Ha valaki látássérült, akkor könnyen meg tudja tapasztalni azt, hogy egy munkaerőhiánnyal küszködő munkaerőpiacon is nagyon nehezen talál magának megélhetést. Mivel ez a téma egy jó ideje mindig előkerült a kötetlen beszélgetésekben, ezért szerveztünk egy tapasztalatcserét lehetővé tévő klubnapot.
Az első körben mindenki összefoglalta azt, hogy az eddigi életében miként oldotta meg a munkahelyét, ami meglepően sok dolgot hozott a felszínre. Kiderült, hogy a korábban ismételgetett sémák, melyek lehatárolták, hogy milyen munkakörökben dolgozhat egy látássérült ember, egyáltalán nem teljesültek a jelenlévőkön. Nagyon sokféle, egyáltalán nem szokványos utakon találtak megélhetési forrást maguknak a tagjaink, ami jó kezdetet nyújtott a tapasztalatcseréhez.
Ez nem jelenti azt, hogy a kifejezetten látássérülteknek nyitott munkahelyekkel ne rendelkeznének tapasztalatokkal azok, akik megszólaltak! Szinte az összes tipikus munkahelyről rendelkeznek testközeli élményekkel, jellemzően elég rosszakkal. A direkt látássérültekre, megváltozott munkaképességűekre vagy fogyatékos emberekre szabott munkahelyeken általában a megalázó bánásmód, a fokozott mértékű kiszolgáltatottság, az alacsony fizetés és számos tekintetben jogsértő gyakorlatok a jellemzőek. Akadnak kivételek, de ezek száma sajnos elég kevés.
Érdekes felismerés volt, hogy sok esetben akkor talált valaki igazán jó munkahelyet magának, amikor krízishelyzetbe került, mert a megszokott utak eredménytelennek bizonyultak és nem tudtak azokon át munkához jutni. Olyankor megálltak és felmérték a saját erősségeiket és azt, hogy vajon milyen jellegű cégnek lenne szüksége ezekre a képességekre? Aztán tudatosan a válaszuk megfogalmazása alapján kezdtek keresni és célba is értek. Az egyik tagunk például rájött, hogy ideális pultos lenne belőle egy kocsmában, de olyan sok elképzelése volt magáról a kocsmáról, mint intézményről, hogy azok egyik kocsma kereteibe sem fértek volna bele. Ezért kibérelt egy helyet és nyitott egy saját kocsmát, ami azon a környéken a legsikeresebb lett. Egy másik tagunk arra ébredt rá, hogy ő nagyon kedves tud maradni akkor is, amikor mindenki más ingerült és ideges, valamint ez nagyon megnyugtat másokat. Ezért egy olyan helyet talált magának, ahol nehéz helyzetekbe került emberekkel kellett az első interjút felvennie.
A hallott történeteknek azonban van egy olyan oldala is, hogy sokszor a képességeknek és vágyaknak megfelelő állásokhoz valamilyen végzettséget is előírnak. Amint kiderült, nem egy esetben önmagában a papírok beszerzése sem volt egyszerűen elérhető cél. Hallhattuk, hogy a tanulási folyamat is támogatható ösztöndíjakkal, de sokszor hatalmas nagy küzdelem egy ilyen tortúrát megjárni és ezt általában évente kétszer meg kell ismételni. Nagyon sokat segítene egy olyan központ, ahol az összes elérhető támogatási lehetőségről lehetne informálódni, de hiába van erre igény, ezt senki nem szolgálja ki, így a munkakeresőnek magának kell ezt megszerveznie.
Abban az esetben viszont sokkal rosszabb a helyzet, amikor valakinek nincs lehetősége tanulni vagy éppen extrém gyorsan kell állást találnia. Az ilyen esetekben jól jönnek a bejáratott utak, melyekre számos tippet hallhattunk. Érdekes helyzet állt elő, amikor az egyik klubtagunk felajánlotta a segítségét, hogy majd ő betelefonál egy olyan munkahelyre, ahol kifejezetten látássérülteket foglalkoztatnak. A beszélgetés olyan volt, mintha tökéletesen akarta volna illusztrálni azt, hogy miért kerülik el olyan sokan ezeket a foglalkoztatókat. A telefont felvevő recepciós egyáltalán nem volt segítőkész, nagyjából negyed óra alatt sikerült csak ahhoz a munkatárshoz eljutni, akit az ilyen kérdésekkel keresni kell. Utána sem volt egyszerű a beszélgetés, de ez most csak abból a szempontból volt tanulságos, amiről a hívást megelőzően beszélgettünk.
A klubdélután végén úgy álltunk fel, hogy talán az egyik legpraktikusabb, legtöbbet segítő klubnapon vettünk részt. Mindannyian gazdagabbak lettünk az elhangzott tapasztalatoknak köszönhetően és egészen biztos, hogy amikor majd esetleg munkát kell keresnünk, sokkal több eszközünk lesz, mint eddig volt.
Klubnap a munkakeresésről
Ha valaki látássérült, akkor könnyen meg tudja tapasztalni azt, hogy egy munkaerőhiánnyal küszködő munkaerőpiacon is nagyon nehezen talál magának megélhetést. Mivel ez a téma egy jó ideje mindig előkerült a kötetlen beszélgetésekben, ezért szerveztünk egy tapasztalatcserét lehetővé tévő klubnapot.
Az első körben mindenki összefoglalta azt, hogy az eddigi életében miként oldotta meg a munkahelyét, ami meglepően sok dolgot hozott a felszínre. Kiderült, hogy a korábban ismételgetett sémák, melyek lehatárolták, hogy milyen munkakörökben dolgozhat egy látássérült ember, egyáltalán nem teljesültek a jelenlévőkön. Nagyon sokféle, egyáltalán nem szokványos utakon találtak megélhetési forrást maguknak a tagjaink, ami jó kezdetet nyújtott a tapasztalatcseréhez.
Ez nem jelenti azt, hogy a kifejezetten látássérülteknek nyitott munkahelyekkel ne rendelkeznének tapasztalatokkal azok, akik megszólaltak! Szinte az összes tipikus munkahelyről rendelkeznek testközeli élményekkel, jellemzően elég rosszakkal. A direkt látássérültekre, megváltozott munkaképességűekre vagy fogyatékos emberekre szabott munkahelyeken általában a megalázó bánásmód, a fokozott mértékű kiszolgáltatottság, az alacsony fizetés és számos tekintetben jogsértő gyakorlatok a jellemzőek. Akadnak kivételek, de ezek száma sajnos elég kevés.
Érdekes felismerés volt, hogy sok esetben akkor talált valaki igazán jó munkahelyet magának, amikor krízishelyzetbe került, mert a megszokott utak eredménytelennek bizonyultak és nem tudtak azokon át munkához jutni. Olyankor megálltak és felmérték a saját erősségeiket és azt, hogy vajon milyen jellegű cégnek lenne szüksége ezekre a képességekre? Aztán tudatosan a válaszuk megfogalmazása alapján kezdtek keresni és célba is értek. Az egyik tagunk például rájött, hogy ideális pultos lenne belőle egy kocsmában, de olyan sok elképzelése volt magáról a kocsmáról, mint intézményről, hogy azok egyik kocsma kereteibe sem fértek volna bele. Ezért kibérelt egy helyet és nyitott egy saját kocsmát, ami azon a környéken a legsikeresebb lett. Egy másik tagunk arra ébredt rá, hogy ő nagyon kedves tud maradni akkor is, amikor mindenki más ingerült és ideges, valamint ez nagyon megnyugtat másokat. Ezért egy olyan helyet talált magának, ahol nehéz helyzetekbe került emberekkel kellett az első interjút felvennie.
A hallott történeteknek azonban van egy olyan oldala is, hogy sokszor a képességeknek és vágyaknak megfelelő állásokhoz valamilyen végzettséget is előírnak. Amint kiderült, nem egy esetben önmagában a papírok beszerzése sem volt egyszerűen elérhető cél. Hallhattuk, hogy a tanulási folyamat is támogatható ösztöndíjakkal, de sokszor hatalmas nagy küzdelem egy ilyen tortúrát megjárni és ezt általában évente kétszer meg kell ismételni. Nagyon sokat segítene egy olyan központ, ahol az összes elérhető támogatási lehetőségről lehetne informálódni, de hiába van erre igény, ezt senki nem szolgálja ki, így a munkakeresőnek magának kell ezt megszerveznie.
Abban az esetben viszont sokkal rosszabb a helyzet, amikor valakinek nincs lehetősége tanulni vagy éppen extrém gyorsan kell állást találnia. Az ilyen esetekben jól jönnek a bejáratott utak, melyekre számos tippet hallhattunk. Érdekes helyzet állt elő, amikor az egyik klubtagunk felajánlotta a segítségét, hogy majd ő betelefonál egy olyan munkahelyre, ahol kifejezetten látássérülteket foglalkoztatnak. A beszélgetés olyan volt, mintha tökéletesen akarta volna illusztrálni azt, hogy miért kerülik el olyan sokan ezeket a foglalkoztatókat. A telefont felvevő recepciós egyáltalán nem volt segítőkész, nagyjából negyed óra alatt sikerült csak ahhoz a munkatárshoz eljutni, akit az ilyen kérdésekkel keresni kell. Utána sem volt egyszerű a beszélgetés, de ez most csak abból a szempontból volt tanulságos, amiről a hívást megelőzően beszélgettünk.
A klubdélután végén úgy álltunk fel, hogy talán az egyik legpraktikusabb, legtöbbet segítő klubnapon vettünk részt. Mindannyian gazdagabbak lettünk az elhangzott tapasztalatoknak köszönhetően és egészen biztos, hogy amikor majd esetleg munkát kell keresnünk, sokkal több eszközünk lesz, mint eddig volt.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
2018 első féléve Újbudán
Az év első féléve nagyon sok kellemes meglepetést tartogatott mindannyiunk számára. Mind a klubprogramjaink, mind a klubnapjaink által rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak.
Az egyik rendkívüli klubtémánk a látássérültek tanulása volt, mellyel kapcsolatban az integrált vagy szegregált intézmények körüli kérdéseket jártuk körbe olyanok tapasztalataink keresztül, akik diákként vagy szülőként érintettek az ügyben. A megéltek megosztásán alapuló beszélgetés közben új szempontként került elő az, hogy vajon az iskola megfelelő terep-e az integrációra? Számomra legalábbis meglepő volt azzal a nézettel találkozni, hogy az integráció színterei között az iskola csupán egyetlen hely, de nem kizárólagos és nem is kiemelt súlyú kell legyen. A beszélgetés azért hagyott bennem mély nyomot, mert olyan emberek példáján keresztül ismerhettünk meg egy újszerű szemléletet, akiknek az iskolai pályafutásuk sikeresnek tekinthető.
Az évekkel ezelőtt megkezdett beszélgetéssorozatunk is folytatódott a házasságról és az ismerkedésről. Ez a beszélgetéssorozat még 2015-ben indult el és mivel a résztvevők általában ugyanazok, így mindig ott folytatjuk, ahol éppen az utolsó alkalommal befejeztük. Az elmondott élmények, a beszélgetéshez vitt tényszerű adatok mára már olyan ismerethalmazt képeznek, melyek valamilyen hasznosításán már elkezdtünk gondolkodni.
A klubnapjaink sorában kiemelt helyett kapott a Braille-írás, melyről olyan formában hallhattunk, amivel a többségünk még korábban nem találkozott. Akik jelen voltunk, nagyon hálásak vagyunk a lelkes bemutatóért és az akkor kapott élményekért!
Az év első felében szervezett klubprogramjaink két csokorba oszthatóak.
Az egyik a családkutatás témája köré épült, mely egy mellékszála volt a kötetlen beszélgetéseinknek. Ebben az évben nagyon sok kirándulást építettünk ezen téma köré és már az év első felében is nagyon érdekes és szép helyekre juthattunk el. A kirándulásokból álló sorozat azóta már lezárult, de amennyiben igény jelentkezne rá, valamilyen ismétlés talán még megvalósulhat.
A klubprogramjaink másik része a természet és az ember együttélésének a megismerésére irányult, melynek keretében olyan helyekre kirándultunk el, ahol ennek a rendkívüli példáival találkozhattunk. Így jutottunk el többek között a Barátság Parkba valamint egy Vadasparkba is, mindkét helyen nagyon sok élmény várt minket. Ez a kirándulásokból álló sorozat azonban még nem zárult le, még az ősz folyamán is több helyre szeretnénk eljutni.
Az év még hátralevő részében szó lesz a FUTÁR-távkapcsolók kerületi tapasztalatairól, finom ételekkel ismerkedünk meg, beszélünk majd az árban is elérhető és praktikus segédeszközökről, valamint ismét lehetőség lesz a klubnapon befizetni a tagdíjat. Úgy néz ki sajnos, hogy az októberre megbeszélt sportrendezvényeink elmaradnak, de gőzerővel igyekszünk megszervezni valamilyen pótlást, remélhetően szeptember második felében vagy esetleg novemberben.
A rendezvényeink teljesen nyitottak, így nagy örömmel várunk minden kerületi látássérültet és a családtagjaikat, barátjaikat a kirándulásainkra, sportrendezvényeinkre és a klubnapjainkra is, ha csupán “csak” beszélgetni lenne kedvük.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Honnan jönnek a folyók?
Egy interaktív földrajzórára kaptunk meghívást a Bükkbe, Szilvásváradra. Bár hosszú utazgatás után értünk csak a megjelölt találkozási pontra, a szakvezetőnk ígéretére gondoltunk, miszerint amint megérkezünk, meg fogjuk tapasztalni azt, hogy mennyire nagyon megérte az utazásra fordított idő. Valóban így volt, mert amint megérkeztünk, megcsapta az orrunkat a szokatlanul friss levegő, hallhattuk a hegység minden kellemes zaját és valóban le voltunk nyűgözve az élménytől! Még a velünk tartó gyerekek is teljesen izgatottak lettek mindentől, ami körülvett minket!
A földrajzórának meghirdetett program témája a folyók eredete, illetve az ember és a folyó együttélése volt. Mindez össze volt kapcsolva a pisztrángozás mindenféle formájával is, de véletlenül úgy alakult, hogy a csoportunk egy tagja sem szerette a pisztrángot, így az étkezéses programrész kimaradt a napunkból.
A túránk első állomása egy tengerszem volt. A tengerszem úgy jött létre, hogy a meredek hegységekről legördülő jégtömeg hajdan egy kevésbé meredekebb területre érkezve megállt és felhalmozódott. A nehéz jégtömbök kimélyítettek maguknak egy medret, majd megolvadtak. Így egy édesvizű tó keletkezett, melynek a vize nagyon tiszta lett. Ez a képződmény a tengerszem.
A tengerszemek az esetünkben érdekesek, mert a tiszta vize a környékére vonzotta az embereket, valamint forrása is lehet egy vízfolyásnak. Az ember valamilyen módon mindig is igyekezett hasznosítani a vizet, ezen a területen sem volt ez másként. Ahogy azt sokféle módon meg is tapasztalhattuk pár méteres távolságon belül, a gravitáció miatt a tengerszemből lefolyik a víz, ami a környéken csörgedező pataknak és számos vízesésnek biztosít utánpótlást.
A velünk tartó gyerekek nagyon meglepő módokon tapasztalhatták meg azt, hogy amint egy vízfolyás sík területre ér, lerakja a hordalékát. Ez a szabályszerűség egy nagyjából 10-15 méteres szakaszon belül volt megfigyelhető, amiből a szakvezetőnk nagyon sokféle tanulságot levont. A kialakuló formákat mindenki nagy örömmel vizsgálgatta.
Megmutatta egy nagyon kicsi részen azt is, hogy miben változik meg a folyócska akkor, amikor a szintkülönbségekből adódó esést egy kisebb elgátolással megfogjuk és tóvá duzzasztjuk. A gyerekeknek természetesen nagyon tetszett az, hogy játszhattak is a vízzel, néhány dolgot maguk is kialakíthattak és megfigyelhették a változásokat.
A pataktól kissé eltávolodva egy meglepetésnek számító állomáson is megálltunk. Többen említették, hogy biztos valami nagy vihar lehetett a térségben, mert sok a kidőlt fa. Szakvezetőnk azonban elmondta, hogy ez egy tévedés, mert egy erdőrezervátum területén tartózkodunk, ahol az ember nem avatkozik bele a természetes folyamatokba. A kidőlt fákat és egykori törzsük helyének különböző fázisait megszemlélve értettük meg, hogy ez is az élet forrása, vagyis fontos élőhelyeknek számítanak. Bizonyos szakmai kategóriák alapján ezért az erdőség őserdőnek is tekinthető, vagyis a csoportunk minden tagja abban a pillanatban olyan emberré vált, aki már volt őserdőben.
Azt is nagyon sok helyen láthattuk, hogy milyen módon alakulnak ki a vízesések. A vízesések környékének az áramlási különbségeit is megismerhettük a kezünkkel, melyre az egész kirándulásunk alkalmával nagyon sok alkalommal nyílt lehetőség. Külön érdekesség volt a Fátoly-vízesés, amely a környék egyik leghíresebb képződménye.
A Fátyol-vízesésnél egy érdekes dilemmát hallgattunk meg arról, hogy mit jelent egy országos hírű természeti képződmény a helyben élőknek és dolgozóknak. A dilemma abból áll, hogy a látványosság idegenforgalmat generál, vagyis embereket vonz mindenféle helyről. Ezt láthattuk is, mert meglepően nagy tömeg alakult ki, sok fényképezni kívánó és gyönyörködő emberből. Ez annyiban jó, hogy az idegenforgalom bevételt jelent, mely a környéken élőknek megélhetési forrás, valamint a látványosság fenntartását is segíti. Ugyanakkor a nagy tömeg negatív hatásokkal is jár, mert hulladék keletkezik, a sok ember közlekedni szeretne és tucatszám jelennek meg egyéb váratlan igények. Ezért egy ilyen látványosság közelében mindig ki kell építeni a megfelelő méretezésű infrastruktúrát, ha a tömeges érdeklődés pozitív hatásait ki akarják használni. Ez egy nagyvárosban, egy nagyobb településen nem gond, de a semmi közepén, ahol a természet megóvása is lényeges szempont, nem egyszerű feladat.
A vízfolyásoknak a forrása azonban nem egyedül a tengerszem, hanem a leeső, majd a kőzeteken átszivárgó csapadék, mely általában forrásként tör a felszínre. Az, hogy egy adott forrás hol gyűjti össze a csapadékot és milyen úton jut el a felszínig, egy vizsgálható jelenség. Ennek a módszereiről és egy ilyen vizsgálat történetéről hallgattunk meg egy érdekes történetet a Szikla névre hallgató forrásnál.
A folyamatosan áramló nagyon tiszta víz azonban nem csupán az embereket vonzza, hanem más élőlényeket is. A környéken például a pisztrángokat is, mely valószínűleg őshonosnak tekinthető a Bükk ezen részén. Mivel a körülmények nagyon ideálisak a pisztrángok számára, maga a pisztráng pedig más halakhoz képest jövedelmezőbben tenyészthető, ezért nagyon komoly gazdasági ágazat a térségben a pisztrángozás. A pisztrángok tenyésztésének minden állomását megnézhettük, ami nagyon izgalmas résztúra volt az egész túrán belül.
A kirándulás alatt végig éreztük a szokatlanul friss levegőt és a kellemes hangokat. Ezeknek a forrásairól is szó volt. Az egyik tényező az őserdőnek nevezett erdőrezervátum, mely sokféle növényt is meghonosít, így eleve illatokban gazdagabbnak lehet érezni a levegőt egyes helyeken. A magasság miatt kevesebb az emberi szennyező hatás, de a pollenek is ritkábbak, ezért nem jött elő senkinek sem az allergiája.
Összességében egy minden érzékszervünkre ható kellemes, pihentető és érdekes túrát köszönhetünk Szilvásváradnak, valamint a szakvezetőnknek. Megbeszéltük azt is, hogy majd ősszel visszatérünk, amikor a környéknek egy másik arcát ismerhetjük majd meg.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Megismertük a tiszadobi labirintust
Egy váratlan meghívásnak eleget téve mentünk el Tiszadobra kirándulni, hogy megnézzük mindazt, amit az Andrássy-kastély környékén csak lehetséges.
Maga a kastély azért különleges, mert a Loire folyó mellett épült lovagi várkastélyok mintájára épült úgy, hogy egyes elemeiben a vajdahunyadi vár is modellként szolgált. A klubnapokon folytatott családtörténeti beszélgetésekből álló sorozat szempontjából is érdekes volt számunkra a helyszín, mert most egy olyan kastélyt látogathattunk meg, mely ki volt téve fosztogatásnak.
A kastély felkeresésének a nehézsége, a település eldugott jellegében van. Valószínűleg a békés, nagyon nyugodt környezet ára, a nagyon-nagy távolság minden nagyobb településtől. Ez számunkra azt jelentette, hogy két óránál is hosszabb út során érkeztünk csak meg. Azonban amint beléptünk a parkba, egyből megcsapta az orrunkat a nagyon finom virágillat.
A kastélybeli túránk során elhangzott, hogy a korábbi kifosztások miatt, a gyűjteményben kevés eredeti darab van, így kölcsönkért tárgyakkal egészítették ki a tárlatot. Az eredeti darabok között azonban nagyon egyediek is vannak. Például apró mozaikokkal díszített asztallapok vagy kézzel hímzett bútorszövetek, melyen mesék jelenetei kelnek életre, illetve a kastély valamelyik főurától származó festmények. Sokunk életében először látott velencei tükröt, amely a ráeső fénynek a legnagyobb részét visszaveri, így más képet ad, mint egy megszokott tükör. Bár ezt nem tudtuk annyira jól ellenőrizni, azért sokat kísérleteztünk vele.
A tárlat megtekintése közben izgalmas történeteket hallgathattunk meg a gyűjtési folyamatról, amelynek a kiállított anyagokat köszönhetjük. Teremről-teremre vándorolva merülhettünk el a főúri bútorok történetébe, szinte minden egyes sarokban valami olyat hallva, amit máshol még nem mondtak el a többségünknek.
A kastély a II. világháború után gyermekotthonként üzemelt pár évtizedig, majd amikor üresen maradt, akkor kezdték el átalakítani, egy hatalmas renoválás keretében. Ennek köszönhetően ma már a falak és a világítás is teljes mértékben a kiállótéri funkciót tudják szolgálni. Ennek nagyon örültünk, mert a gyengénlátók részére ez nagyon ideálisnak bizonyult.
A kastély belső részei után kimentünk a parkba sétálni, ahogy újabb élmények vártak mindannyiunkra! Az egyik legnagyobb élmény a bukszusokból kiépített labirintus volt. Igazat megvallva nem nagyon lehetett benne eltévedni, de nem azért, mert annyira ügyesek voltunk, hanem azért, mert kevés volt benne a zsákutca.
A labirintus nagyon izgalmas és kellemes élménynek bizonyult, de a merészebbeknek egy másik lehetőség is megnyílt: a Tisza holtágának a felkeresése. Ebben annyi nehézség volt, hogy a part megközelítése egy vadonnal felérő úton volt lehetséges, valamint le kellett ereszkedni egy meredekebb részen is. Ezzel a lehetőséggel néhányan éltünk is, ahol nagyon sok kellemesen illatozó virágbokor mellett haladtunk el.
A túra közös folytatásaként szabadon legeltetett állatokkal találkozhattunk, ahol egy rövid ismertetőt hallgattunk meg az ilyen jellegű állattartásról. Sajnos ez utóbbi programelemre szívesen szántunk volna több időt is, de majd talán egy másik kirándulás keretében pótoljuk és jobban elmélyedünk a szabadon tartott kecskék, malacok és szarvasmarhák világában.
Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a segítségét és támogatását, hogy ez a kirándulás megvalósulhatott!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Klubnap az alkoholról
A közösségünk egyik legaktívabb tagja még nagyon régen kocsmáros volt és már sokszor kiderült, hogy nagyon jó történetei vannak életének abból az időszakából. Ezért úgy éreztük, hogy eljött az ideje annak, hogy ezeket meghallgassuk és felhasználhassuk az ismereteink bővítésére. Arra kértük, hogy meséljen nekünk az alkoholokról és azoknak a közérzetre gyakorolt hatásairól.
Azt természetesen már a legelején hallhattuk, hogy véleménye szerint az alkohol fogyasztása nem javítja a közérzetet, mert ha így lenne, akkor az egykori kocsmárosunk nem hallgathatott volna végig annyi kesergést a pohár mellett ülő emberektől. Elmondta, hogy ma már nem hallani annyit az alkoholfogyasztás veszélyeiről, de ezek a veszélyek nagyon is valósak. A tapasztalata szerint, a túlzott alkoholfogyasztásnak van egy kőbe vésett útja, melynek a vége csak azért nem mindig ugyanaz, mert nem mindenkinek a szervezete annyira erős, hogy teljesen át tudja élni.
Ő maga ezért szívesebben látna sokkal több értelmes megelőzést szolgáló kampányt. Elmondta nekünk azt is, hogy az alkoholfogyasztásnak hatalmas erővel rendelkező pozitív propagandája van, mert a reklámokban, filmekben nagyon sokszor jó színben tüntetik fel. Példának említette azt a kifejezést, hogy “megiszunk valamit”, ami nagyon sok kontextusban elhangzik, de általában nem egy pohár vízre vonatkozik és általában a mindennapi társas érintkezésnek a megszokott eleme lett. Ennek az eredménye, hogy ismeretei szerint a magyarországi emberek alkoholfogyasztása megnőtt, ahogyan néhány szomszédos ország lakóié is.
Megtudtuk, hogy mekkora mértékű a szervezetre pozitív hatást gyakorló alkohol mértéke: meglepően picike. Amikor azt halljuk, hogy az alkoholok némelyike gyógyszerként is működhet, akkor közel olyasmi mennyiségekre kell gondolnunk, mint ahogyan a gyógyszerek esetén is tesszük. Mivel nagyon komoly különbségek vannak az egyes alkoholok alapanyagainak minősége és előállítási módjai között, ezért körülbelül úgy kell számolni, hogy napi egy deciliter közepes minőségű vörösbor az a mennyiség, ami még jó hatást fejthet ki a fogyasztójára. Ez azonban csak akkor van így, ha van két alkoholmentes nap is az ember életében. Minden ezt meghaladó mértékű fogyasztásról elmondható, hogy már káros hatásokkal járhat.
Az, hogy a mindennapokban annyira elterjedt az alkohol, sok tényezőnek köszönhető, melyek közül nem egynek a távoli múltban kell keresni a gyökereit. Ezek közül az egyik, hogy a kutak vize nem volt tiszta, ezért az alkohollal kevert kútvíz volt a biztonságos ital, még a gyerekeknek is. Másik tényező, hogy a nemesi udvartartások ünneplésének a részeként tekintettek rá, így az alsóbb társadalmi csoportokban is az ünneplés egyik elemeként maradt meg az alkoholfogyasztás, annak is a túlzásba vitt módja.
Ezeket hallva nem lepődtünk meg, hogy az egykori kocsmárosunk életéhez nem kapcsolódik hozzá az alkoholfogyasztás, bár a nagyon jó minőségű alkoholok kis mértékű fogyasztásának nem ellenzője. Pártolja a gyógyászati célú fogyasztást is, mert bizonyos állapotokban egy-egy ital kifejezetten kis adagban való fogyasztása gyógyszerként hathat. Az ünneplés, a társasági lét, a jó közérzet biztosításában azonban nem szokott szerepet osztani az alkoholnak. Végezetül kaptunk tőle egy kis ízelítőt abból, hogy milyen jellegű alkohol az, ami nagyon kicsi adagban fogyasztva még jó hatással lehet az emberre.
Ezúton is szeretnénk neki megköszönni a magával ragadó előadásmódját és a megosztott gondolatait!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Megismerkedtünk Matyófölddel
Még a tavasz kezdetén kaptunk egy kecsegtető ígéretet egy matyóföldi kirándulásra, ami minden baljóslatú előjel ellenére valóra válhatott. Ezért nagy örömmel mentünk el Mezőkövesdre, hogy megismerjünk mindent, amit csak lehetséges egy nap alatt megismerni a matyókról.
Az odaút alatt nagyon sok dolgot megtudhattunk arról mire számíthatunk, így várakozásokkal telve érkeztünk meg Mezőkövesdre. Mezőkövesd magyarországi viszonylatban körülbelül a századik legnagyobb város, tehát nem számít annyira nagynak, de a helyszínen nem ezt éreztük. Az utóbbi Budapesten kívüli kirándulásaink alkalmával sokkal kisebb településekhez szoktunk hozzá, így nagyon meglepődtünk a város méretén. A város körülbelül akkora, mint Budapest első három kerülete és a XII. kerület együttesen.
Az első állomásunk a Matyó Múzeum volt, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. Ott megismertük milyen elemei vannak a matyó díszítéseknek, hogyan váltak ismertté és mekkora a tényleges jelentőségük. Megtudtuk, hogy a matyó megnevezés a környék katolikus lakóira utal, vagyis nem minden ott élő ember matyó és ezért nem minden a környéken lakó ember családi fotói között találhatunk szépen hímzett ruhadarabokat.
A bemutatott kiállítási tárgyakból megismerhettük a matyó hímzésen túl a matyó bútordíszítést és sok minden mást is, ami a színvilághoz és a formavilághoz kötődik. Ezeken keresztül ráébresztettek minket arra, hogy a matyó kultúra több a hímzésnél és a ruházkodásnál, csak éppen a hímzéses munkák kerültek leginkább a figyelem középpontjába.
A múzeum egyik tárlatvezetője nagyon készségesen válaszolt minden kérdésre, melyekből nem volt hiány. Kiderült, hogy a színeknek egy teljesen jól követhető jelentése is van a díszítésekben. Számunkra meglepetést okozott, hogy a gyász színe a zöld, nem pedig a fekete. Sőt, a fekete a föld szimbóluma, melyből a termékenység és az élet származik, vagyis pozitív jelentést hordoz. Még arról is szó esett, hogy a matyó díszítést milyen módon lehet felismerni és megkülönböztetni a többitől.
Ezt követően mentünk át a közeli templomba, melynek különlegessége egy olyan freskó, melyen a matyó ruhákba öltözött emberek is megjelennek. Természetesen maga az egész templom lenyűgöző volt a díszítései és a festményei miatt.
A templom történetét és a képi világát is alkalmunk nyílt megismerni, amelyről elmondhatni, hogy valóban nem mindennapi. Bár kifejezetten azért mentünk oda, hogy a matyókról tudhassunk meg a lehető legtöbbet, nagyon sok érdekes információval lettünk gazdagabbak.
Ezt követően egy kisebb városnézésen vettünk részt, ahol megismerhettük azt, hogy egy ekkora méretű, ilyen hírű városnak milyen problémái vannak és ki tudják-e használni az adottságaikat. Mivel mostanában elég sok ilyen jellegű beszélgetésben volt részünk, így nagyon sok kérdésünk volt. Számunkra nagyon érdekes volt a repülőtér, de sajnos arról csak elbeszélést hallhattunk, nem kereshettük fel. Felmerült a lehetősége, hogy egy másik alkalommal megpróbálunk majd oda is eljutni, mert ez a jelenleg éppen nem aktív repülőtér, a második legnagyobb repülőtér az országban.
A mezőkövesdi kirándulásunk információkban is és újdonságokban is nagyon gazdag volt, nagyon köszönjük mindenkinek az áldozatos segítségét, amely lehetővé tette számunkra ezt a kirándulást!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Új esélyek felkutatása felé
Az Egyesületünk már a kezdetektől fogva részt vesz ezen a kerületi rendezvényen, ahol általában egy civileket érintő téma köré épülnek fel a beszélgetések. Ezeken a beszélgetéseken először mindig azok szólalnak meg, akiket a civilek partnerként keresnek meg és elmondják azt, hogy az ő szemükben miként is néz ki a civilekkel való együttműködés. Éppen ezért nagyon értékes tudásanyag válik elérhetővé, mivel segítséget adnak ahhoz, hogy a másik fél szemével láthassuk önmagunkat. Májusban a nagy cégek, mint a civilek támogatója volt a téma, amely egy nagyon izgalmas témakörnek ígérkezett.
Az első céges megszólaló Gulyás Marianna volt, aki a Decathlon társadalmi felelősségvállalásért felelős vezetője. Ismertette a cégük támogatási rendszerét, amely rengeteg olyan elemet tartalmaz, amire nem is gondoltunk. Az egyik ilyen, hogy a támogatások ügyében minden évben ősszel döntenek, egy összes dolgozót magában foglaló gyűlésen. Az ismertetett projektek közül egyszerű szavazással választanak a megjelentek. Vagyis a támogatások ügyében a szavazáson megjelenő dolgozók többségét kell megnyernie egy civil szervezetnek.
Ha egy civil szervezet szeretne új partnerként bekerülni a cég támogatási rendszerébe, akkor hosszabb távú programsorozattal érdemes pályáznia, nem pedig egy-egy rendezvénnyel. A cég 12 hónapra tervez előre és az a civil szervezet tud ehhez jól alkalmazkodni, amelyik rálát a soron következő 12-18 hónapjára. Ha egy civil szervezet működése ennek megfelel és tisztában van a saját szükségleteivel, akkor a helyi áruháznál kell kezdeményeznie a kapcsolat felvételét.
A vállalat pénzzel, eszközökkel vagy tudásalapú önkéntességgel támogatja a megvalósuló projekteket. Ezekben közös az, hogy általában a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok sportolási lehetőségéhez kapcsolódnak. Hét civil szervezetet is felhozott példaként, hogy átlássuk meddig terjedhet a támogatásuk, mit tartalmazhat és milyen módon valósulnak meg ezek a közös projektek.
Ha már egy civil szervezet bekerül a támogatási rendszerükbe, akkor azt várják el, hogy legyen egyetlen ember, aki az egész partnerség alatt jól informált, a projektre teljes rálátással rendelkező kapcsolattartóként elérhető a számukra. Általában minden megvalósuló projektbe több civil szervezet is bevonásra kerül, így a hasonló területeken aktív civilekkel való együttműködésre való nyitottság és képesség nagyon lényeges.
A második megszólaló Czibere Zsolt volt, aki a BP támogatási politikájáról beszélt. Ismertette a BP magyarországi tevékenységét és ezekből levezette azt, hogy ők miben állnak szívesen a civilek rendelkezésére. Őt hallgatva már nem lepődtünk meg azon, hogy a támogatás ügyében náluk is a dolgozók döntenek. Alapvetően mindenki előtt nyitottak, de vannak kiemelten támogatott területek, melyben szívesen vállalnak támogatói szerepet. Például ilyen a gyerekeket érintő ügyek, a fogyatékos embereket érintő programok és azok a tervek, melyek a kirekesztett csoportok befogadását mélyítik.
A magyarországi civileknek rendszeresen problémát okoz, hogy a cég belső kommunikációra használt nyelve az angol, így a civilek részéről ez egy elvárt képesség, mellyel sokan nem rendelkeznek. Mivel a dolgozóik többsége nem magyar anyanyelvű, ezért ez nem valami kötözködés, hanem a döntéseket hozó dolgozók elérésének az egyetlen útja.
Amikor már megvalósul a partnerség, akkor a cég pénzt és önkéntest ad át. Az alapötleteket mindig a civilektől várják, soha nem ők állnak elő javaslatokkal. Egy-egy területen belül, mindig a partnerként bevont civileknek a véleménye számít. Végezetül ő is példákat hozott fel sikeres együttműködésekre, mely példák megmutatták a döntéshozatal és a partneri együttműködés minden érdekes részletét.
Az előadások után közös beszélgetéseken dolgoztuk fel a hallottakat és alkalom nyílt arra is, hogy megismertessük a folyamatban lévő programjainkat.
A kerületben végzett munkánk egyik kulcseleme, hogy kirekesztett, elszigetelt embereknek nyújt alkalmat sportolni, kirándulni, megismerni a szűkebb és tágabb környezetüket. Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek ezért az alkalomért, mert nagyon sok értékes ötletet, javaslatot kaptunk ahhoz, hogy a munkánkhoz újabb forrásokat tudjunk bevonni.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Állatokhoz nevelés a Vadasparkban
Az újbudai Klub egy állatokhoz nevelő foglalkozáson vett részt Budakeszin.
A mai városi ember sok tekintetben elidegenedett a természettől, és sok olyan dolgot érez természetellenesnek, ami valójában a lehető legtermészetesebb. Például sokan idegenkednek az állatoktól, és nem tudják, miként kell viselkedni a közelükben. Erre a gondolatra került felfűzésre a vadasparki kirándulásunk.
Az első állomáson egy érdekes bemutatón vehettünk részt, ahol leginkább a galambokat ismerhettük meg. A galambokról megtudhattuk, hogy azon kevés madarak egyike, akik tejjel táplálják a fiókáikat. Mivel a galambok is képesek milliós nagyságrendben városokat lakni, ma elsősorban a koszt és a betegséget társítjuk hozzájuk, de a múltban csupa pozitív dolog jelképeként utaltak rá. Ezek igazságtartalmáról is megtudhattunk dolgokat.
Ezt követően jött a legizgalmasabb rész, ahol őzekkel barátkozhattunk. Az őzekhez való bejutás előtt megtudtuk a szabályokat. Az első az volt, hogy legyünk csendesek, ne hangoskodjunk. A második az, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. A harmadik pedig az, hogy üljünk le, álljunk meg, ne menjünk az őzek után, hanem várjuk meg amíg ők közelítenek meg minket. Ezek a szabályok általában a legtöbb állatra érvényesek, de az őzek különösen félősek. Ráadásul nem is mernek az emberre támadni, de a hangoskodás, a hirtelen mozdulat vagy a kergetése elvezethet odáig, hogy menekülés közben véletlenül egy embernek ütköznek. Amint megtudtuk, ezek a szabályok általánosak, minden állatnál követni ajánlatos.
Szomorú érdekesség, hogy miközben a területükön voltunk, sokan mások is velünk együtt jöttek be, akik nem tartották be a szabályokat. Ők éppen körbevettek egy őzt minden irányból, majd egy hangos nevetéstől megijedve az őz megpróbált kitörni az emberek gyűrűjéből és majdnem nekiment egy kisgyereknek.
Többször láthattuk azt is, hogy amikor csendben voltunk, egy helyben álltunk vagy ültünk, illetve nem tettünk hirtelen mozdulatokat, akkor az őzek jöttek oda hozzánk. A velünk lévő vezető azt is elmondta, hogy amikor állatokat szeretne valaki fényképezni vagy megfigyelni, akkor is alapvető fontosságúak ezek a szabályok. Ha valaki ezeket nem tartja be, akkor soha nem fog tudni jó fényképeket készíteni.
A következő állomásunk a bivalyoknál volt, akik a meleg miatt éppen a pocsolyában tartózkodás jogáért küzdöttek meg egymással. A dagonyázásért folytatott harc kifejezetten komótos, szinte ráérős lökdösődés volt, inkább tűnt játéknak. A vezetőnk elmondta, hogy akár a közelükbe is mehetnénk, ha ugyanazokat a szabályokat megtartanánk, melyeket az őzek esetében megismertünk. A bivalyok alapvetően békések, nem támadnak addig, amíg nem éreznek veszélyt. Az embert kifejezetten jól tűrik, érdekes lénynek tartják.
Ezt követően egy másik dagonyázó állatot kerestünk fel, a vaddisznókat. A vaddisznók sajnos semmilyen módon nem foglalkoztak velünk, az ottlétünk alatt végig aludtak. E miatt a programunkból sajnos a gyakorlati bemutatót ki kellett hagynunk. Megtudtuk azt, hogy a vaddisznók általában éjszaka aktívak, nappal inkább pihennek. Azt is megtanultuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad a kicsi vaddisznókat megfogni. Könnyen hihetnénk, hogy az amúgy aranyos, barátságos kismalacok eltévedtek, de az anyjuk mindig a közelükben van, csak csendes és észrevétlen. Ha az ember megközelíti őket, akkor azonnal támadnak, amit nehéz kivédeni.
A következő állomásunk a farkasoknál volt. Egy triót nézhettünk meg, és a vezetőnk folyamatosan magyarázta, milyen viselkedések zajlanak éppen a szemünk előtt. Kiderült, hogy a farkasok valójában nagyon előzékeny állatok egymással szemben. Ennek ellenére nem ajánlott embernek a közelükbe menni. Meglepő, de a fogságban tartott és emberhez szokott farkasok nagyon hamar támadnak. A szabadon élő társaik inkább félnek és menekülnek, nagyon nehezen merészkednek az emberek közelébe. Náluk is érvényesek az őzeknél emlegetett szabályok, és azok alkalmazásával akár a simogatásig is eljuthatnánk, de a vezetőnk azt javasolta, hogy ezzel inkább soha ne is kísérletezzünk.
Találkoztunk a medvékkel is, melynek éppen az adott aktualitást, hogy mostanában gyakori a medvék megjelenése a magyarországi területeken. Tanácsként azt kaptuk, hogy semmiképpen ne közelítsük meg őket. Mivel ugyanúgy kerüli az embert, mint a legtöbb állat, ezért igyekezzünk valamilyen módon folyamatos zajjal haladni az erdőben, és akkor nem fog a közelünkbe jönni. Ha kicsi medvebocsot látunk, akkor a vaddisznóknál hallottak miatt, soha ne menjünk a közelébe, hanem gyorsan távolodjunk el!
Végül a pillangókhoz érkeztünk el, ahol a feladatunk az volt, hogy a tanult viselkedési szabályok alkalmazásával videót kellett készítenie róluk valamelyikünknek. A viselkedési szabályok eléggé eredményesnek bizonyultak, mivel mindenki, aki megpróbálkozott a videókészítéssel, az sikerrel is járt.
Nagyon köszönjük a vezetőnknek, Mátyásnak, a segítségét, mert általa nagyon sok izgalmas és érdekes élménynek lehettünk a részesei! Reméljük, hogy a legközelebbi programunkon is ennyire kellemes tapasztalatokkal lehetünk majd gazdagabbak.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ismerkedés a Braille-írással
Egy váratlan esemény miatt a tervezett téma módosítására kényszerültünk az újbudai klubnapon, így a Braille-írás került az asztalunkra, a szó legszorosabb értelmében. Hálásak voltunk kolléganőnknek, Andinak, amiért vállalta a gyors helyettesítést, illetve azért az élményért is, melyet neki köszönhetünk. Ugyanis a korábbi klubnapokon elhangzottak alapján azt gondoltuk, hogy a Braille-írás nálunk nem túl népszerű, azonban ha ez így is volt, a helyzet egész biztosan megváltozott.
Andi elmondta, hogy a Braille-írás ismerete valóban nem eléggé elterjedt, mivel a beszélő eszközök visszaszorították rá az igényt. Elmondta, hogy ő személy szerint ezzel nagyon nem tud egyetérteni. Szerinte egy látó diáktól vagy látó felnőttől sem fogadjuk el, ha a beszélő eszközök miatt nem sajátítaná el az írás-olvasást, ehhez hasonlóan egy síkírást olvasni képtelen látássérültnek is rendelkeznie kell valamilyen módszerrel, amin keresztül írásban ki tudja magát fejezni és információt tud befogadni.
Példának említette a négyes metró liftjeinek gombjait, ahol sokszor az ezüstszínű felületet megsüti a nap és olyankor egy gyengénlátónak is gondot okozhat a megfelelő gomb megtalálása. Különösen azért, mert nem csak a peron, aluljáró és a felszín gombok léteznek, hanem számos parkolószint és üzemi megálló. Neki ilyen esetekben a Braille-feliratozás szokott segíteni. Több hasonló példát is említett, amikor a Braille-feliratozás valóban hasznos segítség lehet egy gyengénlátónak is, ezért mindenkit arra ösztönzött, hogy legyen nyitott a pontírás megismerése felé.
Említette azt is, hogy a pontok érzékelése fejleszthető, így csak nagyon kevés azon emberek száma, akik elől a Braille-írás teljesen elzárt. Részükre segítség lehet a Moon-írás, amely az ujjukkal rosszul érzékelő, szerzett vakoknak lett kifejlesztve, de komoly hátrány, hogy inkább csak angol nyelvű anyagok léteznek ilyen formában Magyarországon.
Megtudtuk tőle, hogy az MVGYOSZ épületén belül nagyon korszerű, digitális Braille-eszközökkel felszerelt könyvtár is elérhető, amit érdemes felkeresni az eszközökkel való ismerkedés miatt is. Maguk az eszközök még nagyon drágák, de számolni kell az elterjedésükkel. Említésre került az is, hogy az Egyesület tagjai részére ingyenesen elérhető a Braille-tanfolyam, amelyet mindenkinek a figyelmébe ajánlott.
A beszélgetés végén mutatott egy általa hozott Braille-írógépet, amin mindenki szabadon írogathatott és ehhez segítséget is adott, ha szükség volt rá. Többen életükben először írhattak ilyen módon és nagy örömmel töltötte el őket, hogy akár írásban is ilyen gyorsan ki tudják magukat fejezni.
Örömmel tapasztaljuk, hogy a klubnapi témáink gyakorlatias segítséget jelentenek! Reméljük egyre többen fognak élni a jövőben az ebben rejlő lehetőségekkel!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Felfedeztük a füleki várat
Az ez évre tervezett, várakat felkereső sorozatunknak az utolsó állomásán voltunk, Füleken. Azokon a klubnapokon melyeken a családtörténettel foglalkoztunk, sokszor példaként idéztük ezt a várat is. Annak az egyik példájaként volt felidézve, hogy egy nemesi családnak sok látható, kézzel is megfogható emléke van, köztük egy jelentősebb épület is. Mivel sokat beszéltünk a füleki várról, ezért mindenképpen szerettük volna megismerni testközelből is.
Fülek egyébként nem volt ismeretlen a számunkra, mert egy nagyon régi klubnapon már az egyik vendégünk beszélt a városról. Úgy emlegette, mint a magyar és a szlovák nyelv közötti határvonalat. Arról beszélt nekünk, hogy véleménye szerint Fülek az a hely, ahol az emberek beszélik és használják a magyar nyelvet, a szlovák nyelvhasználat pedig erősen vissza van szorulva annak ellenére, hogy minden kiírás szlovákul is létezik. A megérkezésünk és ottlétünk alatt ennek számos példáját felfedeztük, így valóban nem volt szükségünk tolmácsolásra.
Maga a vár egy kialudt vulkáni kúpra lett felépítve. A nagyobb része romokban áll, így inkább egy várromra emlékeztet messziről a képe. Az épület azonban még így is a település fölé emelkedik és meghökkentően hatalmas. A helyszínre érve megtudtuk, hogy többször töltötte be az erőd funkcióját, ezért mindent, amit egy klasszikus vártól remélünk, azt itt megkaphatjuk.
A bejárást ez esetben is részekre osztottuk, hogy a legjobban tudjuk kihasználni az időt. Megtekintettük a kerítésen kívüli részeket, a vártornyot és a nagyobb helyet foglaló romos területet.
A kerítésen kívüli részeken kevés látnivaló volt, de a cél az volt, hogy érzékeljük hol voltak eredetileg a vár határai. Nem meglepő módon az épületet nem a tényleges határainál védték, hanem jóval előtte. Így, ha az ostromlók ezeken a külső vonalakon át is jutottak volna, még messze lettek volna a vár bevételétől. Érdekesség, hogy a vár bevétele nem is ostrommal sikerült, hanem a várvédők lerészegedése miatt az egyik ellenséges rab megszökött és egy nem őrzött ablakon át bejutottak a törökök, így nem volt szükség hagyományos ostromra.
A vár tornya azért érdekes, mert teljesen helyre van állítva és bőven az ember megjelenése előtti időktől mutatja be a térség történetét a török utáni időkig. Ezeket a történelmi korszakokat szintenként rendezték be, így egy nagyon izgalmas időutazáson vehettünk részt. Számunkra nagyon érdekes volt a klubon történt beszélgetések miatt az is, hogy milyen emlékek maradtak meg az egykori nemesi családtól, így a tárlatvezető talán olyan érdeklődést tapasztalhatott meg a részünkről, amelyben valószínűleg még nem sokszor volt része. A legfelső szinten egy kis bemutatót is kaphattunk a török időkben használt fegyverekből, mely sokaknak nagyon tetszett.
Maga a romterület bejárása nem volt egyszerű, mivel a hatalmas és romos lépcsők nem mindig voltak megfelelőek azoknak, akiknek nem ép a látásuk. A főbb helyekre azonban így is eljutottunk. Akik rendszeresen velünk tartanak ezekre a kirándulásokra, már megszokták, hogy megkeressük a vízellátást biztosító kutat, azt a bejáratot, ahol nagyobb szekerek is be tudtak hajtani, valamint az érdekesebb őrhelyeket, melyek a vár védelmében kulcsszerepet játszottak.
Fülekről Budapestre tartva megálltunk Ipolytarnócon is, ahol az ősparkot kerestük fel. Ezen a területen zajlik egy kísérlet, mely az eredetileg őshonos fákat próbálja helyreállítani. Bár a területre nem lehetett bemenni, elgyalogolhattunk mellette, ennek köszönhetően pedig képet kaphattunk az egykor őshonos növényi élővilágról.
A tanösvény azért is volt nagyon érdekes, mert valamikor régen a terület egy tengerpart volt, ahol ma már a környéken ismeretlen állatok éltek együtt. A fogaik, lábnyomaik meg is maradtak, ezeket meg is foghattuk, köztük a cápák fogait is. Számos érdekes információt hallhattunk az ember előtti múlt kutatásának a módszertanáról.
A tanösvénynek a másik látványossága egy hatalmas fa, mely az egykori folyóra merőlegesen dőlt ki, majd megkövesedett, ezért sokáig hídként használták. Ennek a hatalmas fának a maradványai láthatóak ma is, különböző módokon védelmezve a látogatók elől, de megtapinthattuk egyes részeit. Nagyon sok ilyen jellegű emlék maradt meg napjainkig, mert egy közeli vulkán kitörése konzerválta az akkori élővilágot, így a területet a “magyar pompei” néven is emlegetik.
Nagyon örültünk annak a kedves fogadtatásnak, melyben mindkét helyen részesültünk és ezért ismét szeretnénk köszönetet mondani! Ha valakinek van kedve ilyen élményekhez, akkor sok szeretettel várjuk a hasonló kirándulásainkon az év még előttünk álló részében!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
A bőrig ázás garantált!
Szeretettel várlak benneteket a következő ” lámpásklub” programunkra!
2018. június 24-én (vasárnap) 15 órakor az Operett Színházba fogunk elmenni. Az Ének az esőben című örökzöld musicalt tekinthetjük meg. A mindent elsöprő nagy szerelem, no és persze a bőrig ázás garantált!
Telefon: 06304989094
Email: lampas.terezvaros@gmail.com
Terézváros Önkormányzata által támogatott program!
Lukács Erzsébet (Böbke)
Terézváros “lámpásklub” közösségi civilszervezője
A kép forrása: jegy.hu
Sárváron jártunk
A különböző programok között válogatva kaptunk egy lehetőséget arra, hogy másokkal közösen elutazhassunk Sárvárra. Amikor a programra igent mondtuk, még nem is sejtettük, hogy mennyire kellemes élményekben lesz majd részünk.
A hosszas utazás során először Kám mellet álltunk meg, a Jeli Arborétumnál. Ha pedig már ott voltunk, akkor be is mentünk egy 2,5 órás sétára. Éppen virágoztak a rododendronok, így mind a látvány, mind az illat nagyon kellemes ajándék volt a számunkra. Nagy örömünkre az arborétum látássérülteknek is akadálymentesítve lett, így mindent megfoghattunk, mindennel megismerkedhettünk úgy, ahogy nekünk a legjobb volt. Ha valakinek megjött a kedve, akkor a kijáratnál vihetett is haza cserepes palántákat.
A pihentető séta után folytattuk az utunkat Sárvárra, de közben megálltunk a somlói borvidéken, ahol gyors pincelátogatásban lehetett részünk. Megtudtuk, hogy Magyarország legkisebb területű borvidékén vagyunk, mely tulajdonképpen egy kisebb hegynyi területet fed le. Sok érdekes dolgot tudhattunk meg a szőlészetről és a borászatról, ami meghozta a kedvünket egy hosszabb időtartalmú ilyesféle programhoz.
Végül megérkeztünk Sárvárra, ahol egyenesen a Várba mentünk. A vár a Kanizsay és a Nádasdy családok tulajdonában állt, majd az utolsó nemesi lakója a bajor királyi család volt. Utóbbiak a második világháború végéig laktak a kastélyban. Az épületen belül két kiállítást tekinthettünk meg. Az egyik maga az épület történetének a bemutatása, a másik pedig a huszárokat bemutató gyűjtemény.
A huszárkiállítástól nem vártunk sokat, mégis nagyon értékes tudással lettünk gazdagabbak. Megtudhattuk, hogy eleinte a kifejezés egy negatív, megbélyegző címkeként volt használatos. Megismerhettük a huszárok katonai egységként való alkalmazásának a történetét, mely történetben sok meglepő dolgot is hallottunk.
Az épületet és korábbi lakóit bemutató tárlat egy bűvös szekrénnyel kezdődött, melyben titkos fiókokat kellett megtalálni. Több ilyen szekrényt is használtak a korábbi évszázadokban, hogy például a szerelmes leveleket vagy féltett ékszereket el tudják rejteni. Van olyan bűvös szekrény is kiállítva, melyen a mai napig is keresik a titkos rekeszeket. Ezt követően különböző szalonokon haladtunk keresztül, ahol annak idején nagyon fontos kérdések dőltek el. Ezen termek egyikében találkozhattunk az első magyar nyelvű nyomtatott Újszövetséggel is.
A klubunk számára különösen érdekesek voltak a nemesi családok máig megmaradt ereklyéi. Korábban beszéltünk róla, hogy a nemesi családoknak volt legalább egy nagyobb épülete, mely a családi központ szerepét töltötte be. Számos festménynek, díszes ruhának és sokféle érékes tárgynak voltak az ilyen épületek az otthonai. Sárvár esetében olyannyira így van ez ma is, hogy sokmilliós értékben adnak át tárgyakat az egykori birtokos családok a Vármúzeumnak teljesen ingyen, mert úgy érzik, hogy a családi kincseknek ott van a méltó helye. Például az egyik XVIII. században készített festményen látható volt egy óra. Amikor a család megtalálta a saját gyűjteményében a nagyon értékes 300 éves órát, azonnal becsomagolták és postára adták.
Külön meglepetés volt, hogy megismerhettük a bajor királyi család történetét és a sárvári életüket. Izgalmas történeteket hallgattunk a máig zajló kincskeresésről, mert a szovjetek elől menekülő család nagyon sok értékét egyszerűen csak elfalazta a háború utáni időkre. Amikor azt gondoltuk, hogy a tárlat végére értünk és már nem érhet minket több meglepetés, akkor egy ókortól a jelenig tartó parfümhasználat történetét bemutató kiállítási anyagban mélyedhettünk el. Megismerhettünk a női és a férfi szokások közötti különbségeket és az ezekhez tartozó tárgyakat.
Mindent összefoglalva elmondható, hogy meglepetésekben és kellemes élményekben gazdag kirándulásban volt részünk. Reméljük legközelebb többen jönnek majd velünk!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
