Az ez évre tervezett, várakat felkereső sorozatunknak az utolsó állomásán voltunk, Füleken. Azokon a klubnapokon melyeken a családtörténettel foglalkoztunk, sokszor példaként idéztük ezt a várat is. Annak az egyik példájaként volt felidézve, hogy egy nemesi családnak sok látható, kézzel is megfogható emléke van, köztük egy jelentősebb épület is. Mivel sokat beszéltünk a füleki várról, ezért mindenképpen szerettük volna megismerni testközelből is.
Fülek egyébként nem volt ismeretlen a számunkra, mert egy nagyon régi klubnapon már az egyik vendégünk beszélt a városról. Úgy emlegette, mint a magyar és a szlovák nyelv közötti határvonalat. Arról beszélt nekünk, hogy véleménye szerint Fülek az a hely, ahol az emberek beszélik és használják a magyar nyelvet, a szlovák nyelvhasználat pedig erősen vissza van szorulva annak ellenére, hogy minden kiírás szlovákul is létezik. A megérkezésünk és ottlétünk alatt ennek számos példáját felfedeztük, így valóban nem volt szükségünk tolmácsolásra.
Maga a vár egy kialudt vulkáni kúpra lett felépítve. A nagyobb része romokban áll, így inkább egy várromra emlékeztet messziről a képe. Az épület azonban még így is a település fölé emelkedik és meghökkentően hatalmas. A helyszínre érve megtudtuk, hogy többször töltötte be az erőd funkcióját, ezért mindent, amit egy klasszikus vártól remélünk, azt itt megkaphatjuk.
A bejárást ez esetben is részekre osztottuk, hogy a legjobban tudjuk kihasználni az időt. Megtekintettük a kerítésen kívüli részeket, a vártornyot és a nagyobb helyet foglaló romos területet.
A kerítésen kívüli részeken kevés látnivaló volt, de a cél az volt, hogy érzékeljük hol voltak eredetileg a vár határai. Nem meglepő módon az épületet nem a tényleges határainál védték, hanem jóval előtte. Így, ha az ostromlók ezeken a külső vonalakon át is jutottak volna, még messze lettek volna a vár bevételétől. Érdekesség, hogy a vár bevétele nem is ostrommal sikerült, hanem a várvédők lerészegedése miatt az egyik ellenséges rab megszökött és egy nem őrzött ablakon át bejutottak a törökök, így nem volt szükség hagyományos ostromra.
A vár tornya azért érdekes, mert teljesen helyre van állítva és bőven az ember megjelenése előtti időktől mutatja be a térség történetét a török utáni időkig. Ezeket a történelmi korszakokat szintenként rendezték be, így egy nagyon izgalmas időutazáson vehettünk részt. Számunkra nagyon érdekes volt a klubon történt beszélgetések miatt az is, hogy milyen emlékek maradtak meg az egykori nemesi családtól, így a tárlatvezető talán olyan érdeklődést tapasztalhatott meg a részünkről, amelyben valószínűleg még nem sokszor volt része. A legfelső szinten egy kis bemutatót is kaphattunk a török időkben használt fegyverekből, mely sokaknak nagyon tetszett.
Maga a romterület bejárása nem volt egyszerű, mivel a hatalmas és romos lépcsők nem mindig voltak megfelelőek azoknak, akiknek nem ép a látásuk. A főbb helyekre azonban így is eljutottunk. Akik rendszeresen velünk tartanak ezekre a kirándulásokra, már megszokták, hogy megkeressük a vízellátást biztosító kutat, azt a bejáratot, ahol nagyobb szekerek is be tudtak hajtani, valamint az érdekesebb őrhelyeket, melyek a vár védelmében kulcsszerepet játszottak.
Fülekről Budapestre tartva megálltunk Ipolytarnócon is, ahol az ősparkot kerestük fel. Ezen a területen zajlik egy kísérlet, mely az eredetileg őshonos fákat próbálja helyreállítani. Bár a területre nem lehetett bemenni, elgyalogolhattunk mellette, ennek köszönhetően pedig képet kaphattunk az egykor őshonos növényi élővilágról.
A tanösvény azért is volt nagyon érdekes, mert valamikor régen a terület egy tengerpart volt, ahol ma már a környéken ismeretlen állatok éltek együtt. A fogaik, lábnyomaik meg is maradtak, ezeket meg is foghattuk, köztük a cápák fogait is. Számos érdekes információt hallhattunk az ember előtti múlt kutatásának a módszertanáról.
A tanösvénynek a másik látványossága egy hatalmas fa, mely az egykori folyóra merőlegesen dőlt ki, majd megkövesedett, ezért sokáig hídként használták. Ennek a hatalmas fának a maradványai láthatóak ma is, különböző módokon védelmezve a látogatók elől, de megtapinthattuk egyes részeit. Nagyon sok ilyen jellegű emlék maradt meg napjainkig, mert egy közeli vulkán kitörése konzerválta az akkori élővilágot, így a területet a “magyar pompei” néven is emlegetik.
Nagyon örültünk annak a kedves fogadtatásnak, melyben mindkét helyen részesültünk és ezért ismét szeretnénk köszönetet mondani! Ha valakinek van kedve ilyen élményekhez, akkor sok szeretettel várjuk a hasonló kirándulásainkon az év még előttünk álló részében!
Felfedeztük a füleki várat
Az ez évre tervezett, várakat felkereső sorozatunknak az utolsó állomásán voltunk, Füleken. Azokon a klubnapokon melyeken a családtörténettel foglalkoztunk, sokszor példaként idéztük ezt a várat is. Annak az egyik példájaként volt felidézve, hogy egy nemesi családnak sok látható, kézzel is megfogható emléke van, köztük egy jelentősebb épület is. Mivel sokat beszéltünk a füleki várról, ezért mindenképpen szerettük volna megismerni testközelből is.
Fülek egyébként nem volt ismeretlen a számunkra, mert egy nagyon régi klubnapon már az egyik vendégünk beszélt a városról. Úgy emlegette, mint a magyar és a szlovák nyelv közötti határvonalat. Arról beszélt nekünk, hogy véleménye szerint Fülek az a hely, ahol az emberek beszélik és használják a magyar nyelvet, a szlovák nyelvhasználat pedig erősen vissza van szorulva annak ellenére, hogy minden kiírás szlovákul is létezik. A megérkezésünk és ottlétünk alatt ennek számos példáját felfedeztük, így valóban nem volt szükségünk tolmácsolásra.
Maga a vár egy kialudt vulkáni kúpra lett felépítve. A nagyobb része romokban áll, így inkább egy várromra emlékeztet messziről a képe. Az épület azonban még így is a település fölé emelkedik és meghökkentően hatalmas. A helyszínre érve megtudtuk, hogy többször töltötte be az erőd funkcióját, ezért mindent, amit egy klasszikus vártól remélünk, azt itt megkaphatjuk.
A bejárást ez esetben is részekre osztottuk, hogy a legjobban tudjuk kihasználni az időt. Megtekintettük a kerítésen kívüli részeket, a vártornyot és a nagyobb helyet foglaló romos területet.
A kerítésen kívüli részeken kevés látnivaló volt, de a cél az volt, hogy érzékeljük hol voltak eredetileg a vár határai. Nem meglepő módon az épületet nem a tényleges határainál védték, hanem jóval előtte. Így, ha az ostromlók ezeken a külső vonalakon át is jutottak volna, még messze lettek volna a vár bevételétől. Érdekesség, hogy a vár bevétele nem is ostrommal sikerült, hanem a várvédők lerészegedése miatt az egyik ellenséges rab megszökött és egy nem őrzött ablakon át bejutottak a törökök, így nem volt szükség hagyományos ostromra.
A vár tornya azért érdekes, mert teljesen helyre van állítva és bőven az ember megjelenése előtti időktől mutatja be a térség történetét a török utáni időkig. Ezeket a történelmi korszakokat szintenként rendezték be, így egy nagyon izgalmas időutazáson vehettünk részt. Számunkra nagyon érdekes volt a klubon történt beszélgetések miatt az is, hogy milyen emlékek maradtak meg az egykori nemesi családtól, így a tárlatvezető talán olyan érdeklődést tapasztalhatott meg a részünkről, amelyben valószínűleg még nem sokszor volt része. A legfelső szinten egy kis bemutatót is kaphattunk a török időkben használt fegyverekből, mely sokaknak nagyon tetszett.
Maga a romterület bejárása nem volt egyszerű, mivel a hatalmas és romos lépcsők nem mindig voltak megfelelőek azoknak, akiknek nem ép a látásuk. A főbb helyekre azonban így is eljutottunk. Akik rendszeresen velünk tartanak ezekre a kirándulásokra, már megszokták, hogy megkeressük a vízellátást biztosító kutat, azt a bejáratot, ahol nagyobb szekerek is be tudtak hajtani, valamint az érdekesebb őrhelyeket, melyek a vár védelmében kulcsszerepet játszottak.
Fülekről Budapestre tartva megálltunk Ipolytarnócon is, ahol az ősparkot kerestük fel. Ezen a területen zajlik egy kísérlet, mely az eredetileg őshonos fákat próbálja helyreállítani. Bár a területre nem lehetett bemenni, elgyalogolhattunk mellette, ennek köszönhetően pedig képet kaphattunk az egykor őshonos növényi élővilágról.
A tanösvény azért is volt nagyon érdekes, mert valamikor régen a terület egy tengerpart volt, ahol ma már a környéken ismeretlen állatok éltek együtt. A fogaik, lábnyomaik meg is maradtak, ezeket meg is foghattuk, köztük a cápák fogait is. Számos érdekes információt hallhattunk az ember előtti múlt kutatásának a módszertanáról.
A tanösvénynek a másik látványossága egy hatalmas fa, mely az egykori folyóra merőlegesen dőlt ki, majd megkövesedett, ezért sokáig hídként használták. Ennek a hatalmas fának a maradványai láthatóak ma is, különböző módokon védelmezve a látogatók elől, de megtapinthattuk egyes részeit. Nagyon sok ilyen jellegű emlék maradt meg napjainkig, mert egy közeli vulkán kitörése konzerválta az akkori élővilágot, így a területet a “magyar pompei” néven is emlegetik.
Nagyon örültünk annak a kedves fogadtatásnak, melyben mindkét helyen részesültünk és ezért ismét szeretnénk köszönetet mondani! Ha valakinek van kedve ilyen élményekhez, akkor sok szeretettel várjuk a hasonló kirándulásainkon az év még előttünk álló részében!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
A bőrig ázás garantált!
Szeretettel várlak benneteket a következő ” lámpásklub” programunkra!
2018. június 24-én (vasárnap) 15 órakor az Operett Színházba fogunk elmenni. Az Ének az esőben című örökzöld musicalt tekinthetjük meg. A mindent elsöprő nagy szerelem, no és persze a bőrig ázás garantált!
Telefon: 06304989094
Email: lampas.terezvaros@gmail.com
Terézváros Önkormányzata által támogatott program!
Lukács Erzsébet (Böbke)
Terézváros “lámpásklub” közösségi civilszervezője
A kép forrása: jegy.hu
Sárváron jártunk
A különböző programok között válogatva kaptunk egy lehetőséget arra, hogy másokkal közösen elutazhassunk Sárvárra. Amikor a programra igent mondtuk, még nem is sejtettük, hogy mennyire kellemes élményekben lesz majd részünk.
A hosszas utazás során először Kám mellet álltunk meg, a Jeli Arborétumnál. Ha pedig már ott voltunk, akkor be is mentünk egy 2,5 órás sétára. Éppen virágoztak a rododendronok, így mind a látvány, mind az illat nagyon kellemes ajándék volt a számunkra. Nagy örömünkre az arborétum látássérülteknek is akadálymentesítve lett, így mindent megfoghattunk, mindennel megismerkedhettünk úgy, ahogy nekünk a legjobb volt. Ha valakinek megjött a kedve, akkor a kijáratnál vihetett is haza cserepes palántákat.
A pihentető séta után folytattuk az utunkat Sárvárra, de közben megálltunk a somlói borvidéken, ahol gyors pincelátogatásban lehetett részünk. Megtudtuk, hogy Magyarország legkisebb területű borvidékén vagyunk, mely tulajdonképpen egy kisebb hegynyi területet fed le. Sok érdekes dolgot tudhattunk meg a szőlészetről és a borászatról, ami meghozta a kedvünket egy hosszabb időtartalmú ilyesféle programhoz.
Végül megérkeztünk Sárvárra, ahol egyenesen a Várba mentünk. A vár a Kanizsay és a Nádasdy családok tulajdonában állt, majd az utolsó nemesi lakója a bajor királyi család volt. Utóbbiak a második világháború végéig laktak a kastélyban. Az épületen belül két kiállítást tekinthettünk meg. Az egyik maga az épület történetének a bemutatása, a másik pedig a huszárokat bemutató gyűjtemény.
A huszárkiállítástól nem vártunk sokat, mégis nagyon értékes tudással lettünk gazdagabbak. Megtudhattuk, hogy eleinte a kifejezés egy negatív, megbélyegző címkeként volt használatos. Megismerhettük a huszárok katonai egységként való alkalmazásának a történetét, mely történetben sok meglepő dolgot is hallottunk.
Az épületet és korábbi lakóit bemutató tárlat egy bűvös szekrénnyel kezdődött, melyben titkos fiókokat kellett megtalálni. Több ilyen szekrényt is használtak a korábbi évszázadokban, hogy például a szerelmes leveleket vagy féltett ékszereket el tudják rejteni. Van olyan bűvös szekrény is kiállítva, melyen a mai napig is keresik a titkos rekeszeket. Ezt követően különböző szalonokon haladtunk keresztül, ahol annak idején nagyon fontos kérdések dőltek el. Ezen termek egyikében találkozhattunk az első magyar nyelvű nyomtatott Újszövetséggel is.
A klubunk számára különösen érdekesek voltak a nemesi családok máig megmaradt ereklyéi. Korábban beszéltünk róla, hogy a nemesi családoknak volt legalább egy nagyobb épülete, mely a családi központ szerepét töltötte be. Számos festménynek, díszes ruhának és sokféle érékes tárgynak voltak az ilyen épületek az otthonai. Sárvár esetében olyannyira így van ez ma is, hogy sokmilliós értékben adnak át tárgyakat az egykori birtokos családok a Vármúzeumnak teljesen ingyen, mert úgy érzik, hogy a családi kincseknek ott van a méltó helye. Például az egyik XVIII. században készített festményen látható volt egy óra. Amikor a család megtalálta a saját gyűjteményében a nagyon értékes 300 éves órát, azonnal becsomagolták és postára adták.
Külön meglepetés volt, hogy megismerhettük a bajor királyi család történetét és a sárvári életüket. Izgalmas történeteket hallgattunk a máig zajló kincskeresésről, mert a szovjetek elől menekülő család nagyon sok értékét egyszerűen csak elfalazta a háború utáni időkre. Amikor azt gondoltuk, hogy a tárlat végére értünk és már nem érhet minket több meglepetés, akkor egy ókortól a jelenig tartó parfümhasználat történetét bemutató kiállítási anyagban mélyedhettünk el. Megismerhettünk a női és a férfi szokások közötti különbségeket és az ezekhez tartozó tárgyakat.
Mindent összefoglalva elmondható, hogy meglepetésekben és kellemes élményekben gazdag kirándulásban volt részünk. Reméljük legközelebb többen jönnek majd velünk!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Harmadik születésnap Újbudán
A meghívott vendég távolléte miatt ezúttal nem áprilisban, hanem májusban tartottuk a klubunk megalapításának harmadik évfordulójára emlékező alkalmunkat.
Kállai Ani, a klub egyik első lámpása, sajnos nem tudott eljönni, így Lenkai Viktória és Jánosi Veronika volt a vendégünk. Viktória volt a klub harmadik lámpása, Vera pedig az első, aki a klubba vendégként látogatott el.
A beszélgetésben felelevenítettük a klub megszervezésének és elindulásának a történetét. Viktória elbeszélte, miként ismerte meg az újbudai klubot és azt, hogy milyen élményei voltak kívülállóként, majd lámpásként. Megosztotta velünk a tapasztalatait is, hogy miben tér el az újbudai klub más kluboktól, mivel ő személyesen több klub szervezésében is rendelkezik tapasztalatokkal.
Mindenki igyekezett valamilyen meghatározó emléket előkeresni, mellyel az elmúlt három év során ajándékozta meg őt az újbudai klubélet. Így szó esett házastársat kereső, véletlenül betévedett férfiról, jó pár más vidám jelenetről, de arról is, hogy annak idején itt kezdődött el a FUTÁR-távkapcsolók tesztelése. Elhangzott, hogy 2015 nyarán egy akadálymentes közlekedéssel foglalkozó találkozó volt a legnagyobb meleg idején, ahol a helyi látássérültek előálltak azzal az igénnyel, miszerint az önkormányzatok segítsék elő a FUTÁR-távkapcsolók ingyenességét. Ezt követően a helyi önkormányzat 50 távkapcsolót ajándékozott a kerületben élő látássérülteknek, majd a helyben élők a feleslegessé vált, régebbi kapcsolójukat elajándékozták a szomszédságukban élők részére. Már az ajándékozás napján el is indult a tesztelés, az összes kijelzőt és zebrát bejárva, sajnos meglepően rossz eredményekkel.
Szó esett arról is, hogy szeretnénk, ha sokkal többen látogatnák a programjainkat, mivel a jelenlegi klubélet részesei és a helyben élő látássérültek száma között nagyságrendi eltérések vannak. Élményekben gazdag, alapvetően vidám programokkal várunk mindenkit, olyanokkal körülvéve magunkat, akik gyakorlottak a látássérültek számára az élmények befogadhatóvá tételében. Bízunk abban, hogy a negyedik születésnapunkat már nagyobb létszámú csoportban fogjuk megünnepelni!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Jákon jártunk
Tavaly tavasszal kaptunk lehetőséget arra, hogy elmenjünk Jákra és megnézzük a sokunk által csak a könyvekből ismert jáki templomot. A korlátozott számban elérhető helyek miatt többen lemaradtak a programról, így ebben az évben nagyon igyekeztünk, hogy ismét lehetőségünk legyen eljutni a faluba.
Az épület bejárását három részre bontottuk, hogy a rendelkezésre álló időt a legjobban tudjuk kihasználni. Az első szakaszban körbejártuk az épületet, a másodikban a könyvekből ismert építmény belsejét néztük meg, a harmadikban pedig egy kisebb kápolnát.
Az épület megtalálása egyébként egyszerű volt, mert a templom tornyai nagyon messziről is láthatóak voltak, így csupán “toronyiránt” kellett sétálnunk. A templom a község legmagasabb épülete, egy kisebb domb tetején áll, amit lépcsőn is meg lehet közelíteni vagy akár egy kis kerülővel egy lépcsőmentes, enyhe emelkedőn is. A templomnak rendkívül szép udvara van, sok szép és illatozó fával és gondozott kerttel.
Mielőtt beléptünk egy oldalsó kicsike ajtón, megtudtuk, hogy maga a “jáki templom” néven ismert épület nem a köznép temploma volt, hanem a szerzeteseké. Ez egy nagyméretű épület volt az építése idején, ilyet a köznép számára nem volt szokás kialakítani. A bejárást is négy részre kellett ezért felosztanunk a hatalmas belső tér és a bennük elhelyezett látnivalók miatt.
A könyvekből ismert kapu mögött egy kisebb csarnok helyezkedik el, ahol a szerzetesek és a vendégek a megérkezéshez kapcsolatos rítusokat elvégezhették. A falakon több, nagyon régi freskó látható, melyeket megpróbáltunk mindenki számára érthetővé tenni.
A két oldalsó hajó egy-egy oltárban végződik, de önmagukban is akkora méretűek, mint máshol egy nagyobb kápolna. A falakon sok évszázadot túlélt szobrokat látni, melyek narrációja a jól látók számára is annyira érdekes volt, hogy egy létszámunkat sokszorosan meghaladó tömeg alakult ki körülöttünk. A mellékhajók egyikét egy rózsaablak zárja le, melynek hatása sötétben érzékelhető a legjobban. A templom látogatásakor a világítás csak néhány percre kapcsolódik fel, így a belső tér fényben és sötétben is megnézhető, ezért a rózsaablak nem kerüli el a látogatók figyelmét.
A főhajóban egy hatalmas oltár uralja a képet, de akik jobban látnak, a felső ablaksorokat is észre tudták venni. Amikor az oltárnak hátat fordítottunk, akkor láthattuk azt a karzatot, ahova a földbirtokos és családja ülhetett le. Ezen a ponton voltunk abban a helyzetben, hogy mindannyian megérthettük, milyen hatalmas építményben vagyunk. Ez a földesúri karzat a képekről ismert főbejárat mögött helyezkedik el és a sok látnivaló miatt egyszerű nem észrevenni.
A templomból kilépve mentünk át a köznép számára épített kápolnába, melyet Szent Jakabról neveztek el. A templom meglepően kicsi, a belső tere szinte csak az oltár és az előtte lévő alig három négyzetméteres rész. Meglepve kérdeztük, hogy miként fértek be a falusiak? A megoldás mindannyiunkat meglepett! Az épület kör alakú és a falai nagyon vastagok. Alaposabban megnézve a falakat, észre lehetett venni, hogy a belsejében egy hosszú körkőrös lépcsősor van, ahova a falusiak felálltak, így onnan, állva és felülről nézhették az oltár előtti szertartást. Ez a fajta elhelyezés nagyon ritka, a megjelentek közül egyikünk sem találkozott még vele, pedig sok kultikus épületet láttunk már korábban.
Korábbi klubnapjainkon sokszor szóba kerültek a családkutatás témakörén belül a nemesi családok és a reprezentatív épületeik. Ezen alkalmakkor többször példának emlegettük a németújvári várat, mely a batthányiak központja. Erre való tekintettel elmentünk megnézni ilyen szemmel is a várat, mivel Jáktól nincs annyira messze. Az út önmagában is lenyűgöző, de a vezetőnknek köszönhetően nagyon sok érdekes történetet hallhattunk a környékről.
A vár sok érdekessége közül az egyik az, hogy egy kialudt vulkáni kúpon fekszik. Mivel nagyon meredek a hegy oldala, ezért hatalmas teljesítménynek számít gyalog feljutni. Mi sem vállalkoztunk rá, így a várhoz épített siklón mentünk fel. A várban láthattuk a reprezentatív gyűjteményt, mely nem csupán a várlakók életét dokumentálta, hanem a nemesi család jelentős embereiről készített festményeket, a hivatalukhoz kötődő ruhákat és más eszközöket mutatta be. Megtudhattuk mi a célja a lovagteremnek és a vadászteremnek, de láthattunk egyes korszakokra jellemzően berendezett szobákat is. A számunkra érdekes tanulság a korábbi klubnapok miatt az volt, hogy a nemesi életformának olyan sok tárgyi emléke marad meg egy családon belül, amit nem lehet évtizedek alatt elfeledni.
Visszafelé érdekes történeteket hallottunk a helyben élők identitásának alakulásáról és több ponton is megálltunk, ahol ezzel kapcsolatos fontos helyek voltak. Ezek közül kettő kiemelkedő volt a többi közül.
Láthattunk például olyan speciális éttermeket, melyekben csak helyi ételeket és italokat kínálnak. Ezeknek a neve buschenschank. Ezek olyan helyek, ahol a helyben élő termelő a gazdaságában előállított ételeket eredetileg egy fatányérra helyezte, mellé pedig a saját italait, jellemzően a borait szolgálta fel. Ezeket a különleges éttermeket törvény védi és nagyon sok gazdasági előnyt kapnak, így életben tudtak maradni sok évszázadon keresztül is.
Megálltunk egy burgenlandi temető mellett is, ahol nagyon sok magyaros hangzású név volt. Az ottani alkalmi vezetőnk nagyon érdekes történeteket mesélt a magyaros nevekről és a családok identitásáról. Amivel megajándékozott minket, az valójában egy Burgenland-történet volt, melyért nagyon hálásak vagyunk, valóban gazdagabbak lettünk neki köszönhetően.
Visszatekintve úgy érezzük, hogy nagyon sokat tanulhattunk ebből a kirándulásból és mindenkinek ismételten szeretnénk kifejezni ezért a köszönetünket! Őszintén reméljük, hogy a kirándulásainkhoz egyre több embernek megjön a kedve és legközelebb sokkal többen mehetünk el újra Jákra és a környékére!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Térképezés Újbudán
Sok szeretettek várunk mindenkit a júniusi klubdélutánunkra, ahol napjaink helyi térképeiről lesz szó.
Sokan nem is veszik észre, hogy egyetlen hét alatt mennyit használják a Google térképeit és annak különböző szolgáltatásait. Olyanok lesznek a vendégeink, akik ezt a térképet fejlesztik és nyitottak arra, hogy a látássérült használók igényeit megismerjék. Sok meglepő és érdekes információt megismerhetünk és megmutatják nekünk azt is, hogy mennyire fontosak a visszajelzéseink és az igényeink közlése.
A klubnap időpontja: 2018. június 5. (kedd) 14,15 órától
A helyszín: Budapesti Művelődési Központ földszinti kisterme (a bolt mellett)
Budapest XI. Etele út 55. (Bikás park metrómegállónál)
A szükséges számú ülőhelyek miatt kérjük, hogy a részvételi szándékot előre jelezzétek! Hely bőven van, de az, hogy ebből mennyi lesz elkészítve, az előzetesen jelentkezők létszámán múlik. Ezért, ha úgy érzed csak egy kis esélye is van a megjelenésednek, jelezd nekünk!
Telefonszámunk: 0670-984-1745
Email: lampas.ujbuda@gmail.com
Neumann Károly
közösségi civilszervező
A Gellért-hegyen sétáltunk
Minden évben amikor melegebb az idő, el szoktunk menni egy nagyobb sétára a Gellért-hegyre. Ez ebben az évben is így volt, de sajnos elég szerény mértékű érdeklődés kísérte a mostani túránkat.
Ebben az évben a kényelmesebb utat választottuk és busszal mentünk fel a Citadella aljáig. A buszra a metró mellett szálltunk fel, ahol meleg és por vett minket körül. Ezért meglepetésként ért minket, hogy amint leszálltunk a buszról, madárcsicsergés, friss és illatos levegő kényeztetett minket. Sokféle virág illata keveredett a levegőben, de helyenként az orgona mindent felülmúlt, ami nagyon kellemes indítása volt a közös sétánknak.
A Citadellánál lévő kilátónál sor került a szokásos játékunkra, ahol leteszteltük, hogy akiknek van még valamennyi látásuk, azok meddig és mennyit látnak. Ezt követően mentünk el a szoborig, ahol két, teljesen másféle kilátásnak örvendhettünk.
A kilátással és a látottakkal kapcsolatos beszélgetésünk után a játszóterek felé mentünk le a parkokon keresztül, ahol az időjárás újabb és újabb illatokkal ajándékozott meg minket, illetve megvizsgáltuk a parkokban elrejtett szobrokat. Közben nagyon kellemesen beszélgettünk, ötletelgettünk a soron következő kirándulások részleteiről.
Őszintén reméljük, hogy mindenkinek adott valamit a közös séta, az illatok és a kilátás! A közeli hetekben még sok hasonló kirándulással készülünk, így azok, akik a mostaniról valamilyen okból lemaradtak, még kereshetnek minket az újabb lehetőségek miatt!
Neumann Károly, Samu Attila
közösségi civilszervezők
Házasságról beszélgettünk
Korábban már több alkalommal is szóba került az ismerkedés és a párkapcsolat a klubnapjainkon és más rendezvényeinken. Eleinte ez a téma nagyon nehezen haladt az érdekes és tartalmas beszélgetés felé, mert nagyon sok olyan mondatnak el kellett hangoznia, melyeken túljutva már a lényeges részekre térhettünk rá. Mivel ezt a pontot már szerencsére régen elértük és meghaladtuk, ezért amikor kiderült, hogy a meghívott vendégeink nem tudtak eljönni, azonnal tudtuk mi lesz a klubnapunk témája.
A beszélgetéssorozatot ott tudtuk folytatni, ahol legutoljára félbeszakította az idő. Akkor az egyik klubtagunk felvetette az internetes közvetítőket, mint témát és ezt veséztük ki a klubnapon.
A felvetése akkoriban azt tartalmazta, hogy a közvetítést kínáló oldalakon tulajdonképpen nem rosszabbak az emberek az offline világhoz képes. Ugyanazok az emberek vannak, ugyanolyan problémákkal, élethelyzetekkel, amint akikkel más ismerkedési módszer esetén is találkozni lehet. Ez volt a beszélgetés indulópontja és egyben fő témája is. Az eszmecsere közben felmerült az is, hogy változtak-e a társkereső emberek vagy egyszerűen csak a világ lett összetettebb amelyben élünk? Erről is nagyon érdekes álláspontokat hallhattunk.
A beszélgetésben előkerült egy érdekes felmérés, melyet a KSH adataiból készítettek a magyarországi úgynevezett “házassági piac”-ról. Az elemzés azt vizsgálta, hogy ki kivel házasodik, legalábbis a felmérésben a megfogható emberi tulajdonságokat vizsgálták. Mindenki megnézhette benne, hogy az ő házassága megfelel-e a megszokottnak vagy ritkábbnak tekinthető.
Összességében egy nagyon jó eszmecserében vehettünk részt, ahol sok izgalmas gondolat került elő. Legközelebb a klubunk megalapítására fogunk emlékezni, reméljük majd az is hasonlóan érdekfeszítő beszélgetéssel tud megajándékozni mindenkit!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Kirándulás a Tündérhegyen
Május 22-én ismét kirándulni megyünk a Tündérhegyre és még lehet jelentkezni!
A kép forrása: https://utazom.com
A kirándulás délelőtt 10 órától indul el és megközelítőleg 14 óráig fog tartani. Az időtartam a bejárt utak nedvességén és a résztvevők lehetőségeinek a függvényében módosulhat.
A kirándulás első találkozóhelye a Boráros tér, második találkozóhelye a Normafa. Onnan megyünk át az erdőkön keresztül a Tündérhegyre, számos érdekes és szép helyen haladva át. A kirándulás közben egyedülálló kilátás, madárcsicsergés, friss levegő, valamint az erdő különleges illatai kínálnak teljesen egyedülálló élményt.
A terep közepesen nehéz, sok benne a meredek szakasz. Terepjárásra alkalmas, nem csúszós lábbeli, hosszú, zárt ruházat ajánlott mindenkinek. Esőben, illetve rossz időben is elindulunk. A túra ideje alatt nem lesz elérhető mosdó vagy étkezőhely!
A túra végén BKK busszal megyünk el a Nyugati pályaudvarig, a metróállomásig.
Jelentkezni a lampas.ujbuda@gmail.com címen vagy a 0670-984-1745-ös telefonszámon lehetséges.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Kirándulás a Gellért-hegyen
A legutóbbi kiránduláson többen nem tudtak megjelenni más ügyeik miatt, ezért ismét megszerveztünk egy kiadós sétalehetőséget a hegyre. A kirándulás napja május 7-én, hétfőn lesz. Délben találkozunk, megközelítőleg 3-4 órás kellemes sétában lesz részünk.
A hegyre busszal megyünk fel és a megszokott útvonalon megyünk végig, közben jókat beszélgetve, esetleg finomságokat kóstolgatva.
A terep eleje kifejezetten meredek emelkedőn megy keresztül! A lefele menő út nem mindig szilárd, ezért kérünk, hogy próbáljon mindenki megbízható kísérővel érkezni, akinek szüksége van rá és a terepviszonyokhoz megfelelő lábbelit felvenni.
A jelentkezéskor azt is kérjük jelezni, hogy esőben is érdekel-e a program, ugyanis esőben is elindulunk!
Jelentkezni az alábbi elérhetőségeken lehetséges:
X. kerületieknek: Attilánál 06/70-984-1887 lampas.kobanya@gmail.com
XI. kerületieknek: Károlynál 0670/984-1745 lampas.ujbuda@gmail.com
Meghívó Újbudára
Az újbudai Lámpás Klub április 10-én ünnepli harmadik születésnapját. A helyszín a BMK lesz, 14,15 órai kezdettel, a Bikás park metróállomáshoz közel.
A szerény, de vidám ünnepségen visszaemlékszünk a közös élményeinkre és ha elegen leszünk, lesz egy meglepetésvendégünk is.
A szükséges számú férőhely miatt mindenképpen szükséges az előzetes jelentkezés!
Telefonon: 0670/984-1745
Emailen: lampas.ujbuda@gmail.com
A kép forrása: http://moziru.com
Elhagyott temetőben és sípályán jártunk
Még annak idején, az újbudai Klub első hegyi kirándulásán, elmentünk egy olyan helyre, mely eredetileg egy temető volt és látszódtak is ennek a nyomai. Amikor a sírhelyek nyomait láttuk, beszéltünk egy másik helyről, ami szintén egy volt temető helyén került kialakításra. Erre a helyre mentünk el márciusban, ahol egy nagyon kellemes időutazáson és kiránduláson vehettünk részt.
Maga a helyszín az egyes villamos végállomásánál található és sokan Szabadidő Park néven ismerik, de a legtöbben Barátság Parkként hivatkoznak rá, sokáig ugyanis úttörőtáborok, napközis táborok helyszíne volt.
A területen nagyon sok minden jelzi, hogy egykori temető helyén jár a látogató. A sétánk közben nagyon sok jól azonosítható sírhelyet láttunk, nem egyszer nagyon kopott sírkövekkel is találkoztunk. Amíg a terület az 1980-as években kerületi iskolások napközis tábora volt, rengeteg sírkő még állt (pontosabban félig-meddig meg voltak már dőlve) és a Park egyes részein a gyerekek köztük játszottak. Azóta a sírhelyeket felszámolták, így egyikben sincsenek emberi maradványok és a temető-jellegre utaló elemek is nagyon megritkultak.
Megtudtuk azt is, hogy az 1980-as évekig haditechnikai eszközök is voltak elhelyezve sok helyen. Repülők, tankok és már eszközök voltak játékként elhelyezve, ezek mind alkalmassá lettek téve arra, hogy a gyerekek balesetveszély nélkül játszanak rajtuk. Sőt, még közlekedést tanító park is volt a terület legmagasabb részein, melynek a nyomait a kiránduláson nem találtuk meg.
A jelenben télen-nyáron működő sípálya, különböző sportpályák és két kisebb medence található a területen, így a Park elsődlegesen a sportolási igényeket szolgálja ki. Mindemellett pedig nagyon kellemes sétálóhely, ahol erdős hangulatot idéző csendes környezetben lehet sétálni. Sőt, még egy Csillagvizsgáló is működik a helyszínen, mely az esti órákban kínál nagyon érdekes programokat, mivel a földrajzi adottságok miatt a fényszennyezettség mértéke kisebb, mint a város sok más pontján. Állítólag a Tejút megfigyelésére is van lehetőség, de ehhez egyszer éjszaka kellene visszatérnünk.
A parkban sétálva szavak nélkül is megértettük, hogy mi a jó azon a helyen. Sokféle és kellemes madárcsicsergés, tiszta levegő és friss erdei illat volt mindenhol, amerre csak jártunk. Bár egy közlekedési csomópont mellett voltunk és a közelünkben egy jelentős autós útvonal helyezkedett el, mindebből semmit nem éreztünk, mert mindent leárnyékolt a hegy!
A terveink szerint még sok hasonló helyre szeretnénk ebben az évben eljutni, reméljük legközelebb többen tartanak velünk!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
