„Minden vágyam, hogy egy saját lemezt készítsek.”

kép

Mióta vagy látássérült?

Születésem óta vagyok vak, úgy tudom, hogy édesanyám szervezetén egy enyhe gyulladás ment végig, amikor 3 hónapos terhes volt velem. Mivel pont ebben az időszakban fejlődött a szemem, ezért látóideg sorvadás következtében megvakultam, ami a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan.

Miként kerültél a VGYKE-hez?

Már a kezdetektől fogva kapcsolatban állok a VGYKE-vel, ugyanis az egyesület megalakulásakor indult egy európai üzleti asszisztensképzés látássérültek számára, amin jómagam is részt vettem. Pénzügy, közgazdaságtan, marketing tárgyakat tanultunk egy igen nagy volumenű projekt keretében. A VGYKE-nek köszönhetem az akkori állásomat is, ahol 9 és fél évet töltöttem. A MÁV kórházban dolgoztam, mint leletíró, recepciós. A VGYKE jó pár zenei rendezvényén volt szerencsém fellépni, márciustól a pedig 13. kerületben vagyok közösségi civil szervező a „Közösség Lámpásai” keretein belül.

Hogyan ismerkedtél meg a zenével?

Már kiskoromban kacérkodtam a zenével, Halász Judit mellett például Boney M-et is hallgattam. Bár nem értettem semmit a szövegükből, de valahogy mégis megfogott az üzenetük, és amennyire tőlem tellett, az akkori nyelvemen énekelgettem őket.
Körülbelül elsős koromban meghallottam Benkő László egyik szintetizátor-szerzeményét és akkor érett meg bennem a gondolat, hogy a szintetizátorban látom a jövőmet. Édesapám azt mondta, hogy abban az esetben invesztálnak bele egy komoly hangszerbe, ha megtanulok 10 ujjal játszani. Ez lebegett a szemem előtt, és mára azt mondhatom, hogy ezt teljes mértékben sikerült elsajátítani.

Hol kezdted meg zenei tanulmányaidat?

Először a Vakok Iskolájában, Varró Attilánál tanultam komolyzenét, Hajdúné Fehér Veronikánál pedig szolfézst. Sokat köszönhetek neki, ugyanis általa tanultam meg transzponálni, amit a mai napig hasznosítani tudok. Később Kiskunlacházán, Németh Erikához jártam klasszikus zongorára. Már akkor éreztem, hogy nem ezen a vonalon szeretnék továbbmenni, de egy jó alapot adott számomra.

Úgy tudom hosszú éveken át vendéglátóztál. Hogyan indultál el ezen az úton?

1996-ban egy nagy áttörés következett az életemben, ugyanis szüleimmel úgy döntöttünk, hogy veszünk egy Roland E66 típusú hangszert, ami abban az időben igen komolynak számított. Először csak a saját magam szórakoztatására készítettem zenei alapokat, majd egy étteremben kezdtem el muzsikálni Kiskunlacházán. Először utáltam énekelni, de egy billentyűs ismerősöm azt mondta, hogy hiába játszom le a csillagos eget is az égről, ha nem énekelek hozzá, akkor nem is ér semmit. Így hát a szüleim vettek egy mikrofont, hogy ösztönözzenek.

kép2

Kellett bármilyen képesítés ehhez?

Igen, ezért az Országos Szórakoztató Zenei Központban letettem egy „C” kategóriás vizsgát.

A Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolába jártam és mellette minden pénteken és szombaton felléptem. Volt például, hogy egy délelőtt fél 12-től kezdődő lagzit másnap hajnal 4-ig végigzenéltünk.

Mik voltak a terveid a felnőtt életedre?

Esküvők, bálok, szalagavatók jöttek mentek, de az érettségi után szerettem volna magyar szakra menni, ugyanis rendkívül érdekelt az irodalom, és imádtam olvasni. Mégis, a komplexusaim azt mondatták velem, hogy jobb, ha a biztos mellett maradok, így a zenélés mellett döntöttem. Mára kicsit bánom, mert szerettem volna diplomát. Jelenleg is gondolkodom rajta, hogy elkezdem, de elsősorban a megélhetésemre kell koncentrálnom, ugyanis egyedül élek.

Hogyan alakultak a további zenei tanulmányaid?

Az érettségi után az Erkel Ferenc Zeneiskolában tanultam, Márkus Tibor zongoratanárhoz jártam jazz szakra. A klasszikus zongorát is célba vettem, Joó Katalin zongoratanárnőnél képeztem magam tovább. Baráti viszony alakult ki mindkettőjükkel, Tiborral például a mai napig tartom a kapcsolatot.

Mely műfajokban mozogsz otthonosan, mik a kedvenceid?

Egy vendéglátós zenésznek minden műfajban jártasnak kell lennie. Szeretem a rock&roll-t, a pop-ot és a mai trendeket is, mint például a techno, vagy annak alfajai. Az összes stílusból meghallgatok mindent, de a ’80-as, ’90-es évek slágerei a kedvenceim.

Honnan jött a jazz, mint a legkedveltebb műfaj?

Amikor meghallottam Charlie-tól a Könnyű álmot hozzon az éj-t, már akkor éreztem, hogy egy jazz-esebb műfajt szeretnék képviselni, vonzottak a különleges akkordok.
A jazz érdekes, mert hallgatni nem igazán szeretem, játszani viszont igen.

Kik a zenei példaképeid?

Kiskorom óta rajongok Jean Michel Jarre munkásságáért, magyarok tekintetében pedig Benkő László és Presser Gábor dalai állnak hozzám közel.

Hogyan telik egy napod?

Munka után eljárok különböző programokra, és az sem tud megakadályozni, hogy egyedül megyek (nevet). Ha úgy van kedvem, beülök egy moziba. Szeretem a rendet magam körül és mindig megcsinálom a házimunkát, de a főzést még gyakorolnom kell.

Milyen zenei kikapcsolódásod van mostanában?

2013-ban Nagy Anikó révén kerültem kapcsolatba a Nem Adom Fellel, így hát jelenleg a Never Give Up Gospel kórusban énekelek.

Véleményed szerint milyen jótékony hatásai vannak a zenének?

Szeretetet, szerelmet, vonzalmat, jókedvet közvetít, nyugtató hatása van, így ha ideges vagyok (ami ritka), mindig zenét hallgatok. A különböző stílusoknak hála az összes hangulatot kifejezhetjük a zenével.

Mi a legnagyobb álmod?

Minden vágyam az, hogy egy saját lemezt készítsek.

Nagyon sok sikert kívánunk álmod megvalósításához!

Ivanova Daniela

 

„Az élet egy szép játék!”

1

Mesélj egy picit a látássérülésedről az olvasóknak!

Édesanyámnak volt egy barátja, aki kullancscsípés következtében agyhártyagyulladást kapott. Az orvosok annyit mondtak neki, hogy ha isteni csoda folytán életben marad, akkor vakon kell leélnie az életét. Anyukám annyit mondott „Uram, add nekem Őt vakon is, én leszek a szeme élete végéig!”. Sajnos ez a barátja meghalt. „Helyette” viszont jöttem én…

11 hónapos koromban szemfenék rákot diagnosztizáltak nálam. A csernobili katasztrófa után nagyon sok gyerek született rákosan, és sok volt az inkubátoros baba. Én is közéjük tartozom.

Amikor tudatosodott édesanyámban, hogy megvakultam, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és mint a legtöbb embernek, neki is időbe telt, míg végül meg tudott békélni vele.

Orvosokhoz jártatok?

Sajnos az akkori orvostudomány nem sok reménnyel kecsegtetett minket, orvostól orvosig jártunk. Az egyik professzor anyám karjaiba lökve a következőt mondta: „Csináljon helyette másikat, ez úgy is meg fog halni”. Mi ketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Marosvásárhelyen Fodor László professzor úr megműtötte a szememet, mondván: az életemet meg tudja menteni, de a látásomat nem. 17 évig úgy éltünk, hogy küzdöttünk a rákkal, s a halállal. 17 éves koromban elmentünk egy szemészeti klinikára, ahol megállapították, hogy a rákos sejtek elhaltak, így akár 80 évet is élhetek. Ez számomra nagyon jó hír!

Miket szerettél csinálni gyerekként?

Furcsa a sors fintora. Ha az ember elveszít valamit, s ennek folytán hiányossággal találja szemben magát, akkor e hiányosságot az élet többi területén valamivel kompenzálnia kell. A kérdés az, hogy mivel? Ahogy én emlékszem, már gyerekkoromban is rengeteg verset megtanultam, sokat énekeltem édesanyámmal, s verseltem, bárhova is mentünk. Volt egy kicsi szintetizátorom, amin szintén sokat szerettem gyakorolni.

Hogy teltek a diákévek?

A 80’-as-90’-es években még nem létezett az integráció, édesanyám volt az egyike azon embereknek, akik elindították ezt a fajta kezdeményezést. Az óvodai éveket Pesten a Vakok Óvodájában kezdtem el, de a kis csoportot látó gyerekek között végeztem el.

Három helyen is megfordultam az általános iskolás évek alatt: először Pesten a Vakok Általános Iskolájában, majd Gödöllőn az Erkel Ferenc Zeneművészeti Általános Iskolában, végül pedig a Vakok Általános Iskolájában – elterjedt nevén- a Vakodában.

Gimnáziumi tanulmányaimat Halásztelken a Bocskai István Református Gimnáziumban végeztem, mely intézményt Kapa Egyetemnek becéztek, mivel régen kertészeti szakközépiskola volt, s e szakmák a mai napig tanulhatóak az intézményben.

2

Érettségi után merre vitt tovább az utad?

A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképzőkarán végeztem, hittanoktató szakon, majd következett egy képzés, mely által a jelenlegi munkahelyemen dolgozhatok. Ehhez egy ceglédi látássérült egyesület műsorában való zenés fellépés adott egyfajta löketet. Korábban nem szerettem látássérültek közé járni a Vakodában tapasztalt negatív hatásoknak köszönhetően, most mégis a VGYKE egyik közösségi civil szervezője vagyok, és nagyon szeretem a munkám. A munkatársaimmal bármit megbeszélhetek, és mindig számíthatok rájuk.

Az andoki és az indián zene szerelmese vagy. Honnan jött ez?

A szülészorvosom kecsua indián, a Vakok Óvodájában az óvó nénim pedig perui származású volt, és ezek a találkozások nagy hatással voltak rám. Már a 90’-es években hallhattunk andoki utcazenészeket a pesti aluljárókban. Így hódított teret ez a muzsika a magyar és az európai közönség között, amit népnevén indián zenének hívnak.
Kezdetben én is sok indián könyvet olvastam, és 16 éves koromban csúcsosodott ki nálam ez a fajta zenei érdeklődés. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak próbálkozásaim más műfajok területén. Általános iskolás koromban furulyázni majd zongorázni tanultam, viszont idővel rá kellett jönnöm, hogy semmi affinitásom nincs a zongorához, így jött az orgona és a kóruséneklés. Kétszer végeztem el egy kántorképző szakot, mégis éreztem, hogy valahogy nem az igazi. Gimnazista koromban tanultam meg gitározni a dél-amerikai zene miatt. A gimnáziumi évek alatt sokszor vállaltam zenei szolgálatot istentiszteleteken, kollégiumi összejöveteleken, jótékonysági esteken, stb.

Van még egy szenvedélyed a zenélésen kívül. Mi az?

Gyerekkorom óta gyűjtöm az andoki utcazenészek zenés albumait. S bár tudom, hogy legtöbbjük ugyanazt a zenét játssza, nem számít. Amióta bejött az életembe az internet, no meg a Facebook, azóta csak még jobban felerősödött bennem ez a szenvedély. Ha találok egy jó zenés albumot, szinte megszállottá válok, és buzgón töltögetem le, alig lehet a gép elől kirobbantani (nevet).

Az indián és andoki zene nem épp a legismertebb műfaj. Miért pont ők állnak ilyen közel a szívedhez?

Fogós kérdés. Mindannyiunk más-más zenei műfajban tud kiteljesedni. Az a meglátásom, hogy a többségi társadalom beskatulyázza a vak zenészeket, általánosítanak. Hadd meséljem el egy élményemet. Egyik este, amikor hazafele mentem, egy lány elkísért a HÉV-ig.

A következő kérdést tette fel nekem: „Te szereted a komoly zenét?” „Nem” – mondtam neki, mire ezt felelte: „Pedig a vakok szeretik”.

A saját példámon szeretném megmutatni, hogy a látássérültek között sincs két egyforma ember. Ahogy az épek, úgy mi is különféle műfajokban mozgunk otthonosan.

Talán azért is választottam az andoki és más indián zenéket, mert azt jeleníti meg, amire mindig is vágyunk: a szabadságot és az egyenlőséget. Az utcazenész andokiakra szívemből felnézek, hogy önmaguk mernek lenni minden helyzetben.

3

Merre láthat és hallhat téged a nagyközönség?

A VGYKE eseményein kívül fellépek még latin-amerikai rendezvényeken, iskolai, művészeti rendezvényeken, de bárhova szívesen megyek, ahova hívnak.

Mit szeretnél üzenni a zenén keresztül?

Az üzenem a sérült és az ép embereknek egyaránt, hogy az élet egy szép játék, még akkor is, ha olykor tele van labirintusokkal, amikből ki kell találnunk.

Ivanova Daniela

 

„Számomra a zene a szabadság!”

image

Kérem, meséljen egy kicsit magáról, hogyan telnek a mindennapjai?

A napjaim nagy része muzsikálással telik. Megtanultam a számítógépen kottát írni, így megnyílt a világom a látó emberek felé. Hangszerelek és jó érzés, hogy el is játsszák a hangokat, amiket leírok. Többnyire a zenélés körül forog az összes teendőm, illetve rengeteget olvasok a Torma Zsolt féle hangoskönyv-olvasó szoftver segítségével.

Milyen okból kifolyólag lett látássérült?

Születésem során sérült a látásom. A jobb szememmel láttam 10 éves koromig, viszont a Vakok Iskolájában egy verekedés következtében a jobb szemem világát is elvesztettem. Vakvezető kutyára nem tartok igényt, mert nem tudom elképzelni, hogy elmegyek fellépni és odakötöm a kutyust egy zongora lábához, ezért csak fehérbottal közlekedem.

Mikor kezdődött Önnél a zene szeretete? Hogyan ismerkedett meg a zenével?

Amióta az eszemet tudom, a zene szerelmese vagyok. 2 éves voltam, amikor édesapám vett egy lemezjátszót és egy rádiót. Sok lemez volt otthon és állandóan zenét szerettem volna hallgatni, ha egy hangszernek látszó tárgy a kezembe került, én rögtön megszólaltattam. Megszállott zenész voltam már gyerekfejjel is.

Úgy tudom, hogy eredetileg bárzongorista. Hogyan indult el ezen az úton?

Este 10-től reggel 4-ig játszottam itthon és külföldön is 15 éven keresztül. Hollandiában töltöttem a legtöbb időt. Nagyon tanulságos volt számomra ez az időszak, mert bánatos és boldog emberek lelki vívódásainak lehettem szemtanúja a munkám során. Egy zongorista akkor jó, ha lehet vele beszélgetni zongorázás közben. Ilyenkor megnyílnak az emberek.

Mikor kezdett el harmonikázni?

Már 5 éve zongorázni tanultam, amikor 11 éves koromban kaptam egy harmonikát a szüleimtől karácsonyra. Nagyon megszerettem, és később tanultam is harmonikázni, mert úgy hozta a sors, hogy egyre többször léptem fel a nyilvánosság előtt. A 70’-es évek elején, amikor a rock zene divatba jött letettem a harmonikát, mert nem éreztem, hogy szükség lenne rá, de később újra elővettem. Ennek örülök, mert ez a hangszer egyre népszerűbbé válik és óriási lehetőségek vannak benne.

image

Milyen zenei műfajokban tud kiteljesedni?

Elsősorban az amerikai jazz áll hozzám a közel, méghozzá azért, mert azt hallom, hogy ők önfeledten, szabadon muzsikálnak. Nagy kedvencem Ray Charles. Nem azért mert vak volt – bár biztos, hogy valami vonzódás ehhez is köthető -, de az én látásmódom szerint Ő a 20. század egyik legnagyobb jazz zenésze volt.

Milyen gyakran vannak fellépései és milyen eseményeken szokott előadni?

A fellépéseim változó intenzitásúak, most májusban például sok, de van, amikor 2-3 hónapig pihenés van. 16 éve minden évben megjelenek a miskolci operafesztiválon, tehát úgy összességében akadnak megjelenések bőven.

Ki a zenei példaképe?

Ray Charles mellett a zongoristák közül kiemelnék még néhány nevet: Oscar Peterson, Errol Garner olyan amerikai muzsikusok, akiket jó példának tartok.

Ön szerint a zene segítségével milyen üzenetet tud közvetíteni a nagyközönség felé?

Szeretném azt az üzenetet közvetíteni, hogy mindenki érezze jól magát! Persze néha elcsüggedünk, de a zenén keresztül érezhetjük a szabadságot és az örömöt, hiszen a muzsikálás derűt hozhat az életünkbe.

image

Mit jelent Önnek a zene?

Egyszerű leszek: a szabadságot. A gondolkodásnak egy olyasfajta kifejezését, amely együttesen a szabadságot jelenti.

Köszönöm szépen az interjút és további sikereket kívánok Önnek az életben!

Ivanova Daniela