Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Túra a Kopaszin

Az öböl területén már jártunk korábban, tavaly ősszel és akkor megállapítottuk, hogy kellemes kirándulóhely. Akkor főleg a környék előéletére koncentráltunk és megállapodtunk, hogy majd melegebb időszakban vissza fogunk menni.

A nyári kirándulás valóban melegben történt, de a tapasztaltak bőven kárpótoltak érte minket. Közel a hidakhoz, közel a villamosokhoz, egyetemi épületekhez és sok ember munkahelyéhez, valóban a béke és a nyugalom szigete került kialakításra a Duna partján.

A kirándulás a Kopaszi-gát teljes hosszában zajlott le, ami oda-vissza kissé hosszabb volt 4 km-nél. Maga a gát az 1838-as árvíz megismétlődésének elkerülése miatt épült meg az 1870-es évek második felében. 1896-ban vigalmi negyeddé próbálták kialakítani, de az úri közönséget zavarták az azóta sem eltűnő bogarak, így sokáig a horgászok és a vizisportok kedvelőinek helyeként működött. A második világháború után is megmaradt ez a szerepe, de a korszak sajátosságainak megfelelően az egyik partja ipari területté vált. A terület újragondolása az 1990-es években kezdődött és a mai napig sem ért véget.

Amit mi észleltünk, az egy olyan dunaparti környezet, amire nem nagyon számítottunk a kerületünkben. Csendes, barátságos, az elején sok vendéglátóhellyel és hatalmas fákkal szegélyezett sétányon haladtunk. A Duna partvonalát mindkét oldalról szabadon hagyták. A főmederi oldalon is sokféle partszakaszt lehet megfigyelni, mely a ligetes jellegűtől kezdve mindenféle változatot megfigyelhetővé és kipróbálhatóvá tesz. Az öböl menti oldalon is létezik ez a sokszínűség, de kilátóteraszként funkcionáló helyek is kialakításra kerültek.

A gát csúcsán kellemes és tágas piknikező helyet találtunk, mely lehetőségnek mi sem tudtunk ellenállni. Ezen a szakaszon homokos, füves és ligetes partvonalat lehet találni, melynél nem egyszer az emberek mellett szállnak partra a kacsák.

A túrának nagyon örültünk, kellemes meglepetésként ért minket, hogy a forgalmas és zajos újbudai részen egy ennyire elragadó, nyugodt környezet került kialakításra. Sajnos a megközelítése nem könnyű, mivel a gát már nem közelíthető meg hajóval, de jó fél órás sétára van buszmegálló és villamosmegálló is.

Megbeszéltük azt is, hogy kellő számú jelentkező esetében még legalább egyszer el fogunk látogatni a gátra, hátha van még olyan sorstársunk, aki eddig még nem jutott el ebbe a miniatűr Édenbe, de szeretne.

Lenkai Viki és Neumann Károly
közösségi civilszervezők

Az Újpesti Látássérültek ismét együtt csavarogtak!

Délelőtt 9 órakor találkoztunk az U betűnél, mint minden kirándulásunk előtt. A nap már melegen sütött, és mindenki időben érkezett.

Jó hangulatban indultunk a beígért fagylaltozás felé. Természetesen nem ez volt a fő célunk, hanem hogy ismét együtt legyen a kis csapat. Mert igen, szeretünk közös programokon részt venni!

A kép forrása: http://www.houseoctogon.com/fotok/margitsziget4.jpg

Sétába kezdtünk a Margit-sziget hatalmas fái alatt, melyeknek lombjai hűs árnyékot biztosítottak számunkra. A halastó felett tiszta víz hullott alá a halak, és a teknősök nagy örömére.

Sétánk következő állomása előtt mindenki megkapta kedvenc fagylaltját, majd megindultunk a kisállatkert felé. Onnan tovább haladtunk a szökőkút irányába, ami változatos zenével szórakoztatott minket.

A délelőtti sétánk, észre sem vettük, már délutánba tért át, miközben megpihenve néztük, hogyan táncolnak zenére a szökőkút vízsugarai. Nagy élmény volt ismét az Újpesti Látássérültek Klubtagjaival ez a jól sikerült délelőtt a Margit-szigeten.

Köszönjük Nekik!

Kulmanné Era és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők

Júliusi klubnap

A soron következő klubnapunk július 27-én volt, a szokott helyen.  Nagyon kellemes együttlét volt, bár sokan jelezték a távolmaradásukat, mert szabadságra mentek.

A szomszédos kispesti klubnál már jól bevált kvíz kérdésekkel kezdtünk, melyek a 18. kerülettel kapcsolatos történeti és statisztikai kérdésekre vonatkoztak. A sikeres megfejtők illatcsokrot kaptak, amelyek fűszernövényekből készültek.

A játék kötetlen beszélgetésbe folytatódott, aminek az volt az érsekessége, hogy mindig új dolgok, értékek derülnek ki társainkról. Megtudtuk, hogy hányan laknak mekkora alapterületen a kerületben, hogy honnan kapta Ferihegy a nevét, hogy hány fajta szőlőt termesztettek a kerületben.

Szó volt asztrológiáról az akadálymentes közlekedés nehézségeiről
az ősszel induló informatikai tanfolyamról. A hangulatot Domoszlai János Dél-Amerikai zenéje és rövid hangszerbemutatója fokozta.

Kiss Julia
közösségi civilszervező

Szülinapi klubnap a Táncsics utcai családsegítőben

Júliusi klubnapunk a szülinap jegyében telt. Megünnepeltük, hogy klubdélutánjainkat egy éve tartjuk a Táncsics utcai Családsegítőben. Beszélgettünk a születésnapi torta eredetéről, a különböző szimbólumokról, a gyertyagyújtásról, és arról, miért fontos, hogy a tortából az első szeletet az ünnepelt vágja.

A mi tortánk nem a hagyományos szülinapi torta volt, hanem többfajta sütiből állítottuk össze, mert így egyszerűbben lehetett szervírozni. A sajtos-baconos keksz szintén nagy sikert aratott.

Nosztalgiáztunk is, mégpedig szülinapi kvízünkkel, melyet az elmúlt év eseményeiből, programjaiból állítottunk össze. Akik rendszeresen részt vettek programjainkon, jól tippeltek.

Ismertettük klubtagjainkkal augusztusra tervezett programjainkat, és kértük jelezzék, melyikre szeretnének jönni.

Velünk ünnepelt Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke. Nagy szeretettel fogadtuk, mindenkihez volt egy-két kedves szava. Domoszlai János gitározott, énekelt, kellemes dél-amerikai dallamokkal köszöntött bennünket. Másik vendégünk, Molnár Béla, profi képekkel örökítette meg az ünnepi pillanatokat.

Egész nap ítéletidő tombolt, megállás nélkül esett az eső. Ezért sajnos többen nem tudtak eljönni, így csak 13 fő volt jelen.

Ennek ellenére is vidám hangulatban telt el a délután. Ünnepeltünk, nosztalgiáztunk és Daniel Pennac szavai jutottak eszembe:

Nem a múlt időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll.

Ezen leszünk!

Bernát Zsuzsanna

Kirándulás Visegrádon

Augusztus 2-án Visegrádon csodálatos napot töltöttünk együtt. A VGYKE kisbuszával érkeztünk a Királyi Palota elé, ahol már várt minket Franciska, az idegenvezetőnk.

Franciska segítségével elképzelhettük, milyen volt az élet Mátyás király korában, majd megtudhattuk hogyan tűnt el a palota, ahogyan a hegyről a csapadék fokozatosan lemosta a hordalékot.

Az eddig csak legendákból és krónikákból ismert palotát több évszázad után 1930 körül találták meg. A régészeknek azonban még 120 évre való munkájuk van, hogy mindent feltárjanak az eredetileg 350 szobából álló palotából.

A látogatásunk során mindent megtapinthattunk, ami nem volt vitrin mögött. Franciska furulyajátékkal érzékeltette nekünk a termek akusztikáját, Bartolf Zsuzsika pedig csodás énekekkel örvendeztetett meg bennünket. Megnéztük a Herkules kutat, a cserépkályhákat, amivel a szobákat fűtötték. Kezünkbe foghattuk az ón kupákat, evőeszközöket, megpróbálhattunk felajzani egy számszeríjat, és kezünkbe kaptunk egy kétkezes kardot is. Megnéztünk egy hálószobát, megtapinthattuk az ágyat, a dézsát, amiben fürödtek és egy ruhát is megnézhettünk.

Ezután megmásztunk rengeteg lépcsőt és megnéztük a híres Oroszlános kutat. Egy közös lángosozás, sörözés után újból buszra szálltunk, és felmentünk a bobpályához, ahol közös száguldozással koronáztuk meg a jól sikerült programot. Reméljük legközelebb másoknak is kedve lesz velünk tartani!

Hajnalné Filipich Adrienn
közösségi civilszervező

A VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!

Nyár-idő-utazás

Július 30-án 9-kor elindult a XV. kerületi lámpás klub, mondhatni junior csapata, a VGYKE Támogató Szolgálatának kisbuszával az agostyáni arborétum felé. Vidám hangulatban, szikrázó napsütésben érkeztünk meg a Tatától 8 kilométerre található Agostyán község határában elterülő arborétumba.

A kertet 1912-ben alapította az Esterházy-család: és például szlavóntölgyeket és vörösfenyőket telepítettek be. A Magyar Tudományos Akadémia 1955-1962 között kísérleti fatelepítéseket végzett a nem őshonos és ritkán előforduló fajokkal. Céljuk volt a klímatűrés és az ellenálló képesség vizsgálata: erre utalnak a török mogyoró, amerikai dió, japán ciprus, kínai szúrós fenyő, mamutfenyő. A Bocsájtó patak, két kis tavat is táplál, körülötte dúsan tenyésznek a mocsári ciprusok, zsurlók, páfrányok. Gyönyörű mályvabokrok, színpompás mezei virágok: harangvirág, kóró félék, hűs árnyat adó tuják, tiszafa, tölgyek, jegenyék, és még sorolhatnám a fajtákat – igazi illatos, párás mikroklímát biztosítanak az ide látogatóknak. A természet zöldje, a növények harmonikus együttese, lelket pihentető hatással voltak ránk.

Tóth Éva biológus, a klub önkéntes túravezetője lelkesen kalauzolt és izgalmas titkokat árult el a növényekről. Kevesen tudjuk, hogy a gyökérzetnek is van lombkoronája, amit a fákkal szimbiózisban élő gombák alkotnak. Napfény és klorofil által a növények szerves cukrokat szállítanak nekik, ők pedig szervetlen anyagokkal látják el „gazdájukat”.

A növények kommunikálni is tudnak együtt a köztük lévő gombahálózat és sejtanyagcseréjük által, ha egy fa kezd kiszáradni, a szomszédjától tápanyagokat kap. Az emberek is élhetnének ilyen jó viszonyban egymással.

Mivel délre járt az idő, csapatunk táplálékfelvételi lehetőség felderítésére indult. A tatai Öreg-tó partján sétálva sirályok kíséretében élveztük a víz közelségét. Nándi és Karcsi voltak a pizzatúra vezetői – tipikus pasik módjára a hasuk diktálta a tempót. A bőséges ebéd elfogyasztása után a kisbusz átrepített minket a tatai várba.

A vár első épületeit a Lackfi-család a XIV. században építtette birtokának központjaként. A virágkorát a XV. században élte, uralkodói rezidenciának használták, hiszen a Vértes kiváló vadászterületet adott: a zárt udvaros, 4 saroktornyos épületei között szívesen tartózkodott Mátyás király, Bonfini itáliai humanista történetíró is elragadtatással írt róla. A XVI. században a Habsburgok a török hadsereg közeledése miatt átépíttették és a magas tornyait lebontották, köveiből vastag falú, alacsony bástyákat húztak fel. Harcászati szempontból szerencsétlennek volt mondható a vár építése, hiszen bizonyos pontjairól nem lehetett rendesen kilőni. A megmaradt épületszárny a román stílus és a gótika jegyeit hordozza, kerek ill. csúcsíves boltozatai által. 1545-ben, Tasso Hannibal zsoldos kapitány harc nélkül török kézre adta a várat, le is fejezték érte. A királyi csapatok többször visszafoglalták, majd megint a törökhöz került, 1597 tavaszán például Pálffy Miklós királyi főkapitány emberei török ruhába beöltözve, éjszaka a kapu előterébe kértek bebocsátást, ahol felrobbantották a szekérre helyezett petárdát, majd a bedöntött kapun keresztül visszafoglalták a várat. A XVIII. században az Esterházy hercegi család jelentős mértékben átalakíttatta az egyetlen, még meglévő középkori lakószárnyát, ezzel megváltoztatták eredeti homlokzatát. 1960 óta vármúzeum működik a megmaradt épületrészben. Az alsó termekben római és kelta sírkőfaragásokat láthattunk (áldozati kelyhet tartó férfi és női alak, anya kisgyermekével, stb).

A római sírkövekre 3 osztatú kialakítás jellemző, felül a város képe, középen az elhunyt státusza (pl. lovas katona), alul pedig latin szöveg látható.

Tatán kerámia manufaktúra  is működött, a későbbi herendi porcelángyár ennek lett a továbbfejlesztett változata, kerámia edények és míves cserépkályhák őrzik a mesterség emlékét. Különféle céhek is működtek a városban, pl. csizmadia és posztókészítők. Céhládáikat és címereiket a múzeumban állították ki. A várban anglikán kápolna is működött, hiszen az angol telivérek szakszerű gondozása okán Angliából jöttek szakemberek, akik nemcsak a lovakkal foglalkoztak, hanem biliárdoztak is: a biliárdasztal ma is a kiállítás része.

Bízunk benne, hogy a következő kirándulásunk is ilyen sikeres lesz.

Klubnap a cukrászdában

A harmadik kerületben működő Lámpás Klub szokásossá vált helysége éppen zárva tartott. ezért különleges helyen tartottuk a klubnapunkat. Igazat megvallva, a helyszín nagyon ideális volt, mind az időjáráshoz, mind a klubnap témájához.

A helyszín egy cukrászda volt, ahol egy óriási fagyizással kötöttük egybe a beszélgetést. A beszélgetés témája a nyári élmények voltak. Mivel egy-két ember már volt nyaralni az idén, így friss élménybeszámolókat is meghallgattunk, illetve a nyaralni készülők terveit és nyaralási tippjeinek is nagyon örültünk.

Beszélgettünk arról is, hogy milyen praktikus szempontok miatt éppen a nyár a pihenés időszaka és sok más hasonló gondolat is előkerült. A hangulat, mint mindig, ezúttal is nagyon jó volt és azt sem vettünk észre, hogy elfogyott a hűsítő fagyi.

Mit láttunk a Kossuth téren?

Július közepén közös programot szerveztünk a XVIII. kerületi Lámpás Klubbal, melyen a Rákosmentén működő Lámpás Klub tagjai szintén részt vettek.

Az Országházról készített tapintható maketteket mentünk megnézni, de sok más látnivaló is akadt, ezért úgy döntöttünk, hogy körbesétáljuk a Parlamentet, és megnézzük a kőtárat, a szobrokat, majd a Duna partján sétálunk vissza.

A Kossuth tér északi oldalán helyreállított egykori szellőzőalagútban nyílt meg az Országház Kőtára, amely a Parlament felújításakor az épületről lekerült homlokzatdarabokat, vízköpőket, majomkutyákat és a tér történetét mutatja be a látogatóknak.

A Duna partján áll az ország legnagyobb épülete, az Országgyűlés állandó helyszíne, a neogótikus stílusban épült Parlament. Az épületegyüttest 1884–1904 között építették Steindl Imre tervei szerint. A 691 helyiségből álló építmény hossza 268 m, kupolájának magassága 96 m.

2000 óta az Országházban láthatóak a magyar koronázási jelvények is, Szent István koronája, a jogar, az országalma és a reneszánsz kori kard. Kiss Juli kolléganőnk pár érdekességgel egészítette ki mindazt, amit olvashattunk. Elmondta például, hogy hazai anyagokból, hazai iparosokkal építették föl az épületet. A Kárpát-medence növényvilágát elevenítették meg a díszítéseknél. 22-23 karátos aranyból mintegy 40 kg-ot használtak fel a díszítéskor. Az épület számos helyén láthatóak a Róth Miksa által készített üvegfestések és üvegmozaikok. Magyar festők alkotásai díszítik az Országházat, köztük Munkácsy Mihály Honfoglalás című műve.

A tapintható Országház makett nagy segítség a nemlátóknak, mert így el tudják képzelni, milyen a valóságban az épület. A makett mellett Braille írással készített ismertető volt, ami megkönnyítette a makett „nézését”.

A Duna partján folytattuk sétánkat, ahol Acsay Péter kollégánk az Országgyűlési Könyvtárról adott rövid ismertetőt. Megtudtuk, nyilvános országos jogi szakkönyvtár, ahova minden 18 éven felüli magyar és külföldi állampolgár beiratkozhat.

A Kossuth téren több szobor felkeltette érdeklődésünket. Itt található a Kossuth-szobor, II. Rákóczi Ferenc szobra, Andrássy Gyula szobra, és az Országház déli szárnya előtti területen József Attila szobra.

Szinte egyszerre kezdtük el szavalni József Attila A Dunánál című  versét:

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

A nap már magasan állt és nagy volt a hőség, mire visszaértünk a 2-es villamos megállójába. A program annyira tartalmas volt, hogy az előzetesen megbeszélt margitszigeti kirándulást egy későbbi időpontra halasztottuk.

Bernát Zsuzsanna

Interaktívan a siketvakok életéről

Július 13-i klubnapunkra is egy igazán érdekes témát választottunk. Mivel a közelmúltban volt a Siketvakok világnapja, ennek apropóján meghívtuk Lenkai Viki kolléganőnket, aki egyébként maga is érintett a témában.

Azt ígérte, hogy interaktív, játékos délutánra számíthatunk, ez teljes mértékben így is történt.

Először totó segítségével tehettük próbára tudásunkat, így mérhettük fel, hogy mennyire is vagyunk felkészültek a siketvaksággal kapcsolatban, illetve megismerhettük a siketvaksággal kapcsolatos fontos tényeket.

Többek között megtudtuk azt, hogy a siketvakság egy gyűjtőnév. Azokat tartják siketvaknak, akiknek a látásukkal is és a hallásukkal is probléma van. Ebből következik az a helyzet, hogy sokféle siketvak ember létezik. Akad ugyan olyan ember, akinek semennyi hallása és semennyi látása sincs, de ez nagyon ritka. A legtöbb siketvak vagy a hallására vagy a látására képes valamennyire támaszkodni, csak a megmaradt látása vagy hallása nem teljesen ép. Olyan is van, akinek a látása is és a hallása is viszonylag használható, csak mindkettő annyira sérült, ami miatt sokféle segítséget kell használnia.

Azt is megtudtuk, hogy külön jelzéssel ellátott bot is létezik a siketvakoknak és vannak a siketvakok számára készített segédeszközök. Ennek egy tipikus példája a folyadékszintet rezgéssel jelző érzékelő. Mivel az érzékelés képességének és hiányának sokféle kombinációja előállhat, ezért a siketvakok kommunikációja is nagyon sokféle. Vannak olyanok, akik képesek síkírással olvasni, mások braille-írást használnak. A jobban látók jelelnek, de az abszolút nem látók és nem hallók számára létezik a Lorm, amit később mi is kipróbálhattunk.

A program végén kiélhettük játékos kedvünket. Ebben volt jelposta, négykezes activity, valamint a Lorm abc kipróbálása, melyek jó hangulatú lezárást biztosítottak a klubdélutánunknak.

Doktor Kata, Hulé Kati