Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Esélyteremtés és nyitottság

Mesélj nekünk egy kicsit magadról!

Pszichológusként elsősorban a látássérültek rehabilitációja területén dolgoztam, jelenleg tartós munkanélküli emberekkel foglalkozom. A pszichológián belül a klinikai pszichológia és a pszichoterápia áll közel az érdeklődési körömhöz, ezért végeztem el a klinikai szakpszichológus szakképzést, valamint a pszichoterapeutaképzést is. Erősen gyakorlati szemléletű embernek tartom magam, munkám során is főleg a praktikum, a személyes kapcsolat egyénekkel és csoportokkal az, ami igazán közel áll hozzám.

Milyen indíttatásból választottad ezt a szakmát?

Mindig is érdekeltek az emberek, a különböző emberi sorsok, történések. Azt tudtam, hogy mindenképpen egy segítő hivatást szeretnék választani, de az nehezen kristályosodott ki, hogy mi is legyen az. Először pedagógiai irányba indultam el, ahol sok pszichológiai témájú tárgyunk volt, így fogalmazódott meg bennem, hogy pszichológusként szeretnék az emberekkel foglalkozni. Az pedig már jóval a pályaválasztásomat követően nyilvánvaló volt számomra, hogy ha nem lennék látássérült, követtem volna szüleim példáját és orvosként dolgoznék. A pszichológián belül a klinikai szakképzés valamint a pszichoterápiás irányultság révén a lehető legközelebb kerültem a gyógyító tevékenységhez. Az utóbbi néhány évben pedig a kiindulópont, vagyis a pedagógiai jellegű irányvonal is megjelenik munkámban.

Az esélyteremtő kapcsolati tréningen te voltál az egyik szakavatott tréner. Elsősorban kiknek ajánlanád a képzésen tanítottakat?

Az esélyteremtő kapcsolati tréningen sokkal inkább a résztvevők megélései, érzései és azok feldolgozása a hangsúlyos, és nem az elméleti anyag. Ez a tréning inkább az önismerethez hasonlít, csak itt egy szűk terület, az esélyteremtő kapcsolat, ép és fogyatékos ember közötti reláció és az annak nyomán megjelenő érzések állnak a fókuszban. Ilyen formában bárkinek jó szívvel ajánlom ezt a tréninget, mert mint ahogy az önismeret sem egy olyan valami, amit elsajátítottunk és kész, erről a témáról is mindig vannak bennünk kérdések, érzések, örömök és félelmek, melyek tudatosításra, szükség esetén átdolgozásra várnak. Mivel bárki kapcsolatba kerülhet fogyatékos emberrel, ezért mindenki számára hasznos lehet a tréning. Ha azonban egy szűkebb csoportot kellene meghatározni, elsősorban a humán területeken dolgozó szakemberek számára ajánlanám.

Miért tartod fontosnak, hogy az ép emberek mellett fogyatékossággal élők is részt vegyenek a képzésen? Mi újat tanulhatnak?

Azt gondolom, a fogyatékos résztvevők ugyanolyan emberek és a csoportnak ugyanolyan résztvevői, mint bárki más, csak ők állapotukból adódóan rendelkeznek saját tapasztalatokkal. Nagyon sokat tudnak a csoportnak adni, ugyanakkor ők maguk is rengeteget profitálhatnak. Ha vannak a csoportban fogyatékos emberek, akkor a tréning keretei között is meg tud valósulni az esélyteremtő kapcsolat és kölcsönösség. Ha be tudják hozni saját megélésüket, sikereiket és nehézségeiket, az hitelessé teszi a tréninget. Számukra az is segítséget jelenthet, hogy a tréning keretei között megismerhetik azokat a gondolatokat, félelmeket, melyek az emberekben lejátszódnak egy-egy találkozás, segítő szituáció során. Ugyanakkor nekik is lehetnek kérdéseik, nehezen megragadható érzéseik, esetleg félelmeik más fogyatékossággal rendelkező embertársaik iránt, ilyen módon ugyanazt kapják a tréningen, mint bármelyik résztvevő.

Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál a tréning végén, és milyen érzésekkel emlékszel vissza rá?

Minden képzés nekem is hoz rendszerint új élményeket, tapasztalatokat. Amikor a résztvevők megosztják saját élményeiket, abból én is tanulok. Ez a csoport azért emlékezetes számomra, mert nagyon hamar olyan bizalmi légkör alakult ki, melyben mindenki meg tudta osztani a fogyatékossággal kapcsolatos legszemélyesebb élményeit. Abból a szempontból is különleges és tanulságos volt ez a csoport, hogy többféle fogyatékosságból is voltak érintett résztvevők, akik saját élményeket tudtak hozni a gyengénlátás, vakság, hallássérülés, mozgássérülés, sclerosis multiplex és beszédfogyatékosság terén. Ez nagyon színessé, hitelessé és gazdaggá tette a tréninget és a képzést egyaránt.