Forrás: www.terc.hu

Ez a pár nap előhozott belőlem olyan érzéseket, gondolatokat magamról, és az önismeret olyan ösvényeire vezetett, amikről nem volt fogalmam. Megtanított ezerszer jobban értékelni szavakat, gesztusokat, mozdulatokat, mindent, amim van, amire képes vagyok. Megtanított becsülni, és nem első látásra ítélni. Láttam, hogy az akarat, a küzdés milyen messzire visz, szinte határok nélkül.
Köszönöm az élményt!
(Gyöngyi)

A két modulból álló képzés összesen 6 alkalmat ölelt fel, továbbá házi dolgozatokkal is készültünk mi, résztvevők. Németh Zsuzsanna és Riesz Mária oktatók segítségével hamar feloldódott és összeszokott társaságunk, amelyhez nagyban hozzájárultak a szórakoztató csapatépítő játékok.

Érdeklődve, de mégis kétségekkel vártam az első alkalmat. Már amikor beléptem, akkor éreztem, hogy mégsem idegenek közé kerültem; hanem egy csapatba, mely az első nap végére össze is kovácsolódott.
(Gábor)

Épként és fogyatékossággal élőként is egyaránt térítésmentesen vehettünk részt a képzésen, mely reggel 9 órától délután fél 6-ig tartott. Az elméleti anyagok mellett Zsuzsiék szünetekkel, filmnézéssel és játékos feladatokkal tették a hosszú napot könnyedebbé. Bár csapatunk nagy része maga is érintett volt a fogyatékosság témájában, mégis sok, számunkra új és érdekes információval gazdagodhattunk.

 A trénerek profi módon állították össze a tematikát, a különböző technikák (játékok, filmek, stb.) alkalmazása elősegítette az ép és sérült személyek közötti elfogadást.
(Klára)

Az integráció jelenlétét mi sem bizonyította jobban, mint a két pszichológus tréner – Zsuzsi, aki látássérült, Mária, aki ép – közös munkája, együttműködése. A tökéletes összhang köztük talán abban is rejlett, hogy remekül kiegészítették egymást.

Egy kerek egész tanfolyamon vehettem részt, ami változatos, színes feladatokkal, játékokkal vezetett végig minket a hídon, ami összeköti a sérült -és ép embereket. Bővítettem ismereteimet a különböző fogyatékosságokkal kapcsolatban egy érdekes és intenzív tanfolyam keretében.
(Tünde)

Ez a csapatunk tagjaira is igaz volt; mindenki igyekezett magából bele adni a közösbe azt, ami a többiek számára új tudnivalóval szolgálhatott. Sok történettel, személyes élménnyel és különböző nézőponttal találkozhattunk, és a nyitottságnak köszönhetően új barátságok is születtek.  Szívvel-lélekkel, aktívan vettünk részt a feladatokban, igyekeztünk a maximumot kihozni magunkból, tanulni és “tanítani”. Élményekkel gazdagon, értékes információkkal távoztunk.

Nekem nagy élmény volt ez a képzés, mert olyan emberekkel találkoztam, akiknek hozzám hasonlóan szívügye, hogy segítsünk azoknak, akiknek szüksége van rá. E mellett pedig megismertem olyan nézőpontokat is, amiket a javamra tudok fordítani.
(Pálma)