A klubprogramok tervezésekor többször szóba kerültek az emlékeink, mivel sokan az emlékeik alapján javasoltak helyeket, ahova majd menjünk el. Az egyik ilyen tervezéskor felmerült a helyi emlékhelyek, emléktáblák felkeresése, főként az elfeledetteké. Akkor beszéltük meg, hogy egyszer az egyik klubunk témája az emlékeink legyenek és hasonlítsuk össze, hogy mire és hogyan emlékszünk. Ennek az ideje érkezett el novemberben.
A programot segítette az is, hogy nagyon különböző hátterű és nagyon eltérő korosztályhoz tartozó emberek voltak jelen, így érdekes volt a személyes emlékeink összehasonlítása, hiszen garantáltan nem ugyanúgy és nem ugyanarra emlékeztünk.
Mielőtt azonban az összehasonlításra sort kerítettünk volna, meghallgattunk pár érdekességet az emlékezésről. Az egyik ilyen, hogy az emlékeink nem állandóak, hanem mindig változásban vannak és hatnak rá a közben megélt élményeink és ahogyan azokat pillanatnyilag értékeljük. Sokat kutatott példája ennek az 1988-1990-es időszak megélése a keleti államokban. Az összehasonlító kutatások tanúsága szerint az emlékezést nagyon erősen befolyásolta a megkérdezettek véleménye a saját helyzetük pozitív vagy negatív változásáról.
Másik érdekesség, hogy a történéseket mindig utólag látjuk egymásra épülőnek és szinte megtervezettnek, de az események megtörténésekor ez még nem így van, akkor kaotikusnak és bizonytalannak érezheti a sorsát sok ember. Az viszont, hogy utólag tudjuk mi, hova vezetett, értelmezi az emlékeinket is. Ezzel kapcsolatban többen felidéztünk egy filmsorozatot is, mely ugyanazt az eseménysort egy férfi és egy nő szempontjából mutatta be, szinte teljesen más emlékeket és nagyon más értelmezést adva a megtörténteknek.
Ezeket meghallgatva vágtunk bele az emlékeink összehasonlításába. Szóba kerültek az egykori és jelenlegi hivatalos ünnepnapok, mint március 15. és 21. valamint április 4., október 23. és természetesen november 7. is. Különböző eseményeket idéztünk fel és mindenki beszámolt az ahhoz kapcsolódó emlékeiről. Például az első magyarországi emberrablás, az olajügyek vagy az 1990-es évek leszámolási ügyei. Bár nagyon nem vidám események voltak ezek, de mégis azt vettük észre, hogy emlékezni kellemes dolog!
Végezetül szóba kerültek a decemberi programok, így a közös bowling is, mely a helyi önkormányzat támogatásának köszönhetően ingyen válik majd elérhető a klubtagjaink számára. Ez is egy régi célunk volt, hogy sportjellegű lehetőségeket teremtsünk magunknak, olyan feltételek mellett, ahogyan az nekünk, látássérülteknek kényelmes.
Elhangzott az is, hogy a decemberi klubnap 12-én lesz és kitelepül hozzánk az Ügyfélszolgálat is, így a tagdíjak a kerületben is kifizethetőek lesznek, nem kell ezért külön a Hermina útra utazni. Reméljük sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Újbuda Archives - Oldal 5 a 10-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Klubnap az emlékezésről
A klubprogramok tervezésekor többször szóba kerültek az emlékeink, mivel sokan az emlékeik alapján javasoltak helyeket, ahova majd menjünk el. Az egyik ilyen tervezéskor felmerült a helyi emlékhelyek, emléktáblák felkeresése, főként az elfeledetteké. Akkor beszéltük meg, hogy egyszer az egyik klubunk témája az emlékeink legyenek és hasonlítsuk össze, hogy mire és hogyan emlékszünk. Ennek az ideje érkezett el novemberben.
A programot segítette az is, hogy nagyon különböző hátterű és nagyon eltérő korosztályhoz tartozó emberek voltak jelen, így érdekes volt a személyes emlékeink összehasonlítása, hiszen garantáltan nem ugyanúgy és nem ugyanarra emlékeztünk.
Mielőtt azonban az összehasonlításra sort kerítettünk volna, meghallgattunk pár érdekességet az emlékezésről. Az egyik ilyen, hogy az emlékeink nem állandóak, hanem mindig változásban vannak és hatnak rá a közben megélt élményeink és ahogyan azokat pillanatnyilag értékeljük. Sokat kutatott példája ennek az 1988-1990-es időszak megélése a keleti államokban. Az összehasonlító kutatások tanúsága szerint az emlékezést nagyon erősen befolyásolta a megkérdezettek véleménye a saját helyzetük pozitív vagy negatív változásáról.
Másik érdekesség, hogy a történéseket mindig utólag látjuk egymásra épülőnek és szinte megtervezettnek, de az események megtörténésekor ez még nem így van, akkor kaotikusnak és bizonytalannak érezheti a sorsát sok ember. Az viszont, hogy utólag tudjuk mi, hova vezetett, értelmezi az emlékeinket is. Ezzel kapcsolatban többen felidéztünk egy filmsorozatot is, mely ugyanazt az eseménysort egy férfi és egy nő szempontjából mutatta be, szinte teljesen más emlékeket és nagyon más értelmezést adva a megtörténteknek.
Ezeket meghallgatva vágtunk bele az emlékeink összehasonlításába. Szóba kerültek az egykori és jelenlegi hivatalos ünnepnapok, mint március 15. és 21. valamint április 4., október 23. és természetesen november 7. is. Különböző eseményeket idéztünk fel és mindenki beszámolt az ahhoz kapcsolódó emlékeiről. Például az első magyarországi emberrablás, az olajügyek vagy az 1990-es évek leszámolási ügyei. Bár nagyon nem vidám események voltak ezek, de mégis azt vettük észre, hogy emlékezni kellemes dolog!
Végezetül szóba kerültek a decemberi programok, így a közös bowling is, mely a helyi önkormányzat támogatásának köszönhetően ingyen válik majd elérhető a klubtagjaink számára. Ez is egy régi célunk volt, hogy sportjellegű lehetőségeket teremtsünk magunknak, olyan feltételek mellett, ahogyan az nekünk, látássérülteknek kényelmes.
Elhangzott az is, hogy a decemberi klubnap 12-én lesz és kitelepül hozzánk az Ügyfélszolgálat is, így a tagdíjak a kerületben is kifizethetőek lesznek, nem kell ezért külön a Hermina útra utazni. Reméljük sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ügyfélszolgálat Újbudán
Sok szeretettel várunk mindenkit az újbudai Lámpás Klub ez évi utolsó klubnapjára!
A klubnap időpontja: 2017. december 12. (kedd) 14,15 és 15,45 között.
A klubnap helye: XI. Etele út 55. a BMK épületében, a földszinti kisteremben
A klubnapra kitelepül az Ügyfélszolgálat, akiknél lehetőség nyílik az éves tagdíj helyszíni befizetésére.
Ismertetésre kerülnek azok a programjaink is, melyek még a közeljövőben kerülnek megvalósításra, például a bowling-nap folytatása is, mely nem december 8-án lesz, hanem december 14-én. Megbeszéljük a jövő évi terveinket, melyekhez még hozzá lehet tenni. Amennyiben van valamilyen óhajod, akkor érdemes elmondani, ugyanis ebben az évben a kívánságok közül csak egyet nem tudtunk teljesíteni, de az összes többit igen!
Amennyiben szeretnél eljönni, a megfelelő számú ülőhelyek miatt kérjük, hogy jelezd előre a lampas.ujbuda@gmail.com emailen vagy a 0670-984-1745-ös telefonszámon!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Második főzőcske
Amikor szeptemberben megtartottuk az első Főzőcskét, már akkor éreztük, hogy a program iránt van akkora érdeklődés, hogy nem az utolsó alkalommal voltunk együtt közösen főzni. A második alkalomra novemberben került sor, ahol a fokhagymakrémleves elkészítése volt a célunk.
Bár elég szokatlannak hangozhat az, hogy valamilyen hagymás ételt készítünk közösen, de sok rajongója van köztünk a fokhagymának. Ahogyan az első alkalommal is, úgy most is az volt a cél, hogy tapasztalatokat cserélhessünk, praktikákat lessünk el és új eszközöket ismerhessünk meg. Azt nem is sejtettük, hogy ebben a tekintetben a fokhagymapucoló lesz a legérdekesebb eszköz.
A fokhagymapucoló egy üreges szilikon henger, melybe a meg nem tisztított gerezdeket kell belehelyezni. Egy ügyes és gyors mozdulattal össze kell dörzsölni a tenyerünkkel és pár másodperc alatt a megtisztított gerezd a kezünkben is van. Andi nagy türelemmel segített ezt a mozdulatot begyakorolni mindenkinek, de a késsel való tisztítást és az elkészítési folyamat más részeit is többeknek segített megismerni, amiért külön köszönet jár neki!
A folyamat másik érdekes része a sajtreszelés volt, abban is megismertünk érdekes praktikákat. Magának a krémes állagnak az elérésére több út is van, mi egy gyomorkímélő módszert választottunk, hogy mindenki ehessen a krémlevesből.
A kész krémlevest még forró állapotban szedtük rá olyan tányérokra, melyekben levesgyöngy és lereszelt füstölt sajt volt elhelyezve. Két-három perces várakozást követően meglepően finom levest ehettünk meg. Annyira finom volt, hogy mindenki legalább kétszer evett belőle!
Azt még nem tudjuk pontosan, hogy mikor és hol, de a mostani program alapján biztosan lesz valamikor harmadik Főzőcske is!
A program szélesebb körű megismertetésének a lehetőségét szeretnénk megköszönni Újbuda Önkormányzatának!
Jánosi Veronika, Lenkainé Vajda Viktória, Tóth Andrea és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Meghívás Újbudára
A novemberi klubnapunknak két témája lesz.
Az egyik egy beszélgetés lesz az emlékeinkkel lesz kapcsolatos, miszerint tényleg megszépíti-e az idő? Érdekes és izgalmas lesz, melyben egy pár perces film is a segítségünkre lesz.
A kép forrása: http://yourpresenceheals.com
A másik témánk a rendelkezésünkre álló pénzalap felhasználásáról való döntés. A közösségi programjainkhoz Újbuda Önkormányzata is támogatást nyújtott a részünkre és azt csak megkötésekkel használhatjuk fel, ezért kell döntetünk néhány dologban. Szeretnénk egy kellemes programot szervezni belőle, ami kikapcsol és feltölt mindenkit.
A klubnapunk időpontja: 2017. november 7. (kedd) 14,15-15,45
A program helyszíne a szokásos: XI. Etele út 55. – a BMK épületének földszinti kisterme
Azért, hogy megfelelő számú ülőhely álljon rendelkezésre, kérjük, hogy mindenki jelezze előre a részvételi szándékát!
Még az év első időszakában döntöttünk úgy, hogy az októberi ünnepi időszakban majd egy köszönetnyilvánítással szeretnénk felhívni a figyelmet a Klubunkra és a tevékenységünkre. Az ünnepségről már lehetett olvasni korábban itt, de arról még nem, hogy miért az újpesti Klubbal közösen szerveztük meg ezt a rendkívüli alkalmat.
Az ünnepségen elmondtuk azt, hogy valójában minden Lámpás Klub nagyon sokat köszönhet az újpestinek, mert az újpesti volt az első igazi klub, mely négy évvel ezelőtt Eleki Abigél és Végh Róbert mentorálása alatt indult el (az angyalföldi, zuglói és a rákosmenti mellett). Azok a tapasztalatok melyek akkoriban érték őket, más szervezők számára tanulságul szolgált. Ezért történhetett meg az, hogy egy időben az újpesti Lámpás Klub a gyakorlati betanulás, élményszerzés helyszíne volt. A jelenlegi újbudai szervezők is sok hasznot merítettek az akkor és az azóta felhalmozott élményanyagból.
Visszaemlékeztünk arra is, hogy az újbudai elindulásban mennyi mindent köszönhettünk a klubszervezési tapasztalaton túl az újpestieknek. Amikor 2015-ben elindult a szervezés, akkor egy akadálymentességi felmérés elkészítésében kaptunk segítséget Szélesné Pankától és Végh Robitól is. Utána egy másik újpesti látássérült állt a klubunk elindításának az ügye mellé, aki a jelenlétével és megszólalásaival elérte, hogy figyeljenek ránk, érdekesek legyünk és komolyan vegyenek minket.
Időközben több újpesti projektbe is aktívan bekapcsolódtunk, melyek megvalósítása a mai napig referenciaként szolgál arra vonatkozóan, hogy milyen további lehetőségek lennének még a saját kerületünkön belül, amennyiben sikerülne a megvalósítási lehetőség közelébe kerülnünk.
Ezek miatt is nagyon sok személyes kapcsolatunk alakult ki újpestiekkel, így az újbudai Lámpás Klub programjain is több újpesti tag szokott megjelenni, akik letagadhatatlanul sokat tesznek azért, hogy az alkalmaink látogatottak legyenek. Így a munkánk a kollegiális segítségnyújtáson (érzékenyítések és más programok) túl is kiterjed a negyedik kerületben élő látássérültekre.
Összességében elmondható tehát, hogy az újpesti élmények, az újpesti emberek és az újpesti támogatóink nélkül nem lenne olyan az újbudai Lámpás Klub, amilyenné az eltelt évek során vált. Ezért éreztük úgy, hogy amikor majd 2017 októberében köszönetet szeretnénk mondani, akkor azt Újpesten, az újpestiek felé is meg szeretnénk tenni.
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Főzőcske
Több jelzést kaptunk arra vonatkozóan, hogy lenne igény egy közös főzőcskére. Nem feltétlenül azért, hogy főzni tanuljunk, hanem egyszerűen csak azért, mert közösen főzni és együtt enni jó. E mellett az is a célunk volt, hogy a résztvevők átadhassák egymásnak a tapasztalataikat, új eljárásokat vagy új eszközöket ismerhessenek meg.
Az első ilyen alkalommal bolognai spagetti elkészítését határoztuk el. Az egyes részfolyamatok, mint például a sajtreszelés, a hagymák tisztítása és darabolása vagy a tészta kifőzése egyből igazolta is a várakozásainkat, ugyanis nagyon sok praktika került elő. Ezek nagyobb része olyan volt, amelyeket nem csupán akkor lehet alkalmazni, ha az aktuális szakács látássérült, hanem látóként is hasznosak. Megtudtuk például azt, hogy a hagymaszeletelés könnyes pillanatait valaki úgy kerüli el, hogy mind a kést, mind a hagymát vizessé teszi, így a könnyezés elmarad. A lényeg azonban nem az volt, hogy az egyes eljárások helyességét, következetességét megvitassuk, hanem azon, hogy megismerjük egymás trükkjeit.
Az ételkészítési trükkökön túl azt is megtudhattuk, hogy ki hol szokott vásárolni, például finom sajtot vagy jobb minőségű hagymát. Azt mindenki elmondta, hogy az alapanyagok minőségével vannak vagy voltak problémái, de ez korábbi klubnapokon is előkerült már, így néhány ember számára ez a korábbi eszmecsere folytatása volt.
Miután elkészült a paradicsomos ragu, kifőtt a tészta és asztalra került a sajt is, valamint egy üveg bor és néhány üdítő, megettük azt, amit főztünk. Az érdekesség az volt benne, hogy ez egy konszenzusos bolognai volt, mert amint a töltött káposztának is sok egyéni változata van, úgy a bolognai spagettinek is.
A konszenzusos bolognaink például nem tartalmazott sárgarépát, csak vöröshagyma és fokhagyma került az edénybe. A sertéscombból készült húshoz csak sót, borsot, oregánót és természetesen paradicsomot adtunk, semmilyen más fűszer vagy kiegészítő nem lett felhasználva. A vörösbor még felmerült, de mivel kiskorú is ült az asztalunknál, ezért elvetettük.
Azt viszont pontosan tudtuk, hogy a klasszikus bolognait meghamisítottuk, hiszen nem marhából készítettük, nem használtunk szalonnát, répát, zellert, bort, vajat és más egyebeket sem. Sőt, az eredetihez képest mi sok paradicsomot használtunk, ami miatt egy igazi szakértő már teljesen más nevet adott volna az ételünknek. Ráadásul az eredetinek tekintett ételt széles, vastag tésztával tálalják, hogy a hús jobban tapadjon hozzá, miközben mi a megszokott spagettit használtuk.
Már a főzés közben megbeszéltük, hogy érdemes lenne egy újabb alkalommal találkoznunk, ahova mindenki elhozhatja azokat az eszközeit, amelyeket helyben nem tudott bemutatni, csak említésre kerültek. Ezért pár nap múlva újra találkoztunk, ahol sor került erre a különleges eszközbemutatóra.
Az egyik legnépszerűbb téma a hagymák darabolása volt. Már a főzéskor megtudtuk, hogy nem egyféle eszköz jöhet szóba, hanem elég sokféle. A legnépszerűbb a képen is látható daraboló volt, mely sokféle betéttel rendelkezik és így számos zöldség vagy gyümölcs darabolható a segítségével.
Magához a daraboláshoz annyi előkészület szükséges, hogy a darabolandókat meg kell tisztítani. Ezt követően kell a pengét tartalmazó betétre helyezni, majd kar lenyomásával azonnal az eszköz alsó tárolójába került a vöröshagyma, könnyezéstől mentesen. Burgonyával és almával is kipróbáltuk, az eredmény meglepően gyors darabolás volt.
Előkerült még szilikonos fokhagymatisztító, számos zöldségpucoló és sok-sok más olyan konyhai eszköz, mely látással vagy anélkül, de segít gyorsan és alaposan elvégezni a részfeladatokat.
Megbeszéltük, hogy máskor is szervezünk még közös főzőcskét. Reméljük egyre többen kapnak majd hozzá kedvet és velünk tartanak!Íme a receptünk!:
Elkészítés: 1. A hagymát megpucolva kockára vágva pici olajon megdinszteljük. 2. A darált húst szintén megdinszteljük, közben ízesítjük ételízesítővel, borssal, bazsalikom, oregánóval. 3. Amikor a hús megfőtt sűrített paradicsomlevet öntünk rá, felforraljuk. 4. A tésztát forrásban lévő sós vízbe öntjük és megfőzzük. 5. A ragút a tésztára szedjük és reszelt sajttal tálaljuk. Jó étvágyat!
Jánosi Veronika, Lenkainé Vajda Viktória, Molnárné Tóth Andrea és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Egy különleges Fehér Bot napi ünnepség Újpesten
Felkértek bennünket az újbudai kollégák, Lenkeiné Vajda Viktória és Neumann Károly, hogy közösen szervezzük meg és töltsük el együtt ezt a szép napot.
Arra gondoltunk Erával, hogy az idei október 15-ét másképp ünnepeljük meg, mint eddig. Egy rövid kis műsort állítottunk össze köszönetképpen, az összes újpesti segítőinknek, akik ezidáig is segítették bármilyen formában az újpesti látássérültek közösségét:
klubéletünk helyszínével, programjainkhoz – Kulturális Központ
pályázatok benyújtásának segítségével – Önkormányzat
a piacon helyet adva a szórólapozáshoz, és további tagok toborzásához- Piac Felügyelet
egy fantasztikus társulat ingyenes audionarrált előadásokkal – Cri-Du-Chat Baráti Társulat
a média közreműködése felkérésünkre bármikor – UKTV, és Újpesti Napló
magánszemély pénzadományozása a klubéletünkhöz, és még sorolhatnám.
Keresgéltünk a színészeink között, kiket kérhetnénk fel, ezen a jeles napon, hogy fellépjenek nálunk. Azután úgy döntöttünk, hogy a látássérülteknek kell megcsillogtatniuk tehetségüket, tudásukat. Hiszen mi kaptuk a rengeteg segítséget.
Reméljük, tetszett mindenkinek a köszönetnyilvánításunk, amelyet egy saját szerkesztésű emléklappal tettük emlékezetessé.
Öröm öntötte el szívünket az emléklapok átadásánál látva, a meglepett, meghatódottságukat.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Klubnap a látás hónapjáról
Az októberi klubnapunk középpontjában a látás hónapja és az ahhoz kapcsolódó rendezvények álltak. A beszélgetésünknek az adott kissé szomorú, kissé felháborodott aktualitást, hogy a Magyar Látszerész Szövetség a saját honlapján közzétette, hogy a “Látás Hónapja védjegy” a saját tulajdona, ami egy képeket nem látó internetező számára azt üzeni, mintha maga a kifejezés lenne levédve, holott csak egy színes ábráról van szó. Ez az eset azonban jó bizonyíték amellett, hogy a “látás hónapja” egy valódi lehetőség a figyelem felkeltésére.
A beszélgetésünk elején azonban elkerülhetetlenül megfogalmazódott az a kérdéskör, hogy vajon meghallja-e a társadalom októberben, illetve október közepén a látássérültek hangjait? Elegendőek-e a rendezvényeink arra, hogy hallhatóak legyünk és az üzenetünk érthető formában eljusson azokhoz akikhez kell? Ugyanis más csoportok is végeznek érzékenyítést, de nem csupán fogyatékos embereket képviselő szervezetek, hanem például a motorosok, egyes zenei szubkultúrák képviselői és még sokan mások is. Ez a sok szemléletformáló és érzékenyítő akció vajon nem teszi érzéketlenné, megcsömörlötté az embereket? Nincs ennek olyan üzenete, hogy olyan sok csoport akarja érzékenyíteni az embert, hogy már-már az érzékenyítésre kiszemeltekben kialakul az a kép, mintha őket érzéketlennek tekintenénk? Nem olyan, mintha rájuk akarnánk mi is erőszakolni a gondjainkat?
Azt hamar megállapítottuk, hogy szükség van a figyelem felkeltésére és ha a szemléletformáló programok nem tolakodóak, nem ellenségesek, hanem megnyerőek, kedvesek és nyitnak a látók felé, akkor a megszólítottaknak ez egy érdekes és izgalmas alkalom lehet. Az októberi ünnepi alkalmak éppen ezért megfelelőek lehetnek az indirekt szemléletformálásra, mert olyan találkozási lehetőségeket biztosítanak, melyek szavak nélkül közvetítik az üzenetünket.
Azt többen is elmondták, hogy néhány ilyen ünnepi alkalom mennyire világosan megmutatta azt, hogy nagyon sok segítőkész ember van körülöttünk, csak nem mindenki tudja miként kell egy adott helyzetben jól eljárnia. Az ilyen közvetlenebb alkalmakon viszont lehet kérdezni valakitől, megfigyelhetnek jó példákat és megtapasztalhatják, hogy a látásképességünket leszámítva, igazából nem különbözünk a látó emberektől.
Az is elhangzott, hogy a látás hónapjához kapcsolódóan szervezett érzékenyítő programok arra mindenképpen alkalmasak, hogy az alkalmakra meg lehessen hívni az embereket, ahol ha már ott vannak, akkor egy jó légkörű beszélgetésben tényleg szabadon megkérdezhetik mindazt, ami őket foglalkoztatja. A klubnapunkon megjelentek között voltak olyanok is, akik bőven vettek már részt érzékenyítésben és sok példával megerősítették, hogy ez mennyire így van.
A tagjaink részéről ismét megfogalmazódott egy olyan igény, hogy akik a munkájuk során gyakran találkoznak látássérültekkel, azok részére jó lenne egy kifejezetten a munkájukra szabott segítő jellegű találkozás, ahol a kialakulható interakciók kezeléséről kérdezhetnének. Igaz, sokszor elég lenne csak megkérdezniük azt, hogy “segíthetek?”, majd az esetlegesen igenlő válasz esetén visszakérdezni, hogy “miként segíthetek?”, de ezt is el kellene szerintük mondanunk, mert különben nem tudják ezt az érintettek, de érzik a bennük lévő segítő szándékot, melynek nem tudnak jól hangot adni.
Végezetül arról beszélgettünk, hogy a novemberi klubnapunkon elő fogjuk venni a közös sportprogram ügyét. Erre az évre jóval kevesebb forrás áll a rendelkezésünkre, de egy bowling-napra lenne lehetőségünk. Sok minden másra is, de reméljük, hogy novemberben majd nagyobb létszámban ötletelhetünk erről!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Kirándulás az újpesti ökoparkban
Időnként szóba került az a programjainkon, hogy milyen helyeken jó lakni. Ezen beszélgetéseink során került elő, hogy egy betonrengetegnek nevezett lakótelep is lehet kellemes lakóhely. Ennek okán jutottunk el Újpestre, ahol a panelépületek közötti bőséges zöldfelületet ökoparkká alakították át és megpróbáltuk ezt a nagyobb területet bejárni.
A park egyik érdekessége, hogy az eredetileg kialakított zöldfelületeket és utcabútorokat meghagyták, így azokat vagy felújították vagy helyben újrahasznosították. Például a régi ping-pong asztalok alatti vastag betonréteget ledarálták és az új burkolatok alépítményéhez felhasználták. A cél az volt, hogy minden menthetőt megtartsanak és semmit ne vigyenek ki a felújított területekről, hanem valamilyen módon hasznosításra kerüljenek. Így a kitermelt föld is helyben maradt, melyből zajfogó dombot készítettek, csökkentve a sétálók zajterhelését.
Arra különösen ügyeltek, hogy a csapadékhiányt jól tűrő növényfajtákat használjanak fel, így a park területén soha nem kell mesterséges esőt varázsolni, vagyis öntözni. Ezzel együtt arra is törekedtek, hogy a lehető legtöbb őshonos magyarországi növényfajtát telepítsék be, így a biológiai sokféleség alapjait is megteremtsék. A sokféle növény használatának a velejárója lett a madárfauna bővülése is, mely igazolta a cél megvalósulását. A madarak betelepítése és tartós maradása végett etetőket, itatókat és odúkat helyeztek el a fákon. A növényzetet úgy állították össze, hogy az fészkelőhelyet és táplálékot is biztosíthasson a legtöbb madár részére.
A kialakítás során arra is figyeltek, hogy lehetőleg a környéken élő vállalkozók legyenek bevonva a munkálatokba, így sokakban kialakítottak valamiféle kötődést az új parkosítás iránt. Ennek annyi alapja már eleve volt, hogy nagyon sok panelépület előtt lehet a lakók által gondozott virágoskerteket látni, vagyis a helyben élők egy részében már eleve létezett egy parkosításra való törekvés.
A megépítés során nem csupán a teljes akadálymentesség volt szempont, hanem az is, hogy a nagy tereket az összes ott élő ember igényei szerint alakítsák ki. Ezért felméréseket végeztek a tervezés előtt a helyi igények megismerése érdekében, illetve ahol taposásnyomokkal volt megtörve a fű, oda közlekedőfelületet készítettek.
Az is érdekesség, hogy a projekt, hasonló magyarországi közparkok költségeihez képest, csupán az ötödrészébe került a helyi önkormányzatnak. Mivel nem kell öntözni és lényegesebben kevesebb a rongálás is, ezért az üzemeltetés is olcsóbb – legalábbis a kihelyezett táblák ezt adják a sétálók tudtára.
A hangulatos kirándulás közben valóban volt egy olyan érzésünk, mintha erdőben vagy ligetben sétálnánk. Azt is érzékeltük, hogy madárcsicsergés töltötte be a teret, valamint számos helyen árnyékot is találhattunk, ami melegebb időben sokat számít. Reméljük, hogy a soron következő kirándulásaink egyikén-másikán újabb hasonló parkokba is eljuthatunk majd, így mód nyílik a személyes tapasztalaton alapuló összehasonlításra is!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Fehér bot napja Újpesten
Szeretettel várjuk a meghívottakat, az október 16-án (hétfőn) délelőtt a 10 és 12 óra között tartandó, rendhagyó Fehér bot napja ünnepségünkre.
Meglepetéssel készülünk Önnek!
Reméljük azt, hogy kellemes és maradandó élményekkel gazdagítjuk!
Helyszín: Ady Endre Művelődési Ház, Galéria Terme (Budapest 1043. Tavasz u. 4.)
A házigazdák:Kulman Tiborné és Széles Attiláné újpesti közösségi civilszervezők, valamint Lenkainé Vajda Viktória, és Neumann Károly, újbudai közösségi civilszervezőkként.
A kép forrása: https://www.daysoftheyear.com/
Klubnap a hallásvizsgálat és a segédeszközök társaságában
A szeptemberi klubnapunkon a Widex hallásközpont egy munkatársa és segédeszközboltunk kollégája látogatott el hozzánk, így a klubdélután ezen két vendégünk tájékoztatója köré épült.
A klubnapunk első harmadában a hallásközpont munkatársa tartott egy előadást. Megtudhattuk, hogy a fültisztítást nagyon óvatosan kell végeznünk, mert az is okozhat a fülben sérüléseket, ha a fültisztítót nem megfelelően használjuk. Elmondta, hogy a fül egy öntisztuló rendszer és sokkal kevesebb beavatkozásra van szükség, mint azt sokan gondolják.
Kiderült az is, hogy a hallásközpontjukba is bemehetünk úgy, mint egy audiológiára, vagyis a hallásközpont szolgáltatásait a társadalombiztosítás támogatja. Ez sokaknak segítség lehet, akik szeretnének várakozás nélkül, belátható időn belül szakszerű segítséget kapni a hallásukkal kapcsolatos problémájukra.
Azt, hogy mennyire jó ötlet volt meghívni a hallásközpont szakemberét az mutatta meg, hogy nagyon sok kérdést tettek fel a megjelentek az előadónak, aki mindent készségesen megválaszolt.
A programunk második harmadában egy ingyenes gépi hallásmérésre került sor. Itt mindenki hallását megvizsgálták. Bár a vizsgálat a körülmények miatt csak egy tájékoztató jellegű teszt volt, azért sokan örültek a kapott visszajelzésnek és az ezen keresztül előkerülő lehetőségeknek.
Ezt követően köszöntöttük Katona Zsuzsannát, az Egyesületünk segédeszközboltjának a munkatársát, aki egy segédeszközbemutatóval tette gazdagabbá a klubnapunkat.
Elmondta, hogy milyen kínálattal rendelkezik a segédeszközboltunk és milyen előnyöket jelent a működésük a tagjaink és más látássérültek részére. Kiemelte, hogy a bolt bárki által felkereshető, bárki vásárolhat benne, a tagjaink részére azonban kedvezmények érhetőek el.
A bemutatott eszközök az élet minden területére segítséget jelentenek és a legtöbb esetben egy ép látású embernek is hasznos megoldásokat nyújtanak. Ráadásul ezen eszközök jelentős része sok olyan ép látású embernek is könnyítenek az életén, akik életkoruknál fogva tartósan, illetve az egészségi állapotuk miatt átmenetileg rendelkeznek korlátokkal.
A segédeszközök hasznosságát jól jelezte, hogy nagyon sok kérdést tettek fel a klubtagok és többen vásároltak is a bemutatott eszközökből.
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
A programjaink Erzsébetváros Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg, melyért szeretnénk a köszönetünket kifejezni!
Meghívó Újbudára
Az októbert a látás hónapjának nevezzük, ezért az októberi klubnapunkon ezt fogjuk körbejárni. Miért gondolunk így az októberre? Milyen előzményei vannak ennek? Jelent-e ez nekünk valamit? Jobb-e nekünk, ha ilyennek tekintjük az októbert? Mennyiben segít ez rajtunk?
Forrás: www.sikerado.hu
Egy várhatóan érdekes és izgalmas, de mégis barátságos és vidám beszélgetésre fog sor kerülni, melyre mindenki sok szeretettel várunk!
A találkozási hely a szokásos: a Budapesti Művelődési Központ épülete, a XI. Etele út 55. sz. alatt, a Bikás park metrómegállóhoz közel, a földszint 21-es terem.
Az időpont: október 3. (kedd) 14,15 és 15,45 között.
Az elegendő számú ülőhely biztosítása miatt mindenféleképpen szeretnénk kérni, hogy aki szeretne eljönni, az előre jelezze nekünk a részvételi szándékát valamelyik elérhetőségünkön.
