Természetesen nekünk nem kellett válogatni, de a feladatok, amit kaptunk nem voltak túl könnyűek. Andi elmagyarázta a Braille ABC alapjait, majd különböző számkombinációkat adott meg, ebből kellett kitalálnunk milyen szót kaptunk feladatul. Így szavanként egy közmondást vagy szólást állíthattunk össze. Ez a játékos tanulás minden tagunkat magával ragadott és izgalommal vártuk a következő feladatot.
Annyira belejöttünk a játékba, hogy időnk többi részét egy szólánc nevű játékkal folytattuk. A játék lényege, hogy mindig az elhangzott szó utolsó betűjével kell egy másik szót mondani, de a szavakat nem lehet ismételni.
Ahogy szokták mondani: nekünk játszva szaladt el az idő, de még megbeszéltük tagjainkkal a hollókői kirándulás részleteit, és a fehérbot napi gála műsor tervezetét.
Társklubunk vezetője Samu Attila, meghívta tagjainkat 2018. szeptember 28-ra a Rendőr Múzeumba szervezett programjára, amelyre tagjaink közül többen is jelentkeztek.
Befejezésül Jana játszott nekünk két perui dalt, amit nagy figyelemmel hallgattunk meg.
Igazán tartalmas délutánt töltöttünk együtt, és játékosan próbáltuk elsajátítani a Braille_írás alapjait, aminek megtanulásához sokkal több időre van szükség, de aki kedvet kapott hozzá jelentkezhet Andinál az oktatásra.
Beszámoló a zuglói klubnapról
A klubnapunkon Koós Andrea volt a vendégünk, aki egyesületüknél a Braille írást-olvasást tanítja. Tagjaink közül többen is feleleveníthették, hogy ők hogyan tanulták meg, milyen fejlesztő módszerekkel finomult ki a tapintásuk. Andi érdekes fejlesztő módszere a Hamupipőke mesét juttatta eszünkbe, amikor is szegény lány csak akkor mehetett el a bálba, ha szétválogatta a babot, lencsét, borsót, amit a gonosz mostohája összeöntött egy tálba.
Természetesen nekünk nem kellett válogatni, de a feladatok, amit kaptunk nem voltak túl könnyűek. Andi elmagyarázta a Braille ABC alapjait, majd különböző számkombinációkat adott meg, ebből kellett kitalálnunk milyen szót kaptunk feladatul. Így szavanként egy közmondást vagy szólást állíthattunk össze. Ez a játékos tanulás minden tagunkat magával ragadott és izgalommal vártuk a következő feladatot.
Annyira belejöttünk a játékba, hogy időnk többi részét egy szólánc nevű játékkal folytattuk. A játék lényege, hogy mindig az elhangzott szó utolsó betűjével kell egy másik szót mondani, de a szavakat nem lehet ismételni.
Ahogy szokták mondani: nekünk játszva szaladt el az idő, de még megbeszéltük tagjainkkal a hollókői kirándulás részleteit, és a fehérbot napi gála műsor tervezetét.
Társklubunk vezetője Samu Attila, meghívta tagjainkat 2018. szeptember 28-ra a Rendőr Múzeumba szervezett programjára, amelyre tagjaink közül többen is jelentkeztek.
Befejezésül Jana játszott nekünk két perui dalt, amit nagy figyelemmel hallgattunk meg.
Igazán tartalmas délutánt töltöttünk együtt, és játékosan próbáltuk elsajátítani a Braille_írás alapjait, aminek megtanulásához sokkal több időre van szükség, de aki kedvet kapott hozzá jelentkezhet Andinál az oktatásra.
Kiss Márta, Samu Attila
közösségi civilszervező
Ismét Törökország: II. rész a VII. kerületi Lámpás Klubban
A nagy érdeklődésre való tekintettel ismét Törökország volt a képzeletbeli utazásunk helyszíne. Előadónk a már ismert Gáspár János, a Magyar Közlekedési és Közművelődési Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Sok értékes információ birtokába jutottunk. Széchenyi István fia, Széchenyi Ödön nemcsak a tűzoltóságot szervezte meg Isztanbulban, hanem Isztambulnak, a Galata városrészében, magyar mintára siklót építtetett, azzal a különbséggel, hogy ez a föld alatt ment. Az ottani tevékenységéért a szultán, pasai rangra emelte, anélkül, hogy a keresztény hitét fel kellett volna adnia. Ilyen kitüntetésben a keresztény világban nem részesült senki.
A törökök és a magyarok kultúrája, történelme számos helyen kötődik egymáshoz. A 15-17. századi török-magyar háború után a 18-19. században az Oszmán Birodalom menedékjogot adott három magas rangú, a Habsburg önkényuralom által száműzött államférfinak II. Rákóczi Ferencnek, Thököly Imrének, Kossuth Lajosnak, és még számos üldözöttnek, ahol éltek emlékházak, múzeumok működnek.
A magyar-török építészet Magyarországon a mai napig fellelhető emlékei Budapesten fürdők, Rudas, Király, Császárfürdő és az ország különböző helyein dzsámik Eger, Esztergom, Pécs, Siklós, Szigetvár. A török hangulatot filmvetítés, török zene emelte. A klubnapon résztvevők a törökök kedvenc sült gyümölcsös rizsből kaptak kóstolót, ami a visszajelzések szerint nagyon ízlett. Valaki még ebből ajándékot is kapott.
Köszönjük az előadónknak Gáspár Jánosnak és a VII. kerületi Önkormányzat támogatásának, hogy ez a szép és tartalmas programunk létrejöhetett!
Kővári Józsefné (Orsi)
közösségi civilszervező
Klubnap volt Rákosmentén
Az egészséges életmódról és táplálkozásról hallhattak azok, akik eljöttek klubnapunkra a Rákoshegyi Közösségi Házba szeptemberben.
Ismét körünkben köszönthettük Dr. Kiss Jánost, Egyesületünk elnökségi tagját, akitől sok hasznos dolgot hallhattunk. Régen az ember nem nagyon dúskálhatott az ennivalókban, mindent meg kellett ennie, mert nem tudhatta, hogy mit hoz a holnap. A fejlődéssel azonban kialakultak nemkívánatos betegségek is, mint pl: a cukorbetegség, elhízás.
Miután előadónk befejezte mondanivalóját, tagjaink felől csak úgy záporoztak a kérdések: ki a betegségével kapcsolatban kérdezett, ki pedig általános panaszait mondta el. Előadónk derekasan helytállt, és mindenki megkapta a választ a kérdéseire.
A napot Jana és Dávid furulyázása zárta.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civil szervezők
Októberi témánk, a látássérültek érdekvédelme, jogai!
Az októberi hónapban kedves vendégünk, Ozvári Lukács Réka jogász lesz, akivel a látássérülteket érintő témákat boncolgatunk. Választ, kapunk tőle, a jogainkat érintő kérdéseinkre is. Kérem minden kedves tagjainkat, hogy írják meg, milyen témában szeretnének választ kapni, a jogász hölgytől.
Beszámolunk a kirándulásunkról azoknak, akik lemaradtak, a vadasparkról. Megbeszéljük, a 6-i főzőverseny részleteit, és a 17-i Fehér Bot napi rendezvényt is. Ismételten egy jó, kis tartalmas, délután elé nézünk.
Szeretettel várok minden érdeklődőt, az Ifjúsági Ház (1042. István út 17.-19.) I. emelet 116.-os termébe, október 3.-án szerdán, 15-17 óra között.
Telefon: 06-30/498-9033, vagy 06-70/602-9368.
Email: lampas.ujpest@gmail.com
Széles Attiláné (Panka)
közösségi civilszervező
Forrás: www.e-epites.hu
Az AC-DC program és jogi tanácsok Rákosmentén
Sok szeretettel hívunk következő klubnapunkra, melyet 2018 október 2-án, kedden délután 14:00-16:30 óra között tartunk a Rákoshegyi Közösségi Házban, (17. kerület, Podmaniczky Zsuzsanna u. 3.)
Klubnapunkra két témában is érkeznek vendégeink. Az egyik Pál Szilvia, aki egyesületünk AC-DC találd meg a helyed programját ismerteti. A másik dr. Ozvári-Lukács Ádám és Réka, akik Szilviához hasonlóan pályázat keretében nyertek lehetőséget arra, hogy a kerületi klubokon jogi témájú konzultációt tartsanak, és válaszoljanak tagjaink felmerülő jogi problémáira. Már most gondolkodhattok azokon a kérdéseken, amikre a házaspártól választ vártok. A fennmaradó időt beszélgetéssel, eszegetéssel töltjük ki, nem feledkezve meg a név- és születésnaposainkról sem.
Részvételi szándékotokat mindenképpen jelezzétek!
E-mail: lampas.rakosmente@gmail.com
Krayné Faragó Zsuzsanna: 06 70 984 8468
Acsay Péter: 06 70 248 59 53
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ill. ha van olyan személy, aki szívesen segítene önkéntesként a klub és más programok lebonyolításában, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot!
Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg
Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők
Forrás: www.jogsegely.sk
Egy látássérült életútja
Az Eötvös10 Kulturális és Közösségi Színtér 3. emeletén tartottuk meg a szeptemberi „lámpás” klubnapunkat. Ez alkalomból Benczekovits Lajos, több nyelven beszélő tolmács tagtársunk mesélte el érdekfeszítő, sok mindent megélt életútját.
Szülei külkereskedelmi képviselet dolgozói voltak. Ezért a gyerekkorát Egyiptomban, Franciaországban és Szudánban töltötte. Nem volt könnyű élete látássérültként. Az egyetemet is kint végezte el, amit honosítani kellett itthon. Több nyelven tanult, Angolul, Franciául, Arabul. Haza jövetelekor tolmácsként helyezkedett el. Tolmácsolt a rendőrségnél, bíróságnál, és a külügyminisztériumban is.
Mai napig is hívják tolmácsolni.
Kedves Lajos köszönjük neked az érdekfeszítő történetedet!
Lukács Erzsébet (Böbke)
közösségi civilszervező
Öltözködésről, más szemmel
A szeptemberi klubnapunk jeligéje Öltözködésről, más szemmel volt, utalva a látássérültekre, de valójában olyan praktikus ötletek cseréltek gazdát, melyek mindenki számára hasznosíthatók. A másik meglepetés az volt a klubdélutánon, hogy a várakozásainkkal ellentétben a téma több férfit érdekelt, mint nőt!
Az alapötlet már pár éve a gondolatainkban volt, így szélesebb körben is meghirdettük, számos olyan személynek és kerületi boltosnak küldve meghívót, akik ennek a területnek a szakértői. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy egy embert leszámítva, senki sem jelezte, hogy el kívánna jönni a köreinkbe.
A témát azért tartottuk fontosnak, mert a ruhák beszerzésével mindig is nagy harcokat kellett vívnunk. A többségünket ugyanis nem veti fel a pénz és ezért nem tudunk sokezer forintot költeni havonta ruházkodásra, ráadásul többünknek nem is egy ember öltözködését kell nagyon kis összegből megoldani. Még ez sem lenne akkora nagy gond, ha elérhető áron lennének olyan ruhák, melyeket sokáig lehet hordani, de sajnos nem ezt tapasztaljuk, hanem gyorsan elhasználódó árukkal találkozunk. Ezt megerősítendő, egy érdekes összesítést is kaptunk az egyik tagunktól, aki két éven át írta össze egy táblázatban a megvásárolt ruhaneműket és vezette, hogy meddig bírták, honnan származtak és melyik boltból vásárolta meg őket. A listája nem volt túl biztató, mert szinte minden bolt esetében kifejezetten rövid ideig bírták a termékek.
Az egyik szakértő vendégünk, akinek saját boltja van és ő maga intézi a termékbeszerzést, nagyon sok észrevételt fűzött ehhez a táblázathoz. Elmondta, hogy amíg egy-egy ruhadarabért nem fizet egy vásárló extrém magas összegeket, addig nagyjából ugyanazt a minőséget kapja. Szerinte, ha már valaki spórolni akar, akkor például ne remélje, hogy egy dupla áron megvett ruha majd tovább bírja, mert a nagyon jó anyagoknak sokkal, de sokkal magasabb az ára.
Részletezte azt, hogy milyen tényezők hatnak az eladási árra, így nem is annyira meglepő, hogy a boltok és a gyártók is ott spórolnak ahol csak lehet, ezért részesítik előnyben az olcsóbb és gyengébb alapanyagokat. Kiemelte, hogy az összes alapanyag közül a legrosszabb minőségű fogja meghatározni meddig bírja a ruha. Ez praktikusan azt jelenti, hogy hiába nagyon magas minőséget érzékelünk tapintáskor, ha a darabok összevarrására használt cérna silány. Az anyagok kémiai és fizikai jellemzői számítanak, ő maga például legalább 5 fizikai és 3 kémiai tulajdonságra figyel, de ezeket sokszor már a nagykereskedők sem tartják számon, így az árubeszerzés az ideje nagyobb részét leköti. A ruha mosása jelentős tényező az elhasználódásban, ezért szerinte érdemes kiismerni, hogy az egyes anyagok mennyit bírnak és ez alapján módosítani a ruhabeszerzési módszereinket.
Két jól használható ötletet is hozott nekünk, de azt fontosnak tartotta előre elmondani, hogy nincs olyan ruha, ami soha ne használódna el. Abban a pillanatban amikor egy ruhát elkezdünk hordani, elindul az elhasználódás folyamata, ezért nem szabad folyamatos elégedetlenséggel néznünk a ruhatárunkat. Amikor vásárolunk valamit, akkor azt úgy tekintsük szerinte, hogy a kezünkben tartott árut X alkalommal tudjuk majd felvenni. Ha így nézzük a ruháinkat, akkor sokkal tudatosabban tudjuk majd szervezni a vásárlásainkat.
Az egyik ötlete azoknak a kereskedőknek az előnyben részesítése, amilyen ő maga is, tehát van egy állandó üzletük, vállalják a jó minőségű anyagokból készült ruhák beszerzését, ugyanakkor a többi bolthoz képest a marketingen, az üzlethelyiség megjelenésén és az egyéb reprezentációs költségeken spórolnak. Mivel állandó és biztos a vevőköre, ezért megengedheti magának, hogy az előbb említettekre ne költsön és még így is folyamatos bővülést tud elérni. Amikor elindult hozzánk, akkor ő is több hölgy résztvevőre számított, ezért egy női nadrágos példát hozott el a számunkra. Az említett nadrág olyan alapanyagból készül, amelyik nagyon jól bírja az igénybevételt és a gyakori mosást. Ez a nadrág egy bevásárlóközpontban 14 ezer forinttól kezdve kapható és piacokon sem látta 12 ezer alatt árusítani. Mivel ő kevesebb költségből működteti az üzletét, ezért már 5000 forintért tudja kínálni a vevőinek.
A másik javaslata az volt, hogy a jó minőségű alapanyagokból készült ruhákat, a használt ruhákat árusító üzletekben is be lehet szerezni. Azt javasolta, hogy jól látó emberek segítségével az ilyen ruhák tulajdonságait írjuk össze, amennyire lehetséges. Ha nincs más, akkor próbáljuk a ruha származási helyét, gyártóját, összetételét megtudni, majd szánjunk időt pár használt ruhát árusító bolt kínálatának az átnézésére. Ha sok jó alapanyagú ruhaneműt megismerünk, akkor idővel már tapintásról is megismerjük azt, amelyik jó. Meglepően alacsony árakon lehet ezzel a módszerrel az extra jó minőségű ruhákat beszerezni. Az általa említett nadrágot például 3000 forintért is látta már, de ennél jelentősebb összegeket is meg lehet így spórolni. Annak, akinek erre nincs lehetősége, a saját boltját ajánlotta, mert az ilyen ruhavadászatok nagyon sok időt igényelnek.
Az egyik klubtagunk, aki egyébként emberek ruhatárának az átalakításával foglalkozik, ehhez csatlakozva mondta el, hogy nagyon hasonló módszerekkel dolgozik. Ő két stratégiát szokott ajánlani. Az egyik lényege az, hogy a tartósabb anyagokból készített ruhákat deríti fel és az ügyfelei teljes ruhatárát ilyenekkel tölti fel. A másik stratégia lényege abból áll, hogy a legolcsóbb ruhaneműket a legalacsonyabb árakon szerzik be. Mindkét módszer célja az, hogy elköltött 10 ezer forintból a lehető legtöbb ruhafelvételt tudják elérni. Érdekesség, hogy mindkét stratégia eredményességi mutatója lényegében azonos, de jelentősen felülmúlják az 1-2 boltból öltözködők hasonló módon kiszámított hatékonyságát.
A két előadónkat meghallgatva mindannyian azzal az érzéssel álltunk fel, hogy öltözködni, vagyis ruhát vásárolni izgalmas és érdekes dolog. Azt hiszem a két előadót dicséri az a tény, hogy ezt a hatást olyan hallgatóságban tudták elérni, ahol a férfiak voltak többségben!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Masszázsbemutató az ELTE inklúzív sportnapján
Az ELTE meghívására egy rendkívüli kitelepülést szerveztünk az Egyetemi Sport Nemzetközi Napján, a Tüskecsarnok épületébe. Ezen a napon az intézmény úgynevezett “Inklúzív Sportnapot” hirdetett, melynek a jeligéje az volt, hogy “a sport mindenkié”. A rendezvény olyan sportágakat vonultatott fel, ahol mindenféle ember azonos esélyekkel tud bekapcsolódni, függetlenül attól, hogy épnek vagy fogyatékosnak számít.
A helyi Lámpás Klub, Matics Ádám gyógymasszőrrel összefogva települt ki a rendezvényre, egyrészt az Egyesület gyógymasszázs-szolgáltatását népszerűsíteni, másfelől a kerületi Klub inklúzív jellegű szabadidős programjait megismertetni. A részünkre átadott épületrészen egy különleges egészségnapra rendezkedtünk be, ahol megmutathattuk azt, hogy mi mindent tudunk adni mindenkinek, akár jó a látása, akár nem.
Amint elrendeztük a környezetünket, egyből elkezdtek jönni hozzánk az emberek, mindenféle korosztályból. Elsősorban Ádám masszírozása miatt álltak sorba, mert hamar híre ment, hogy egy ügyes kezű gyógymasszőrhöz le lehet ülni pár percre és mind a masszázs, mind a beszélgetés egy nagyon kellemes, egyedi élménynek bizonyult. Azt beszéltük meg, hogy amint az emberek felállnak a masszázsból, adunk nekik a masszázsunkat népszerűsítő szórólapból. A legtöbbször azonban ezt nem tudtuk megtenni, mert minket megelőzve érdeklődtek arról, hogy milyen módon lehet jelentkezni további masszázsra.
Nagyon örvendtünk annak is, hogy több olyan látássérülttel találkozhattunk, akikhez korábban nem volt még szerencsénk. Nem egyszer ők vagy a kísérőik vették észre a hatalmas molinónkat (mely most került először felhasználásra) és érdeklődtek az általunk nyújtott szolgáltatásokról. Többen örömmel hallották, hogy van ingyenes lehetőség inklúzív jellegű szabadidős programokra elmenni. Természetesen beszéltünk nekik arról is, hogy a klubnapjainkat is érdemes látogatni, ahol nagyon sok témában tartunk ötletbörzéket, valamint nagyon sokféle információt lehet megtudni.
A hozzánk látogatók részére szórólapokat adtunk át, melyek a masszázs, illetve a helyi Lámpás Klub elérhetőségét tartalmazták. Ezen alkalommal a képen is látható ajándéktárgyat adhattunk az embereknek, melyet érme helyett lehet a bevásárlókocsiba helyezni és az egyesületi logó látható rajta. Sokan meglepődtek azon, hogy a frissítő masszázs, valamint a kellemes fogadtatás mellett, egy ilyen ajándékkal is kedveskedtünk nekik.
Hálás köszönetünket szeretnénk kifejezni az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Irodájának, ezen belül pedig Kovács Krisztinának is a meghívásért! Szeretnénk megköszönni Újbuda Önkormányzatának is a támogatását, melynek köszönhetően szórólapokat tudtunk a látogatók kezébe adni! Végezetül köszönjük Matics Ádámnak is, hogy energiáját és a sokak által “nagyon jó”-nak nevezett kezeit a szolgálatunkba állította!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ügyes – bajos dolgaink!
Következő klubnapunk, 2018 szeptember 26-án, szerdán 15 órától 17 óráig tartjuk a szokásos helyen a Kondor Béla Közösségi Házban (cím: 1185 Kondor Béla Sétány 8.).
Vendégeink lesznek a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének Ügyfélszolgálati munkatársai, akik sokféle szolgáltatással és információval segítik a hozzájuk forduló ügyfeleket személyesen, telefonon, illetve e-mailben.
Az ügyfélszolgálat elérhetőségeit az alábbi linkre kattintva találják:
http://www.vgyke.com/ugyfelszolgalataink/
A klubnapon lehetőség lesz a 2019. évi tagdíj befizetésére!
Természetesen a zene, mint mindig most sem maradhat el, erről Domoszlai János és Horváth Dávid gondoskodnak.
A klubot kötetlen beszélgetés és csemegézés zárja.
Az alábbi elérhetőségeken várjuk jelentkezésetek:
Juhos Róbert: 06 70 377 32 35
Mészáros Gábor: 06 20 9436 289
Email: lampas.bp18@gmail.com
Köszönjük a XVIII.kerületi Önkormányzat támogatását!
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Juhos Róbert és Mészáros Gábor
közösségi civilszervezők
Lökd ide a sört!
A nyári időjárás végének a közeledtével a kispesti lámpásokkal közösen, a kerületi Szent Lőrinc napi Kézműves Sörfesztiválra látogattunk. A meleg ellenére, nagyon sokan összegyűltünk, és egy kellemes délutánt töltöttünk együtt.
A vidám mókás hangulatot kiegészítően különféle söröket kóstolhattunk meg, melyek híres sörfőző mesterek által készültek. A meggyestől a citromosig, sokféle sör közül választhattunk betartva persze a mértékletességet.
A fesztiválon olyan híres neves fellépőkkel, együttesekkel is találkozhattunk, mint például a Kozmix és Kozsó, akik visszarepítettek minket a 90-es évekbe, visszajöttek a régi szép idők, az általános iskolai évek.
Az idő elég gyorsan elszalad, de tartalmas élményekkel vettük utunk, a villamos irányába.
Juhos Róbert és Mészáros Gábor
közösségi civilszervezők
Sikeres látássérültek klubja 2.0
Október végére időzítettük az „ACDC Találd meg a helyed!” projekt következő állomását. Reméljük, szép őszi időben látogathattok majd el a Sikeres látássérültek klubja második összejövetelére, amelyre két, sokak által ismert vendéget hívtunk meg: Gombás Juditot és Ócsvári Áront.
Helyszínül a Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda (SHÜTI) képzőtermét választottuk, amit régebben Fogyatékosügyi Központnak hívtak.
Cím: 1088 Bp., Múzeum krt. 4/a, alagsor 123.
Időpont: október 24., szerda 15.00 óra
Jelentkezés levélben: acdc@vgyke.com
Várunk szeretettel!
Klubnap a szegénységről
A szegénységről való izgalmas beszélgetés ígéretével érkeztünk a klubnapunkra. A meghívott vendégünk azt ígérte ugyanis, hogy nem csupán a szegénység okairól, hanem az abból való kitörés lehetőségéről is érdekes gondolatokkal fog minket megajándékozni. Ráadásul nem előadással érkezett hozzánk, hanem példák sokaságával, valamint azzal a lehetőséggel, hogy bárki, bármelyik pillanatban, akármit kérdezhet az elhangzottakkal kapcsolatban.
A beszélgetés első negyedében a szegénység megállapításának a formáiról hallgattunk. Megtudhattuk, hogy általában két módon szoktak a szakemberek a szegénységre meghatározást készíteni. Az egyik a relatív szegénység, amikor a társadalomnak egy mutató szerint rendezett, legalsó valahányad részét tekintik szegénynek. “A népesség legkevesebb jövedelemmel rendelkező 10 százaléka” például egy ilyen meghatározás. A másik meghatározás az, amikor egy határvonalat húznak egy mutató alapján, majd akik a határvonal alatt helyezkednek el, azokat tekintik szegénynek. Példaként hallottuk erre, hogy szegény az, akinek naponta 1000 forintnál kevesebb jut étkezésre.
Ezek a meghatározások azért fontosak, mert segítettek megérteni, hogy a szegénység miként mérhető, miként fogható meg valamilyen tényszerű módon. Ezen a ponton volt egy kis kitérőnk a magyarországi helyzetre, hogy nálunk milyen okok miatt és milyen módon használnak ilyesféle definíciókat. Többen nagyon meglepődtek azon, hogy ezeket milyen irányba és milyen gyakorisággal változtatták, ami nagy izgalmat keltett, holott még csak a beszélgetés elején voltunk!
Utána tért a meghívott vendégünk rá arra, amit mindenki várt, miszerint van-e valamilyen törvényszerűség abban, hogy ki lesz szegény és ki nem? Elmondta, hogy erre vonatkozóan több elmélet létezik, de ő egy példán keresztül mutatja meg, hogy miért gondolja azt, amit válasznak szokott adni erre a kérdésre.
Egy szemléletes példán keresztül mutatta be egy család 250 éves történelmét. Ennek a családnak a felmenői zsellérként kerültek meghatározásra az 1700-as évek közepén. Az XIX. században napszámosok voltak a lakóhelyükön, majd a közelben megnyíló gyárakban kezdtek dolgozni, mint segédmunkások, később pedig szakmunkásokként. A XX. század közepén már városban éltek és némelyikük irodai alkalmazott lett. A rendszerváltás után megtapasztalták a munkanélküliséget és a jelenben szellemi munkát végeznek, felsőfokú végzettséggel. Ez az átalakulás ilyen módon elbeszélve azt a látszatot kelti, hogy a család tagjai felemelkedést éltek meg, hiszen szegény földművesből diplomás alkalmazottá váltak. Ugyanakkor kiderült, hogy mind a vagyonukat, mind a jövedelmüket tekintve, folyamatosan a társadalom legrosszabbul élő alsó harmadának a felső részébe sorolhatók voltak. Megtudtuk, hogy nagyobb időtávlatokat nézve ez a példa nem egyedi, ilyen módon azt látszik igazolni, hogy a társadalomban nagyjából mindenkinek elég kicsi lehetősége van a változtatásra.
A példának vett családnál maradva a vendégünk megmutatta azt, hogy a vagyon és a jövedelem tekintetében a család felett álló társadalmi csoportok, milyen eszközökkel igyekeztek a történelmi átalakulások időszakában is megőrizni a saját, előnyösebb helyzetüket. Ez az érdekes időutazás azzal a gondolattal zárult, hogy amikor a javak elosztását arra hivatkozva látják jónak korlátozni, hogy senki se tudjon mértéktelenül nélkül felhalmozni, akkor mindig azok a társadalmi szereplők előtt nyílnak meg a felemelkedés és felhalmozás lehetőségei, akik a korlátozásokról döntenek. Másképpen fogalmazva azt mondta a vendégünk, hogy a társadalom nagy többsége előtt mindig csak annyi lehetőség nyílik meg, amennyi a felette álló társadalmi csoportok előnyös helyzetét nem csökkenti.
A beszélgetés utolsó negyedében hallottunk egy érdekes kutatásról, amelyben azon legvagyonosabb családok életútját vizsgálták, akik nem örökölték és nem nyerték a vagyonukat, hanem a szegénységből emelkedtek fel. Azt az utat, amit ezek a családok bejártak, a jelenből tekintve sikernek nevezzük. Az az elbeszélésekből viszont az derült ki, hogy általában rengeteg próbálkozás és azt követő rengeteg kudarc volt jellemző a felemelkedésükre. Ha valami közös jellemzőt keresünk a történetekben, akkor a kitartás, az áldozatkész hozzáállás és a kudarcokból való tanulás lehet az, ami utat jelentett nekik a változáshoz. Az egyik példában megismerhettünk valakit, aki legalább tizenöt esetben kudarcot vallott, mire úgy tudta rendezni az ügyeit, hogy révbe érjen.
A vendégünk azt is elmondta egy kérdésre válaszolva, hogy ezeket a példákat nem szabad pontos receptként követni. A legtöbb esetben ugyanis az a jellemző, hogy akik a jelenből ítélve sikeresen tudtak nagyot változtatni a társadalmi helyzetükön, azok nem jól bevált módszereket alkalmaztak, hanem újszerű módon, mások megoldásaival szakítva próbálkoztak valami újjal. Éppen ezért lehet a kitartás, valamint a kudarcokból való tanulást követő állhatatos újrakezdés a közös elem ezekben a történetekben.
Egy másik érdekes kérdés volt, hogy létezett-e példa arra, amikor egy társadalomban a szegénységnek a legembertelenebb részét sikerült megszüntetni és mindenki számára legalább egy emberi életminőséget biztosítani? A válaszból megismerhettünk példákat arra, hogy amikor ilyen megközelítőleg sikeresnek mondható változások léptek életbe, az milyen hatásoknak volt köszönhető. Az bontakozott ki a válaszból, hogy a felsőbb társadalmi csoportok nagyon ritkán mondtak le az előnyeikről a kevésbé szerencsésebbek vagy a nélkülözők javára, így valamilyen módon ezt ki kellett belőlük kényszeríteni. A vendégünk szerint ezért fontos a perifériára szorult vagy oda tartó csoportoknak az erős érdekvédelem és a határozott nyomásgyakorlás, mert ezek nélkül a felsőbb rétegek csak pont azt a szűk mozgásteret engedik meg, ami éppen a rossz életminőségért felelős, így csak a változás elvi esélye marad, ami a legtöbb esetben nem realizálható.
Nagyon sok gondolattal gazdagodtunk és azt hiszem mindannyian nagyon elgondolkodtunk a hallottakon. Köszönjük a meghívott vendégünknek az idejét és a ránk szánt energiáját, valamint a XIII. kerületi Önkormányzatnak a klubnapunk támogatását!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
