Hangtálak a szentendrei klubnapon

Júniusi klubnapunkat mindenki nagy érdeklődéssel várta Szentendrén.  Nem véletlenül volt ez így. Vendégünk volt Krayné Faragó Zsuzsanna, aki a tibeti hangtálakat mutatta be nekünk.  Részletesen beszélt a hangtálak eredetéről és használatának jótékony hatásairól.

20170609_155728

Kézről-kézre adtuk a tálakat, így a hang hatására keletkező rezgéseket is érzékelhettük. Ez a nem mindennapi hatás megérinti az ember lelkét és testét oly módon, hogy nyugalmat ad és a test megpihen. Ez az összhang különleges harmóniát eredményez bennünk.

20170609_154601

Felismerjük, hogy milyen nagy szükségünk van időnként ellazulni és ily módon erőt gyűjteni a mindennapi életünk eredményesebb megéléséhez. Ez alkalommal is egy olyan élmény részesei lehettünk, mely tartalmas volt mindenki számára. Krayné Zsuzsának köszönjük a lehetőséget.

Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező

inneltrade_logoA VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!

Várostervezés és a látássérültek

A kép forrása: https://ced.berkeley.edu/

A kép forrása: https://ced.berkeley.edu/

Leszálltam a buszról, és elindultam vissza, a sarok felé, nyugat irányában, egy Braille-írás-olvasás tréningre. Ez 2009 telén történt — akkor már körülbelül egy éve vak voltam. Biztonságban átértem a túloldalra, balra fordultam, megnyomtam a hangjelzést kérő gombot az átkeléshez, és vártam a soromra. Amikor megszólalt a jelzés, elindultam, és biztonságban elértem a másik oldalt.

Ahogy a járdára lépek, hallom, hogy egy acélszék átcsúszik előttem a betonjárdán. Tudtam, hogy egy kávézó van a sarkon, és székeket raktak ki elé, ezért kissé balra húzódtam, közelebb az úttesthez. És ugyanarra csúszott a szék is. Arra gondoltam, hogy hibáztam, és visszamozdultam jobbra, de a szék, tökéletes szinkronban velem, ugyanarra csúszott. Ekkor már egy kicsit ideges voltam. Visszaléptem balra — a szék is balra csúszott, elzárva az utat előttem. Ekkorra már kitört a frász és elordítottam magam: “Ki a fene van ott? Mi ez az egész?”

És akkor, a saját kiáltásomon túl, hallottam mást is, egy ismerős csörgést. Ismerős volt a hang, és felvillant bennem egy másik lehetőség: kinyújtottam a bal kezemet — az ujjaim valami borzas szőrzetet súroltak, aztán egy fület, egy kutya fülét, talán egy arany retrieverét. A póráza a székhez volt kötözve, a gazdája betérhetett a kávézóba, és az eb csak azon igyekezett, hogy üdvözöljön és talán azon, hogy kapjon egy kis fülvakarást.

Ez a kis történet igazából azokról a félelmekről és félreértésekről szól, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a városban vakon mozogsz, látszólag tudomást sem szerezve a környezetről és az emberekről, akik körülötted vannak. Lépjünk hát vissza, és lássuk, hogyan is kezdődött az egész!

2008-ban, Szent Patrik napján, bejelentkeztem a kórház sebészetére, hogy eltávolítsanak egy tumort az agyamból. A műtét sikerült. Két nappal később a látásom romlani kezdett. A harmadik nap már semmit sem láttam. Hirtelen rám szakadt egy borzasztó érzése a félelemnek, zavarodottságnak, sebezhetőségnek, ahogy bárki másra rászakadt volna a helyemben.

Azonban volt időm töprengeni a dolgon, és lassan rájöttem, hogy hálás lehetek több mindenért. Például eszembe jutott az apám, aki komplikációkban hunyt el agyműtét után. 36 éves volt akkor. Én meg csak 37. És noha minden okom megvolt félni attól, ami rám várt, és fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz majd, de éltem. A fiamnak még mindig volt apja. És különben is: nem én voltam az első, aki elvesztette a látását. Tudtam, hogy lennie kell mindenféle rendszernek és technikának és tréningnek, mely segít abban, hogy teljes, értelmes és aktív életet éljek, látás nélkül is.

Így aztán pár nappal később, mire kiengedtek a kórházból, már tudtam, mi lesz a dolgom: amilyen gyorsan csak lehet, elvégzem odakint a legjobb tréninget és nekilátok újjáépíteni az életemet. Hat hónapon belül visszamentem dolgozni. Még tandemezni is elkezdtem a régi bicajos haverjaimmal; önállóan jártam be a munkahelyemre, gyalog a városon át és busszal. Kemény munka volt!

Amire azonban nem számítottam a gyors átalakulás során, az annak a hihetetlen kontrasztnak az élménye volt, mely a látásos és a látás nélküli élményeim közti különbözőségből fakadt ugyanazokkal a helyekkel és emberekkel kapcsolatban, olyan rövid időn belül.

Ez egy sereg megértéshez vezetett, meglátásokhoz, ahogy ezeket elneveztem: dolgokhoz, amelyeket a látásom elvesztése óta tanultam. Ezek a meglátások a triviálistól a mély értelműig terjedtek, a szokványostól a humorosig. Mint építészt, ez a markáns kontraszt — melyet a látásos és a látás nélküli élményeim között tapasztaltam ugyanazokkal a helyekkel és városokkal kapcsolatban ilyen rövid idő alatt — csodálatos meglátásokhoz juttatott a városokról. A legfontosabb ezek közül annak felismerése volt, hogy igazából a városok fantasztikus helyek a vak ember számára. Meglepett a városokban tapasztalt kedvesség és törődés is, ellentétben a közömbösséggel vagy még rosszabbal. És kezdtem észrevenni azt is, mintha a vakok is pozitív hatással lennének a városra. Ez kissé különösnek tűnt nekem.

Álljunk meg itt, és nézzük meg, mért is olyan jó a város a vak számára! A látás elvesztését követő rehabilitációs tréning része annak megtanulása, hogy az összes nem-vizuális érzékedet használd — olyan dolgokat, melyeket különben figyelmen kívül hagynál. Olyan ez, mintha az érzékszervi információk egy új világa nyílna meg előtted. Megdöbbentő volt számomra a finom hangok szimfóniája szerte a városban, amelyet hallva és feldolgozva felfogod merre jársz, hogyan mozogj, és merre kell menned. A bot markolatán keresztül pedig érzed a járófelület különféle textúráit alattad, és idővel kialakul benned egy séma arról, hogy hol vagy és merre tartasz. És abból, hogy a nap féloldalról éri az arcod, vagy a szél a nyakad, jelzéseket kapsz arról, hogy merrefelé nézel, hol tartasz két sarok között és a mozgásodról térben és időben. És ott a szaglás is. Az egyes környékeknek és városoknak jellegzetes szaguk van, és ugyanúgy a helyeknek és a dolgoknak is körülötted, és szerencsés esetben az orrodat követve eljutsz az új pékségbe is, ahová igyekeztél.

Igazán meglepett mindez, mert kezdtem felfogni, hogy a látás nélküli élményeim mennyivel inkább több-érzékszerviek, mint amilyenek a látásos élményeim valaha is voltak. Megdöbbentett az is, hogy a város mennyire más lett körülöttem. Ha van látásod, mindenki magával van elfoglalva, és te is a magad dolgával törődsz. Ha elveszted a látásod, megváltozik az egész!

Nem tudom, ki figyel kit, de az a gyanúm, hogy egy csomó ember figyel rám! Nem vagyok paranoiás, de akárhová megyek, mindenféle tanácsot kapok: gyere ide, menj oda, vigyázz erre vagy arra! Az információ nagy része helyes. Van ami hasznos is. Egy csomó pedig pont fordítva. Neked kell kitalálni, hogy mit is akartak mondani. Van ami helytelen és nem segít. De a dolgok magasabb szintjén mégis jó ez az egész!

Egyszer, Oaklandben, a Broadwayn gyalogolva elértem egy sarokhoz. Vártam a gyalogos hangjelzésre, és amint megszólalt, leléptem az úttestre, amikor a jobb kezemet hirtelen megragadta egy fickó, a karomnál fogva kiráncigált a zebrára, és vonszolni kezdett a túloldalra, miközben kínaiul magyarázott. Hogy úgy mondjam, képtelen voltam kiszabadulni a tag halálos szorításából, de végül is biztonságban átértünk. Mit tehettem volna? De elhihetik, létezik udvariasabb módja is a segítség felajánlásának. Mi nem tudjuk, hogy van ott valaki, tehát jobb, ha “Helló”-val kezdi az illető és rákérdez:”Segíthetek valamiben?”

Oaklandben megdöbbentett, milyen sokat változott a város, ahogy elvesztettem a látásomat. Szerettem látóként. Jó hely volt. Tökéletes nagyváros. De mihelyt elvesztettem a látásomat, és kimentem a Broadwayre, lépten-nyomon üdvözöltek.
“Isten áldjon meg, ember!”
“Fel a fejjel, testvér!”

Ezt látóként nem kaptam meg! Tudom, hogy ez zavarja némelyik vak barátomat is, nemcsak engem. Sokan hiszik azt, hogy ez az érzés szánalomból fakad. Én viszont azt hiszem, hogy közös emberi mivoltunkból ered, az együvé tartozásunkból, ami klassz dolog. Az az igazság, hogy ha levert vagyok, fogom magam, és kimegyek a Broadwayre Oakland belvárosában, sétálok egyet, és jobban leszek máris, semmi idő alatt.

Ez is azt mutatja, hogy a fogyatékosság, a vakság mintegy átvágja az etnikai, társadalmi, faji és gazdasági határokat. A fogyatékosság esélyegyenlőségi intézmény, mindenkit szívesen látunk!

Hallottam már olyant is a fogyatékossággal élők körében, hogy igazából csak kétfajta ember van: olyan, aki fogyatékossággal él, és olyan, aki még nem fedezte fel a maga fogyatékosságát. Ez másfajta gondolkodás ugyanarról, de szépnek találom, mert nyilvánvalóan elfogadóbb, mint a “mi kontra ők” szembeállítás vagy az “egészségesek kontra sérültek”, és sokkal becsületesebb és tisztelettudóbb elfogadása az élet sérülékenységének.

Az utolsó üzenetem önöknek az, hogy nemcsak a város jó a vakoknak, mi is kellünk a városnak. Olyannyira biztos vagyok ebben, hogy azt javaslom a tervezőknek: a vakot tekintsék a városlakó prototípusának, amikor új és csodálatos városokat képzelnek el, és ne a többieket, akikre csak akkor szokás gondolni, amikor már kész az öntőforma! Akkor már késő!

Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor gyalogolható járdahálózat lesz az eredménye, tele opciókkal, lehetőségekkel, melyek mind elérhetők az utcaszinten. Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor a járdák kiszámíthatók és szélesek lesznek. Az épületek közötti térben jobb lesz az egyensúly az emberek és az autók között. Különben is, mire jó az autó? Ha vak vagy, úgysem vezetsz, mert valahogy ezt nem szereti a többi ember.

Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor olyan várost kapsz, melynek robusztus (vagyis a zavarokra nem különösebbn érzékeny), hozzáférhető, jól csatlakozó tömegközlekedési rendszere van, mely a város minden részét egybefogja, sőt a vonzáskörzetet is. Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor ott munkalehetőség is lesz, rengeteg állással. A vakok is akarnak dolgozni. El akarják tartani magukat.

Ha a várost a vakoknak tervezik — remélem, látják önök is —, akkor a város befogadóbb lesz, egy méltányosabb, igazságosabb város mindenki számára. A korábbi látásos élményeim alapján ez klassz helynek hangzik, akár vak vagy, akár más fogyatékossággal élsz, és akkor is, ha még nem fedezted fel a magad fogyatékosságát.

A szöveg forrása: ted.com
A fordítást Nagy Sándor készítette és Keresztúri László lektorálta

Aki hallja, adja át!

Sok szeretettel hívunk mindenkit a következő klubnapunkra, melynek
helyszíne: XIX. Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ)
időpontja: 2017. június 29. (csütörtök) 15 óra

Júniusi klubrendezvényünkre látogat Bacsevits Linda audiológus, aki a halláscsökkenésről tart előadást, majd hallásszűrő vizsgálatot végez. Ha úgy érzed, hogy romlott a hallásod, vagy szeretnél megnyugodni, hogy minden rendben, akkor itt a helyed!

A kép forrása: https://pixwords.pw/

A kép forrása: https://pixwords.pw/

Millió, millió rózsaszál… Híres rózsafesztiválokat mutatunk be és a rózsa kvíz sem maradhat el…

Klubnapunkról Ruzsa Viktor tudósít a Civil Rádióban.

Szeretettel várunk mindenkit!
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!

Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com

Bernát Zsuzsanna, Puchnyák István
közösségi civilszervezők

Nyári tábor a Louis Braille Támogató Szolgálat szervezésében

Kép forrása: prosperityedwell.com

Kép forrása: prosperityedwell.com

A tábor két turnusban kerül lebonyolításra.

Időpontok: 2017. augusztus 7-11, illetve 2017. augusztus 12-16.

Helyszín: Zuglói Gyermektábor, Soltvadkert, Tavirózsa u. 2.

A tábor közvetlenül a Vadkerti-tó mellett található, a strand pár perc gyaloglással elérhető. Az elhelyezés 3-5 ágyas szobákban történik; a vizesblokkok közösek.

Tervezett programok: strand, lovaskocsikázás, bográcsolás, borkóstoló, soltvadkerti és kiskunhalasi séta, gyerekeknek geocaching.

A tábor idején a Louis Braille Támogató Szolgálat személyi segítő munkatársai a látássérült résztvevőknek segítséget nyújtanak. Erre vonatkozó igényeiket kérjük, előzetesen szíveskedjenek jelezni, hogy pontosan tudjuk, hány fő munkatársat kell biztosítanunk a tábor idejére!

Részvételi díj: 4990 Ft/fő/éj, mely tartalmazza a napi strandbelépőt és öt étkezést is. A VGYKE tagjainak a jelentkezők létszámának függvényében további kedvezményt biztosítunk.

A tábor megközelítése szervezett formában, vonattal történik, illetve a támogató szolgálat mikrobuszával, de igény szerint egyénileg is megoldható.

További információ és jelentkezés (amíg vannak szabad helyek):
Czagány Izabella 70/387-5261, illetve
Tamás József 70/387-5262;
vagy a tszolgalat@vgyke.com címen

Magyar csapat a látássérültek sakkolimpiáján

A vasárnaptól hétfőig tartó esemény sajtótájékoztatóján Kapás Róbert, a Fogyatékosok Országos Diák és Szabadidősport Szövetségének (FODISZ) versenyigazgatója, csapatkapitány elmondta, a látássérültek sakkolimpiáját négyévente rendezik meg, ezúttal 26 ország nevezett. Magyar csapat több mint tíz éve nem vett részt az eseményen, Szkopjéban a FODISZ szervezésében, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) együttműködő támogatásával ülhet asztalhoz.

A csapat tagjai: Almádi Balázs, Hosszú Vilmos, Kiss Zoltán, Rév Miklós, Szilágyi Sámuel Attila, Voján István, edzője Varga Zoltán sakknagymester.

Kállai Gábor sakknagymester, a FODISZ mentora felidézte, magyar “vakcsapat” régóta létezik, a látókkal eredményesen veszik fel a harcot, a csapattagok közül Voján István a Polgár-lányok felkészítésében is részt vett.

Szabó László, az MPB és a FODISZ elnöke személyes élményéről beszélt, mint mondta, nagyon szeret sakkozni. Emlékeztetett arra, magyar versenyző legutóbb 2006-ban Indiában szerepelt hasonló versenyen, bár az egyéni viadal volt. Az 1964-es olimpián ezüstérmes, míg 1996-ban nyolcadik, az 1988-as egyedüli magyarországi rendezésű eseményen pedig 11. lett a csapat.

“Az évtizedes távlat miatt ezúttal nincs elvárás, szeretnénk felmérni a helyünket a nemzetközi mezőnyben” – mondta Szabó László, majd úgy folytatta, célunk hogy a legtöbb sportágat megnyissák a fogyatékkal élő emberek számára.

Voján István felidézte, 1950-ben kezdődött Magyarországon a vaksakk a vakok iskolájában, ahol jelenleg tanítja a gyerekeket a sportágra, bemutatta a speciális táblát, amelyen a sötét bábuk – ahogyan az MTI munkatársa kitapogatta – tetején egy apró szög van, s a sötét mezők kiemelkednek a táblából, így lehet megkülönböztetni a világosaktól.

A képen az olimpiai csapat tagjai láthatóak a sajtótájékoztatón

A kép forrása: fodisz.hu

A hír forrása: rehabportal.hu

Látássérültek kirándulása Szentendrén

Szentmiklóssy András látássérült klubtagunk jól ismeri Szentendrét. Gyakran beszél nekünk klubnapokon a város nevezetességeiről, már feledésbe merülő eseményeiről. Mindig szívesen és nagy érdeklődéssel hallgatjuk Őt.
Elhatároztuk, hogy, látássérültekkel közösen, András vezetésével, történelmi sétát teszünk Szentendrén.

Május 25.-én délelőtt ragyogó napsütésben a Szent Flórián kápolnánál találkoztunk. Megtudtuk, hogy az 1700-as évek közepén épült, és odáig égett le Szentendre. Mellette öntöttvasból készült nyomós közkút és néhány római sírszobor található. 1690-ben a törökök elől menekültek a szerbek és minden falu saját fatemplomot épített az 1700-as évek közepéig, majd mellé kőtemplomokat építettek. Pozserovácska templom az első állomás. Tornya coff stílusú, jelenleg is működik.

A templom falán egy tábla jelzi az 1838-as téli árvíz szintjét. Innen átmegyünk az Apor Vilmos hídon a Dumcsa Jenő utcába, ahol a városközpont makettje található. A látássérültek tapogatással és a mellette lévő Braille írás elolvasásával tájékozódhatnak.

20170525_101656

Csiprovácska, a mai nevén Péter Pál templom helyén is szerbek által épített fatemplom állt, de köré építették a kőtemplomot. Utána bontották le a középre került fa templomot. 1938-ban vette meg a helyőrség a szerbektől és 1945-ben adták át a szentendrei egyházközsség kezelésére.

A templom bejáratának közelében II. János Pál pápa szoba áll, kezével áldást ad híveire. Tovább haladva a Fő térre érkeztünk. Szerb kereszt, díszes kovácsoltvas talpazatán 2-2 kőláb, lemezre festett ikon látható. A közelben lévő szerb gazdag polgári házak protol stílusban épültek. Újabb sikátoron át a Vártemplomhoz érkeztünk, mely a tizenegyedik században többször leégett. A templom támpillérén középkori napóra látható. Szembe vele kántor tanítók háza áll. Továbbhaladva a Rab Ráby térre kovácsoltvas közkút áll.

20170525_095338

Kissé távolabb mézeskalácsos ház, fölötte olló, a szabók jelképe. Sétánk végén a Lola fagyizóhoz érkeztünk. A szabadba kihelyezett asztaloknál helyet foglaltunk. Jólesett megpihenni. Fagyizással hűsítettük magunkat, és megbeszéltük a látottakat és hallottakat. Ezen a napon is kellemes délelőttöt töltöttünk így együtt.

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

inneltrade_logoA VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!

A Magyar Telekom felhívása

Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy jogszabályváltozás miatt 2017. január 1-jétől módosultak a feltöltőkártyás előfizetésekre (köztük a fogyatékossággal élők számára elérhető hello holnap! Domino előfizetésekre) vonatkozó feltételek. A jelenleg használt Domino kártyák kapcsán 2017. június 30-ig kötelező adategyeztetésre lesz szükség, mely során ellenőrzésre kerül az azonosító okmányának érvényessége.

Ügyfeleink az adategyeztetést gyorsan és kényelmesen elvégezhetik a http://telekom.hu/adategyeztetes weboldalon és a belföldről 7 és 22 óra között díjmentesen hívható 06 80 630 045-es telefonszámon.

Online adategyeztetés esetén korlátlan hétvégi beszélgetést adunk ajándékba!

A képen egy mobiltelefon látható

Átadták a Helen Keller-díjakat

Az idei kitüntetések mottója “nincsenek határok” – nyilatkozta a kitüntetést átadó alapítvány elnök-vezérigazgatója, Kirk Adams. Elmondta, hogy minden kitüntetett munkásságában felismerhető Helen Keller szellemisége, mely a látássérültek függetlenségét és teljesebb élethez való hozzáférési esélyét hirdette. Mindhárom kitüntettet munkássága szerinte arról tanúskodik, hogy a fogyatékos emberek számára a korlátok nélküli jövő megteremtése mindenkinek a felelőssége, a közös ügyünk.

A Netflix, a világ vezető internetes televízióhálózata, mely az elmúlt két év során 3500 órányi audionarrált filmet tett elérhetővé. E mellett a weboldalát és a mobilalkalmazásait is úgy alakította ki, hogy azok képernyőolvasókkal is kezelhetők legyenek.

A Google már szinte az indulása óta elkötelezett amellett, hogy akár munkáról, akár játékról legyen szó, a látássérültek számára is mindent elérhetővé és befogadhatóvá tegyen. Az elmúlt év során számos átalakítást és fejlesztést kifejezetten azzal a céllal valósított meg, hogy a látássérült felhasználók elérési esélyei kiegyenlítettebbek legyenek.

Chris Downey egy olyan építész, aki 2008-ban, 37 évesen veszítette el a látását. Onnan kezdve elkötelezett híve az egyenlő esélyű hozzáférést biztosító várostervezésnek. Filozófiája szerint a város jó hely a látássérültek számára, de a város is nyertes, mert ha a látássérültek igényeit figyelembe veszik, akkor gyalogolható és ezért emberközelibb, barátságosabb települések alakulhatnak ki.

 

A kép forrása: az AFB facebook-oldala

A kép forrása: az AFB facebook-oldala

Hol legyen ARIADNÉ?

Az Óbudai Egyetem innovatív fejlesztésének eredménye az ARIADNÉ vakvezető rendszer, amely a vak emberek közlekedését, tájékozódását támogatja egy új típusú fehér bot használatával. A hagyományos és az új fehérbot közti lényegi különbség, hogy az ARIADNÉ bot érzékelőjével és beépített elektronikájával olyan útszakaszon is segítheti a biztonságos közlekedést, ahol nincs a bottal mechanikusan letapogatható környezeti támpont, például járdaszegély vagy fal.

Az ARIADNÉ bot végébe beépített elektronikus áramkör érzékelni tudja az útban, illetve az úton elhelyezett jeladó vezetősávot. A vak emberek a sáv követését a hagyományos pásztázó mozgást kihasználva tudják követni. Amikor a botvég áthalad a jeladó vezetősáv felett, akkor a bot jelzést ad, melyet a felhasználó hang és rezgés útján érzékel.

A rendszert az MVGYOSZ székházába érkező vak személyek tesztelték és a fejlesztést jónak értékelték. A White Rabbit Reklámügynökség vezetője felajánlotta önzetlen segítségét az ARIADNÉ rendszer elterjesztésére. Keresik a vakok által leglátogatottabb helyeket, ahol szóba jöhet a rendszer alkalmazása. Ehhez kérik a Szövetség segítségét.

Szeretnék felmérni, hogy melyek azok a közszolgáltatást nyújtó szervek, intézmények, szolgáltatók és egyéb, mindenki számára nyitva álló intézmények, amelyekben elsőként kellene telepíteni a rendszert.

Közszolgáltatást nyújtó szerv, intézmény, szolgáltató és egyéb, mindenki számára nyitva álló létesítmény különösen:
a) üzlet, ideértve az élelmiszert árusító üzletet és a vendéglátó üzletet is,
b) bevásárlóközpont,
c) piac,
d) szálláshely,
e) játszótér,
f) közművelődési, oktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény,
g) közfürdő,
h) hivatali ügyintézés helyszínei.

Az ARIADNÉ vakvezető rendszer telepítésének megkezdése érdekében az info@mvgyosz.hu e-mail címen várják a javaslatokat arra vonatkozóan, hogy elsőként hol lenne szükséges a használata.

A képen az Ariadné honlapjának egy képe látható

A kép forrása: http://news.uni-obuda.hu/

Jubileumi városünnep Kispesten

Kispest önálló településsé válásának 146. évfordulóját kétnapos születésnapi rendezvénnyel ünnepeltük meg. Június 10-én, szombaton és június 11-én vasárnap ismét remek hangulatú családi programok, sztárfellépők egész hada, izgalmas meseillusztrátor-kiállítás, kirakodóvásár, kulturált vendéglátás várta a családok apraja-nagyját.

Vasárnap Kispest lámpásai is részt vettek ezen az ünnepen, melyre csatlakoztak hozzánk Zugló lámpásai, Kiss Márta a Láthatár bolt segédeszköz-kínálatával, valamint különböző érzékenyítő eszközökkel és Tanai Csaba vakvezető kutyájával, Boncával.

SAM_1946

Több érdeklődő felnőtt és gyerek látogatta meg az asztalunkat. A gyerekeket nagyon érdekelte a vaksakk, volt, aki ki is állt István ellen egy játszmára. Bonca a nagy meleg ellenére jól tűrte az érdeklődő kezeket és szívesen bemutatta gazdájával a vakvezető tudását. Márti bemutatta a különböző segédeszközöket, kipróbáltatta az érdeklődőkkel a különböző szembetegségeket demonstráló szemüvegeket és játékosan bemutatta a gyerekeknek milyen, amikor valaki nem lát és úgy kell tárgyakat felismernie. Bemutattuk a Braille-írás eszközeit és a Braille-tábla használatát.

SAM_1946

Ezek a rendezvények nagyon fontosak számunkra, mert közelebb kerülhetnek hozzánk az emberek és megismertethetjük velük a látássérültek mindennapi életét, segédeszközeinket. Megtudhatják, hogy látássérültként is lehet teljes életet élni.

A városünnep az esti tűzijátékkal ért véget. Köszönjük a lehetőséget Kispest Önkormányzatának és reméljük jövőre is meghívnak bennünket a város születésnapi rendezvényére!

A beszámolót készítette: Puchnyák István, közösségi civilszervező

Gyógymasszőrképzés indul Egyesületünkben!

Tehát 14 év elteltével akadálymentesített körülmények között, mentori támogatással csak látássérültek számára indul gyógymasszőr képzés!

A képzés ingyenes, de rendkívül komoly feltételekhez kötött.

A regisztrációt követően többkörös felvételi elbeszélgetésen, tudásszint-mérésen és alkalmassági vizsgálaton kell részt venni a jelentkezőknek. A jelentkezési lap kitöltése mellett a feltüntetett mellékletek, igazolások és határozatok mindegyikét értelemszerűen csatolni szükséges.

A jelentkezés alapvető feltételei:

A jelentkezésnél előnyt jelent:

Jelentkezési adatlap letölthető  innen:

jelentkezési lap gyógymasszőr képzésre

Jelentkezéseket postai úton várjuk 2017. július 20-ig.

Cím: Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Budapest, 1380 PF: 1075.

További információ és felvilágosítás:
A VGYKE irodájában: 1146 Budapest, Hermina u. 57.
tel: 06 1 384 55 41 vagy 06 70 387 52 67 ugyfel@vgyke.com

Információk a képzésről:
A képzés helyszíne: Budapest, (kollégiumi elhelyezést igény szerint biztosítunk).

A képzés várható időtartama: 2017. szeptembertől 2018. áprilisig bezárólag – 8 hónap. Ez heti 25-30 óra intenzív elméleti és gyakorlati oktatást ölel föl. Elektronikus, akadálymentes tananyagot biztosítunk.

A képzés megkezdésének feltételei:

Forrás: norbimasszor.blogspot.com

Forrás: norbimasszor.blogspot.com

Vendégségben voltunk a Havanna lakótelepen!

A mai Havanna lakótelep az 1916-ban alapított Magyar Lőszergyár Rt helyén épült. A terület 100 éves történetét öleli föl a kiállítás.

Az I. világháború végén 1919-ben a Budapestre bevonuló román csapatok leszerelték és elszállították a gyár gépeit és ott maradtak a jó állapotú lövedéket gyártó telep sok, különálló, földszintes épülete és a vasúti sínrendszere.

„Az 1920 június 4.-én megkötött trianoni békeszerződés után megindult a menekültáradat a korábbi magyar területekről. Elhelyezésük különösen Budapesten járt komoly nehézséggel, mert itt már a háború alatt is nagy volt a lakáshiány és a túlzsúfoltság. A menekülők között sok ezren laktak pályaudvarokon, vagonokban.”

Egy részüknek jutott itt lakás, mert a Magyar Lőszergyár Rt-t. területén lévő épületállományt használták föl az elszállásoláshoz. Számos kedvező feltétel segítette és gyorsította a munkát: a fallal és vízelvezető árokkal körbevett lőszergyári épületegyüttes téglából készült, a területnek önálló vízellátása, áramfejlesztő generátora volt.

Az Állami lakótelepet 1945-ben Pestszentlőrinchez csatolták. A háború után továbbra is problémás, nehezen élő családok laktak itt, de a többség számára az alapvető feltételek, még ha szűkösen is, de biztosítva voltak. A bérlakásokat az 50-es évek végén felújították, egyre több lakásban állt cserépkályha. Összetartó közösség, otthonos, biztonságot nyújtó zárt világ jött létre az 1920-as és 70-es évek között.

Az 1960-70-es években számos lakótelepet építettek enyhítendő a folyamatos fővárosi lakáshiányt. Az üres területek beépítése után egyre több helyen hajtottak végre” városrehabilitációt”, melynek során lakónegyedek bontásával teremtettek helyet az új panelépületeknek.

Az 1980-as ötéves terv ideje alatt, a kerület vezetői és a fővárosi tanács döntése alapján kezdték el az állami lakótelep bontását. A mintegy 60 hektár nagyságú területen 1976-ban kezdtek építkezni. A korábbi épületekből csak a Vörösmarty utcai iskolát, a római katolikus és az unitárius templomot tartották meg, illetve megőrizték a legtöbb öreg fát és fasort.

„…1978-ban épült fel az első 3 ház 1985-re a teljes építkezés befejeződött…….A 140 önálló házszámmal rendelkező házgyári technológiával előállított 10 emeletes panel épületekben 6289 lakás található. Többségükben 1,5-2 szobás 55-75 négyzetméter alapterületű összkomfortos lakás, amelyekben többnyire gyermekes családok költöztek be…..”

Az újonnan épülő lakótelep első utcáját Kuba fővárosáról nevezték el. A Magyar Rádió fiataloknak szóló Ötödik sebesség című műsorának szerkesztői, az 1978 június 9-i adásban arra kérték a Fővárosi Tanácsot, hogy az utca a XI. Világifjúsági Találkozó helyszínének nevét kapja meg. Ezt a XVIII.kerületi Tanács Végrahajtó Bizottsága elfogadta, és a kubai szocialista forradalom kitörésének 25. évfordulóján, 1978 julius 26-án felavatták a Havanna utcát. Az állami lakótelep rekonstrukciója nyomán megszületett a Havanna utcai lakótelep, majd egyszerűbben a „Havanna”.

A történeti áttekintés után, ez alkalommal is a múzeum csak számunkra volt nyitva, így Rozgonyi Sarolta közreműködésével a kiállított használati tárgyak egy részét kézbe vehettük, megtapogathattuk. Többen ráeszméltek közülünk, hogy a családban valahol egy padlás mélyén pihenő egy egy használati tárgy micsoda kincset jelent az utókor számára, ha ismeretes a funkciója és a felhasználásának körülményei.

Kézbe vehettünk régi hurkatöltőt, ami olyan volt mint egy óriás, nagyjából 70 cm hosszú injekcióstű bádogból és esztergált fából. Egyensúlyozhattunk kétkarú mérlegekkel, tarkedli sütővel a kezünkben hasonlóságot kerestünk a ma divatos maffin és a tarkedli között. Megcsodálhattunk szépen díszített fűszertartót, ami egy fiókos szekrény kicsinyített mása volt. Majdnem kifogott rajtunk egy térdig érő henger formájú, belső tartályát felül hatalmas karral forgatható horganyzott bádogból készült tárgy. Hosszas töprengés és szakmai segítséggel sikerült kitalálni, hogy egy kezdetleges mosógéppel állunk szemben.

20170607_171359

Hasonló sikert aratott a régi TV-készülékek látványa illetve a 70-es 80-as évek TV-műsorainak felidézése is. A fenti tárgyak szakszerűen, korhűen berendezett szoba részletekben voltak elhelyezve, így láthattunk mesefigurát ábrázoló subaszőnyeget és tájképet ábrázoló fali tapétát is.

SAM_1896

Nagyon kedves , barátságos „vendégségnek” voltunk részesei, ami nem csak kellemes volt, hanem nagyon tanulságos is. Ezúton is köszönjük a Havanna kiállítóhelynek és Rozgonyi Sarolta múzeumpedagógusnak ezt a tanulságos és kellemes délutánt!

(Az idézőjelbe tett szövegrészek a kiállítás tablóinak a szövegei)

Kiss Julia
közösségi civilszervező