A kép forrása: http://www.barathegyisegitokutya.hu
Az eredeti bejegyzés szinte szerkesztetlen változata az alábbiakban olvasható:
Az elején szeretném leszögezni, hogy semmi rossz szándék nincs a posztomban, csupán szeretném ki kristályosítani a vakvezetőkutyákkal kapcsolatos dolgokat. Ma reggel az 1-es villamos vonalán utaztam, közel 40 percig, ez alatt az idő alatt legalább 20 ember megsimogatta a kutyámat.
Amiért ez probléma:
A vakvezetőkutya munkakutya, tehát villamoson, buszon, közlekedési járművön, utcán nem hobbikutyaként van jelen. Ha esetleg bárki megkérdezi a simogatást, és nem a zebra közepén vagyunk, megszoktam engedni!
Egy nap nem egy ember simogatja meg szó nélkül, hanem sokkal több, sőt még szó nélkül kaját is adnak éppen neki, és ennek a végtermékét éppen én takarítom ugyan is ezek a kutyák prémium tápot kapnak, így a gyomruk nagyon másra nincs felkészülve! Mondanom sem kell, hogy a látás hiánya miatt nem a kedvenc elfoglaltságom a terméket takarítani, ugyan is mire én megtalálom addigra egy úttal bele is nyúlok, továbbá ha az miatt a kaja miatt huzamosabb ideig beteg marad a kutya, én fizetem az állatorvost!
A simogatások következménye az, hogy a kutya velem szemben lesz szófogadatlan, mert hogy a simogatás egy jutalom, de ha a semmiért is jutalmat kap akkor már nem fogja értékelni, és megenged magának bizonyos dolgokat. Például a zebra, járda közepén elkezd oda vinni ahhoz az emberhez aki cuppog neki, fütyül, megsimogatja, és ez életveszélyes is lehet nekünk!
Nekik felelősségük van, illetve “viselkedniük” kell egy fajta módon bizonyos helyeken, például munkahely, kórház és így tovább. Ha most ilyen helyeken átmegy rakoncátlan szófogadatlan kutyába, az nagyon nem jó!
Elhiszem, hogy nagyon nehéz megállni, hogy ne simogassátok meg, de kérlek szépen titeket ne tegyétek, legalább is kérdezés nélkül semmiképpen se! Nektek “csak egy simogatás”, NEKÜNK az életünkbe is kerülhet!
Ráadásul én se, sőt senki se megy oda a másikhoz, hogy a szemét megsimogassa, vagy hasonlók! A feljebb említett esetekben pedig a kutyusunk a szemünkként funkcionál!
Nem kétlem, hogy jó szándékkal vagytok felénk, de a segítségünkre legyetek, ne pedig akadályoztatásunkra!
Hozzá is teszem, hogy nem CSAK munkakutyák, de mindennek van helye és ideje!
Attól, hogy nem hagyom megsimogatni, mert olyan helyzetben vagyunk; avagy tudom, hogy mi a pontos következménye ha engedékenyebb vagyok; illetve már aznap így is tett rossz fát a tűzre; még nagyon-nagyon szeretem a kutyámat!
Sőt nem kínzom és minden meg van neki engedve, nagyon szeretve van, megvan minden kedvező lehetősége teremtve, csak éppen olyan felelőssége van, amihez a szigor és a határozottság is kell!
A kutyáink munkakutyák akkor, amikor rajtuk van a piros vakvezetőhám! Kérek mindenkit, hogy ezt tartsa szem előtt és mielőtt simogatni szeretné bármelyik aranyos kutyát, kérdezze meg a gazdáját, hogy abban a pillanatban meg lehet-e tenni.
vakvezető kutya Archives - Oldal 5 a 6-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Mit lehet megtenni egy vakvezető kutyával?
A kép forrása: http://www.barathegyisegitokutya.hu
Az eredeti bejegyzés szinte szerkesztetlen változata az alábbiakban olvasható:
Az elején szeretném leszögezni, hogy semmi rossz szándék nincs a posztomban, csupán szeretném ki kristályosítani a vakvezetőkutyákkal kapcsolatos dolgokat. Ma reggel az 1-es villamos vonalán utaztam, közel 40 percig, ez alatt az idő alatt legalább 20 ember megsimogatta a kutyámat.
Amiért ez probléma:
A vakvezetőkutya munkakutya, tehát villamoson, buszon, közlekedési járművön, utcán nem hobbikutyaként van jelen. Ha esetleg bárki megkérdezi a simogatást, és nem a zebra közepén vagyunk, megszoktam engedni!
Egy nap nem egy ember simogatja meg szó nélkül, hanem sokkal több, sőt még szó nélkül kaját is adnak éppen neki, és ennek a végtermékét éppen én takarítom ugyan is ezek a kutyák prémium tápot kapnak, így a gyomruk nagyon másra nincs felkészülve! Mondanom sem kell, hogy a látás hiánya miatt nem a kedvenc elfoglaltságom a terméket takarítani, ugyan is mire én megtalálom addigra egy úttal bele is nyúlok, továbbá ha az miatt a kaja miatt huzamosabb ideig beteg marad a kutya, én fizetem az állatorvost!
A simogatások következménye az, hogy a kutya velem szemben lesz szófogadatlan, mert hogy a simogatás egy jutalom, de ha a semmiért is jutalmat kap akkor már nem fogja értékelni, és megenged magának bizonyos dolgokat. Például a zebra, járda közepén elkezd oda vinni ahhoz az emberhez aki cuppog neki, fütyül, megsimogatja, és ez életveszélyes is lehet nekünk!
Nekik felelősségük van, illetve “viselkedniük” kell egy fajta módon bizonyos helyeken, például munkahely, kórház és így tovább. Ha most ilyen helyeken átmegy rakoncátlan szófogadatlan kutyába, az nagyon nem jó!
Elhiszem, hogy nagyon nehéz megállni, hogy ne simogassátok meg, de kérlek szépen titeket ne tegyétek, legalább is kérdezés nélkül semmiképpen se! Nektek “csak egy simogatás”, NEKÜNK az életünkbe is kerülhet!
Ráadásul én se, sőt senki se megy oda a másikhoz, hogy a szemét megsimogassa, vagy hasonlók! A feljebb említett esetekben pedig a kutyusunk a szemünkként funkcionál!
Nem kétlem, hogy jó szándékkal vagytok felénk, de a segítségünkre legyetek, ne pedig akadályoztatásunkra!
Hozzá is teszem, hogy nem CSAK munkakutyák, de mindennek van helye és ideje!
Attól, hogy nem hagyom megsimogatni, mert olyan helyzetben vagyunk; avagy tudom, hogy mi a pontos következménye ha engedékenyebb vagyok; illetve már aznap így is tett rossz fát a tűzre; még nagyon-nagyon szeretem a kutyámat!
Sőt nem kínzom és minden meg van neki engedve, nagyon szeretve van, megvan minden kedvező lehetősége teremtve, csak éppen olyan felelőssége van, amihez a szigor és a határozottság is kell!
A kutyáink munkakutyák akkor, amikor rajtuk van a piros vakvezetőhám! Kérek mindenkit, hogy ezt tartsa szem előtt és mielőtt simogatni szeretné bármelyik aranyos kutyát, kérdezze meg a gazdáját, hogy abban a pillanatban meg lehet-e tenni.
Kutyás klubnap Békásmegyeren
Ismét gazdagabbak lettünk egy jól sikerült klubnap emlékével, amikor a februári klubnapunkon a szokásosnál is nagyobb létszámmal, 31-en voltunk együtt.
Tanai Csaba a vakvezető kutyájával, Boncával érkezett. Mivel előre jeleztük jövetelüket, nagy volt az érdeklődés a kutya és gazdája iránt. Eljött a Raul Wallenberg Szakközépiskola gyógypedagógia szakos végzős osztálya is.
Csaba részletesen beszélt a Vakvezető Kutya Iskoláról, a kiképzésről, és arról is beszámolt nekünk, hogy a képzés végén együtt vizsgáztak a kutyájával. Részletesen beszélt arról is, hogy a mindennapi életben milyen fontos segítő társ számára a kutyája.
A beszámoló után mindenki odament Boncához, hogy megsimogathassa és a kérdések sem maradtak el a gazdájától. A látássérült klubtagjainktól is volt érdeklődés, de a diákok is fontosnak tartották, hogy új ismeretekkel gyarapíthatták tudásukat. Ők később, majd munkájuk során találkozhatnak hasonló helyzetekkel.
Mivel farsang havában járunk a hagyományt őrző finomság sem hiányzott az asztalról és klubtagunk Nórika szokásához híven jelmezben jelent meg és verset is mondott.
Észre sem vettük milyen gyorsan elrepült az idő. Jó volt együtt lenni, várjuk a következő találkozást!
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező
Vakvezető kutyával közlekedni
A kép forrása: http://www.barathegyisegitokutya.hu
A zuglói Lámpás Klub márciusi klubnapján egy mindenki számára nagyon érdekes és hasznos témát érintő előadás és beszélgetés várja majd a résztvevőket.
Egy már sokak által ismert tündéri kutya is főszereplője lesz a napnak. Megtudhatjuk milyen előnyei vannak és milyen lehetőségeket biztosít az, ha valaki vakvezető kutyával közlekedik.
Időpont: 2017. március 21. (kedd). 15.00 Helyszín: Zuglói Civil Ház (1144 Bp., Csertő Park 12.)
Jelentkezni, érdeklődni az alábbi elérhetőségeken lehetséges:
email: lampas.zuglo@gmail.com
Telefon:
+3670-773-4054 Tanai Csaba
+3670-984-5071 Samu Attila
A vak ember szabadsága
Lebilincselő előadásban volt részünk a Kondor Béla Közösségi Házban, ahol egyszerre két előadót is hallgattunk, akik úgy nyilvánultak meg ki-ki a saját módján, hogy sosem vágtak egymás szavába. Tanai Csaba és vakvezető kutyája, Bonca tettek eleget meghívásunknak.
Az előadás másfél órán át tartott, ami csak pár pillanatnak tűnt, olyan gyorsan elröpült az idő. Záporoztak az érdekes információk alig győztük kapkodni a fejünket. Például, hogy a legáltalánosabban alkalmazott kutyafajta mostanában a Labrador, amelyik eredetileg halászkutya volt ezért mellső lábujjai között úszóhártya van és még most is reflexből kimenti a gazdit, ha kell, ha nem. Hallottunk arról is, hogy milyen jól vissza tud találni egy már gyalog megtett útvonalra.
Persze ezek a különlegességek, melyek mögött a kiképzők által vezetett hosszú, nagy szakértelmet megkívánó szorgalmas munka van. Egy különleges empátia, ami a kutya és a gazdi között létre kell hogy jöjjön. Sok apró összecsiszolt, begyakorolt feladat közös megoldása jelenti egy vakvezető kutya felkészültségét.
A képzés egy éves korban kezdődik, addig önkéntes, ideiglenes gazdik gondoskodnak a kölykökről a kiképző felügyelete mellett. Addigra kiderül, hogy alkalmas-e a kutyakölyök a további munkára. Ha igen, akkor a kutyaiskolában folytatódik a kutya élete, olyan amilyen Magyarországon három helyen működik: Budapesten-Csepelen, Miskolcon és Debrecenben. Jelenleg kb. 120 vakvezető dolgozik az országban, és 80 000 látássérültet tartanak nyilván. Kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, amelynek az egyik oka abban keresendő, hogy kevesen hallgatták eddig Csaba előadását a témáról, és a másik hogy nem ismerik a jogszabályokat, amelyek a vakvezető kutyákra vonatkoznak.
Manapság már mindenhova be lehet menni velük, még az orvosi rendelőbe is elkísérhetik a gazdájukat, így tényleg óriási szabadságot nyújtanak a vak embereknek. Nyilván a gazdinak tudnia kell, hogy hova akar menni és a járművek megállóiban meg kell tudakolnia, hogy milyen jármű érkezik. Viszont az út akadályait és a járda szélét vagy a lépcsőt jelezni tudja a kutyus. Csaba szavaiból az derült ki, hogy lehet rá hagyatkozni, mert nem lépi túl a hatáskörét, és így biztonságot nyújt.
Persze az is kiderült, hogy a harmonikus kapcsolat érdekében a gazdinak is komolyan kell venni a kutya igényeit ezért fontos odafigyelni a táplálkozástól kezdve a tisztálkodáson át a napi sétáig és játékig. Olyan programokra, mint például egy rock koncert, ami esetleg a kutya számára kényelmetlen lehet, nem viszi magával.
Amikor a kutyuson hám van, akkor dolgozik, és ha valaki segíteni szeretne, akkor a másik oldalon kell kísérni a gazdit, és van rá esély, hogy a kutya úgy éli meg a helyzetet, hogy két vakot vezet és úgy fog irányítani, hogy mindnyájan elférjenek az úton. Étellel kínálni nem szabad, és megsimogatni is csak akkor, ha a gazdi megengedi. Persze félni nem kell tőle, ugatni, bántani nem fog.
Sok mindenről volt még szó, nehéz mindent felidézni. Hosszú türelmes keresés, próbálgatás, mire egy kutya és a gazdi egymásra talál. Az emberekhez hasonlóan a kutyáknak is különböző az egyéniségük így meg kell találni az ideális párost. Amikor már létre jött a kapcsolat és túl vannak a közös képzéseken, és a vizsgán is a kiképzők továbbra is rendelkezésre állnak, ha segítségre van szükség. Egy nagyon szép és különleges munka és baráti kapcsolat rajzolódott ki előttünk, amelynek három szereplője van: a Gazdi a Kutya és a Kiképző. Köszönjük szépen! Tartalmas délután volt!
A hangulatot Domoszlay János dél-amerikai zenéje gazdagította. Felidéztük közmondásokkal, mesefigurákkal, kvízjátékokkal, hogy a kutya milyen régóta és mélyen része a kultúránknak. Reméljük, hogy sikerül kedvet csinálni a vakvezető kutyatartáshoz! Egyesületünk Ügyfélszolgálata segítséget nyújt a vakvezető kutya igénylésének az adminisztratív lebonyolításában.
Kiss Julia
közösségi civilszervező
Vendégünk: a leghűségesebb barát
Szeretettel hívunk benneteket februári klubnapunkra.
Helyszín: Kondor Béla Közösségi ház Kondor Béla sétány 8.
Időpont: február 22. 15 óra.
Találd ki, hogy ki lesz a vendégünk?
Aki a leghűségesebb barát,
Akinek nedves az orra és nem kér zsebkendőt,
Aki mindig figyel a másikra és szereti a csontot.
Szeretnéd megtudni a választ?
Akkor töltsd velünk a délutánt, és találkozhatsz Boncával! Sok mindent megtudhatsz róla, még meg is simogathatod!
A programot a vendégünkhöz kapcsolódó kvíz kérdésekkel, mondókákkal és egyéb érdekességekkel egészítjük ki. A Találkozónk jó hangulatát Domoszlai János muzsikája garantálja.
Szeretettel várunk mindenkit!
Jelentkezést várjuk február 20-ig
Elérhetőségeink: Kiss Júlia 06 30 498 9094 Juhos Róbert 06 70 377 3235
Email: lampas.bp18@gmail.com
Így látja Budapest tömegközlekedését a vakvezető kutya és gazdája
A kép forrása: Nők Lapja Café
Gerbeaud izgatott. Orrával időről időre gazdája kezét keresi, hol egy nyugtató simogatásért, hol jutalomfalatért. Az esetek többségében inkább jutalomfalatért. „Szokatlan neki, hogy valaki a hátán matat” – magyarázza a kétéves labrador gazdája, Király Noémi, miközben biztatóan végigsimítja a zsemleszínű kutyafejet, míg kolléganőnk elvégzi az utolsó állításokat a vakvezető hátára erősített GoPrón. Aztán beáll a metró, Gerbeaud pedig olyan gyorsan vált „munka üzemmódba”, hogy elképedni sem marad időnk.
Hogy kerül a GoPro a vakvezető kutyára?
Noémivel és négylábú segítőjével, Gerbeaud-val a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványon keresztül ismerkedtünk meg, miután januárban mi is írtunk arról a látássérült brit orvosról, aki a vakvezető kutyájára erősített GoPro segítségével azt mutatja be, milyen nem látóként közlekedni egy London méretű metropoliszban.
Nem figyelünk egymásra – Amit Patal videóinak ez a legfőbb tanulsága. A mindennapi rohanásban túlságosan el vagyunk foglalva saját magunkkal és a gondolatainkkal ahhoz, hogy észrevegyük, ha egy embertársunk segítségre szorul: függetlenül attól, hogy az illető látó, nem látó, vagy épp mozgássérült. Az egykori orvos szerint, aki évekkel ezelőtt egy degeneratív szembetegség miatt veszítette el látását, a legtöbb konfliktus a türelmetlenségből és a nemtörődömségből fakad.
De sok gondja van abból is, hogy az emberek alapvetően figyelmetlenek: „Kikát rendszeresen zavarják munka közben, és sokszor meg is ütik őt a zacskókkal, táskákkal.” Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha Londonban ez van, vajon milyen ma Magyarországon vakvezető kutyával közlekedni. Épp ezért egy didergős februári reggelen elkísértük Noémit a munkahelyére.
„Amikor nekimentem egy táblának, azt mondtam, ebből elég volt”
Noémi egész pici kora óta látássérült. A Vakok Általános Iskolájába járt, ahol megtanult fehér bottal közlekedni, de a botos technikákat később nem alkalmazta annyira. „Amíg még voltak látásmaradványaim, azokra támaszkodva közlekedtem. Teljesen önállóan” – mondja a fiatal lány, akinek élete a szaruhártya-átültetés után változott meg gyökeresen.
„Utána valahogy minden homályosabb lett” – meséli Noémi szomorúan, majd hozzáteszi, onnantól kezdve kénytelen volt bottal közlekedni, de egyáltalán nem érezte magát magabiztosnak vele. „Amikor nekimentem egy táblának, amit előtte évekig mindig, minden gond nélkül kikerültem, azt mondtam magamnak, hogy ebből elég volt. Ekkor határoztam el, hogy történjen bármi, nekem lesz egy vakvezető kutyám.”
Éveket várt Morzsira, aki öt hosszú évig volt a segítője, mielőtt egy szemrendellenesség miatt idő előtt nyugdíjazni kellett őt. Gerbeaud-val négy hónapja alkotnak egy párt, és bár az első pillanattól kezdve jól kijönnek egymással, még hosszú út áll előttük addig, míg a másik legapróbb rezdülését is pontosan értik majd.
„A jó vakvezető kutya olyan, mint Gerbeaud”
Mint a segítő kutyáknak általában, a vakvezető kutyáknak is egy sor speciális képességgel kell rendelkezniük ahhoz, hogy végül segítői lehessenek egy látássérült embernek. „Azt szoktuk mondani, a kollégáink valójában pilótákat képeznek az iskolánkban” – mondja dr. Mezősi Tamás, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány vezetője, majd sorolni kezdi a leendő vakvezető kutyánál nélkülözhetetlen képességeket:
átlagon felüli alkalmazkodókészség,
türelem,
kedvesség minden emberrel, állattal,
empátia,
lélekjelenlét, lelki bátorság.
Hogy belássuk, egy ilyen kutya valóban ritka kincs, elég, ha csak arra gondolunk, saját kedvencünk vajon képes lenne-e nyugodtan végigfeküdni a nyolc órát a munkahelyünkön, zötykölődni egy jót a metrón, villamoson, vagy – egy másik példa – séta közben figyelmen kívül hagyni például egy acsarkodó, másik kutyát. És ez még nem is minden.
Dr. Mezősi Tamás hozzáteszi, a jó vakvezető kutyát az is megkülönbözteti a többi kutyától, hogy bár teljes egészében alárendeli magát a gazdájának, szükség esetén képes aktív, önálló döntéseket hozni, és ha a helyzet úgy kívánja, felül is bírálja gazdáját.
A gyorsétterembe bemehet, a cukrászdából kizavarták
Bár mostanában alapvetően csak pozitív tapasztalatai vannak ez ügyben, Noémi elárulta, korábban vele is előfordult, hogy kizavarták egy üzletből vakvezető kutyája miatt. „Egyik alkalommal, a barátaimmal egy cukrászdába szerettünk volna beülni, és természetesen ott volt velem a kutyus is. Ahogy beléptünk az üzletbe, a pultos felszólított, hogy azonnal vigyem ki kutyát, mert száll a szőre” – mesélte.
Dr. Mezősi Tamástól megtudjuk, 2009-től jogszabály írja elő, hogy a vakvezető kutyát mindenhova be kell engedni. Igen, a cukrászdába is. A szakember hozzáteszi, tapasztalatuk szerint jó néhány év kellett ahhoz, hogy a szabály a köztudatba is beépüljön, és bár már sokkal jobb a helyzet, mint közvetlenül a bevezetés után, évente 2-3 alkalommal még most is előfordul, hogy gond adódik, és nem engedik be a kutyát.
Az iskola vezetője azt mondja, minden ilyen esetben kötelességüknek érzik, hogy „utánamenjenek” az ügynek, és bocsánatkérésre kötelezzék azt, aki hibázott. Mint mondja, nem csak azért, hogy érvényt szerezzenek a jogszabálynak, hanem azért is, hogy így segítsék az érintett látássérültet a kellemetlenség feldolgozásában.
Szeretettel hívok mindenkit 2017. február 17-én pénteken délelőtt 10 órakor a Békásmegyeri Közzösségi Ház kistermében (Csobánka tér 5.) tartandó klubnapunkra.
A vendégünk lesz Tanai Csaba, aki vakvezető kutyájával, Boncával érkezik hozzánk. Mindent elmond majd a kutya képzéséről, gondozásáról, és arról is beszél, hogy milyen nagy segítséget jelent számára a kutyája.
Többen eljönnek klubnapunkra a Raul Wallenberg Szakközépiskola gyógypedagógia szakos csoportjából is. Azt se felejtsük el, hogy farsang idejében járunk így a farsangi fánk sem maradhat el az asztalról.
A kép forrása: http://www.barathegyisegitokutya.hu
Sok szeretettel meghívunk benneteket következő klubnapunkra melynek a helyszíne: XIX., Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ)
Időpont: 2016. November 24. (csütörtök) 15 óra
A novemberi klubnapunkra több vendéget hívtunk. Az ügyfélszolgálatos kollégák bemutatják az ügyfélszolgálat munkáját, szolgáltatásait. Lehetőség nyílik a 2017-es tagdíj rendezésére is. Tanai Csaba kutyás bemutatót tart.
Az eseményről Ruzsa Viktor fog tudósítani a Civil Rádiótól.
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Vakvezető kutyák szocializációja egy miskolci börtönben
Megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretetet, és azt, hogy a társadalomnak rájuk is szüksége van, hiszen munkájuk óriási segítség a látássérülteknek.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet kapcsolata 2012-ben kezdődött.
„Évente kettő vagy négy kutya kerül hozzánk, akik két-három hónapos koruktól tanulnak a fiatalkorú elítéltektől. Már tizenöt ebbel foglalkoztunk. Büszkék vagyunk arra, hogy segíthetünk a vakvezetők kiképzésében.”– mondta Joó László bv-ezredes, az intézet parancsnoka.
„Intézetünk lakói nehezen kommunikálnak, sokszor érzelmi és szociális készségeik hiányosak, miközben küzdenek a kirekesztés ellen is. Ezek az állatok azonban megmutatják nekik, hogy lehet őket is feltétel nélkül szeretni.” – folytatta a parancsnok.
Az előnevelés, azaz a szocializáció ideje alatt a kiskutyák az alapvető fegyelmet sajátítják el. Például megtanulnak láb mellett haladni, vagy azt, hogy más kutyák jelenlétében is szót fogadjanak és fegyelmezettek maradjanak. A négylábú tanulók általában 10 hónapot töltenek a kutyaoviban, de ahhoz, hogy ténylegesen vakvezető kutyává váljanak, még nagyon sok tanulás áll előttük.
Jelenleg évente mindössze 12-14 kutya kerül látássérültekhez, pedig ennél jóval több igény érkezik a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségéhez.
„Sokkal könnyebb és gyorsabb kutyával közlekedni az utcán, mint csak fehér bottal. Teljesen a kutyára van hagyatkozva a vak ember, hiszen ő a szemünk, ő érzékeli az akadályokat. Sokszor csak később tudjuk meg, milyen veszélyes helyen jártunk.”– mondta Nagy Sándor, a szövetség elnöke.
Kezdő önkéntes palántákként érkeztünk a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolába. Itt kiselőadáson ismerkedtünk meg a látássérülés típusaival, fokozataival. Szituációs gyakorlatban pedig a közlekedésben és tájékozódásban való segítségnyújtással próbálkoztunk. Az iskola vak munkatársa megmutatta nekünk a Braille-írást és az írógép használatát. Láthattuk azt is, hogy a számítógép hogyan működik akadálymentesen. Meglepetésemre használói számára nagyon könnyen művelhető az olvasás, de egy elektronikus levél elküldése sem jelent akadályt. Később kipróbáltuk kinti terepen, lefedett szemmel a vakvezető kutya általi vezetést is. Közlekedtem már így, azonban szabadban ez volt az első alkalom. Most is új ismeretekkel lettem gazdagabb.
Azt gondolom, hogy ember és állat kölcsönösen tudja segíteni egymást. Ha mi, emberek megfelelően, szeretettel gondoskodunk róluk, nagyon hasznosak, és nélkülözhetetlenekké válhatnak számunkra. Természetesen nem kevés energiát, kitartást, elhivatottságot igényel a kiképzésük, de mindez egy nagyon nemes cél érdekében történik.
Az általános iskolai érzékenyítő órákhoz már két ízben is volt szerencsém. A Baráthegyi szakemberei mindkettőre elfogadták a meghívást. Betekintést nyújtottak egy olyan világba, amelynek ismerete hozzátartozna az általános emberi műveltséghez, a toleranciához és nem utolsósorban az empátia növeléséhez. Remélem, a jövőben is ellátogatnak majd hozzánk, hogy minél több tanuló hozzáállása jó irányban alakuljon a látássérült emberek elfogadásának terén!
Ha Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy kipróbálja magát önkéntesként, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolánál várják jelentkezését:
06 46 / 311 236.
“Tegyünk együtt valami nagyon jót, hogy minél többen élhessenek önállóbb, függetlenebb életet!”
Érzékenyítés a Kuckó oviban
Kutyabemutató
Kutyasimogatás
Reggel 9 órakor már gyermekkacajjal és zsibongással telt meg a Kuckó óvoda udvara, melyen vakvezető kutya bemutatót tartottak. A gyerekek betekintést nyerhettek a látássérültek mindennapi életébe, megfigyelhették, hogyan segít a kutya gazdájának, ha például elejti a botját. A bemutató interaktív módon zajlott, így a gyerekek maguk is szereplőivé válhattak a beszélgetésnek. Az érzékenyítők, más néven tapasztalati szakértők vidámsággal, gyermeknyelven közeledtek az ovisok felé, akik lelkesen válaszoltak a nekik feltett kérdésekre. Megtanulhatták, hogy milyen módon közelíthetnek egy vakvezető kutyához; saját szüleik megkérdezése után, a kutya gazdájától kell engedélyt kérniük, s csak ezután simogathatják meg az állatot.
A kinti program legnépszerűbb részének a kutyasimogatás bizonyult; Dömper kutya, a nap főszereplője nagyon élvezte, hogy a gyerekek körül rajongják, de ez kölcsönös volt, hiszen az ovisok is sorban várták, hogy kicsit megdögönyözhessék a kutyust.
A kutyabemutatóval párhuzamosan az óvoda belső termeiben játékos feladatokkal készültek a kicsiknek. A gyerekek ötösével ültek a kis asztalokhoz, majd szemkötőt használva, látásukat kizárva egyéb érzékszerveikre hagyatkoztak a játékok során. A szemkötőt néhány óvodás fenntartásokkal fogadta, s olyan is volt, aki néha lesett, de végül mindegyikük bátran megbirkózott az új szituációval, s próbálta a legügyesebben megoldani a feladatokat.
Az első próbatétel a műanyag állatok, zöldségek és gyümölcsök felismerése volt, kézről kézre jártak a pókok, egerek, almák, szőlők, melyeket egy-két kivétellel mindig ügyesen felismertek. Hallásukra hagyatkozva csörgő dobozokból kellett kihallaniuk a két egyformán zörgő darabot, szaglásukat próbára téve pedig kávéba, kakaóba és fahéjba szippanthattak bele. Végezetül a tapintásukat használva különböző mintákkal ellátott korongok párjait keresgélték.
A tapintásra hagyatkozva
Illatok
Körülbelül 11 óra táján az utolsó gyerkőc is sorra került így az esemény a végéhez közeledett. Zárásként közös pizzázással, beszélgetéssel nyugtázták a napot. A kedves fogadtatást és a finom ebédet köszönjük a Kuckó óvoda dolgozóinak!
Nem látva is látni
www.felviteliiroda.hu
A tanulok olyan konkrét információk szerezhettek, mint például, hogyan kell egy vakvezető kutyával közlekedő látássérült embernek segíteni, hogyan írnak és olvasnak a vak emberek, miként látják el és milyen eszközök (beszélő óra, mérleg, színfelismerő, pontírógép stb.) támogatják őket a mindennapi feladataikban. A diákok a „tanultakat” páros gyakorlatok formájában (séta szemtakaróval, szünet tartása) ki is próbálhatták, majd kötetlenül beszélgethettek az egyesület tagjaival. Ezúton is köszönjük az egyesület vezetőségének, munkatársainak és önkénteseinek, hogy részt vehettünk ebben a nagyszerű programban és mi is hozzájárulhattunk a látássérült emberek iránti pozitív szemlélet és viszonyulás megerősítéséhez.
