Herbert Anikó: Pando

Kedves Olvasó! 

Ma az egyik kedvenc művészem egyik alkotását hoztam el. Herbert Anikó elképesztően finom és elegáns alkotások sorával büszkélkedhet, a papír szinte újjászületik kezei alatt. Ma egy többféle művészeti ágakat ötvöző művét ismerheted meg.

Az Erdő, amiben járok II Pando, egy rezgőnyár lélegzete című alkotás egy izgalmas természeti képződményből ötletéből jött létre. Az Amerikai Egyesült Államokban, pontosabban Utah államban található Pando ugyanis, a mai napig a legnagyobb és legöregebb koloniális szervezet, a közös gyökérzettel összekapcsolt fák száz éve élnek együtt. Éppen ez a gondolat hatja át Anikó munkáját is. Mindannyian egy egész részei vagyunk, akarva és akaratlanul kapcsolódunk a másikhoz, tetteink és gondolataink hatással vannak a másikra. Az alkotás mottója tehát, az Egy hat az Egészre, és az Egész hat az Egyre. A Pando egy igazi összművészeti alkotás, ahol a zene és a képzőművészet egymást erősítve, kiegészítve hozzák létre a tökéletes egységet.

Az installáció előterében két nagyméretű papírmaséból készült fehér sziklatömb látható. Csalóka érzet ez, hiszen a súlyos kőtömbök valójában pille könnyűek. Ahogy létezésünk, életünk is valójában könnyen áramló és felemelő lehet. Minden csak viszonyítás kérdése. Ezek a sziklatömbök kissé távol is tartanak minket a mű hátterében található közel másfél méter szélességű, falra szerelt dobozban papírból csavart fácskákat találunk. Az alapanyag érdekessége, hogy Anikó Pintér Béla tánctársulatának egy darabjához készült plakátok egy részét vékony csíkokra tépkedte és ezeket vékony hengerré csavarva születtek meg az ágak. A plakát nagyobb darabjait kúpos alakúra felcsavarva alakította ki a fák törzseit, majd az elemeket összeragasztva kis kétágú fácskák jöttek létre. Magasságuk nem nagyobb 20 centiméternél. Ezek a csavarások, tépegetések szinte meditatív révületbe tudják ringatni az embert. A fák hátterében egy fekete-fehér videó fut, mely tökéletesen kiegészíti, hangsúlyozza az egész mű központi motívumát. Az ember a természet többi élőlényével egy egység része.

A videót, amelyhez Váczi Eszter és Gátos István szerezte gyönyörű dal társul, itt találjátok:
https://www.youtube.com/watch?v=UYUjqRlQL88

A videó képkockái:

Elsőként a mozifilmeket idéző visszaszámlálást láthatunk nyolctól, majd a közel négy perces videón a képkockák és jelenetek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Egy férfi kezét látjuk, ahogy vezetés közben kormányon tartja kezét. Egy kis patak kövein fennakad egy falevél az áramló vízben. Az úton áthaladó egy világos cirmos macska mozdulatában megmerevedve meredten tekint ránk. Ellenfényben, nekünk háttal ülve egy férfi, mellette csuhában egy pap, rózsafüzér és kereszt himbálódzik mellette. Többsávos úton város felé száguldó autók képét egy városi futóverseny futóinak lábát rögzítő képsorozat követi, ahogy tőlünk távolodva futnak a messzi cél felé. Modern nagyváros madártávlatból, ahogy felhőkarcolói hasonló a következő képsor búzamezőjének mintázatához. A búzakalászokon végigszántó kéz mozdulatát a következő képkockákra fehér kendőt lengető kezei rímelnek. Majd egy nagyváros fákkal szegélyezett többsávos útján lassan döcögő autókról készült felvételt, egy régi írógép képe követ, ahogy egymás után nyomtatja a betűket a lapra. Sötétbarna női szem pislogása és egy macska szűk pupillájú szeme egészíti ki egymást. Egy tó közepéből kimeredő cölöpökön pihenő madarak meghitt nyugalma, majd Anikó, ahogy a Duna parton meleg kabátjába burkolózva pillant fel ránk a rakpart kövein ácsorogva. Egy gyufa meggyújtásának lassított képe és egy pár csizmás női láb, ahogy mókásan kalimpál. A csillagos égbolt és a margitszigeti szökőkút partján éjszaka beszélgető fiú és lány képe. Fák között sétáló alak, ahogy alakját megvilágítja a fák lombja között bekacsintó nap, egy szép levél tökéletes erezete, vagy épp egy öreg fa törzsének erezete. Madártávlatból egy erdő felett repülünk el, majd egy nagyváros óriási toronyházai felett. A kép nagyon hasonló, nem hiába használjuk a kifejezést, hogy nagyvárosi dzsungel. Mind-mind olyan kép, mely a világ apró csodáira, a természeti és emberi környezet hasonlóságaira és meghit tökéletlen tökéletességükre hívja fel a figyelmet. A világ és a mi egységünk a természettel viszont múlandó és sérülékeny. Ezt juttatja eszünkbe a képkockák között felvillanó gombszerű füstfelhőt generáló bomba is.

Pár információ a művészről: Herbert Anikó, művésznevén, Hanikó vizuális művész. Annyira változatos anyagokkal és technikával dolgozik, nem ritkán más társművészetek bevonásával, hogy ez a tág kategória számára talán a leginkább találó. Ha mégis egy anyagot kellene hozzá kapcsolnom, akkor az a papír lenne. Akvarelljei érzékenyek, könnyedek, a japán hagyományok modern újraértelmezésének remek példái. Tanulmányait az egri Eszterházy Károly Főiskolán végezte, azóta is folyamatosan képzi magát külföldi rezidencia programokon. Most, ahogy ezeket a sorokat olvasod, épp Litvániában vesz részt egy képzésen.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Erdő, amiben járok II Pando, Egy rezgőnyár lélekzete. 2015-2016.