetést a Braille-írás bemutatása hozta. Amikor a téma napirendre került, nem sokan örültek neki. Andrea kolléganőnk azonban olyan interaktív bemutatóval érkezett hozzánk, ami mindenkit fellelkesített és mindenkinek meghozta a kedvét a Braille-írás tanulásához. Ezúton is köszönjük neki!
A szabadidős programjaink közül kiemelt szerepet kapott a sport, a testmozgás. A sok kirándulás mellett bowlingozni mentünk jó pár alkalommal, így ennek köszönhetően egy teljesen akadálymentes helyszínt sikerült találnunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy újabb fiatalokat nyertünk meg a sportágnak és sikerült elvetni a magjait annak a gondolatnak, hogy a látássérülteknek nem csupán az úgynevezett fogyisportok területén van keresnivalója. Ebben az évben elértük, hogy amit ezen a területen már sokadik éve hangoztatunk, azt végre meghallották a döntéshozók is.
A kirándulásainkon sok közeli és sok távolabbi helyre is eljutottunk. A programok iránt megmutatkozott növekvő érdeklődést örömmel tapasztaltuk és mindent igyekeztünk megtenni azért, hogy a lehető legtöbb ember részt vehessen ezeken.
Őszintén reméljük, hogy a közösségünk 2019 során is sokaknak jelenthet majd felhőtlen kikapcsolódást és egyben a komoly, másokat segítő gyakorlatias ötletek cseréjének a színhelyét!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Újbuda Archives - Oldal 2 a 10-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
2018 Újbudán
Számunkra a 2018 egy élményekben nagyon gazdag évnek bizonyult. Amikor öt évvel ezelőtt elindult az útjára a kerületben a Lámpás Klub, magunk sem gondoltuk azt, hogy hova fog eljutni a közösségünk.
A klubnapjainkon nagyon érdekes témák kerültek terítékre és végre megvalósult az a kezdeti törekvésünk, hogy főként a helyben élő látássérültek tartsanak előadásokat, vezessenek beszélgetéseket, mégpedig olyan témákról, melyekben komolyabban elmerültek és hasznosak lehetnek a többieknek is.
Az egyik ilyen nagy témakör volt a családkutatás kérdései, mely köré több klubnap és több kirándulás is felépült. A lényeges ezekben a programokban a történelemről, a múltról való gondolkodás volt. Az embert nem hiába érdekli a múltja, de ez nem minden esetben vezet kényszerpályához. Talán ez volt az egyik legfontosabb tanulság amellett, hogy nagyon sok érdekes helyre is eljutottunk a témának köszönhetően.
Nagyon sok praktikus segítséget is adtak a résztvevőknek a klubnapokon megvalósult ötletcserék. Ezeken az iskolaválasztás, a munkahelykeresés, az öltözködés speciálisan látássérült kérdései kerültek szóba. Érdekes folytatást nyert a társkeresésről, házasságról szóló beszélgetéssorozat is, mely a reményeink szerint 2019-ben is folytatódik. A beszélgetéssorozatunk olyannyira gazdag lett gondolatokban, hogy valamilyen összefoglaló elkészítésén is elkezdtünk gondolkodni.
Az egyik legnagyobb meglepetést a Braille-írás bemutatása hozta. Amikor a téma napirendre került, nem sokan örültek neki. Andrea kolléganőnk azonban olyan interaktív bemutatóval érkezett hozzánk, ami mindenkit fellelkesített és mindenkinek meghozta a kedvét a Braille-írás tanulásához. Ezúton is köszönjük neki!
A szabadidős programjaink közül kiemelt szerepet kapott a sport, a testmozgás. A sok kirándulás mellett bowlingozni mentünk jó pár alkalommal, így ennek köszönhetően egy teljesen akadálymentes helyszínt sikerült találnunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy újabb fiatalokat nyertünk meg a sportágnak és sikerült elvetni a magjait annak a gondolatnak, hogy a látássérülteknek nem csupán az úgynevezett fogyisportok területén van keresnivalója. Ebben az évben elértük, hogy amit ezen a területen már sokadik éve hangoztatunk, azt végre meghallották a döntéshozók is.
A kirándulásainkon sok közeli és sok távolabbi helyre is eljutottunk. A programok iránt megmutatkozott növekvő érdeklődést örömmel tapasztaltuk és mindent igyekeztünk megtenni azért, hogy a lehető legtöbb ember részt vehessen ezeken.
Őszintén reméljük, hogy a közösségünk 2019 során is sokaknak jelenthet majd felhőtlen kikapcsolódást és egyben a komoly, másokat segítő gyakorlatias ötletek cseréjének a színhelyét!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Falevélgyűjtős kirándulás
Ma már talán nem mindenki emlékszik rá azonnal, de ennek az évnek az ősze kissé enyhe volt. Mi ezt az enyhe időjárást használtuk ki az ősz kellős közepén arra, hogy elmenjünk egy falevél-gyűjtős kirándulásra. A program eredete az volt, hogy ebben az évben is sokfelé mentünk, majd az ősz elején több gyerek is emlegette, hogy mennyire szomorú évszak az ősz. Ennek az ellenkezőjét szerettük volna bizonyítani, ezért szerveztük meg ezt a kirándulást.
A kirándulásunk egy hosszú útvonalon keresztül haladt, nagyjából az újbudai hegyektől a Tabán felé, majd egy kis buszozással a Normafa felé vettük az irányt és Zugligetig gyalogoltunk lefelé. Az út során az volt az egyik célunk, hogy a lehető legtöbb színárnyalatot gyűjtsük össze levelekből. Ezzel azt kívántuk megmutatni, hogy az ősz egy nagyon színes és izgalmas évszak.
Ez a célunk egész jól teljesült, mivel a gyerekek (is) nagy izgalommal igyekeztek a földről a lehető legtöbb színű levelet összegyűjteni. E közben nagyon sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy egy enyhébb szellő megfújta a fákat és színes levéleső közepébe kerültünk, melyet nagy örömmel fogadtak a kirándulócsoportunk tagjai!
Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy mennyit változtak a kisebb patakok az ősz során, mely minket is meglepett. Tavasszal és nyáron ugyanis azt állapították meg többen is, hogy az erdei patakok mellett gyér a növényzet, mivel a fák lombjai eltakarják a napot. Ezért a patakok hangja ugyan szép, kellemes és megnyugtató volt, de a színvilág erősen sárszínűnek hatott. Most ősszel azonban a lehullott sok színes falevél nagyon szépen feldíszítette az erdei patakokat is, ami nagyon eltért attól, amit tavasszal és nyáron láthattunk.
A kiránduláson az is elhangzott, hogy az ősz valójában nem az elmúlás évszaka, hiszen a fák élete nem ér véget, csak egyféle téli pihenőre vonulnak és tavasszal újra látható lesz a lombjaikból álló koronájuk. A friss erdő illata, a meglepően sok mókus további örömforrás volt mindenki számára.
Ebben az évben ez volt az utolsó erdei-hegyi kirándulásunk és mindenki elmondta, hogy nem nagyon tudja kiválasztani melyik adta számára a legtöbb kellemes élményt. Őszintén reméljük azt, hogy a következő évben is legalább ennyire élménygazdag programsorozatot tudunk majd szervezni!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Segédeszközökkel ismerkedtünk
A klubnapjaink sorában eddig minden évben volt legalább két segédeszközökkel foglalkozó alkalom. Ebben az évben úgy döntöttünk, hogy ezúttal mi megyünk el sok segédeszközt kínáló kiállításra, nem pedig mi hívunk egy-egy segédeszközöket árusító helyet. Ez a szándékunk a korábbi években is létezett, de technikai okok miatt nem tudtuk megvalósítani, azonban ebben az évben nagyon eltökéltek voltunk és természetesen sikerrel jártunk.
A kihelyezett klubnapunk helyszíne a Hermina út 47. volt, ahol jó pár látássérülteknek segítséget kínáló szervezet mutatkozott be a segédeszközös konferencián. A tagjaink és vendégeink egyik helyről a másikra sétálva ismerkedtek meg a különböző lehetőségekkel, köztük az egyesületi bolttal, a Láthatár Bolttal is.
Az érdeklődésünk középpontjában az újdonságok álltak, melyből sajnos nem sok akadt. Inkább két területen fedeztünk fel újdonságokat. Az egyik a segédeszközök elérhetőbb árazása volt, melyre sok kiállító is kitért. Többen is említették a tagjainknak, hogy milyen pályázatokon lehet támogatásokat elérni az egyes nélkülözhetetlen eszközök megvásárlásához. A másik újdonság a segédeszközökön túli szolgáltatások voltak. Ezek a szolgáltatások élethelyzetekre kínáltak megoldásokat, segítségeket. Igaz, hogy ezek nem segédeszközök, de érdekes volt megfigyelni ennek a területnek az alakulását a jelenben.
Nem egy interaktív bemutatón is részt tudtunk venni. Ezek között kiemelt szerephez jutottak a nagyítók, különösen a digitális nagyítók. Vannak olyan aliglátó tagjaink, akik ezek segítségével tudtak újra síkírást olvasni, amit néhányan a mostani bemutatón is megtapasztalhattak.
Hálásak vagyunk a bemutatókat tartó személyeknek, hogy türelmesen és kedvesen válaszoltak a kérdéseinkre, köszönjük szépen!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Újabb sportnap volt Újbudán
A 2018-as A-napunk, melynek témája a bowling volt, ebben az évben egy második résszel folytatódott. Az A-nap, vagyis akadálymentes nap ebben az évben is azért tűzte napirendjére a sportot, hogy felhívja a figyelmet a látássérültek sportolási szándékára és jó gyakorlatokat tegyen közismertté.
Ezen a második napon a bowlingban járatos tagjainkat állítottuk a pályához azok társaságában, akik még korábban nem bowlingoztak. Arra kértük a gyakorlottabbakat, hogy beszéljenek a saját sportpályafutásukról és arról is, hogy miként befolyásolta ebben őket a látássérülésük. Erre az alkalomra meghívtunk olyanokat is, akik működtetnek a kerületben sportlétesítményeket, de sajnos nem élt senki a meghívással.
Az egyik klubtagunk elmondta, hogy a látássérülése csak a speciális eszközök iránti igényében teremtettek másoktól eltérő helyzeteket. Több sportágon belül is jelen van, de ez számára elsősorban anyagi probléma volt, mert a speciális eszközök beszerzését érdemben sehol sem támogatja senki. Sok helyen úgy gondolkodnak, hogy a sport egy luxustevékenység, ezért nem nyújtanak támogatást egy látássérültnek ilyen jellegű eszközök beszerzésére. Példának hozta fel, hogy az egyik sporttevékenységéhez szüksége volt önfelfújós matracra, de a legtöbb helyen elutasították. Ahol nem értették az önfelfújós matracnak a szembetegségével való összefüggését, ott azért. Ahol pedig értették, ott azzal az indokkal mondtak neki nemet, hogy válasszon magának kevésbé eszközigényes sportágat, mert ha már látássérülteket támogatnak, akkor sokkal fontosabb dolgokra szeretnék költeni a pénzüket.
Ennek ellenére nemhogy nincs benne sértettség, hanem nagyon hálás a megtapasztalt elutasításokért, mivel ezek az élmények vezették rá arra, hogy ne mások segítségére építve tervezzen, hanem inkább önmaga keresse meg az igényeire a megfelelő, elérhető megoldásokat. Azóta nagyon sok ilyenre talált rá és nagyon sokat tett azért, hogy az ilyen jellegű eszközök alacsonyabb áron is elérhetőek legyenek.
Egy másik résztvevő elmondta, hogy a sportlétesítmények üzemeltetőinek a negatív hozzáállása miatt nagyon sokáig félt. Mivel nem szeretett volna újabb és újabb elutasításba ütközni, de mindenképpen szerette volna valamilyen izgalmas sportágban kipróbálni magát, ezért ment el egy bowling-pályára. Azon a pályán is az volt a rendszer, hogy nem személyenként, hanem pályánként kellett fizetni, így bemehetett vele a kísérője is mindenféle többletköltség nélkül. E miatt lett kedvenc sportja a bowling, amit nagyon hamar megtanult önállóan, mindenféle segítség nélkül művelni, méghozzá nagyon magas színvonalon. Ez utóbbit mindannyian megtapasztalhattuk, egyrészt azért, mert magas pontszámmal folyamatosan vezetett, másfelől meg azért, mert nagyon jól használható tanácsokat adott mindenkinek a játéka tökéletesítésére.
A program közben nagyon sok megoldási lehetőség hangzott el azokra a problémákra, melyeket a tagjaink előhoztak. Az aktív sportolóink szerencsére sok tapasztalattal rendelkeznek abban, hogy saját erejükből, elérhető összegekből tudjanak megvalósítani célokat. Ez nem csak a hozzáállásukon múlik, hanem azon is, hogy sok információt szereznek be. Például egy-egy nagyobb sportcél esetén a legtöbb idejüket az informálódás és a szervezés köti le, ugyanis ez az ára annak, hogy amit elterveztek, az meg is valósulhasson.
Nagyon örültünk annak, hogy ez az ötletátadás, tapasztalatcsere megvalósulhatott, így az ez évre szervezett akadálymentes napunk a várthoz képest is jobban sikerülhetett! Köszönjük Újbuda Önkormányzatának is a rendezvény anyagi támogatását!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Szilvásváradon jártunk
Újra elmentünk Szilvásváradra, de ezúttal nem a vízfolyások és tavak kialakulásával ismerkedtünk, hanem a településsel és az erdővel.
A programunk azzal kezdődött, hogy sétáltunk egyet a településen és megnéztük a településtörténeti emlékhelyeket. Ezek a helyek annak a környéknek a múltját ismertetik ahol a látogató áll, régi képekkel és részletes leírásokkal. Szinte sarokról-sarokra haladva egyre jobban megismertük és megértettük a települést. A legnagyobb várakozás a református körtemplommal kapcsolatban volt, de amikor a csoportunk meglátta milyen magasra kell felsétálni, akkor megszavaztuk a halasztást. Nem mintha megijedtünk volna a magasságtól, csak a következő állomásunk éppen egy hegyi túra volt, amihez inkább spóroltunk az erőnkkel.
A városi séta után mentünk fel az Istállós-kői barlangba. A barlanghoz vezető út nagyon kellemes, de valóban erőt próbáló volt. Az érezhetően friss levegő és az erdő még korábban nem tapasztalt illatai, bőven kárpótoltak mindenkit az emelkedőkért. Nagyjából fél óra alatt értük el a barlangot. Mivel tágas, levegős és világos volt, ezért jó mélyen be is sétálhattak a merészebb tagjaink.
Néhány méteres kitérőtől eltekintve, onnan kezdve azonban csak lefele haladtunk és Bokros Mátyás szakvezető kalauzolásával mélyedhettünk el az erdő és az ember együttélésének titokzatos világába. Megtudtuk, hogy a környék bizonyos tekintetben őserdő jellegű. Ennek egyik jele, hogy sok kidőlt fát lehet látni, melyek az erdei élőlények közül nagyon soknak létfontosságú. A kidőlt fákon lévő élet sokféle jelét megcsodálhattuk akár tapintással is.
Akik korábban már voltak velünk, azok tudták mi a tengerszem, de most egy másik úton haladtunk és lementünk a partjára is. Meglepő felszíni képződményeket ismerhettünk meg, nem egyet meg is lehetett érinteni vagy akár sétálni is lehetett rajtuk. Többen mondták azt, hogy csak e miatt az élmény miatt már megérte eljönni.
A következő állomásunk a híres vízesés volt, de mivel éppen esküvői fotózás zajlott, nem tudtuk olyan alapossággal megvizsgálni, ahogyan terveztük. A szakvezetőnknek köszönhetően viszont átmentünk egy másik helyre, ahol egy kisebb vízesést csodálhattunk meg. Mivel a hely nem látogatott, így teljesen testközeli élményeket is szerezhettünk! Például az, aki merészebb volt és nem félt a hűvöstől, az megtapasztalhatta a víz sodrását a vízesés előtt és után.
A túra soron következő állomása a helyben kialakított erdészeti múzeum volt, ahol másfél órán át úgy merülhettünk bele az ember és az erdő viszonyát bemutató kiállításba, hogy észre sem vettük mennyi idő telt el. Megismerhettük az erdei faszállítás változásait, a különböző emberi szálláshelyeket az erdőben, valamint a különböző építési módszereket is.
A legnépszerűbb a vízfolyások felhasználását bemutató tárlatrész volt. A kiállításon egy kis patakocska vizét tóméretűre duzzasztották, majd a gáton kialakított zsilippel a vizet egy hatalmas kerékre vezették. Az ilyen módon megforgatott kerék többek között gépeket működtetett, melyek közül többet is megnézhettünk. Ezen kívül számos interaktív bemutatót is kipróbálhattunk, mely a tapintásunknak, a zokni nélküli lábunknak, a hallásunknak és a szaglásunknak adott felejthetetlen élményeket!
Utána megismertük a helyi pisztrángtenyésztés történetét és eszközeit. A korábbihoz képest teljesen más hatások értek minket, mivel a tenyésztés egy másik fázisában voltunk jelen. E miatt azoknak is voltak újdonságok, akik a korábbi túránkon is jelen voltak.
Mivel az időnk nagyon kevés volt az összes nekünk elkészített élmény befogadásához, valószínűleg majd vissza fogunk még térni a városba és a környékére. Mindenesetre szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik nagy lelkesedéssel fogadtak és igyekeztek minket a lehető legtöbb élménnyel megajándékozni minket!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ez történt a masszázsban
2018. szeptember 20-án az Egyetemi Sport Nemzetközi Napján Inkluzív Sportnapot rendezett az ELTE és a BEAC „a sport mindenkié” címmel. A jelenlévők a parasportokba nyerhettek betekintést.
Egyesületünket két közösségi civilszervezője, Tóth Andrea és Neumann Károly képviselte, jómagam pedig gyógymasszőrként voltam jelen a rendezvényen.
Felhívtuk a jelenlévők figyelmét a már öt helyszínen működő gyógy- és nyirokmasszázs szolgáltatásunkra, emellett kollégáim részletesen beszámoltak egyesületünk működéséről, milyen lehetőségeik vannak tagjainknak, vagy akik felkeresnek bennünket.
Sok embert volt szerencsém lemasszírozni, nem egy ismerősömmel futottam össze. Büszke voltam, hogy nem csak a VGYKE-t, hanem jelenlegi iskolámat is képviselhettem a Tüskecsarnokban!
A szervezés tökéletes volt! Büszkén állítom, hogy mi is hozzá tudtunk tenni a programhoz. Hatalmas élmény volt számomra!
Készítette: Matics Ádám
A VGYKE masszázs koordinációban dolgozó munkatársai és két civilszervező kolléganőnk 2018. szeptember 26-án és 27-én, két napra kitelepültek a Terézvárosi Szakorvosi Rendelő VII. kerületi Csengery utcai Szakrendelőjébe, ahol egyébként 2015. január 1-jétől folyik az általunk nyújtott gyógymasszázs szolgáltatás.
A 6 fős csapat az épületen belül reggel 7-10 óra között érzékenyítő programon keresztül is megismertette a rendelőben tartózkodó betegekkel és hozzátartozóikkal a látássérültek mindennapjait. Beszélgettünk az ott tartózkodó emberekkel, akiknek szórólapot osztottunk és apró szóró-ajándékkal kedveskedtünk. Célunk volt továbbra az is, hogy az épületben dolgozó látássérült gyógy- és nyirokmasszőrök munkájára is felhívjuk a figyelmet, akik azért dolgoznak, hogy a betegeknek, vagy a frissülni vágyóknak könnyebb legyen az által, hogy a fájdalomtól megszabadítják őket. A következő ilyen jellegű kitelepülést még ebben az évben, novemberben tervezzük.
Készítette: Kis Erika
Sportnap volt Újbudán
A 2015-ben teremtett hagyományt követve, ismét rendeztünk egy úgynevezett A-napot, vagyis akadálymentes napot. 2018-ban ez a nap ismét a sporthoz kötődött, ez alkalommal szintén a bowlingot részesítettük kitüntetésben, miképpen tavaly is.
Az úgynevezett A-napjaink témája mindig valami olyan, ami egy aktuális és égető problémára hívja fel a figyelmet. Az első alkalommal, vagyis 2015-ben, a közlekedéssel foglalkoztunk. 2016-ban az előadóművészet került terítékre. 2017-ben vállaltuk fel a sport ügyét, mivel megtapasztaltuk, hogy a kerületben a látássérültek ilyen jellegű tevékenysége mennyi akadályba ütközik. Mivel a tavalyi rendezvényeink semmilyen érezhető hatással vagy következménnyel nem jártak, ezért ebben az évben is a sport lett a témánk.
A 2018-as A-napunk megnyitóján elhangzott, hogy a sportolásra alkalmat biztosító helyek általánosságban elzárkóznak attól, hogy egy látássérültet és a segítőjét fogadják. Ha pedig erre mégis lehetőség nyílik, akkor a látássérülteknek többszörös árat kell fizetniük, mivel a kísérő belépőjét és a saját belépőjét is teljes áron kell kifizetniük, nem beszélve a segítő egyéb díjazásáról. Az elmúlt három évben a megkeresett létesítmények nem voltak nyitottak a problémánk megoldása felé, de sokan mások is elzárkóztak a kezdeményezés támogatásától.
A programunkat azért a Rubin Hotelbe szerveztük, mert ők egyedülállóan nyitottak és készségesek voltak az irányunkban. Sőt, a kialakított díjfizetés olyan jellegű, amelyik a kísérő belépéséből nem csinál problémát, sőt, semmilyen speciális igényünkkel sem volt egy kicsi problémájuk sem. Ez a hozzáállás üdítő kivétel, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik.
A bowlingot azért választottuk ki tavaly, mert kifejezetten olyan sportágat kerestünk, ami nem klasszikusan parasport. Azért nem egy parasportág mellett döntöttünk annak idején, mert a többségünk úgy érezte, hogy ezek a sportágak eleve magukban hordozzák a periférikusság jellegét és valamilyen módon azt éreztetik, hogy a fogyatékosoknak megvannak a saját sportágaik. Ezzel szemben éppen azt akarjuk demonstrálni, hogy egy nem fogyatékos embereknek kitalált sportágban is lehet egy látássérült nagyon jó, ha megfelelő képzést kap és van elérhető gyakorlási lehetősége. Mindezt úgy állítjuk, hogy többünk is aktív pár parasportágban. Például az A-napunk előtti napon, ketten is a vakok ping-pongjában mérettettük meg magukat, az egyikünk pedig egy kifejezetten nagyon erős játékos, akit a profik sem bírnak nagyon könnyen legyőzni, nem ritkán sehogyan sem.
A szeptember 21-i napon a látássérült gyerekeket nevelő családok örvendhettek a bowlingnak. Mint minden ilyen alkalommal, ezúttal is a betanítással kezdődött a program. A betanítás a szabályok ismertetésével indult, majd a játéktér bemutatásával folytatódott. A játékteret ilyenkor bejárjuk, megmutatjuk az eszközöket, a golyókat is beleértve. Próbagurításokkal állapítjuk meg, hogy kinek melyik golyó az ideális tömegű, valamint ez alatt a gurítási technika is ismertetésre kerül. Ezt követően minden ugyanaz, mint a hagyományos esetben.
A rendezvény helyszínén annyi segítség van, hogy a digitális kijelzőt gyengénlátók is láthatják, mivel megfelelően kontrasztos és nagy felületre írnak ki, nagy méretű betűkkel. Érdekesség, hogy mindez nem miattunk van így, hanem eleve ilyenre tervezték.
A vakok számára annyi támpont van a pályán, hogy három nagyon eltérő zaj, három irányból érkezik az éppen gurító játékos felé, ezért a bábuk helyzete, a pálya oldala és a bábukkal ellentétes oldal könnyen azonosítható. A negyedik oldal a teljesen csendes falsík. Ezekből a hangokból a dobásirány nagyjából azonosítható és mivel minden körben a játékosoknak két gurítása van, a második gurításkor rendszerint nagyon magas pontszámot tudtak elérni azok, akik csak a hangokból tájékozódtak.
Ezen a napon külön pályát biztosítottunk a kisgyerekeknek, így a gyerekeknek sokkal barátságosabb szabályokat alkottunk. Náluk csak annyi volt a célunk, hogy fedezzék fel ezt a sportágat, ismerjék meg a pályát, a golyókat és szeressék meg az egész mindent, amit bowlingnak neveznek. Ők először nagyon közelről gurítottak, majd egyre távolabb álltak a bábuktól. Természetesen minden pillanatban felügyelte és segítette őket egy-egy játékvezető, akiket folyamatosan cseréltük, hogy mindig olyan ember legyen mellettük, aki nem fáradt és éber.
A rendezvényünkön résztvevő minden gyermek nagyon örült a lehetőségnek és kifejezték abbeli reményüket, hogy hamarosan újra játszhatnak.
Szeretnénk köszönetet mondani a Rubin Hotelnek a helyszín biztosításáért és a készséges, türelmes hozzáállásért, valamint Újbuda Önkormányzatának az anyagi támogatásért, melyet a civil pályázaton biztosítottak a számunkra!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Öltözködésről, más szemmel
A szeptemberi klubnapunk jeligéje Öltözködésről, más szemmel volt, utalva a látássérültekre, de valójában olyan praktikus ötletek cseréltek gazdát, melyek mindenki számára hasznosíthatók. A másik meglepetés az volt a klubdélutánon, hogy a várakozásainkkal ellentétben a téma több férfit érdekelt, mint nőt!
Az alapötlet már pár éve a gondolatainkban volt, így szélesebb körben is meghirdettük, számos olyan személynek és kerületi boltosnak küldve meghívót, akik ennek a területnek a szakértői. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy egy embert leszámítva, senki sem jelezte, hogy el kívánna jönni a köreinkbe.
A témát azért tartottuk fontosnak, mert a ruhák beszerzésével mindig is nagy harcokat kellett vívnunk. A többségünket ugyanis nem veti fel a pénz és ezért nem tudunk sokezer forintot költeni havonta ruházkodásra, ráadásul többünknek nem is egy ember öltözködését kell nagyon kis összegből megoldani. Még ez sem lenne akkora nagy gond, ha elérhető áron lennének olyan ruhák, melyeket sokáig lehet hordani, de sajnos nem ezt tapasztaljuk, hanem gyorsan elhasználódó árukkal találkozunk. Ezt megerősítendő, egy érdekes összesítést is kaptunk az egyik tagunktól, aki két éven át írta össze egy táblázatban a megvásárolt ruhaneműket és vezette, hogy meddig bírták, honnan származtak és melyik boltból vásárolta meg őket. A listája nem volt túl biztató, mert szinte minden bolt esetében kifejezetten rövid ideig bírták a termékek.
Az egyik szakértő vendégünk, akinek saját boltja van és ő maga intézi a termékbeszerzést, nagyon sok észrevételt fűzött ehhez a táblázathoz. Elmondta, hogy amíg egy-egy ruhadarabért nem fizet egy vásárló extrém magas összegeket, addig nagyjából ugyanazt a minőséget kapja. Szerinte, ha már valaki spórolni akar, akkor például ne remélje, hogy egy dupla áron megvett ruha majd tovább bírja, mert a nagyon jó anyagoknak sokkal, de sokkal magasabb az ára.
Részletezte azt, hogy milyen tényezők hatnak az eladási árra, így nem is annyira meglepő, hogy a boltok és a gyártók is ott spórolnak ahol csak lehet, ezért részesítik előnyben az olcsóbb és gyengébb alapanyagokat. Kiemelte, hogy az összes alapanyag közül a legrosszabb minőségű fogja meghatározni meddig bírja a ruha. Ez praktikusan azt jelenti, hogy hiába nagyon magas minőséget érzékelünk tapintáskor, ha a darabok összevarrására használt cérna silány. Az anyagok kémiai és fizikai jellemzői számítanak, ő maga például legalább 5 fizikai és 3 kémiai tulajdonságra figyel, de ezeket sokszor már a nagykereskedők sem tartják számon, így az árubeszerzés az ideje nagyobb részét leköti. A ruha mosása jelentős tényező az elhasználódásban, ezért szerinte érdemes kiismerni, hogy az egyes anyagok mennyit bírnak és ez alapján módosítani a ruhabeszerzési módszereinket.
Két jól használható ötletet is hozott nekünk, de azt fontosnak tartotta előre elmondani, hogy nincs olyan ruha, ami soha ne használódna el. Abban a pillanatban amikor egy ruhát elkezdünk hordani, elindul az elhasználódás folyamata, ezért nem szabad folyamatos elégedetlenséggel néznünk a ruhatárunkat. Amikor vásárolunk valamit, akkor azt úgy tekintsük szerinte, hogy a kezünkben tartott árut X alkalommal tudjuk majd felvenni. Ha így nézzük a ruháinkat, akkor sokkal tudatosabban tudjuk majd szervezni a vásárlásainkat.
Az egyik ötlete azoknak a kereskedőknek az előnyben részesítése, amilyen ő maga is, tehát van egy állandó üzletük, vállalják a jó minőségű anyagokból készült ruhák beszerzését, ugyanakkor a többi bolthoz képest a marketingen, az üzlethelyiség megjelenésén és az egyéb reprezentációs költségeken spórolnak. Mivel állandó és biztos a vevőköre, ezért megengedheti magának, hogy az előbb említettekre ne költsön és még így is folyamatos bővülést tud elérni. Amikor elindult hozzánk, akkor ő is több hölgy résztvevőre számított, ezért egy női nadrágos példát hozott el a számunkra. Az említett nadrág olyan alapanyagból készül, amelyik nagyon jól bírja az igénybevételt és a gyakori mosást. Ez a nadrág egy bevásárlóközpontban 14 ezer forinttól kezdve kapható és piacokon sem látta 12 ezer alatt árusítani. Mivel ő kevesebb költségből működteti az üzletét, ezért már 5000 forintért tudja kínálni a vevőinek.
A másik javaslata az volt, hogy a jó minőségű alapanyagokból készült ruhákat, a használt ruhákat árusító üzletekben is be lehet szerezni. Azt javasolta, hogy jól látó emberek segítségével az ilyen ruhák tulajdonságait írjuk össze, amennyire lehetséges. Ha nincs más, akkor próbáljuk a ruha származási helyét, gyártóját, összetételét megtudni, majd szánjunk időt pár használt ruhát árusító bolt kínálatának az átnézésére. Ha sok jó alapanyagú ruhaneműt megismerünk, akkor idővel már tapintásról is megismerjük azt, amelyik jó. Meglepően alacsony árakon lehet ezzel a módszerrel az extra jó minőségű ruhákat beszerezni. Az általa említett nadrágot például 3000 forintért is látta már, de ennél jelentősebb összegeket is meg lehet így spórolni. Annak, akinek erre nincs lehetősége, a saját boltját ajánlotta, mert az ilyen ruhavadászatok nagyon sok időt igényelnek.
Az egyik klubtagunk, aki egyébként emberek ruhatárának az átalakításával foglalkozik, ehhez csatlakozva mondta el, hogy nagyon hasonló módszerekkel dolgozik. Ő két stratégiát szokott ajánlani. Az egyik lényege az, hogy a tartósabb anyagokból készített ruhákat deríti fel és az ügyfelei teljes ruhatárát ilyenekkel tölti fel. A másik stratégia lényege abból áll, hogy a legolcsóbb ruhaneműket a legalacsonyabb árakon szerzik be. Mindkét módszer célja az, hogy elköltött 10 ezer forintból a lehető legtöbb ruhafelvételt tudják elérni. Érdekesség, hogy mindkét stratégia eredményességi mutatója lényegében azonos, de jelentősen felülmúlják az 1-2 boltból öltözködők hasonló módon kiszámított hatékonyságát.
A két előadónkat meghallgatva mindannyian azzal az érzéssel álltunk fel, hogy öltözködni, vagyis ruhát vásárolni izgalmas és érdekes dolog. Azt hiszem a két előadót dicséri az a tény, hogy ezt a hatást olyan hallgatóságban tudták elérni, ahol a férfiak voltak többségben!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Masszázsbemutató az ELTE inklúzív sportnapján
Az ELTE meghívására egy rendkívüli kitelepülést szerveztünk az Egyetemi Sport Nemzetközi Napján, a Tüskecsarnok épületébe. Ezen a napon az intézmény úgynevezett “Inklúzív Sportnapot” hirdetett, melynek a jeligéje az volt, hogy “a sport mindenkié”. A rendezvény olyan sportágakat vonultatott fel, ahol mindenféle ember azonos esélyekkel tud bekapcsolódni, függetlenül attól, hogy épnek vagy fogyatékosnak számít.
A helyi Lámpás Klub, Matics Ádám gyógymasszőrrel összefogva települt ki a rendezvényre, egyrészt az Egyesület gyógymasszázs-szolgáltatását népszerűsíteni, másfelől a kerületi Klub inklúzív jellegű szabadidős programjait megismertetni. A részünkre átadott épületrészen egy különleges egészségnapra rendezkedtünk be, ahol megmutathattuk azt, hogy mi mindent tudunk adni mindenkinek, akár jó a látása, akár nem.
Amint elrendeztük a környezetünket, egyből elkezdtek jönni hozzánk az emberek, mindenféle korosztályból. Elsősorban Ádám masszírozása miatt álltak sorba, mert hamar híre ment, hogy egy ügyes kezű gyógymasszőrhöz le lehet ülni pár percre és mind a masszázs, mind a beszélgetés egy nagyon kellemes, egyedi élménynek bizonyult. Azt beszéltük meg, hogy amint az emberek felállnak a masszázsból, adunk nekik a masszázsunkat népszerűsítő szórólapból. A legtöbbször azonban ezt nem tudtuk megtenni, mert minket megelőzve érdeklődtek arról, hogy milyen módon lehet jelentkezni további masszázsra.
Nagyon örvendtünk annak is, hogy több olyan látássérülttel találkozhattunk, akikhez korábban nem volt még szerencsénk. Nem egyszer ők vagy a kísérőik vették észre a hatalmas molinónkat (mely most került először felhasználásra) és érdeklődtek az általunk nyújtott szolgáltatásokról. Többen örömmel hallották, hogy van ingyenes lehetőség inklúzív jellegű szabadidős programokra elmenni. Természetesen beszéltünk nekik arról is, hogy a klubnapjainkat is érdemes látogatni, ahol nagyon sok témában tartunk ötletbörzéket, valamint nagyon sokféle információt lehet megtudni.
A hozzánk látogatók részére szórólapokat adtunk át, melyek a masszázs, illetve a helyi Lámpás Klub elérhetőségét tartalmazták. Ezen alkalommal a képen is látható ajándéktárgyat adhattunk az embereknek, melyet érme helyett lehet a bevásárlókocsiba helyezni és az egyesületi logó látható rajta. Sokan meglepődtek azon, hogy a frissítő masszázs, valamint a kellemes fogadtatás mellett, egy ilyen ajándékkal is kedveskedtünk nekik.
Hálás köszönetünket szeretnénk kifejezni az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Irodájának, ezen belül pedig Kovács Krisztinának is a meghívásért! Szeretnénk megköszönni Újbuda Önkormányzatának is a támogatását, melynek köszönhetően szórólapokat tudtunk a látogatók kezébe adni! Végezetül köszönjük Matics Ádámnak is, hogy energiáját és a sokak által “nagyon jó”-nak nevezett kezeit a szolgálatunkba állította!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Klubnap a munkakeresésről
Ha valaki látássérült, akkor könnyen meg tudja tapasztalni azt, hogy egy munkaerőhiánnyal küszködő munkaerőpiacon is nagyon nehezen talál magának megélhetést. Mivel ez a téma egy jó ideje mindig előkerült a kötetlen beszélgetésekben, ezért szerveztünk egy tapasztalatcserét lehetővé tévő klubnapot.
Az első körben mindenki összefoglalta azt, hogy az eddigi életében miként oldotta meg a munkahelyét, ami meglepően sok dolgot hozott a felszínre. Kiderült, hogy a korábban ismételgetett sémák, melyek lehatárolták, hogy milyen munkakörökben dolgozhat egy látássérült ember, egyáltalán nem teljesültek a jelenlévőkön. Nagyon sokféle, egyáltalán nem szokványos utakon találtak megélhetési forrást maguknak a tagjaink, ami jó kezdetet nyújtott a tapasztalatcseréhez.
Ez nem jelenti azt, hogy a kifejezetten látássérülteknek nyitott munkahelyekkel ne rendelkeznének tapasztalatokkal azok, akik megszólaltak! Szinte az összes tipikus munkahelyről rendelkeznek testközeli élményekkel, jellemzően elég rosszakkal. A direkt látássérültekre, megváltozott munkaképességűekre vagy fogyatékos emberekre szabott munkahelyeken általában a megalázó bánásmód, a fokozott mértékű kiszolgáltatottság, az alacsony fizetés és számos tekintetben jogsértő gyakorlatok a jellemzőek. Akadnak kivételek, de ezek száma sajnos elég kevés.
Érdekes felismerés volt, hogy sok esetben akkor talált valaki igazán jó munkahelyet magának, amikor krízishelyzetbe került, mert a megszokott utak eredménytelennek bizonyultak és nem tudtak azokon át munkához jutni. Olyankor megálltak és felmérték a saját erősségeiket és azt, hogy vajon milyen jellegű cégnek lenne szüksége ezekre a képességekre? Aztán tudatosan a válaszuk megfogalmazása alapján kezdtek keresni és célba is értek. Az egyik tagunk például rájött, hogy ideális pultos lenne belőle egy kocsmában, de olyan sok elképzelése volt magáról a kocsmáról, mint intézményről, hogy azok egyik kocsma kereteibe sem fértek volna bele. Ezért kibérelt egy helyet és nyitott egy saját kocsmát, ami azon a környéken a legsikeresebb lett. Egy másik tagunk arra ébredt rá, hogy ő nagyon kedves tud maradni akkor is, amikor mindenki más ingerült és ideges, valamint ez nagyon megnyugtat másokat. Ezért egy olyan helyet talált magának, ahol nehéz helyzetekbe került emberekkel kellett az első interjút felvennie.
A hallott történeteknek azonban van egy olyan oldala is, hogy sokszor a képességeknek és vágyaknak megfelelő állásokhoz valamilyen végzettséget is előírnak. Amint kiderült, nem egy esetben önmagában a papírok beszerzése sem volt egyszerűen elérhető cél. Hallhattuk, hogy a tanulási folyamat is támogatható ösztöndíjakkal, de sokszor hatalmas nagy küzdelem egy ilyen tortúrát megjárni és ezt általában évente kétszer meg kell ismételni. Nagyon sokat segítene egy olyan központ, ahol az összes elérhető támogatási lehetőségről lehetne informálódni, de hiába van erre igény, ezt senki nem szolgálja ki, így a munkakeresőnek magának kell ezt megszerveznie.
Abban az esetben viszont sokkal rosszabb a helyzet, amikor valakinek nincs lehetősége tanulni vagy éppen extrém gyorsan kell állást találnia. Az ilyen esetekben jól jönnek a bejáratott utak, melyekre számos tippet hallhattunk. Érdekes helyzet állt elő, amikor az egyik klubtagunk felajánlotta a segítségét, hogy majd ő betelefonál egy olyan munkahelyre, ahol kifejezetten látássérülteket foglalkoztatnak. A beszélgetés olyan volt, mintha tökéletesen akarta volna illusztrálni azt, hogy miért kerülik el olyan sokan ezeket a foglalkoztatókat. A telefont felvevő recepciós egyáltalán nem volt segítőkész, nagyjából negyed óra alatt sikerült csak ahhoz a munkatárshoz eljutni, akit az ilyen kérdésekkel keresni kell. Utána sem volt egyszerű a beszélgetés, de ez most csak abból a szempontból volt tanulságos, amiről a hívást megelőzően beszélgettünk.
A klubdélután végén úgy álltunk fel, hogy talán az egyik legpraktikusabb, legtöbbet segítő klubnapon vettünk részt. Mindannyian gazdagabbak lettünk az elhangzott tapasztalatoknak köszönhetően és egészen biztos, hogy amikor majd esetleg munkát kell keresnünk, sokkal több eszközünk lesz, mint eddig volt.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
2018 első féléve Újbudán
Az év első féléve nagyon sok kellemes meglepetést tartogatott mindannyiunk számára. Mind a klubprogramjaink, mind a klubnapjaink által rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak.
Az egyik rendkívüli klubtémánk a látássérültek tanulása volt, mellyel kapcsolatban az integrált vagy szegregált intézmények körüli kérdéseket jártuk körbe olyanok tapasztalataink keresztül, akik diákként vagy szülőként érintettek az ügyben. A megéltek megosztásán alapuló beszélgetés közben új szempontként került elő az, hogy vajon az iskola megfelelő terep-e az integrációra? Számomra legalábbis meglepő volt azzal a nézettel találkozni, hogy az integráció színterei között az iskola csupán egyetlen hely, de nem kizárólagos és nem is kiemelt súlyú kell legyen. A beszélgetés azért hagyott bennem mély nyomot, mert olyan emberek példáján keresztül ismerhettünk meg egy újszerű szemléletet, akiknek az iskolai pályafutásuk sikeresnek tekinthető.
Az évekkel ezelőtt megkezdett beszélgetéssorozatunk is folytatódott a házasságról és az ismerkedésről. Ez a beszélgetéssorozat még 2015-ben indult el és mivel a résztvevők általában ugyanazok, így mindig ott folytatjuk, ahol éppen az utolsó alkalommal befejeztük. Az elmondott élmények, a beszélgetéshez vitt tényszerű adatok mára már olyan ismerethalmazt képeznek, melyek valamilyen hasznosításán már elkezdtünk gondolkodni.
A klubnapjaink sorában kiemelt helyett kapott a Braille-írás, melyről olyan formában hallhattunk, amivel a többségünk még korábban nem találkozott. Akik jelen voltunk, nagyon hálásak vagyunk a lelkes bemutatóért és az akkor kapott élményekért!
Az év első felében szervezett klubprogramjaink két csokorba oszthatóak.
Az egyik a családkutatás témája köré épült, mely egy mellékszála volt a kötetlen beszélgetéseinknek. Ebben az évben nagyon sok kirándulást építettünk ezen téma köré és már az év első felében is nagyon érdekes és szép helyekre juthattunk el. A kirándulásokból álló sorozat azóta már lezárult, de amennyiben igény jelentkezne rá, valamilyen ismétlés talán még megvalósulhat.
A klubprogramjaink másik része a természet és az ember együttélésének a megismerésére irányult, melynek keretében olyan helyekre kirándultunk el, ahol ennek a rendkívüli példáival találkozhattunk. Így jutottunk el többek között a Barátság Parkba valamint egy Vadasparkba is, mindkét helyen nagyon sok élmény várt minket. Ez a kirándulásokból álló sorozat azonban még nem zárult le, még az ősz folyamán is több helyre szeretnénk eljutni.
Az év még hátralevő részében szó lesz a FUTÁR-távkapcsolók kerületi tapasztalatairól, finom ételekkel ismerkedünk meg, beszélünk majd az árban is elérhető és praktikus segédeszközökről, valamint ismét lehetőség lesz a klubnapon befizetni a tagdíjat. Úgy néz ki sajnos, hogy az októberre megbeszélt sportrendezvényeink elmaradnak, de gőzerővel igyekszünk megszervezni valamilyen pótlást, remélhetően szeptember második felében vagy esetleg novemberben.
A rendezvényeink teljesen nyitottak, így nagy örömmel várunk minden kerületi látássérültet és a családtagjaikat, barátjaikat a kirándulásainkra, sportrendezvényeinkre és a klubnapjainkra is, ha csupán “csak” beszélgetni lenne kedvük.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Honnan jönnek a folyók?
Egy interaktív földrajzórára kaptunk meghívást a Bükkbe, Szilvásváradra. Bár hosszú utazgatás után értünk csak a megjelölt találkozási pontra, a szakvezetőnk ígéretére gondoltunk, miszerint amint megérkezünk, meg fogjuk tapasztalni azt, hogy mennyire nagyon megérte az utazásra fordított idő. Valóban így volt, mert amint megérkeztünk, megcsapta az orrunkat a szokatlanul friss levegő, hallhattuk a hegység minden kellemes zaját és valóban le voltunk nyűgözve az élménytől! Még a velünk tartó gyerekek is teljesen izgatottak lettek mindentől, ami körülvett minket!
A földrajzórának meghirdetett program témája a folyók eredete, illetve az ember és a folyó együttélése volt. Mindez össze volt kapcsolva a pisztrángozás mindenféle formájával is, de véletlenül úgy alakult, hogy a csoportunk egy tagja sem szerette a pisztrángot, így az étkezéses programrész kimaradt a napunkból.
A túránk első állomása egy tengerszem volt. A tengerszem úgy jött létre, hogy a meredek hegységekről legördülő jégtömeg hajdan egy kevésbé meredekebb területre érkezve megállt és felhalmozódott. A nehéz jégtömbök kimélyítettek maguknak egy medret, majd megolvadtak. Így egy édesvizű tó keletkezett, melynek a vize nagyon tiszta lett. Ez a képződmény a tengerszem.
A tengerszemek az esetünkben érdekesek, mert a tiszta vize a környékére vonzotta az embereket, valamint forrása is lehet egy vízfolyásnak. Az ember valamilyen módon mindig is igyekezett hasznosítani a vizet, ezen a területen sem volt ez másként. Ahogy azt sokféle módon meg is tapasztalhattuk pár méteres távolságon belül, a gravitáció miatt a tengerszemből lefolyik a víz, ami a környéken csörgedező pataknak és számos vízesésnek biztosít utánpótlást.
A velünk tartó gyerekek nagyon meglepő módokon tapasztalhatták meg azt, hogy amint egy vízfolyás sík területre ér, lerakja a hordalékát. Ez a szabályszerűség egy nagyjából 10-15 méteres szakaszon belül volt megfigyelhető, amiből a szakvezetőnk nagyon sokféle tanulságot levont. A kialakuló formákat mindenki nagy örömmel vizsgálgatta.
Megmutatta egy nagyon kicsi részen azt is, hogy miben változik meg a folyócska akkor, amikor a szintkülönbségekből adódó esést egy kisebb elgátolással megfogjuk és tóvá duzzasztjuk. A gyerekeknek természetesen nagyon tetszett az, hogy játszhattak is a vízzel, néhány dolgot maguk is kialakíthattak és megfigyelhették a változásokat.
A pataktól kissé eltávolodva egy meglepetésnek számító állomáson is megálltunk. Többen említették, hogy biztos valami nagy vihar lehetett a térségben, mert sok a kidőlt fa. Szakvezetőnk azonban elmondta, hogy ez egy tévedés, mert egy erdőrezervátum területén tartózkodunk, ahol az ember nem avatkozik bele a természetes folyamatokba. A kidőlt fákat és egykori törzsük helyének különböző fázisait megszemlélve értettük meg, hogy ez is az élet forrása, vagyis fontos élőhelyeknek számítanak. Bizonyos szakmai kategóriák alapján ezért az erdőség őserdőnek is tekinthető, vagyis a csoportunk minden tagja abban a pillanatban olyan emberré vált, aki már volt őserdőben.
Azt is nagyon sok helyen láthattuk, hogy milyen módon alakulnak ki a vízesések. A vízesések környékének az áramlási különbségeit is megismerhettük a kezünkkel, melyre az egész kirándulásunk alkalmával nagyon sok alkalommal nyílt lehetőség. Külön érdekesség volt a Fátoly-vízesés, amely a környék egyik leghíresebb képződménye.
A Fátyol-vízesésnél egy érdekes dilemmát hallgattunk meg arról, hogy mit jelent egy országos hírű természeti képződmény a helyben élőknek és dolgozóknak. A dilemma abból áll, hogy a látványosság idegenforgalmat generál, vagyis embereket vonz mindenféle helyről. Ezt láthattuk is, mert meglepően nagy tömeg alakult ki, sok fényképezni kívánó és gyönyörködő emberből. Ez annyiban jó, hogy az idegenforgalom bevételt jelent, mely a környéken élőknek megélhetési forrás, valamint a látványosság fenntartását is segíti. Ugyanakkor a nagy tömeg negatív hatásokkal is jár, mert hulladék keletkezik, a sok ember közlekedni szeretne és tucatszám jelennek meg egyéb váratlan igények. Ezért egy ilyen látványosság közelében mindig ki kell építeni a megfelelő méretezésű infrastruktúrát, ha a tömeges érdeklődés pozitív hatásait ki akarják használni. Ez egy nagyvárosban, egy nagyobb településen nem gond, de a semmi közepén, ahol a természet megóvása is lényeges szempont, nem egyszerű feladat.
A vízfolyásoknak a forrása azonban nem egyedül a tengerszem, hanem a leeső, majd a kőzeteken átszivárgó csapadék, mely általában forrásként tör a felszínre. Az, hogy egy adott forrás hol gyűjti össze a csapadékot és milyen úton jut el a felszínig, egy vizsgálható jelenség. Ennek a módszereiről és egy ilyen vizsgálat történetéről hallgattunk meg egy érdekes történetet a Szikla névre hallgató forrásnál.
A folyamatosan áramló nagyon tiszta víz azonban nem csupán az embereket vonzza, hanem más élőlényeket is. A környéken például a pisztrángokat is, mely valószínűleg őshonosnak tekinthető a Bükk ezen részén. Mivel a körülmények nagyon ideálisak a pisztrángok számára, maga a pisztráng pedig más halakhoz képest jövedelmezőbben tenyészthető, ezért nagyon komoly gazdasági ágazat a térségben a pisztrángozás. A pisztrángok tenyésztésének minden állomását megnézhettük, ami nagyon izgalmas résztúra volt az egész túrán belül.
A kirándulás alatt végig éreztük a szokatlanul friss levegőt és a kellemes hangokat. Ezeknek a forrásairól is szó volt. Az egyik tényező az őserdőnek nevezett erdőrezervátum, mely sokféle növényt is meghonosít, így eleve illatokban gazdagabbnak lehet érezni a levegőt egyes helyeken. A magasság miatt kevesebb az emberi szennyező hatás, de a pollenek is ritkábbak, ezért nem jött elő senkinek sem az allergiája.
Összességében egy minden érzékszervünkre ható kellemes, pihentető és érdekes túrát köszönhetünk Szilvásváradnak, valamint a szakvezetőnknek. Megbeszéltük azt is, hogy majd ősszel visszatérünk, amikor a környéknek egy másik arcát ismerhetjük majd meg.
