Kedves újpestiek és mindenki más!
Jöhet a hideg, a hó, mert korcsolyázhat akár egyedül, akár a családjával vagy akárkivel!
November 25 és február 18 között Újpesten, a Szent István téren hétköznap 15 és 20 óra között, hétvégén 9 és este 19 óra között, csak 14 és 15 óra között van szünet.
Ha korcsolyával jön, akkor ingyenes a belépés, de lehet a helyszínen korcsolyát bérelni.
Kesztyű mindenkinek kötelező!
Era és Panka
Kedves újpestiek és mindenki más!
Jöhet a hideg, a hó, mert korcsolyázhat akár egyedül, akár a családjával vagy akárkivel!
November 25 és február 18 között Újpesten, a Szent István téren hétköznap 15 és 20 óra között, hétvégén 9 és este 19 óra között, csak 14 és 15 óra között van szünet.
Ha korcsolyával jön, akkor ingyenes a belépés, de lehet a helyszínen korcsolyát bérelni.
Kesztyű mindenkinek kötelező!
Era és Panka
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1. Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása.
2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor)
3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer).
4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód).
5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében.
6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok.
7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek.
8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken:
http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Délután indultunk a város forgatagába, hogy megnézzük a Bajor Gizi Színészmúzeumban kiállított érdekességeket. Nagyon kíváncsian léptünk be a villába, amely nagysága miatt kastélynak is mondható.
Bajor Gizi emlékszobájában hagyatékából, a pályafutásáról, és magánéletéről kapunk ízelítőt. Az alapító, Gobbi Hilda mellé Jászai Marit és Márkus Emíliát emelte ki a magyar színháztörténelemből saját emlékszobákkal a kiállítás. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet rendkívül gazdag anyaga lehetőséget biztosít arra, hogy sokszínűen mutathassa be a magyar színháztörténet különböző korszakait, jeles alakjait, fontos eseményeit.
A Nemzeti Színház történetének több mint száz évét mutatják be a kiállított tárgyak. Az emeleti tematikus szobákban (operett, táncművészet) és a színház kulisszatitkaiba bepillantást engedő tárgyak vártak bennünket. Két nagy példakép emlékszoba látható még: Jászai Marié a múlt század tragikájáé, és Márkus Emíliáé, aki hetvenöt évet töltött színpadon.
A többi emlék azoké a művészeké, akik leginkább a Nemzeti Színház előadásaihoz kapcsolódnak. Rózsahegyi Kálmán, Németh Antal, Jávor Pál, Váradi Hédi, Major Tamás és alkotótársai. Még egy csodával találkoztunk a folyosón haladva. Nézelődés, közben hallgattuk a gramofonból áradó eredeti muzsikát. Szép ruhákat láttunk a vitrinekben, melyeket az előadásokon viseltek.
A színpad, és előtte a szép faragott székek, a páholyok szépsége megmutatta milyen volt a színház berendezése.
Mindannyian megcsodáltuk ezt a titokzatos életet. A színház világa és szelleme végig járta az egész épületet. Sokáig néztük volna még ezeket a rejtelmes, csodálatos emlékeket, de az idő eljött a búcsúzásra. Nagyon sok élménnyel indultunk hazafelé.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Nem csak a narráció magyarországi fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről hallhatnak a jelenlévők, de megismerkedhetnek a narráció és a narrátori munka gyakorlatával is konkrét példákon keresztül, a művészet minden területéről.
Emellett Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és színésze személyében egy klasszikus értelemben vett “színházi ember” izgalmas történeteibe is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők, a kulisszákon innen és túl. Mindig tudni szeretted volna pl., hogy mi van, ha egy színész elfelejti a szöveget előadás közben vagy rossz helyen jön be a színpadra? Érdekelt, hogy miképpen zajlik egy próbafolyamat az olvasópróbától a főpróbáig vagy, hogy mit kezd egy színész a lámpalázzal? Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak valaha, a legjobb helyre jössz, látogass el az újpesti klubra!
Időpont: 2017. november 8. szerda, 15 óra
Helyszín: Ady Endre Művelődési Központ (1043 Bp., Tavasz utca 4.)
Vendégeink egy különleges bejelentéssel is készülnek, amit elsőként a jelenlévő klubtagok hallhatnak!
A szervezők: Kulman Tiborné Era és Széles Attiláné Panka, valamint vendégeik: Koltai Judit és S. Tóth Erika mindenkit szeretettel várnak!
Kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra is, ahol további programajánlókat, élménybeszámolókat és narrációkat talál festményekről, fotókról, videókról, valamint sok egyéb érdekességet. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Még az év első időszakában döntöttünk úgy, hogy az októberi ünnepi időszakban majd egy köszönetnyilvánítással szeretnénk felhívni a figyelmet a Klubunkra és a tevékenységünkre. Az ünnepségről már lehetett olvasni korábban itt, de arról még nem, hogy miért az újpesti Klubbal közösen szerveztük meg ezt a rendkívüli alkalmat.
Az ünnepségen elmondtuk azt, hogy valójában minden Lámpás Klub nagyon sokat köszönhet az újpestinek, mert az újpesti volt az első igazi klub, mely négy évvel ezelőtt Eleki Abigél és Végh Róbert mentorálása alatt indult el (az angyalföldi, zuglói és a rákosmenti mellett). Azok a tapasztalatok melyek akkoriban érték őket, más szervezők számára tanulságul szolgált. Ezért történhetett meg az, hogy egy időben az újpesti Lámpás Klub a gyakorlati betanulás, élményszerzés helyszíne volt. A jelenlegi újbudai szervezők is sok hasznot merítettek az akkor és az azóta felhalmozott élményanyagból.
Visszaemlékeztünk arra is, hogy az újbudai elindulásban mennyi mindent köszönhettünk a klubszervezési tapasztalaton túl az újpestieknek. Amikor 2015-ben elindult a szervezés, akkor egy akadálymentességi felmérés elkészítésében kaptunk segítséget Szélesné Pankától és Végh Robitól is. Utána egy másik újpesti látássérült állt a klubunk elindításának az ügye mellé, aki a jelenlétével és megszólalásaival elérte, hogy figyeljenek ránk, érdekesek legyünk és komolyan vegyenek minket.
Időközben több újpesti projektbe is aktívan bekapcsolódtunk, melyek megvalósítása a mai napig referenciaként szolgál arra vonatkozóan, hogy milyen további lehetőségek lennének még a saját kerületünkön belül, amennyiben sikerülne a megvalósítási lehetőség közelébe kerülnünk.
Ezek miatt is nagyon sok személyes kapcsolatunk alakult ki újpestiekkel, így az újbudai Lámpás Klub programjain is több újpesti tag szokott megjelenni, akik letagadhatatlanul sokat tesznek azért, hogy az alkalmaink látogatottak legyenek. Így a munkánk a kollegiális segítségnyújtáson (érzékenyítések és más programok) túl is kiterjed a negyedik kerületben élő látássérültekre.
Összességében elmondható tehát, hogy az újpesti élmények, az újpesti emberek és az újpesti támogatóink nélkül nem lenne olyan az újbudai Lámpás Klub, amilyenné az eltelt évek során vált. Ezért éreztük úgy, hogy amikor majd 2017 októberében köszönetet szeretnénk mondani, akkor azt Újpesten, az újpestiek felé is meg szeretnénk tenni.
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Az idei esélyegyenlőségi napon való érzékenyítésünk volt talán az eddigi legsikeresebb számunkra. Ami sajnos nem mondható el, a Fehér Bot napi Érzékenyítésről. Az Újpesti iskolák egyre több, és több programot építenek be a tanítási napok közé. Aminek mi, nagyon örülünk. De viszont ezek miatt a programok miatt kevesebb gyerkőcöt tudtunk idén októberben érzékenyíteni, mint az elmúlt években.
Hiába a nyitottság, az elfogadás, megértetés, ismertetése utáni vágy felőlünk, ha az egyik talán számunkra, legfontosabb hónapban nem tudunk közel kerülni a gyerekekhez. Ez pedig az októberi Fehér Bot napja. Felkérésre, mint eddig, két napra terveztük a Fehér Bot napi érzékenyítést. Remélve a tapasztalatainkból, mindkét nap foglalkozhatunk különböző korosztályú, betakart szemű, iskolás gyermekkel játszhatunk, beszélgethetünk, a vakok minden napjaik gondjainak megoldásáról, az esetleges segítségnyújtásról, a vakírásról, illetve a fehér bottal, és vakvezető kutyával való közlekedésről.
Nagy szomorúsággal tölt el bennünket, hogy csak az első napra jelentkezett be két iskola, egy-egy osztállyal. A második napon hiába vártunk, nem volt több jelentkező. A negyedikes, és ötödikes csoporttal viszont, nagyon jól éreztük magunkat. Még soha sem találkoztunk, így újdonság volt számukra, az a sok érdekesség, amiben részük lehetett. Mindig akad közöttük olyan gyerek, aki megdöbbentően sokat tud, vagy felismeri a megoldásokat, a vakok segítésére, illetve egy-egy feladat során. Sokszor elhangzott már, hogy nincs két egyforma osztály, vagy gyerek, így minden alkalom egy új élményt rejteget számunkra is. Várjuk a következő felkérést, reménykedve, hogy már az iskoláktól. Hiszen, mi az iskolákba is szívesen megyünk érzékenyíteni!
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Azt tudtuk, hogy kedvencünk, Varga Brigitta rendőr főtörzszászlós körzeti megbízott eljön hozzánk, de meglepett bennünket három fiatalemberrel. Ők az Újpesti Állatvédő Liga működéséről és az állattartásról, főleg a kutyatartásról beszéltek.
Sok megdöbbentő, és érdekes dolgot tudtunk meg tőlük. Nagyon sokan voltunk (21 fő) így sajnos kis hangzavarban találtuk magunkat. Ugyan is, kitelepült hozzánk az ügyfélszolgálat két munkatársa is. Bemutatkozott az új munkatársunk, Szilágyi Erika, akivel az ügyfélszolgálaton találkozhatnak. A jövő évi tagdíj befizetését, illetve a betelt tagkönyvek cseréjét könnyítettük meg tagjaink számára. Így nem kellett messzebbre menniük, ez ügyben.
Sok kérdésre kaptak választ az ügyfélszolgálati kollégáktól. Szóba kerültek a szokásos jeles napok is, melyekhez Panka, verseit olvasta fel. Ismételten elszaladt az idő, és készülünk a következő klubnapra.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Felkértek bennünket az újbudai kollégák, Lenkeiné Vajda Viktória és Neumann Károly, hogy közösen szervezzük meg és töltsük el együtt ezt a szép napot.
Arra gondoltunk Erával, hogy az idei október 15-ét másképp ünnepeljük meg, mint eddig. Egy rövid kis műsort állítottunk össze köszönetképpen, az összes újpesti segítőinknek, akik ezidáig is segítették bármilyen formában az újpesti látássérültek közösségét:
Keresgéltünk a színészeink között, kiket kérhetnénk fel, ezen a jeles napon, hogy fellépjenek nálunk. Azután úgy döntöttünk, hogy a látássérülteknek kell megcsillogtatniuk tehetségüket, tudásukat. Hiszen mi kaptuk a rengeteg segítséget.
Reméljük, tetszett mindenkinek a köszönetnyilvánításunk, amelyet egy saját szerkesztésű emléklappal tettük emlékezetessé.
Öröm öntötte el szívünket az emléklapok átadásánál látva, a meglepett, meghatódottságukat.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Már egy hónapja tervezgettük a főzés körülményeit, amikor is, egy tagunk magára vállalta a nyúlpörkölt elkészítését. Ugyan is, az újpesti látássérültek nevében beneveztünk, az őszi sportpartin induló bográcsfőző versenyre. Legnagyobb sajnálatunkra, előző este jelezte tagunk, hogy lebetegedett, így nem tud eleget tenni ígéretének.
Szerencsére, fel készültünk egy b tervvel is, amelyben párjaink segítségével indultunk neki a versenynek. Az idő kedvezett a sportos programnak. Nagyon sokan részt vettek úgy a sportolásban, mint a főzésben. Ezen a napon, sok iskola mutatta be táncoló tanulóikat. Valamint több sportágban is indultak csapatok.
A mi kis társulatunk egyre jobban ráhangolódott a főzésre.
Mindenki részt vett az előkészületekben. Vidáman kavargattuk felváltva, vagy éppen egyszerre többen a nyúl ételünket. A programok alatt, és utána, jó kis zene szórakoztatott bennünket. Néha táncra is perdültünk.
Helyezést ugyan nem értünk el, de fantasztikusan jól éreztük mindannyian magunkat.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Szeptember 23-án szombaton 19 órától élvezhettük, a zenés vígjáték cselekményeit. A darab címe: Imádok férjhez menni!
A főszereplő, Viktória férje Bíll, a háborúban hősi halált halt. A megözvegyült fiatalasszony újra férjhez megy, még pedig a férje barátjához Freddihez. Az elhunytnak vélt férj egyszer csak beállít. Na, itt kezdődnek a bonyodalmak!
Elkezdődik a harc, hogy kié legyen a fiatalasszony. Még a szerencsére is bízzák a dolgot. Egy kalapból sorsolják ki, hogy kinek maradjon a felesége, az ifjú hölgy. Megjelenik a furfangos ügyvéd, és ügyeskedésekkel oldja meg ezt a kialakult kusza helyzetet. A vicces megoldás segít, hogy mind a két férjtől Viktória elválhasson és így hozzá mehessen egy harmadik úri emberhez.
A színészek fantasztikus játéka, a kellemes zenés betétek kellemes kikapcsolódást biztosítottak nekünk!
Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Szeretettel várjuk a meghívottakat, az október 16-án (hétfőn) délelőtt a 10 és 12 óra között tartandó, rendhagyó Fehér bot napja ünnepségünkre.
Meglepetéssel készülünk Önnek!
Reméljük azt, hogy kellemes és maradandó élményekkel gazdagítjuk!
Helyszín: Ady Endre Művelődési Ház, Galéria Terme (Budapest 1043. Tavasz u. 4.)
A házigazdák: Kulman Tiborné és Széles Attiláné újpesti közösségi civilszervezők, valamint Lenkainé Vajda Viktória, és Neumann Károly, újbudai közösségi civilszervezőkként.
A kép forrása: https://www.daysoftheyear.com/
Az idő nem kedvezett igazán nekünk szeptember közepén, amikor kitelepültünk az újpesti piacra. Mégis, a hűvös, esős idő ellenére is sokan jártak-keltek a vásárlók, a kezükben tele szatyrokkal, vagy húzós kocsikkal.
A szokásos helyen telepedtünk le asztalunkhoz. Csatlakozott hozzánk Linda is, a Halláscentrumból. Így hármasban szólítgattuk meg az asztalunk előtt közlekedő hölgyeket, és urakat. biztatván arra, hogy csatlakozzanak a VGYKE tagjai közé, illetve az újpesti látássérült klubhoz.
Ingyen hallásvizsgálatra is invitáltuk a kedves embereket. Sokan fogadták el szórólapjainkat is, és ígérkeztek el a klubnapunkra, hallásvizsgálatra. Reméljük, nem csak ígéret marad és legalább páran meglátogatnak bennünket, hogy tájékoztatni tudjuk az újpesti időseket, látás-, hallás- és mozgássérülteket arról, hogyan juthatnak segítséghez, társasághoz valamint kellemes időtöltéshez.
Minden hónap első szerdáján (november 1. helyett november 8-án), szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők