Narráció 22

El Greco: Krisztus az olajfák hegyén

A krétai születésű és Velencében tanult mester stílusát ezer közül is fel lehet ismerni. Extrém módon megnyújtott, hosszúkás alakjai, sokszor aszkétikus megjelenésű szentjei, drámai fényhatású képeinek sötét színvilágából mintha reflektorszerű megvilágításban tűnnének ki.

Az El Greco által megfestett jelenet-a Megváltónak az utolsó vacsora után a Getsemáni kertben való imádkozását ábrázolja. A kép alsó egyharmadában látható Péter, Jakab és János, akiket tanítványai közül magával vitt, de hátrahagyva őket már egyedül imádkozott. A tanítványok mély álomba szenderülve láthatók a kettétört fa alatt. Tele van a kép szimbólumokkal, így van ez a törött fatörzzsel is, amely a kettétört élet és a halál szimbóluma, miközben a mellette látható bimbózó olívaág az öröklétet jelképezi. A két bal oldali figura feje összeér álmukban, míg a jobb szélső szakállas férfi jobb kezével átkarolja és baljával támasztja a fejét. Olyan mozdulatok ezek, amiket talán csak a mély álomban lévő, magukat biztonságban érző emberek mutatnak csak. Mit sem sejtenek a közelgő veszélyről. Ábrázolásukban az érdekesség az őket takaró barna anyag megfestésének módja. Merev és fénylő hatást kelt. A három alak felett látható a kép középpontjában Krisztus és az angyal. A Biblia szerint Jézus háromszor szólt az Atyjához és tért vissza az alvó tanítványokhoz. Az ima közben Jézus vérrel verítékezett és egy angyal jött a megerősítésére. Ezt a találkozást láthatjuk a képen is.

Az aszkétikus, hosszúkás, sápadt arcú Krisztus vöröses-lilás színű hosszú ujjú ruhát visel. A ruházata is szimbólumként olvasható, ugyanis a színe a lélek metaforája, mely kész elhagyni a testet. Térdeplő alakja alatt kék köpeny van leterítve. Arcáról talán áhítat és meglepettség olvasható le. Két karját kissé széttárja, kézfejeit lefelé fordítva néz az érkező angyal felé. Furcsa ez a kézmozdulat is, inkább sugallja a hirtelen érkező alak okozta meglepetést. A fehér ruhát viselő angyal arca nem látható teljes mértékben, a nézőnek kissé hátat fordít. Testtartása alázatos, lehajtott fejjel közelít a Megváltó felé. Ruhájának örvénylése az emberi világtól való elkülönülést jelzi és egyúttal nyugtalanság érzetét is kelti. Az anyag kissé összeolvad a felhővel, amelyen az angyal érkezett. Kezében arany serleget tart, amely ismét egy szimbólum: az eljövendő keresztre feszítést és a passió stációit szimbolizálja. Egyszerre jelképezi Isten haragját és az isteni kegyelmet.

Az angyal felett, mintha csak megnyílna a fekete égbolt. A sűrű fellegek közül az égi fény sugárzik le.

A látványos jelenetek között megbújik a történet egyik fontos momentumát megjelenítő részlet is. A kép jobb szélén apró figurákra lehetünk figyelmesek, ahogy a fekete háttérből kitűnnek. Kezükben fáklyát tartó katonák ők, akiket Júdás hoz, hogy elfogják Krisztust. Baljóslatú apró részlet ez, ami bár eltörpül a kép középpontjában látható találkozás jelenete mellett, hisz a sötétből alig rajzolódnak ki a figurák, mégis megerősítik a szemlélőben a kép komor, felzaklató hangulatát.

A festményt szemlélve feltűnhet a színek különlegessége. Színekben gazdag palettával dolgozott El Greco. Rózsaszín, zöld, kék és barna, de ezek a színek mégis hidegek maradnak a festményén. Ezzel talán a földi világtól akarta eltávolítani a festő a jelenetet vagy éppen víziószerűségét erősíteni. A színek mellett izgalmas a fények használata is, hiszen forrásuk meghatározhatatlan. Talán az angyal testéből vagy a sötét égboltból árad ez az éles, fehér fény? Nem tudjuk, de a reflektorszerű megvilágítás erőteljesen emeli ki Krisztus alakját, világítja meg az angyalt, sőt még az alvó tanítványokat is. A fénynek ez a természetellenessége szintén a vízió érzetét erősíti.

Néhány gondolat a művészről:

Eredeti neve Domenikos Theotokopulos volt és Krétán született. Velencei tanulmányai után 1577-ben érkezett Spanyolországba, ahol tehetős támogatókra lelt és lett a spanyol barokk kimagasló mestere. Stílusára leginkább megnyújtott alakjai jellemzőek, néhol még az egyes testrészek arányait is önkéntesen választotta meg és alakította ki. Képeire a nyugtalanság, víziószerű megfogalmazás jellemző.

Ha szeretnél még többet megtudni El Greco munkáiról, ajánlom a Szépművészeti Múzeum hanganyagát! 47. El Greco: Bűnbánó Magdolna és Krisztus az Olajfák hegyén by Szépművészeti Múzeum (soundcloud.com)

Fotó: Szépművészeti Múzeum

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Piet Mondrian: Vörös fa

Ahogy minden előnarrációm, hangosmeghívóm és festménynarrációm, ez a hanganyag is Miks Csaba kollégám és barátom munkája, készült a Mixcsabi Stúdióban. A narrációt írta és elmondja: S. Tóth Erika

Arról már külön nem írnék, hogy a festményekről és művészi fotókról készült narrációk óhatatlanul szubjektívebbek, mint mondjuk a puszta tényeket bemutató sajtófotók. Aki olvassa a cikkeimet, az már többször találkozhatott ezzel kapcsolatos álláspontommal és nem csak az enyémmel, de a narrációs szakmáéval is.

Eddigi festménynarrációs cikkeimben ez nem volt ugyan jellemző, mert csak magát a művet igyekeztem minél érzékletesebben átadni, de ezúttal újítanék egy kicsit. Ahogy egy színházi előnarrációban is teszem az adott darabbal, mostantól a festmények esetlegesen fellelhető művészettörténeti és alkotói hátterét is szeretném bemutatni néhány szóban. Tényleg csak címszavakban, egyrészt mert nincs megfelelő művészettörténeti előképzettségem, másrészt pedig ha túl részletes akarnék lenni, azzal elvonnám a figyelmet a lényegről, azaz magáról a műről.

Piet Mondrian (1872 március 7.-1944. február 1.) holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője, a Theo van Doesburg által alapított De Stijl művészcsoport fontos tagja. A posztimpresszionizmus szellemében indult, majd megismerkedett a kubizmussal és ezután a tárgyi világ plasztikai jellé absztrahálása foglalkoztatta.

Első alkotói korszakának harmadik periódusában tájképeinek színei a koncentráció, az egységesedés és szigorodás folyamatát mutatják. A kizárólagosság attitűdje jelenik meg az alapszínekkel: a vörös, sárga és a kék mellett gyakorlatilag alig játszik szerepet a többi árnyalat (A vörös malom, Vörös felhő). 1941-es Önéletrajzában írja Mondrian: „ .. fölcseréltem a dolgok naturális színét a tiszta színekre. Éreztem, hogy a naturális szín a vásznon nem ugyanaz, mint a valóságban, s hogy a természet szépségét tükrözhesse, a festészetnek új útra kell térnie.”

…és akkor íme a hangos-festmény:

A narráció, írott formában

Első pillantásra annyi, amennyit a címe mond, egy fa, még ha nem is éppen vörös, inkább amolyan foltos csokoládébarna, amibe a háttér égkék színe is belevegyül. Aztán amikor jobban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy kicsit talán játszik velünk a festő. Amit látunk, nem egyszerűen egy széles, ágas-bogas koronájú, de az ősz közeledtével lombját vesztett kopár fa, inkább kicsit olyan, mint egy dús érhálózat. A törzsből kiinduló két vastagabb ágon úgy ül az apró gallyak egyre elvékonyodó sokasága, mint hajszálerek a vénán. Ez a fa szinte belekapaszkodik, belemélyül, belesimul a laza ecsetvonásokkal pöttyözött-csíkozott háttérbe, mint valami fizikai testbe és betölti, kitölti azt.

Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983

Radnóti Miklós: Naptár (4. rész)

OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

1941. február 7.

Érdekes képet választottam, a döntést most nem is annyira a fenti vers ihlette, talán csak hangulatában. Egyszerűen megláttam és megszerettem, remélem Önnek is tetszeni fog!

Egy egészen különleges fát látunk az őszi nap fényében pompázni egy parkban. Rendkívül terebélyes aranysárga és bordó lombozata olyan mint a játékbaba kócos haja. Betölti a teret, szinte a földig ér, mégsem ettől olyan egyedi ez a fa. A törzse és az ágai teszik már-már valószínűtlenné. Sötét színűk, szinte feketék, göcsörtösek és kacskaringósak, akár egy érhálózat. Olyan káprázatos mennyiségben, formában és különböző vastagságban futnak szerteszét, hogy első pillantásra az ember észre sem veszi, hogy amit lát, nem is egy fa, hanem kettő, egymás mellett nőttek, szó szerint tőszomszédságban. Egyszer írtam egy narrációt Piet Mondrian Vörös fa c. festményéről, lám, úgy tűnik, megelevenedett!

(Következő cikkemben megismerkedhetnek a kedves Olvasók ezzel a bizonyos festménnyel.)

NOVEMBER

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.

1939. január 14.

Ezúttal nem fotót, hanem egy festményt választottam a vers hangulatának érzékeltetésére. Ez a kép különleges technikával készült, elsőre olyan benyomást kelt, mintha csak ráfröccsöntötték volna a fehér vászonra a festéket, ami a vonalak különös, véletlen játéka folytán csodálatos, színes és bonyolult képpé állt össze. El-elfolyó sötét tusvonalak alkotják az alapkoncepciót, mint megannyi cikázó villám vagy mint egy őszi kopár fa ágas-bogas koronája. Ebben a sűrű firkaszerűen szétterjedő vonalrengetegben alkalomlenszerűen egymásba-játszó színes festékfoltokat találunk, melyek mint pillanatnyi benyomások, művészi impressziók fokozatosan alkotnak meghökkentő összefüggést a vonalak rendszertelen rendszerében. Őszi színek ezek: ködös szürkék, hidegen felsejlő kékek, lilák és halovány, sápadt zöldek, a vonalkontúrokkal mit sem törődve, maszatosan felkenve a vászonra. Csakhogy ennek az absztraktnak arca van! Két borostyán-sárga szem, apró fekete szembogárral és egy visszafelé hajló, kicsi, hegyes csőr tűnik elő a foltok és tuskarcok kavalkádjából. Valójában mindaz, amit látunk, egy fej félprofilból, két aprócska hátrasunyított, tollhegyszerű füllel. Egy magányos kuvik lesi vészt-jósló tekintettel következő áldozatát…

DECEMBER

Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.

1941. február 11.

A sötét tónusú fotón ködbe burkolózó park tárul elénk. Talán napszállta, talán hajnal van, az égen csak egy halovány fényfolt látszik, az út mentén két, magas fekete kovácsoltvas-kandeláber narancsos fénye töri meg a maszatos szürkeséget. A háttérben jobbról is, balról is magasba nyújtózó, hosszú, vékony-törzsű fák kopár lombja simul ágas-bogas érhálózatként ebbe az komor árnyalatba. Még hátrébb, a kép közepén egy nagyon érdekesen letört vagy kivágott, megcsonkított fa törzsének körvonalai tűnnek fel, a tönk csupaszon áll, a lenyesett ágak maradéka pedig oldalra nyúlik, mintha valami sokkarú szörny emelkedne a semmiben.

Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983

Az első hangos festmény

Elöljáróban, ahogy már az Klimt: A csók c. művéről készült festménynarrációs videó széljegyzeteként is leírtam, most is kiemelném – egy festmény narrációja szerintem, szinte lehetetlen személyes tartalom nélkül. Óhatatlanul hozzáadódik a látottakhoz egy kevés magából a narrátorból is, mert a mű igazi szépségét és megismételhetetlenségét éppen a csodálóiban keltett hatása adja.

Ahogy mindig, ez a felvétel is Miks Csaba kollégám csodálatos munkája, köszönöm Neki!

A videó a festményről készített képpel indul, ezt követően sötét háttér előtt az alábbi felirat tűnik elő: “Ön hogyan mesélné el egy festmény szépségét valakinek, aki sosem látott színeket?” Aztán a következő képkockán ez olvasható: “Segíthetünk?” Majd amíg tart a szöveg, mindössze a fekete háttér látható és végül a következő felirat: “Segítsen Ön is, hogy közös kincsünk, a kultúra, minél többek számára hozzáférhetővé váljon!”. Az utolsó képkocka a praktikus információkat tartalmazza: a VGYKE logóját, webcímét (www.vgyke.com), adószámát (18185030-1-42), bankszámlaszámát (10409015-90147559).

A kultúra mindenkinek jár! (John Bremblitt festménye)

John Bramblitt, egy látássérült festő egyik képének narrációja. Narrátor: Erika S. TóthA videó a festményről készített képpel indul, ezt követően sötét háttér előtt az alábbi felirat tűnik elő: "Ön hogyan mesélné el egy festmény szépségét valakinek, aki sosem látott színeket?" Aztán a következő képkockán ez olvasható: "Segíthetünk?" Majd amíg tart a szöveg, mindössze a fekete háttér látható és végül a következő felirat: "Segítsen Ön is, hogy közös kincsünk, a kultúra, minél többek számára hozzáférhetővé váljon!". Az utolsó képkocka a praktikus információkat tartalmazza: a VGYKE logóját, webcímét (www.vgyke.com), adószámát (18185030-1-42), bankszámlaszámát (10409015-90147559).Köszönöm a megtekintést! 🙂

Posted by VGYKE – Audionarráció on Montag, 16. Januar 2017

A narráció írott formában

Egy lugasban járunk, az út széle a napsütéses órákban árnyat adó lombos fákkal szegélyezett. Most viszont esik, lehet ez egy balzsamos illatú nyári zápor. Koraesti órák, egy alakot látunk ráérős léptekkel távolodni a fák alatt, épp csak a körvonalai látszanak a lemenő nap beszűrődő fényében. Feje fölött klasszikus, nagy ernyő, az a fajta, amit ha összecsuksz is akkora, hogy sétabotként viszed magad mellett. A kép tapintható textúrája szemmel is jól kivehető, az érdesebb részeknél a festék halványan kipöttyöződik a felületen. A színkompozíció nem igyekszik követni a valóságot: a csokoládébarna ágakon kék, lila, bordó és narancsos árnyalatú falevelek végtelenje borul a férfi feje fölé és ugyanez tükröződik az út esőáztatta kövezetén a talpa alatt, csak itt még a fák tövében simuló, bársonyosan zizegő frisszöld fű színe is belevegyül, így olyan, mintha ez az egy magányos alak kiterített szivárványon járna.

Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!

 

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983

Narrált festmény – Gustav Klimt: A csók

Kép forrása: blog.arthistoryabroad.com

Kép forrása: blog.arthistoryabroad.com

A hölgy metszett, porcelánbabáéra emlékeztető vonásait és a hajába tűzdelt virágokat látva mégsem lepődünk meg a címen, a szecessziós környezetben a csók többletjelentéssel színesedik, akár a festmény maga. Válltól lefelé a két szereplő teste nem látszik, mintha puha paplan, takaró ölelné őket körbe, talán szerelmük allegóriája. Ez a paplan arany alapon színes, mintás. A férfi oldalán maszkulin formák jelennek meg, fekete-fehér téglalapok, egyenesek, a nőén pedig örvénylő csigavonalak, középen kis ponttal. Szerelmese felé közeledve ezek az pici örvények egyre színesebbek, mintha virágba borulnának. Alsó lábszára kilátszik a takaró alól, bokáján apró-levelű, aranysárga futónövény szalad lefelé, egy gombostűfejnyi színes virágok pöttyözte mezőre, ami fölött mintha lebegne a pár.
Az egész jelenet nagyon álomszerű.

 

Meghívó!

Kép forrása: buket.uw.hu

Kép forrása: buket.uw.hu

Fellépnek:
Ács Enikő énekes, gitáros, DuoNicole (Ürmös László brácsa, Fehér Nikolett zongora), közreműködik Csete Lóránt (cselló)

Időpont: 2016. június 1. szerda 17 óra
Helyszín: Sajtóház, Mikszáth terem
(Budapest VI. ker. Vörösmarty u. 47/A. földszint)

Köszöntő beszédet mond: Komlósi Gábor, a MÚOSZ elnöke
A kiállítást megnyitja: Gy. Dobos Mariann újságíró
Moderátor: Garamvölgyi Annamária újságíró, szakosztályi elnök

A kiállítás különlegessége, hogy az alkotások mozgássérült művészek munkái

Rendező:
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztálya

Támogatók:

A helyszín akadálymentes
A szervezők – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – segítséget nyújtanak a kerekesszéket használó és egyéb fogyatékossággal élő vendégeknek

A kiállítás 2016. július 1-ig látogatható hétköznapokon 10-16 óra között
(Kivételt képeznek azok az időpontok, amikor a teremben rendezvény van. Kérjük, erről érdeklődjön a 478-9040-es központi telefonszámon.)

A belépés ingyenes!

A munkában is vidáman

P1020248P1020247

P1020246P1020245
Gyengénlátó kollégáink kifejezetten tetszetősnek ítélték meg a festést, míg vak kollégáinknak narrátor mesélte el, hogy mi látható a falfestményeken, így ők sem maradtak ki az élményből.

P1020244P1020243

P1020242P1020241
Szívből köszönjük az Alapítványnak és munkatársaiknak, hogy pihenő napjukon időt és fáradtságot nem kímélve ismét széppé varázsolták környezetünket!

P1020240P1020239

Hangos-kép

Erika megpróbálja minél érzékletesebben, plasztikusabban leírni az adott festményt, hogy az szinte láthatóvá váljék. Reméljük a kezdeményezés elnyeri tetszésüket. Ha van olyan kedvenc képük, festményük, amiről szívesen meghallgatnák Erika narrálását, vagy így szeretnék bemutatni másoknak is, akkor jelezzék ezt, és kérésüket szívesen teljesítjük!

E heti csemegénk:

Kép forrása: tinasart.net

Kép forrása: tinasart.net

John Bramblitt: *cím ismeretlen*

Egy lugasban járunk, az út széle a napsütéses órákban árnyat adó lombos fákkal szegélyezett. Most viszont esik, lehet ez egy balzsamos illatú nyári zápor. Kora esti órák, egy alakot látunk ráérős léptekkel távolodni a fák alatt, épp csak a körvonalai látszanak a lemenő nap beszűrődő fényében. Feje fölött klasszikus, nagy ernyő, az a fajta, amit ha összecsuksz is akkora, hogy sétabotként viszed magad mellett. A kép tapintható textúrája szemmel is jól kivehető, az érdesebb részeknél a festék halványan kipöttyöződik a felületen. A színkompozíció nem igyekszik követni a valóságot: a csokoládébarna ágakon kék, lila, bordó és narancsos árnyalatú falevelek végtelenje borul a férfi feje fölé és ugyanez tükröződik az út eső áztatta kövezetén a talpa alatt, csak itt még a fák tövében simuló, bársonyosan zizegő friss zöld fű színe is belevegyül, így olyan, mintha ez az egy magányos alak kiterített szivárványon járna.

Hírmondó

Május utolsó hetétől elindult a heti rendszerességgel megjelenő hírlevelünk hangos, emberi hang által felolvasott, hallgatható változata, a HÍRMONDÓ.
A VGYKE HÍRMONDÓJA a 384-55-41 -es telefonszám tárcsázása után, a 6-os menüpont megnyomása utána érhető el. Ezt választva tájékozódhat a hírlevélben szereplő hírekről, információkról, programokról.
Ha további információra van szüksége, állunk rendelkezésére a 70/387-5267-es ügyfélszolgálati telefonszámon.

Tovább a teljes cikkre