Elsőként, a hölgyek megrökönyödésére megtudtuk, hogy ez a mesterség kizárólag a férfiakkal foglalkozott. Sértődés helyett azért izgatottan hallgattuk a meglepőbbnél meglepőbb történeteket egy mesés környezetben.
Gyönyörűen rendbe tartott ónémet reneszánsz vitrinekben, rengeteg csillogó villogó tárgy sorakozott üveg polcokon egymás mellett. Az üvegablakok alatt kicsi és nagyobb finoman díszített fiókok voltak fogantyúkkal, veretekkel. A törzsvendégeknek külön fiókja volt, amibe a számára használatos eszközöket tartották. Egy borbélynak kb. 80 borotvája volt, hogy mindenki számára a legmegfelelőbbet tudja kiválasztani, amit persze folyamatosan élezett a különleges, állítható borbélyszék fejtámlájára akasztott bőrszíjon.
Az 1900-as évek elejéig nem csak a tisztálkodás, hanem a társasági élet színtere is itt volt az üzletben. A törzsvendégek itt kibeszélték a falu életének dolgait, pletykáit. Így a hölgyek és valószínűleg a papok sem tehették be a lábukat ide. A borbélyok esetenként felcserként is szolgálták az emberiséget. Pontosabban a felcserek borbélyként is működtek. Fogat húztak, aminek a szerszámait borzongva volt szerencsénk kézbe venni, érvágást és köpölyözést is elvégezték.
A különböző eszközöket vehettük kézbe nagy örömünkre, mert szokatlan tárgyakat nézhettünk, tapogathattunk végig. A különböző borotvákon kívül figyelemre méltóak voltak a hajszárító eszközök. A legkisebb olyan volt, mint egy 7 cm nagyságú mai hajszárító kicsiben, csak nem árammal lehetett működtetni, hanem egy fogaskerék segítségével lehetett újjal nyomkodni és így mozgásba hozni. Láttuk a hajszárító búráknak az elődjét, ami úgy nézett ki, mintha egy óriás tenyér nehezedne a fejre, aminek az ujjaiból áramlott a levegő a haj felé.
Az első világháború idején lezárult a borbély szakma hagyományos formája, mert a borbélyok is a frontra mentek, ahonnan nagyon kevesen tértek haza. Nehezítette a helyzetüket, hogy Gillette föltalálta az önborotvát. Így a borotválkozás egy otthon is elvégezhető műveletté vált, viszont a hölgyek is elkezdenek frizurázni. Innentől kezdve kétféle vizsgát lehetett tenni hölgyfodrászatból és úri fodrászatból.
Szerencsénkre ez a korszak is különös és a mai szemmel megmosolyogni való tárgyakat hozott létre. Szembetűnő volt ebben a nem túl nagy helyiségben egy kicsi asztalon egy szép, igényesen kialakított, a régi asztali rádiókhoz hasonló tárgy, a funkciójára a felirata utalt „Dauerwellen”. Most már tudhattuk, hogy a dauerolással függ össze a berendezés, de magyarázat nélkül nem tudtuk volna kitalálni a működését. Sőt azt is megtudtuk, hogy amíg nem volt hőfokszabályozós a szerkezet, addig előfordult, hogy leégették a hozzá nem értők szegény hölgyek haját.
Voltak tárgyak, amik a láthatatlanságból kerültek elő, mintha varázsolta volna a vendéglátónk, olyan kicsi volt és olyan érthetetlen, hogy segítség nélkül nem is tudtuk volna kitalálni a feladatát. Egy darabig csöndben gondolkodtunk, majd kicsit viccesen elárulta tárlatvezetőnk, hogy intimborotvát tartunk a kezünkben. A fagyott csöndet gyorsan megtörve elárulta, hogy a hölgyek a táskájukban tartották, és a színházban, amikor nem látta senki a nem kívánt szőrszálakat távolították el vele az arcukról. Kisebb volt a dobozával együtt, mint egy villamosjegy.
Aztán csapongtunk az időben egészen az őskorig, hallottuk, hogy az ősember a víztükörbe tudta megnézni önmagát, hogy rájöttek, hogy a kagyló élével vághatnak le a szőrzetük hosszából. Kleopátráról kiderült, hogy nem csak a frizurája miatt vált stílusteremtővé, hanem a haja színével is föl akart tűnni. Akkoriban jellemzően szőkésbarna volt az általános hajszín és Ő hennával és indigóval feketére festette a haját.
A középkorban hajfonatok díszítették a hölgyeket, és mivel a tisztálkodás kezdetleges volt, a szorosan hordott tincsek között megtelepedett a hajtetű. Egy furulyához hasonló, de vékonyabb és kisebb kilyuggatott csövecskében tetűirtó mérget helyeztek el, amit becsúsztattak a hajba és ez a találmány eredményesen orvosolta a problémát.
Ahogy szép lassan közeledtünk az előadás végéhez, időben a jelenkorhoz, még mindig tartogatott újdonságot számunkra az előadó. Hallottunk Fracoi Marcellről aki a mesterséges hullámot (a hajsütővasat) találta föl, amit cukros vízzel rögzítettek. Kézbe vehettünk olyan strucctollat, amit hajdísznek használtak, megszagolhattunk egy eredeti borotvaszappant, megfoghattunk egy borotvapamacs-szappanozó porcelán tálacskát. Láthattunk és megfoghattunk egy parókakészítő felszerelést és kész parókát. Nagyon vicces volt, amikor a vitrinben fölfedeztünk egy igazi bajuszkötőt, amit még föl is próbálhattunk.
Egy mesedélutánon voltunk
Elsőként, a hölgyek megrökönyödésére megtudtuk, hogy ez a mesterség kizárólag a férfiakkal foglalkozott. Sértődés helyett azért izgatottan hallgattuk a meglepőbbnél meglepőbb történeteket egy mesés környezetben.


Gyönyörűen rendbe tartott ónémet reneszánsz vitrinekben, rengeteg csillogó villogó tárgy sorakozott üveg polcokon egymás mellett. Az üvegablakok alatt kicsi és nagyobb finoman díszített fiókok voltak fogantyúkkal, veretekkel. A törzsvendégeknek külön fiókja volt, amibe a számára használatos eszközöket tartották. Egy borbélynak kb. 80 borotvája volt, hogy mindenki számára a legmegfelelőbbet tudja kiválasztani, amit persze folyamatosan élezett a különleges, állítható borbélyszék fejtámlájára akasztott bőrszíjon.
Az 1900-as évek elejéig nem csak a tisztálkodás, hanem a társasági élet színtere is itt volt az üzletben. A törzsvendégek itt kibeszélték a falu életének dolgait, pletykáit. Így a hölgyek és valószínűleg a papok sem tehették be a lábukat ide. A borbélyok esetenként felcserként is szolgálták az emberiséget. Pontosabban a felcserek borbélyként is működtek. Fogat húztak, aminek a szerszámait borzongva volt szerencsénk kézbe venni, érvágást és köpölyözést is elvégezték.
A különböző eszközöket vehettük kézbe nagy örömünkre, mert szokatlan tárgyakat nézhettünk, tapogathattunk végig. A különböző borotvákon kívül figyelemre méltóak voltak a hajszárító eszközök. A legkisebb olyan volt, mint egy 7 cm nagyságú mai hajszárító kicsiben, csak nem árammal lehetett működtetni, hanem egy fogaskerék segítségével lehetett újjal nyomkodni és így mozgásba hozni. Láttuk a hajszárító búráknak az elődjét, ami úgy nézett ki, mintha egy óriás tenyér nehezedne a fejre, aminek az ujjaiból áramlott a levegő a haj felé.

Az első világháború idején lezárult a borbély szakma hagyományos formája, mert a borbélyok is a frontra mentek, ahonnan nagyon kevesen tértek haza. Nehezítette a helyzetüket, hogy Gillette föltalálta az önborotvát. Így a borotválkozás egy otthon is elvégezhető műveletté vált, viszont a hölgyek is elkezdenek frizurázni. Innentől kezdve kétféle vizsgát lehetett tenni hölgyfodrászatból és úri fodrászatból.
Szerencsénkre ez a korszak is különös és a mai szemmel megmosolyogni való tárgyakat hozott létre. Szembetűnő volt ebben a nem túl nagy helyiségben egy kicsi asztalon egy szép, igényesen kialakított, a régi asztali rádiókhoz hasonló tárgy, a funkciójára a felirata utalt „Dauerwellen”. Most már tudhattuk, hogy a dauerolással függ össze a berendezés, de magyarázat nélkül nem tudtuk volna kitalálni a működését. Sőt azt is megtudtuk, hogy amíg nem volt hőfokszabályozós a szerkezet, addig előfordult, hogy leégették a hozzá nem értők szegény hölgyek haját.
Voltak tárgyak, amik a láthatatlanságból kerültek elő, mintha varázsolta volna a vendéglátónk, olyan kicsi volt és olyan érthetetlen, hogy segítség nélkül nem is tudtuk volna kitalálni a feladatát. Egy darabig csöndben gondolkodtunk, majd kicsit viccesen elárulta tárlatvezetőnk, hogy intimborotvát tartunk a kezünkben. A fagyott csöndet gyorsan megtörve elárulta, hogy a hölgyek a táskájukban tartották, és a színházban, amikor nem látta senki a nem kívánt szőrszálakat távolították el vele az arcukról. Kisebb volt a dobozával együtt, mint egy villamosjegy.
Aztán csapongtunk az időben egészen az őskorig, hallottuk, hogy az ősember a víztükörbe tudta megnézni önmagát, hogy rájöttek, hogy a kagyló élével vághatnak le a szőrzetük hosszából. Kleopátráról kiderült, hogy nem csak a frizurája miatt vált stílusteremtővé, hanem a haja színével is föl akart tűnni. Akkoriban jellemzően szőkésbarna volt az általános hajszín és Ő hennával és indigóval feketére festette a haját.
A középkorban hajfonatok díszítették a hölgyeket, és mivel a tisztálkodás kezdetleges volt, a szorosan hordott tincsek között megtelepedett a hajtetű. Egy furulyához hasonló, de vékonyabb és kisebb kilyuggatott csövecskében tetűirtó mérget helyeztek el, amit becsúsztattak a hajba és ez a találmány eredményesen orvosolta a problémát.
Ahogy szép lassan közeledtünk az előadás végéhez, időben a jelenkorhoz, még mindig tartogatott újdonságot számunkra az előadó. Hallottunk Fracoi Marcellről aki a mesterséges hullámot (a hajsütővasat) találta föl, amit cukros vízzel rögzítettek. Kézbe vehettünk olyan strucctollat, amit hajdísznek használtak, megszagolhattunk egy eredeti borotvaszappant, megfoghattunk egy borotvapamacs-szappanozó porcelán tálacskát. Láthattunk és megfoghattunk egy parókakészítő felszerelést és kész parókát. Nagyon vicces volt, amikor a vitrinben fölfedeztünk egy igazi bajuszkötőt, amit még föl is próbálhattunk.
A mesedélután végén egy nagyon kedves gesztussal búcsúzott el tőlünk Kormos Zsuzsa a múzeum tulajdonosa, mindnyájan egy kis medált kaptunk, ami egy fésűt ábrázolt. Egy élményekkel teli, szívet melengető délutánnal lettünk gazdagabbak. Köszönjük szépen!
Kis Julia
közösségi civilszervező
Határ a csillagos ég!

A kép forrása: http://www.nicelife.hu
Szeretettel hívunk benneteket márciusi klubnapunkra.
Nézzük együtt a csillagos eget a klubban! Témánk az asztrológia.
Helyszín: Kondor Béla Közösségi Ház,
Kondor Béla sétány 8.
Időpont: 2017. március 29. 15 óra
Asztrológus klubtársunk Gabi, ismerteti az asztrológia történetét, alapelveit és szerkezeti felépítését. Elmondja, hogyan tudjuk megkönnyíteni a hétköznapi dolgaink intézését, az asztrológiai elvek alapján. Ezt a dokumentumot írásban is megkapjátok.
Szeretettel várunk mindenkit!
Kérjük, a részvételi szándékodat jelezd! Fontos, mert megfelelő számú ülőhelyről és az ígért dokumentumról gondoskodnunk kell!
Jelentkezésedet várjuk emailben: lampas.bp18@gmail.com 2017 március 24.-ig
Elérhetőségeink:
Kiss Julia
telefon: 06 30 498 9094
Juhos Róbert
telefon: 06 70 377 3235
Kalandozás a századforduló polgári világában
Látássérültek számára akadálymentesített festménykiállításokban nem bővelkednek a programfüzetek, ennélfogva izgatottan vártuk az eseményt, utoljára két éve találkoztunk ezzel a kezdeményezéssel, akkor még a Szépművészetiben. Többedmagunkkal várakozva az előtérben, én alapvetően festménynarrációkra számítottam, ezért mikor a tárlatvezető hölgy úgy kezdte, hogy az lesz, de mégsem, meglepődtem. És valóban, ez nem egy narrált tárlatvezetés volt, hanem egy interaktív élménybarangolás térben és időben, melynek én is segítője lehettem. Egy rövid bemutatkozókör után, mikor elmondtam, mivel foglalkozom, az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek, a festmények némelyikéhez biztosítsam én a narrációt. Nagyon élveztem.
A kiállítás egy századfordulós kispolgári szalonnak berendezett kellemes hangulatsarkában kezdtük a művészeti körsétát. Miközben a Galéria kincsestárából csakis számunkra elcsent színpompás, festett, kézzel is jól kivehető aranydíszes csészécskéit adtuk körbe, a kor jellegzetes stílusirányzatáról, a biedermeierről beszélgettünk. Igazán otthonosan éreztem magam, aktuális olvasmányom jutott eszembe: Márai Sándor, Az igazi c. regénye, no nem az Egy polgár vallomásai, de azért mégiscsak… Nincsenek véletlenek. Előbb minket kérdeztek, mit tudunk erről a korról és az uralkodó stílről, majd megtudhattuk, hogy melyek a biedermeier jellegzetességei. A festészetben a zsánerképek: a köznép kissé idillikus ábrázolása (pl. a földön dolgozó parasztok), úri portré, mely szépséget, nemességet sugároz és időtálló, valamint a csendéletek, jobbára tárgyfotók, lényegük a “halott”, azaz mozdulatlan természet kompozíciós jellege: gyümölcsöstálak, vázák vagy akár egy lefestett bútor. Mind portrét, mind csendéletet megcsodálhattunk ebben a klasszikus polgári miliőt bemutató sarokban.
Miután a csésze körbeért, letisztult, egyszerű, de mégis a nemesség finom eleganciáját utánozni igyekvő bútorokat ismerhettünk meg, például egy különös műgonddal faragott széket, melynek támláját két ívesen egymás-felé hajló sasfej díszíti és egy komódot, aranyszín kovácsolt berakással. Elvileg nem érhettünk volna a kiállított darabokhoz, de – hála a tárlatvezető hölgynek – megtettük. Ahogy továbbmentünk, előbb a polgári élet, az egyik látogatót idézve “bulis” oldalával találkozhattunk. A maga idejében megbotránkoztató festmény, mely elénk tárult, hálóingre vetkőzött ifjú hölgyeket, itt-ott kivillanó bokákat és vállakat, kibomló hajkoronákat ábrázolt: jellegzetes vojeur perspektíva, a néző mintegy kulcslyukon át lesi meg a lányok éjszakai könnyed pletykálkodását. Ezt a nézőpontot festési technika körforma fényfókusza is igyekezett érzékeltetni. Ezután egy hivalkodó, kissé komikusan klasszicizáló festményhez volt szerencsénk, ahol a kevéssé kifinomult ízlésű, a kor kedvelt kifejezésével élve “újgazdag” kereskedő magát formálta meg, mint római nemest, császárt, saruban és rövid, színes selyemtógában.
A kiállítás egy másik termének előterében azt a kérdést kaptuk, szerintünk, nemzetközi porondon ki a legismertebb magyar festő. Kis tanakodás után nagyjából egybehangzólag döntöttünk Munkácsy Mihály mellett, már csak a kiállítás tematikájából is következtetve. Jó tipp volt, mert ezt követően megismerkedhettünk egy kifejezetten a kor igényeit kiszolgáló festményével, mely ugyanakkor a kiállítás hívófotója is a szóróanyagokon – ez egy tipikus szalonkép. A hölgy elmesélte nekünk, hogy a zsánerképek, portrék és csendéletek mellett a polgári festészet kedvelt témája volt a szoba belterek ábrázolása, melyekkel az úri eleganciát illett prezentálni. Ehhez kapcsolódóan beszéltünk a “kép a képben” technikáról is, amikor a megfestett szobabelső falán egy festmény köszön vissza, mely vélhetőleg magának a látott festménynek a mását szimbolizálja. Ezek a festmények kifejezetten sematikusak, kedvelt elemeik: a kissé zsúfoltan berendezett szobák, nehézkes, sötét tónusú faragott fabútorai között könnyű, díszes porcelánok, ezüstök és fűzős, hosszú, rakott-szoknyás, csipkeberakásos ruháikban könnyed csevegésbe merülő nemesi vagy polgári származású hölgyek, mellettük – szinte csak véletlenül ott felejtve – gyerekek. Gyakori elemek még a szobadíszként szolgáló növények: páfrányok, vázában virágcsokor és a mesterséges térben kissé idegenül ható, de az úri kedvtelést remekül érzékeltető állatok, melyek vagy pökhendiek, mint egy vadászkutya vagy egzotikusak, mint mondjuk egy arapapagáj.
Ahogy továbbhaladtunk, Munkácsy egy másik műve is elénk tárult – egyike a legismertebbeknek, melynek egyszerűségében megbúvó csendes szomorúsága nagyon megfogott. Ezzel a képpel zárnám a beszámolómat és ezt választottam erre a hétre narrációgyanánt is. Bár azt még meg kell jegyeznem, hogy a kiállítás részeként a fülnek, orrnak és az ízlelőbimbóknak is igyekeztek kedvezni, áthaladtunk ugyanis a zeneszalonon, ahol jazz dallamok kavalkádja fogadott minket és végezetül, akinek kedve volt, angol teákat, illetve egy borkülönlegességet is kóstolhatott. Köszönjük a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak ezt a különleges programot!
De jöjjön akkor a narráció.
Munkácsy Mihály: Milton
A festmény sötét tónusú, de nem csak a polgári miliő mélybarna, masszív antik bútorainak köszönhetően, hanem a vászon alapozásához használt kátrányos, bitumenes anyag miatt is, mely a realizmus térhódításával, az érzelmi hatás fokozása érdekében kezdett elterjedni. Erről a technikáról csak jóval később derült ki, hogy súlyosan károsítja a festményeket, szó szerint felemésztve az eleinte még élénk, majd egyre elhalványuló színeket. A kép, ami itt látható, mesterségesen világosított fotó, az eredeti sokkal sötétebb, mondhatni zord, mintha egy viharos délutánon beszűrődő homályos fényben látnánk csak a festményt.

Egy valaha szebb napokat látott szoba tárul elénk. Középen hátul masszív, faragott tálalószekrény, mellette balra komód, rajta lazán a falnak támasztva, vastag, porlepte könyvek, talán lexikonok, albumok és egy kerekded sötétkék porcelánváza, rövid, keskenyedő nyakán fogantyúval. A falon a váza fölött vastag, ugyancsak faragott fakeretes, tompafényű tükör, éppen csak akkora, hogy a nyakunkat, arcunkat láthassuk benne. A fal maga kopott, a vakolat foltokban málladozik. A tálalótól jobbra kissé viseltes, de azért még elegáns támlás szék, ívesre faragott fejes karfája, gondos asztalosmunka. A szék fölött üresen tátongó könyvespolc. A szoba közepén hosszúkás étkezőasztal, rajta, a kor divatjának megfelelő díszes, rojtos kárpit, nyitott könyvek és egy tintatartó. Az asztalfőn, a nézőnek balra maga az idős Milton ül egy bézs bársonnyal bevont patinás karszékben, befelé figyel, közben egyik lábát lazán előrenyújtja, kissé felgyűrve ezzel az asztal alatti könnyű, rojtos szőnyeget. A kép bal szélén egy ablak tűnik fel, a beszűrődő gyenge fényben látjuk a költő lehajtott fejét, arca komor. Az asztalt, körötte tüsténkedő lányai veszik körbe, a hölgyek galléros, fűzős, hosszú szaténruhát viselnek, hajuk egy része kontyban, a többi leengedve. Arcuk átszellemült, apjukra figyelnek. Az idős korára megvakult költő épp az Elveszett paradicsom sorait diktálja a másik oldali asztalfőn ülő – vélhetően – legidősebb lányának, aki lúdtollal ír az előtte kinyitva heverő és az asztal sarkáról lazán lelógó füzet lapjaira. A két másik lány az asztal hosszabbik oldala mögül figyeli a költőt, egyikük közben hímez, másikok szolgálatkészen áll, hátha apjának szüksége van valamire. Az egész jelenet nagyon bensőséges, kicsit szomorú, de mégis felemelő, emberi.
A beszámolót és a narrációt írta: S. Tóth Erika
További festmény- és fotónarrációk, egyéb érdekességek az alábbi oldalon: https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/
Ha megtetszett, csatlakozzon az alábbi csoporthoz is egy kis tapasztalatcserére:
https://www.facebook.com/groups/1724010601224121/
A Láthatár bolt ajánlatai
Továbbra is folytatjuk nyereménysorsolásunkat.
Márciusi vásárlóink között 1db A/4-es lapnagyítót sorsolunk ki!

Ízelítő termék kínálatunkból:
- 10x nagyítású, dupla lencsés,10 LED-es kézi nagyító 3500 Ft
A nagyító lencséje dupla üvegből készült, átmérője 6,5 cm, vastagsága 3 cm.
- 2,5x Nagyító szemüveg 2800 Ft
- Polarizált napszemüveg 5900 Ft
- Szemüvegre csíptethető napellenző 2500 Ft
- Nikkula 7*18mm monokuláris távcső 6900 Ft
Valamint konyhai eszközök:
- Almaszeletelő 550Ft
- Fokhagyma pucoló és daráló 750 Ft
- Műanyag tároló dobozok 300 FT-tól
Weboldalunkon, valamint Facebook oldalunkon képekkel, leírásokkal is találkozhatnak. Megrendeléseket e-mail címünkre küldhetnek. A Láthatár boltban továbbra is csak készpénzzel tudnak fizetni!
Elérhetőségeink és a bolt nyitva tartása:
Katona Zsuzsanna
Sándor, József és Benedek a szentendrei klubnapon
Az első tavaszi klubnapunkra sokan eljöttek Szentendrén és igazán a tavasz jegyében vette kezdetét. Ugyanis volt közöttünk Sándor, József és Benedek. Mind a hárman vállalták, hogy egy közös fotóval megörökítsük ezt a nem mindennapi találkozást.

Vendégünk volt Tanai Csaba és kutyája Bonca. Csaba részletesen beszámolt a vakvezető kutya iskoláról. Elmondta hogyan képzik ki a kutyákat, hogyan lehet kutyát igényelni. Arról is beszélt, hogy együtt vizsgáztak kutyájával, és azóta is milyen nélkülözhetetlen segítőtárs mindennapi életében.

Az előadás után a kérdések sem maradtak el és a látássérültek és a gimnázium diákjai odamentek Boncához egy simogatásra. A látássérültek között voltak akik már régen nem találkoztak, és a viszontlátás öröme jó volt mindenkinek.

Mindezeket még kellemesebbé tették az asztalokon lévő finomságok, amit jó beszélgetések közben elfogyasztottunk. Mindenki nagyon jól érezte magát, így várjuk a következő találkozást.
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező
A VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!
Meghívás Kispestre

Sok szeretettel meghívunk benneteket következő klubnapunkra, melynek
helyszíne: XIX., Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ),
időpontja: 2017. március 30. (csütörtök) 15 óra
A témánk egy kérdés: tudjátok mi az audiónarráció?
Gyertek el márciusi klubnapunkra, ahol vendégünktől, S. Tóth Erikától mindent megtudhattok róla.
Másik témánk szintén egy kérdés: március 17-e Szent Patrik napja. De vajon ki volt Ő?
A hónap szülötte Arany János (1817. március 2.). Kvízjátékunkkal rá emlékezünk.
És aki mindezekről tudósít: Ruzsa Viktor a Civil Rádiótól.
Szeretettel várunk mindenkit!
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com
Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
Figyelem! Ismét lesz lehetőség gyógycipőt készíttetni!

Kép forrása: verlon.hu
A cipőket katalógusból lehet kiválasztani, melyet előzetes mintavétel alapján személyre szabottan készítenek el. Ortopéd orvossal együtt előre egyeztetett időpontban lábvizsgálatot tartunk.
A gyógyszerkeretet nem érinti a vásárlás.
Amennyiben nem rendelkeznek közgyógy igazolvánnyal, a cipők ára kb. 20.000 Ft, elkészítési ideje két hónap.
A modellek megtekinthetők a www.betet-kft.hu oldalon.
Minimum 10 fő jelentkezését várjuk, akik szeretnének élni a lehetőséggel!
Jelentkezni lehet személyesen a Láthatár boltban,
cím: 1146 Budapest, Hermina út 57,
illetve az alábbi két telefonszámon:
(1) 384 55 41,
06 70 383 36 11
Nyitva tartás:
hétfő, péntek: 08.00-15.00 óra között
kedd-csütörtök: 09.00-17.00 óra között
Jelentkezzen minél előbb, hogy ne maradjon le!
Várjuk szeretettel!
Klubnap versekkel – az újpesti nőnap
Március első napján, versekkel kedveskedett Kulman Tibor a hölgyeknek. Sokadszorra lep meg bennünket gyönyörű verssoraival. Különösen, az egyik verse aratott sikert, melyet kérésünkre ismét felolvasott.
Csernus János, az Újpesti Napló újságírója is megtisztelt minket jelenlétével. Annyira megtetszettek Tibor versei, hogy engedélyt kért, azok nyilvános megjelenítésére az újságban. Nagy örömmel igent mondott a vers írója.

Bemutatta újdonságait, Kiss Márta, a Láthatár bolt kedves munkatársa. Sokan érdeklődtek az újdonságok iránt. Felsorolta, az asztalon található eszközök sokaságát. Elmondta, mit, mire, hogyan lehet a legkönnyebben használni.
Most már folyamatosan ellátogat hozzánk, Galler Brigitta rendőr főtörzszászlós körzeti megbízott, aki hasznos tanácsokkal látta el tagjainkat. Felhívta, figyelmünket mire vigyázzunk otthon, a vásárlások alkalmával, valamint az új csalási praktikák kivédésére.
Nem maradhatott el, a nők felköszöntése, illetve felolvastuk, hogy mikortól ünnepeljük meg a nők napját. Beszélgettünk az alvás világnapjáról, ezen belül az alvászavarokról, és azok megelőzéséről. Jó kedvvel búcsúztunk el egymástól.
Kulman Erika és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők
Élménybeszámoló első kézből – Ágacska

Február 26-án ismét narrált előadáson voltunk családommal. Én magam nagyon szeretem a színházat, de azt kell, hogy mondjam a Tomi részéről is megvan a színház iránti szeretet. Ez alkalommal Csukás István Ágacska című meséjét néztük meg. Kicsit féltem a darabtól, mert általában előtte mindig mesélek Tominak róla, de a neten nem találtam olyan változatot, amit fel tudtam volna olvasni neki. Nagy meglepetésemre ezt a mesét fogadta a legjobban. Amikor megérkeztünk, már tudta hol vagyunk, és teljes „extázisban” volt. Személyesen Koltai Judit a darab rendezője köszöntötte Tomikát név szerint, amit a saját nyelvecskéjén viszonzott is. A színészek is már ismerősökként köszöntek oda nekünk, míg előadás előtt gyorsan megetettem kisfiamat, hogy ne a korgó gyomorra, hanem az előadásra tudjon koncentrálni. A színpadi bejáráson is már olyan boldog volt Tomi, hogy alig bírtam őt tartani a kezemben, kacarászott, járt keze, lába. Öröme csak fokozódott, amikor Ágacskától kapott egy kis ágacskát is ajándékba. Kezecskéjével minden ruhát megtapintott, és a színészek hangját is megismerte. Nagyon jól éreztük magunkat, és már most tervezzük, hogy májusban ismét megyünk a Szélike királykisasszony című meseelőadásra. Köszönjük a színészeknek a remek előadást, S. Tóth Erikának pedig az audiónarrációt.
Néczin Marianna
Kovács Kinga divattervező felajánlása egyesületünknek!

Kovács Kinga koncepciójának alapja, hogy minden kedves érdeklődő, azon túl, hogy nőies, egyedi, új ruhadarabokkal frissíti a ruhatárát, a vásárlásával megismerhet valami újat és segíthet is. A kollekció alapmotívuma az esztétikus, érdekes és az eddigiekhez képest szokatlan szemléletformálás. Egyedileg hímzett Braille-feliratokkal teszi az alkotó felismerhetővé a ruhadarabok színeit látássérültek számára, ugyanakkor lehetőséget nyújtva a látó vásárlók számára is, egy különös, már-már titokzatos motívum viselésére. Mint a hölgy elmondta, hiszi, hogy a divat mindenkié és a cél, hogy mindenki a lehető legjobban élvezni tudja.
Hogy az összeget mire használja az egyesület, arról az eseményen S. Tóth Erika, az egyesület egyik munkatársa ad tájékoztatást.
Röviden a koncepcióról:
‘A Vigyél színt az életedbe! (Colour up!) limited edition kollekció elnevezéséből adódóan színes, vidám ruhadarabok exkluzív válogatása. Kinga Kovacs ezzel a vibráló, 2017-es Tavaszi/Nyári kapszula kollekcióval nem csak a tavasz által hozott „új életet”, vidámságot, lehetőséget szeretné hangsúlyozni.
A Vigyél színt az életedbe! egyfajta mozgalom is, mellyel a tervező, csakúgy, amint tavasszal a természet is „ébred”- reményei szerint – az embereket is ráébresztheti arra, hogy ebben a kissé sem „tökéletes” világban mennyi gyönyörűség van, mennyi lehetőség a boldogságra, újrakezdésre, és annak megértésére, hogy valójában milyen sok dologért lehetünk hálásak, melyet gyakran elfelejtünk.
Az esemény időpontja: 2017. március 23. csütörtök, 17:00-23:00
Helyszíne: Fogasház (1073 Bp., Akácfa u. 49-51.)
A távoli víz nem jó, ha közel a tűz
“A távoli víz nem jó, ha közel a tűz” – tartja egy kínai közmondás.
A zuglói lámpások programot szerveztek, melyhez mi is csatlakoztunk. A Tűzoltó Múzeumot látogattuk meg.
Vezetőnktől, Réti Rezső muzeológustól megtudtuk, hogy a kiállítás a tűzvédelem fejlődését mutatja be az őskortól napjainkig: megismertet a tűz fejlődésével, a korabeli tűzoltók életével, munkájával, kulturális hagyományaival. A múzeumban régi tűzoltószerek mellett látható a fejlett technikát képviselő gigantikus turboreaktív oltógép is.
A házban korabeli leírások, metszetek és fényképek mutatják be az emlékezetesebb és legpusztítóbb tűzeseteket az államalapítástól a XX. századig. Az emeleti kiállítótermekben, időrendben láthatók a különböző történelmi korok tűzoltási eszközei, emléktárgyai, dokumentumai az ősemberek kiszolgáltatottságától kezdve, a tűzistenek kultuszán át, az ókor legszervezettebb tűzvédelméről híres Római Birodalomig. Megismerhetjük a középkor tűzvédelmét és a nagyobb tűzvészeket, az első hatékony tűzoltóeszközök elterjedését, a diáktűzoltóságokat, a gyári tűzoltóságokat, majd a pesti önkéntes és a hivatásos tűzoltóság megszervezésének történetét.
A múzeum tisztelettel adózik azoknak a nemzetközi hírű tűzoltóknak, akik a századfordulón több tűzoltó-világversenyen sikert-sikerre halmoztak, valamint azoknak a magyar feltalálóknak, akik több nagyszerű újítással írták be magukat a technika történetébe.
A kiállításon láthatók a XX. század technikai fejlődését bemutató eszközök, melyek között helyet kaptak az egyre korszerűbb védőruhák mellett az olaj és gázkitörések elfojtásában használt felszerelések, a jelenleg is használt légzésvédelmi eszközök és a legkorszerűbb impulzusoltó is.


A Tűzoltó Múzeum folyamatosan gyűjti a magyar és külföldi, tűzoltó vonatkozású érmeket, jelvényeket.
A mai sűrített levegős légzőkészülék ősét Kőszegi Mártony Károly (1783-1848) táborintéző főstrázsamester (ma ez őrnagyi rangnak felel meg) találta fel 1830-ban. Kőszegi Mártony egyéb találmányokkal is foglalkozott, így ő volt a tábori főzőkészülék (gulyáságyú) feltalálója, valamint mérnökként is kiváló volt, nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is az első földnyomáskutatók egyike. Nagyarányú kísérleteivel kerek száz esztendővel előzte meg a talajmechanika modern művelőit. Ezek elméleti ismeretével is maradandót alkotott.
A múzeum egyik érdekessége az a 115 darabból álló tűzoltósisak-gyűjtemény, amely bemutatja a fejlődés főbb állomásait az ősöktől a legújabb típusú sisakokig, a főnöki vadkan-agyaros bőrsisakoktól kezdve, az asszírok bronz sisakján át, a fém, majd acélsisakokon keresztül az üvegszállal erősített poliészter sisakokig. A tárlaton megtekinthető – a magyar tűzoltósisakok teljes típusválasztéka mellett –több, európai és tengerentúli ország (amerikai, ausztrál, új-zélandi) sisakja is.
Forrás: museum.hu
Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
Felhívás kérdőív kitöltésére

A kép forrása: http://www.vizontogyogyszertar.com/
A nevem Tasi Henrietta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem végzős pszichológia szakos hallgatója vagyok. Szakdolgozatom középpontjába egy olyan fontos témát helyeztem, mint a látássérültek kötődése.
Szeretnék minél többet megtudni a jellemzőiről, kialakulásáról.
A már folyamatban lévő kutatás felolvasó programmal kompatibilis, online felületen zajlik, melyhez csatoltam a linket, melynek a kitöltését szeretném kérni:
https://goo.gl/ouLybb
A segítségükért nagyon hálás lennék!
Tasi Henrietta
tasiheni@gmail.com