Az Aszódon lévő Petőfi Múzeum nagyon szívélyesen fogadott minket és előre készülve az érkezésünkre, gondosan előkészítette a tárlat tapinthatóvá tételét. A kiállítási anyag nem csupán Petőfi Sándor aszódi éveit, hanem a helyi társadalom történetének a tárgyi emlékeinek a bemutatásával is foglalkozik.
Elsőként a térség neolitikumbeli emlékeit ismerhettük meg. Ezen tárgyi emlékek az akkori társadalom hulladéktároló gödreiből kerültek elő. Több más mellett, a kezünkbe foghattuk az akkori kor gazdag hölgyeinek a karkötőit, valamint a szegényebbek által hordott utánzatát is. Megtudtuk azt is, hogy a múzeum foglalkozik a bemutatott tárgyak másolatainak az előállításával is abból a célból, hogy a jövőben minden látogató a kezébe vehesse majd ezeket.
Egy másik teremben a XVIII. és XIX. századi mezőgazdaságot ismerhettük meg. Szintén a kezünkbe foghattuk a korabeli szerszámokat, melyeket a gabonával, a szőlővel vagy a mézzel való foglalatoskodás során használtak.
Egy újabb helyszínen megismerhettük a kenderből történő ruhakészítést lépésről-lépésre, minden eszközt kipróbálhatva. Olyanok kerültek a kezünkbe, mint például a tiloló és a kenderfésű, de megismerhettük a sulykolót és az úgynevezett drukkolóasszonyok eszközeit is. E furcsa fogalom azt a valakit jelölte, aki a ruhák nagyon szép hímzését készítette elő, a minták előnyomásával.
A múzeum egy újabb helyszínén megismerhettük a helyi Petőfi-kultusz emlékeivel, valamint Petőfi aszódi éveivel. Megtudhattuk, hogy Petőfi Aszódon vált igazi költővé, láthattuk az osztályzatait, a jegyzeteit és a tankönyveit is.
A látogatás végén egy XIX. századi zongorát is kipróbálhattunk, melyen az egyik kolléganőnk rögtönzött egy miniatűr koncertet, ezt örökíti meg az egyik fényképünk is.
A múzeumlátogatás rendkívüli élmény volt, de ezt a kiállítási anyag tapinthatóvá tételén túl az is segítette, hogy nagyon színvonalas szóbeli tárlatvezetést is kaptunk. E miatt mindenkit bátorítunk arra, hogy nyugodtan látogassa a programjainkat. Ha látássérült, akkor minden tekintetben befogadható élményekhez juthat, melyeket egyéni látogatóként nem tapasztalhat nem. Ha pedig ép látású, akkor azért, mert olyan élményekben lehet , amihez általában máshogy nem juthat hozzá, ahogyan ez Aszódon is történt.
Doktor Kata és Hulé Kati
közösségi civilszervezők
vgyke. lámpás Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Aszódon jártunk
Az Aszódon lévő Petőfi Múzeum nagyon szívélyesen fogadott minket és előre készülve az érkezésünkre, gondosan előkészítette a tárlat tapinthatóvá tételét. A kiállítási anyag nem csupán Petőfi Sándor aszódi éveit, hanem a helyi társadalom történetének a tárgyi emlékeinek a bemutatásával is foglalkozik.
Elsőként a térség neolitikumbeli emlékeit ismerhettük meg. Ezen tárgyi emlékek az akkori társadalom hulladéktároló gödreiből kerültek elő. Több más mellett, a kezünkbe foghattuk az akkori kor gazdag hölgyeinek a karkötőit, valamint a szegényebbek által hordott utánzatát is. Megtudtuk azt is, hogy a múzeum foglalkozik a bemutatott tárgyak másolatainak az előállításával is abból a célból, hogy a jövőben minden látogató a kezébe vehesse majd ezeket.
Egy másik teremben a XVIII. és XIX. századi mezőgazdaságot ismerhettük meg. Szintén a kezünkbe foghattuk a korabeli szerszámokat, melyeket a gabonával, a szőlővel vagy a mézzel való foglalatoskodás során használtak.
Egy újabb helyszínen megismerhettük a kenderből történő ruhakészítést lépésről-lépésre, minden eszközt kipróbálhatva. Olyanok kerültek a kezünkbe, mint például a tiloló és a kenderfésű, de megismerhettük a sulykolót és az úgynevezett drukkolóasszonyok eszközeit is. E furcsa fogalom azt a valakit jelölte, aki a ruhák nagyon szép hímzését készítette elő, a minták előnyomásával.
A múzeum egy újabb helyszínén megismerhettük a helyi Petőfi-kultusz emlékeivel, valamint Petőfi aszódi éveivel. Megtudhattuk, hogy Petőfi Aszódon vált igazi költővé, láthattuk az osztályzatait, a jegyzeteit és a tankönyveit is.
A látogatás végén egy XIX. századi zongorát is kipróbálhattunk, melyen az egyik kolléganőnk rögtönzött egy miniatűr koncertet, ezt örökíti meg az egyik fényképünk is.
A múzeumlátogatás rendkívüli élmény volt, de ezt a kiállítási anyag tapinthatóvá tételén túl az is segítette, hogy nagyon színvonalas szóbeli tárlatvezetést is kaptunk. E miatt mindenkit bátorítunk arra, hogy nyugodtan látogassa a programjainkat. Ha látássérült, akkor minden tekintetben befogadható élményekhez juthat, melyeket egyéni látogatóként nem tapasztalhat nem. Ha pedig ép látású, akkor azért, mert olyan élményekben lehet , amihez általában máshogy nem juthat hozzá, ahogyan ez Aszódon is történt.
Doktor Kata és Hulé Kati
közösségi civilszervezők
Szemét(-)ügyről beszélgettünk
Egy korábbi klubon már beszélgettünk a szelektív hulladékgyűjtésről, de akkor nem értünk a végére. Ezt próbáltuk pótolni a szeptemberi klubnapon, ahol ismét a tiszteletbeli klubtagunkká váló Pétert köszönthettük szakértőként.
A téma különös aktualitását az is biztosította, hogy a kerületünkben is megjelentek a szelektív hulladékgyűjtők nem pontos használatáért, hatalmas pénzbüntetésekkel fenyegető felhívások a szemétszállító részéről. Amikor ezt felvetettük, akkor kiderült, hogy más városokban is létezik hulladékkomandó és hulladékgazdálkodási bírság. Talán már az sincs messze, hogy a nemzeti hulladékszállító cég is titkosszolgálati jogosítványokat kap és megismerjük majd a hulladékterrorista fogalmát is. Ennek okán kérdeztük meg azt, hogy mennyire hatékony (a szállító cég szerint) a minden második otthont érintő probléma ilyen jellegű kezelése.
Nem is annyira meglepődve hallottuk, hogy a büntetésekkel való fenyegetéstől nem remélhető a helyzet javulása. Ha a szelektív gyűjtéshez retorziókkal való fenyegetést is csatolnak, az a szelektív gyűjtéstől való idegenkedést erősíti és akikre hat a fenyegetés, azok inkább megszüntetik a háztartásukban a kívánatos folyamatot.
Arról is szó esett, hogy a hulladékszállító cégek felfogása sem azonos. Példának a műanyag palackok kupakja hangzott el. Egyes városokban a műanyag hulladékhoz tartozik, más városokban viszont a kommunális szemét részének tekintik. Ezért egy kiránduló vagy nyaraló ember a legjobb szándékai ellenére is úgy követhet el “hulladékbűncselekményt”, hogy nem is tud róla.
Egy másik érdekes felvetést is hallhattunk, miszerint van-e a szelektív gyűjtésnek alsó korlátja? Vagyis előfordulhat-e valamikor egy olyan jövő, amikor megszűnik a kommunális szemét és minden szelektíven gyűjthető hulladéknak fog minősülni? Mivel ez egy jövőre vonatkozó kérdés, ezért megválaszolhatatlan, de nagyon jó további kérdéseket hozott elő.
Ismét napirendre került a témakör akadálymentessége. Például a szállító cég fenyegetőzése síkírásban érkezett meg a kerület ingatlankezelőihez. Ők a fenyegetést szintén síkírásban helyezték ki a hulladékgyűjtők fölé. Egy önállóan, látó segítő nélkül élő vak házaspár (és ilyen nagyon sok van a kerületünkben) ebből semmit nem fog észlelni. A cégek kommunikációjában ezek szerint fel sem merült lehetőségként, hogy látássérült ügyfeleik is vannak.
A klubnap második felében meghallgattuk a szakértő vendégünk előadásának a második felét. Ebből megtudhattuk, hogy milyen nagy pazarlás lerakókban gyűjteni a szemetet és erre néhány (nem magyarországi) város miként ébredt rá.
Ismét szóba kerültek akadálymentes megoldások a szolgáltató cégek kommunikációjában. Ezeknek a tanulsága ismételten az volt, hogy amikor egy szolgáltató akadálymentesíti a kommunikációját és a szolgáltatása egyéb területeit, annak a célcsoporton kívül az egész társadalom is az előnyeivel fog találkozni. Rugalmasabb, emberközelibb, magasabb minőségű szolgáltatás jön létre. Ráadásul még a szolgáltatással kapcsolatos ismeretterjesztés hatékonysága is megnő, ami sokkal jobb út, mint a fenyegetőzés.
Lenkai Viki és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Jópár kerékpár
A zuglói Adler Sport Club kerékpár gyűjtői hozták el féltett kincseiket Kispestre a Nagy Balogh János Kiállítóterembe. és mutatták be a biciklik történetét.
Láttunk velocipédet, piknikező kerékpárt, versenykerékpárokat, különböző gyermekkerékpárokat, és megfigyelhettük a biciklik fejlődésének történetét. Még azt is megtudtuk, hogy régen adókötelesek voltak, illetve megnézhettük a kerékpárklubok egyenruháit is.
Megtudhattuk, hogy a kerékpározás igazi úri tevékenység volt és még leesni is elegánsan volt illendő. Megismerhettük, hogy mi az, amitől egy kerékpár az egyedi jellegét kapja (a váza).
Nagyon örültünk, mert a tárlatvezetőnk, Mohay Orsolya, minden darabot bemutatott, és sokat meg is lehetett tapintani. Köszönet érte! Sajnos a lovacskás gyermekbicikliket nem lehetett, pedig az is nagy élmény lett volna.
A kiállítás után látva az arcokat, azt gondolom, hogy nyugodtan kijelenthetem, mindenki nagyon örült, hogy eljött erre a különleges kiállításra!
