A szeptemberi klubnapunkon az igénybe vehető támogatásokról fog szólni. Általában a támogatásokról szóló tájékoztatókon az egyéni helyzetre vonatkozó specialitásokra nem térnek ki, így nem lehet belőlük tényleges segítséget kapni. Nálunk ez most nem így fog történni!
A vendégünk Ozvári-Lukács Réka lesz, aki a VGYKE egyik új programjában, a Szülő-példa-érték című projektjében dolgozik jogászként. Az eddig előkerült kérdéseket jeleztük neki, de bárki hozhatja a további saját kérdéseit és valamilyen módon biztosan választ fog rá kapni.
A program időpontja: 2018. szeptember 24. (hétfő), 15,00.
A program helye: Prevenciós Központ, XIII. Tüzér utca 56.-58.
Mindenkit sok szeretettek várunk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
XIII. kerület Archives - Oldal 2 a 7-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Hogyan juthatunk több támogatáshoz?
A szeptemberi klubnapunkon az igénybe vehető támogatásokról fog szólni. Általában a támogatásokról szóló tájékoztatókon az egyéni helyzetre vonatkozó specialitásokra nem térnek ki, így nem lehet belőlük tényleges segítséget kapni. Nálunk ez most nem így fog történni!
A vendégünk Ozvári-Lukács Réka lesz, aki a VGYKE egyik új programjában, a Szülő-példa-érték című projektjében dolgozik jogászként. Az eddig előkerült kérdéseket jeleztük neki, de bárki hozhatja a további saját kérdéseit és valamilyen módon biztosan választ fog rá kapni.
A program időpontja: 2018. szeptember 24. (hétfő), 15,00.
A program helye: Prevenciós Központ, XIII. Tüzér utca 56.-58.
Mindenkit sok szeretettek várunk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Angyalfolki utcabál
Minden évben, amikor augusztus utolsó hétvégéje okán a nyártól vesznek búcsút Budapest lakói, megrendezésre kerül egy különös utcabál Angyalföldön. Ez az Angyalfolki utcabál névre keresztelt rendezvény, ahol nagyon sokféle élmény várja mindazokat, akik hajlandók a Dagály utcában sétálgatni, melyet aznapra lezárnak a forgalom elől. Ezen a rendezvényen az Egyesületünk is jelen volt, ahogyan minden korábbi alkalommal is.
Az utca elején egy hatalmas színpad fogadta a látogatókat, számos étkezőhellyel körülbástyázva. Onnan a Duna irányába indulva nagyon sok sátor várta a sétálókat, ahol a kerületi civilek mutathatták meg magukat és az általuk kínált élményekből szolgáltathattak ízelítőt. A kialakításnál ügyeltek arra is, hogy a gyerekeknek is nagyon vonzó legyen, ezért állatok és mini játszóterek sokasága tette színesebbé a sátorvárost. Ehhez igazodva mi is lufikkal és cukrokkal csalogattuk magunkhoz a kicsiket és a nagyobbakat is, valamint a szüleiket, nagyszüleiket.
Nagy meglepetést okozott számunkra az, hogy a korábbi évekből megismert arcocskákat láthattunk, akik már egyszer-kétszer megfordultak a kitelepülős alkalmainkon és szélesre tárt karokkal, hatalmas mosollyal rohantak hozzánk. Többen közülük azt kérték, hogy írhassanak a Braille-írógépen, mert egy korábbi alkalom óta a fejükben járnak az ötletek és szerették volna megvalósítani. Örömmel helyt adtunk ezeknek a kívánságoknak és meglepve tapasztaltuk, hogy némelyikük már elég sok betűt meg is tanult a Braille-írásból! Igazolva látjuk ebben is, hogy hasznos a szemléletformáló alkalmakat rendszeresen és sokszor ismételni, mert olyan mélyre hatoló eredményekkel jár, amelyet néhány iskolai alkalom nem tudna elérni.
A szervezők reklámkampánya miatt azonban sok felnőtt ember is megtalált minket. Ismét megkerestek minket olyanok, akik a kerületben élnek és még nem kerültünk kapcsolatba velük, noha látássérültek. Mások azért jöttek hozzánk, mert a rokonaik lettek látássérültek és tanácsokat, segítséget kértek. Mivel sajnos sokszor eleredt az eső és fújdogált a hideg szél, nem volt akkora tömeg nálunk, hogy ne lehetett volna elmélyült beszélgetéseket folytatni. Nagyon örülünk annak, hogy ez a rendezvény alkalmat teremtett ezekhez a találkozásokhoz!
Az említettek miatt is nagyon hálásak vagyunk az angyalföldi szervezőknek, mert ezeken a programokon keresztül olyan lehetőségeket kapunk, melyeket saját erőből csak nagyon nehezen érhetnénk el. Ezúton is szeretnénk nekik köszönetet mondani és izgatottan várjuk a következő alkalmakat is!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Így telt az első félévünk
Ennek az évnek az első féléve a nagy növekedés időszaka volt a számunkra. Ez a növekedés azonban számos új kihívással szembesített mindannyiunkat, melyekkel örömmel néztünk szembe.
Az év elején folytattuk a tavaly megkezdett, Főzőcske névre hallgató programsorozatunk, melyre 2018 második félévében is el lehet majd látogatni. Ezeken a programokon a közös főzés és evés mellett, nagyon békés, kedves hangulatú tapasztalatcsere is folyik, ahol megismerhetjük egymás praktikáit.
A programjaink azonban az eddigi megszokott kínálat mellett újszerű elemekkel is kellett bővüljenek, a mostanában csatlakozottak igényei miatt. A régebbi klubtagok ezeken az alkalmakon át tudták adni a tapasztalataikat azoknak az újaknak, akik iskolaválasztás vagy iskolakezdés előtt álltak. Több alkalommal is teret biztosítottunk az ilyen jellegű tapasztalatcserének, mely remélhetően sok családnak könnyítette meg a döntéshozatalt az iskoláztatási kérdésekben.
A gyarapodásunk forrása főként a kisgyerekes kerületi családok voltak, így a programjaink tervezésében nekik is biztosítottunk olyan kikapcsolódási lehetőségeket, melyek egyszerre szolgálták ki a szülők és a kicsik igényeit. Így jutottunk el az Állatkertbe, a Holnemvolt Parkba, a Tropicariumba és más olyan helyekre, ahol érdekes és interaktív lehetőségek fogadták az egész családot.
Az év második felében is erre lehet nálunk számítani. Lesznek egész családokat megcélzó programok, a tagjaink által kívánt területeken tapasztalatcserét lehetővé tevő alkalmak és természetes olyan klubnapok, ahol érdekes témákban szerzett ismeretekkel gazdagodhat mindenki.
Őszintén reméljük, hogy a dinamikus, nyitott, élettel teli hangulat még több embernek teszi majd vonzóvá a klubunkat!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Hajós délután Angyalföldön
Mivel a megbeszélt találkozási időpontunk az egyik legnagyobb kánikula kellős közepére esett, ezért úgy határoztunk, hogy felszállunk egy hajóra és ott tartjuk meg a klubnapunkat. Az időt érintő várakozásunk teljesült is, mert kellemes szellőben, aránylag csendben és nyugalomban tudtunk nagyon sokat beszélgetni, amíg a hajónk elment Lágymányosig, majd vissza Angyalföldre.
Az egyik sokakat érdeklő kérdés a hajókon igénybe vehető kedvezmények voltak. Mivel mindenkinél ott voltak a különféle igazolványok, a hajón lévő személyzet nagyon készségesen adott felvilágosítást és válaszoltak minden kérdésre. Megtudtuk például azt is, hogy a látássérültek az igazolvánnyal mindig ingyen utazhatnak, mely kérdés régóta foglalkoztatta a tagjainkat.
Az utazás első felében megbeszéltük azt, hogy kivel, mi történt, mivel nagyon hosszú betegség miatt az egyik családunk hónapokig nem tudott eljönni közénk. Azóta szerencsére meggyógyultak, csak sajnos több dologról lemaradtak. Elmondtuk nekik merre voltunk, miket csináltunk klubként és mivel ezek a programok nagyon kellemesek voltak, amelyiket csak szeretnék, meg fogjuk ismételni.
Mivel több új család csatlakozott a klubunkhoz, sort kerítettünk egy egyeztetésre is, így megpróbáltuk nagyjából összeállítani az év második felének a kiemelt programjait. Szerencsére ötletekből nem volt hiány, így nagyon gazdag és kellemes második félévben reménykedünk!
Az új tagjaink kérésére sokat beszélgettünk az őket érintő kérdésekről, élethelyzetekről, melyben a régebbi tagjaink tapasztalatai nagyon hasznosnak bizonyultak. Többek telefonon kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Iskolai kérdések, segédeszközökkel kapcsolatos tippek, utazással kapcsolatos ötletek kerültek szóba, melyeket a felsorolás szintjén is nagyon hosszú lenne ismertetni. Mindenesetre nagyon hasznos ötletbörze valósult meg a klubnapunk második felében, a gyerekek pedig közben sokat gyönyörködtek a kilátásban és a mellettünk elhaladó különleges járművekben.
Ahogy a mostani alkalom is bebizonyította, érdekes, kellemes és hasznos is klubnapokra járni. Reméljük, hogy ez a felismerés sokakat ösztönözni fog a jövőben arra, hogy rendszeresen velünk tartsanak!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Kirándulás a Cerka-firka Játszótérre
Eredetileg azt terveztük, hogy a Gellért-hegyen található összes játszóteret bejárjuk, de ez a szándékunk az első játszótéren megdőlt. Az ok egyszerűen csak annyi volt, hogy a Cerka-firka Játszótér annyira lekötötte a gyerekeket, hogy a megbeszélt időben nem volt szívünk váltani.
A játszóteret korábban Kőcsikós néven ismerték, de aztán egy felújításon esett át, ennek köszönhetően pedig számos, nagyon ötletes, fejlesztő jellegű játék került elhelyezésre. Első ránézésre nem is látszódik mennyire jól el vannak találva a játékok, csupán a gyerekekre kifejtett hatáson lehetett észrevenni, hogy valami eltér a szokásostól. Sőt, azt is észre lehetett venni, hogy nem egy felnőttet is magával ragadt a játszótér egy-egy része.
A játszótér egyik előnye, hogy nincs kiírva semmire sem, hogy mire és hogyan kell használni, a gyerekek maguk értelmezik a használat lehetséges módjait. Még minket is megleptek azzal, ahogyan néhány játékot újraértelmeztek. A másik előnye, hogy mivel nehéz megközelíteni, nincs tumultus. A gyerekek a saját tempójuk szerint tudtak játszani, mely a látássérült gyerekeknek elég sokat számít.
A játszótér a szülőknek is kellemes pihenést biztosít. Mivel a játékok és a környezetük teljesen biztonságosak, ezért a szülők leülhetnek az árnyékba, gyönyörködhetnek a látványban vagy a madárcsicsergéses csendben. A csendes, idilli környezet a gyerekeknek is meghozta a kedvét a sétához, így a játékban kifáradva is örömmel vágtak neki gyalogosan a hegyről való lemenetelnek.
Legközelebb a környéken fogjuk folytatni a játszóteres túrát, a környék újabb játszótereivel ismerkedve meg. Reméljük ismét sokan tartanak velünk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Megismertük a bennünk élő játékos embert
Egy régebbi tervünk volt egy olyan alkalom megszervezése, amikor a kerületünkben működő Homo Ludens Egyesülettel közösen játszhatunk. Már régebb óta ismerjük egymást, mert nagyon sok kerületi rendezvényre ők is, mi is kitelepültünk és sokszor megcsodáltuk az ő játékaikat, ők meg azokat az eszközöket, melyeket mi vittünk ki ezekre a rendezvényekre. Nagy örömünkre, a közös játék a mostani klubnapunkon végre megvalósulhatott.
A közös játék előtt egy rövid beszélgetésben vettünk részt a játékról. Megtudtuk ebben, hogy a játék valószínűleg minden élőlény ösztönös viselkedésének a része. Az ember esetében megvan az a kettős jellege, hogy egyszerre tanít meg szabályokhoz igazodni, e mellett pedig lehetőséget ad legális keretek között kilépni a mindennapokból. Ezt a kettős funkciót minden életkorban képes ellátni a játék és éppen ez az, amiért érdemes megfigyelni magunkat a játék közben. Ezzel a felvezetéssel ültünk le játszani, igyekezve nem elfelejteni, hogy alkalmat kapunk saját magunk alaposabb megfigyelésére is.
Ezt követően több játékot is megnéztünk, melyeket a Homo Ludens általában meg szokott mutatni a kitelepülésein. Érdekes volt szembesülnünk azzal, hogy amint a játékokat a kezünkbe vettük, kételyek nélkül elkezdtük az eszközöket a rájuk ruházott szereppel azonosítani. Például az egyik eszközről azonnal elhittük, hogy gurulós lepke, holott mondhattuk volna azt is, hogy sok festett fadarab egy guruló hordozóra szerelve, de egyikünk sem próbálta ekként értelmezni. Ugyanígy a szépen festett göröngyös lemezt is autópályaként azonosítottuk, holott a lemezdarabra nem fért volna rá egyetlen igazi autó sem. Ezek az automatikus azonosítások valójában annak a bizonyítékai, hogy él bennünk egy játékos ember, aki szeret és akar is játszani.
Ezután kipróbáltunk egy bonyolult társasjátékot, melynek kínai sakk a neve. A közös játékunknak az adott egy különös izgalmat, hogy minden korosztályból volt játékos, óvodástól a nyugdíjasig. A játékmesterünk elmagyarázta a szabályokat, majd időnként megálltunk és rámutatott pár érdekességre az egy-egy játékos által alkalmazott stratégiára vonatkozóan.
Az egyik ilyen érdekesség az volt, hogy mit tud felülírni a játék és mit nem. Például az óvodás klubtagunk önálló játékosként a győzelemre törekedett és a játéktáblán a saját édesanyja is egyike volt azoknak, akiket szeretett volna legyőzni. Ennek ellenére, mégis az édesanyjától kért taktikai tanácsokat, vagyis egy meglepő formáját láthattuk a határtalan bizalomnak. Egy másik meglepő felfedezés volt, hogy többeknél mennyire érzelmi alapú a taktikai döntéshozatal a játék során. Többen ugyanis a mások által kinyilvánított vélemény alapján hoztak döntéseket, nem pedig a táblán látható pillanatnyi helyzet alapján. Így az, aki azt kommunikálta magáról, hogy vesztésre áll, észrevétlenül tudott jobb pozíciókhoz jutni, szemben azzal, aki kifejezte, hogy győzni szeretne és ennek a lehetőségét kereste a táblán. Ezek a felvett vesztes és győztes szerepek nagyrészt befolyásolták a többi játékos döntéseit és így értékeltek valakit veszélyes ellenfélnek vagy veszélytelennek. Mindez teljesen leválasztódott attól, hogy mi volt a táblán a valódi állás.
Más játékokkal való ismerkedésünk során elhangzott az is, hogy a játék átszövi az életünket, csak időről-időre komolyabb helyzetekben találkozva nem ismerjük fel, hogy minden társadalmilag elfogadott rituálé is egyben egy játék. Például a kórházban egy fehér köpenyben járó, nyakában sztetoszkópot lógató embert orvosként azonosítunk, a bíróságon belül talárban járkáló embert pedig jogászként. Annyira nem kételkedünk ezekben, hogy Budapesten belül egy narancssárga ruhás, kukásautó közelében sétáló emberről, soha nem hisszük azt, hogy a hulladékot lopja, hanem szemétszállítóként tekintünk rá. Ugyanilyen azonosítást végeztünk el a játék közben, amelyek az előbbiekben is említésre kerültek.
Nagyon sok más dolgot is hallottunk a játék személyes és kollektív előnyeiről, ami sokak kedvét meghozta ahhoz, hogy egy későbbi időpontban majd még időt szánjunk közös játékokra és ismét alkalmat kapjunk megfigyelni és megismerni a bennünk élő játékos embert.
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Látássérültség, Braille és más érdekességek a Prevenciós Központban
Mindig nagy örömmel fogadjuk azt, amikor egy gyermekeket nevelő intézmény nyitottságot mutat arra, hogy az érintettekkel való interakciókon keresztül próbálja a fogyatékos emberekkel kapcsolatos szemléletet formálni. A szünidő alatt nyári táborban lévő diákok előtt a Prevenciós Központ is megnyitotta ezt a lehetőséget, ebben pedig készségesen közreműködtünk.
Az alkalmat egy beszélgetéssel kezdtük, ahol tisztázódtak a látássérülés fajtái és az, hogy ezeket mennyire lehet kívülről észlelni. Jó érzés volt megélni, hogy a diákoknak voltak már élményeik és ezekből össze tudták rakni a kérdéseinkre a válaszokat. Különlegesen nagy örömmel tapasztaltuk, hogy az élményeik egy része ráadásul korábbi szemléletformáló foglalkozásokból eredt, mely igazolja, hogy ezeknek a programoknak van hatása és érdemes rendszeresen újabb és újabb jó tapasztalatokkal életben tartani, fejleszteni.
A beszélgetés során kitértünk a közlekedésben való segítségnyújtás formáira. Szóba került a megszólítás, a kapcsolatfelvétel módja, a zebrán való kísérés, a boltban való segítés, valamint a járművön történő útbaigazítás is. Külön részt szenteltünk az információk átadása során használt nyelvezetnek, hogy a gyerekek akár egy teljesen vak embernek is hatékonyan legyenek képesek segítséget adni. A megbeszélteket a gyakorlatban is kipróbáltuk, többek között illatok és pénz segítségével.
A program végét a Braille-írás megismertetésével zártuk, ami izgalmasnak és érdekesnek bizonyult mindenkinek. Az élményt növeltük azzal is, hogy egy speciális írógépet vittünk a helyszínre, melyen mindenki írhatott valamit és haza is vihette az alkotását. Végül egy ajándékkal köszöntük meg az együttműködést és a figyelmet, mindenki megkapta vasalható gyöngyökből kirakva a saját nevét.
Szeretnénk köszönetet mondani a diákoknak és a Prevenciós Központnak a szíves fogadatásért, valamint a XIII. kerületi Önkormányzatnak a foglalkozást lehetővé tévő források biztosításáért!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Cápákat néztünk a Tropicariumban
Amikor a programokat közösen kitaláljuk, mindig arra törekszünk, hogy a résztvevők igényeihez teljesen alkalmazkodó és az érdeklődési körükhöz a lehető legjobban idomuló kínálatunk legyen. Ez sokszor elég nagy kihívást jelent, éppen ezért nagyon kellemes megtapasztalni, hogy ezen szempontok teljesülése miatt újabb és újabb családok találnak meg minket. Ezért amikor a Tropicariumba szervezett látogatásunk alkalmával egy újabb családot köszönthettünk magunk között, mindannyian nagyon örültünk. Az egymást már jól ismerő gyerekek is egyből befogadták az újabb gyerekeket.
A Tropicarium elsősorban azokat az állatokat mutatja be a látogatóknak, amelyeket a magyarországi éghajlaton nem lehet megismerni. Ezeket az állatokat ezért egzotikusnak tekintjük és korábban emberek milliói éltek le egy egész életet úgy, hogy legfeljebb csak képekből láthatták őket. A Tropicarium ezeket az állatokat azonban nem csupán megmutatja, hanem a lehető legjobban testközelbe is hozza őket. Ez mindenkinek nagyon erős élményt biztosított, de a gyerekek számára különösen annak bizonyult!
Az első ilyen helyszínünk a krokodil volt. A rendszeresen velünk kiránduló gyerekek az Állatkertben már találkoztak krokodilokkal, de elég messze voltak ahhoz, hogy alaposan szemügyre tudják venni. Még az ép látással rendelkezők is csak keveset láthattak belőlük, mivel négy-öt méteres távolságból lehetett csak megtekinteni őket. A Tropicariumban azonban a látogató dönti el, hogy mennyire meri megközelíteni, de akár két méternél is közelebbről meg lehet nézni biztonságosan! A velünk tartó gyerekek éltek is ezzel a lehetőséggel!
A krokodil utáni területen olyan halakat lehetett megnézni, melyek eltértek a megszokott halformától. Ezek nagyon lenyűgözték a gyerekeket is, mert nagyon színesek és szokatlanok voltak. Ráadásul több akvárium is úgy van kialakítva, hogy az üvegfal valamennyire nagyít, így van lehetőség az alaposabb megfigyeléshez!
Talán egyik akvárium sem nyűgözte le annyira a programunk összes résztvevőit, mint a cápákat tartalmazó hatalmas medence. A medence több oldalról is megtekinthető, de az egyik legerősebb hatást az alagút gyakorolta mindenkire. Az alagútban a medence alatt haladhatunk át és onnan nézhetjük a folyamatosan úszásban lévő különböző cápákat. Az élmény erejét jól mutatja, hogy a csoportunk minden tagja perceken át egy helyben állva gyönyörködött a látványban, a gyerekek pedig izgatottan mutogatták egymásnak a közelükben elúszó halakat.
Az élménysorozat a legvégén kiegészült egy rájasimogató medencével, ahol szintén volt lehetőség a medence aljából szemügyre venni a rájákat. A simogatásuk nem volt egyszerű, mert nagyon sokat kellett várni ameddig a ráják a kezek közelébe merészkedtek, de volt olyan kicsi, aki sikerrel járt.
Végül egy bőséges ebéddel zártuk le a közös programot, mely közben a gyerekek még mindig az élmények hatása alatt állva mesélték egymásnak azt, hogy mennyi mindent éltek át!
Jó érzéssel nyugtáztuk, hogy a közösen kitalált programunk mennyire jól célba ért és milyen kedvező fogadtatásra talált! Szeretnénk köszönetet mondani a Tropicariumnak a rugalmasságukért, illetve a XIII. kerületi Önkormányzatnak a megvalósítást lehetővé tevő forrás biztosításáért!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Kvíznap a kerületről
Egy korábbi klubnapon megtekintettünk pár régi filmet, melyekben a XIII. kerület múltjáról mutattak be érdekességeket. Egy másik alkalommal pedig eljutottunk néhányan a helytörténeti kiállításra is, ahol képekben és tárgyi emlékekben elevenítették fel a kerület elmúlt évtizedeit. Ezekből táplálkozva született meg az ötletünk, miszerint tekintsünk vissza ezekre az élményekre egy kvíz segítségével.
A kérdések egyik része a Margit-szigettel foglalkozott. Megbeszéltük, hogy mi a különbség a Margit-sziget és a Margitsziget írásmód között és azt is, hogy eredetileg hány sziget volt a mai egyetlennek látszó sziget helyén. Bár a sziget lassan öt éve nem tartozik a kerülethez, a múltjához viszont nagyon is kötődik.
Szóba került az Angyalföld megnevezés eredete is, melyről két változat is él a köztudatban, mivel a helytörténeti források sem segítenek döntésre jutni. Az egyik változat szerint a területet Ördögföldnek hívták, ami nem volt egy hízelgő név, ezért a köznyelv egyszerűen Angyalfölddé keresztelte át. A másik változat szerint a művi terhességmegszakítások egyféle központja volt, ezért lett Angyalföld.
A kvízkérdések között szerepeltek a kerület rendszerváltás után megépített új épületei, városrészei is. Többek között szóba került a Duna Plaza, mint az ország első valódi plázája, valamint a Marina Part és a Teve utca környékén felépített épületek. Természetesen nem maradtak ki azok a közösségi célokra kialakított új területek sem, ahova korábban már kitelepült a klubunk.
Miközben az egyes kvízkérdésekre megkerestük a válaszokat, mindenki elmondta az élményeit, emlékeit, melynek köszönhetően nagyon érdekes dolgokat tudhattunk meg az egyes helyekről. Ezek miatt megerősítettük azt a szándékunkat, hogy a közeljövőben szervezni fogunk egy vagy több olyan alkalmat, amikor ezeket a helyszíneket felkeressük és megtekintjük az említett események nyomait. Reméljük, hogy sokan fognak majd csatlakozni hozzánk, mert amint a klubnap is előre jelezte, nagyon izgalmas városjárásban reménykedhetünk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Felfedeztük a Várkertet
A tagjaink kérésére ebben az évben egy teljes bejárást szerveztünk a Várkertben, hogy a nyilvánosság előtt megnyitott részeket megismerhessük. Az elmúlt hónapokban sokszor szóba került, hogy el kellene mennünk még a nagy meleg előtt,de a csúszós időszak vége után.
A bejárást a Duna mellett kezdtük el, ahol díszítésekkel, szökőkutakkal ismerkedtünk. Ezek az építmény reprezentációs részeihez tartoznak, melyek annak idején azt az érzetet kívánták felkelteni az emberekben, hogy ez egy gazdag, tekintélyes épület, egy királyi palota részei. Bár ilyen módon már évtizedek óta nem működik az építmény, nagyon sok részlet ma is el tudja érni ezt a hatást.
A következő szintre gyalogolva megismerkedtünk az építményrendszert kiszolgáló létesítményekkel. Megismerhettük a Vár vízellátásának a biztosítását is. Például felkerestük a kutat, mely alkalmas volt arra, hogy a Duna vizéből közvetlenül tudjanak vízhez jutni. Megtudtuk, hogy a Várbazár főbejáratánál van egy Kaszinó néven ismert épület, amely eredetileg a vezetékes vízellátást biztosító gépészeti berendezések központjaként volt használva.
Ahogy haladtunk felfelé, egyre több védelmi funkciót ellátó kialakítással találkoztunk. Ezek hatalmas, jól védhető kapurendszerekből, lőrésekből, vastag falakból és rejtett utakból álltak. Érdekes történeteket hallgathattunk meg arról, hogy egy-egy ostromhelyzet idején milyen módon használták ezeket.
A séta közben megismerkedtünk a hasznosítási kísérletekkel is, mivel a mai társadalmi viszonyok között nincs jól körülírt szerepe egy ilyen épületnek. A vezetőnk elmondta, hogy más paloták esetén milyen utakkal próbálkoztak és azoknak milyen hatásait ismerhetjük fel a helyszínen.
A séta végén feljutottunk a bástyákra, melyeknél a kilátásban gyönyörködtünk, illetve a vakok számára megpróbáltuk érzékeltetni a látványt. A séta közben még rejtett Braille-feliratokat is találtunk, amelyet megpróbáltunk kiolvasni.
Utána elmentünk a Sándor Palota felé a Deák térhez, mely úton megbeszéltük az élményeket és a Várral kapcsolatos korábbi tapasztalatainkat.
Nagyon örültünk a programnak, mert kellemes levegőn lehettünk és sokat tanulhattunk. Biztos, hogy ezek után másként fogunk tekinteni a Várra!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Gyereknap a Holnemvolt Parkban
A gyereknap alkalmából megszerveztük, hogy a klubunkhoz tartozó gyerekes családok ellátogathassanak az újonnan nyílt Holnemvolt Parkba. Egy ténylegesen a gyereknapra szervezett alkalommal néhányan már megismertük a helyet, ezért gyorsan módosítottunk az előre megbeszélt terveken és úgy gondoltuk, hogy ezt a helyet mindenkinek látnia kell.
A Holnemvolt Park az Állatkert területéhez tartozik, a Vidámpark helyén lett kialakítva. Valójában egy nagy játszótér, ahol az állatok is megjelennek.
A Park bejáratánál egy kisebb tó van kialakítva, rajta egy lécekből összeállított, úszó valami, amelyet kötéllel lehet mozdulásra bírni. A feladat a játékban az, hogy a tavon át kell jutni a túlpartra, majd vissza. Először a hozzánk tartozó gyerekek felnőttel úsztak át, aki megmutatta nekik az úszóalkalmatosság kezelését. A harmadik körben a gyerekek már egyedül vezették az úszó járművet, ami nagyon szép teljesítmény.
A következő állomásunk egy játszótér volt, meglepő játékokkal. Nem a szokásos játékok voltak, hanem mindegyik játék valamilyen módon teret engedett a gyerekek kreativitásának vagy bátorságának. Ezek közül a legnagyobb sikere egy körülbelül 1,5 méteres mókuskeréknek volt, melyet a bátrabb szülők is kipróbálhattak.
A harmadik állomásunk egy hatalmas, körülbelül 2,5 méteres átmérőjű forgó henger volt, melyen át lehetett szaladni. Sok hozzánk tartozó gyerek is vállalkozott rá. Eleinte történtek kisebb-nagyobb esések, de végül mindenkinek sikerült átjutni a hengeren elesés nélkül.
A soron következő állomásaink az állatok voltak, de csak a kecskék és juhok között tudtunk érdekfeszítőt kreálni a gyerekeknek, mert a többi állat inkább aludt, mintsem velünk foglalkozzon. Megetethettük és megsimogathattuk őket, ami mindenkinek nagy élmény volt.
A Holnemvolt Park még nem üzemel teljesen és pár részére nem is jutott időnk, de így is nagyon kellemes gyereknapi programot biztosított a számunkra. Különösen tetszett nekünk az, hogy itt is lehetőséget adtak a klubhoz tartozó gyerekeknek a saját ritmusuknak megfelelő élménybefogadásra. Külön szeretnénk köszönetet mondani a Park azon dolgozóinak, akik ebben együttműködtek velünk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Családi nap az Állatkertben
Mivel a 2017-es év végén a XIII. kerületi klubban megnőtt a látássérült gyerekeket nevelő családok száma, ezért ebben az évben sokkal több olyan programot terveztünk el, melyek kifejezetten az ő igényeiket igyekeznek kiszolgálni. Ilyen céllal szerveztünk újra egy családi napot május elején.
A családi nap első és legfőbb programja az Állatkert volt, ahol a gyerekek elmondták milyen állatokat szeretnének látni és a kívánságlistájukat teljesítve készítettük el az útvonalat. A kívánságlistán elefánt, hal, viziló, jegesmedve, krokodil, tigris, kecske és zsiráf is szerepelt. Nagyon sok idő kellett ezek felkereséséhez, de a gyerekeknek nagyon tetszett, hogy végre nekik megfelelő módon és ritmusban nézhették meg az állatokat. Az élményt fokozta, hogy közben nagyon sok játékra hívó lehetőséggel is találkoztunk, amit nagy örömmel használtak ki a kicsik.
Az Állatkert egyik sajátossága, hogy van lehetőség juhok és kecskék simogatására. Sok állat még nagyon kicsike volt. Ezt az alkalmat mindig kihasználtuk a gyerekek állatokhoz való szoktatására, mert a tapasztalataink szerint ez sok gyerek életéből kimarad, így most is sok időt töltöttünk a simogatóban.
Az Állatkert után egy ebéd következett egy közeli gyorsétteremben, ahol éppen lufikat osztogattak a gyerekeknek, így az addig sem élményszegény nap újabb meglepetésekkel folytatódott. Mivel májusnak egy nagyon meleg időszakában voltunk, ezért fagyizással zártuk az ebédet.
A pihentető ebéd után egy pestújhelyi, modernizált játszótérre mentünk, ahol alapvetően minden eszközt újragondoltak az építők. A gyerekek nagy örömmel fedezték fel az addig soha nem látott formájú mászókákat és csúszdákat, ezzel is igazolva azt, hogy a tervezők jó irányba gondolkodtak.
A program a XIII. kerületi önkormányzat támogatásával valósult meg, így ezúton is szeretnénk megköszönni az anyagi támogatást, amely lehetővé tette a családoknak ezt a kellemes napot!
