Fehérbot-napja Zuglóban

Zuglói Civil Házban tartottuk meg a fehérbot-napi zenés műsorral egybekötött programunkat.

A képen Fodor Ágnes, Kiss Márta és Tanai Csaba látható

Tanai Csaba Zugló közösségi civilszervezője és Fodor Ágnes Egyesületünk elnöke köszöntötte a vendégeket. Ezt követte egy kis vidám műsor, ahol mindenki megtalálhatta a kedvére valót.

A képen: Domoszlai Jana látható

Első fellépőnk Domoszlai Jana dél-amerikai dallamokat hozott, amit quenán, és gitáron játszott.

A képen: Ézsaiás László van

Második fellépő vendégünk Ézsiás László vak költő és versmondó szavalt saját verseket, amelyben mindenki egy kicsit magára ismerhetett.

A képen: Jenei Kata és Kisnémedi Varga Pál látható, Helle Maximilián szintetizátor kiséretével.

A kicsit szomorkás hangulatot Kisnémedi Varga Pál és Jenei Kata operett dallamai pezsdítették fel, Helle Maximilián szintetizátoros kíséretével. Őket kerekes székes előadónk Ivanova Daniela követte musical részletekkel és könnyűzenei slágerekkel.

A képn: Ivanova Daniella látható

Műsorunkat a Szarkaláb Banda népzenei produkciója zárta. A színes hangulatú délutánt hidegtálas állófogadással koronáztuk meg.

A képen a Szarkaláb Banda látható

Köszönjük a Zuglói Önkormányzat támogatását, mert nélkülük ez a délután nem jöhetett volna létre! Köszönjük a Zuglói Civil Ház vezetőjének, koordinátorának, technikusának és minden további dolgozójának a segítségét és odaadó figyelmét.

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civil szervezők

Szemlélet formálás ovisoknak a Zuglói civilházban

 A civil ház színház termét rendeztük be az érzékenyítő program számára. Érkezés és köszöntés után minden gyermek kapott szemtakarót és egymás vállát fogva, vonatozva jöttek be a terembe.

A képen az érzékenyítő játékokra érkező zuglói ovisok köszöntése látható
Hét asztalnál foglaltak helyet. Minden asztal egy-egy állomást jelölt és különböző foglalkozások történtek. Az I. asztalnál Jánosi Vera, első nap Mészáros Ági várta a kicsiket műanyag és igazi gyümölcsök, különböző játékok tapintásának felismerésével,

A képen az látható amint a zuglói ovisok tapintható eszközökkel ismerkednek

II. asztalnál Tóth Andi az ízek érzékelésének világába avatta be a gyerkőcöket. Itt kóstolhattak édeset, sósat, savanyút, keserűt, amit banán, ropi, citrom, étcsokoládé segítségével érzékeltettünk. Sajnos voltak gyerekek, akik az ételérzékenységük miatt, nem kóstolhattak meg néhány ételt.

A képen pár érzékenyítős asztal látható, ahol a gyerekek ízeket és hangokat azonosítanak a játék során
III. asztalnál Kollárszky Bogi a hangok világába kalauzolta az ovisokat. Laptopjáról lejátszott néhány mindennap hallható hang részletet, majd kis dobozokba rejtve különböző tárgyak (kupak, rizs, só) hangjait kellett felismerni, amit a gyerekek ügyesen ki is találtak.

A gyerekek hangokat próbálnak felismerni, amit Bogi egy laptopról játszik le nekik
IV. asztalnál Bernáth Zsu a szaglás érzékszervére ható különböző illatokat (fahéj, kakaó, kávé, illatosított zsebkendő) mutatott be. Itt is egész ügyesek voltak a gyerkőcök.
V. asztalnál Lenkai Viki szintén a tapintást tette próbára játékos feladatokkal. Volt itt kirakó, párosító játék, amit bekötött szemmel kellett a gyerekeknek összeállítani, kis dobozban különböző tárgyakat rejtettünk el, ezeket kellett felismerni.

A képen két zuglói ovis játszik az egyik érzékenyítős játékkal
VI. asztalnál Tanai Csaba és Bonca kutyus várta a gyerekeket. Csabitól megtudhatták, hogy mit jelent az, hogy egy kutya vakvezető, mikor dolgozik a kutya, mit szabad és mit nem szabad csinálni a vakvezető kutyákkal. Hogyan segíthetnek egy látássérült embernek.
VII. asztalnál Koós Andi a Braille írás-olvasás rejtelmeibe vezette be a kicsiket.
VIII. és egyben utolsó állomás az audionarrált mese volt. S. Tóth Erika röviden ismertette az audionarráció lényegét és ezután kezdődött a vetítés. A gyerekek többsége szemtakaróban és szájtátva “nézték“(hallgatták) a Kockás fülű nyúl történetét. Jó választás volt ez a mese, mert a gyerekek kevés kivétellel nem is hallottak róla.

A képen az látható, amint a zuglói ovisok a kockásfülü nyúl narrált változatát nézik
A program végén minden ovis kapott egy kifestő könyvet és az állomásokat jelképező nyolc matricát, amit otthon kiszínezhetnek, a matricákat beragaszthatják.

A képen zuglói ovisok láthatóak, amint a kifestőiket nézegetik, melyet tőlünk kaptak ajándékba
A programhoz kapcsolódik egy rajz pályázat, amit minden oviból október 20-ig várunk. A nyertesek október 26-án vehetik át a nyereményüket.
Köszönjük a Zuglói Önkormányzat támogatását a szemléletformáló programunk megvalósításához. Köszönet a Zuglói Civil Háznak, hogy befogadott bennünket erre a négy napra.

 Kiss Márta, Tanai Csaba
Közösségi civil szervezők

Civil díjat nyert az Egyesületünk!

A Gyémánt Család és Gyermekvédő Egyesület, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének 1956-os Hagyományőrzők tagozata, a Válaszkész Szülők Egyesülete, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete, valamint Hajdú Mária, a Magyar Országos Szakszervezeti Szövetség Zuglói Tagozat Nyugdíjas Szervezetének titkára kapta meg idén a Zugló Civil Szervezete elismerést. Az oklevéllel, emlékplakettel és pénzjutalommal járó díjat ebben az évben is az önkormányzati képviselők, az intézményvezetők és a civil szervezetek ajánlása alapján ítélte oda a képviselő-testület.

A kép forrása: zuglo.hu

A kép forrása: zuglo.hu

A Zuglói Civil Tanácsnok Elismerő Díjat a Zuglói Civil Ház dolgozóinak adományozta Sokacz Anikó, a kerület civil és nemzetiségi tanácsnoka. “Manapság, amikor az emberek depressziósak, fontosak azok a szerveződések, amelyek kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak számukra” – mondta.

A kép forrása: zuglo.hu

A kép forrása: zuglo.hu

Sokacz Anikó arról is beszélt, hogy a civil szervezetek a társadalom mozgatórugói, hiszen ők közvetítenek az egyének és az önkormányzat között. Hasonlóan vélekedett a program fővédnöke, Tóth Csaba, Zugló MSZP-s országgyűlési képviselője is, aki hangsúlyozta: a kerületben szerencsére nagy hagyományai vannak a civil mozgalmaknak.

A kép forrása: zuglo.hu

A kép forrása: zuglo.hu

Az óvodások műsorával, énekkel és bűvészprodukcióval színesített ünnepségen részt vett mások mellett Hajdu Flórián alpolgármester, Hevér László György, Lévai Sándor, Sógor László, valamint Gyügyei Attila önkormányzati képviselők is.

Sűrűre és mozgalmasra sikerült az október a XIII-XIV. kerület lámpás klubjának tagjai számára

A hónap első programja 9-én egy igazán mozgalmas színdarab, Arnold Wesker: A konyha című művének audionarrált előadása volt. A darab sokszereplős, és az összes karakter együtt mozog a színpadon, úgyhogy nem volt könnyű dolguk sem a színészeknek, sem a látássérült nézőknek -ha követni akarták a dialógusok pergő hangváltásait és a narrációt is-, de azért megbirkóztunk vele. Engem kifejezetten érdekel a narráció, mint hivatás, úgyhogy én is hallgattam. Nem ez az első akadálymentesített színházi előadás, ahol jártam, de mindenképpen ez volt a legdinamikusabb és legaprólékosabban kidolgozott. Úgy éreztem, a narráció által számomra is új jelentéstartalmakkal gazdagodik az előadás. A produkció résztvevői és alkotói nagyon készségesek voltak, nem csak külön kulisszabejárást biztosítottak nekünk, ahol közelebbről is megismerkedhettünk a színpadi térrel és a kellékekkel, de Cili az előadás audionarrátora (Tóth Cecília, akit a november 17-ei klubunkra is meghívtunk, 15 és 17 óra között tart nekünk előadást az audionarráció kapcsán) a szünetben külön odajött, hogy érdeklődjön minden rendben van-e a technikai apparátussal. Az előadás után személyesen is megismerkedhettünk a rendezővel és néhány színésszel, akik igyekeztek látássérült nézőpontból válaszolni a feltett kérdésekre. Rögtönzött miniérzékenyítés gyanánt beszélgettünk egyrészt arról, hogy mit is jelent pontosan a “vizualitás” fogalma egy született vak ember számára, hogyan lehet valamit elképzelni, képek nélkül, de szóba kerültek színpadtechnikai kérdések is, pl., hogy miért lejt a díszlet (vizuális okokból, különben nem látnánk a hátul mozgó karaktereket) és hogyan is tud azon ennyi színész, ilyen magabiztossággal egyszerre mozogni. Mint megtudhattuk, nem könnyen, fontos a gyakorlás, az összhang és a megfelelő koreográfia.

fotó 1

Második programunk, rögtön másnap, 10-én, a jelenvaló múltba vezetett a Budai Várhegy lábához, a Sziklakórház félhomályába. A történelmi kirándulás a II. világháború alatt épült, óvóhelyként is szolgáló komplexumba, egyszerre volt izgalmas, megindító és hátborzongató. A hely már csak azért is különleges, mert a tárgyak és installációk tapinthatóak, így látássérültek számára is sokkal élvezhetőbb az egyébként kifogástalan tárlatvezetés.

Következő alkalommal, 13-án – kihasználva a kínálkozó lehetőséget – Vera és én ellátogattunk néhány tag társaságában az első moziestre a Lipták Villába, hogy megnézzünk egy remek humorral és szerethető iróniával megalkotott nagy klasszikust, az Életrevalókat, Bonecz Ervin, a 90 decibel projekt vezetőjének audionarrációjával. A vetítés különlegességét az adta, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés jegyében a narrációra ezúttal nem csak a látássérült nézőknek volt szükségük, hanem az éplátóknak is, lévén a film nagyobb részét kép nélkül élvezhették az odalátogató vendégek. Nekem személy szerint okozott némi koncentrációs nehézséget a vizualitás hiánya, de ennek ellenére nagyon tetszett ez a koncepció és csodálatos kezdeményezésnek tartom, hogy ezáltal közelebb kerül egy éplátó és egy látássérült ember kulturális élménye, tapasztalata egymáshoz. Érdekes volt, hogy vajon mit teremt meg a képzelet és az hogyan viszonyul a valósághoz, amikor épp volt kép, összehasonlítottam a kettőt, mint mikor könyvet olvasok és elképzelem a szereplőket, aztán pedig látok egy filmadaptációt vagy mondjuk egy rádiójátékot hallgatok, amihez nem tartozik kép. Bár ez a fajta filmélmény vélhetőleg nem azonos egy látássérült ember hasonló tapasztalatával, mégis egy új csatornán keresztül történő, másfajta odafigyelést igénylő befogadást tesz lehetővé a látók számára is.

fotó 2fotó 3
A hónap negyedik programja 20-án egy kis-koncert volt a Zuglói Civil Házban, melyet húgomnak, Julcsinak (Susovich Júlia) köszönhettünk, igazi kis Művészetek Palotáját varázsolt a klubhelyiségből. Az élőzene sokak érdeklődését felkeltette, több mint 20-an látogattak el a jeles eseményre, kollégák, tagok vegyesen. Julcsi egyébként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia tanulója, brácsa tanszakon. Mivel szólót játszott, igyekezett olyan darabokat választani, melyeket kifejezetten brácsára vagy hegedűre írtak, a kisebb etűdöktől, egy-két komolyabb lélegzetű zeneműig. Játszott például Bach hegedűpartitáiból és csellószvitjeiből, valamint Hoffmeister szólóetűdjeiből is. A hallgatóság érezhetően átszellemült, áhítatos csönd övezte a rögtönzött hangversenyt.

fotó 5Ötödik alkalommal egy rendhagyó városnézésen vehettek részt a kalandra és helytörténeti érdekességekre nyitott klubtagok. Október 29-én (csütörtökön) ugyanis egy nagyon különleges körsétát tehettünk a belvárosban, megérintve annak múltját egy idegenvezető hölgy segítségével, aki kifejezetten látássérülteknek tart akadálymentesített minitúrákat a város szívében. Egy órás sétánkat a Kálvin tér közelében, Pest középkori városfalának megérintésével kezdtük. Megtudhattuk, hogy a mészkőből rakott erős fal évszázadokon át védte Pest lakóit az ellenséges seregektől és egy apró részletét eldugott kis fedett aula őrzi, emeletnyi mélységben a jelenlegi város utcaszintje alatt. Innen továbbsétáltunk az Egyetem térre, ahol egykor Petőfi Sándor, Deák Ferenc és Jókai Mór is lakott, itt meséltek nekünk a régi pesti elit szokásairól, miközben leülhettünk a könyv alakú szökőkút és szobor simára munkált, ha nem is kifejezetten kényelmes, de autentikusan egyetemvároshoz illő márványos felületére. Ezután betérünk az egykori Károlyi-kastély, ma PIM kapualjába, hogy a fakockákon halkan lépdelve idézzük fel a főúri élet eseményeit, bálokat, fogadásokat. A Károlyi kertben megismerkedtünk a hely néhány különleges fájával és egy ugyancsak különleges négylábú lakójával, Karcsival, a méltán híres nyúllal, akinek külön elkerített kuckója van a kert bokrai között. Végül a kertet elhagyva, az egykori Molnár és Moser illatszer kereskedés házánál kipróbáltuk, hogy milyen is lehetett egy pesti dáma illata…

fotó 8

Utolsó programunk alkalmával, mintegy a hónap kereteként ismét színházban jártunk, de ezúttal egy vidám darabot és egy egészen más műfejt választva. 31-én, szombaton a Budapesti Operettszínházba látogattunk el egyik tagunkkal, aki születésnapi ajándék gyanánt kapta a programot Verától és tőlem. Az Én és a kisöcsém című közkedvelt operettre sikerült 3 jegyet szereznem jótékonysági alapon, kellemes meglepetésként mindhármunknak. A darab nem volt akadálymentesítve és bár értelemszerűen túlnyomórészt zenés etűdökből épült fel a cselekmény, jócskán akadtak narrálni való részek is, ahol kipróbálhattam magam élesben, igazi kihívás volt, de nagyon jól szórakoztunk.

fotó 9

Susovich Erika