Elöljáróban annyit, hogy a táborban van egy színes és izgalmas magánkiadvány, amiben megörökítjük az előadásokat. Az hallgatóság egyik kedves tagja az általam elmondottakból írt egy összefoglalót. Érdekes a saját előadásom visszhangját olvasni, ritkán ismerheti meg az ember ennyire részletesen, hogy miként csapódik le másokban az, amit át próbál adni.
Íme, az összefoglaló
Réges-régen, egy viszonylag közeli galaxisban Erika tartott előadást az audionarrációról. Ez alatt legtöbbször a kulturális akadálymentesítést értjük, azaz annak megoldását, hogy például egy film, vagy egy színdarab ugyanolyan érthető és élvezhető legyen egy látássérült, mint egy látó ember számára. Erika a színházról, festészetről és filmről beszélt, a narráció hogyanjáról, nehézségeiről és helyzetéről. Szóba került az élő narráció és az előre megírt narráció közti különbség is.
Az audionarrátor nagyjából úgy dolgozik, ahogy egy pörgős könyv narrátora: elmondja a lényeget, és hanyagolja a lényegtelent, éppúgy, mint a hosszú monológot a saját érzelmeiről. Persze, a teljes objektivitás élettelenné tenné a szöveget, így az audionarrációt akár az egyensúlyozás művészeteként is felfoghatjuk, objektív láttatás és szubjektív érzékeltetés között.
Kétszeresen óvatosan kell bánni a színekkel, egyrészt a fentebb írt szubjektivitás, másrészt a született és szerzett, vagyis később megvakult emberek közti különbség miatt. A született vakok sosem láttak színeket. Bár ismerik a „fűzöld”, „égkék” fogalmát, de csak mert megtanulják, mint állandó jelzős szerkezetet, a színnek valódi tartalma nincs számukra, legalábbis vizuális értelemben. A legtöbb szín, árnyalat semmit nem jelent számukra – én sem tudom, milyen színt jelöl a bézs, hát akkor ők?
Haladjunk sorban, és kezdjük a közepe helyett az elején. Erika először a színházas audionarrációról, ezzel kapcsolatos saját élményeiről mesélt. Az audionarráció úgynevezett timecode-okat alkalmaz, azokat az időréseket használva ki, melyek szöveg- és hangeffekt-mentesek, ezekbe illeszti be a vak néző számára az értelmezést segítő kiegészítő információkat. A színdarab azért bonyolultabb pl. egy filmnél, mert ezek a szünethelyek folyamatosan változnak. A színészek elfelejtik a szöveget, máshogy mondják, ezáltal az előre megírt narráció csúszik. Épp ezért több narrátor a színházi eseményeket élőben, rögtönözve közvetíti.
Mivel a szereplők tetteinek narrálásán túl nincs idő beleszőni a díszlet és jelmez bemutatását, ezért a színházi narráció több lépésből áll. Az első, az előnarráció, egy internetre felkerülő hanganyag (maximum 15-20 perc), itt praktikus információk (időpont, helyszín), illetve vizuális és egyéb háttér-információk hangzanak el (jelmezek, díszlet, szereplők jellemzése, kontextus, stb.). Mi egy mesejáték előnarrációját hallgattuk meg.
A második lépés a kulisszajárás, itt a látássérültek a narrátor segítségével élőben is megismerkednek a díszlettel, a színpadtérrel és a kellékekkel. Ugyanekkor találkoznak először a színészekkel is, hogy a hangjukat összeköthessék a karakterrel, így később, az előadás alatt is könnyen felismerik, hogy• épp ki beszél. A harmadik fázis maga a színdarab, illetve az az alatti követőnarráció. A narrátor kihasználva az alkalmas pillanatokat, elmondja a fontos, egyébként csak látható információkat. Ezt a látássérültek egy’ fülhallgatón át követhetik, így nem zavarják az éplátó nézőket sem.
A negyedik fázis opcionális, alkalmi. Ez a kölcsönös visszajelzés lehetősége; az alkotók (rendező, színészek, stb.) az előadás után leülnek beszélgetni a látássérült nézőkkel, akik így- elmondhatják tapasztalataikat, amikből az alkotók tanulhatnak, de válaszolnak a felmerülő kérdésekre is. Ez az utolsó fázis azért fontos, mert a narráció, mint akadálymentesítési alternatíva gyerekcipőben jár kis hazánkban, nincs narratori képzés, vagy akadémikus szinten álló, tanítani tudó audionarrátor. Erika is a látássérültekkel való közös munkája során és autodidakta módon sajátította el tudása jó részét, amiben segítségére volt Tóth Cecília is, a Pesti Magyar Színház állandó audionarrátora. A Pesti Magyar Színház jelenleg az egyetlen olyan teátrum, ahol az akadálymentesítés nem pusztán alkalmi, hanem állandó, a teljes repertoárra kiterjedően.
Filmeknél egyaránt lehetséges az élő vagy a felvett narráció, filmeknél szerintem inkább az utóbbi praktikus. Mi a Gattaca első pár percét néztük meg, amin keresztül Etika rávilágított a narrálás nehézségeire. A színek problematikája viszont sehol nem olyan kirívó, mint a festészet esetében. Ez az a művészeti ág, ami látássérültként teljességgel befogadhatatlan. Ha egy festmény egy érzékletet, egy’ pillanatnyíságot, egy benyomást hivatott megörökíteni, lehet-e azt úgy7 narrálni, hogy nem visz bele a narrátor szubjektív tartalmakat? Erika kihívásként tekint a problémára, és az elhangzó részlet alapján a válasza: nem lehet. De nem is kell.
A beszámolót írta: Kunos Anna
A csatolt képeken a tábori kiadvány két élénk narancssárga oldala látható, rajta fekete betűkkel a fenti cikk szövege.
Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Szívesen olvasna hasonló beszámolókat? Érdeklik nézőim, olvasóim visszajelzései, esetleg kedvcsinálók, ismertetők kulturális eseményekről? Esetleg festményekről, fotókról, videókról készült narrációk érdeklik? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, szeretettel várom!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
vak Archives - Oldal 220 a 356-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Látod, hogy nem látod?
Elöljáróban annyit, hogy a táborban van egy színes és izgalmas magánkiadvány, amiben megörökítjük az előadásokat. Az hallgatóság egyik kedves tagja az általam elmondottakból írt egy összefoglalót. Érdekes a saját előadásom visszhangját olvasni, ritkán ismerheti meg az ember ennyire részletesen, hogy miként csapódik le másokban az, amit át próbál adni.
Íme, az összefoglaló
Réges-régen, egy viszonylag közeli galaxisban Erika tartott előadást az audionarrációról. Ez alatt legtöbbször a kulturális akadálymentesítést értjük, azaz annak megoldását, hogy például egy film, vagy egy színdarab ugyanolyan érthető és élvezhető legyen egy látássérült, mint egy látó ember számára. Erika a színházról, festészetről és filmről beszélt, a narráció hogyanjáról, nehézségeiről és helyzetéről. Szóba került az élő narráció és az előre megírt narráció közti különbség is.
Az audionarrátor nagyjából úgy dolgozik, ahogy egy pörgős könyv narrátora: elmondja a lényeget, és hanyagolja a lényegtelent, éppúgy, mint a hosszú monológot a saját érzelmeiről. Persze, a teljes objektivitás élettelenné tenné a szöveget, így az audionarrációt akár az egyensúlyozás művészeteként is felfoghatjuk, objektív láttatás és szubjektív érzékeltetés között.
Kétszeresen óvatosan kell bánni a színekkel, egyrészt a fentebb írt szubjektivitás, másrészt a született és szerzett, vagyis később megvakult emberek közti különbség miatt. A született vakok sosem láttak színeket. Bár ismerik a „fűzöld”, „égkék” fogalmát, de csak mert megtanulják, mint állandó jelzős szerkezetet, a színnek valódi tartalma nincs számukra, legalábbis vizuális értelemben. A legtöbb szín, árnyalat semmit nem jelent számukra – én sem tudom, milyen színt jelöl a bézs, hát akkor ők?
Haladjunk sorban, és kezdjük a közepe helyett az elején. Erika először a színházas audionarrációról, ezzel kapcsolatos saját élményeiről mesélt. Az audionarráció úgynevezett timecode-okat alkalmaz, azokat az időréseket használva ki, melyek szöveg- és hangeffekt-mentesek, ezekbe illeszti be a vak néző számára az értelmezést segítő kiegészítő információkat. A színdarab azért bonyolultabb pl. egy filmnél, mert ezek a szünethelyek folyamatosan változnak. A színészek elfelejtik a szöveget, máshogy mondják, ezáltal az előre megírt narráció csúszik. Épp ezért több narrátor a színházi eseményeket élőben, rögtönözve közvetíti.
Mivel a szereplők tetteinek narrálásán túl nincs idő beleszőni a díszlet és jelmez bemutatását, ezért a színházi narráció több lépésből áll. Az első, az előnarráció, egy internetre felkerülő hanganyag (maximum 15-20 perc), itt praktikus információk (időpont, helyszín), illetve vizuális és egyéb háttér-információk hangzanak el (jelmezek, díszlet, szereplők jellemzése, kontextus, stb.). Mi egy mesejáték előnarrációját hallgattuk meg.
A második lépés a kulisszajárás, itt a látássérültek a narrátor segítségével élőben is megismerkednek a díszlettel, a színpadtérrel és a kellékekkel. Ugyanekkor találkoznak először a színészekkel is, hogy a hangjukat összeköthessék a karakterrel, így később, az előadás alatt is könnyen felismerik, hogy• épp ki beszél. A harmadik fázis maga a színdarab, illetve az az alatti követőnarráció. A narrátor kihasználva az alkalmas pillanatokat, elmondja a fontos, egyébként csak látható információkat. Ezt a látássérültek egy’ fülhallgatón át követhetik, így nem zavarják az éplátó nézőket sem.
A negyedik fázis opcionális, alkalmi. Ez a kölcsönös visszajelzés lehetősége; az alkotók (rendező, színészek, stb.) az előadás után leülnek beszélgetni a látássérült nézőkkel, akik így- elmondhatják tapasztalataikat, amikből az alkotók tanulhatnak, de válaszolnak a felmerülő kérdésekre is. Ez az utolsó fázis azért fontos, mert a narráció, mint akadálymentesítési alternatíva gyerekcipőben jár kis hazánkban, nincs narratori képzés, vagy akadémikus szinten álló, tanítani tudó audionarrátor. Erika is a látássérültekkel való közös munkája során és autodidakta módon sajátította el tudása jó részét, amiben segítségére volt Tóth Cecília is, a Pesti Magyar Színház állandó audionarrátora. A Pesti Magyar Színház jelenleg az egyetlen olyan teátrum, ahol az akadálymentesítés nem pusztán alkalmi, hanem állandó, a teljes repertoárra kiterjedően.
Filmeknél egyaránt lehetséges az élő vagy a felvett narráció, filmeknél szerintem inkább az utóbbi praktikus. Mi a Gattaca első pár percét néztük meg, amin keresztül Etika rávilágított a narrálás nehézségeire. A színek problematikája viszont sehol nem olyan kirívó, mint a festészet esetében. Ez az a művészeti ág, ami látássérültként teljességgel befogadhatatlan. Ha egy festmény egy érzékletet, egy’ pillanatnyíságot, egy benyomást hivatott megörökíteni, lehet-e azt úgy7 narrálni, hogy nem visz bele a narrátor szubjektív tartalmakat? Erika kihívásként tekint a problémára, és az elhangzó részlet alapján a válasza: nem lehet. De nem is kell.
A beszámolót írta: Kunos Anna
A csatolt képeken a tábori kiadvány két élénk narancssárga oldala látható, rajta fekete betűkkel a fenti cikk szövege.
Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Szívesen olvasna hasonló beszámolókat? Érdeklik nézőim, olvasóim visszajelzései, esetleg kedvcsinálók, ismertetők kulturális eseményekről? Esetleg festményekről, fotókról, videókról készült narrációk érdeklik? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, szeretettel várom!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
„Közösséget építünk – Egy látássérült szervezet élete” – a könyv képernyőolvasóra készített változata is elérhető
A darab címe, „Leszek az özvegyed” amely egy vicces, humoros krimi. Az ismert színészek játéka, tartalmasabbá tette az estéjét mindenkinek. Várjuk a következő előadást.
A darab rövid tartalma:
Ez a nem szokványos párbeszéd akkor zajlik a házas felek között, amikor kölcsönös mérgezési kísérlet után világossá vált a helyzet, miután igen rutinos özvegyekről van szó. Mind a ketten hat esetben örököltek igen nagy vagyont, párjaik halála után. Újra összeházasodnak és mindent meg tesznek, hogy egymást a halálba juttassák, az örökség miatt. A praktikák tárházát alkalmazzák, egymáson. A végkifejlet az lesz, hogy mindketten meghalnak. Az örökség pedig az asszony nevelt fiát illeti meg. Minden klubtagunknak tetszett az előadás és betekintést kaptunk az angol humor és a két hozományvadász életébe.
Kulman Tiborné Era és Széles Attiláné Panka
Karácsonyi vásár lesz a Hermina út 57-ben!
Szeretettel meghívjuk a 2017. december 13-án (szerdán) 9 órától 16 óráig megrendezésre kerülő Lámpás Klubok karácsonyi vásárára.
A helyszín a megszokott: Budapest XIV. Hermina út 57.
A vásáron a Lámpás Klubok látássérült tagjai által készített ajándéktárgyakat lehet megvásárolni. Biztosan lehet jó minőségű és egyedi ajándékot találni, ezért érdemes eljönni hozzánk! A látogatóinkat forralt borral kínáljuk!
A kultúra mindenkié – szavazz te is!
Elindultam az Erste Bank “Higgy magadban!” pályázatán és azóta napról-napra tapasztalom, hogy mennyien hisznek bennem! Keresem a szavakat, de nem találom… Köszönöm Aninak és az alvó statisztának, Felhőnek ezt a fantasztikus videót! Még soha nem kaptam ennél csodálatosabb elismerését a munkámnak!
1. Nyisd meg a linket.
2. Kattints a szavazógombra, regisztrálj egy e-mailcímmel vagy a Facebookoddal.
3. Ha e-maillel regisztráltál, kapsz egy visszaigazoló linket, arra kattints rá és a megjelenő felületen válaszd ki a keresőben a “kultúra” kulcsszót.
4. A pályázatomnál nyomj újra a szavazógombra és már ugrik is egyet a számláló!
Minden szavazat számít, már Felhő is mancsolt rá egyet! 🙂
Köszönöm, hogy segítettél! <3
Baráti üdvözlettel: S. Tóth Erika
Novemberi klubnap az Ügyfélszolgálattal és a Mikulással
Novemberi klubnapunkra is hívtunk vendégeket. Egyesületünk Ügyfélszolgálatos munkatársai, Szilágyi Erika és Leány Ferenc jött el hozzánk. Bemutatták az Ügyfélszolgálat tevékenységét és a különböző szolgáltatásokat. Tájékoztatást kaptunk a látássérülteket érintő aktuális pályázati lehetőségekről, szociális juttatásokról, kedvezményekről a látássérültek életvitelét megkönnyítő segédeszközökről, és tagdíj befizetést is helyben lehetett intézni.
November 22-én volt Szent Cecília emléknapja. Élettörténetét ismertetve klubtagjaink megtudhatták, miért ő az énekesek, hangszerkészítők, zenészek és orgonisták védőszentje.
Kvízjátékunkkal pedig letesztelhették, mennyire vannak képben híres íróink, költőink születési helyével kapcsolatban.
Aktuális témák következtek. Elmondtuk, hogy a VGYKE tagok részére december 4-től 31-ig kedvezményes masszázsbérlet váltható, melyet az összes helyszínen fel lehet használni.
December 13-án rendezzük a Karácsonyi Lámpásvásárt egyesületünknél, erre is meghívtuk tagjainkat.
Klubnapunk időpontja 2018-tól megváltozik. Ezután minden hónap 3. csütörtökjén tartjuk. A kezdés továbbra is 15 óra marad, és a helyszín is változatlan (Bp. XIX. Táncsics M. u. 7. 1. em. Családsegítő Központ).
Nagy meglepetés ért bennünket. Megérkezett a Mikulás. Úgy látszik jók voltunk, mert senki nem kapott virgácsot, csak finomságokkal teli csomagot.
Ünnepi hangulatba kerültünk. Vasárnap meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún, és várjuk a legszebb ünnepet, a karácsonyt.
Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?
(Márai Sándor)
Beszámoló: Bernát Zsuzsanna
Képek: Puchnyák István
Tájékoztatás a Péntek Lajos Alapítvány 2017. évi pályázatának eredményéről
Péntek Lajos alapító Forrás: www.dsy.hu
A kuratórium döntése alapján 34 pályázó részesült támogatásban.
A támogatottak névsorát alább olvashatják, akiknek ezúton is gratulálunk!
Fodor Tamás Albert,
Kopa Dorottya,
Csiszár Tamás,
Horváth Virág,
Horváth Dorka,
Szanyi Martin,
Kovács Aurél Benjamin,
Horváth Panna Cintia,
Huszti Barbara Dominika,
Nagy Tamás,
Kollonay Patrícia,
Farkas Erika,
Friedl Cintia,
Kállai Levente,
Hábán Endre Zsombor,
Onder Réka Emese,
Molnár Kira,
Major Kristóf János,
Jakab Jázmin Bianka,
Szegő Rebeka,
Turi Máté,
Zeke Tímea,
Havasi Félix,
Fodor Gábor,
Majoros Eszter,
Klément Dávid,
Szabó Virág Andrea,
Kiss Anna Júlia,
Petrohai Zsolt József,
Gelencsér Bence,
Gebri-Horváth Bence,
Gaál Levente,
Lux Levente,
Vida Balázs
A Péntek Lajos Alapítvány az alábbi információkat teszi közzé:
Az alapítvány munkatársai felveszik a nyertesekkel a kapcsolatot.
A nyertesektől az alábbiakat kérjük:
a számlán szereplő dátum legkésőbbi időpontja: 2017. december 15.
az eredeti számlát személyesen behozhatja, vagy postai úton is feladhatja,
a számlát személyesen a VGYKE székhelyén 1146 Budapest,Hermina út 57. sz. alatt adhatja le, a postai feladás esetén a cím: VGYKE, 1380 Budapest, Pf.: 1075
a számlák beérkezésének határideje: 2017. december 20. szerda
a számlán annak az eszköznek a neve szerepeljen, amit a pályázatban megjelölt
a számla a nyertes pályázó nevére szóljon
kérjük, kísérőlevélben az alábbi adatokat tüntesse fel: – azt a bankszámla számot, ahová a támogatás összegét utalni tudjuk – a bankszámla tulajdonos nevét
Hívja Önt a Szempontklub
Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy december 7-én (csütörtökön)16:30 órai kezdettel a Hermina út 57 szám alatt található irodaház földszintjén jó esély kínálkozik arra, hogy újra találkozzunk.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk egy jó hangulatú délutánra, hogy felelevenítsük a korábbi klubjaink kellemes hangulatú emlékeit!
Vendég ezúttal most nem várható, így ha megfelelő, Én (és ti) fogunk együttesen gondoskodni a jó hangulatról. Kérem, ha részt szeretne venni a klubrendezvényen, azt mindenképp jelezze felém az alábbi telefonos elérhetőségemen: 06 30 483 82 03
Várom és köszönöm jelentkezését!
Puer Zoltán
Klubnap az emlékezésről
A klubprogramok tervezésekor többször szóba kerültek az emlékeink, mivel sokan az emlékeik alapján javasoltak helyeket, ahova majd menjünk el. Az egyik ilyen tervezéskor felmerült a helyi emlékhelyek, emléktáblák felkeresése, főként az elfeledetteké. Akkor beszéltük meg, hogy egyszer az egyik klubunk témája az emlékeink legyenek és hasonlítsuk össze, hogy mire és hogyan emlékszünk. Ennek az ideje érkezett el novemberben.
A programot segítette az is, hogy nagyon különböző hátterű és nagyon eltérő korosztályhoz tartozó emberek voltak jelen, így érdekes volt a személyes emlékeink összehasonlítása, hiszen garantáltan nem ugyanúgy és nem ugyanarra emlékeztünk.
Mielőtt azonban az összehasonlításra sort kerítettünk volna, meghallgattunk pár érdekességet az emlékezésről. Az egyik ilyen, hogy az emlékeink nem állandóak, hanem mindig változásban vannak és hatnak rá a közben megélt élményeink és ahogyan azokat pillanatnyilag értékeljük. Sokat kutatott példája ennek az 1988-1990-es időszak megélése a keleti államokban. Az összehasonlító kutatások tanúsága szerint az emlékezést nagyon erősen befolyásolta a megkérdezettek véleménye a saját helyzetük pozitív vagy negatív változásáról.
Másik érdekesség, hogy a történéseket mindig utólag látjuk egymásra épülőnek és szinte megtervezettnek, de az események megtörténésekor ez még nem így van, akkor kaotikusnak és bizonytalannak érezheti a sorsát sok ember. Az viszont, hogy utólag tudjuk mi, hova vezetett, értelmezi az emlékeinket is. Ezzel kapcsolatban többen felidéztünk egy filmsorozatot is, mely ugyanazt az eseménysort egy férfi és egy nő szempontjából mutatta be, szinte teljesen más emlékeket és nagyon más értelmezést adva a megtörténteknek.
Ezeket meghallgatva vágtunk bele az emlékeink összehasonlításába. Szóba kerültek az egykori és jelenlegi hivatalos ünnepnapok, mint március 15. és 21. valamint április 4., október 23. és természetesen november 7. is. Különböző eseményeket idéztünk fel és mindenki beszámolt az ahhoz kapcsolódó emlékeiről. Például az első magyarországi emberrablás, az olajügyek vagy az 1990-es évek leszámolási ügyei. Bár nagyon nem vidám események voltak ezek, de mégis azt vettük észre, hogy emlékezni kellemes dolog!
Végezetül szóba kerültek a decemberi programok, így a közös bowling is, mely a helyi önkormányzat támogatásának köszönhetően ingyen válik majd elérhető a klubtagjaink számára. Ez is egy régi célunk volt, hogy sportjellegű lehetőségeket teremtsünk magunknak, olyan feltételek mellett, ahogyan az nekünk, látássérülteknek kényelmes.
Elhangzott az is, hogy a decemberi klubnap 12-én lesz és kitelepül hozzánk az Ügyfélszolgálat is, így a tagdíjak a kerületben is kifizethetőek lesznek, nem kell ezért külön a Hermina útra utazni. Reméljük sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ügyfélszolgálat Újbudán
Sok szeretettel várunk mindenkit az újbudai Lámpás Klub ez évi utolsó klubnapjára!
A klubnap időpontja: 2017. december 12. (kedd) 14,15 és 15,45 között.
A klubnap helye: XI. Etele út 55. a BMK épületében, a földszinti kisteremben
A klubnapra kitelepül az Ügyfélszolgálat, akiknél lehetőség nyílik az éves tagdíj helyszíni befizetésére.
Ismertetésre kerülnek azok a programjaink is, melyek még a közeljövőben kerülnek megvalósításra, például a bowling-nap folytatása is, mely nem december 8-án lesz, hanem december 14-én. Megbeszéljük a jövő évi terveinket, melyekhez még hozzá lehet tenni. Amennyiben van valamilyen óhajod, akkor érdemes elmondani, ugyanis ebben az évben a kívánságok közül csak egyet nem tudtunk teljesíteni, de az összes többit igen!
Amennyiben szeretnél eljönni, a megfelelő számú ülőhelyek miatt kérjük, hogy jelezd előre a lampas.ujbuda@gmail.com emailen vagy a 0670-984-1745-ös telefonszámon!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Piet Mondrian: Vörös fa
Ahogy minden előnarrációm, hangosmeghívóm és festménynarrációm, ez a hanganyag is Miks Csaba kollégám és barátom munkája, készült a Mixcsabi Stúdióban. A narrációt írta és elmondja: S. Tóth Erika
Arról már külön nem írnék, hogy a festményekről és művészi fotókról készült narrációk óhatatlanul szubjektívebbek, mint mondjuk a puszta tényeket bemutató sajtófotók. Aki olvassa a cikkeimet, az már többször találkozhatott ezzel kapcsolatos álláspontommal és nem csak az enyémmel, de a narrációs szakmáéval is.
Eddigi festménynarrációs cikkeimben ez nem volt ugyan jellemző, mert csak magát a művet igyekeztem minél érzékletesebben átadni, de ezúttal újítanék egy kicsit. Ahogy egy színházi előnarrációban is teszem az adott darabbal, mostantól a festmények esetlegesen fellelhető művészettörténeti és alkotói hátterét is szeretném bemutatni néhány szóban. Tényleg csak címszavakban, egyrészt mert nincs megfelelő művészettörténeti előképzettségem, másrészt pedig ha túl részletes akarnék lenni, azzal elvonnám a figyelmet a lényegről, azaz magáról a műről.
Piet Mondrian (1872 március 7.-1944. február 1.) holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője, a Theo van Doesburg által alapított De Stijl művészcsoport fontos tagja. A posztimpresszionizmus szellemében indult, majd megismerkedett a kubizmussal és ezután a tárgyi világ plasztikai jellé absztrahálása foglalkoztatta.
Első alkotói korszakának harmadik periódusában tájképeinek színei a koncentráció, az egységesedés és szigorodás folyamatát mutatják. A kizárólagosság attitűdje jelenik meg az alapszínekkel: a vörös, sárga és a kék mellett gyakorlatilag alig játszik szerepet a többi árnyalat (A vörös malom, Vörös felhő). 1941-es Önéletrajzában írja Mondrian: „ .. fölcseréltem a dolgok naturális színét a tiszta színekre. Éreztem, hogy a naturális szín a vásznon nem ugyanaz, mint a valóságban, s hogy a természet szépségét tükrözhesse, a festészetnek új útra kell térnie.”
…és akkor íme a hangos-festmény:
A narráció, írott formában
Első pillantásra annyi, amennyit a címe mond, egy fa, még ha nem is éppen vörös, inkább amolyan foltos csokoládébarna, amibe a háttér égkék színe is belevegyül. Aztán amikor jobban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy kicsit talán játszik velünk a festő. Amit látunk, nem egyszerűen egy széles, ágas-bogas koronájú, de az ősz közeledtével lombját vesztett kopár fa, inkább kicsit olyan, mint egy dús érhálózat. A törzsből kiinduló két vastagabb ágon úgy ül az apró gallyak egyre elvékonyodó sokasága, mint hajszálerek a vénán. Ez a fa szinte belekapaszkodik, belemélyül, belesimul a laza ecsetvonásokkal pöttyözött-csíkozott háttérbe, mint valami fizikai testbe és betölti, kitölti azt.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Decemberi meghívó Rákosmentére
A kép forrása: http://17.kerulet.ittlakunk.hu
Sok szeretettel hívunk következő klubnapunkra, melyet 2017. december 5-én, kedden délután 14:00-16:30 óra között tartunk a Rákoshegyi Közösségi Házban, (17. kerület, Podmaniczky Zsuzsanna u. 3.)
Idei utolsó klubunkra a Klapka György Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai jönnek, akik egy kis zenés karácsonyi meglepetéssel készülnek számunkra, felkészítő tanáruk Fercsikné Haász Veronika vezetésével. Idén sem marad el a hagyományos kézműveskedés. A klubnapot beszélgetéssel, a névnaposok felköszöntésével, és egy kis csipegetéssel zárjuk.
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot, vagy hozd el magaddal a klubra, hadd találjon ő is közösségre! Minden rákosmenti látássérültet és érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg
