Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Pralinétúra a Csokoládé Múzeumba

November 20-án a Csokoládé Múzeumba tettünk egy kirándulást. Egészen Árpádföldön túl a Rákospalotai Bekecs utcáig mentünk el, ahol egy mesébe illő házhoz érkeztünk.

Itt már vártak minket, majd egy rövid bevezető után megismertük az épület történetét, ami a jelenlegi múzeum kialakításával fejeződött be. Egy sejtelmes, sötét fa falburkolattal kialakított és freskókkal kiegészített romantikus hangulatú helyre érkeztünk. A bútorok is régiesek voltak, rengeteg apró polcos üvegajtós vitrinnel, amik zsúfolásig voltak megtöltve régi bonbonos dobozokkal, amik még nem nagyipari termékek, hanem illatos, mára egy kicsit megkopott, szinte személyre szóló dísztárgyak voltak.

Meghallgattuk, hogy a magyarországi csokoládé készítés kezdetén őrölt piros paprikáért cserében került Magyarországra a kakaóbab. A 18. sz. elején már ismert volt a csokoládé, de innivaló formájában. A forradalmi változást a kakaóvaj előállítása jelentette, aminek a segítségével szilárd halmazállapotúvá tudták tenni ezt a csemegét.

A történelmi áttekintés után az első állomása a túránknak, a csoki szökőkútban mártott marcipán golyó elkészítése és elfogyasztása volt.

A következő terem a Rákóczy Lovagterem volt, ahol megcsodálhattunk egy gyönyörű Feszty Árpád: „II. Rákóczi Fejedelem bevonulása a szabadságharcba” című festményét. Itt egy csomagolt bonbont kaptunk, majd egy olyan terembe léptünk, ahol a vitrinek régi csokoládé üzletbelső részeként voltak kialakítva.

További utunk a pincébe vezetett, ahol a Múzeum által készített Rákóczy nevét viselő pálinka márkának termékeit láttuk. Iparművész által tervezett ruhákba voltak öltöztetve a palackok némelyek sújtásos bekecsre emlékeztettek, de volt, amelyik egészen modern estélyi ruhára. A falak téglával voltak burkolva, a világítás csak ezeket a különös palackokat világította meg. Több ponton a kiállítótermekben láthattunk bonbonokkal díszített estélyi ruhás gyönyörű próbababákat.

Alkalmunk volt készíteni egy saját egyedi finomságot is. Tésztából készült tálcára olvasztott csokit folyattunk, majd saját ízlésünknek megfelelően ízesíthettük. Csilivel,fahéjjal, gyömbérrel, kókuszreszelékkel, vörös borssal, napraforgóvirággal, rózsaszirommal, mandulával, vagy mákkal tetszés szerint.

Amíg lehűtötték nekünk a desszertünket, hogy megszilárduljon, addig egy ismereterjesztő filmet nézhettünk meg a csokoládégyártás történetéről a mozi szobában. Miközben néztük a filmet, mindig a szóban forgó csokoládéfajtákból kaptunk egy-egy kóstolót. A játékfilm a Fürkész című ismeretterjesztő film sorozatból volt. Többek között a fiatal Straub Dezső és Benkő László szereplésével 1982-ből

Végezetül a “Shop”-ban kötöttünk ki, ahol bevásárolhattunk.

Felejthetetlen élményben volt részünk!

Megtaláltuk azt a helyet, ahol nincs digitális lábnyom!

Szentendrén egy családi vállalkozás csodálatos gyűjteményének lehettünk látogatói. A HÉV-től egy nagyon szép dunaparti séta után jutottunk el a Ladik utcába. Olyan kedves, barátságos volt a fogadtatás és a tárlatvezetés, mintha régóta ismertük volna egymást. Így is volt, csak nem közvetlenül, hanem közvetve. Játékokon, berendezési tárgyakon és persze az autókon keresztül, amelyek mindannyiunk számára fontosak voltak egykoron.

A kiállítás első termében régi technikai eszközöket láthattunk. Hallottuk, hogy 1950-2004 között a műszaki berendezéseket a KERAVILL-ban árusították, ami a Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat –ból formált mozaikszó. Találkoztunk bútorszerűen megformált TV-vel, lemezjátszóval, rádióval egybe építve. Kézbe vehettünk Zenit fényképezőgépet, Sokol-rádiót. A falakat régi bakelitlemez borítók díszítették és mese videokazettákat vehettünk kézbe. A fiatalok számára ez utóbbiak már ismerősek voltak.

A következő teremben egy játékgyűjteményt nézhettünk meg. Sok számunkra eddig új történetet hallhattunk az egyes darabokról. Kiderült, hogy a Matchbox autó egy játékgyáros apuka kezei közül nőtte ki magát. A nyugtalanul viselkedő lányának készítette el az első darabot, segítségül az iskola fegyelmének megszokásához.

A tv-maciról több „pletykát” hallottunk, miszerint a fogmosási technikájának helyességét 14 fogorvos ellenőrizte le, hogy biztos jó példa legyen a gyerekek számára. 1980-ban Farkas Bertalan fölvitte magával a világűrbe és esténként üzenetet küldtek vele a gyerekeknek. Innen származik az a szólás, hogy: fellőtték a pizsamát! Láthattuk az 1980-as moszkvai olimpia kabalafiguráját, a Misa mackót, az elsőt az olimpiai kabalafigurák sorában.

A rengeteg játékot végignézve, néhányat megfogdosva jutottunk el egy 60-as évek stílusában berendezett nappaliba és konyhába. Műbőr fotelekből nézhettünk a VIDEOTON TV-készülékből sugárzott korabeli reklámfilmeket. A fiatalok számára is volt néhány ismerős szlogen. Sok érdekes tárggyal találkozhattunk és hallhattuk történeteiket. Az utolsó évtizedek technikai fejlődése nagyon távolra röpített minket ettől a világtól. Patronos szódaszifont vehettünk a kezünkbe kávédarálót tekergethettünk. Keveredni láttuk a népi hangulatot idéző tárgyakat a „korszerű” alumínium és bakelit tárgyakkal.

Végezetül az udvaron kötöttünk ki, ahol a szocialista autóipar már feledésbe merült jellegzetes darabjait láthattuk, sőt bele is ülhettünk néhányba és fényképezhettünk bennük. A személyautók közül a híres Trabantot, Wartburgot, kicsi Polskit próbálhattuk ki. Természetesen a híres Ikarus autógyár egyes darabjait is megnézhettük, körbe járhattuk, sőt a vezető ülésbe is beleülhettünk. Meghallgattuk a sikeres múltját a gyárnak. A koronája volt a fotózás lehetőségeknek, hogy az oldalkocsis MZ-motort is ki lehetett próbálni nekifeszülve a hatalmas sebesség légellenállásának. Szerencsénk volt, mert belecsöppentünk egy olyan világba, ami közös nevező volt a huszonéves és a hatvanéves számára egyaránt.

Kiss Júlia
közösségi civilszervező