Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke elsők között üdvözölte Kispest alpolgármesterét Vinczek Györgyöt. Megköszönte neki a sok segítséget, valamint azt, hogy mindig kiemelt figyelemmel követi a kispesti munkánkat. Idén egy közgyűlési határozatnak köszönhetően már a gyermekek is tagjainkká válhatnak, ennek örömére egy logó babát készíttetett a VGYKE, melyet ajándékként nyújtott át az alpolgármester úrnak.
„Ígérem, hogy ezt egy olyan helyre teszem, ahol nem csak én, hanem a kispestiek nagy része is láthatja, arra emlékeztetve mindenkit, hogy itt léteznek Közösség Lámpásai, akikhez bátran lehet fordulni” –
köszönte meg mosolyogva az alpolgármester úr.
Mészáros Ágnes ezt követően mesélt a VGYKE „Családi Erőforrások” nevezetű projektjéről, melyet a CIB Alapítvány„Tenni tudunk” programja által tudunk megvalósítani.
Ágnes nagy szeretettel köszöntötte a bölcsődék, óvodák, általános iskolák és a védőnői szolgálat képviselőit, hiszen a korai fejlesztés támogatásában nagy szerepet játszik majd a szakemberek nyitottsága és szakmai tudása.
Legfőbb partnerünk az Országos Látásvizsgáló Központ, melynek képviseletében Dobrik-Lupták Sára volt jelen, aki bemutatta a Látásvizsgáló munkáját. Elmondta, hogy milyen szempontok alapján szűrik ki a látássérülés mértékét, kit nyilvánítanak látássérültnek, valamint beszélt arról is, hogy miként zajlanak a vizsgálatok, és milyen korai fejlesztési technikákat alkalmaznak napjainkban.
Ezt követően Fodor Ágnes, a VGYKE elnök asszonya köszöntötte a résztvevőket, majd egy prezentáció segítségével mutatta be az egyesület munkáját, szolgáltatásait és elért sikereit.
„A mai fórum projektünk első rendezvénye, mely a CIB Alapítvány támogatásával valósulhatott meg. Óriási lehetőség ez számunkra, hiszen ama elképzelésünkbe illeszkedik ez a projekt, melynek révén szeretnénk megerősíteni egyesületünk szolgáltatásait és tevékenységeit a látássérült gyermekek támogatása érdekében”
– nyilatkozta.
Neumann Károly facilitátor az elnök asszony beszéde után három csoportra osztotta a vendégeket és felvezette a szakmai fórum témáit, melyek az alábbiak voltak:
Látássérült gyermeket nevelő szülők a rendszerben
A helyi ellátórendszer és a korai fejlesztés a kora gyermekkori intervenció területén
Elérhető fejlesztések, fejlesztési út az integráció felé
A résztvevők kiválaszthatták, hogy mely téma érdekli őket, majd ennek megfelelően helyezkedtek el a terem különböző területein. A három csoportnak összesen 40 perc állt rendelkezésére, és a téma kifejtése mellett négy kérdésre is választ kellett találniuk:
Mi az, amit tudunk erről a kérdésről?
Mi az, amit nem?
Mi az, amit tennünk kellene?
Mi az, amit személy szerint meg tudunk tenni?
Az idő lejárta után minden csoport egy szóvivőt választott, aki összegezte a megbeszélteket.
Az első témát kidolgozó csoport szóvivője elmondta, hogy elsősorban az erőforrásokat próbálták feltérképezni. A szülő általában nem szerez időben tudomást arról, hogy gyermeke látássérült, és ez nagyon sok családban traumával jár. Budapesten és Debrecenben működnek fogyatékossággal élő gyermekeket fogadó általános iskolák, de az a tapasztalat, hogy ezekben az intézményekben nem csak látássérült gyermekeket nevelnek, hanem gyakori a halmozottan sérült gyermekek ellátása is, ezáltal a speciális nevelés némileg sérül.
A második témát összegző szóvivő megosztotta, hogy a legnagyobb problémát abban látják, hogy a fejlesztésre szoruló gyermekek nem kerülnek időben az ellátórendszerbe. Kiemelte a szűrés fontosságát, hiszen ez az elsődleges lépése annak, hogy a korai felismerést követően a fejlesztést el tudják indítani.
A harmadik téma csoportja főként pedagógusokból verbuválódott össze, és szóvivője kiemelte a védőnők rendkívül fontos szerepét, mivel ő az első szakember, aki figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését. A következő információs pontként az óvodát említette. Amennyiben a gyermek óvodába kerülése után derült ki, hogy látássérült, de az intézmény alapító okiratában nem szerepel, hogy hivatalosan sérült gyermeket is fogadhat, ezt megváltoztatják. A gyermek maradhat, és megkaphatja a megfelelő segítséget is.
Az összegzést követően lezárásként szendvics-ebéd mellett kötetlen beszélgetés és kapcsolatépítés zajlott. Bátran kijelenthetjük, hogy a VGYKE első szakmai fóruma nagy sikerrel és rendkívül hasznos tudásmegosztással zárult.
„Felhívta ez az összejövetel a figyelmet annak fontosságára, hogyha összefogunk, mindenre képesek vagyunk!”
Ivanova Daniela
gyerek Archives - Oldal 3 a 4-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
“Ha összefogunk, mindenre képesek vagyunk!”
Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke elsők között üdvözölte Kispest alpolgármesterét Vinczek Györgyöt. Megköszönte neki a sok segítséget, valamint azt, hogy mindig kiemelt figyelemmel követi a kispesti munkánkat. Idén egy közgyűlési határozatnak köszönhetően már a gyermekek is tagjainkká válhatnak, ennek örömére egy logó babát készíttetett a VGYKE, melyet ajándékként nyújtott át az alpolgármester úrnak.
„Ígérem, hogy ezt egy olyan helyre teszem, ahol nem csak én, hanem a kispestiek nagy része is láthatja, arra emlékeztetve mindenkit, hogy itt léteznek Közösség Lámpásai, akikhez bátran lehet fordulni” –
köszönte meg mosolyogva az alpolgármester úr.
Mészáros Ágnes ezt követően mesélt a VGYKE „Családi Erőforrások” nevezetű projektjéről, melyet a CIB Alapítvány„Tenni tudunk” programja által tudunk megvalósítani.
Ágnes nagy szeretettel köszöntötte a bölcsődék, óvodák, általános iskolák és a védőnői szolgálat képviselőit, hiszen a korai fejlesztés támogatásában nagy szerepet játszik majd a szakemberek nyitottsága és szakmai tudása.
Legfőbb partnerünk az Országos Látásvizsgáló Központ, melynek képviseletében Dobrik-Lupták Sára volt jelen, aki bemutatta a Látásvizsgáló munkáját. Elmondta, hogy milyen szempontok alapján szűrik ki a látássérülés mértékét, kit nyilvánítanak látássérültnek, valamint beszélt arról is, hogy miként zajlanak a vizsgálatok, és milyen korai fejlesztési technikákat alkalmaznak napjainkban.
Ezt követően Fodor Ágnes, a VGYKE elnök asszonya köszöntötte a résztvevőket, majd egy prezentáció segítségével mutatta be az egyesület munkáját, szolgáltatásait és elért sikereit.
„A mai fórum projektünk első rendezvénye, mely a CIB Alapítvány támogatásával valósulhatott meg. Óriási lehetőség ez számunkra, hiszen ama elképzelésünkbe illeszkedik ez a projekt, melynek révén szeretnénk megerősíteni egyesületünk szolgáltatásait és tevékenységeit a látássérült gyermekek támogatása érdekében”
– nyilatkozta.
Neumann Károly facilitátor az elnök asszony beszéde után három csoportra osztotta a vendégeket és felvezette a szakmai fórum témáit, melyek az alábbiak voltak:
Látássérült gyermeket nevelő szülők a rendszerben
A helyi ellátórendszer és a korai fejlesztés a kora gyermekkori intervenció területén
Elérhető fejlesztések, fejlesztési út az integráció felé
A résztvevők kiválaszthatták, hogy mely téma érdekli őket, majd ennek megfelelően helyezkedtek el a terem különböző területein. A három csoportnak összesen 40 perc állt rendelkezésére, és a téma kifejtése mellett négy kérdésre is választ kellett találniuk:
Mi az, amit tudunk erről a kérdésről?
Mi az, amit nem?
Mi az, amit tennünk kellene?
Mi az, amit személy szerint meg tudunk tenni?
Az idő lejárta után minden csoport egy szóvivőt választott, aki összegezte a megbeszélteket.
Az első témát kidolgozó csoport szóvivője elmondta, hogy elsősorban az erőforrásokat próbálták feltérképezni. A szülő általában nem szerez időben tudomást arról, hogy gyermeke látássérült, és ez nagyon sok családban traumával jár. Budapesten és Debrecenben működnek fogyatékossággal élő gyermekeket fogadó általános iskolák, de az a tapasztalat, hogy ezekben az intézményekben nem csak látássérült gyermekeket nevelnek, hanem gyakori a halmozottan sérült gyermekek ellátása is, ezáltal a speciális nevelés némileg sérül.
A második témát összegző szóvivő megosztotta, hogy a legnagyobb problémát abban látják, hogy a fejlesztésre szoruló gyermekek nem kerülnek időben az ellátórendszerbe. Kiemelte a szűrés fontosságát, hiszen ez az elsődleges lépése annak, hogy a korai felismerést követően a fejlesztést el tudják indítani.
A harmadik téma csoportja főként pedagógusokból verbuválódott össze, és szóvivője kiemelte a védőnők rendkívül fontos szerepét, mivel ő az első szakember, aki figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését. A következő információs pontként az óvodát említette. Amennyiben a gyermek óvodába kerülése után derült ki, hogy látássérült, de az intézmény alapító okiratában nem szerepel, hogy hivatalosan sérült gyermeket is fogadhat, ezt megváltoztatják. A gyermek maradhat, és megkaphatja a megfelelő segítséget is.
Az összegzést követően lezárásként szendvics-ebéd mellett kötetlen beszélgetés és kapcsolatépítés zajlott. Bátran kijelenthetjük, hogy a VGYKE első szakmai fóruma nagy sikerrel és rendkívül hasznos tudásmegosztással zárult.
„Felhívta ez az összejövetel a figyelmet annak fontosságára, hogyha összefogunk, mindenre képesek vagyunk!”
Ivanova Daniela
Segítség az újpesti látássérülteknek
A VGYKE fontosnak tartja a látássérült szülők és a látássérült gyermekeket nevelő szülők támogatását. Jó hír az újpestieknek, hogy a IV. kerületben is megrendezésre kerül a szülőket segítő programsorozat. Erről beszéltek a tévében a kerületi munkatársak és az egyesületünk alelnöke. A beszélgetés itt is megtekinthető:
Diákpályázat
Az ösztöndíj célja, hogy az állandó zuglói lakóhellyel rendelkező – bejelentett – és életvitelszerűen a kerületben élő szociálisan rászoruló családok jól tanuló gyermeke(i) támogatása érdekében egyszeri támogatást – tanulmányi ösztöndíjat – nyújtson:
• egyrészt a 7.-8. osztályos diákok számára, alapfokú tanulmányaik sikeres befejezéséhez, valamint középfokú tanulmányaikra való felkészülésükhöz,
• másrészt a 11.-12. évfolyamos diákok részére, középfokú tanulmányaik sikeres befejezéséhez, felsőfokú tanulmányaikra való felkészülésükhöz.
Az ösztöndíj elnyerésének feltételei:
• az előző tanév tantárgyi átlaga a kerekítés szabályainak alkalmazása nélkül 7.-8. osztályosoknál 4,50 vagy fölötti, 11.-12. évfolyamosoknál 4 vagy fölötti
• egy háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 300%-át. (85.500 Ft)
Az ösztöndíj megállapításához szükséges igazolások:
a) a pályázóval egy háztartásban élő(k) jövedelemigazolása(i),(bővebben pályázati adatlap tájékoztatója)
b) iskolalátogatási igazolás,
c) a megelőző tanév bizonyítványáról készített, az iskola által hitelesített másolat,
d) lakcímkártya másolata.
Az ösztöndíj összege a 2016/2017. tanévre: 100.000 Ft, mely egy összegben kerül kifizetésre.
Ösztöndíjban – általános valamint középiskolások esetén is – 30-30 fő részesülhet.
A pályázat benyújtásának módja a pályázati adatlap kitöltése, valamint az adatlapon meghatározott mellékletek csatolása.
A pályázati felhívás és adatlap letölthető cikkünk alján, továbbá a http://zugloiakegymasert.hu/ honlap ‘Pályázatok’ almenüből, vagy átvehető Budapest Főváros XIV. Kerület Zuglói Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálatán (1145 Budapest, Pétervárad utca 2.)
A pályázat 1 eredeti példányban zárt borítékban személyesen Budapest Főváros XIV. Kerület Zuglói Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálatán leadható (1145 Budapest, Pétervárad u. 2.) vagy tértivevényes postai úton a Zuglóiak Egymásért Alapítvány 1145 Budapest, Pétervárad u. 2 címre megküldhető legkésőbb 2016. szeptember 15-ig.
Felhívjuk a Tisztelt pályázók figyelmét, hogy hiánypótlásra nincs lehetőség!
Az a pályázat, mely
· határidőn túl érkezett,
· adatlapja hiányosan lett kitöltve,
· illetve a kért dokumentumok csatolását nem tartalmazza
értékelés nélkül elutasításra kerül.
A borítékon kérjük feltüntetni: ZUGLÓI DIÁKÖSZTÖNDIJ 7.-8. osztály vagy 11.-12. évfolyam
Pályázattal kapcsolatos információ kérhető a 872-9-296-os telefonszámon.
“Az online kérdőív szakdolgozatom elkészítésének alapja, kitöltése önkéntes, 10 percet vesz igénybe, és garantáltan név nélküli. Az adatokat a diplomamunkához fogom felhasználni. A kérdőív kiköltése során kérem ügyeljen a hiteles válaszok adására.”
A napokban tudtuk meg, hogy Bazsika Budapesten kórházba került, túlnyomás jött létre a szemében, amit az orvosok műtéttel tudtak csökkenteni. Szerencsére, Bazsika már jobban van, sőt, a kórházat is elhagyhatta, és most otthon gyógyul. Az elmúlt héten még a kórházban látogattam meg. Nemcsak Bazsika -aki nagyon örült a látogatásnak, és akivel jót játszottunk egymással-, hanem az édesapja is a kórteremben volt. Ebben a nehéz helyzetben az apuka nagyon örült annak, hogy egy mentorszülővel beszélgethetett az örömökről és gondokról.
Csukáné Polyák Erzsébet
mentorszülő -és szülősegítő munkatárs
Felhívás a “Szülősegítő szolgáltatások támogatása” című pályázatban való részvételre!
Kép forrása: www.crpusd.org
A Motiváció Alapítvány „Hátrányból előny” programja azért indul, hogy a jelenleg problémaként megélt képességeket, kompetenciákat a képzés során a résztvevő előnnyé tudja változtatni, legyen szó a családban, társadalomban való megbecsültségről, vagy a munkaerőpiacon való elhelyezkedésről Célunk, hogy a foglalkozások során a résztvevőkben megerősítsük azokat a személyes készségeket, képességeket, tudást, melyeket napi szinten alkalmaznak az életükben, de nem tudatosul bennük, hogy ez mekkora értékkel bír, és a munkaerőpiacon, a munkavállalás során a munkaadók szemszögéből az elvárt kompetenciákkal azonosak.
A 2×3 napos, és havi 1 megerősítő tréningek során a résztvevőknek lehetőségük nyílik a pszichikai képességeik, például racionalitás, önfegyelem, stressz, tolerancia vagy az önbizalom, önbecsülés fejlesztésére, valamint a foglalkoztatásban, a munkavégzés minőségét befolyásoló képességek, mint céltudatosság, teljesítőképesség, szervezés, kitartás, rugalmasság előnyként való megismerésére, munkavállalás során való hasznosítására.
A képzés a jelentkező szülők számára térítésmentes!
Igény esetén a tréningek időtartamára szakszerű gyermekfelügyeletet tudunk biztosítani a résztvevők gyermeke(i) számára.
Első szülő-konzultáció időpontja: 2015. november 4. (szerda) 10-14 óra
Helye: Motiváció Alapítvány akadálymentes székhelye (1055 Budapest, Honvéd u. 22.) 4-es szoba
A tréning időpontjai: a szülőkkel egyeztetve lesznek kijelölve
A képzésről további információ kapható Lőrincz Andreától keddi és csütörtöki napokon a 317-4417-es telefonszámon, illetve a lorincz.andrea@motivacio.hu e-mail címen.
Családi napra invitálunk!
Kép forrása: www.gyerekkuckoovi.hu
Szeretnénk, ha a szülőknek lehetőségük nyílna ismerkedésre, kötetlen beszélgetésre és tapasztalatcserére. Megismerjük egymást, találkozzanak gyermekeink.
Időpont: 2015. október 16. (péntek), 10 órai kezdettel
Helyszín: budapesti Vakok Kertje (az Ajtósi Dürer sor és a Hermina út sarkán)
A program szerint, délben bográcsban főzött gulyással látjuk vendégül a jelenlévőket.
A részvételi szándékot kérjük október 10-ig Csukáné Polyák Erzsébetnek jelezni a cs.polyakerzsébet@gmail.com címen, Vakok Kertje” megjelöléssel.
Kérjük azt is feltüntetni, hogy egy család hány fővel képviselteti magát (hány felnőttre és gyermekre számíthatunk).
Megjelenésükre számítunk és köszönjük!
Csukáné Polyák Erzsébet
mentorszülő és szülősegítő munkatárs
“De jó a fogyatékos embereknek!”
Mire észbe kaptam volna, már ott is termett mellettem, és elkezdte bővebben kifejteni gondolatait. Furcsa volt ez a jelenet más okból is, mert normális esetben, mint majdnem minden gyereket, így Emmát is csak nagyon nehezen lehet rávenni, hogy meséljen az iskolában történtekről.
Ellenben aznap Emma sugárzott a boldogságtól. Látszott, hogy kiváló napja volt, tele élményekkel és mindenképpen meg akarta osztani azokat velem. Nagyon örültem, mert ritkán van ilyenben részem. Leültettem hát magam mellé és hagytam, hogy mesélje friss élményeit. Mint kiderült, az iskola ezen a héten éppen a fogyatékosok életének, mindennapjainak és nézőpontjainak jobb megismerését tűzte ki célul. A hét mottója az „egy nap az én cipőmben“ (a day in my shoes) volt.
Az iskola vezetése más és más fogyatékossággal bíró helyi embert, illetve azok rokonait, hozzátartozóit hívta meg, és a gyerekek fél napot tölthettek velük meglehetősen rendhagyó módon. Az iskola főépületében ugyanis 8 standon, 8 különböző fogyatékos személy mutatta be mindennapi életét, különleges képességeit, sőt volt ahol még kisebb játékokkal is színesítették történeteiket. Emma elmondása szerint, mindegyikük arról mesélt, hogy mivel tud többet, és esetleg mivel tud kevesebbet fogyatékosságából adódóan, a többi egészséges emberhez képest.
A gyerekek először találkoztak egy olyan férfival, akinek nem voltak végtagjai, viszont szájával gyönyörűen tudott írni és rajzolni. Ennél a standnál, hogy jobban megértsék a bácsi helyzetét, a gyerekeknek meg kellett próbálni szájukkal leírni egy szót, és tárgyakat mozgatni pusztán vállaikat használva. A másik asztalnál egy vak nénivel találkoztak, aki rádöbbentette a gyerekeket arra, hogy milyen fontos szemünk világának megőrzése, és egyúttal azt is megtanulták a gyerekek, hogy a vakok milyen “trükköket” használnak tájékozódásra. Emmának kifejezetten tetszett, hogy már vannak olyan okostelefon alkalmazások, amelyek pusztán hangutasításokon keresztül segítenek a vakoknak tájékozódni. A gyerekek el voltak ájulva a néni Braille billentyűzettel elátott speciális számítógépétől. Sőt, minden gyereknek volt alkalma megtanulni, hogy miképp kell leírni nevét Braille-írással.
Ezt követően, egy másik standnál egy jópofa szembekötős játékot játszottak a gyerekek, ahol ki kellett találni a tárgyak formájából, hogy mik is azok, ezáltal megtapasztalhatták, hogy milyen nehéz is a vakoknak felismerni a tárgyakat mindennapjaik során.
Emma szinte levegőt sem véve folytatta az élménybeszámolót a következő állomással, ami a diszlexiás emberekről szólt, ahol egy tükör segítségével hátulról visszafelé leírt mondatokat kellett kitalálniuk. Ez megtanította a gyerekeket, hogy ellenben a gyerekekkel, akik gyorsan elolvasnak mindent, nekik ez nem megy olyan könnyen, mert számukra nem egyértelmű semmilyen leírt szöveg. Egy másik állomáson egy időre menő játékba is bevonták az iskolásokat, melyben az egyik gyereknek kesztyűvel a kezein kellett egy inget begombolni, míg a másiknak addig egy sebtapaszt kellett egy kézzel kibontani és feltenni az ujjára. Emma szerint sok gyerek nem is gondolta, hogy ilyen nehezek ezek a feladatok.
Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Andy Wilkes)
Az igazán nagy kihívás és egyben jó móka – Emma szerint – viszont az volt, amikor a gyerekek megpróbálták eljátszani, hogy milyen lehet megérteni egy down szindrómás gyerek beszédét. Ezt a gyerekeknek úgy illusztrálták, hogy cukrokkal teli szájjal kellett mondatokat mondaniuk. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű cukorral teli szájjal beszélni, és ami még elgondolkodtatóbb volt számukra, hogy szinte egyik gyerek sem tudta kitalálni, hogy mit is mondott a teli szájjal beszélő, down szindrómást utánzó gyerek. Ez a kis játék segített Emmának és társainak rávilágítani, hogy még a down szindrómás gyerekek anyukáinak sem olyan könnyű megérteni saját gyerekeik beszédét. Az anyuka, aki a standon volt, megértettette velük, hogy pont ezért kell majd türelmesnek lenni hozzájuk, ha a jövőben ilyen emberekkel találkoznak.
Emma ki sem fogyott a szóból, csak mesélt és mesélt, mindig emlékezett valami olyas valamire, amit még nem mondott el. Tényleg látszott rajta, hogy nagyon élvezte ezt a napot. Amikor végül abbahagyta a történeteket, megkérdeztem tőle, hogy számára mit jelentettek ezek az egyéni történetek a fogyatékosokkal, és mi az, amire ezek a különleges emberek megtanították őt személy szerint. Örültem válaszának:
“Azt tanultuk, hogy függetlenül attól, hogy milyennek születtél el kell fogadnod magadat olyannak, amilyen vagy és akármennyire is fogyatékos vagy, biztos, hogy van olyan dolog, amiben te is különleges lehetsz. Sőt, a fogyatékos emberek sokkal különlegesebbek, mint mi vagyunk. Hinni kell magunkban, ezek az emberek bebizonyították, hogy soha nem szabad feladni. (You could always make a difference in life)”
Nos, Európában van egy általánosan elfogadott nézet (már-már előítélet) az amerikai oktatással kapcsolatban, amely szerint az itteni gyermekek sokkal kevesebb lexikális tudással rendelkeznek, mint az európaiak. Ez talán így is lehet, ezzel nem vitatkoznék. Szerintem azonban az iskola nem csak lexikális tudást kell hogy adjon a gyereknek. Az általános iskolai oktatásnak a mindennapi életre nevelés is a feladata. Sok családban azonban nem készítik fel a gyerekeket az életben rájuk váró kihívásokra, amire pedig az iskola elvégzése után szinte azonnal szükségük lesz. Nem állítom, hogy Európában, illetve Magyarországon nem nevelik a gyerekeket életre, de azt igen, hogy az amerikai gyerekek jelentősebb “élettapasztalattal” és gyakorlati tudással hagyják el az általános– és középiskolát. A vészhelyzetekre való félkészítésről már elmélkedtem korábban, és ha lenne időm, folytatnám a sort más példákon keresztül, de nem teszem. Nem célom, hogy az amerikai oktatást etalonnak állítsam be, csupán azt szerettem volna ezekkel a példákkal illusztrálni, hogy milyen jó útravalót és alaptapasztalatot kapnak errefelé a gyerekek.
Mindezeken túl, szülőként pedig kifejezetten örülök, hogy ha legközelebb egy sétánk alkalmával gyermekeim fogyatékosokkal találkoznak majd, nem arra kell figyelmeztetnem őket, hogy ne bámulják őket, hanem majd azon tanakodunk együtt, hogy ők éppen vajon miben lehetnek jobbak, vagy éppen ügyesebbek nálunk… Van különbség a kettő között. Köszönet érte!
Forrás: hellomagyarok.hu
Beszámoló
Kép forrása: www.babyknowledge.co.uk
Helyszín: 1146 Budapest, Hermina út 57. ”Tárgyaló Terem” Időpont: 2015. április 16. (csütörtök) 10:00 – 14:00 Előadó: Soltészné Gombár Edit a Korábban Érkeztem Alapítvány Koramentor Szolgálatának koordinátora
Szervezet: Korábban Érkeztem Alapítvány (Szeged) Téma: A koraszülött mentorszülő hálózat kialakulása, a hálózatépítés tapasztalatai, a mentorszülők képzésének elemei, a hálózat jó gyakorlatai, a két hálózat kapcsolódási lehetőségei, a szülősegítés és a mentorálás alapvetései.
A workshopon családiasan mindössze nyolcan voltunk jelen. Később még egy mentorszülőnk csatlakozott hozzánk. A workshop hangulatát alapvetően meghatározta, hogy többen voltunk jelen, akiket a koraszülöttség témája személyesen is érintett. Vagy úgy, hogy ROP-os koraszülött felnőtt látássérültként voltunk ott, vagy úgy, hogy gyermekünk koraszülöttként jött a világra. A koraszülés mindig nagy riadalommal jár, egyáltalán nincs meg az a békés hangulata, mint egy időben megindult, eltervezett kórházi, vagy otthonszülésnek. Amikor minden rendben megy, s van idő a szülésre, születésre felkészülni, akkor a megérkezés hangulatát segítheti halk zene, gyertyafény stb. De, amikor baj van, a baba még pici, s az anyát teljesen váratlanul éri gyermeke érkezése, akkor minden kapkodó és ijesztő. De mégis van valami megható abban, hogy a korábban érkezett babák köztünk lehetnek, s a nagy riadalom után, élet és halál mezsgyéjén, pengeélen imbolyogva a gondviselés kegyelméből velünk maradhatnak ezek a gyermekek.
A születés hangulatát megidézve a workshop is félhomályban, úszómécsesek fényével indult. Felidéztük mindannyian a koraszüléshez, koraszülöttséghez kötődő élményeinket, gondolatainkat, kérdéseinket. Edit, az előadónk sokat mesélt saját kisfiával átélt koraszülésükről és következményeiről. Beszélt nekünk arról, hogy hogyan segíti Szegeden a szülőket, hogyan támogatja lelkileg a családokat. Beszámolt róla, hogy az orvosok és az ápolók a hálózat munkáját elismerik és csodálkozva figyelik. A szülők lelki megerősödése pedig azt eredményezi, hogy a babák gyorsabban erősödnek meg, s hamarabb hazakerülhetnek az intenzív osztályról. Elmondta a képzési rendszerük lényegét, a szülőkkel való kapcsolatfelvétel lépéseit. Beszélt az orvosok és ápolók érzékenyítéséről is. A workshop alkalmával a ROP kapcsán találtunk együttműködési pontokat. számunkra nagyon jó volt hallani ezt a jó gyakorlatot, melyet az ő hálózatuk vidéken végez. Edit számára pedig nagy élmény volt felnőtt látássérültekkel találkozni, akik maguk is anyák és mentorszülők.
Az együttműködés egyik fontos pontja, hogy erősítsük az információáramlást Budapest és a vidék között. Hiszen a vidéki szülők még kevesebb információhoz, segítséghez juthatnak, mint a budapestiek. A workshop után mindenki új impulzusokkal és új tervekkel térhetett haza, azzal a megerősítéssel, hogy a sorstársi segítés fontos, s, hogy egymás segítségére tudunk lenni, még ha különböző célcsoportokat is képviselünk.
Veres Katalin
a VGYKE mentorszülő hálózatának koordinátora
Mézeskalács és Robogó ovi
Szinte minden óvodában megfordultak már a fiúk és sok helyen jómagam is. Február 11-én a Mézeskalács Óvoda Tanár utcai telephelye, 18-án a Rákoscsaba utcai telephely, március 4-én pedig a Robogó Ovi volt soron. Ricsit, Lacit és engem Zsuzsa, a kerület mentora és új mentortársa, Péter kísért el a foglalkozásokra.
Mindig meglep a picik magától értetődő őszintesége, nincs bennük semmi tanult póz, finomkodás, nem cicóznak. Gyerekszáj rovatunk ezúttal is aranyköpésekkel gazdagodott, én lettem a “néni, akinek nagy a cicije”, Ricsinek pedig “furán áll a szeme”, ráadásul a feje tetején remekül megmarad a játékpók, kivéve persze, ha le nem rázza onnan.
Vegyes csoportokkal dolgoztunk, ezáltal sokféle gyerkőc fordult meg az apró asztalok körül, 3-tól 7 éves korig. A legkisebbek közül persze csak a nagyon bátrak kaptak szemtakarót, de a nagyobbacskákat legkevésbé sem akadályoztatta a nehezített pálya a rosszalkodásban, vagy a találékony feladatmegoldásban. Míg a csoport fele illatokkal, állatokkal, furcsán surrogó vagy épp kopogó hangokkal, és persze a nagy kedvenccel, a vakon rajzolós feladattal bíbelődött, a másik helyszínen Laci tartott kutyasimogatót. Lacihoz utóbbi két alkalommal Péter is csatlakozott, így már közösen meséltek a tolongó aprónépnek.
Susovich Erika
Meghívó
Kép forrása: www.ckh.hu
Helyszín: 1146 Budapest, Hermina út 57. CSERF-S „nagyterem”
Időpont: 2015. március 21. (szombat) 10:00 – 14:00
Előadók: Dénesné Spitzer Éva, Kapitány Imola (Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért)
Szervezet: Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) autimentorhálózat, Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért
Téma: Az autista mentorszülő hálózat kialakulása, a hálózatépítés tapasztalatai, a mentorszülők képzésének elemei, a hálózat jó gyakorlatai, a két hálózat kapcsolódási lehetőségei, a szülősegítés és a mentorálás alapvetései.
Szeretettel várunk minden szülőt, nagyszülőt, szakembert, érintetteket és érdeklődőket!
Veres Katalin
a VGYKE mentorszülő hálózatának koordinátora
Beszámoló a tapasztalatcserélő workshop-ról
Kép forrása: guardianlv.com
Meséltek a Down dadaképzésről és a szülőket és családokat segítő programjaikról. Lámpás kollégáink és mentorszülőink sok új ismeretet hallottak, melyeket önkéntes munkájuk során hasznosítani tudnak majd. Beszélgettünk még a sorstársi önkéntes segítségnyújtás egyedi fontosságáról, jelentőségéről, hasznosságáról, a mentorálás főbb etikai alapelveiről, továbbá a krízisben lévő szülő lelki gondozásáról.
Hallhattunk még a különböző táboraikról, melyek téma és korosztály szerint kerülnek megszervezésre. Minden évben képeznek új Down dadákat, ezen kívül táborokat tartanak a felkutatott családoknak, akik eme alkalmak során feldolgozhatják azt, hogy Down baba született a családba.
A Down dada program a szülők és a Down dadák felkarolásán túl, a testvérek fejlődésével, mentálhigiénéjével is foglalkozik. Minden évben szerveznek testvér táborokat, ahol az egészséges, de testvérük révén érintett gyermekek dolgozhatják fel testvérükkel kapcsolatos megéléseiket szakemberek segítségével.
A workshop minden résztvevő számára tanulságos volt, új ismereteket és érzelmi töltetett adott minden kollégának, e mellett pedig új lendületbe hozott minket és motivációt nyújtott munkánk további lelkes végzéséhez. Mintát mutatott számunkra a képzések kidolgozásához a kórházakkal, rendelőintézetekkel és a szülőkkel kialakítandó kapcsolatok megfelelő működtetésére.
Ízelítőt kaphattunk abból a szakmai profizmusból, precizitásból is, mely pontosan leszabályozott, szervezett és hatékony működést tesz lehetővé, mind a Down Alapítványnál, mind a hozzá tartozó Down Dada Hálózatnál. A következő workshop időpontjáról a hírlevélben, valamint honlapunkon és Facebook oldalunkon adunk tájékoztatást.
Ha Down babát, látássérült, vagy látássérültként gyermeket nevelünk, akkor szolgálatban, misszióban vagyunk, s nem tehetjük meg, hogy „rosszul legyünk”. Fontos, hogy szülőként még inkább vigyázzunk lelki épségünkre, mert a gyermekünk és a környezetünk számára is ez a legfontosabb. A mentorszülő hálózat pedig tudja számunkra biztosítani, hogy legyen kivel megbeszéltünk aggodalmainkat, megosztanunk tapasztalatainkat, elkerülve ezáltal azt, hogy zilált a későbbiekben szülőkké váljunk.
Ezt követően, egy másik standnál egy jópofa szembekötős játékot játszottak a gyerekek, ahol ki kellett találni a tárgyak formájából, hogy mik is azok, ezáltal megtapasztalhatták, hogy milyen nehéz is a vakoknak felismerni a tárgyakat mindennapjaik során.
