Aláírás tanfolyam látássérülteknek

A kép forrása: https://www.emailtray.com

A kép forrása: https://www.emailtray.com

A tanfolyam azoknak érhető el, akik:

A foglalkozásokat tapasztalt gyógypedagógus tartja, a részvétel ingyenes.

Időtartamuk esetenként 60 perc, hetente egy-két alkalommal. Az aláírás elsajátításához
elegendő óraszám nem meghatározható, hiszen annak készségszintű használata és alkalmazása a tanuló képességeitől, ismereteitől, látásmaradványától függ.

Az órák az MVGYOSZ székházában (1146 Budapest, Hermina út 47.) lesznek, időpontjukról mindenkivel külön egyeztetés történik.

A tanfolyam részleteiről érdeklődni és jelentkezni Szőke Mártánál lehet e-mail-ben a szederkenyimarta@hotmail.com címen, vagy telefonon a 06 (30) 576-5400 számon.

Séta a Gellért-hegyen

gellert

A kirándulás a terveink szerint a Móricz Zsigmond körtérről indul, ahonnan busszal fogunk feljutni a Citadella közelébe. Kényelmes séta mellett haladunk majd fel a hegy tetejére, ahonnan a tiszta és friss levegőt élvezve sétálunk majd lefele. Figyelni fogunk rá, hogy a séta tempója mindenkinek kényelmes legyen.

A kirándulás időpontja: 2017. március 20. (hétfői nap). 9,00 és 13,00 között.

A programra elsősorban a VII. kerületi és a XI. kerületi klubok kirándulásain résztvevőket várjuk.

Jelentkezni lehet 2017. március 13. (hétfői nap) 12,00-ig az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Jánosi Vera (VII. kerület): 0670/387-5266 vagy lampas.erzsebetvaros@gmail.com

Lenkai Viki (XI. kerület): 0630/186-6232 vagy lampas.ujbuda@gmail.com

Az “elcsúszott” újpesti klubnap

Az eső ellenére elég sok tagunkat üdvözölhettük a februári klubnapunkon. Megbeszéltük a rendőrségen történt igen tartalmas élményeinket. Így hallhatták azok is, akik nem tudtak részt venni ezen a rendkívüli programon. Felvetettük a következő hónapok programjainak lehetőségeit.

Csak úgy szórták az ötleteiket az ott lévők. Rengeteg lehetőség vetődött fel, melyekből válogathatunk. Társaságunkban volt S. Tóth Erika is, aki remek gyerek színházi előadásokat ajánlott az érdeklődőknek. Szóba került az áprilisi klubnap témája, és annak fontossága.

ujpest2017febr

A fogyatékkal élő emberek jogai, juttatásai, esetleges törvény módosítások ismertetése. Érdekes témákat feszegettünk, amelyből hatalmas beszélgetés kerekedett. Szóba került többek között a házasság, mint téma. Sok oldalról megközelíthető fogalom.

Mindenki kívánságára, Máté Péter dalokat hallgattunk. Gábor gitározott, együtt énekeltünk vele, megemlékezve az énekes 70. születésnapjáról. Végül is, a programok időpontjáról nem tudtunk dönteni, de hamarosan arra is sor kerül.

Mindenki jól érezte magát és igyekszünk a jövőben is jó hangulatot teremteni. Akik eddig nem jutottak el hozzánk, reméljük a fentiek alapján kedvet kaptak, hogy ezután velünk érezzék jól magukat programjainkon. Továbbra is várunk mindenkit szeretettel.

Kulman Erika és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők

“Szól a szív …” Alapítvány 1987- 2017

szolasziv

Az Alapítványunk idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját.

Szeretettel várjuk minden kedves barátunkat és támogatónkat a vak gyermekek és fiatalok ünnepi köszöntő műsorára.

Helyszín: 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. Nádor terem
Időpont: 2017. február 28. kedd 19 óra

A belépés ingyenes!

Visszajelzést kérünk a kurtz@vakisk.hu e-mail címre.

Égnek áll a hajad?

A kép forrása: http://www.fodraszmuzeum.hu/

A kép forrása: http://www.fodraszmuzeum.hu/

Mi minden történt egy fodrászatban több mint 100 évvel ezelőtt, amitől újjá varázsolódtak a hölgyek és az urak? 2017. március 2-án egy kifejezetten számunkra tartott akadálymentesített múzeumlátogatáson veszünk részt. A Magyarországon egyedülálló Kispesti Fodrász Múzeumba megyünk, amelyhez hasonló Európában is kevés van.

Korom Zsuzsanna, a múzeum vezetője fog tárlatvezetést tartani nekünk.

Helyszín: Fodrász Múzeum
Cím: 1194, Budapest Ady Endre út 97-99.
Időpont: 2017.03.02-án 14 óra.
Találkozunk: a 42-es villamos Vas Gereben utcai megállójában (Határ úttól 5. megálló), 13.45-kor.

Szeretettel várunk mindenkit!

Jelentkezéseket várjuk 2017. február 28-ig, az alábbi elérhetőségeken:

Bernát Zsuzsanna
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com

Kiss Júlia
Telefon: 06/30/498 9094
E-mail: lampas.bp18@gmail.com

Szemléletformálás a buszvezetői képzésben

A kép forrása: http://www.ami.ca

A kép forrása: http://www.ami.ca

A város tömegközlekedését a TransLink nevű vállalat szervezi, mely a buszvezetők képzésének a részévé tette a különleges szükségletű emberek utazásának a komfortosabbá tételét. A látássérültekkel kapcsolatos ismereteket először tantermi tréningen sajátíthatják el, majd igazi terepen, egy buszon, ideiglenesen látássérültté válva mélyülhetnek el a tanultakon.

A tantermi tréninget két látássérült vezeti, akik nagyjából 45 perc alatt elmondják miként oldják meg a saját buszozásukat, ismertetik a buszhasználat kihívásait, megmutatják a bothasználatot és a vakvezető kutya feladatait is ismertetik a buszos utazás alkalmával. Ezt követően mindenkinek alkalma nyílik kipróbálni egy látássérült kísérését, melyhez az érintettek adnak instrukciókat.

Utána az osztály kimegy a parkolóba, minden leendő buszvezető kap egy szemtakarót és elkezdődik a képzés terepi része, melyet szintén a teremből már megismert két látássérült vezet. Az első feladat a busz, illetve a busz ajtajának a megtalálása, majd ezek után a felszállás. E cikk alján látható erről egy angol nyelvű videó, melyben a látó olvasóink megtekinthetik mennyire nem könnyű ezt megvalósítani. Utána ülőhelyet kell találni, arra le kell ülni, de közben igyekezni kell nem felbotlani az emberekben. A buszos gyakorlatnak a részét képezi az állva történő utazás is, melyről szintén tanúsítja a videó, hogy nem olyan egyszerű. Ezalatt azt is meg kell tippelniük, hogy vajon a város melyik részén járhat a busz.

Steve Muller, a képzésért felelős vezető, szándékosan alakította ki úgy a képzést, hogy barátságos és vidám látássérültek vezessék, mert sok buszvezető-jelölt életében először ezen a tréningen beszélget látássérült emberrel. A tréning eredményességét jól jelzi, hogy a legtöbb buszvezető szerint ez a képzésnek a legjobb része.

Lee Caldecoat, aki a vállalat Oktatási Központjának az egyik oktatója, azt vallja, hogy a tréning a megértésről szól. Az, hogy a saját élményeiből ismerhette meg a látássérültek igényeit, segített neki empatikus hozzáállást kialakítani és belátni mi az, amit ő maga is megtehet.

Rob Sleath, az egyik trénerként közreműködő látássérült azt mondja, hogy a képzés egyik előnye, hogy a buszvezetők saját élményeikből is megtudhatják milyen szükségletei vannak egy látássérültnek, valamint azt is, miként tehetik számukra kényelmesebbé az utazást. Ő ezt tanácsolja a leendő buszvezetőknek:

Mindig azt mondom nekik: figyelj, ha nem vagy benne biztos, hogy mi a teendő ha egy mozgássérült vagy látássérült száll fel a buszra, akkor attól függetlenül, hogy milyen fogyatékossága van az illetőnek, mindig nyitva áll a lehetőség megkérdezned azt, hogy miként tudok neked a legjobban segíteni?

A régebbi olvasóink talán emlékeznek rá, hogy hasonló programban az Egyesületünk is lehetőséget kapott a közreműködésre, melyről itt lehet olvasni, így valamilyen módon már Budapesten is megjelent ez a fajta szemlélet.

A cikk forrása: Accesible Media

az ősi Ázsiában jártunk

2017.02.21. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Budapesten, az Andrássy út 103. szám alatt található. Szak-múzeuma, amelynek gyűjtőkörébe a Távol-Kelet művészeti emlékei tartoznak. A kiállított keretében kortárs magyar művészek délkelet-ázsiai ihletésű tárgyai vonulnak fel.

Kardos Tatyana, nem egy minden napi tárlatvezetésen vezetett körbe minket, eme érdekes világba. Úgy mutatta be nekünk ezt a mesebeli világot, mintha mi is ott lettünk volna. Az élmény mindenki számára különlegesen emlékezetes maradt. A textilek bemutatásával egyidejűleg, megtapinthattuk a ruhaként funkcionált anyagokat. Amelyek használatát /viseletét/, két önként jelentkezőn megmutatta, a kedves hölgy.

A képen a Hmong női szoknya található

Sok egzotikus tárgyat is megtapinthattunk, miközben hallgattuk a történetét. Mindenkinek ajánljuk ezt, az igen csak érdekes kiállítást. Mi nagyon jól éreztük magunkat tagjainkkal.

a képen hopp Ferenc Műzeum látható

Széles Attiláné Panka és Kulman Tiborné Era
4. kerületi közösségi civilszervezők

Aktív február Rákosmentén

Klubunkon, – amelyet 2017. február 7-én tartottunk a Rákoshegyi Közösségi Házban, – ismét Dr. Tábor István coachot láttuk vendégül, aki fölajánlotta, hogy most mi tehetünk föl neki kérdéseket. Először arra kért minket, hogy mondjunk egy pozitív élményt az elmúlt hónapból. Ez néha döcögősen ment, de végül mindenki tudott mondani valami jó élményt. István rávilágított, hogy a legkisebbért is hálásak lehetünk. Beszélgetésünk alkalmával szóba került a reziliencia, vagyis a vert helyzetből való fölállás képessége.

20170207_143601 SAM_1231

István életében is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, mégis képes arra, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetből is építkezni tudjon. A hit szerepéről is szó volt, itt nem kizárólag az istenhitről volt szó, hanem például a hit abban, hogy mindig van valaki, aki értő figyelemmel meghallgat bennünket, segíthet egy idézetet, egy jó zene. István felhívta a figyelmet a jelenben való lét fontosságára is.

Gyorsan röpült az idő, közben farsangi fánkot majszoltunk két tagunk jóvoltából is. Összejövetelünket, amelyen 22 fő vett részt, Jana gitármuzsikája és a quena zárta. Klubunkat az alkalomhoz illően Máté Péter: Azért vannak a jó barátok című zeneszámával fejeztük be.

Egyesületünk fontosnak tartja az audionarráció minél szélesebb körben való elterjedését, azért, hogy látássérültek is élvezhessék a színházi előadásokat. 2017. február 8-án egy ilyen audionarrált programon vettünk részt hatan az angyalföldi József Attila Művelődési Házban.

Programunk kulisszabejárással kezdődött, felmehettünk a színpadra, megtapogathattuk a kellékeket, beszélgethettünk a színészekkel is, akik nagyon nyitottak voltak. Majd a látássérült tagjaink kaptak egy-egy fülhallgatót, és megkezdődhetett az előadás: a Mátyás király és a cinkotai kántor című műmese, amelyet Buda Ferenc alkalmazott színpadra.

 

20170208_151156 20170208_134406

 

Az audionarrátor feladata az, hogy a párbeszédes jelenetek kivételével tájékoztasson arról, hogy pontosan mi zajlik a színpadon. Sokkal élvezhetőbb, és követhetőbb így az előadás, amiben mindannyian egyetértettünk. Kedves élmény marad számunkra a meseelőadás, és kíváncsian várjuk majd a felnőtteknek szóló audionarrált előadásokat is.

2017. február 15-én a REB, vagyis a Rákosmenti Erőforrás Bizottság ülést tartott, amelyen Egyesületünk képviseletében, mi, lámpások is részt vettünk. Az ülést a levezető elnök dr. Piláth Károly nyitotta meg, és megállapítást nyert, hogy 9 fővel határozatképes a Bizottság. A minket érintő előterjesztést a 3. napirendi pontként tárgyalták, melyet egyhangúlag megszavaztak.

rakosmente febr

Másnap, 2017 február 16-án magasabb szinten, képviselőtestületi ülést tartott a kerületi Önkormányzat Riz Levente kerületi polgármester úr vezetésével. Hamarosan következett az Önkormányzat és az Egyesületünk által kötendő Együttműködési megállapodásról szóló képviselőtestületi szavazás, amely szintén egyhangúlag döntött az együttműködésünk 2017. december 31-ig történő meghosszabbításáról.

Elnökünk, Fodor Ágnes is fölszólalt, megköszönte az Önkormányzat támogatását, és kiemelte a CIB pályázatot, amely kiváló kapcsolatokat eredményezett, valamint megköszönte a mi munkánkat is. A kétnapos ülésen 6 fő vett részt az Egyesületünktől.

Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők

A-bot vakvezető rendszer tesztelése

Az A-bot vakvezető rendszer, egy új magyar szabadalom, mely az “Ariadné vezetősáv” elnevezésből kapta a rövidített nevét.

20170223_080200

Dr. Kutor László, az Óbudai Egyetem professzora és csapata ma építette ki a tesztelésre váró útvonalat az MVGYOSZ székházában. A mindennapokban fehér bottal közlekedő tesztelőket várnak, akik véleményt alkothatnak a terv szerint a padlóburkolat alá beépíthető jelzőrendszerről.

A rezgő, vagy hangjelzést adó, vagy akár egyszerre rezgő és csipogó botokat és a vezető sávot munkanapokon 8.00 és 17.00 között lehet kipróbálni Budapesten, a Hermina út 47. szám alatt.

„Egyáltalán nem akartam példakép lenni”

A kép forrása: https://rehabportal.hu

A kép forrása: https://rehabportal.hu

Amikor egy zsebtolvaj megtámadta, védte az értékeit akkor is, amikor a támadó hasba szúrta. A harminchat éves Mózes Csaba születése óta vak.

– Gyerekkoromban balesetben megvakultam az egyik szememre, és néha még ma is eszembe jut, mi lesz, ha a másikat is baj éri. Ilyenkor az ön példája ad erőt: nem látóként is lehet teljes életet élni.

– A látók többsége egyetlen érzékszervére hagyatkozik, és ha az kiesik, összeomlik az élete. Ha becsukja a szemét, és fél méterrel arrébb állítod, teljesen elveszve érzi magát. A frissen megvakultaknak legalább egy év kell, amíg elhiszik, hogy így is lehet élni. Persze másképp, mint korábban természetes volt. Egyébként kényszerű szerep ez a példaképség. Egyáltalán nem akartam az lenni. Így alakult. Ma például az edzőteremben odajött valaki hozzám, hogy hadd szorítsa meg a kezem. Amikor megkérdeztem, miért, azt mondta, én motiválom. Amikor nincs kedve edzeni, rám gondol, és azt mondja magának, hogy nincs kifogás: ha az a srác vakon is eljön mindennap, és keményen végigcsinálja a programot, akkor ő sem nyavalyoghat. Pár napja ugyanott egy apuka a gyerekével jött oda, és megköszönte, hogy példát mutatok nekik. Ez azért furcsa nekem, mert nem csinálok semmi különöset. Gyerekkorom óta sportolok, és próbálok mindent kipróbálni, amit lehet.

– Mit lehet? A legtöbb sportban nélkülözhetetlen a látás.

– Már Székelyudvarhelyen majdnem mindent kipróbáltam, amit látó társaim csináltak. Bicikliztem, gördeszkáztam, görkorcsolyáztam.

– Egyedül biciklizett?

– Kisváros az, nem volt nagy forgalom, a járdán tudtam menni. Néha előfordult, hogy beborultam a bokorba, vagy egy szabálytalanul parkoló autónak nekimentem, de felálltam, és mentem tovább. Az akkori kíváncsiságom máig megmaradt. Kellenek az új ingerek, mert ha nem jönnek, elfásulok.

– Tizenegy éves kora óta Budapesten él, a vakok iskolájába jött tanulni. Hamar megszokta a nagyvárost?

– Jól tudok közlekedni, bárhova eljutok. Ennél jóval nehezebb, ha edzőtermet kell váltani, mert mondjuk bezár a régi. Az összes gépet megszokni bonyolult feladat. Az ötvenedik edzés táján már centire pontosan odadugom a pöcköt a megfelelő kilóhoz.

– Sokat beszél az edzőteremről. Mi a célja a folyamatos sportolással?

– Jól érzem magam tőle, önbizalmat ad. Nagyon szeretek mozogni, ezért csörgőlabdázom, tandemben kerékpározom, korábban cselgáncsoztam. Mindenben jó vagy a legjobb akarok lenni. Hiú vagyok én is, jólesik, ha a lányoktól pozitív visszajelzéseket kapok, mert jól nézek ki, dagadnak az izmaim. A stresszt is levezeti, most éppen egy szakítás miatt jó, ha alaposan lefárasztom magam.

– Hogyan változott a város az elmúlt tíz évben? Logikusabb, kiismerhetőbb lett például a közlekedés egy nem látó ember számára?

– Jó dolog, hogy egyre jobban odafigyelnek az akadálymentesítésre, de néha ezzel is zsákutcába futnak. A beszélgetésre az egyes villamossal jöttem, a teljes vonalat felújították. Az állomásokon van vezetősáv, de ahol kockakövekkel rakták ki a peront, ott a vezetősávba is apró négyzeteket tettek. Jól tudok közlekedni, de ez engem is nagyon zavar. A négyes metró vonalán van olyan vezetősáv, amelyik nem visz sehova, vagy elvezet a mozgólépcső előtt. Vannak ugyanakkor nagyon jól sikerült felújítások is, például a Bécsi út bizonyos részein, ahol most már könnyen tudunk közlekedni.

– Mi, budapesti járókelők hogyan változtunk az elmúlt időszakban?

– Az emberek egyre nyitottabbak, segítőkészebbek. A jó szándék a lényeg. Utazás közben az esetek kilencvenöt százalékában nincs szükségem segítségre, de ha valaki odajön, nem utasítom el. Arra gondolok, hogy ne érje rossz élmény, mert így olyan sorstársamnak is segíteni fog, aki tényleg rászorul. Mi sem vagyunk egyformák. Nemrég egy férfi elmesélte, hogy akin korábban segített, felháborodva szólt rá, hogy nem jó helyen fogta meg. Köztünk is van goromba ember, válaszoltam neki, és megköszöntem, hogy ennek ellenére sem ment el a kedve tőlünk.

– Mi a leggyakoribb bumfordiság, amit elkövetünk a látássérültekkel szemben?

– Nem szeretem, ha azt mondják, hogy sérültek vagyunk. Én legalábbis nem érzem magam annak. Merem állítani, hogy ma a látótársadalom nyolcvan százaléka így vagy úgy sérült. Az emberek őrületes terheket cipelnek, csak ez nem mindig látszik. Rajtunk igen. A kérdésére válaszolva: mindent lehet korrigálni, ha a jó szándék megvan. Ha nekem jön valaki, mert az okostelefonját birizgálta ahelyett, hogy maga elé nézzen, de utána elnézést kér, az rendben van. Nekünk az a feladatunk, hogy világosan tudjuk közölni az embereknek, hogy mi segít nekünk, és mi az, ami már terhes. A túlzott segíteni akarás sem jó. Például nem szeretem, ha átadják a helyet a metrón. Erős és fiatal vagyok, tudok állni. Nem kell túlvariálni a dolgokat. Manapság hajlamosak vagyunk mindent misztifikálni. Hogy tudok jól segíteni, nehogy rosszul csináljak valamit, aggódnak sokan, de ha jó szándékkal teszik, nem tudnak nagyot hibázni. Legutóbb szólt valaki a villamoson, hogy van szabad hely. Hol?, kérdeztem. Ott, mondta, és akkor mindketten elnevettük magunkat. Ő is rájött, hogy hiába mutatja kezével az üres széket. Ha mindkét fél nyitott és laza, könnyebb lesz.

– Hogy tud eligazodni egy boltban?

– Soha nem szerettem vásárolni. Vannak nem látó társaim, háziasszonyok, akik a nagy bevásárlást is el tudják végezni, de én inkább megkérem a biztonsági őrt, hogy segítsen összeszedni azt az egy-két dolgot, amire szükségem van. Folyamatosan átrendezik a polcokat, képtelen vagyok kiigazodni.

– A technológia fejlődése segíti a hétköznapokban?

– Tíz évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy a telefonok egyszer majd számunkra is használhatóvá válnak. Akkoriban ha megvettél egy jó telefont hetvenezer forintért, még ötvenötbe került hozzá a beszélőprogram. A mostani telefonom, amely érintőképernyős, gyárilag tartalmazza ezt a funkciót, és természetesen magyarul is beszél. SMS-t küldök, ímélezek vele, tökéletesen tudom használni.

– Megdöbbentem, amikor ímélben pontosan azt a képet küldte el a közösségi oldalon lévő több tucat fotója közül, amelyiket kértem. Segített valaki?

– A látó barátaim elmesélik, mi van egy képen, és én aszerint nevezem el a mentésnél, így könnyen megtalálom.

– Meglepődtem azon is, amikor megtudtam, hogy rendszeresen jár moziba.

– Szeretem a hangulatát, a légkört. Veszek kukoricát, kólát, hallgatom a hangokat. A multiplexekben nagyon jó a hangminőség.

– Miből él?

– Amikor felnőttem, két út állt a nem látók előtt: a masszírozás és a telefonközpont-kezelés. Ez ma már túlhaladott sztereotípia, de tizenöt-húsz éve tényleg így volt. Érettségi után pénzt akartam keresni, ezért masszőrnek tanultam, és már a szakmai gyakorlat alatt nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. 22 évesen jó volt rájönni, hogy pozitív hatással tudok lenni az emberekre. Időközben divat lett a masszázs, és nagyon felhígult a szakma, így ebből megélni nem egyszerű. A gyógy- és a sportmasszázs a specialitásom, és mivel magam is intenzíven sportolok, pontosan tudom, hogy egy jó kezelés mennyire segíti a regenerációt.

– A közösségi oldalon láttam egy videót: sítalpakon leszáguld egy nagy lejtőn. Hogyan sikerült?

– Két éve voltam egy látássérültek számára szervezett sítáborban. Nem vagyok feladós típus, de – estem-keltem, összeakadtak a lécek, hideg volt – elbizonytalanodtam. Az oktatóm türelmesen biztatott, és a harmadik nap felvitt egy meredek pályára. Szeretem feszegetni a határaimat; a második táborban már egész jól ment a sízés.

– Mindent ki akar próbálni?

– Megváltozott a világ. Régen, ha valaki lefutott egy félmaratonit, arról beszélt a város. Most nagyon sokan egyre extrémebb dolgokat próbálnak ki. Hétköznapi lett a sokezres csúcsok megmászása, vagy részvétel ironmanversenyen. Nekem is kitolódott az ingerküszöböm. Többször voltam vitorlázni a Balatonon, kipróbáltam a siklóernyőzést is tandemben. Sziklát mászom, mert szeretek a természetben lenni, a mélység fölött lebegni, borzongat a veszély, az adrenalin. Mielőtt megkérdezné, megérzem, ha magasban vagyok, más a szél, a hang terjedése. A testvérem Amerikában él, amikor meglátogattam, kimentünk az óceánra egy háromszáz lóerős jetskivel. Fantasztikus élmény volt kilencven kilométeres sebességgel repeszteni a vízen úgy, hogy én vezettem. Barátom sportautót bérelt Kaliforniában, régi álmomat váltva valóra. Kiszáradt tó medrében kétszázig nyomhattam a gázt. A legnagyobb szabadságot akkor éreztem, amikor Budapesten kipróbálhattam a vitorlázórepülést. Fantasztikus volt.

– Mi van még a bakancslistán?

– Gyűjtöm a pénzt ejtőernyős ugrásra is, de a legnagyobb vágyam, hogy műrepülés során megtapasztaljam, milyen, amikor a gravitációs erő sokszorosa hat a testemre.

– Néhány éve bekerült a hírekbe egy furcsa esettel. Mi történt pontosan, amikor megtámadták?

– Nagyobb címlettel fizettem valamiért a Nyugatinál, és az eladó szólt, hogy figyeljek az értékeimre, mert zsebesek néztek ki maguknak. Hazafelé a villamoson furcsa érzésem volt: mintha követnének. Amikor lakásomhoz értem, a lépcsőházban egy kezet éreztem könyékig matatni a hátitáskámban. Szembeszálltam vele, nem tudta elvenni a pénztárcámat. Elmenekült, de előtte hasba szúrt. Később a rendőrök a térfigyelő kamerák képei alapján azonosították és elfogták. Öt évet kapott. Ebből azt szűrtem le magamnak, hogy higgadtabban kellene kezelnem az efféle helyzeteket. Talán nem szúrt volna meg, ha nyugodtan elmagyarázom neki, hogy engem nem tud meglopni. Az eset nagy sajtóvisszhangot kapott, a világ megdöbbent azon, hogy ma már vak embert is kirabolnak. Hamar túltettem magam rajta, ugyanúgy élem az életem most is, mint előtte. Szeretem például az éjszakai Budapestet, tele van fiatalokkal, vibrál ilyenkor a város.

– Mire vágyik? Mi hiányzik az életéből?

– Nem vagyok egyedül a problémámmal: a párkeresés nálam is kardinális kérdés. Nagyon sok barátom, ismerősöm, de még a vendégköröm egy része is arra panaszkodik, hogy nincs hol ismerkednie, és egyedül éli az életét. Csinos lányokat, sikeres sportolókat egyaránt érint a probléma. Paradox helyzet, hogy az okostelefonon ott a rengeteg társkereső alkalmazás, mégis egyedül vagyunk.

– Ön is regisztrált ilyenre?

– Fent vagyok az egyiken, már volt is randim, de nem működött a kémia. Ha épp nincs kéznél egyik látó barát sem, akkor a profilszöveg alapján húzom a képet jobbra vagy balra. Most beszélgetek egy lánnyal, a napokban találkozunk is. Soha nem kezdem azzal a bemutatkozást, hogy nem látok; elsősorban neki akarok esélyt adni, hogy túllépjen az esetleges előítéletein. Ha már megismert valamennyire, akkor mondom el. Van annyi önbizalmam, hogy tudjam: ha ő is nyitott személyiség, akkor van esélyem.

– Volt arra példa, hogy amikor az ismerkedő partner megtudta, hogy ön nem lát, megszakadt a kapcsolat?

– Nem túl gyakran, de igen. Nincs ezzel semmi baj, nem tudott vagy nem akart ezzel a helyzettel megbirkózni. Megy tovább az élet, ezt el kell fogadni.

– Amikor ismerkedik, mire figyel legjobban?

– Olyan világban élünk, amelyben a vizualitás mindent visz. Egy barátom egyszer úgy fogalmazott: a látó emberek kilencven százalékban a szemükkel ismerkednek, a fennmaradó tíz százalékon osztozik az összes többi érzékszerv. Nálunk szerintem ez pont fordítva van: a személyiség, az illat, a hang mind nagyon fontos, meghatározó. Persze én is szeretem, ha olyan lány van mellettem, aki után megfordulnak az utcán, mert ez engem is büszkeséggel tölt el. De soha nem úgy kezdem az ismerkedést, hogy megtapogatom a partner arcát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.02.18.
A cikket a rehabportal.hu oldaláról vettük át.

Erzsébetvárosi meghívás

A kép forrása: https://www.ahonapajandeka.hu

A kép forrása: https://www.ahonapajandeka.hu

Sok szeretettel várunk hívunk mindenkit a hetedik kerületi Lámpás Klub havi klubnapjára.

Időpontja: 2017. 03. 08 (szerda)  15,00-17,00

A helyszíne: K11
1075. Bp. Király u. 11. K11- Kulturális és Művelődési Központ

Témánk: Tavasz és a Nőnap közötti összefüggés keresése.

Jelentkezéseiteket 2017.03.06.-a (hétfő) 16:00-ig várjuk

telefonon Jánosi Veronikánál a: 06 70/ 387-52-66-s számon, vagy a

lampas.erzsebetvaros@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben módodban áll és szeretnél kedveskedni a többieknek szívesen fogadjuk felajánlásodat nasi formájában!

Lehetőségautó pályázat

A kép forrása: http://lehetosegauto.hu

A kép forrása: http://lehetosegauto.hu

Támogatásra jogosultak a súlyos mozgáskorlátozott személyek, értelmi fogyatékos, autista, látási-, valamint hallási fogyatékos, továbbá a kromoszóma-rendellenességgel élő emberek.

2016. április 1-vel új Suzuki személygépkocsi vásárlása esetén 1.000.000 Forint, öt évesnél nem régebbi használt gépkocsi vásárlásánál – típusmegkötés nélkül – 600.000 Forint támogatás nyújtható.

A támogatás iránti igényt a lakhely szerinti fővárosi és megyei kormányhivatal Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály Szociális és Gyámügy Osztályánál kell benyújtani, melyre évente kétszer van lehetőség.

A tárgyév március 31-éig benyújtott kérelmek esetén a tárgyév június 15-éig, szeptember 30-áig benyújtott kérelmek esetén a tárgyév december 15-éig kell a kormányhivataloknak a döntést meghozniuk, majd ezzel egyidőben a Szociális és Gyámhivatalok jogosultságról szóló határozatokat megküldik a jogosultnak,a Minisztériumnak, illetve a Duna Lízingnek, mint a pályázaton nyertes finanszírozó, lebonyolító szervnek.

A támogatásról, valamint az igénybevétel feltételeivel kapcsolatosan minden tudnivalót elolvashatnak az alábbi linket megnyitva:
http://lehetosegauto.hu/a-tamogatasrol