Diego Rodríguez de Silva y Velázquez a valaha élt egyik legnagyobb festő, akit az utána született fontos művészek is mindannyian tiszteltek: Manet “a festők festőjének” nevezte, Picasso pedig parafrázisok (vagyis egy kép újbóli megfestése, újra elkészítése más eszközökkel vagy más stílusban, egy másik művész által) sokaságát festette, hogy megfejtse a titkot. Egy kortársa fogalmazta meg a legtalálóbban: Velázquez valóságot teremtett, s nem annak mását.
Diego Rodríguez de Silva y Velázquez 1599-ben született Sevillában,Spanyolországban, kisnemesi családban. Egészen fiatalon megmutatkozott tehetsége a festészet iránt, így elszegődött tanoncnak. Több éven át volt tanítványa egy festőnek, akinek a lányát feleségül is vette, így az idős mester később is a mentora maradt.
Velázquez mestere volt a fény és az árnyék, a felület és az anyag aprólékos ábrázolásának és az emberi vonások megragadásának.
1623-ban kérték fel IV. Fülöp király portréjának megfestésére. Az uralkodó olyan elégedett volt a végeredménnyel, hogy megtette udvari festőjének a madridi királyi udvarban.
Fülöp kétszer házasodott, hivatalosan 13 gyermeke látta meg a napvilágot, de csak hárman élték meg a felnőttkort, noha rajtuk kívül még hét házasságon kívüli, törvénytelen gyermeke is született.
IV. Fülöp uralkodása alatt virágzott a spanyol kultúra, mivel a király nagyon szerette a képzőművészetet, az irodalmat és a színházat. Művészeti gyűjteménye hatalmas volt, mintegy 4000 festményből állt, ez képezi az alapját a ma is híres Pradonak, a madridi nemzeti múzeumnak.
A 17. századi Spanyolországban a festészetet csupán mesterségnek tartották, nem művészetnek, ezért a festőművészek ritkán élveztek magas társadalmi státuszt. Fülöp és Velázquez az évek során igen közeli, szinte baráti kapcsolatba kerültek egymással, mindketten szerették a lovakat, a kutyákat és a művészetet. Az udvari festőnek való kinevezése utáni évtizedekben Velázquez számtalanszor megfestette a királyt, annak feleségeit, gyermekeit és az udvar többi tagját is. Velázquez végül udvari rangokat is kapott (kamarás lett), valamint ő volt Fülöp folyamatosan bővülő európai művészeti gyűjteményének kurátora, vagyis ő válogatta ki, mely műveket vásárol meg az udvar. Fontos mérföldkövet jelentett művészi fejlődésében olaszországi útja, melyet nem sokkal az udvarba érkezése után tett meg.
Fülöpnek saját széke volt Velázquez műtermében, és gyakran nézte, amint festményein dolgozik.
Velázquez 1660-ban halt meg Madridban.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből választott kép egy bodegón, vagyis a spanyol köznép mindennapi életét ábrázoló zsánerkép, a csendélet és az életkép ötvözete.
A képen három alakot látunk: egy nő és két férfi. Egy asztalt ülnek körül, szemben velünk, középen, a nő, jobbról és balról pedig a két férfi. Kicsit olyan, mintha mi is az asztalnál ülnénk velük. Az asztal lapja szinte a kép felét kitölti. Fehér, szépen vasalt terítő van rajta, még jól látszódnak rajta a hajtogatás ráncai, csak az étkezés előtt vehették elő a szekrényből. Az asztalnál egy étkezéshez készülődnek éppen: középen egy mélytányér, melyben egy fél füstölt hal, valamint egy darab citrom van. Előttünk egy kenyér, alóla egy kés kandikál ki. Balra tőle egy vizespohár, benne félig folyadék (fehérbor? víz?). A kenyértől jobbra egy díszes réz üvegcse, két oldalán fogantyúkkal, ami talán fűszert rejt, esetleg sót. Közvetlen mellette egy gyökérzöldség hever az asztalon, répa, vagy retek. Félig fehér, félig vöröses színű, a zöldje is még rajta van, bár az már lelóg az asztal lapjáról. A répa/retek mellett egy érintetlen és egész narancs, aminek szárán még pár levél is látható.
Jobb oldalt egy fiatal férfi könyököl az asztalra. Hevesen magyaráz a vele szemben lévő férfinak, jobb kezével magyaráz: keze ökölben, hüvelykujját felemeli, mintha azt mesélné éppen, hogy valamiből egyet kapott, valamiben első lett. Ruhája mustársárga, bő ujjú, alatta széles gallérú fehér ing. A fiatal férfi arcának bal profilját látjuk csak: haja fekete, rövid, hullámos, szeme sötét, szemöldöke fekete. Ajka vastag, kis fekete vékony bajusza van, talán egy apró szakáll is a szája alatt, de az is lehet, hogy az csak egy árnyék. Füle nagy és piros. Homlokát ráncolja a heves magyarázat közben, szemeit a beszélgetőpartnerére függeszti.
A bal oldalon ülő idős férfi nyugodtabb nála. Ruhája kékesszürke, szintén bő ujjal, derekán egy övvel megkötve. Anyagát nem tudjuk, de valamilyen gazdag, nemes anyag, nem kopott, nem gyűrött, hanem elegáns, méltóságteljes. Ennek a ruhának széles gallérja is van, alatta szintén fehér ing. A férfi jobb kezét nyújtja a középen álló nő felé, aki éppen egy talpas pohárba vörösbort tölt neki. A bal kezét mellkasa felé fordítja, mintha ő is éppen magáról beszélne és hogy nyomatékot adjon szavainak, magára mutat. Rövid, sötétből őszbe forduló haja van, szakálla már inkább fehér, mint szürke. Ő is ráncolja homlokát, de az ő tekintete sokkal nyugodtabb, sokkal kevésbé feldúlt. Szemöldökét felhúzza, érdeklődve néz.
A középen álló nő az idősebb férfi felé fordul, tehát balra, hiszen neki önti a bort. A nő a jobb kezét és benne a kancsót a magasba emeli, úgy tölt éppen. A kancsó, melyből a vörösbor érkezik, barna színű, valószínűleg kerámiából van. A borospohár, amibe tölt, üvegből van, már egészen tele, hamarosan ki fog folyni, ha nem ügyelnek eléggé. A nő viszont egészen belemerült a beszélgetésbe, vagyis annak hallgatásába, minden porcikájával issza a szavakat, noha láthatóan nem része a párbeszédnek, hiszen egyik férfi sem figyel rá. Világosbarna, szőkés haját egy fejkötő fogja hátra. Ruhája barna kabátka és alatta egy világos ing. Arcából nem látunk sokat, hiába áll velünk szemben, de fejét kicsit lehajtja és oldalra fordítja, így csak annyit tudunk kivenni belőle, hogy arca telt, pirospozsgás.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
vak Archives - Oldal 89 a 356-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Narráció 5
A „Vizuális kultúra mindenkié”
Diego Rodríguez de Silva y Velázquez: Étkezők
1618–1619 körül, Régi Képtár
Diego Rodríguez de Silva y Velázquez a valaha élt egyik legnagyobb festő, akit az utána született fontos művészek is mindannyian tiszteltek: Manet “a festők festőjének” nevezte, Picasso pedig parafrázisok (vagyis egy kép újbóli megfestése, újra elkészítése más eszközökkel vagy más stílusban, egy másik művész által) sokaságát festette, hogy megfejtse a titkot. Egy kortársa fogalmazta meg a legtalálóbban: Velázquez valóságot teremtett, s nem annak mását.
Diego Rodríguez de Silva y Velázquez 1599-ben született Sevillában,Spanyolországban, kisnemesi családban. Egészen fiatalon megmutatkozott tehetsége a festészet iránt, így elszegődött tanoncnak. Több éven át volt tanítványa egy festőnek, akinek a lányát feleségül is vette, így az idős mester később is a mentora maradt.
Velázquez mestere volt a fény és az árnyék, a felület és az anyag aprólékos ábrázolásának és az emberi vonások megragadásának.
1623-ban kérték fel IV. Fülöp király portréjának megfestésére. Az uralkodó olyan elégedett volt a végeredménnyel, hogy megtette udvari festőjének a madridi királyi udvarban.
Fülöp kétszer házasodott, hivatalosan 13 gyermeke látta meg a napvilágot, de csak hárman élték meg a felnőttkort, noha rajtuk kívül még hét házasságon kívüli, törvénytelen gyermeke is született.
IV. Fülöp uralkodása alatt virágzott a spanyol kultúra, mivel a király nagyon szerette a képzőművészetet, az irodalmat és a színházat. Művészeti gyűjteménye hatalmas volt, mintegy 4000 festményből állt, ez képezi az alapját a ma is híres Pradonak, a madridi nemzeti múzeumnak.
A 17. századi Spanyolországban a festészetet csupán mesterségnek tartották, nem művészetnek, ezért a festőművészek ritkán élveztek magas társadalmi státuszt. Fülöp és Velázquez az évek során igen közeli, szinte baráti kapcsolatba kerültek egymással, mindketten szerették a lovakat, a kutyákat és a művészetet. Az udvari festőnek való kinevezése utáni évtizedekben Velázquez számtalanszor megfestette a királyt, annak feleségeit, gyermekeit és az udvar többi tagját is. Velázquez végül udvari rangokat is kapott (kamarás lett), valamint ő volt Fülöp folyamatosan bővülő európai művészeti gyűjteményének kurátora, vagyis ő válogatta ki, mely műveket vásárol meg az udvar. Fontos mérföldkövet jelentett művészi fejlődésében olaszországi útja, melyet nem sokkal az udvarba érkezése után tett meg.
Fülöpnek saját széke volt Velázquez műtermében, és gyakran nézte, amint festményein dolgozik.
Velázquez 1660-ban halt meg Madridban.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből választott kép egy bodegón, vagyis a spanyol köznép mindennapi életét ábrázoló zsánerkép, a csendélet és az életkép ötvözete.
A képen három alakot látunk: egy nő és két férfi. Egy asztalt ülnek körül, szemben velünk, középen, a nő, jobbról és balról pedig a két férfi. Kicsit olyan, mintha mi is az asztalnál ülnénk velük. Az asztal lapja szinte a kép felét kitölti. Fehér, szépen vasalt terítő van rajta, még jól látszódnak rajta a hajtogatás ráncai, csak az étkezés előtt vehették elő a szekrényből. Az asztalnál egy étkezéshez készülődnek éppen: középen egy mélytányér, melyben egy fél füstölt hal, valamint egy darab citrom van. Előttünk egy kenyér, alóla egy kés kandikál ki. Balra tőle egy vizespohár, benne félig folyadék (fehérbor? víz?). A kenyértől jobbra egy díszes réz üvegcse, két oldalán fogantyúkkal, ami talán fűszert rejt, esetleg sót. Közvetlen mellette egy gyökérzöldség hever az asztalon, répa, vagy retek. Félig fehér, félig vöröses színű, a zöldje is még rajta van, bár az már lelóg az asztal lapjáról. A répa/retek mellett egy érintetlen és egész narancs, aminek szárán még pár levél is látható.
Jobb oldalt egy fiatal férfi könyököl az asztalra. Hevesen magyaráz a vele szemben lévő férfinak, jobb kezével magyaráz: keze ökölben, hüvelykujját felemeli, mintha azt mesélné éppen, hogy valamiből egyet kapott, valamiben első lett. Ruhája mustársárga, bő ujjú, alatta széles gallérú fehér ing. A fiatal férfi arcának bal profilját látjuk csak: haja fekete, rövid, hullámos, szeme sötét, szemöldöke fekete. Ajka vastag, kis fekete vékony bajusza van, talán egy apró szakáll is a szája alatt, de az is lehet, hogy az csak egy árnyék. Füle nagy és piros. Homlokát ráncolja a heves magyarázat közben, szemeit a beszélgetőpartnerére függeszti.
A bal oldalon ülő idős férfi nyugodtabb nála. Ruhája kékesszürke, szintén bő ujjal, derekán egy övvel megkötve. Anyagát nem tudjuk, de valamilyen gazdag, nemes anyag, nem kopott, nem gyűrött, hanem elegáns, méltóságteljes. Ennek a ruhának széles gallérja is van, alatta szintén fehér ing. A férfi jobb kezét nyújtja a középen álló nő felé, aki éppen egy talpas pohárba vörösbort tölt neki. A bal kezét mellkasa felé fordítja, mintha ő is éppen magáról beszélne és hogy nyomatékot adjon szavainak, magára mutat. Rövid, sötétből őszbe forduló haja van, szakálla már inkább fehér, mint szürke. Ő is ráncolja homlokát, de az ő tekintete sokkal nyugodtabb, sokkal kevésbé feldúlt. Szemöldökét felhúzza, érdeklődve néz.
A középen álló nő az idősebb férfi felé fordul, tehát balra, hiszen neki önti a bort. A nő a jobb kezét és benne a kancsót a magasba emeli, úgy tölt éppen. A kancsó, melyből a vörösbor érkezik, barna színű, valószínűleg kerámiából van. A borospohár, amibe tölt, üvegből van, már egészen tele, hamarosan ki fog folyni, ha nem ügyelnek eléggé. A nő viszont egészen belemerült a beszélgetésbe, vagyis annak hallgatásába, minden porcikájával issza a szavakat, noha láthatóan nem része a párbeszédnek, hiszen egyik férfi sem figyel rá. Világosbarna, szőkés haját egy fejkötő fogja hátra. Ruhája barna kabátka és alatta egy világos ing. Arcából nem látunk sokat, hiába áll velünk szemben, de fejét kicsit lehajtja és oldalra fordítja, így csak annyit tudunk kivenni belőle, hogy arca telt, pirospozsgás.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
Termékbemutató és nőnap Ferencvárosban
Kedves Tagjaink, Kedves Érdeklődők!
Sok szeretettel várok mindenkit márciusi klubnapunkra.
Helyszín: Ferencvárosi Művelődési Központ
Budapest, Haller u. 27. Fszt. 41-es terem
Időpont: 2022. március 07. 14.00-16.00 óra között
Meghívott vendégünk: Nagy Bernadett, aki tájékoztatást nyújt a közgyógyellátási igazolvánnyal igénybevehető segédeszközökről, és egyben termékbemutatót is tart.
Továbbá megemlékezünk a Nemzetközi Nőnapról, a hölgyeknek kis meglepetéssel készül a klub.
A klubnap a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósul meg.
2022. februári klubnapjára Szalai Miklósné Tündi látogatott el a XVI. kerületbe, aki hamarosan megjelenő novelláskötetéből hozott el nekünk néhány művet.
A novellák a Balaton környéki települések lakóinak izgalmait, örömeit és bánatait dolgozzák fel izgalmas, magávalragadó, olykor romantikus stílusban. Tündi ezek közül olvasott fel nekünk, kíváncsivá téve minket a kötet többi novellájára is.
A klubnap kellemes, családias hangulatban telt, mely visszanézhető online a kerület Facebook-oldalán is.
Kollárszky Boglárka és Majláth Mónika
Edzésre fel!
Kedves Tagjaink!
A „Vizuális kultúra és sport is mindenkié”FOF2021 nyertes pályázatunk második vállalt programja az Újpalota Fitness támogatásával kerül megrendezésre.
„A Fanatic Jump Blind a Látássérültek számára speciális mini trambulinokra kifejlesztett mozgásforma. Az órán zenére ugrálunk, és erősítő gyakorlatokat végzünk. A trambulin kiválóan fejleszti az egyensúlyérzéket, erősíti a hát és törzs izmait és kiváló zsírégető.”
Rizmayer Beatrix
A rendezvény helyszíne: Nyírpalota út 2 sz. alatt található Újpalota Fitness
Edző: Rizmayer Beatrix
A rendezvény időpontja: 2022. március 09. 11:00
A korlátozott létszám (10 fő), miatt a jelentkezések sorrendjét vesszük figyelembe.
Jelentkezni e-mail-ben lehetséges 2022. március 07. 12:00 óráig a meszarosagnes@vgyke.com címen.
A „Vizuális kultúra és sport is mindenkié”FOF2021 projektünket a SLACHTA MARGIT NEMZETI SZOCIÁLPOLITIKAI INTÉZET ÉS az EMMI TÁMOGATJA.
106 éves lett Egyesületünk legidősebb tagja!
Feitel Margitka néninek február 25-én volt a 106. születésnapja.
A korábbi években Fodor Ágnes elnök asszonnyal együtt harmadik kerületi otthonában köszöntöttük, de idén a járvány miatt sajnos nem tudtunk személyesen találkozni. Az elnök asszony telefonon köszöntötte fel Margitka nénit, és átadta Egyesületünk dolgozóinak és tagjainak jókívánságait. Az Óbudai látássérültekkel is köszöntöttük Margitka nénit. Egészségi állapota korához képest jónak mondható.
Régi emlékeit idézte fel. Hosszú élete során nagyon sok minden történt vele. Mindig szívesen idézi a múltat, és lelkesen beszélt Mindenkiről és mindenről.
További jó egészséget és sok örömet kívánunk Margitka néninek szerető családja körében!
Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező
Online klubnapot tartottunk Óbudai klubtagokkal
Online klubnapot tartottunk február 18-án Óbudai klubtagokkal.
Ez alkalommal a Louis Braille Támogató Szolgálat tevékenységéről beszélgettünk Pintér Dalmával. Tájékoztatást kaptunk arról, hogy milyen sok mindenben tudnak segíteni ügyfeleiknek. Ennek elengedhetetlen része, hogy szerződést kell kötni a Támogató Szolgálattal. Arról is szó volt, milyen igazolásokra van szükség.
A fogyatékossággal élő embereknek nagyon fontos, hogy személyi kísérővel biztonságosan tudjanak elmenni orvoshoz, vagy oda, ahol hivatalos ügyeket kell intézni. A munkatársak mindenkinek készségesen segítenek. Remélem, hogy hasznos információkat kaptak azok, akik figyelemmel kísérték a beszélgetést.
Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező
Február szülöttei: Bodor Tibor, Jókai Mór
A kép forrása: Bodor Tibor Kulturális Egyesület Facebook-oldala
2022.02.17.
Februári online klubunkon a hónap érdekességeiről, jeles napjairól, időjárásáról és népi megfigyeléseiről beszéltünk. A hónap szülöttei: Bodor Tibor és Jókai Mór. A színész és az író életét, munkásságát mutattuk be. Februári versek is elhangzottak, sőt egy mese is a hóvirágról.
Fodor Ágnes elnök beszélt Gy. Dobos Mariann új könyvéről, a VGYKE által kiadott „Vakon a munka kapujában”-ról a Klubrádióban február 17-én.
Zenés klub napot tartott a VI. kerületi lámpás klub
Élőzenés klubnapot tartottunk a VI. kerületi lámpás klubnapján.
Vendégeink voltak: Domoszlai János és Mikó György, akik dél-amerikai hangszereken játszottak.
Időpont: 2022. Február 16. 15 óra
Helyszín: Eötvös 10 Művelődési Ház
Az ősi andoki népek által használt hangszerek között fontos szerepet töltenek be a fúvós hangszerek, különböző típusú „andoki furulyák”, az egy vagy többsoros, különböző méretű pánsípok, az okarina, a láma- vagy kecskekörömből készült ritmushangszerek, valamint a különböző egyszerűbb ütős hangszerek. Az európaiaktól átvett húros hangszerek, a hárfa, a hegedű, a gitár szintén beépült az andoki népzenékbe.
Kézzel tapinthatóak voltak a hangszerek. Sok kérdés is elhangzott, melyekre kimerítő választ kaptak a tagok a zenészektől.
Köszönet Domoszlai Jánosnak és Mikó Györgynek, hogy elfogadták a meghívásunkat!
Eljött hozzánk a klub babánk is anyukájával, Mariannal, aki szintén klubtag. A kis Marcell kézről kézre járt. Boldogságot hozott a zenés klubnapunkon.
Ruzsa Viktor által felvétel is készült. Márciusban a Hobby rádióban lesz hallható.
Klubnapunk itt hallható:
Kellemes és Vidám napot tölthettünk el együtt. Nagyon jól éreztük magunkat.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező
Márciusi klubdélután Újpesten
Kedves Tagjaink és kísérőik!
Ismét tartalmas időtöltésre invitálunk családtagokkal, kísérőkkel együtt márciusi klubdélutánunkra.
Vendégünk Varga Brigitta főtörzszászlós, kmb., aki az aktuális Újpesti helyzetről ad Nekünk információkat.
Szeretettel várjuk minden kedves tagunkat, és kísérőiket.
Időpont: 2022. március 2. 15.00-17.00 óráig.
Helyszín: Újpesti Kulturális Központ: Ifjúsági Ház
1042 Budapest, István út 17-19. I. emelet 117. terem. (a terem változhat)
Czagány Izabella és Murgács Jánosné
közösségi civil szervezők
Szent Jeromos (347 – 419. vagy 420. szeptember 30.) a korai keresztény egyház teológusa, egyházatya. Jómódú keresztény családban született. Először Milánóban, majd Rómában tanult szónoklattant, filozófiát, grammatikát (nyelvtant), görög és latin nyelvet. A nagyvárosi élet forgataga magával ragadta, jobban érdekelték a világi művek (költészet, filozófia), mint a Biblia, ezáltal rendkívül nagy klasszikus műveltségre tett szert. A legenda szerint álmában egy angyal kivette kezéből a könyveket, majd az úr színe elé vezette, ezért az álom hatására 19 évesen megkeresztelkedik. Néhány évre rá egy kolostorban a hittudománnyal kezdett foglalkozni, majd csatlakozott egy aszkéta csoporthoz (a kereszténységben ez a hitből fakadó életmód: kemény és következetes küzdelem, aminek célja a tökéletes és bensőséges hasonulás Krisztussal) és zarándokútra indult a Szentföldre, ahol öt évet töltött remeteként egy sivatagban.
Megtanult héberül, majd 32 évesen pappá szentelték azzal a tanáccsal, hogy folytassa az aszketikus életet, így Jeromos szerzetes maradt. Később pápai titkár lett belőle és előkelő római asszonyok lelki segítője. A pápa kérésére átnézte az ólatin Bibliát és a helytelenül fordított részeket, betoldásokat kijavította az eredeti görög szöveg alapján.
A legenda szerint Betlehemben egyszer egy sánta oroszlán baktatott be a kolostorba. Az összes testvér rémülten szaladt szét, Jeromos azonban elébe ment, és úgy fogadta, mint kedves vendégét. Az oroszlán nyögve tartotta a mancsát Jeromos elé, akkor vették észre, hogy belelépett egy hatalmas tövisbe. Jeromos kihúzta a tövist, majd kötést tett a sebre, s ettől kezdve az oroszlán úgy ragaszkodott hozzá, mintha csak a macskája lett volna.
Segítőivel négy kolostort alapított, hármat fiatal lányoknak, egyet pedig barátoknak, ez utóbbi élén haláláig Jeromos állt. Az évek múlásával egészsége és látása is meggyengült, és egymás után vesztette el követőit. Kimerülten és vakon halt meg 419. (vagy 420.) szeptember 30-án Betlehemben.
Élete a 15-17. században kedvelt témája volt a művészeti alkotásoknak: festmények, freskók (nedves vakolatra felvitt falfestmény), metszetek készültek életének egy-egy jelentős eseményét feldolgozva: remeteként a sivatagban, bűnbánatot gyakorolva, kolostoralapítóként, dolgozószobájában, vagy az utolsó áldozása során, oroszlánnal, feszülettel, koponyával, bíborosi kalappal. Ezért amikor egy oroszlán szerepel a képen, jó eséllyel Szent Jeromos a mellette ábrázolt személy. Emellett egy, a szentek életéről szóló népszerű középkori könyv egyik tévedése miatt másik jellemző ismertetőjegye a vörös bíborosi ruha és a kalap, annak ellenére, hogy valójában sosem volt bíboros.
A bűnbánatát megélő szerzetest számtalanszor olyan tájban ábrázolják, ahol a távolban gazdag, dús természet és sok állat látható, mely a teremtés és az Úr bőkezűségére hívja fel a figyelmet.
Azokon a képeken, ahol munka közben, dolgozószobájában ábrázolják, sokszor megjelenik a világ múlandóságára való figyelmeztetés is, ennek jelképeként több képen Jeromos egy koponyára mutat, vagy azon pihenteti a kezét. A koponya a gondolat bölcsőjeként a szellemi tökéletességet jelképezi, és a fizikai test halálára is utal.
A gyertyát általában a szellemi megvilágosodás megnyilvánulásaként szerepeltették a műalkotásokon, valamint a gyertya fénye Isten fényére utal. A dolgozószobai képek jellemzői még a kereszt, vagy egy Krisztus a kereszten szobor, valamint az utolsó ítéletnél kinyitott könyv. Ezek az elmélkedés tárgyai, az istennek tetsző élet jelzésére szolgálnak, valamint a könyv a tudást és a bölcsességet szimbolizálja. Később a dolgozószobai képek átalakultak a kereszt előtt meditáló szent bemutatásává. Ezeken Jeromos a szegényes remetelakban nyitott könyvre könyökölve, jobbját a koponyán tartva elmélkedik a Megváltó kereszthaláláról.
A világ képzőművészetében híres Szent Jeromos ábrázolásokat ismerhettünk meg Francisco de Zurbarán,Caravaggio,El Greco,Rubens,Murillo és idősebb Lucas Cranach által.
(2. kép)
A tölgyfa alapra olajjal festett kép viszonylag nagy méretű, 103 cm magas és 122 cm széles. Túlnyomórészt sötét színekkel dolgozik, ezek az uralkodóak a képen.
A kép középpontjában egy idős férfi alakja áll. Ő Szent Jeromos. Feje szinte mértanilag is a kép közepén található. Oldalra néz, feje búbja szinte teljesen kopasz, kicsit csillog a homloka. Hosszú, szürkébe hajló ősz szakálla van, kicsit hullámos. Arca csontos, orra erőteljesen emelkedik ki arcából, keskeny, nagy orrlyukakkal. Szemöldökei sötétek, még nem őszek, szeme barna. Szája egy résnyire nyitva, mintha kicsit csodálkozna, vagy valami gondolat oly hirtelen tört volna rá, hogy magában beszél egy kicsit. Egyik fülét látjuk csak, amit haja sem takar. Sötétvörös ruhában van, melynek ujja bő, gazdagon redőzik. Jobb karján támaszkodik rá az íróasztalára, a könyökére helyezve felsőtestének súlyát. A mozdulat olyan, mintha meglátott volna valamit az előtte heverő nyitott könyvben és ahhoz hajol éppen közelebb. A bal karja szintén behajlítva, bal tenyerét egy koponyán pihenteti. A koponyáról hiányzik az állkapocs, és arrafelé fordul, amerre Jeromos is néz. Jeromos bal karja alatt, a koponya mellett egy oroszlánfej néz velünk szembe, pont a szemünkbe. Csak a fejét látjuk, a szemeit és az orrát. Kedvesen néz ránk, nem fenyegetően, szinte mint egy házimacska, aki odabújik a gazdájához dorombolni kicsit.
A szent felett a falon lóg felakasztva a bíborosi kalap, mely pont olyan sötétvörös, mint Jeromos ruhája. A kalap karimája széles, teteje lapos, két oldalán csomózott és bojtokban végződő zsinórzattal. Szemben velünk, a szent mögött egy nyitott ajtó van, melyen ki lehetne látni, de mivel sötét van azon túl, ezért nem tudjuk, hová vezet az ajtó.
A nyitott ajtó mögött, a kép bal oldalán, a falon polc, melyre kissé rendetlenül mindenféle van felpakolva: könyvek, iratok, fadobozok és egy gyertya, mely nem ég.
(3. kép)
Az asztalon Jeromos előtt töltőtoll, tinta, papírvágó kés és szemüveg hever, kissé hanyagul, valamint egy gyűrött, nyitott füzet, rajta jegyzetek, másik füzet és a tetején egy kereszt, rajta a megfeszített Jézussal. Ez a kisméretű asztali szobor aprólékosan kidolgozott, részletes, szinte élethű. A kereszt rúdja olyan hosszú, hogy a MegváltóJeromosnál is magasabban van, a szent szinte leborul elé.
A nyitott könyv Jeromos előtt az asztalon szinte mintha állna, tehát mi is pontosan láthatjuk, mit olvasott utoljára. Az utolsó ítéletnél, vagyis a végítéletnél van nyitva, melyen a dicsőséges Krisztust látjuk a mennyei királyságát jelző bíborszínű ruhában. A nyitott könyv lapjai szinte világítanak a képen, ez a tárgy a leghangsúlyosabb, ez világítja meg Jeromost, a kezeit, a koponyát és a feszületet.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit nemzeti szociálpolitikai intézet és az EMMI támogatja.
Nőnapi kívánságműsor Rákosmente márciusi klubján
Kedves Klubtársunk!
Szeretettel hívunk Benneteket következő klubnapunkra, 2022. március 1-jére, amelyet a Rákoshegyi Közösségi Házban (Podmaniczky Zsuzsanna u. 3). tartunk, 14:00-órai kezdettel.
Ezen a napon már előre köszöntjük a hölgytagjainkat, megemlékezünk a Nemzetközi nőnap történetéről, és egy kívánságműsort is szervezünk, amelynek alkalmával a spotify-on, azaz egy digitális zenei szolgáltató segítségével játsszuk le az általatok kért zeneszámokat. Kérünk Benneteket, hogy előre jelezzétek, hogy mi a kívánságotok, és szívesen meghallgatjuk azt is, hogy milyen emlék fűződik hozzá számotokra! Ebből összeállítunk egy gyűjteményt, és lejátsszuk a klubon. A jelenléti klubról élő FaceBook-os bejelentkezést is tervezünk indítani, amely a Rákosmente közösség lámpásai és mentorai weboldalon követhető és később is lejátszható.
A programváltozás jogát fenntartjuk! Kérünk Benneteket, hogy maszkot hozzatok magatokkal! Részvételi szándékotokat kérjük, jelezzétek!
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ha van olyan személy, aki szívesen segítene önkéntesként a klub és ill. más programok lebonyolításában, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot!
Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg
