Vincze Ottó: Magyarázat

Kedves Olvasó! 

Manapság sajnos egyre többször tapasztaljuk, hogy a kommunikáció nem megfelelően működik közöttünk. Más nyelvet beszélünk, eltérő dolgokat értünk egy-egy kifejezés alatt, de a legtöbbször nem figyelünk egymásra, nem vagyunk elég nyitottak a másik jelzéseire. Ezt a gyakori problémát mintázza remekül Vincze Ottó Magyarázat című installációja, amelyet ma hoztam neked. Ezzel az alkotással Szentendrén a Láthatatlan jelenlét kiállításon találkoztam még májusban és azonnal rabul ejtett.

Első pillantásra végtelenül egyszerű munka, ami leginkább dekorativitásával ragadja meg a nézőt. Két nő képzeletbeli beszélgetésének lehetünk részesei. A nők ábrázolása persze elvont és nem egy konkrét nőalakot kell magunk elé képzelnünk, csak az elsődleges nemi jegyeket emelte ki a művész. Az alakok nyaktól lefelé és derékig láthatók. Csak karjuk mozdulata, mellük, válluk és a felsőtestük tartása közvetíti a mondanivalót. Az alakok egymással szemben állnak, mi csak oldalról látjuk őket. Testüknek is csak a körvonalait látjuk, akárcsak egy vonalrajzos képregényben. A figurákat megrajzoló vonalak anyaga körülbelül 1 centiméter széles, vékonyra lapított ónhuzalok. A fém kontúrt vékony pálcákkal körülbelül 10 centiméter távolságban rögzítik a falra, így kissé eltartanak az alapot képező falsíktól. Ezért megfelelő világítás mellett a vonalrajz árnyékot vet a falon és térbeli, háromdimenziós lesz a kétdimenziósnak hitt rajz. A nők felsőtestét fekete csőtop fedi, amitől még életszerűbb lesz a látvány.

Az anyagiak után azonban térjünk rá a figurák beszédes mozdulataira, a magyarázat folyamatára. Az egymással szemben álló páros bal oldali alaknál van épp a szó, ezt onnan sejthetjük, hogy kezét lazán, derékszögnél kissé nagyobb szögben behajlítja, felemeli. Tenyerét felfelé fordítja. Mozdulata mögött sok minden lehet. Kezével, gesztusaival nyomatékosítja elhangzott szavait. Talán éppen igaza mellett érvel vagy kérleli társát. Ezzel szemben a jobb oldalon álló alak válla enyhén beesik, testtartása passzív. Karja ernyedten, erőtlenül lóg teste mellett. Minden porcikájából a passzivitás árad. Érezzük, hogy a beszélgetőpartner minden erőfeszítése hiábavaló szófecsérlés. Amíg a másik fél nem nyitott mondandónkra, addig bármit teszünk is, nem fogja befogadni és felfogni szavainkat.

Különösen igaz ez, ha a beszélgetés témája vagy mikéntje eltér a hétköznapitól. Ezt jelzik az installációban, az alakokat kiegészítő tárgyak. A két figura között ugyanis egy megsárgult, talán szakkönyvből kitépett lap látható ócska képkeretben. Akár egy múlt századi iskola osztálytermének a falán is lóghatna. A táblázatot szemlélve anyagok, vegyjelek és mértékegységek szépen rendezett sora tárul elénk. Bár el tudjuk olvasni a jeleket és a szavakat, értelmezni már nem biztos, hogy tudjuk. Kell hozzá valamilyen speciális előismeret, tudás. Fontos kritérium ez a beszélgetések során is. Mindig figyelembe kell vennünk beszélgetőtársunk ismereteit és tudását is. Ez is a figyelemnek egy formája.
Az installáció jobb szélén fülhallgatót és mp3 lejátszót találunk, amelyben két nő társalgását hallgathatjuk, azonban a partnerek nem egymást váltva, hanem egyszerre beszélnek. Képzelhetjük, hogy ebből mekkora káosz alakul ki. Ez is a sikeres kommunikáció egyik összetevője. Ha nem adjuk meg a tiszteletet, az időt és a figyelmet beszélgetőtársunknak, akkor nem tudjuk meghallani és megérteni a mondandóját, az egész beszélgetés, a teljes szituáció feleslegessé válik. Vincze Ottó Magyarázat című munkája, tehát nemcsak egy egyszerű, hétköznapi szituációt ábrázol, hanem tanít is. Tanít az egymásra figyelésre és egymás tiszteletére.

Pár szó a művészről:

Vincze Ottó autodidakta művész. 1964-ben született Kisvárdán, jelenleg Szentendrén él és dolgozik. Korai munkáinak jellegzetessége: az emblematikus módon leegyszerűsített bábszerű figurák. A Magyarázat munkája 1998-ban készült. 1986-tól napjainkig számtalan önálló és csoportos kiállításon állított ki. Művei több közgyűjteményben is megtalálhatók, többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Ferenczy Múzeumban, a paksi Modern Képtárban, a pécsi Jannus Pannonius Múzeumban vagy a németországi Skulturenparkban Katzowban.

Érdemes kilátogatni Szentendrére a Ferenczy Múzeumi Központ Kovács Margit kiállítására is, ahol tapintható tárgyakkal teszik érzékletesebbé a tárlatot.

A mű a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteménye

Somogyi-Rohonczy Zsófia