Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

“A jog mindenki számára lehetővé teszi az örökbefogadást”

Kép forrása: delmagyar.hu (Frank Yvette)

– A cukorbetegség szövődményei miatt megvakultam – kezd bele történetükbe Csontos-Dér Veronika. – A további szövődmények miatt leállt a vesém. Transzplantáción is átestem, vesét és hasnyálmirigyet kaptam, aminek következtében nagy kockázatot jelentene, ha újabb gyermeket hordanék ki, ezért döntöttünk a férjemmel az örökbefogadás mellett.

– Nagy trauma volt számomra megélni, ahogy a párom elveszítette a látását, pont nálunk – meséli Csontos Csaba, Vera férje. Azért úgy említi a tíz évvel ezelőtt történteket, hogy „nálunk”, mert akkor éppen a Szemészeti Klinikán dolgozott az egyébként ma is ápoló férj. Veronika is ápoló volt, ennek ellenére a napi teendők forgatagában annyira nem figyelt betegségére, hogy végül megvakult. – Ezért tudok egyszerre rossz és jó, valamint hiteles példa lenni embertársaim számára – magyarázza az asszony, aki miután látássérültté vált, rövid időn belül újra dolgozni kezdett. Veronika a Látássérültek Dél-alföldi Egyesületének elnökeként dolgozik, integrációs programok keretében érzékenyítő foglalkozásokat is tart iskolákban. A fiatal nő elvégezte az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán a tiflo-gyógypedagógiai szakot, jelenleg szakemberként tanítja, hogyan lehet együtt élni  ezzel a speciális helyzettel a hétköznapokban.

– Nem hagytam el magam, meggyőződésem, hogy lehet teljes értékű életet élni speciális segédeszközzel is, erre kondicionálom jelenleg a sorstársaimat. Meggyőződésem, hogy a leendő örökbe fogadott gyermeknek ugyanolyan jó szülei tudunk lenni, mint a legtöbb átlagos család – mondja. A házaspár két évvel ezelőtt jelentkezett, hogy gyermeket szeretnének örökbe fogadni. Az egyik civil szervezet listáján akkor négyszázhuszadikak voltak, most háromszáz körül járhatnak.

Megfelelnek minden feltételnek
A házaspár körülményeit először a Gyermekvédelmi Szakszolgálat ellenőrizte, átestek pszichológiai vizsgálaton, megnézték a lakáskörülményeiket, azt, hogy van-e megfelelő jövedelmük, majd egy tanfolyamon kellett részt venniük. – Sok újat nem tudtak mondani a gyermekneveléssel kapcsolatban, hiszen már van egy közös gyermekünk, kivéve, amikor arról volt szó, hogy mikor mondjuk majd meg az örökbe fogadott gyermekünknek, hogy nem mi vagyunk a vér szerinti szülei – meséli Csaba. – Azt tanácsolták a képzésen, hogy az első pillanattól kezdve legyünk őszinték a gyermekkel és a környezetével, mert ha nem így teszünk, és esetleg mástól tudja meg a valóságot, az lelki traumákhoz vezethet.

A házaspárnak már van egy lánya, aki idén volt 18 éves, Katicát ép látóként szülte meg Veronika. A férj szerint Vera a látássérültté válása után, legalábbis pár hónap elteltével, szinte alig változott valamit az ép látó állapotához képest. – Vera úgy mozog a lakásban, konyhában, mint régen, fejből tudja, hol találhatók a főzéshez szükséges dolgok, mint azelőtt – meséli Csaba.  Azt már Veronika teszi hozzá, hogy rengeteg olyan speciális segédeszköz hozzáférhető a látássérült személyek számára, amelyekkel az ép látó személyekkel megegyező, közel azonos életet lehet élni.

A jog mindenki számára lehetővé teszi
– Ha egy fogyatékkal élő személy megtalálja élete párját, akkor a törvények nem tiltják, hogy gyermeket nevelhessenek – magyarázza Csaba. – Az más kérdés, hogy az orvos feladata egy esetleges szülés kockázatainak ismertetése, illetve, hogy van-e esélye annak, hogy a gyermekük is sérültnek születik. Ha a várandósság alatt kiderül, hogy a gyermek valamilyen rendellenességgel fog megszületni, akkor is a szülők döntési joga, hogy vállalják-e a kockázatot. Veronika szerint a probléma az, hogy a legtöbb fogyatékossággal élő személy még idáig sem jut el, inkább elfogadják tényként azt, hogy nekik gyermek nélkül kell élniük. Pedig lehetséges, hogy a gyermek érkezésének nem lennének életviteli akadályai a nevelésben, például egy kerekesszékes esetén, az ellátórendszer nyújthat segítséget. Veronika tapasztalatai szerint egy speciális segédeszközzel élő szülő mellett nevelkedő gyermek nagyobb eséllyel lesz szociálisan érzékenyebb, mint egy egészséges családban felnövő.

Elfogadás híján
– Mire fel szüljek? – ezt a kérdést teszi fel sok speciális segédeszközzel élő fiatal, osztja meg velünk Veronika. A látássérült nő azt is elmeséli, hogy több esetben a gondozó intézményekben beszélik le az érintetteket, vagy éppen a családtagok aggódnak amiatt, hogy sérült hozzátartozóik gyermeket vállalnak. A Csontos házaspár szerint viszont már rengeteg képzés, speciális segédeszköz áll rendelkezésre, amelyek megismerésével, segítségével lehet gyermekeket gondozni, nevelni. Csontosék azt nem állítják, hogy nincsenek esetek, amikor valóban indokolt elállni a gyermekvállalástól, de szerintük jóval több esetben teljesülhetnének a gyermek utáni vágyak a fogyatékkal élő személyeknél is, mint ahogy ez a valóságban megtörténik. – Előítéletekkel kell szembenéznünk – magyarázza Vera. – Én is tartok egy kicsit attól, hogy ha ránk kerül a sor az örökbefogadásnál, akkor vajon mit fog szólni az örökbeadó? Nem kérdezi-e azt, hogy „igaz, hogy én nem akarom, de egy vak nő hogyan fogja felnevelni a gyerekemet”? Csontosék szerint gyakran úgy ítélkeznek róluk és a sorstársaikról, hogy nincs rálátásuk, hogyan is élik a hétköznapjaikat valójában, amelyek egyébként szerintük náluk is ugyanúgy telnek, mint bármely más családban.

Forrás: rehabportal.hu; delmagyar.hu