Az Eötvös10 Kulturális és Közösségi Színtér 3. emeletén tartottuk meg a szeptemberi „lámpás” klubnapunkat. Ez alkalomból Benczekovits Lajos, több nyelven beszélő tolmács tagtársunk mesélte el érdekfeszítő, sok mindent megélt életútját.
Szülei külkereskedelmi képviselet dolgozói voltak. Ezért a gyerekkorát Egyiptomban, Franciaországban és Szudánban töltötte. Nem volt könnyű élete látássérültként. Az egyetemet is kint végezte el, amit honosítani kellett itthon. Több nyelven tanult, Angolul, Franciául, Arabul. Haza jövetelekor tolmácsként helyezkedett el. Tolmácsolt a rendőrségnél, bíróságnál, és a külügyminisztériumban is.
Mai napig is hívják tolmácsolni.
Egy látássérült életútja
Az Eötvös10 Kulturális és Közösségi Színtér 3. emeletén tartottuk meg a szeptemberi „lámpás” klubnapunkat. Ez alkalomból Benczekovits Lajos, több nyelven beszélő tolmács tagtársunk mesélte el érdekfeszítő, sok mindent megélt életútját.

Szülei külkereskedelmi képviselet dolgozói voltak. Ezért a gyerekkorát Egyiptomban, Franciaországban és Szudánban töltötte. Nem volt könnyű élete látássérültként. Az egyetemet is kint végezte el, amit honosítani kellett itthon. Több nyelven tanult, Angolul, Franciául, Arabul. Haza jövetelekor tolmácsként helyezkedett el. Tolmácsolt a rendőrségnél, bíróságnál, és a külügyminisztériumban is.
Mai napig is hívják tolmácsolni.
Kedves Lajos köszönjük neked az érdekfeszítő történetedet!
Lukács Erzsébet (Böbke)
közösségi civilszervező
Öltözködésről, más szemmel
A szeptemberi klubnapunk jeligéje Öltözködésről, más szemmel volt, utalva a látássérültekre, de valójában olyan praktikus ötletek cseréltek gazdát, melyek mindenki számára hasznosíthatók. A másik meglepetés az volt a klubdélutánon, hogy a várakozásainkkal ellentétben a téma több férfit érdekelt, mint nőt!
Az alapötlet már pár éve a gondolatainkban volt, így szélesebb körben is meghirdettük, számos olyan személynek és kerületi boltosnak küldve meghívót, akik ennek a területnek a szakértői. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy egy embert leszámítva, senki sem jelezte, hogy el kívánna jönni a köreinkbe.

A témát azért tartottuk fontosnak, mert a ruhák beszerzésével mindig is nagy harcokat kellett vívnunk. A többségünket ugyanis nem veti fel a pénz és ezért nem tudunk sokezer forintot költeni havonta ruházkodásra, ráadásul többünknek nem is egy ember öltözködését kell nagyon kis összegből megoldani. Még ez sem lenne akkora nagy gond, ha elérhető áron lennének olyan ruhák, melyeket sokáig lehet hordani, de sajnos nem ezt tapasztaljuk, hanem gyorsan elhasználódó árukkal találkozunk. Ezt megerősítendő, egy érdekes összesítést is kaptunk az egyik tagunktól, aki két éven át írta össze egy táblázatban a megvásárolt ruhaneműket és vezette, hogy meddig bírták, honnan származtak és melyik boltból vásárolta meg őket. A listája nem volt túl biztató, mert szinte minden bolt esetében kifejezetten rövid ideig bírták a termékek.
Az egyik szakértő vendégünk, akinek saját boltja van és ő maga intézi a termékbeszerzést, nagyon sok észrevételt fűzött ehhez a táblázathoz. Elmondta, hogy amíg egy-egy ruhadarabért nem fizet egy vásárló extrém magas összegeket, addig nagyjából ugyanazt a minőséget kapja. Szerinte, ha már valaki spórolni akar, akkor például ne remélje, hogy egy dupla áron megvett ruha majd tovább bírja, mert a nagyon jó anyagoknak sokkal, de sokkal magasabb az ára.
Részletezte azt, hogy milyen tényezők hatnak az eladási árra, így nem is annyira meglepő, hogy a boltok és a gyártók is ott spórolnak ahol csak lehet, ezért részesítik előnyben az olcsóbb és gyengébb alapanyagokat. Kiemelte, hogy az összes alapanyag közül a legrosszabb minőségű fogja meghatározni meddig bírja a ruha. Ez praktikusan azt jelenti, hogy hiába nagyon magas minőséget érzékelünk tapintáskor, ha a darabok összevarrására használt cérna silány. Az anyagok kémiai és fizikai jellemzői számítanak, ő maga például legalább 5 fizikai és 3 kémiai tulajdonságra figyel, de ezeket sokszor már a nagykereskedők sem tartják számon, így az árubeszerzés az ideje nagyobb részét leköti. A ruha mosása jelentős tényező az elhasználódásban, ezért szerinte érdemes kiismerni, hogy az egyes anyagok mennyit bírnak és ez alapján módosítani a ruhabeszerzési módszereinket.

Két jól használható ötletet is hozott nekünk, de azt fontosnak tartotta előre elmondani, hogy nincs olyan ruha, ami soha ne használódna el. Abban a pillanatban amikor egy ruhát elkezdünk hordani, elindul az elhasználódás folyamata, ezért nem szabad folyamatos elégedetlenséggel néznünk a ruhatárunkat. Amikor vásárolunk valamit, akkor azt úgy tekintsük szerinte, hogy a kezünkben tartott árut X alkalommal tudjuk majd felvenni. Ha így nézzük a ruháinkat, akkor sokkal tudatosabban tudjuk majd szervezni a vásárlásainkat.
Az egyik ötlete azoknak a kereskedőknek az előnyben részesítése, amilyen ő maga is, tehát van egy állandó üzletük, vállalják a jó minőségű anyagokból készült ruhák beszerzését, ugyanakkor a többi bolthoz képest a marketingen, az üzlethelyiség megjelenésén és az egyéb reprezentációs költségeken spórolnak. Mivel állandó és biztos a vevőköre, ezért megengedheti magának, hogy az előbb említettekre ne költsön és még így is folyamatos bővülést tud elérni. Amikor elindult hozzánk, akkor ő is több hölgy résztvevőre számított, ezért egy női nadrágos példát hozott el a számunkra. Az említett nadrág olyan alapanyagból készül, amelyik nagyon jól bírja az igénybevételt és a gyakori mosást. Ez a nadrág egy bevásárlóközpontban 14 ezer forinttól kezdve kapható és piacokon sem látta 12 ezer alatt árusítani. Mivel ő kevesebb költségből működteti az üzletét, ezért már 5000 forintért tudja kínálni a vevőinek.
A másik javaslata az volt, hogy a jó minőségű alapanyagokból készült ruhákat, a használt ruhákat árusító üzletekben is be lehet szerezni. Azt javasolta, hogy jól látó emberek segítségével az ilyen ruhák tulajdonságait írjuk össze, amennyire lehetséges. Ha nincs más, akkor próbáljuk a ruha származási helyét, gyártóját, összetételét megtudni, majd szánjunk időt pár használt ruhát árusító bolt kínálatának az átnézésére. Ha sok jó alapanyagú ruhaneműt megismerünk, akkor idővel már tapintásról is megismerjük azt, amelyik jó. Meglepően alacsony árakon lehet ezzel a módszerrel az extra jó minőségű ruhákat beszerezni. Az általa említett nadrágot például 3000 forintért is látta már, de ennél jelentősebb összegeket is meg lehet így spórolni. Annak, akinek erre nincs lehetősége, a saját boltját ajánlotta, mert az ilyen ruhavadászatok nagyon sok időt igényelnek.
Az egyik klubtagunk, aki egyébként emberek ruhatárának az átalakításával foglalkozik, ehhez csatlakozva mondta el, hogy nagyon hasonló módszerekkel dolgozik. Ő két stratégiát szokott ajánlani. Az egyik lényege az, hogy a tartósabb anyagokból készített ruhákat deríti fel és az ügyfelei teljes ruhatárát ilyenekkel tölti fel. A másik stratégia lényege abból áll, hogy a legolcsóbb ruhaneműket a legalacsonyabb árakon szerzik be. Mindkét módszer célja az, hogy elköltött 10 ezer forintból a lehető legtöbb ruhafelvételt tudják elérni. Érdekesség, hogy mindkét stratégia eredményességi mutatója lényegében azonos, de jelentősen felülmúlják az 1-2 boltból öltözködők hasonló módon kiszámított hatékonyságát.
A két előadónkat meghallgatva mindannyian azzal az érzéssel álltunk fel, hogy öltözködni, vagyis ruhát vásárolni izgalmas és érdekes dolog. Azt hiszem a két előadót dicséri az a tény, hogy ezt a hatást olyan hallgatóságban tudták elérni, ahol a férfiak voltak többségben!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Masszázsbemutató az ELTE inklúzív sportnapján
Az ELTE meghívására egy rendkívüli kitelepülést szerveztünk az Egyetemi Sport Nemzetközi Napján, a Tüskecsarnok épületébe. Ezen a napon az intézmény úgynevezett “Inklúzív Sportnapot” hirdetett, melynek a jeligéje az volt, hogy “a sport mindenkié”. A rendezvény olyan sportágakat vonultatott fel, ahol mindenféle ember azonos esélyekkel tud bekapcsolódni, függetlenül attól, hogy épnek vagy fogyatékosnak számít.

A helyi Lámpás Klub, Matics Ádám gyógymasszőrrel összefogva települt ki a rendezvényre, egyrészt az Egyesület gyógymasszázs-szolgáltatását népszerűsíteni, másfelől a kerületi Klub inklúzív jellegű szabadidős programjait megismertetni. A részünkre átadott épületrészen egy különleges egészségnapra rendezkedtünk be, ahol megmutathattuk azt, hogy mi mindent tudunk adni mindenkinek, akár jó a látása, akár nem.

Amint elrendeztük a környezetünket, egyből elkezdtek jönni hozzánk az emberek, mindenféle korosztályból. Elsősorban Ádám masszírozása miatt álltak sorba, mert hamar híre ment, hogy egy ügyes kezű gyógymasszőrhöz le lehet ülni pár percre és mind a masszázs, mind a beszélgetés egy nagyon kellemes, egyedi élménynek bizonyult. Azt beszéltük meg, hogy amint az emberek felállnak a masszázsból, adunk nekik a masszázsunkat népszerűsítő szórólapból. A legtöbbször azonban ezt nem tudtuk megtenni, mert minket megelőzve érdeklődtek arról, hogy milyen módon lehet jelentkezni további masszázsra.

Nagyon örvendtünk annak is, hogy több olyan látássérülttel találkozhattunk, akikhez korábban nem volt még szerencsénk. Nem egyszer ők vagy a kísérőik vették észre a hatalmas molinónkat (mely most került először felhasználásra) és érdeklődtek az általunk nyújtott szolgáltatásokról. Többen örömmel hallották, hogy van ingyenes lehetőség inklúzív jellegű szabadidős programokra elmenni. Természetesen beszéltünk nekik arról is, hogy a klubnapjainkat is érdemes látogatni, ahol nagyon sok témában tartunk ötletbörzéket, valamint nagyon sokféle információt lehet megtudni.

A hozzánk látogatók részére szórólapokat adtunk át, melyek a masszázs, illetve a helyi Lámpás Klub elérhetőségét tartalmazták. Ezen alkalommal a képen is látható ajándéktárgyat adhattunk az embereknek, melyet érme helyett lehet a bevásárlókocsiba helyezni és az egyesületi logó látható rajta. Sokan meglepődtek azon, hogy a frissítő masszázs, valamint a kellemes fogadtatás mellett, egy ilyen ajándékkal is kedveskedtünk nekik.
Hálás köszönetünket szeretnénk kifejezni az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Irodájának, ezen belül pedig Kovács Krisztinának is a meghívásért! Szeretnénk megköszönni Újbuda Önkormányzatának is a támogatását, melynek köszönhetően szórólapokat tudtunk a látogatók kezébe adni! Végezetül köszönjük Matics Ádámnak is, hogy energiáját és a sokak által “nagyon jó”-nak nevezett kezeit a szolgálatunkba állította!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ügyes – bajos dolgaink!
Következő klubnapunk, 2018 szeptember 26-án, szerdán 15 órától 17 óráig tartjuk a szokásos helyen a Kondor Béla Közösségi Házban (cím: 1185 Kondor Béla Sétány 8.).
Vendégeink lesznek a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének Ügyfélszolgálati munkatársai, akik sokféle szolgáltatással és információval segítik a hozzájuk forduló ügyfeleket személyesen, telefonon, illetve e-mailben.
Az ügyfélszolgálat elérhetőségeit az alábbi linkre kattintva találják:
http://www.vgyke.com/ugyfelszolgalataink/
A klubnapon lehetőség lesz a 2019. évi tagdíj befizetésére!
Természetesen a zene, mint mindig most sem maradhat el, erről Domoszlai János és Horváth Dávid gondoskodnak.
A klubot kötetlen beszélgetés és csemegézés zárja.
Az alábbi elérhetőségeken várjuk jelentkezésetek:
Juhos Róbert: 06 70 377 32 35
Mészáros Gábor: 06 20 9436 289
Email: lampas.bp18@gmail.com
Köszönjük a XVIII.kerületi Önkormányzat támogatását!
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Juhos Róbert és Mészáros Gábor
közösségi civilszervezők

Lökd ide a sört!
A nyári időjárás végének a közeledtével a kispesti lámpásokkal közösen, a kerületi Szent Lőrinc napi Kézműves Sörfesztiválra látogattunk. A meleg ellenére, nagyon sokan összegyűltünk, és egy kellemes délutánt töltöttünk együtt.

A vidám mókás hangulatot kiegészítően különféle söröket kóstolhattunk meg, melyek híres sörfőző mesterek által készültek. A meggyestől a citromosig, sokféle sör közül választhattunk betartva persze a mértékletességet.

A fesztiválon olyan híres neves fellépőkkel, együttesekkel is találkozhattunk, mint például a Kozmix és Kozsó, akik visszarepítettek minket a 90-es évekbe, visszajöttek a régi szép idők, az általános iskolai évek.
Az idő elég gyorsan elszalad, de tartalmas élményekkel vettük utunk, a villamos irányába.
Juhos Róbert és Mészáros Gábor
közösségi civilszervezők
Sikeres látássérültek klubja 2.0
Október végére időzítettük az „ACDC Találd meg a helyed!” projekt következő állomását. Reméljük, szép őszi időben látogathattok majd el a Sikeres látássérültek klubja második összejövetelére, amelyre két, sokak által ismert vendéget hívtunk meg: Gombás Juditot és Ócsvári Áront.
Helyszínül a Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda (SHÜTI) képzőtermét választottuk, amit régebben Fogyatékosügyi Központnak hívtak.
Cím: 1088 Bp., Múzeum krt. 4/a, alagsor 123.
Időpont: október 24., szerda 15.00 óra
Jelentkezés levélben: acdc@vgyke.com
Várunk szeretettel!
Klubnap a szegénységről
A szegénységről való izgalmas beszélgetés ígéretével érkeztünk a klubnapunkra. A meghívott vendégünk azt ígérte ugyanis, hogy nem csupán a szegénység okairól, hanem az abból való kitörés lehetőségéről is érdekes gondolatokkal fog minket megajándékozni. Ráadásul nem előadással érkezett hozzánk, hanem példák sokaságával, valamint azzal a lehetőséggel, hogy bárki, bármelyik pillanatban, akármit kérdezhet az elhangzottakkal kapcsolatban.
A beszélgetés első negyedében a szegénység megállapításának a formáiról hallgattunk. Megtudhattuk, hogy általában két módon szoktak a szakemberek a szegénységre meghatározást készíteni. Az egyik a relatív szegénység, amikor a társadalomnak egy mutató szerint rendezett, legalsó valahányad részét tekintik szegénynek. “A népesség legkevesebb jövedelemmel rendelkező 10 százaléka” például egy ilyen meghatározás. A másik meghatározás az, amikor egy határvonalat húznak egy mutató alapján, majd akik a határvonal alatt helyezkednek el, azokat tekintik szegénynek. Példaként hallottuk erre, hogy szegény az, akinek naponta 1000 forintnál kevesebb jut étkezésre.
Ezek a meghatározások azért fontosak, mert segítettek megérteni, hogy a szegénység miként mérhető, miként fogható meg valamilyen tényszerű módon. Ezen a ponton volt egy kis kitérőnk a magyarországi helyzetre, hogy nálunk milyen okok miatt és milyen módon használnak ilyesféle definíciókat. Többen nagyon meglepődtek azon, hogy ezeket milyen irányba és milyen gyakorisággal változtatták, ami nagy izgalmat keltett, holott még csak a beszélgetés elején voltunk!

Utána tért a meghívott vendégünk rá arra, amit mindenki várt, miszerint van-e valamilyen törvényszerűség abban, hogy ki lesz szegény és ki nem? Elmondta, hogy erre vonatkozóan több elmélet létezik, de ő egy példán keresztül mutatja meg, hogy miért gondolja azt, amit válasznak szokott adni erre a kérdésre.
Egy szemléletes példán keresztül mutatta be egy család 250 éves történelmét. Ennek a családnak a felmenői zsellérként kerültek meghatározásra az 1700-as évek közepén. Az XIX. században napszámosok voltak a lakóhelyükön, majd a közelben megnyíló gyárakban kezdtek dolgozni, mint segédmunkások, később pedig szakmunkásokként. A XX. század közepén már városban éltek és némelyikük irodai alkalmazott lett. A rendszerváltás után megtapasztalták a munkanélküliséget és a jelenben szellemi munkát végeznek, felsőfokú végzettséggel. Ez az átalakulás ilyen módon elbeszélve azt a látszatot kelti, hogy a család tagjai felemelkedést éltek meg, hiszen szegény földművesből diplomás alkalmazottá váltak. Ugyanakkor kiderült, hogy mind a vagyonukat, mind a jövedelmüket tekintve, folyamatosan a társadalom legrosszabbul élő alsó harmadának a felső részébe sorolhatók voltak. Megtudtuk, hogy nagyobb időtávlatokat nézve ez a példa nem egyedi, ilyen módon azt látszik igazolni, hogy a társadalomban nagyjából mindenkinek elég kicsi lehetősége van a változtatásra.
A példának vett családnál maradva a vendégünk megmutatta azt, hogy a vagyon és a jövedelem tekintetében a család felett álló társadalmi csoportok, milyen eszközökkel igyekeztek a történelmi átalakulások időszakában is megőrizni a saját, előnyösebb helyzetüket. Ez az érdekes időutazás azzal a gondolattal zárult, hogy amikor a javak elosztását arra hivatkozva látják jónak korlátozni, hogy senki se tudjon mértéktelenül nélkül felhalmozni, akkor mindig azok a társadalmi szereplők előtt nyílnak meg a felemelkedés és felhalmozás lehetőségei, akik a korlátozásokról döntenek. Másképpen fogalmazva azt mondta a vendégünk, hogy a társadalom nagy többsége előtt mindig csak annyi lehetőség nyílik meg, amennyi a felette álló társadalmi csoportok előnyös helyzetét nem csökkenti.

A beszélgetés utolsó negyedében hallottunk egy érdekes kutatásról, amelyben azon legvagyonosabb családok életútját vizsgálták, akik nem örökölték és nem nyerték a vagyonukat, hanem a szegénységből emelkedtek fel. Azt az utat, amit ezek a családok bejártak, a jelenből tekintve sikernek nevezzük. Az az elbeszélésekből viszont az derült ki, hogy általában rengeteg próbálkozás és azt követő rengeteg kudarc volt jellemző a felemelkedésükre. Ha valami közös jellemzőt keresünk a történetekben, akkor a kitartás, az áldozatkész hozzáállás és a kudarcokból való tanulás lehet az, ami utat jelentett nekik a változáshoz. Az egyik példában megismerhettünk valakit, aki legalább tizenöt esetben kudarcot vallott, mire úgy tudta rendezni az ügyeit, hogy révbe érjen.
A vendégünk azt is elmondta egy kérdésre válaszolva, hogy ezeket a példákat nem szabad pontos receptként követni. A legtöbb esetben ugyanis az a jellemző, hogy akik a jelenből ítélve sikeresen tudtak nagyot változtatni a társadalmi helyzetükön, azok nem jól bevált módszereket alkalmaztak, hanem újszerű módon, mások megoldásaival szakítva próbálkoztak valami újjal. Éppen ezért lehet a kitartás, valamint a kudarcokból való tanulást követő állhatatos újrakezdés a közös elem ezekben a történetekben.
Egy másik érdekes kérdés volt, hogy létezett-e példa arra, amikor egy társadalomban a szegénységnek a legembertelenebb részét sikerült megszüntetni és mindenki számára legalább egy emberi életminőséget biztosítani? A válaszból megismerhettünk példákat arra, hogy amikor ilyen megközelítőleg sikeresnek mondható változások léptek életbe, az milyen hatásoknak volt köszönhető. Az bontakozott ki a válaszból, hogy a felsőbb társadalmi csoportok nagyon ritkán mondtak le az előnyeikről a kevésbé szerencsésebbek vagy a nélkülözők javára, így valamilyen módon ezt ki kellett belőlük kényszeríteni. A vendégünk szerint ezért fontos a perifériára szorult vagy oda tartó csoportoknak az erős érdekvédelem és a határozott nyomásgyakorlás, mert ezek nélkül a felsőbb rétegek csak pont azt a szűk mozgásteret engedik meg, ami éppen a rossz életminőségért felelős, így csak a változás elvi esélye marad, ami a legtöbb esetben nem realizálható.
Nagyon sok gondolattal gazdagodtunk és azt hiszem mindannyian nagyon elgondolkodtunk a hallottakon. Köszönjük a meghívott vendégünknek az idejét és a ránk szánt energiáját, valamint a XIII. kerületi Önkormányzatnak a klubnapunk támogatását!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Hogyan juthatunk több támogatáshoz?
A szeptemberi klubnapunkon az igénybe vehető támogatásokról fog szólni. Általában a támogatásokról szóló tájékoztatókon az egyéni helyzetre vonatkozó specialitásokra nem térnek ki, így nem lehet belőlük tényleges segítséget kapni. Nálunk ez most nem így fog történni!
A vendégünk Ozvári-Lukács Réka lesz, aki a VGYKE egyik új programjában, a Szülő-példa-érték című projektjében dolgozik jogászként. Az eddig előkerült kérdéseket jeleztük neki, de bárki hozhatja a további saját kérdéseit és valamilyen módon biztosan választ fog rá kapni.
A program időpontja: 2018. szeptember 24. (hétfő), 15,00.
A program helye: Prevenciós Központ, XIII. Tüzér utca 56.-58.
Mindenkit sok szeretettek várunk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező

Meghívó a Rendőrmúzeumba
Mindenkit örömmel tájékoztatunk arról, hogy a következő klub programunk alkalmával a Rendőrmúzeumot látogatjuk meg! A rendezvény alkalmával egy nagyszerű tárlatvezetést is kapunk.
Helyszín: 1087 Budapest, Mosonyi u. 5.
Találkozó 2018.09.28.-án 13.30.-13.45. között a Keleti pályaudvarnál, a 24.-es villamos végállomásánál.
Onnan együtt megyünk a Rendőrmúzeumba, kérlek titeket legyetek pontosak!
Visszajelzésedet várjuk 2018.09.24.-ig
Mobil: +36-30-576-9185
Email: lampas.kobanya@gmail.com
Samu Attila
közösségi civilszervező

Lakásklubot tartottunk Békásmegyeren
Mivel a Közösségi Ház augusztusban zárva tartott, klubnapunknak rendhagyó helyszíne volt. Egyik klubtagunk meghívását elfogadva lakásklubot tartottunk. Nagyon kellemes és szép környezetben fogadott minket Erzsike.

A nyári nagy meleg elől menekülve hűvös szobában találtuk magunkat. Nagyon jó beszélgetésünk volt, hiszen volt közös témánk bőven.
Felidéztük régi kedves emlékeinket, mert olyan jó időben visszamenni a múltba. Az asztalra finomságokat és üdítőt varázsoltunk, éppúgy mint megszokott helyünkön a klubnapokon. Jó beszélgetésünk így még kellemesebb volt.
Klubnapjainkat Óbuda-Békásmegyer önkormányzata támogatja. Köszönet érte!
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező
Klubnap Békásmegyeren
Szeretettel hívok Mindenkit 2018. szeptember 21-én pénteken délelőtt 10 órakor kezdődő klubnapunkra!
Helyszín: Békásmegyer, Közösségi Ház kisterem, (Csobánka tér 5. )
Ebben a hónapban eljönnek hozzánk a VGYKE Ügyfélszolgálatának munkatársai. Tájékoztatnak minket munkájukról, aktuális eseményekről. Megvásárolhatjuk az éves tagbélyegeket, és lehetőség nyílik arra, hogy aki szeretne új tagként belépjen az Egyesületbe.
Mivel a nyár után ez lesz első találkozásunk, a nyári élménybeszámoló sem marad majd el.
Remélem, hogy ezen a klubnapon is tartalmas órákat töltünk majd el együtt!
Telefon: 06 70 377 32 65
Email: lampas.obuda@gmail.com
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

Braille! Segítség a mindennapokban
Augusztusi klubnapunkat a szokásos helyen, a Kondor Béla közösségi házban tartottuk. Vendégünk volt Kós Andrea a VGYKE Braille-oktatója, aki megismertetett bennünket a Braille írás-olvasás eszköztáraival.

Megtudhattuk, hogy a Braille-írás vagy Braille-ábécé egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louis Braille alkotott meg 1821-ben a vak emberek számára. Segítségével a vakok számára is lehetővé vált az írás és olvasás elsajátítása. Andreától több feladatot kaptunk, amivel mi is betekinthettünk a technikába.

Természetesen a zene, mint mindig most sem maradt el erről Domoszlai János és Horváth Dávid gondoskodtak. A klubot kötetlen beszélgetés, és csemegézés zárta.
Köszönjük a XVIII. kerületi Önkormányzat támogatását! Szeretettel várunk mindenkit következő klubnapunkra és programjainkra!
Juhos Róbert és Mészáros Gábor
közösségi civilszervezők