Frida Kahlo: A törött oszlop

Kedves Olvasó!

Ezúttal egy frissen nyíló kiállítást ajánlok neked. A Magyar Nemzeti Galériában 2018. július 7-én nyílik kiállítása a világhírű mexikói festőművésznőnek, Frida Kahlonak. A tárlaton szereplő 35 műalkotás közül, melyek egyenesen a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedoból érkeztek hozzánk, egy a művésznőre nagyon is jellemző festményt hoztam el neked.

Frida Kahlo valamennyi festménye életét, fájdalmait és boldogságát dolgozza fel. Tragédiákban nem volt hiány az életében. Egy fiatalkori buszbaleset következtében több hónapra ágyba került, ekkor kezdett el festeni. A baleset nem múlt el nyomtalanul, egész életében hordozta következményeit. Ez a fájdalom, testének sérülése mutatkozik meg A törött oszlop című képen.

A kisméretű festmény 39.8 x 30.5 cm, középpontjában maga a festőnő áll. Az aláírás mellett olvasható negyvennégyes szám arról árulkodik, hogy már érett nőként, 1944-ben, az akkor harminchét éves művész festette az önarcképet. Fridát felismerjük lágyan omló fekete hajáról és a védjegyévé vált, markáns összenőtt szemöldökéről. Fájdalommal teli szemével mereven tekint vissza a nézőre, szinte rabul ejti figyelmünket. Szeméből könnycseppek gurulnak végig arcán. A nő felsőteste meztelen, csak egy fehér pántokból álló, merevnek tűnő fűző tartja össze a sérült testet. A fűző alatt a nő teste feltárulkozik. Akárcsak a kiszáradt földben, egy repedés húzódik végig rajta függőlegesen. A repedésben egy darabokra tört görög kő oszlop látható, mely az asszony gerincoszlopa helyén helyezkedik el, a szerv sérülését szimbolizálja. A nő ágyékát finoman redőzött fehér lepel fedi. Az egész testet kisebb-nagyobb szegek borítják, melyek a testi és a lelki fájdalmat szimbolizálják, a baleset egyik következményeként ugyanis Frida Kahlonak sosem lehetet gyermeke.

A kép fájdalmas hangulatát tovább fokozza a háttér is. A fátyolosan kék ég alatt furcsa zöld terület látható, amelyet mintha kráterek osztanának fel. Az első pillantásra termékeny területen se fák, se virágok se állatok. Ezzel a kettősséggel tükrözi leginkább a festőnő sérült és meddő testét.

Pár szó a művészről: Frida Kahlo apai nagyszülei még Magyarországról költöztek Németországba, ahonnan a festő fényképész édesapja Mexikóvárosba költözött. Itt elvett egy spanyol-mesztic, tehát indián gyökerekkel rendelkező nőt. Az ősi mexikói kultúrához való vonzalmat a festőnő ruháiban, ékszereiben és tárgyaiban a művész élete végéig megtartotta.

A tragédiák korán beléptek Frida életébe. Hat évesen járványos gyermekbénulásban deformálódott el a lába, majd a kamaszkorában történt buszbalesetben súlyosan megsérült a gerince. Hónapokig gipszfűzőben feküdt, unaloműzőként kezdett el festeni. Baldachinos ágyának tetejére szerelt tükör segítségével festette első önarcképeit. Autodidakta festő volt, tehát saját magát képezve alakította ki jellegzetes stílusát. Balesete utána belevetette magát a mexikóvárosi kulturális életbe. Itt ismerte meg a nála több mint húsz évvel idősebb Diego Riverát, a mexikói művészet akkori ikonikus alakját. Szerelmük és későbbi házasságuk nem volt zökkenőmentes, szakítások és szeretők tarkították mindkét fél részéről. Nem hiába mondták rájuk, hogy a galamb és az elefánt szerelméről van szó. A finom és törékeny Frida szinte eltörpült a testes és harsány Diego mellett. Frida Kahlo művészete is ezt a finomságot, intimitást képviseli. A szimbólumokkal, utalásokkal, apró tárgyakkal megfestett képei azonban lélekig hatoló, őszinte vallomások.

A kiállítást a Frida Kahlo élete utolsó tíz évében vezetett naplója alapján összeállított hang- és képinstalláció zárja. Megtekinthető 2018. július 7. és november 4. között.

Kurátor: Lantos Adriána

Photo credit: Erik Meza/Javier Otaola © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Stitched Panorama