Mindent a fülnek, semmit a szemnek

A következő klubnapunk 2018. február 28-án 15 órától 17 óráig lesz a szokásos helyen, a Kondor Béla Művelődési Házban (1185 Kondor Béla sétány 8.)

Ezúttal az Akku Egyesület egyik munkatársa, Petneházi Emőke látogat el köreinkbe, aki előadást tart nekünk az audiónarrációról és annak jellemzőiről, működéséről, valamint beszámol az egyesületük megalakulásáról és fennállásáról.

Természetesen most is, mint mindig a zene meghatározó kelléke lesz a jó hangulatnak és erről Domoszlai János, és Horváth Dávid klubtagjaink fognak gondoskodni.

Várok mindenkit szeretettel!

Jelentkezni az alábbi elérhetőségeken lehet.

Telefon: 06 70 377 32 35
Email: lampas.bp18@gmail.com

Juhos Róbert
közösségi civilszervező

A képen az AKKU Egyesület logója látható, mely egy fejen lévő fülhallgató

A kép forrása: http://akkuegyesulethu.web-server.hu/

Februári klubnap Koós Andreával a Braille-oktatásról

Akadálymentes helyeken, múzeumokban, állatkertben, gyógyszereken is vannak Braille-feliratok. Ezért is fontos a Braille-írás és az olvasás. Egyesületünknél ingyenesen történik az oktatás, gyerekektől kezdve felnőttekig, időseb korúakig, sőt egyes szülők is megtanulják. A tanítás. aki lát, az először szemmel tanulja, a látássérültek tapintással. Egyénenként változik, milyen könnyen tudják elsajátítani. Először van egy tapintásfejlesztés, gombás és szöges táblával, meg kell mondani, hol helyezkednek el a pontok, utána papíron folytatódik a tanulás.

Sorban tanulják a betűket, olyan ütemben haladnak, ahogy a személy meg tudja tanulni. Olvasnak a tanulás során könyveket is, például ifjúsági regényeket, anyukákkal, gyerekeikkel mesét. Andinak gyógypedagógusi diplomája van, ezért a gyerekek fejlesztése is történhet, ha a szülők kérik. Jelenleg öten tanulnak Braille-írást és olvasást az anyukákon kívül, de vannak visszajárók is, akik gyakorolni szeretnének. Megváltozott a Braille írásmódja, új jelek, rövidítések lettek. Ezért először a régit tanulják, mert sok könyv e-szerint van írva. Azután az új írásmód szerint is tanulnak. A Braille-oktatás teljesen ingyenes a tagoknak, a Támogató Szolgálatnál kell szerződést kötni hozzá, a gyerekek fejlesztése sem kerül plusz pénzbe. Az oktatás egyesületünknél történik, a Hermina út 57-ben.

A kispesti klub tagjai Koós Andit hallgatják

Február harmadika Szent Balázs napja. A püspök csodatéteményeiről, vértanúságáról, és a Balázs naphoz kapcsolódó népszokásokról beszélgettünk.

Szent Balázs püspök és vértanú
Február 3-án a keresztény kalendárium Szent Balázs napját ünnepli. A magyar néphagyomány szerint ez ősi táltos terményvarázsló nap. Ezen a napon különösen fontos a torok védelme. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje

Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt.

Balázsolás
A szent kultusza Kis-ázsiából gyorsan terjedt Európában és a Balázs-áldás már a középkorban is az egyik legismertebb téli szertartás volt. Ezen a napon gyertyákat szenteltek tiszteletére. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket (régen a gyerekhalandóság gyakori oka a torokgyík, azaz diftéria volt), akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs áldás szavait mormolta: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.”

Ez volt a balázsolás. A magyarok régen ezen a napon almát szenteltek, a régi hiedelem úgy tartotta, hogy az a legjobb gyógyszer a torokfájás ellen. Csanád megyében a Balázs-áldásban részesültek az otthon maradtak torkát is megsimogatták, hogy őket is megvédjék a kínzó betegségektől. Más vidéken, így Parádon az alma héjával füstölték a beteg torkát, mert úgy vélték, hogy az is enyhíti a fájdalmat. Ezen a napon vizet is szenteltek, mellyel meghintették a jószágot, hogy megvédjék őket a betegségtől és a tolvajoktól.

Balázsjárás
A Kárpát-medence nagy részében elterjedt szokás volt a Balázsjárás, amikor iskoláskorú gyerekek végigjárták a falvak házait és áldást kívántak a családoknak. A gyerekek közül az egyik fiú Szent Balázs püspöki ruhájába bújt, a többiek pedig különféle jelmezeket öltöttek magukra. Nyársat vittek magukkal és az áldáskérő szövegek elmondása után a háziak étellel jutalmazták meg őket. A falujárás után az ételeket elvitték az iskolába vagy a templomba, hogy azzal támogassák a közösséget. Ott az étel egy részét közösen fogyasztották el.

Gabonaszem megáldása
A Mura-vidéken és Baranyában a gazdák a szőlőskertjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a termést, zavarja el onnan a szőlőszemeket csipegető madarakat, nehogy kárt tegyenek a termésben. A délvidéki Topolyán a gazdák néhány gabonaszemet helyeztek zsebükbe és úgy mentek be a templomba. Ott azért imádkoztak, hogy a szemek jó termést hozzanak. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórták, hogy a jószág ne legyen beteg.

Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”

Agytorna pedig a kevésbé ismert közmondások kvíze volt.

A képen az látható, ahogyan Koós Andrea a kispesti tagokhoz beszél egy asztal mellett ülve

Közérdekű információk is elhangzottak, és hívtuk klubtagjainkat február 20-ra a Nagy Balogh János Kiállító terembe Janisch Kornélia kiállítására, és március 13-ra a XIX. kerületi rendőrkapitányságra, ahol a rendőrségi eszközökkel, felszerelésekkel ismerkedhetnek.

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők

Informatika-oktatás az Óbudai Egyetemen

A fényképen egy laptop látható

Forrás: www.informatika.portal.hu

A fogyatékkal élők integrációjának egyik legfontosabb feltétele az informatikai írástudás. Az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karán ismét térítésmentes felkészítő tanfolyamokat szervezünk látássérültek részére.

A tanfolyamot azoknak ajánljuk, akik a Windows 7 operációs rendszer kezelését, a számítógépes alapismeretek, online alapismeretek, továbbá az Office 2016 irodai programcsomag lényeges alkalmazásait, moduljait szeretnék elsajátítani.

Az ECDL bizonyítvány megszerzésének módjai:

1. Rendszeres tanfolyami részvétel heti 1 vagy 2 alkalommal 6 tanórában.
2. Modulvizsgára jelentkezés, oktatás nélkül, tárgykörbeli szintfelmérés – vizsgára történő regisztrálás előtt – házi vizsgát kell tenni.
3. Távoktatás jelleggel, az alábbi módszerekkel segítünk a felkészülésben: Skype-on, messenger-en és Email-en keresztül.

A tanfolyam elsősorban az ECDL Start megszerzését célozza. A felkészítés gyakorlatközpontú. Minden modult gyakorlati feladatokon keresztül mutatunk be. A foglalkozások konzultációs jellegűek, tematikája az ECDL vizsgaközpont által kiadott tananyag szerint épül fel. A közösen megtárgyalt, egyénileg kipróbált anyagrész mellett lehetőséget biztosítunk az otthoni gyakorlás során felmerült kérdések tisztázására is. Az egyes modulok képzési időtartama 40-50 óra.

Az ECDL Start moduljai:
Számítógépes alapismeretek, Online alapismeretek, Szövegszerkesztés, IT biztonság.
Teljes körű ECDL vizsgához további modulok:
Táblázatkezelés, Adatbázis-kezelés,
Prezentáció vagy OCR (optikai karakterfelismerő)/SCR (képernyőolvasó)
Tapasztalataink szerint a célcsoport igényeit, úgy tudjuk legjobban szolgálni, ha a tanárok személyesen is megküzdöttek már akadályokkal, valamint jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek az informatikai rendszerek használatában.)
A programhoz szakmai felügyeletet a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság is biztosít, valamint azért, hogy a vizsga a résztvevőknek ne jelentsen anyagi terhet, az ECDL vizsgakártyákat is térítésmentesen bocsátja rendelkezésre.

A beiratkozás időpontja és tanfolyam kezdete 2018. február 22. csütörtök, 10 óra.
Ezen a napon indul a kezdő csoport részére az oktatás.

Az alábbi elérhetőségeken lehet jelentkezni a tanfolyamra:
Ecsedi Csaba informatikus, felkészítő tanár
ecsedi.csaba@nik.uni-obuda.hu
Óbudai Egyetem – Neumann János Informatikai Kar
Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 96/b 1.em. 112. fejlesztőlabor
Mobil: +36-30-2242798

Interjú Bonecz Ervinnel a kulturális akadálymentesítésről

Magyarország az elsők között írta alá 2007-ben a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amelyben kiemelt fontosságot kapott a kultúrához való hozzáférés esélyegyenlősége. Sérült honfitársainknak ugyanolyan joguk van a művelődéshez, mint bármelyikünknek. A valóságban azonban ezek a jogok gyakran sérülnek. Sokan azt sem értik, egyáltalán miért kellene vakoknak színházba járniuk, hisz úgysem látják az előadást. Miért mennének el a siketek, ha nem hallanak semmit? Az utóbbi években azonban nálunk is érzékelhető a szemléletváltás, és egyre több hazai teátrum tart akadálymentesített előadásokat a fogyatékkal élőknek. Az esélyegyenlőségi mozgalmat Bonecz Ervin kulturális menedzser és az általa alapított 90 decibel Project civil szervezet indította el.

Bonecz Ervinnel egy pesti kávéházban találkozunk. A negyvenes, sportos férfi biciklivel érkezik. Eredeti végzettsége kulturális menedzser, de mindig gondban van, ha megkérdezik tőle, mivel foglalkozik.

– Ha azt válaszolom, hogy narrátor vagyok, azt hiszik, hogy filmek alá mondok összekötő szövegeket. Ha hozzáteszem, hogy audionarrációkat készítek, csak néznek rám értetlenül. Így aztán mindig a kályhától kell elkezdeni a magyarázatot.

Bonecz Ervin például vakoknak akadálymentesít színházi előadásokat. A látássérültek fejhallgatót kapnak, és azon hallgatják a narrációt. Ő a színház műszaki vezérlőjében monitoron figyeli az előadást, vagy a világosítópultból nézi a színpadot, és „élőközvetít” a látássérülteknek. Elmondja, mikor játszódik a darab, mi van a színpadon, hogyan gesztikulálnak a színészek. Elhallgat, amikor a szereplők megszólalnak, s dramaturgiailag fontos csendekben elmeséli, mi történik a rivaldán. Legutóbb a Rózsavölgyi Szalonban a Szülőfalum, Pest című produkciót narrálta. Az estet Molnár Ferenc tárcáiból Fesztbaum Béla szerkesztette, rendezte és játssza is.

A képen Bonecz Ervin látható

A kép forrása: 168ora.hu

– A Rózsavölgyivel már régóta együttműködünk, több bemutatójukat is akadálymentesítettük. Ez rendkívül szenzitív, „vakbarát” hely. A kis térben a színészek minden apró rezdülését érezni lehet. A vakok hallása sokkal kifinomultabb, mint a miénk: egy elfojtott sóhajból sokkal többet tudnak kiolvasni, mint mi – jegyzi meg Bonecz Ervin.

Az emberi hang is a lélek tükre. A vakok tökéletesen el tudják képzelni a szereplők küllemét, karakterüket is. Boneczék nemrég a Vígszínházban a Játék a kastélybant „nézték meg” a látássérültekkel. Utána beszélgettek velük. Megdöbbentő pontossággal írták le a szereplőket. Turai színműírót Benedek Miklós alakította. „Öregedő, görnyedt tartású úriember lehet” – jellemezte az egyik vak.

Bonecz a narrációit szinte soha nem írja meg előre. A látássérültek észrevennék, ha felolvasna egy papírról, és ez rontaná az élő színházi élményt. A vakok kérik is: „Azt mondd, amit a színpadon látsz!” A narrátor a próbákon nem vesz részt, a kész produkció szövegkönyvéből, videofelvételekből készül fel.

– Az előadás előtt színpadi bejárásra visszük a vakokat. Megfoghatják, tapinthatják a legfontosabb kellékeket, jelmezeket. Mi csak tapitúrának hívjuk ezt. A látássérültek között van, aki születése óta vak, és akad, aki később veszítette el a látását. Nekem úgy kell narrálnom, hogy mindannyian értsenek. Ezért például a szereplő jelmezének színét és anyagát is közlöm: mondjuk piros gyapjúkabát van rajta. Aki sohasem látott, tapintás alapján ismeri a gyapjút. Akiben maradt valamennyi vizuális emléknyom, fel tudja idézni a pirosat.

A Nemzeti Színházban ifj. Vidnyánszky Attila rendezte a III. Richárdot. A Gobbi Hilda teremben a vakok az első sorban ültek, és az előadás után azt mondták: végig nagyon féltek. Az Erkel Színház operabemutatóira is eljárnak. Itt az eredeti nyelven játszott dalműveket páros narrációval közvetítik a látássérülteknek. Ők nem láthatják a színpad fölötti magyar feliratozást, nem értik, miről szólnak az áriák.

– Én a színpadi cselekményt narrálom, a kolléganőm pedig a magyar szöveget mondja a vakok fülébe. Összhangban kell lennünk, de eddig ez kiválóan működött. Nem tudok arról, hogy ezt bárhol máshol a világon csinálnák, de itthon biztosan mi vagyunk az elsők.

Boneczék siketeket is invitálnak színházba. Ervin jelelni nem tud, ebben a 90 decibel Project profi jeltolmácsai segítenek. Azt hihetnénk, mivel a színház elsősorban látványművészet, a hallássérültek könnyebben befogadják az előadásokat. De pont fordítva van. A jelnyelv – magyarázza Bonecz – nem „kész nyelv”, nincs minden szónak egységes jelnyelvi megfelelője. Bonyolultabb irodalmi szövegeket szinte lehetetlen jelnyelvre hűen lefordítani.

– Ráadásul tájegységenként is változik a jelnyelv. Másként jelelik mondjuk Debrecenben a kenyeret, mint Budapesten. Ha úgy vesszük, a jelnyelvben is tájszólások vannak, ami nehezíti a megértést.

A jeltolmács általában a színpad szélén áll. A siketek vagy a színpadi cselekményre figyelnek, vagy kinéznek a tolmácsra, ide-oda forgatják a fejüket. Sokkal fárasztóbb nekik egy előadást végignézni, mint a vakoknak. És sokkal kevesebbet is értenek belőle.

A 90 decibel Project pár éve felmérést végzett siketek és nagyothallók között. Kérdezték tőlük azt is, hogy milyen színházi műfajt kedvelnek a legjobban. A válaszadók 90 százaléka első helyen a musicalt említette. Bár a zenét nem hallják, a hanghullámok lüktetését érzik, a ritmust pedig a jeltolmács a mozdulataival fejezi ki. Szinte táncolva mutogat. A musical dalszövegei egyszerűek, könnyebb a siketeknek megérteni, mint egy Shakespeare-tragédiát.

A fogyatékkal élők közönsége a világ egyik leghálásabb publikuma. Közülük sokan a 90 decibel segítőivel jutottak el először színházba. Akadt, aki versben köszönte meg az élményt. „Ezek a közös kulturális programok vakos életem legkedvesebb, legszínvonalasabb időszakát jelentik” – írta egy idős zenetanár, aki tíz éve veszítette el a látását. Egy harmincas vak nő e-mailben üzente: „Gratulálok a Wagner-narráláshoz. Nem lehet egyszerű operát narrálni, de ön bravúros volt, mint mindig.”

Bonecz Ervin egykor maga is operaénekesnek készült. Szegeden született 1974-ben, az ottani zeneiskolába járt, majd felvették a szegedi színház gyermekkórusába is. A Carmenben is énekelt. A Zeneakadémiára akart jelentkezni, aztán áttervezte az életét. Fivére, Tamás operaénekes lett, s Ervin úgy érezte, egy Bonecz elég ezen a pályán. Megismerkedett Alastair Thompsonnal, a King’s Singers alapítójával. A világhírű tenor egy német kórussal érkezett Magyarországra, és sokat mesélt Ervinnek arról, miként indult el a King’s Singers karrierje. A fiú idehaza találkozott Belle Schulhoffal, azaz Bella nénivel is. A New Yorkban élő magyar származású zenei impresszárió annak idején Bartóknak segített Amerikába kijutni. Bonecz Ervin pedig úgy érezte, az éneklésnél jobban izgatja a szervezőmunka.

A fiút mindig is erős szálak fűzték a sérültekhez. Gyerekkori barátjával, Zolival minden szabadidejüket együtt töltötték. Zoli siket volt, de nem néma. Egészségesen született, aztán háromévesen tüdőgyulladást kapott, és az orvos antibiotikum-injekciót adott be neki. Nem kérdezte meg a szülőket, hogy a kisfiú érzékeny-e a gyógyszerre, és a rosszul választott antibiotikum súlyos következményeként a gyerek elveszítette a hallását. Viszont tökéletesen megtanult szájról olvasni, és logopédus segítségével folyékonyan beszélt. Ervin, amikor épp nem Zolival focizott, zongoraórákra járt. A zeneiskolában egyik kedvenc tanára egy vak zongoratanár volt. Csodálta hihetetlen hangszeres tudását, pedagógiai érzékét.

Bonecz Ervin végül a Szegedi Tudományegyetem kulturális menedzser szakára jelentkezett. A diploma után Budapesten a British Council művészeti munkatársa lett. Hat évvel később pedig kinevezték a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatójának. Közben megnősült, japán feleségét még Szegeden egy kórusban ismerte meg. Két év ingázás után visszaköltözött Budapestre a családjához. Azt hitte, szakmai múltjával gyorsan talál majd állást. A gazdasági válság azonban a kulturális szférát elsőként sújtotta.

Bonecz Ervinnek már gyerekei voltak, családot kellett eltartani. Mivel a munkát sosem szégyellte, beállt motoros futárnak, csomagokat kézbesített. Komoly életiskola volt ez, segített abban, hogy aztán váltani tudjon. Amíg az ember a megszokott sínekhez ragaszkodik, észre sem veszi, mennyi más út állhat előtte, mennyi felfedezetlen képesség rejlik benne.

Az újrakezdéshez a régi barát, Zoli is kellett. Egy pesti élelmiszerüzletben találkoztak. Zoli is a fővárosba költözött, családot alapított, szobafestő lett. Neki legalább sikerült szakmát szereznie. A siketek közt bármennyi is az intelligens, értelmes ember, ha nem tanulják meg az írott és beszélt nyelvet, legfeljebb segédmunkásként helyezkedhetnek el. A találkozás után született meg Bonecz Ervinben a 90 decibel Project ötlete, és a kultúra akadálymentesítésének tervezetét egy nap alatt kidolgozta. Már korábban, a British Council munkatársaként többször utazott Angliába, és látta, mennyire természetes kint, hogy a fogyatékkal élők is színházba, koncertekre járnak.

Már akkor, a kétezres évek elején szerette volna a kultúra akadálymentesítésének angol programját itthon megvalósítani. Szakembereket hívott Londonból, workshopokat tartottak magyar kollégáiknak. A kezdeményezésük itthon annyira szokatlan volt, hogy a fáradozásaik nem jártak sikerrel.

Tíz évvel később a fogyatékosak és épek társadalmi integrációjának fontosságát már nálunk is kezdték felismerni. Bonecz megalakította nonprofit szervezetét. (Nevük arra utal, hogy azokat minősítik siketnek, akik a 90 decibeles hangokat sem hallják.) Nemcsak kulturális programokat szerveznek a sérülteknek, de megkezdték a hazai színházi jeltolmácsok képzését is. Bonecz Ervinnek sikerült elérnie, a Nemzeti Kulturális Alap támogassa törekvéseiket. Az NKA kezdetben évi 2,5 millió forintot különített el, amelyre akadálymenetesített előadásaikkal pályázhatnak a színházak. A program iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy ma már kétszer annyi forrás áll rendelkezésre. A 90 decibel Project több vidéki és fővárosi teátrummal alakított ki szoros kapcsolatot. A direktorok pedig megértették, nem csak intézményük presztízse nő, ha a fogyatékkal élők előtt is megnyitják a színházaikat. Hazánkban 60-70 ezer vak él, és a számuk folyamatosan nő. A siketek 60 ezren vannak, és 300 ezren a súlyosan nagyothallók. Vagyis az akadálymentesítéssel potenciális új közönséget nyerhetnek a színházak. De az előítéletekkel nem könnyű megküzdeni, nem mindenhol látják szívesen a sérülteket. Bonecz Ervin Kossuth-díjas direktortól is kapott elutasítást.

Tavaly országos felmérést készítettek a színházak akadálymentesítéséről, a 90 decibel Project szakértői kérdőíveket juttattak el az összes hazai teátrumhoz. Rákérdeztek a mozgássérültek helyzetére is. Kiderült, a legtöbb színház műemlékileg védett épület, kerekesszékkel nem lehet bejutni, átépíteni nem lehet. Az alternatív megoldások horribilis összegekbe kerülnének.

Bonecz Ervinék egy hazai IT céggel együtt kifejlesztettek a Szépművészeti Múzeum számára egy mobilapplikációt, amellyel a siketeknek segíthetnek. A program QR-kóddal kapcsolódott a kiállítások műtárgyaihoz. Ha a siket odalépett egy alkotáshoz, a mobilján megjelent a művel kapcsolatos előre felvett tájékoztató jelnyelvi tolmácsolás. A kezdeményezésnek nemzetközi visszhangja is lett, a The Guardian 2013 áprilisában a világhírű múzeumokat összehasonlító cikkében A legjobb akadálymentesítés minősítést adta a magyar találmánynak. A Szépművészetit azonban bezárták, jelenleg is tartanak a felújítások.

– Más hazai múzeumhoz is bekopogtunk a programunkkal. Sehol sem volt érdeklődés– jegyzi meg Bonecz.

Amúgy a kultúra akadálymentesítése nem olyan munka, amelyből meg lehetne élni nálunk. A 90 decibel Project munkatársai a főállásuk mellett, elhivatottságból foglalkoznak ezzel. Bonecz Ervinnek is van főállása: ő a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesületének elnöke, és az európai szervezet alelnöke is. Ha végez a napi teendőivel, gyakran beül az autójába, és elindul vidéki városokba is színházi előadásokat narrálni. Nem egyszer a vakokat is ő viszi-hozza. Számukra ugyanis az a legnagyobb probléma, hogyan jussanak el idegen helyekre, ismeretlen színházakba.

Bonecz Ervin következő célja, hogy kisbuszt szerezzen a látássérültek szállításához. A pályázatukat elutasították, a Vakok Állami Intézetének sincs ilyen járműve.

Bonecz fontosnak tartja, hogy a fogyatékosoknak ne külön előadásokat szervezzenek, hanem ők is ott üljenek a nézőtéren az épekkel együtt. Ez is hozzátartozik a kölcsönös érzékenyítéshez. A hendikepesek többsége elzárkózva, izoláltan él. Csak a saját szűk köreikben érzik magukat biztonságosan. A kultúra azonban új közösségeket teremthet a sérültek és egészségesek között, hisz a színházban mindannyian egyformán nevetünk és könnyezünk.

Forrás: 168ora.hu

Gyógymasszőrt keresünk

A jelentkezés feltételei:

A jelentkezésnél előnyt jelent:

Minden egyéb információt Kis Erikánál kaphat: 06 70 383 36 10

a képen egy kéz látható aki masziroz egy vállat

A kép forrása: egeszsegedre.8x.hu

Hangzik a hangtál a 18. kerületben

2018. január 31-én megtartottuk az év első klubnapját. Vendégünk volt a XVII.kerület egyik lámpás munkatársa, Krayné Faragó Zsuzsanna, aki a hangtálak világába kalauzolt el bennünket. Megtudhattuk, milyen hatással is vannak az emberre a hangtálak, honnan származnak, kik alkalmazták először az e fajta kezeléseket.

A képen az egyik klubtag furulyázik, a többiek asztal mellett ülve hallgatják

Tagjaink előszeretettel hallgatták Zsuzsa előadását, pozitívan hatottak rájuk az információk. A tálakat kezünkbe is vehettük, és mi magunk is kipróbálhattuk azok használatát.

A képen a klub tagjai Zsuzsa bemutatóját hallgatják egy asztal körül ülve

A klubot kötetlen beszélgetéssel, sütizéssel zártuk, de a zene sem maradhatott el Horváth Dávid közreműködésének köszönhetően.

Juhos Róbert
közösségi civilszervező

Harmadik Főzőcske

Ebben az évben is folytatódott a Főzőcske nevet viselő programsorozatunk. Most a Hermina úton találkoztunk és közkívánatra a főzési tapasztalatcsere egy nagyon egyszerű ételre, a tejbegrízre módosult.

A képen a Főzőcske résztvevőinek egy része látható

Ahogy korábban is elmondtuk, a Főzőcske egy tapasztalatcsere, melyben az kap elsőbbséget, hogy az egyes folyamatokat milyen módon lehet megoldani látás nélkül vagy rossz látással. Praktikákat osztunk meg egymással és eszközöket mutatunk meg, melyekkel feladatokat oldunk meg.

A tejbegríz bár egyszerű étel, az elkészítésének számos olyan pontja van, melyből érdekes és nagyon eltérő módszereket tanulhattunk egymástól. Például azt, hogy miként ellenőrizzük a tej forrását vagy honnan tudjuk mennyi az elegendő dara?

A tejbegrízkészítés kavargatós pillanata látható a képen, Bogi grízt kavar

Reméljük, hogy a soron következő Főzőcske is hasonló érdeklődés mellett fog lezajlani és ismét egy érdekes és izgalmas délutánt tölthetünk együtt!

Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők

Meghívó a Nemzeti Múzeumba

Szereted a történelmet, érdekel hogyan éltek a középkorban, milyen eszközöket használtak? Ha igen, akkor gyere velünk 2018. február 23-án a Magyar Nemzeti Múzeumba!

Találkozunk a Múzeum előtt 12:30-12:45 között, a tárlatvezetéssel egybekötött program 13-kor kezdődik. Kérünk, hogy pontosan érkezzetek, mert nincs lehetőségünk senkire várni.

A Múzeum megközelíthető:

Jelentkezésedet az alábbi elérhetőségeken várjuk, február 22-ig.

email: lampas.zuglo@gmail.com

Kiss Márta: 06/30-327-3704, vagy 06/70 984 5071

Tanai Csaba: 06/30-768-5404

A Múzeum Kiskörút felé néző bejárata látható a képen

 

Meghívó Janisch Kornélia kiállítására

Sok szeretettel hívunk mindenkit Janisch Kornélia keramikus kiállítására. A kiállításra a művésznő is eljön, és mesél mindenféle érdekeset égetésről, mázakról, mindenről, ami izgalmas lehet.

Helyszín: Nagy Balogh János Kiállítóterem, (1191 Budapest, Ady E. út 57).

Időpont: 2018. február 20. (kedd) 15 óra

Találkozunk a szokott helyen, 14 óra 45 perckor a 42-es villamos Templom téri megállójában (a Határ úti metrómegállótól a 42-es villamossal harmadik megálló.)

Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!

Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők

A képen a keramikus három alkotása látható, melyeknek a címe: egysorosok. A képeken egy kerámialapra festett faágak láthatóak

A kép forrása: kispest.hu

Tájékoztatás az M3-as metró felújításával és akadálymentesítésével kapcsolatban

Az elmúlt időszakban többször is téma volt a sajtóban a 3-as metróvonal felújítása.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) rendszeresen emeli fel szavát annak érdekében, hogy a tavaly megkezdett és évekig tartó beruházás eredményeként Budapest leghosszabb és legforgalmasabb metróvonala mindenki számára teljes körűen hozzáférhető legyen. Az eredeti tervek szerinti teljes körű akadálymentesítés a fővárosi döntéshozók szándéka értelmében sajnálatos módon nem valósul meg valamennyi állomáson, mivel annak magas költségére hivatkozva a liftek várhatóan nem kerülnek mindenhol beépítésre.

A felújítás tervezése során rendszeres egyeztetés folyt a vak és gyengénlátó személyeket képviselő érdekvédelmi és rehabilitációt biztosító szervezetek részvételével, így többek között az MVGYOSZ-szel is. A tervezés folyamatába a látássérült emberek igényei és a számunkra történő akadálymentesítés területén tájékozott, a Szövetséggel és tagegyesületeivel évek óta együtt dolgozó rehabilitációs környezettervező szakmérnök is bevonásra került és a teljes tervező csapat részéről együttműködő, pozitív hozzáállást tapasztaltunk. Az egyeztetések eredményeként létrejött tervek minden állomás esetében tartalmazzák a vak és gyengénlátó utasok önálló és biztonságos közlekedését segítő taktilis vezetősávok és figyelmeztető jelzések kialakításának részletes terveit, valamint a nyomvonalra és a felhasználandó anyagokra vonatkozó szakmai elvárásokat, továbbá a gyengénlátó utasok tájékozódását is megkönnyítő kontrasztos kialakítással kapcsolatos terveket.

A felújítás tervezésében és kivitelezésében is közreműködő UVATERV ZRT. irányító tervező munkatársának friss tájékoztatása szerint a taktilis burkolati jelölésekkel kapcsolatosan nincs szó költségcsökkentésről, azok kivitelezése a felújítás során, valamennyi állomáson a terveknek megfelelően megtörténik. A taktilis vezetősávok és figyelmeztető jelzések minden állomáson a burkolatból kiemelkedő formában, vagyis az MVGYOSZ által korábban kiadott állásfoglalásnak megfelelően kerülnek kialakításra. Azokon az állomásokon, ahol megtörténik a teljes padlóburkolat cseréje, a kőburkolatba integrált taktilis jelzések lesznek a 4-es metróvonalon már megismert rendszer mintájára. A korábbi burkolatukat megtartó állomásokon utólagos akadálymentesítés történik, itt a vezetősávok egyenként lerakható fém elemekből készülnek majd, melyekre szintén van már példa a Fővárosban. A biztonsági sávok peron felőli szélét kijelölő elválasztó sávok erősen kontrasztos színezést kapnak, a 4-es metróban már megismert ledsáv viszont kikerült a felújítás elemei közül. A tervezett taktilis jelzések a nemrég sajtónyilvánosságot kapott látványterveken is láthatóak.

A képen az Újpest-vasútállomás látványterve látható

Az MVGYOSZ ugyanakkor aggodalmát fejezi ki a több állomásról is kimaradó liftek miatt. A látássérült utasokat képviselő munkacsoport tagjaként az MVGYOSZ munkatársa is többször jelezte a tervezés folyamata során, hogy a nem teljes körű akadálymentesítést nem tartja elfogadhatónak. A liftek hiánya a mélyen elhelyezkedő, mozgólépcsővel megközelíthető állomásokon nem csupán a kerekesszékkel vagy babakocsival közlekedő személyeknek jelent majd nehézséget, hanem a vakvezető kutyával érkező látássérült utasoknak is. A Szövetség bízik a tárgyalások eredményes kifejletében és ezúton fejezi ki szolidaritását a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és a mozgássérült utasok felé.

Németh Orsolya,
Dr. Nagy Sándor

Meghívó Óbudára

Szeretettel hívok mindenkit 2018. február 15-én (kivételesen csütörtökön) délelőtt 10 órakor kezdődő klubnapunkra.

Helyszín: Békásmegyer, Közösségi Ház kisterem, (Csobánka tér 5.)

Farsang havában nem feledkezünk meg a hagyományok felelevenítéséről sem. Ennek jegyében Bartolf Zsuzsanna látássérült népdalénekes farsangi népdalokat énekel. Ha valakinek van ide illő vidám emléke és elmondaná nekünk, szívesen meghallgatjuk. Beszélgetésünk hangulatát azzal fokozzuk majd, hogy farsangi fánk is kerül az asztalra!

A képen három farsango fánk látható, baracklekvárral töltve

A kép forrása: https://receptneked.hu/

Remélem, hogy jó hangulatban minél többen együtt leszünk.

Telefon: 06 70 377 32 65
Email: lampas.obuda@gmail.com

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

Egy kellemes délutáni program Újpesten

Azt hittük, hogy az esős reggel elijeszti tagjainkat a klubnaptól. De végül is a délutáni napsütés sokukat becsalogatott a megszokott termünkbe. Bemutattuk társklubunk vezetőjét, Vasné Terikét, aki mondott pár szót magáról, klubjáról, és az együttműködésünkről.

A képen a klubhelység asztala körül ülnek a tagok

Era felolvasta a névnapokhoz kötődő magyar népi hiedelmeket. Beszélgettünk még a maciról, ehhez kapcsolódóan a tél hosszúságáról, megemlítettük mióta ünnepeljük a ’valentin napot” Magyarországon.

Asztal körül ülve beszélgetnek az újpesti klub résztvevői

Ezen a klubnapon is szívesen hallgattuk, Panka verseit. Mindenkivel egyeztettük a legközelebbi két programunkat. Az utolsó harminc percben szabadon beszélgettünk egymással. Olyan jól éreztük magunkat, hogy nehezen vettünk búcsút egymástól.

Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők