Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Látássérültek kirándulása Szentendrén

2017. június 18.

Szentmiklóssy András látássérült klubtagunk jól ismeri Szentendrét. Gyakran beszél nekünk klubnapokon a város nevezetességeiről, már feledésbe merülő eseményeiről. Mindig szívesen és nagy érdeklődéssel hallgatjuk Őt.
Elhatároztuk, hogy, látássérültekkel közösen, András vezetésével, történelmi sétát teszünk Szentendrén.

Május 25.-én délelőtt ragyogó napsütésben a Szent Flórián kápolnánál találkoztunk. Megtudtuk, hogy az 1700-as évek közepén épült, és odáig égett le Szentendre. Mellette öntöttvasból készült nyomós közkút és néhány római sírszobor található. 1690-ben a törökök elől menekültek a szerbek és minden falu saját fatemplomot épített az 1700-as évek közepéig, majd mellé kőtemplomokat építettek. Pozserovácska templom az első állomás. Tornya coff stílusú, jelenleg is működik.

A templom falán egy tábla jelzi az 1838-as téli árvíz szintjét. Innen átmegyünk az Apor Vilmos hídon a Dumcsa Jenő utcába, ahol a városközpont makettje található. A látássérültek tapogatással és a mellette lévő Braille írás elolvasásával tájékozódhatnak.

20170525_101656

Csiprovácska, a mai nevén Péter Pál templom helyén is szerbek által épített fatemplom állt, de köré építették a kőtemplomot. Utána bontották le a középre került fa templomot. 1938-ban vette meg a helyőrség a szerbektől és 1945-ben adták át a szentendrei egyházközsség kezelésére.

A templom bejáratának közelében II. János Pál pápa szoba áll, kezével áldást ad híveire. Tovább haladva a Fő térre érkeztünk. Szerb kereszt, díszes kovácsoltvas talpazatán 2-2 kőláb, lemezre festett ikon látható. A közelben lévő szerb gazdag polgári házak protol stílusban épültek. Újabb sikátoron át a Vártemplomhoz érkeztünk, mely a tizenegyedik században többször leégett. A templom támpillérén középkori napóra látható. Szembe vele kántor tanítók háza áll. Továbbhaladva a Rab Ráby térre kovácsoltvas közkút áll.

20170525_095338

Kissé távolabb mézeskalácsos ház, fölötte olló, a szabók jelképe. Sétánk végén a Lola fagyizóhoz érkeztünk. A szabadba kihelyezett asztaloknál helyet foglaltunk. Jólesett megpihenni. Fagyizással hűsítettük magunkat, és megbeszéltük a látottakat és hallottakat. Ezen a napon is kellemes délelőttöt töltöttünk így együtt.

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező