Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Klubelőadás az audionarrációról Rákosmentén

Mindig szívesen megyek a klubokra az audionarrációról előadni, nem csak elhivatottságból, hanem azért is, mert meglepetésemre még mindig akadnak jópáran az érintettek közül, akik nem hallottak a látássérülteknek történő művészetközvetítés ezen módszeréről vagy ha mégis, csak érintőlegesen ismerik. Rengetegen nem jártak még narrált színházi előadáson és arról pedig végképp nem hallottak, hogy vannak narrált filmek is, sőt, festményeket, fotókat vagy akár konferenciákat is lehet narrálni, épp ezért, klub-előadásainkon igyekszünk mindenből mutatni egy kis ízelítőt.

A témának ez a kuriozitása tette a Rákosmentén tartott előadást is kifejezetten interaktívvá. A kis társaság érdeklődéssel fogadott minket és rengeteg kérdés hangzott el, hogy csak néhányat említsek: volt-e olyan, hogy narrátorként bakiztam, hogyan lehet és érdemes-e egyáltalán narrálni a színpadi mozgást, mi volt számomra az eddigi legnagyobb kihívás a színházi narrációban, melyik volt a legnépszerűbb közös előadásunk, illetve mi van akkor, ha hibázik a színész…

Az, hogy Judittal közösen járunk a klubokra, nem csak azért érdekes, mert van ez a – most már mondhatjuk, hogy komoly múltra visszatekintő – együttműködés a VGYKE és a Színház között, hanem azért is, mert ezek a beszélgetések egyszerre két témát, kétféle nézőpontot is érintenek. Én többnyire az audionarráció szakmai hátteréről, múltjáról, jelenéről és a színházi megvalósulás részleteiről beszélek, Judit pedig a színházi üzem működéséről, az alkotás folyamatáról és kihívásairól, tehát szó szerint kulisszatitkokról, melyekről az átlag néző ritkán hall. Nagy örömünkre szolgált, hogy a jelenlévők maguk is szívesen beszámoltak saját színházi élményeikről, így valódi beszélgetés kerekedett.

Juditról érdemes tudni, hogy nem csak vezetője és rendezője a Holdvilág Kamaraszínháznak, de színésze is és hát mégiscsak ez az első hivatás a legnagyobb szerelem számára, mi sem lehet méltóbb befejezése tehát egy színházról szóló előadásnak, mint egy kis “színpadi jelenlét”, ahogy azt mondani szokták. Ennélfogva az is hagyománnyá vált az elmúlt hónapokban, hogy zárásként a művésznő előad valamit a kedves jelenlévőknek, Rákosmentén például az alábbi felvételen hallható első mese hangzott el, osztatlan sikert aratva.

Ha felkeltettük érdeklődését, Pintér Teréz, a III. kerületi Lámpásklub vezetője és vendégei várják szeretettel június 16-án, 10 és 12 óra között a Békásmegyeri Közösségi Házban (1039 Bp., Csobánka tér 5.)

A beszámolót írta: S. Tóth Erika