Egyesületünk legidősebb tagjára emlékezünk

 

Akik rendszeresen olvasói a Hírlevélnek, tudják, hogy minden évben felköszöntöttük születésnapján Feitel Margitka nénit harmadik kerületi otthonában Fodor Ágnes elnökasszonnyal együtt.

Erre a kedves alkalomra többet nem lesz lehetőségünk.

Mély együttérzéssel tudatjuk Mindenkivel, hogy Margitka néni egyik júliusi estén életének 107. évében végleg elaludt.

Sok kedves emléket idézhetnénk fel Róla, de most csak néhányat…

Nyolc éve, amikor első klubnapunkat tartottuk, még kevesen voltunk. Margitka néni volt az első, aki megérkezett. Derűs jókedvvel beszélt velünk, és sok bátorítást kaptunk Tőle a majdani klubéletünkre nézve. Később már nem tudott eljönni közénk, de a telefont kihangosítottuk, és így ő is közöttünk volt egy-egy alkalommal. Amikor otthonában kerestük fel, mindig hosszan elbeszélgettünk.

Aktív életében pedagógus volt hatvannyolc éves koráig. Sok emléket idézett azokból az évekből. Az irodalom iránt volt legnagyobb az érdeklődése, így ebben a témakörben mindig szeretett beszélgetni.

Azt is megtudtuk, hogy világutazó volt „annak idején”. Távoli országokról, ismert nagyvárosokról mesélt nekünk.

Margitka néni nagyon sok szép emléket őrzött a múltból.

Azért voltak szépek ezek az emlékek, mert Ő mindig a szépet és a jót kereste és látta meg Mindenkiben és mindenben! Ez a szemlélet tette Őt lelkileg gazdaggá, így tudott feltöltődést adni nekünk, akik ismertük Őt, vagy hallottunk róla. Pedig Neki sem volt mindig könnyű az élete, de bölcsen kereste a megoldást minden helyzetben. Családja nagy szeretettel vette Őt körül élete végéig.

Búcsúzunk Margitka nénitől Egyesületünk vezetősége, és tagsága nevében a harmadik kerületi látássérültekkel együtt.

Emlékét őrizzük meg szeretettel!

Vasné Pintér Teréz
Közösségi civil szervező

Szent Mihály napi búcsú

Forrás: www.kozszolgaltato.bp13.hu

Forrás: www.kozszolgaltato.bp13.hu

Erika munkáját kivételesen személyes vetület is színesítette: az érzékenyülők között ugyanis jelen volt Andi, a nővére is – aki épp akkor látogatott haza külföldről -, így meghívást kapott a szemléletformálásra.

A standunk asztalánál remekül vette az akadályokat, rá jellemző figyelemmel és empátiával fordult minden feladathoz, amit kitaláltunk neki. Miután valamennyi játékot és segédeszközt megismert, beszélgettünk a mindennapok tapasztalatairól vakként, a szokásos sztereotípiákról és persze a segítségnyújtás különböző formáiról is.

Visszatérve a standhoz Erika mesélt nővérének a Braille-írás történetéről, fontosabb jellemzőiről, miközben az érdeklődők is oda-odacsalinkáztak az asztalukhoz, látva, hogy van egy állandó vendégük. A holt időben Ricsi és Erika a képnarrációt gyakorolgatták: Ricsi igyekezett Erikát minél részletesebb és érzékletesebb leírásra ösztönözni, aki a Múzeum+-os kiállítás festményeinek felelevenítését próbálgatta.