Kedves Olvasó!

Ezúttal vegyünk valami igazi kuriózumot, még hozzá a kortárs fotográfia területéről. Egy, a Mai Manó Ház aktuális kiállításán látható felvételt. A Dana Lixenberg fekete-fehér fotográfiáiból nyílt kiállításon Los Angeles egyik szociális negyedének lakói tekintenek le ránk, de ha a bőrszínűktől eltekintünk, akár Magyarországon is készülhettek volna a felvételek. Tipikus sorsok és alakok köszönnek vissza a holland fotós képein.

A kiválasztott fotón egy afro-amerikai fiatal lány látható. Szabadidőruhát visel, gyűrődéséből és abból, ahogy a fény megtörik az anyagon, érzékelhető, hogy valami műszálasabb, olcsó fajta. Lábán hófehér edzőcipő. Hajában hajcsavarók. Fülében hivalkodó, súlyos, nagyméretű karika fülbevalók. Bár balra kinéz a képből, de profilból látható arcvonásaiból következtethetünk, hogy huszas évei elején járhat. Tekintete meleg és barátságos, érdeklődő, szinte már szerelmes. Mosolya finom, egyáltalán nem harsány. Békét sugároz. Ami igazán izgalmassá teszi az alakot, az a kecses mozdulat, amivel egy játszótéri fém csúszda lépcsőjén csüng. A nézőnek oldalra forduló lány jobb lábával a csúszda létrájának harmadik fokán áll, bal lábát kecsesen, mint valami táncosnő lazán a lépcső korlátja köré fűzi. Mozdulatát karjával stabilizálja, jobb kezével magasan a korlátot fogja, bal keze lazán a korlátra helyezett lábának combján pihen. A szinte megbabonázó mozdulat teljesen idegen a játszótéri jelenettől: nehéz eldönteni, hogy egy vakító fényekkel megvilágított táncosnőtől, vagy egy luxusmárkákat bemutató topmodelltől kölcsönözte a lány valamelyik magazin lapjairól. A háttérben látható elszegényedett környék, a játszótér, a lányon látható szabadidőruha és a kecses mozdulat közötti ellentét azt sugallja, hogy a szegénynegyedben élő lány többre és jobbra vágyik. Egyetlen mozdulatban sűrítve fejezi ki a lány vágyait, amelyek megvalósítására csak igen kevés esélye lehet.
A fotó az Imperial Courts 1993-2015 című kiállításon látható, mely a holland fotográfus hosszútávú projektjéből válogatott anyagot mutatja be.

„1992-ben Lixenberg egy holland folyóirat megbízásából utazott Los Angeles déli központjába, hogy dokumentálja a szinesbőrű motoros, Rodney King, brutális rendőri bántalmazását és az érintett fehér bőrű LAPD rendőrök sorozatos felmentése körül kiéleződött helyzetet. Felkereste azt a területet, ahol a zavargások zajlottak, így került kapcsolatba a Watts negyedében található Imperial Courts nevű szociális telep lakóival.” (részlet a kiállítás leírásáról a Mai Manó Ház honlapjáról)

A területen lakók természetesen eleinte gyanakvással fogadták a fotóst, de nem adta fel, újra és újra visszatért, míg végül valóban elfogadták a helyiek. Képein nem a szenzációhajhász média vizuális nyelvezetével mutatja be a társadalom peremén élőket. Felvételein inkább a tiszteletteljes hangulat uralkodik. Dana Lixenberg a több mint tíz év alatt sajátos módon rögzítette a közösség életét: szinte már a közösség részeként látott születést és halált, bandaháborút, börtönben végződő történeteket, gyerekeket szülővé válni.

A Mai Manó Házban augusztus 16-ig látható kiállításon a fekete-fehér portrék mellett, videók, hangfelvételek és egy interaktív web-dokumentumfilm is várja a látogatókat.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Fotókredit:
Imperial Courts 1993 – 2015, China, 1993 © Dana Lixenberg