Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Repülős klubprogram

Augusztus vége felé egy röpke órára szárnyalni hagytuk a képzeletünket. Elrugaszkodtunk a földtől és egy repülőgép fedélzetén találtuk magunkat..

Pilótánk, Várnainé Rozgonyi Sarolta a Tomory Lajos Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógusa volt. Segítségével egy kényelmes bőrülésbe süppedve hallgathattuk a Ferihegyi Repülőtér és a Malév történeti érdekességeit.

A repülőtér a Mayerfy Ferenc Xavér földbirtokosról kapta a nevét, Övé volt ez a terület, a 150 méter magas „hegy”, amin egy szőlőfajtagyűjteményt nevelt.

A repülőtér fogadóépülete egy nyilvános tervpályázat nyerteseként ifj. Dávid Károly tervei alapján épült föl 1939-43 között. Alaprajzával egy repülőgép felülnézetének körvonalát formálta meg.
A légiközlekedés dinamikus fejlődése túlhaladta az épület lehetőségeit, ezért mára csak a VIP forgalom és a teherforgalom bonyolítása folyik itt.

Hallottunk még a polgári légiforgalom fejlődéséről. Kezdetben csak belföldi járatok indultak és érkeztek ide, majd a háború után Kelet-Európába is és 1956-ban már Bécsbe is lehetett hazai légitársasággal utazni. A kiállított tablók tanulsága szerint a világ szinte minden tájára el lehetett jutni a MALÉV járataival.

Az igényes és speciális utazási forma kihívást jelentett a kor iparművészei számára is. Könnyű praktikus használati tárgyakat és reklámtárgyakat kellett tervezniük az utazás és a marketing szükségleteként, például evőeszközöket, csészéket, poharakat, táskákat egyenruhákat és hasonlókat, melyek formai megjelenésévével helyt kellet állni a nemzetközi mezőnyben. Módunkban áll ezeket a darabokat megfogni és megemelni is.

Fényképezhettünk a pilótafülke tablója előtt, majd kötetlen beszélgetéssel fejeződött be a programunk.

Kiss Julia
közösségi civilszervező

Lecsót a keceléből!

Augusztusban kirándulást szerveztünk kollégánk, Domoszlai Jana falujába: Zsámbokra. A falu nem csupán „Janáról nevezetes” hanem arról is, hogy minden év augusztusában megrendezik itt a „Lecsót a keceléből” c. rendezvényt, vagyis a lecsófesztivált.

Mielőtt folytatnám a leírást, elárulom, mit jelent a kecele. Errefelé a lányok, asszonyok kötényét hívták így régen, amibe összegyűjtötték a paprikát, paradicsomot, hagymát a kertből, vagyis a lecsó hozzávalóit.

Indulásunk korántsem volt felhőtlen: az Egyesület busza sajnos a szervizben várt javításra ahelyett, hogy minket vitt volna Zsámbokra. Az idő is elszomorodott emiatt, egész úton kiadós eső áztatta az erdőket réteket, odafelé. Ám ahogy megérkeztünk, mintha elvágták volna: hétágra sütött ki a nap.

A lecsót már a hűs sátrak alatt fogyasztottuk el. Kis szieszta után felültünk az elektromos kisvasútra, hogy körbekalandozzuk a falut. Aztán visszatértünk a fesztivál helyszínére és végigjártuk a régi falusi mesterségek kiállítását: megtapogathattunk rongyszőnyeget, ami a helyi szövőszéken készült, az agyagból, szalmából vetett vályogtéglát, valamint a fából készült mángorlót is, amivel régen mostak az asszonyok.

Beszélgethettünk kosárfonóval, és megcsodálhattunk több század eleji felújított tulipános ládát is. Megkóstoltuk a helyi pék finom kenyereit, és a zsámboki méhészek pörgette akácmézet is. A színpadon közben színes programok zajlottak: mesejáték a kicsiknek, zumba bemutató a nagyoknak, népi és lakodalmas táncok, no és természetesen a lecsófesztiválra benevezett csapatok győztesét is kihirdették.

A díjat maga a polgármester adta át a legízletesebb lecsó készítőjének. Kirándulásunkat fagylaltozással zártuk hazafelé. Tisztelet Janának, aki nap mint nap megjárja ezt az utat Zsámbok és Budapest között! Programunkon 9 fő vett részt, de nagy örömünkre szolgált, hogy más kerületből is köszönthettünk résztvevőket.

Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők

Rádiótörténet, bemutatóval

Szokásunk szerint, augusztus első keddjén tartottuk a klubnapunkat, a Maros Moziban. Ezúttal két programot is terveztünk.

Az első vendégünk Págány Noémi volt, az Egyesületünk Masszázsközpontjának munkatársa, aki ismertette azokat a helyszíneket, ahol a masszázst igénybe lehet venni Budapesten. Noémi bemutatóval is szolgált: az érdeklődők ki is próbálhatták milyen élmény egy szakképzett gyógymasszőr kezei alatt felfrissülni.

Amíg néhányan élvezték a masszírozást, addig a többiek az emeleten megcsodálhattuk Dénes Károly Rádió- és magnótörténeti gyűjteményét, amelyet Rács József mutatott meg nekünk rövid előadással fűszerezve.

A magnók vonatkozásában áttekintést kaphattunk a fejlődésükről. Láthattunk és kipróbálhattunk orsós és szalagos magnókat is, sőt, még néhány régi telefon is előkerült!

Valóságos időutazásban volt részünk! Reménykedve tekintünk a jövőbe, mert ki tudja még vajon milyen kincseket rejt még a Maros Mozi, amiről nincs is sejtésünk?

Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők

Dunai hajókirándulás

Az egyik Lámpás Klub által szervezett hajókirándulásról és városnéző sétáról az Esély című televíziós műsor is hírt adott. Ez a felvétel látható most itt is.

Szentendrén jártunk

A VII. kerületi lámpás csapat nyári szabadság utáni első útja Szentendrére vezetett. A jó szervezésnek köszönhetően tizenhárman vágtunk neki a több mint másfél órás hajóútnak, hogy megtekinthessünk Szentendrén egy, – a maga nemében páratlan – 70-es, 80-as éveket idéző tárgyakat felvonultató kiállítást. A Retro Design Center szinte minden kultikus tárgyat bemutatott, amely ezt a korszakot jellemezte.

Az első teremben játékokat láthattunk, melyek egy része bakelitból, egy része fröccsöntött műanyagból készült. Kollégánk, Susovich Erika hozott jó pár játékot, amelyet kézről-kézre adtunk, így az üvegvitrinben kiállított játékok egy részének formáját, anyagát látássérült társaink is érzékelhették. A kiállított játékok a Gazdálkodj okosan társasjátéktól, a Jáva építőelemeken át a Rubik kockáig felölelték a korszak választékát. A leghíresebb közülük a Rubik kocka lett, amely 1980-ban az Év játéka, és bekerült a New York-i Modern Művészetek Múzeumának építészeti és dizájn gyűjteményébe is.

A Lemezárugyár híres lendkerekes autói is helyet kaptak a tárlókban. A gyár a játékgyártás bázis vállalatává vált, 1956-ban már 53 féle játékot gyártottak. A gyár megszűnése után tizenöt játéknak nem selejtezték le a gyártó berendezését, de a megcélzott vásárlóréteget most már nem a gyerekek, hanem a gyűjtők jelentették.

A lábbal hajtott, kezdetben fából, később fémkarosszériával készült pedálos autók sok kisgyereknek szereztek örömet ebben az időszakban.

Egy másik tárlóban úttörő egyenruhát láthattunk. Ez is a kor emblematikus emlékei közé tartozik, hiszen a Magyar Úttörők Szövetségének gyakorlatilag minden magyar 10-14 év közötti iskolás kötelezően tagja volt.

A következő teremben a KERAVILL műszaki cikkeit láthattuk. A fa, később műanyag dobozos TV, a Sokol rádió, az orsós és kazettás magnó valamint a lemezjátszó jelentette a kor szórakoztató elektronikai cikkeit. Megjelent a Commodore 64 is, az első, otthoni használatra gyártott számítógép.

Ne hagyjuk ki a kor másik kultikus tárgyát, a Kotyogó kávéfőzőt sem! Ezt a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet gyártotta több, mint 40 éven keresztül, változatlan formában.

A kiállítás harmadik termében egy lakást láthatunk, benne a panel lakás méreteihez igazodó Varia bútorral, tárcsás telefonnal, VIVENTI ventillátorral, a szekrénysor tetején sörös doboz gyűjteménnyel, a falakon subával, nagyméretű poszterral. A konyhai részben népi tányérok díszítették a falakat. A spájzban a Bambi és Márka üdítő italok üvegjei s még sok egyéb, a korra jellemző tárgy mellett megtalálhatunk egy fontos ruhadarabot: az otthonkát. Az otthonka azt jelezte, hogy ez már a modern nő ruhái közé tartozik, a korábbi konyhai viselet, a kötény helyett.

Az udvari kiállítás 25 autót mutat be: a keleti blokk országaiban gyártott autók minden típusa előfordult hazánkban. Az autókra azonban sokszor éveket kellett várni. Motorkerékpárokból és biciklikből is van választék: érdekesség a Csepel által gyártott tandem bicikli, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy a vakok is megtapasztalhassák a kerékpározás örömét. Ezt a kiállításrészt jól jellemzi egy akkori szlogen:

Akar kalandot? Vegyen Trabantot!

Az alagsorban egy autószerelő műhely és egy autósbolt is helyet kapott.

Azt hiszem, hogy sok érdekes tárgyat láttunk ebből a korszakból, volt miről beszélni a visszafelé vezető úton, egy kis kellemes barangolás és finom fagyizás közben.

Michlné Nagy Ibolya