Kedves Olvasó, 

egy lélegzetelállító fotót hoztam neked Dora Kontha, fiatal magyar fotográfustól, aki jó ideje Koppenhágában alkot. A fotókat képi világuk mellett az azokat létrehozó összetett technikai folyamat teszi érdekessé és értékessé.

Néhány szó a technikáról: Dora analóg fényképezőgéppel dolgozik, tehát 35 mm-es filmszalagra fotóz és nem digitális kamerát használ. A filmszalag fényérzékeny anyaggal van bevonva és az exponálás során ez őrzi meg a képet. És itt jön a trükk, ugyanis a sokszor tíz-húsz éve lejárt filmszalagokat mielőtt befűzné a gépbe, különböző vegyi anyagokkal kezeli, roncsolja. A lejárt filmekre fotózásnak nagy divatja van manapság, hiszen olyan szürreális, a valóságtól elrugaszkodott színeket lehet vele elérni, amit semmilyen beállítással, fotós technikával nem lehetne. Ez a roncsolásos technika azonban igazi kameragyilkos, hiszen a különböző vegyi anyagok, kicsapódó finom vegyi kristályok bekerülhetnek a fényképezőgép érzékeny alkatrészeibe és hosszú távon elrontják a gépet. Tehát Dora ezekre a roncsolt szalagokra fényképezi tájképeit, városi jeleneteit. A munkának viszont itt még nincs vége, hiszen a filmeket elő is kell hívni és felnagyítani a kívánt méretre, ugyanis a filmszalag kockái nem nagyobbak, mint 5 centiméterszer 3,5 centi. Ilyen kicsi képeknél nem igazán látnánk azokat a finom részleteket, amik Dora képeit igazán izgalmassá teszik. A 60×80 centiméteres méretben viszont már igazán látványosan kijönnek a részletek, szinte beszippantanak minket a különleges aurájú fotográfiák. A nagyítás megszervezése azonban rendszeresen újabb nehézségeket állít a művész elé, ugyanis a roncsoláshoz használt vegyi anyagok miatt csak kevés labor vállalja a munkát és ott is csak utolsónak vállalják a képeit, ugyanis a vegyi anyagok miatt bármilyen kép, amit Dora alkotásai után hívnának elő, szintén roncsolódna. Külön izgalmas ezekben a képekben, hogy a művész nem tudja kontrollálni, hogy milyen lesz a végeredmény. Vajon mennyire roncsolódik a filmszalag? A roncsolás milyen mintázatokat hoz létre? Mennyi látszik majd az exponált tájképből? Ez mind csak az előhívatás után derül ki! Nagy kincs tehát, minden egyes kép, amit láthatunk a kiállításon.

A Dreamland #3 címre hallgató kép, amit kiválasztottam egy olyan fotó, amelyen viszonylag jól látható az exponált erdőrészlet. Homályosan és kissé megfoghatatlanul fák kusza ágai és leveleik vehetők ki. A vegyi anyagoknak köszönhetően viszont az egész kép rózsaszínes, kékes, lilás, sárgás árnyalatokban játszik. A színes ködszerű hatást apró fekete és türkizkék korallszerű illetve hókristályra emlékeztető csipkés formák törik meg. Ezek a vegyik anyagok kicsapódó kristályrészecskéi. Többféle asszociációt idézhet fel bennünk a fotók képi világa: a szappanbuborék felületét, ahogy a buborék szivárványos felületén egyre több fekete folt jelenik meg, ezzel jelezve, hogy nemsokára szétpukkad a buborékunk. A kevésbé konkrét részleteket őrző képek viszont akár mikroszkópos vizsgálat során alkalmazott metszetek képeire is emlékeztethetnek minket. Ahogy a szerves szövetek apró sejtjei mintázatot alkotnak előttünk és valami olyan rejtett csodát láthatunk a technikának köszönhetően, amit előtte még sosem. Lehetnek akár vírusok, de egy különleges új mikroszkopikus élőlény képe is. De hasonló jelenség játszódik le a szemünk előtt akkor is, ha sokáig a napba nézünk. A színek összefolynak a szemünk előtt, minden homályossá válhat. Dora Kontha képeit nézve valami különleges meditatív állapotba kerülhetünk, ami belső utazásra hív minket.

Néhány szó a művészről: Dora Kontha jó ideje Dániában él és alkot. Analóg fotográfiáink az északi tájak különleges hangulatú tájképeire specializálódott. Kissé borongós, melankolikus hangulatú képei az északi tájak szürkés báját adják vissza. Sokszor adódhat az az érzésünk, hogy nem is valós, hanem képzeletbeli, belső tájakon járunk.

A kiállítás 2018. október 13-ig volt látható a TOBE Galériában (1088, Budapest, Bródy Sándor utca 36.).

A kép adatai:
DORA KONTHA
Dreamland #3
2017
60 x 80 cm (kertezve 80 x 100 cm)
C-print roncsólt analóg negatívról
1/3 + AP